MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

Meghatározza az uniós szabványokat a személyautókban, a teherautókban és terepjáró járművekben használt benzinre és dízelre vonatkozóan az emberi egészség és a környezet védelme érdekében, ideértve a benzinben használt ólom tiltását és a dízelüzemanyagokban használt kén korlátozását.
Kötelezi az üzemanyag-beszállítókat arra, hogy 2020-ra fokozatosan, 6 %-kal csökkentsék a szállított üzemanyagból vagy energiából származó, életciklus alatti üvegházhatású gázkibocsátásokat a 2010-es fosszilistüzelőanyag-alapvonalhoz viszonyítva.
Ez hatással van a nem fosszilis, alternatív tüzelőanyagok ötvözésére a közúti közlekedésben használt benzin- és dízelkeverékekben, valamint a nem közúton közlekedő gépekben¹, a mezőgazdasági és erdészeti traktorokban, a belvízi és a kedvtelési célú vízi járművekben használt gázolajokban, ha nem tengeri közlekedésről van szó.

FŐBB PONTOK

Az uniós országok csak az irányelv I. melléklete specifikációinak megfelelő benzint hozhatnak forgalomba. Ezek a specifikációk használatosak a benzin EU-ban történő forgalmazása során.
Az uniós országok csak veterán járművek általi használatra hozhatnak forgalomba nagyon csekély ólomtartalmú benzint. Az ólomtartalom nem haladhatja meg a 0,15 g/l-t, és legfeljebb az összes értékesítés 0,03 %-át teheti ki.
Egyes uniós országok magasabb gőznyomású benzint is forgalomba hozhatnak a nyár folyamán, ha a környezeti hőmérséklet alacsony, vagy ha a benzin etanoltartalma magasabb (aminek következtében csökken a gőznyomás). Az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia e kivételek alkalmazásának időtartamát és kívánatosságát.

Az uniós országok csak a II. mellékletnek megfelelő dízelolajat hozhatnak forgalomba. Ezek a specifikációk használatosak a dízel EU-ban történő forgalmazása során.
Ha a II. melléklet valamennyi egyéb feltétele teljesül, az uniós országok nagyobb zsírsav-metil-észter-tartalmú dízelolajat is forgalomba hozhatnak; a zsírsav-metil-észter a biodízel elsődleges molekuláris összetevője.
A dízelolaj kéntartalma nem haladhatja meg a 10 mg/kg-ot.
E szabály alól kivételt lehet tenni a távoli területek és az olyan uniós országok esetében, ahol szélsőséges téli időjárás tapasztalható.

Az uniós országok az üzemanyag forgalmazójára ruházzák az üzemanyagból származó, a teljes életciklusra számított ÜHG-kibocsátással² kapcsolatos éves nyomon követés és jelentéstétel felelősségét.
Az üzemanyag-beszállítóknak fokozatosan, 2020. december 31-ig 10 %-kal kell csökkenteniük a teljes életciklusra számított ÜHG-kibocsátásokat, az üzemanyagra vonatkozó alapvonalhoz viszonyítva (melyet az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv II. melléklete határoz meg). Ez a csökkentés magában foglalja a kötelező 6 %-os csökkentési célkitűzést, amelyet 2020. december 31-ig kell elérni, valamint egy indikatív 2 %-os csökkentési célértéket, amelyet ugyancsak 2020. december 31-ig kell elérni a közlekedés céljából szállított energiahordozók típusa és/vagy bármilyen olyan technológia alkalmazása révén (ideértve a szén-dioxid-leválasztást és -tárolást), amely képes csökkenteni a tüzelőanyagok teljes életciklusa során kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét az üzemanyagból származó energiahordozó vagy a szállított energiahordozó egységéhez viszonyítva; valamint áll egy további indikatív 2 %-os csökkentési célértékből, amelyet a fenti dátumig kell elérni a Kiotói Jegyzőkönyv tiszta fejlesztési mechanizmusa szerinti kibocsátási egységek vásárlása révén.

Minden év augusztus 31-én az uniós országok kötelesek tájékoztatást adni a nemzeti üzemanyag-minőségükről, valamint a közúti közlekedés céljából és a nem közúton közlekedő gépek számára biztosított benzin- és dízelüzemanyagok ÜHG-intenzitásának a csökkentéséről egy jelentésben, amely összefoglalja az előző naptári év összes releváns adatát. Az uniós országok az üzemanyag minőségének ellenőrzésére szolgáló rendszerben gyűjtenek adatokat a vonatkozó európai szabványokkal összhangban. Minden év augusztus 31-ig valamennyi uniós tagállam köteles tájékoztatást adni a 98/70/EK irányelv (a módosításaival együtt) 8. cikkének (1) bekezdésével és a 7a. cikkével összhangban. A 8. cikk (1) bekezdése előírja az üzemanyagok minőségellenőrzésével kapcsolatos adatok összegzését, melyeket az előző naptári év januárjától decemberéig terjedő időszakban gyűjtöttek.A 7a. cikk kötelezi az üzemanyag-beszállítókat arra, hogy csökkentsék a közúti közlekedés céljából biztosított energiahordozóknak az ÜHG-intenzitását.
Minden év december 31-ig az uniós országok kötelesek tájékoztatást adni az előrehaladásukra vonatkozóan.