A hulladékok égetése
Az Európai Unió (EU) különböző intézkedéseket határoz meg a hulladékok égetése és együttégetése által okozott levegő-, víz- és talajszennyezés, valamint ezek emberi egészségre jelentett kockázatai megelőzése vagy csökkentése érdekében. Ezen intézkedések többek között engedélyhez kötik a hulladékégető és együttégető művek üzemeltetését, valamint kibocsátási határértékeket állapítanak meg a légkörbe és a vizekbe juttatott bizonyos szennyező anyagok tekintetében.
JOGI AKTUS
Az Európai Parlament és a Tanács 2000/76/EK irányelve (2000. december 4.) a hulladékok égetéséről [lásd a módosító jogszabály(oka)t].
ÖSSZEFOGLALÓ
A veszélyes és nem veszélyes hulladékok égetése a levegőt, a vizet és a talajt szennyező, továbbá az emberi egészségre káros anyagok kibocsátásával járhat. E kockázatok mérséklése érdekében az Európai Unió (EU) szigorú üzemeltetési feltételeket és műszaki követelményeket ír elő a hulladékégető * és együttégető * művek számára.
Az égetőművek
Ez az irányelv a szilárd vagy folyékony halmazállapotú hulladékokat égető műveken túl az együttégető művekre is vonatkozik.
Nem tartoznak az irányelv hatálya alá azok a kísérleti létesítmények, amelyek célja a hulladékégetési folyamat javítása, és évente 50 tonnánál kevesebb hulladékot égetnek el, valamint azok az égetőművek, amelyek kizárólag az alábbi típusú hulladékok égetését végzik:
Engedélyek
Valamennyi hulladékégető és együttégető műnek engedéllyel kell rendelkeznie tevékenysége folytatásához. Az engedélyt az ezen irányelvben meghatározott feltételek mellett az illetékes hatóság állítja ki. Az engedély részletezi a kezelt hulladékkategóriákat és a hulladékok mennyiségét, a hulladékégető és együttégető művek kapacitását és azokat a mintavételi és mérési eljárásokat, amelyeket a levegőt és a vizeket szennyező anyagok vizsgálatakor alkalmaznak.
A hulladékok szállítása és átvétele
A hulladékégető és együttégető művek üzemeltetője a hulladék szállítása és átvétele során megteszi a szükséges óvintézkedéseket a környezetre gyakorolt terhelés és az emberi egészségre gyakorolt kockázatok megelőzésére vagy korlátozására.
Ezenfelül a veszélyes hulladék égető- vagy együttégető műben történő átvétele előtt az üzemeltetőnek rendelkeznie kell a hulladék keletkezésére, fizikai és vegyi összetételére, valamint a hulladék veszélyes tulajdonságaira vonatkozó hivatalos információkkal.
Üzemeltetési feltételek
A hulladék teljes elégésének biztosítása érdekében az irányelv minden égetőmű számára kötelezően előírja, hogy az égetés és az együttégetés alatt keletkező gázok hőmérsékletét legalább 2 másodpercen keresztül minimum 850°C-on kell tartani. Az 1%-nál nagyobb, klórban kifejezett halogénezett szervesanyag-tartalommal rendelkező veszélyes hulladékok esetén a hőmérsékletet legalább két másodpercre 1100°C-ra kell növelni.
Az égetési folyamat során keletkezett hőt a lehetséges mértékben hasznosítani kell.
A levegőbe történő kibocsátás határértékei
A levegőbe bocsátott szennyező anyagok hulladékégetőkre vonatkozó határértékeit az irányelv V. melléklete tartalmazza. E határértékek a nehézfémek, a dioxinok és a furánok, a szén-monoxid (CO), a por, a tűztéri hamu összes szerves széntartalma (TOC), a hidrogén-klorid (HCl), a hidrogén-fluorid (HF), a kén-dioxid (SO2) és a nitrogén-oxidok (NO és NO2) kibocsátását szabályozzák.
A levegőbe bocsátott szennyező anyagok együttégető művekre vonatkozó határértékeit a II. melléklet határozza meg. Ugyanitt találhatók a cementégető kemencékre és a hulladékok együttégetését végző égetőművekre vonatkozó külön rendelkezések.
