A munkavállalók szabad mozgása
ÖSSZEFOGLALÓ A KÖVETKEZŐ DOKUMENTUMRÓL:
492/2011/EU rendelet a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról
MI A RENDELET CÉLJA?
- Frissíti (és kodifikálja, azaz egységes szerkezetbe foglalja) az európai uniós polgárok szabad mozgáshoz és az Európai Unió valamely más országában való munkavállalásához való jogáról szóló korábbi jogszabályokat.
- Emellett az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 45. cikkében szereplő szabad mozgás elvének gyakorlati betartásának biztosítására is törekszik.
FŐBB PONTOK
- A munkaerő szabad mozgása előnyös azon személyek számára, akik az Unió valamely más országában kívánnak dolgozni, valamint az őket fogadó országok társadalmának is. Míg az előbbiek számára lehetővé teszi a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlását és személyes és szakmai helyzetük javítását, az utóbbiak be tudják ilyen módon tölteni a betöltetlen álláshelyeket és a szakemberhiányt.
- Ugyanúgy, ahogy valamely uniós ország lakója jogosult keresőtevékenységet végezni egy másik uniós országban, a munkavállalók is hirdethetik betöltetlen álláshelyeiket, és köthetnek munkaszerződéseket potenciális munkavállalókkal az egész Unióban.
- Ez a jogszabály kodifikálja az 1612/68/EGK rendeletet, és annak helyébe lép, mely rendeletet számos alkalommal és jelentős mértékben módosítottak. A rendelet biztosítja a rendszer gördülékeny működését azáltal, hogy tiltja bármiféle állampolgárság alapján tett hátrányos megkülönböztetést az EU munkavállalói között.
- Tiltja különösen az alábbiakat:
- más állampolgárságú munkavállalók toborzására alkalmazandó külön eljárások;
- a betöltetlen álláshelyek hirdetésének korlátozása vagy feltételek szabása a másik uniós országból érkezőkre, például a munkaügyi hivataloknál történő nyilvántartásba vétellel kapcsolatban.
- Hasonlóképpen jogszerűtlen bármiféle megkülönböztetés a saját országbeli és más uniós országból érkezett munkavállalók között az olyan foglalkoztatási és munkafeltételeket illetően mint a következők:
- a munkához jutás, beleértve a munkakeresőknek a munkaügyi hivatalok által nyújtott segítséget;
- munkakörülmények, beleértve a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését és helyreállítását és az újrafoglalkoztatást;
- a képzéseken való részvétel, beleértve a szakiskolai képzésben és az átképzésben való részvételt is.
- Ugyanezen egyenlő hozzáférési elv vonatkozik az oktatási intézményekre, szakmunkás- és egyéb szakképzésekre egy más uniós országban dolgozó uniós polgár gyermekei esetében.
- A jogszabály bizonyos szociális jogokat is szabályoz. Egy másik uniós országban dolgozó munkavállaló a fogadó uniós ország állampolgáraival azonos szociális és adókedvezményeket élvez. Lakhatási támogatásra is jogosult a fogadó ország állampolgárai számára biztosított azonos feltételek mellett, valamint lakásjegyzékbe történő felvételre is abban a régióban, ahol alkalmazásban áll, ha van ott ilyen jegyzék.
- A jogszabály rendelkezik továbbá az egyenlő bánásmódról a szakszervezeti tagság és az azzal kapcsolatos jogok gyakorlásának vonatkozásában, beleértve a szavazati jogot is, és egy szakszervezet ügyviteli vagy vezetői tisztségeire való választhatóság jogát is.
- Bizonyos szintű nyelvtudás előírható egy adott álláshoz, azonban bármely, nyelvtudással kapcsolatos követelménynek észszerűnek és szükségesnek kell lennie a szóban forgó állás tekintetében.
- A jogszabály felállít egy tanácsadó bizottságot, mely tagállamonként hat tagból áll, akik közül kettő-kettő a kormányt, a szakszervezeteket és a munkáltatói szervezeteket képviseli. A bizottság az Európai Bizottság munkáját segíti a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos ügyekben. Az (EU) 2019/1149 rendelettel létrehozott Európai Munkaügyi Hatóság megfigyelőként vesz részt a bizottság ülésein, melyekhez technikai tudásával és szakértelmével járul hozzá.
Egy kivétel
A megkülönböztetés tilalmának elve alól egy kivétel van, mégpedig a hatósági jogkörök gyakorlásával vagy az állami közérdek védelmét szolgáló kötelezettségekkel járó álláshelyek. Az uniós országok ezeket az álláshelyeket fenntarthatják saját állampolgáraik számára.
EURES-rendelet
MIKORTÓL HATÁLYOS A RENDELET?
A rendelet 2011. június 16. óta van hatályban. A 492/2011/EU rendelet kodifikálta és felváltotta az 1612/68/EGK rendeletet és annak későbbi módosításait.
HÁTTÉR
További információk:
FŐ DOKUMENTUM
Az Európai Parlament és a Tanács 492/2011/EU rendelete (2011. április 5.) a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról (kodifikált szöveg) (HL L 141., 2011.5.27., 1–12. o.)
Az 492/2011/EU rendelet későbbi módosításait belefoglalták az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.
KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1149 rendelete (2019. június 20.) az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozásáról, a 883/2004/EK, a 492/2011/EU és az (EU) 2016/589 rendelet módosításáról, valamint az (EU) 2016/344 határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 186., 2019.7.11., 21–56. o.)
6/2018. sz. különjelentés: „A munkavállalók szabad mozgása: az alapvető szabadság biztosítva van, de az uniós források célzottabb felhasználása elősegítené a munkavállalók mobilitását” (HL C 79., 2018.3.2., 17. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 2014/54/EU irányelve (2014. április 16.) a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről (HL L 128., 2014.4.30., 8–14. o.)
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Harmadik rész: Az Unió belső politikái és tevékenységei – IV. cím: A személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása – 1. fejezet: Munkavállalók – 45. cikk (az EKSz. korábbi 39. cikke) (HL C 202., 2016.6.7., 65–66. o.)
utolsó frissítés 21.04.2020