A 2009/123/EK irányelv módosította a 2005/35/EK irányelvet a hajók által okozott szennyezésekre vonatkozó szabályok javítása és annak biztosítása érdekében, hogy a szennyező anyagok kibocsátásáért felelős személyekkel szemben megfelelő szankciókat alkalmazzanak. Ehhez az szükséges, hogy az uniós országok a magánjog hatálya alá tartozó jogi személyek3 – például vállalkozások – felelősségére vonatkozó szabályokat vezessenek be.
A 2009/123/EK irányelv előírja azt is, hogy a nemzeti hatóságok – a kisebb kárt okozó esetekben is – biztosítsák a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók alkalmazását. A hatóságok együttműködnek azon esetekben, amikor egy hajót egyikük vizein illegális kibocsátáson érnek, mielőtt a hajó kikötne egy másik EU-tagállam valamely kikötőjében.
Az irányelv -től alkalmazandó. Az uniós országoknak -ig kellett átültetni nemzeti jogukba.
Az Erika tartályhajó 1999. decemberi, majd a Prestige 2002. novemberi elsüllyedése felhívta a figyelmet arra, hogy szükség van a hajókról származó szennyezéssel kapcsolatos intézkedések megerősítésére. Mindemellett a szennyezések legfőbb forrását nem a balesetek jelentik: azokra legtöbbször szándékos kibocsátások (tartálytisztítási műveletek és a fáradt olaj leeresztése) eredményeképpen kerül sor.
E szabályok lehetővé teszik a hajókból származó szennyezés megelőzéséről szóló, 1973. évi nemzetközi egyezmény és az ahhoz 1978-ban csatolt jegyzőkönyv (az ún. Marpol-egyezmény beépítését az EU jogába. Ezáltal lehetővé válik ezen egyezmény szabályainak harmonizált alkalmazása.
Az Európai Parlament és a Tanács 2005/35/EK irányelve (.) a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről (HL L 255., 2005.9.30., 11-21. o.)
A 2005/35/EK irányelv későbbi későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.
utolsó frissítés