Pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodások - a jogi egyértelműség fokozása

FŐBB PONTOK

Érintett szerződő felek

Az irányelv – azzal a céllal, hogy az EU egészében biztosított legyen a jogbiztonság – a szerződő felek meghatározott kategóriái között létrejött pénzügyi biztosítéki megállapodásokra nézve irányadó. E konkrét kategóriákat képezik:

• a központi bankok;
• a közigazgatási hatóságok;
• bizonyos felügyelet alatt álló pénzügyi intézmények;
• központi partnerek, elszámoló ügynökök és elszámolóházak;
• a természetes személyen kívüli személyek (beleértve a jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozásokat és személyegyesítő társaságokat), feltéve, hogy a pénzügyi biztosítéki megállapodás másik szerződő fele a fent említett szervezetek egyike, és az uniós tagállam nem zárta ki e lehetőség alkalmazását.

A biztosítékok típusai

Az irányelv meghatározza azokat az eszközöket, amelyek pénzügyi biztosítékként felhasználhatók:

• e biztosítékok közé tartozik a készpénz, akárcsak a pénzügyi instrumentumok (például részvények és kötvények) és a hitelkövetelések;
• a tagállamok bizonyos instrumentumok (például a biztosíték nyújtója vagy annak kapcsolt vállalkozásai által kibocsátott részvények) használatát korlátok közé szoríthatják.

A biztosítéki megállapodások formái

Az irányelv két olyan megállapodástípust ismer el, amely biztosítékkal fedezi a kötelezettségeket. Ezek:

• a tulajdonjog-átruházási pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások, amennyiben a biztosíték teljes tulajdonjoga a biztosíték elfogadójára száll át;
• az értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások, amelyeknél a biztosítékot fedezetként nyújtják, de annak tulajdonjoga a biztosíték nyújtójánál marad.

Alaki követelmények

Az irányelv minimálisra csökkenti a nemzeti alaki követelményeket annak érdekében, hogy a pénzügyi biztosítéki megállapodások anélkül legyenek érvényesek és érvényesíthetők, hogy azokat túlzott adminisztratív terhekhez kötnék. Ugyanakkor a pénzügyi biztosítéki megállapodásokkal szemben előírja, hogy azok írásban vagy jogilag egyenértékű módon igazolhatók legyenek.

Rendelkezési jog az értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások alapján

Az értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások keretében a biztosíték elfogadója úgy használhatja a pénzügyi biztosítékot, mintha annak tulajdonosa lenne. Ezt bizonyos megállapodott feltételek mellett teheti meg:

• biztosíték felhasználása esetén a biztosíték elfogadója köteles a kötelezettség megszűnésekor egyenértékű biztosítékot átadni;
• az irányelv lehetővé teszi a biztosíték helyettesítését, ami a két fél védelmének fenntartása mellett rugalmasságot biztosít.

A biztosíték érvényesítése

Az irányelv szabályokat állapít meg a biztosíték érvényesítésére olyan jogérvényesítési eljárás esetén, mint a biztosítékot nyújtó vagy a biztosítékot elfogadó fél nemteljesítése:

• a biztosíték értékesítéssel, tulajdonba vétellel vagy (a biztosíték típusától függően) a biztosíték értékének a vonatkozó pénzügyi kötelezettségekkel szembeni beszámításával is érvényesíthető;
• az érvényesítésnek a megállapodott szerződéses feltételek szerint kell történnie, és azt nem lehet előzetes bírósági jóváhagyáshoz kötni;
• a tulajdonba vett biztosíték értékét üzletileg észszerű módon kell meghatározni, és azt az értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodásban rögzíteni kell.

Pozíciólezáró nettósítás²

Az irányelv megköveteli a pozíciólezáró nettósítás elismerését – még fizetésképtelenségi eljárásokban is. A pozíciólezáró nettósítás jogérvényesítési eljárás bekövetkeztekor a kölcsönös követeléseket egyetlen, a felek között fizetendő egyenleggé alakítja át, akár nettósítás, akár beszámítás útján, vagy más módon. Ez biztosítja a pénzügyi stabilitás megőrzését azáltal, hogy korlátozza a nemteljesítésekből eredő tovagyűrűzést.

Megóvás a fizetésképtelenségre vonatkozó jogtól

Az irányelv megóvja a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokat a nemzeti fizetésképtelenségre vonatkozó jog bizonyos szabályaitól:

• a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokat nem lehet semmissé nyilvánítani kizárólag amiatt, hogy azokat röviddel a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt kötötték;
• a kiegészítő pénzügyi biztosíték nem támadható meg kizárólag azon az alapon, hogy azt röviddel a fizetésképtelenségi eljárás előtt nyújtották, ha a kiegészítő pénzügyi biztosíték nyújtása az eredetileg nyújtott pénzügyi biztosíték értékében vagy a vonatkozó pénzügyi kötelezettség összegében bekövetkezett változások figyelembevételéhez szükséges;
• a biztosíték elfogadói a biztosítéknyújtó reorganizációja vagy felszámolása ellenére is érvényesíthetik jogaikat, még akkor is, ha a pénzügyi biztosítékot a felszámolási eljárás vagy reorganizációs intézkedés megindításának napján, de a megindítás időpontját követően nyújtották, amennyiben bizonyítani tudják, hogy az eljárás vagy intézkedés megindításáról nem volt tudomásuk, és arról nem is kellett volna tudomással bírniuk.

Kollíziós szabályok

Az irányelv úgy rendelkezik, hogy a számlán megjelenő értékpapírokból álló biztosítékra – meghatározott kérdésekben – annak az országnak a joga irányadó, amelyben az érintett, az értékpapírok nyilvántartására szolgáló számlát vezetik.

Kölcsönhatás más uniós jogszabályokkal

Az irányelvet a 2009/44/EK irányelv, a 2014/59/EU irányelv (lásd az összefoglalót) és az (EU) 2021/23 rendelet (lásd az összefoglalót) módosította, összehangolva azt a pénzügyi piacokra és a fizetésképtelenné váló intézmények szanálására vonatkozó uniós kerettel. Az (EU) 2025/1 irányelv tovább módosítja a 2002/47/EK irányelvet annak egyértelművé tétele érdekében, hogy amikor a biztosítók és viszontbiztosítók uniós szanálási eljárások hatálya alá kerülnek, a biztosítékok felhasználására, érvényesítésére vagy beszámítására vonatkozó szokásos jogok korlátozhatók. Ez összehangolja az irányelvet a bankokra és a központi partnerekre vonatkozó meglévő uniós szanálási rendszerekkel, és egységes bánásmódot biztosít az egész pénzügyi ágazatban.