A felszín alatti vizek szennyezés elleni védelme

FŐBB PONTOK

Az irányelv a következőket tartalmazza:

• a felszín alatti víz kémiai állapotának megítélésére szolgáló kritériumok;
• a felszín alatti vizek szennyezési szintjével kapcsolatos jelentős és tartósan emelkedő tendenciák azonosítására, valamint a tendencia megfordulási pontjának meghatározására szolgáló kritériumok;
• a szennyező anyagok a felszín alatti vizekbe történő közvetett (a talajon vagy az altalajon való átszivárgással) kerülésének megelőzését vagy korlátozását célzó intézkedések.

A felszín alatti vizek kémiai állapota

A felszín alatti víz jó kémiai állapotúnak tekinthető, ha:

• a mért vagy előre jelzett nitrátszint nem haladja meg az 50 mg/l-t, míg az aktív növényvédőszer-hatóanyagok, azok anyagcseretermékei és reakciótermékei pedig nem haladják meg a 0,1 µg/l-t (az összes mért növényvédő szer esetében 0,5 µg/l);
• bizonyos rendkívül kockázatos anyagok szintje az uniós országok által meghatározott határértékek alatt van; ebbe a kategóriába tartoznak legalább az alábbiak: arzén, kadmium, ólom, higany-, ammónium, klorid, szulfát, nitritek, foszfor (összes), foszfátok, triklór-etilén és tetraklór-etén, valamint a vezetőképesség (a víz villamos vezetőképessége lehetővé teszi a különböző vízben oldott ásványi anyagok koncentrációjának mérését);
• minden más szennyező anyag koncentrációja megfelel a víz keretirányelv V. mellékletében szereplő, a jó kémiai állapotra vonatkozó meghatározásnak;
• a minőségi előírásként vagy küszöbértékként meghatározott érték túllépése esetén vizsgálatnak kell megerősítenie többek között, hogy ez nem jelent jelentős környezeti veszélyt.

Szennyező anyagok jelenléte a felszín alatti vizekben

• 2008. december 22-ig az uniós országoknak küszöbértéket kellett megállapítaniuk az összes azonosított szennyező anyagra vonatkozóan minden, a területükön veszélyeztetettnek minősülő felszín alatti víztest esetében. Kötelező módon legalább a fent felsorolt szennyező anyagok listájára vonatkozóan kellett küszöbértékeket meghatározniuk. A listán levő minden egyes szennyező anyag esetében információkat (a jelen irányelv III. mellékletének megfelelően) kell szolgáltatni a veszélyeztetett víztestről, valamint a küszöbértékek meghatározásának módjáról. A víz-keretirányelv által előírt vízgyűjtő-gazdálkodási terveknek tartalmazniuk kell ezeket a küszöbértékeket. 2010-ben az Európai Bizottság jelentést tett közzé az uniós országok által benyújtott információk alapján.
• Az uniós országoknak azonosítaniuk kell minden jelentős és tartósan emelkedő tendenciát a felszín alatti víztestekben talált szennyező anyagok szintjére vonatkozóan. Ennek érdekében ellenőrző programot kell létrehozniuk a jelen irányelv IV. melléklete értelmében.
• Az irányelv IV. mellékletét figyelembe véve, az uniós országoknak meg kell határozniuk az emelkedő tendenciák megfordulási pontját is. A tendencia megfordulása olyan koncentrációkra összpontosít, amelyek káros hatással lehetnek a kapcsolódó vízi ökoszisztémákra, a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémákra, az emberi egészségre vagy a vízi környezet jogszerű felhasználására.

A szennyező anyagok felszín alatti vizekbe történő bevezetésének megelőzésére vagy korlátozására szolgáló intézkedések

• A víz-keretirányelvben meghatározott, az egyes vízgyűjtő kerületekre vonatkozó intézkedési programnak tartalmaznia kell az összes szennyező anyag közvetlen bekerülését a felszín alatti vizekbe, különösen a víz-keretirányelv VIII. mellékletének 1–6. pontjában említett veszélyes anyagokét, valamint a melléklet 7–9. pontjában említett anyagokat, amikor ezek veszélyesnek minősülnek. Ezenkívül az olyan szennyező anyagokat, amelyek nem jelennek meg a veszélyes anyagok listáján, ugyancsak korlátozni kell, amennyiben valós vagy lehetséges szennyezési kockázatot jelentenek.
• Az olyan eseteket kivéve, amelyekben más uniós jogszabályok szigorúbb követelményeket határoznak meg, a megelőző intézkedések kizárhatják többek között az engedélyezett közvetlen bevezetéseket, az alacsony mennyiségű, kockázatot nem jelentő szennyező anyagokat, a balesetek vagy természeti katasztrófák eredményeképpen bevezetett szennyező anyagokat, vagy az olyan kibocsátásból származó szennyező anyagokat, amelyek eltávolítása az illetékes hatóságok megítélése szerint műszakilag nem megelőzhető vagy korlátozható az emberi egészséget vagy a környezet egészének minőségét fokozottan veszélyeztető intézkedések vagy aránytalanul költséges intézkedések nélkül.