A 2003/87/EK irányelv létrehozza az Európai Unió (EU) kibocsátáskereskedelmi rendszerét (ETS). Ez az Unió éghajlatváltozási politikájának sarokköve: az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátásának költséghatékony és gazdaságos módon történő csökkentése. A rendszer alapja a fix összkvótás kereskedés elve1.
A rendszer alakulása során az eredeti jogszabályokat többször módosították. A legutóbbi módosításokat az (EU) 2023/958 irányelvben és az (EU) 2023/959 irányelvben fogadták el az „Irány az 55%!” uniós kezdeményezés részeként, amelynek célja annak biztosítása, hogy az uniós szakpolitikák összhangban legyenek az európai klímarendeletben foglalt éghajlati célokkal, továbbá az európai zöld megállapodás és a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásokkal.
FŐBB PONTOK
Az ETS jelenlegi (negyedik) fázisa 2021-tól 2030-ig tart. Ezen az időszakban az EU új, megemelt célt tűzött ki az ÜHG-kibocsátások 62%-kal történő csökkentésére a 2005-ös szinthez képest.
A rendszer a következőkre vonatkozik:
erőművek;
energiaigényes ipari ágazatok széles köre;
az Unión és az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli, valamint a Svájcba és az Egyesült Királyságba induló járatok;
tengeri közlekedés (a kibocsátási egységek leadására vonatkozó kötelezettség fokozatosan, 2024 és 2026 között kerül bevezetésre);
az alábbiak kibocsátása:
szén-dioxid (CO2),
nitrogén-oxid,
perfluor-karbonok,
metán.
Egy új, különálló, önálló kibocsátáskereskedelmi rendszert hoztak létre, amely az épületekre, a közúti közlekedésre és az üzemanyagokra vonatkozik olyan további ágazatokban, amelyek a jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszerben nem szereplő ipari tevékenységekkel kapcsolhatók össze.
Kibocsátási egységek
2005. január 1. óta a jogszabály hatálya alá tartozó valamennyi tevékenységet érintően az egyes tevékenységeket folytató gazdasági szereplőknek minden évben egy megfelelő számú kibocsátási egységet vissza kell adniuk az előző évi ÜHG-kibocsátásuk (egy kibocsátás/tonna szén-dioxid (CO2) vagy az egyéb nagy hatású ÜHG-k egyenértékű mennyisége) fedezésére.
Az EU-ban a kiadott kibocsátási egységek száma minden évben fokozatosan csökken: 2013 és 2020 között 1,74 %-kal, illetve 2021 és 2023 között 2,2%-kal csökkent. 2024 és 2027 között évi 4,3 %-kal, 2028-tól pedig évente 4,4 %-kal lesz alacsonyabb.
Az ingyenes kibocsátási egységek rendszerét felülvizsgálták a kibocsátásáthelyezés2 problémájának kezelése érdekében. Ennek során azokra az ágazatokra összpontosítottak, amelyeknél fennáll a termelésnek az Unión kívülre történő áthelyezésének kockázata. E tekintetben:
az ingyenes kibocsátási egységek fokozatosan megszűnnek a magasabb csökkentési arányok alapján;
egy karbonintenzitást ellensúlyozó mechanizmust (CBAM) hoztak létre, ami egy szén-dioxid-árképzési rendszer és amely az Unióba behozott energiaigényes termékekre vonatkozik. Az ETS-ben elérhető térítésmentes kiosztást 2034-ig kell fokozatosan kivezetni a karbonintenzitást ellensúlyozó mechanizmus hatálya alá tartozó ágazatokban.
Légiközlekedési ágazat
2026 év végéig az uniós szén-dioxid-árazás az EU-n/EGT-n belüli járatokra, valamint a Svájcba és az Egyesült Királyságba induló járatokra nézve lesz irányadó, a szabályok nemzetközi alkalmazása tekintetében a jelenlegi korlátozott földrajzi hatály fenntartása mellett. Az Európai Bizottságnak 2026. július 1-jéig jelentést kell benyújtania, amelyben kiértékeli a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet által létrehozott nemzetközi légi közlekedési kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszer (CORSIA) környezeti integritását. A jelentéshez csatolni kell egy jogalkotási javaslatot is, amely az ETS hatályát az induló járatok vonatkozásában is fenntartja vagy kiterjeszti azokra, tekintettel a CORSIA környezeti integritására és a Párizsi Megállapodás szerinti célokkal kapcsolatos célkitűzéseire. A CORSIA a CORSIA-ban részt vevő országokba induló, illetve az ezen országokból induló Európán kívüli járatokra vonatkozik.
