A „szennyező fizet” elve és a környezeti felelősség

FŐBB PONTOK

Az irányelv a következőképpen határozza meg a környezeti kár fogalmát:

• minden olyan kár, amely jelentős kedvezőtlen hatást gyakorol a vízkészletek környezeti (ökológiai, kémiai vagy mennyiségi) állapotára a 2000/60/EK irányelvben, az (uniós víz-keretirányelvben), valamint a 2008/56/EK 2008/56/EK irányelvben (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben) meghatározottak szerint;
• a földterület minden olyan típusú szennyezése, amely az emberi egészség károsodásának jelentős kockázatával jár;
• a védett fajokat és a természetes élőhelyeket érintő minden olyan kár, amely kedvezőtlen hatást gyakorol a védettségre a vadon élő madarak védelméről szóló 2009/147/EK irányelvben és a 92/43/EGK irányelvben (az élőhelyvédelmi irányelvben) meghatározottak szerint.

A fogalommeghatározás tartalmazza a szennyező anyagoknak a levegőbe (mivel ez befolyásolja a talaj- és a vízkörülményeket), a szárazföldi felszíni vizekbe és a felszín alatti vizekbe történő kibocsátását, valamint minden, a 2001/18/EK irányelvben megállapított, géntechnológiával módosított szervezet környezetbe történő szándékos kibocsátását.

Az irányelv hatálya

Két esetben merül fel a felelősség kérdése:

1. Olyan környezeti károk, amelyeket az irányelv III. mellékletében felsorolt bármely tevékenység vált ki, többek között a következők:
   • energiaipar;
   • fémtermelés és fémfeldolgozás;
   • ásványipar;
   • vegyipar;
   • hulladékkezelés;
   • nagy léptékű cellulóz-, papír- és kartongyártás, textilfestés és cserzőüzemek;
   • nagy léptékű hús-, tejtermék- és élelmiszergyártás.
2. A védett fajokban vagy a természetes élőhelyekben a III. mellékletben fel nem sorolt keresőtevékenység által okozott károk (vagy ezek közvetlen veszélye), amennyiben a gazdasági szereplő vétkesen vagy gondatlanul jár el.

Kivételek

A kivételek közé tartoznak a fegyveres konfliktusok, a természeti katasztrófák, az olyan környezeti károk, amelyek tekintetében a felelősség bizonyos nemzetközi egyezmények alkalmazási körébe tartozik (pl. tengeri szennyezés), valamint az Euratom-Szerződés alkalmazási körébe tartozó nukleáris kockázatok.

Megelőző és kárfelszámolási intézkedések

• Amennyiben fennáll a környezeti kár bekövetkezésének közvetlen veszélye, a vállalatnak haladéktalanul meg kell tennie a szükséges megelőző intézkedéseket.
• Amennyiben a környezeti kár már bekövetkezett, a vállalatnak haladéktalanul tájékoztatnia kell erről a hatóságokat, és lépéseket kell tennie azzal a céllal, hogy megelőzze a további környezeti károkat és az emberi egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat, valamint megfelelő felszámolási intézkedéseket kell hoznia.

A vállalat viseli a megelőző intézkedések és a felszámolási intézkedések költségeit, kivéve bizonyos eseteket, például ha a kár előidézője harmadik fél volt, és azok a megfelelő biztonsági intézkedések ellenére következtek be, vagy ha a kár egy hatósági utasítás betartásából ered.

Végrehajtás

• A 2016-os végrehajtási jelentés megvizsgálta az irányelv 2007 és 2013 közötti végrehajtásának eredményeit, valamint tartalmazott egy, a REFIT (az Európai Bizottság Célravezető és hatásos szabályozás programja) keretén belül elvégzett értékelést is.
• A jelentés megerősíti, hogy bár az irányelv hatása még nem teljes körű, hatékonynak bizonyult a környezeti károk felszámolása és a megelőzés ösztönzése tekintetében.

(EU) 2019/1010 módosító rendelet

Az irányelvet 2019-ben az (EU) 2019/1010 rendelet módosította, amely összehangolja és egyszerűsíti a környezeti jogszabályok terén érvényes jelentéstételi kötelezettségeket. A bevezetésre került, 2019. június 26. óta alkalmazott új szabályok a következők:

• Az uniós országok jelentést tesznek a Bizottságnak az irányelv végrehajtása során szerzett tapasztalatokról. A szolgáltatandó információk az irányelv VI. mellékletében szerepelnek, és 2022. április 30-ig, majd ezt követően ötévente kell begyűjteni azokat.
• A Bizottság 2023. április 30-ig, és azt követően ötévente közzéteszi az irányelvről az uniós országok által szolgáltatott információk alapján készített értékelését.
• A Bizottság 2020. december 31-ig iránymutatásokat dolgoz ki az irányelvben meghatározott „környezeti kár” fogalmának közös értelmezéséről.