Füstgázok tisztításából származó szennyvizek kibocsátása
A hulladékégető és együttégető műveknek rendelkezniük kell a füstgázok tisztításából származó szennyvizek kibocsátására jogosító engedéllyel. Az engedély az irányelv IV. mellékletében foglalt kibocsátási határértékek betartásának biztosítására szolgál.
Maradékanyagok
A hulladékégetés és az együttégetés folyamán keletkező maradékanyagok mennyiségét a minimálisra kell csökkenteni, és azokat a lehetséges mértékben újra kell hasznosítani. A szilárd maradékanyagok szállításakor meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket a maradékanyagok környezetbe kerülésének megelőzése érdekében. A maradékanyagok fizikai és kémiai jellemzőinek, valamint szennyezőképességének megállapítása céljából vizsgálatokat kell végezni.
Ellenőrzés és megfigyelés
Az irányelv előírja, hogy az üzemeltetési paraméterek és a kibocsátott szennyező anyagok megfigyelésére mérőműszereket kell alkalmazniuk. A levegőbe és a vizekbe bocsátott szennyező anyagokat az irányelv 11. cikkének és III. mellékletének megfelelően folyamatosan vagy rendszeresen mérni kell.
Az információhoz való hozzáférés és a társadalmi részvétel
Az új létesítményekre vonatkozó engedély iránti kérelmeket a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni, hogy azokkal kapcsolatban az illetékes hatóság döntése előtt észrevételt lehessen tenni.
Az óránként két tonna vagy annál nagyobb névleges teljesítményű égetőműveknek a létesítmény működéséről és ellenőrzéséről szóló éves jelentést kell készíteniük, és azt az illetékes hatóság és a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátaniuk. Az óránként két tonnánál kisebb teljesítményű létesítményekről az illetékes hatóság listát készít, és azt nyilvánosságra hozza.
Az irányelv alkalmazásáról szóló jelentések
Az Európai Bizottságnak 2008. december 31. előtt jelentést kell terjesztenie az Európai Parlament és a Tanács elé az irányelv alkalmazásáról, a kibocsátások ellenőrzése terén történt előrehaladásról és a hulladékkezelés területén szerzett tapasztalatokról. E jelentést a következő közlemény tartalmazza: COM(2007) 843 végleges.
Az irányelv végrehajtásáról további jelentések készülnek.
Szankciók
A tagállamok meghatározzák az irányelvben foglalt rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat.
Háttér
Ezen irányelv célja, hogy az égetési eljárásokhoz kapcsolódó kibocsátások ellenőrzése terén elért műszaki fejlődés eredményeit átvezesse a jelenlegi jogszabályokba, és biztosítsa a Közösség által a szennyezés csökkentése terén vállalt nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítését, nevezetesen azokét, amelyek a hulladékégetés által okozott dioxin-, higany- és porkibocsátásra vonatkozó határértékek megállapítására vonatkoznak. Az irányelv az integrált megközelítésen alapul: a légköri kibocsátásra vonatkozó naprakész határértékeket a vízbe történő kibocsátásokra vonatkozó határértékek egészítik ki.
A jogszabályban használt kulcsfogalmak
Hivatkozások
Jogi aktus |
Hatálybalépés |
Az átültetés határideje a tagállamokban |
Hivatalos Lap |
A 2000/76/EK irányelv |
2000.12.28. |
2002.12.28. |
HL L 332., 2000.12.28. |
Módosító jogszabály(ok) |
Hatálybalépés |
Az átültetés határideje a tagállamokban |
Hivatalos Lap |
Az 1137/2008/EK rendelet |
2008.12.11. |
– |
HL L 311., 2008.11.21. |
A 2000/76/EK irányelv későbbi módosításait és helyesbítéseit belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.
KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK
Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) [Hivatalos Lap L 334., 2010.12.17.].
A Bizottság 2006/329/EK határozata (2006. február 20.) a hulladékok égetéséről szóló 2000/76/EK irányelv végrehajtására vonatkozó jelentéstételhez felhasználandó kérdőív meghatározásáról [Hivatalos Lap L 121., 2006.5.6.].
Utolsó frissítés: 27.10.2011