Az aktualizált szabályok felgyorsítják a szennyező fizet elv3 alkalmazását. Ehhez a légiközlekedési ágazat számára hozzáférhető ingyenes kibocsátási egységeket fokozatosan megszünteti, és 2026-ban bevezeti a teljes körű árverést.
2024. január 1. és 2030. december 31. között 20 millió kibocsátási egységet tartanak fenn, ezzel ösztönözve a légijármű-üzemeltetőket arra, hogy a fosszilis tüzelőanyagok használatától térjenek át más tüzelőanyagokra.
Ahhoz, hogy ez az ösztönző érvényre juthasson, az (EU) 2025/723 felhatalmazáson alapuló rendelet részletes szabályokat állapít meg a támogatható fenntartható légijármű-üzemanyagok és a fosszilis kerozin közötti árkülönbségek éves kiszámítására, valamint a kibocsátási egységeknek az ezen üzemanyagokat használó légitársaságok részére történő kiosztására.
a körülbelül 1,6 milliárd EUR értékű mechanizmus segít áthidalni a fosszilis és a támogatható fenntartható üzemanyagok közötti költségkülönbséget;
a légitársaságoknak március 31-igjelentést kell tenniük az üzemanyag-felhasználásról; majd a Bizottság május 31-igközzéteszi az üzemanyagár-különbségeket, és minden év augusztus 31-igelosztja a kibocsátási egységeket.
Az épületekre, a közúti közlekedésre és további ágazatokra vonatkozó külön kibocsátáskereskedelmi rendszer
A közúti közlekedés és az építőipar vonatkozásában – melyekre a jelenlegi ETS hatálya nem terjed ki – a kibocsátáscsökkentés ösztönzése végett a társjogalkotók megállapodtak abban, hogy 2027-től egy különálló, de párhuzamosan működő ETS-t (név szerint ETS2-t) hoznak létre az érintett ágazatokban elégetett tüzelőanyagokból származó kibocsátásokra. A jelenlegi ETS-től eltérően az úgynevezett ETS2 az upstream szabályozás kérdését helyezi előtérbe, vagyis azokra a szereplőkre vonatkozik, amelyeknek az energia után kell jövedéki adót fizetniük (például adóraktárak és üzemanyag-beszállítók), nem pedig az üzemanyag végfelhasználóit érinti. Az ETS2 hatálya alá tartozó szabályozott jogalanyok kötelesek a hitelesített kibocsátásuk után az általuk forgalomba bocsátott üzemanyag mennyiségével megegyező mennyiségű kibocsátási egységet visszaadni. Jóllehet az ETS2 keretében a kibocsátási egységek visszaadása a 2027. évi kibocsátás után csak 2028-ban veszi kezdetét, a kibocsátások nyomon követése és az azzal kapcsolatos jelentéstétel már 2025. január 1-jén megkezdődött. Az ETS2 kibocsátási egységeit nem lehetséges a jelenleg hatályos ETS keretein belül értékesített egységekkel felcserélni; forgalmazásukra kizárólag árverés útján van lehetőség (térítésmentes kiosztás nem lehetséges). Az ETS2 keretében kiadott kibocsátási egységek teljes száma éves szinten 2013 és 2020 között 5,10 %-kal, 2028 után pedig 5,38 %-kal fog csökkenni.
Alacsony szén-dioxid-kibocsátású finanszírozási mechanizmusok
A Modernizációs Alap azon uniós tagállamok villamosenergia-ágazatának és tágabb értelemben vett energiarendszereinek modernizációjára irányuló beruházási projektekhez nyújt támogatást, ahol az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 2013-ban piaci árakon számolva az uniós átlag 60 %-ánál alacsonyabb volt. A lista három olyan alacsonyabb jövedelmű tagállammal bővült, amelynél az egy főre jutó bruttó hazai termék piaci árakon számolva 2016 és 2018 között nem érte el az uniós átlag 75 %-át.
