Hatékonyabb kiadatási eljárások: Európai elfogatóparancs

FŐBB PONTOK

Az európai elfogatóparancs (EEP) a kiadatási rendszer helyébe lép. Valamennyi igazságügyi hatóságot arra kötelez, hogy – a lehető legkevesebb alakisággal és megadott határidőn belül – ismerje el valamely másik uniós ország igazságügyi hatósága által benyújtott kérelmeket, továbbá reagáljon ezekre. Az elfogatóparancs a következők céljából kéri valamely személy átadását:

• büntetőeljárás esetleges lefolytatása,
• a személy esetleges őrizetbe vétele, vagy fogházba zárása.

A parancs a következő esetekben alkalmazandó:

• szabadságvesztéssel büntethető bűncselekményeknél vagy maximum 1 évre történő szabadságelvonással járó intézkedésnél;
• illetve ha a szabadságvesztést kiszabó jogerős ítéletet vagy a szabadságelvonással járó intézkedést már meghozták, ennek időtartama legalább négy hónap.

A parancs arányos alkalmazása

Az uniós országoknak az alábbiakat kell figyelembe venniük (a lista nem teljes):

• a bűncselekmény körülményei és súlyossága;
• a valószínűsíthető ítélet,
• kevésbé kényszerítő jellegű, alternatív intézkedések megtétele.

Amikor egy egyént letartóztatnak, tájékoztatni kell őt az elfogatóparancs tartalmáról.

Mely esetekben köteles egy uniós ország elutasítani azt, hogy reagáljon egy parancsra?

• Ha valamely uniós ország már jogerős ítéletet hozott az adott személyre vonatkozóan ugyanazzal a bűncselekménnyel kapcsolatosan;
• ha a bűncselekmény amnesztia alá esik abban az uniós országban, amely kérte az elkövető kiadatását;
• ha a szóban forgó személy az életkorából fakadóan nem vonható büntetőjogi felelősség alá abban az uniós országban, amelynek a kérés szerint reagálnia kellene a parancsra.

Az eljárási jogok biztosításának szabályai az elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban

Ezek többek között a következők:

• 2010/64/EU irányelv a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról;
• 2012/13/EU irányelv a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról;
• 2013/48/EU irányelv az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint a szabadságelvonás ideje alatti családtagokkal és munkáltatókkal történő kommunikációhoz való jogról;
• (EU) 2016/1919 irányelv a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről.

Javítanivalók

Az Európai Bizottság 2011-ben elfogadta az EEP-ről szóló első jelentését. Megállapította, hogy bár az európai elfogatóparancs rendkívül sikeresen segítette az uniós országok bűnözés elleni küzdelmét, számos területen akad még javítanivaló, beleértve:

• a nemzeti jogba való átültetést,
• a helyes alkalmazást,
• az arányosságot,
• az eljárási jogok biztosítását.

A Bizottság 2020 júliusában fogadta el az EEP-ről szóló 4. végrehajtási jelentést.