Élelmiszerbiztonság – élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagok

FŐBB PONTOK

• Az FCM-eket a helyes gyártási gyakorlatnak megfelelően kell előállítani, hogy normál vagy előrelátható felhasználási körülmények között ne kerülhessenek összetevőik az élelmiszerbe olyan mennyiségben, amely:
  • veszélyezteti az emberek egészségét;
  • elfogadhatatlan változást idéz elő az élelmiszer összetételében; vagy
  • az élelmiszer ízének vagy állagának romlását idézheti elő.
• A jogszabály 17 anyag- és tárgycsoportot tartalmaz, amelyekre vonatkozóan konkrét intézkedéseket lehet elfogadni.
• Ezek a konkrét intézkedések magukban foglalhatják azon engedélyezett anyagok jegyzékét, amelyek uniós szinten engedélyezettek az FCM-ek gyártása során, valamint korlátozásokat, például meghatározott kioldódási határértékeket (összetevők átvitele).
• A rendelet meghatározza az új anyagok felhasználására vonatkozó kérelmek eljárását is, ha létezik ilyen lista, például a műanyag FCM-ek esetében. Az új anyagok engedélyezésére irányuló kérelmet az illetékes nemzeti hatósághoz kell benyújtani, amely továbbítja azt az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósághoz véleményezésre.
• Az élelmiszerekkel még nem érintkező FCM-eket, amikor a fogyasztóknak értékesítik, mint például a konyhai eszközöket és az asztali edényeket, „élelmiszerrel érintkező”ként kell azonosítani, vagy a rendelet II. mellékletében szereplő bor és villa szimbólummal kell kísérni, ha az árucikk FCM-ként való szándékolt felhasználása nem egyértelmű. Adott esetben egyéb információkat is meg kell adni az FCM-termék biztonságos használatának biztosítására.
• Nyomonkövethetőségi intézkedésekA hibás termékek visszahívhatósága és a fogyasztók tájékoztatása érdekében nyomonkövethetőségi intézkedéseket kell foganatosítani.
• A szabályok nem vonatkoznak a következőkre:
  • antik anyagok és tárgyak;
  • az élelmiszer részét képező vagy azzal együtt fogyasztható bevonatok, például sajthéjak, előkészített húskészítmények vagy gyümölcsök.