Az innovációs alap az innovatív technológiák és az áttörést hozó ipari innovációk demonstrációját támogatja az EU ETS hatálya alá tartozó ágazatokban, ideértve az innovatív megújuló energiahordozókat, a szén-dioxid-leválasztást és -hasznosítást, valamint az energiatárolást, nagyobb hangsúlyt fektetve az új technológiák elterjesztésére.
A Szociális Klímaalap – melyet az (EU) 2023/955 rendelet (lásd az összefoglaló) hozott létre – a szén-dioxid-árnak az építőiparra és a közúti közlekedésre való kiterjesztésének kísérő eszköze, és célzott finanszírozást biztosít a tagállamok számára a leginkább érintett kiszolgáltatott csoportok (különösen az energiaszegénységnek vagy közlekedési szegénységnek kitett háztartások és a mikrovállalkozások) támogatására.
A tagállamok szerepe
A tagállamok az alábbi feladatokat látják el:
kiadják a kibocsátási egységeket;
gondoskodnak arról, hogy az üzemeltetők, a légijármű-üzemeltetők, a hajózási társaságok és a szabályozott szervezetek nyomon kövessék kibocsátásukat, és évente jelentést készítsenek arról, továbbá hogy leadják az előző naptári évben bekövetkezett teljes kibocsátásuknak megfelelő számú kibocsátási egységet;
árverésre bocsátanak minden olyan kibocsátási egységet, amelynek esetében nem történt ingyenes átadás, illetve amely nem került be a piaci stabilizációs alapba;
meghatározzák, hogy miként kell felhasználni klímavédelmi, energetikai és társadalmi célokra az árverésekből származó jövedelmet;
éves jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a jogszabály alkalmazásáról;
gondoskodnak a kibocsátási egységek átadásáról az EU-ban működő létesítmények között, valamint a nem uniós országok számára, amennyiben ott azokat elismerik;
hathatós büntetéseket határoznak meg a törvény bármiféle megsértése esetére.
A kibocsátási egységek árverésére vonatkozó szabályok
Egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus, az (EU) 2023/2830 rendelet kiegészíti a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítésének ütemezésére, kezelésére és egyéb szempontjaira vonatkozó szabályokat meghatározó 2003/87/EK irányelvet. Hatályon kívül helyezi és felváltja a korábbi 1031/2010/EU rendeletben meghatározott szabályokat, figyelembe véve a 2003/87/EK irányelvben bevezetett új szabályokat és elemeket, például a meglévő ETS hatályának kiterjesztését a tengeri szállításra, valamint egy új és külön ETS bevezetését a meglévő ETS hatálya alá nem tartozó építőipari, közúti közlekedési és ipari tevékenységekre.
Az (EU) 2023/2830 felhatalmazáson alapuló rendelet többek között a következő szempontokkal foglalkozik:
árverések megtervezése (aukciós termékek, az árverés formája, ajánlatok benyújtása és visszavonása, aukciós elszámolóár és az egyező ajánlatokból fakadó helyzet feloldása);
aukciós eseménynaptárak (időzítés, gyakoriság és a kibocsátási egységek mennyiségének elosztása, az árverések megvalósulását akadályozó körülmények, az árverés útján értékesített kibocsátási egységek éves mennyisége);
az árveréseken való részvétel feltételei;
az árverező(k) kinevezése és a kapcsolódó feladatok;
az Innovációs Alap, a Modernizációs Alap, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a Szociális Klímaalap kibocsátási egységeinek árverésre bocsátása;
a kibocsátási egységek törlési eljárásai;
azon közös aukciós platform, illetve szolgáltatások kijelölése, amelyeket a platform a tagállamok és a Bizottság számára nyújt;
az önkéntes kívülmaradás révén kijelölt saját aukciós platformok kijelölése és az azokra vonatkozó feladatok (amennyiben egy tagállam nem vesz részt a közös aukciós platform kijelölésében);
beszámolás az ügyletekről;
az árverési bevétel kifizetése és folyósítása;
az elárverezett kibocsátási egységek átadása;
biztosítékok kezelése;
díjak és költségek;
az árverés felügyelete, korrekciós intézkedések és szankciók;
jogosult az alapvető jogszabályok végrehajtásához szükséges technikai szabályok meghatározására;
független kibocsátásforgalmi-jegyzékeket és ügyleti jegyzőkönyveket vezet, amelyek rögzítik a kibocsátási egységek tulajdonjogát, kibocsátását, átadását és törlését.
