Az irányelv célja a társult vállalkozások* közötti fizetések tisztességes adóztatásának biztosítása a különböző uniós országokban, elkerülve a kettős adóztatást az uniós országok között. Az irányelv hatálya a következőkre terjed ki:

FŐBB PONTOK

Az irányelv célkitűzése az, hogy megszüntesse az EU-n belüli forrásországban beszedett adókat, míg az EU-beli címzett ország megadóztatja azt a kifizetést.

Ezért a fő cél annak biztosítása, hogy a kifizetések egynél több országban ne adózzanak (kettős adóztatás).

Egy uniós országban az ott keletkezett kamat- és jogdíjfizetések mentesülnek minden, abban az országban, azokra a kifizetésekre kivetett adó alól, amennyiben a kamat vagy a jogdíjak haszonélvezője*:

Az irányelv melléklete tartalmaz egy listát azokról a cégtípusokról, amelyekre az irányelv vonatkozik. Az irányelv módosult, hogy figyelembe vegye a 2004-ben, 2007-ben és 2013-ban csatlakozott országok cégeinek típusait.

Ha egy társult vállalkozás vagy állandó telephely többletadót fizet a kamatokra és jogdíjakra egy uniós országban, amely nem az ő országa, kérelmeznie kell a visszatérítést. Annak az országnak, amely a többletadót visszatartotta, a kérelem és az azt alátámasztó, a társaságtól vagy az állandó telephelytől indokoltan kért információk kézhezvételétől számított 1 éven belül vissza kell a pénzt fizetnie. Ha a visszatartott adó visszatérítése ezen az időtartamon belül nem történt meg, a társaság vagy állandó telephely jogosulttá válik (a jelzett év letelte után) a nem visszatérített adó után fizetendő kamatokra. A kamat kiszámítása a szóban forgó országban a nemzeti kamatlábnak megfelelő, saját törvényei alapján hasonló esetekben alkalmazott kamatlábbal történik.

Ez az irányelv nem zárja ki a csalások és visszaélések megelőzéséhez szükséges hazai vagy egyezményeken alapuló szabályok érvényesítését. Az uniós országok visszavonhatják az irányelv által biztosított előnyöket, vagy megtagadhatják azok alkalmazását azon ügyletek esetében, ahol a fő motívum vagy az egyik fő indíték az adócsalás, adóelkerülés vagy visszaélés.

Bizonyos országok egy ideig haszonra tettek szert az átmeneti szabályok révén, ami késleltette az irányelv alkalmazását.

A Nemzetközi Adóügyi Dokumentációs Központ 2006-ban felmérést készített az irányelv megvalósításáról az Európai Bizottság számára, és a Bizottság 2009-ben közzétette saját jelentését annak működéséről. 2011-ben a Bizottság elfogadott egy javaslatot az irányelv átdolgozására, azzal a céllal, hogy bővítse annak hatókörét, és elkerülje az olyan helyzeteket, amikor adnak adókedvezményt, de a vonatkozó jövedelem valójában nem adóköteles (kettős nem-adóztatás).

MIKORTÓL HATÁLYOS AZ IRÁNYELV?

Az irányelv 2003. június 26. óta hatályos, az uniós országok nemzeti jogába pedig 2004. január 1-ig kellett átültetni.

HÁTTÉR

KULCSFOGALMAK

Kamatfizetés: mindenfajta tartozáskövetelésből származó jövedelem, függetlenül attól, hogy azt jelzáloggal biztosították-e, illetve attól, hogy az adós nyereségéből való részesedés jogát magában foglalja-e vagy sem. A példák közé tartoznak a kötvényekből vagy adósságlevelekből származó jövedelmek (ezek olyan, fix kamatozású, hosszú lejáratú kötvények, amelyeket egy társaság bocsát ki és amelyekre eszközei fedezetet biztosítanak), valamint az ilyen kötvényekkel vagy adóslevelekkel kapcsolatos ázsiók és nyereségek. A késedelmes fizetés miatti kötbérek nem minősülnek kamatnak.

Jogdíjfizetés: bármilyen jellegű kifizetés az irodalmi, művészeti vagy tudományos művek szerzői jogáért vagy használatuk jogáért, ideértve:

a mozifilmeket és a szoftvereket,
bármely szabadalmat,
a védjegyet,
a mintát vagy modellt,
tervet,
titkos képletet vagy eljárást, illetve az ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezésekre vonatkozó információkat.

Az ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezések használatáért vagy használatuk jogáért fizetett összegek jogdíjaknak minősülnek.

Társult vállalkozások: 2 vállalkozás akkor tekinthető társult vállalkozásnak, ha:

legalább 25%-os közvetlen részesedéssel rendelkezik a másik vállalkozás tőkéjében, vagy
egy harmadik cég legalább 25%-os közvetlen részesedéssel rendelkezik mindkét vállalkozás tőkéjében.

Haszonélvező: az a társaság, amely azokat a kifizetéseket saját hasznára és nem közvetítőként – amilyen az ügynök, a megbízott, vagy a más személy számára eljáró, felhatalmazott aláíró – kapja meg.

Állandó telephely esetén, ha a kifizetés ténylegesen összefüggésben van azzal az állandó telephellyel.

Másik uniós országban lévő társaság: az ilyen társaságnak a követekző 3 kritériumnak kell megfelelnie:

egy uniós ország jogrendjének megfelelően hozták létre (vagyis bejegyzett székhelye, központi adminisztrációja vagy üzleti tevékenységének legfontosabb helyszíne az EU-n belül van, valamint tevékenységei ténylegesen és folyamatosan kapcsolódnak az adott ország gazdaságához);
abban az uniós országban illetőséggel rendelkezik;
a társasági adó alanya.

Állandó telephely: az üzleti tevékenység végzésének fix helye egy tagállamban, ahol egy másik tagállam társasága üzleti tevékenységét teljes egészében vagy részben végzi.

FŐ DOKUMENTUM

A Tanács 2003/49/EK irányelve (2003. június 3.) a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről (HL L 157., 2003.6.26., 49–54. o.)

A 2003/49/EK irányelv későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Javaslat – A Tanács irányelve a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről (COM(2011) 714 végleges, 2011.11.11.)

A társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések adóztatása

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL: