A sportolók szabad mozgása az EU-ban

FŐBB PONTOK

• A 165. cikk kimondja, hogy az EU a következők révén fejlesztheti a sport európai dimenzióit:
  • a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelős szervek közötti együttműködésnek az előmozdítása;
  • a sportolók, köztük különösen a legfiatalabbak fizikai és szellemi épségének védelme;
  • az EU-n kívüli országokkal és az érintett nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal való együttműködés ösztönzése;
  • megfelelő ösztönzők és ajánlások elfogadása a nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásának kivételével.
• A személyek szabad mozgása alapvető uniós elv. A sport területén ez az elv biztosítja, hogy a hivatásos és az amatőr sportolók az országok között szabadon mozoghassanak.
• Az elv tehát magában foglalja, hogy a közvetlen megkülönböztetés – például az állampolgárságon alapuló kvóták – a hivatásos sport esetében nem megengedettek.
• A közvetlen megkülönböztetéssel járó meghatározott és arányos korlátozások a gyakorlatban kiróhatók a szabad mozgás elvére, feltéve, hogy arra jogszerű célkitűzés mentén és arányos módon kerül sor. Ezek elismerik a sport egyedi jellegét, és magukban foglalják a következőket:
  • a kizárólag nemzeti atléták és játékosok kiválasztásának joga az adott ország képviselete céljából;
  • a résztvevők számára vonatkozó korlátozás szükségessége a versenyeken;
  • a csapatjátékokban a játékosok átigazolására vonatkozó határidők alkalmazása;
  • a fiatal játékosok toborzására és képzésére vonatkozó javadalmazási szabályok.
• A szerződésnek a nemzeti megkülönböztetést tiltó (18, és 45. cikk), és a másik uniós országban történő életvitelre való jogot (21. cikk), valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát (49. és 56. cikk) biztosító cikkei a következőkre vonatkoznak:
  • hivatásos és félhivatásos sportolók (munkavállalóként),
  • oktatók, edzők és trénerek (szolgáltatóként),
  • amatőr sportolók (uniós polgárként).