A 2003/87/EK irányelvet 2003. december 31-ig kellett átültetni a nemzeti jogba.
Az (EU) 2023/958 és az (EU) 2023/959 irányelv 2023-as felülvizsgálatával a helyhez kötött létesítményeket, a légi közlekedést és a tengeri szállítást érintően bevezetett módosításokat a tagállamoknak 2023. december 31-ig kell átültetniük a nemzeti jogrendjükbe.
Mindazonáltal számos olyan, az ingyenes kiosztásra vonatkozó rendelkezés van, amelyet a tagállamoknak csak 2026. január 1-jétől kezdve kell alkalmazniuk.
Az új ETS építőipari, a közúti közlekedési és egyéb ágazatokra vonatkozó szabályait 2024. június 30-ig kellett átültetni.
A fix összkvótás kereskedés elve. Az EU ETS ennek az elvnek az alapján működik. Meghatároz egy felső határt vagy korlátot, a rendszerbe tartozó gyárak, erőművek és más létesítmények által maximálisan kibocsátható ÜHG teljes mennyiségére. Ezt a felső határt idővel csökkentik annak érdekében, hogy az összes ÜHG-kibocsátás mennyisége csökkenjen. A rendszer lehetővé teszi a kibocsátási egységek oly formában megvalósuló kereskedelmét, amellyel a létesítmények és a légi járatok üzemeltetői általi teljes kibocsátás mennyisége a felső határ alatt maradhat, és amellyel a kibocsátások csökkentésére a leginkább költséghatékony intézkedéseket lehet alkalmazni.
Kibocsátásáthelyezés. A kibocsátásáthelyezés arra a helyzetre utal, amikor az éghajlat-politikával kapcsolatos költségek miatt a vállalkozások a termelést olyan országokba helyezhetik át, ahol kevésbé szigorúak a kibocsátási korlátozások. Ez ugyanis a teljes kibocsátás megnövekedéséhez vezethet. Egyes nagy energiaigényű iparágakban a kibocsátásáthelyezés veszélye nagyobb lehet.
A szennyező fizet elv. Ez az elv azt írja elő, hogy a szennyezők viseljék az általuk okozott szennyezés költségeit.
FŐ DOKUMENTUM
Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve () az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., , 32–46. o.).
Az (EU) 2003/87/EC irányelv későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.
KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK
A Bizottság (EU) 2025/723 felhatalmazáson alapuló rendelete () a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a támogatható légijármű-üzemanyagok és a fosszilis kerozin közötti árkülönbözet éves kiszámítására, valamint a támogatható légijármű-üzemanyagok használatához kapcsolódó kibocsátási egységeknek az EU ETS keretében történő kiosztására vonatkozó részletes szabályok megállapítása tekintetében történő kiegészítéséről (HL L, 2025/723, ).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/955 rendelete () a Szociális Klímaalap létrehozásáról és az (EU) 2021/1060 rendelet módosításáról (HL L 130., , 1–51. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/2405 rendelete () a fenntartható légi közlekedés egyenlő versenyfeltételeinek biztosításáról (ReFuelEU Aviation) (HL L, 2023/2405, ).
A Bizottság (EU) 2023/2830 felhatalmazáson alapuló rendelete () a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a kibocsátáskereskedelmi egységek árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezésével, lebonyolításával és egyéb vonatkozásaival kapcsolatos szabályok meghatározása tekintetében történő kiegészítéséről (HL L, 2023/2830, ).
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete () a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (HL L 243., , 1–17. o.).
A Tanács (EU) 2020/954 határozata () a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetben a nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszerében (CORSIA) való önkéntes részvételről, valamint a légijármű-üzemeltetők 2021–2023-as időszakra vonatkozó kibocsátáskompenzációs követelményeinek kiszámításához választott lehetőségről szóló értesítéssel kapcsolatban az Európai Unió által képviselendő álláspontról (HL L 212, , 14–17. o.).
A Bizottság (EU) 2019/1842 végrehajtási rendelete () a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának tevékenységiszint-változás miatti kiigazítására vonatkozó további rendelkezések tekintetében történő alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 282., , 20–24. o.)