EU–Japán kölcsönös jogsegély

FŐBB PONTOK

A megállapodás a kölcsönös jogsegély iránti megkeresésre és segítségnyújtásra vonatkozik a büntetőügyekben folytatott vizsgálatok, vádhatósági és egyéb eljárások tekintetében. Nem vonatkozik a kiadatásra, a büntetőeljárások átadására¹ és az ítéletek végrehajtására, az elkobzás kivételével.

A jogsegély a következőket tartalmazza:

• tanúvallomások felvétele, beleértve a videokonferenciát;
• tárgyi bizonyítékok felkutatása és lefoglalása;
• bankszámla-információk megszerzése;
• személyek, tárgyi bizonyítékok és helyszínek megvizsgálása és megtalálása, vagy azok azonosítása;
• az egyik részes állam hatóságainak birtokában lévő tárgyi bizonyítékok átadása a másik részes állam hatóságainak;
• dokumentumok biztosítása (jogi dokumentum átadása a büntetőjogi eljárásban érintett feleknek);
• fogva tartott személyek átadása vallomástétel céljából;
• jövedelmek befagyasztása vagy lefoglalása illetve elkobzása.

Valamennyi uniós országnak és Japánnak ki kell jelölnie a központi hatóságot, amely a segítségnyújtás iránti megkeresések elküldéséért, átvételéért és megválaszolásáért felel. Ezek a hatóságok felelnek továbbá a megkeresések teljesítéséért vagy a megkereséseknek a teljesítésben hatáskörrel rendelkező hatóságoknak történő továbbításáért.

A jogsegély iránti megkeresések

A jogsegély iránti megkeresést a megkereső ország írásban készíti el. Sürgős esetekben a megkeresés történhet más megbízható kommunikációs eszközzel is. A jogsegély iránti megkereséseknek tartalmazniuk kell a megállapodásban meghatározott konkrét információkat.

A jogsegély iránti megkeresés teljesítése érdekében a megkeresett ország kiegészítő információkat kérhet.

A megkereséshez és az ahhoz mellékelt iratokhoz csatolni kell azoknak a megkeresett ország hivatalos nyelvére, illetve a megállapodásban meghatározott más nyelvre történő fordítását.

Megkeresések teljesítése

A megkeresett ország:

• teljesíti a jogsegély iránti megkeresést, amilyen gyorsan csak lehet, és saját nemzeti jogával összhangban;
• elhalaszthatja a megkeresés teljesítését, vagy a teljesítést konkrét feltételekhez kötheti, amennyiben az érinthet egy már folyamatban lévő nyomozást, vádhatósági vagy egyéb eljárást;
• a teljesítés eredményét továbbítja a megkereső országnak, a meglévő tanúvallomásokkal és tárgyi bizonyítékokkal együtt. Ha a megkeresést – részben vagy egészben – teljesíteni nem tudja, a megkereső országgal tudatnia kell ennek okait;
• visszautasíthatja a segítségnyújtást bizonyos feltételek esetén, például akkor, ha a megkeresés tárgya a megkereső országban halálbüntetéssel büntethető bűncselekmény. Ha a segítségnyújtást visszautasítja, akkor a megkeresett országnak tudatnia kell ennek okait.

Tanúvallomások és nyilatkozatok

A megkereső ország csak a megkereséssel összefüggő nyomozások, vádhatósági vagy egyéb eljárások során megszerzett tanúvallomásokat, tárgyi bizonyítékokat vagy információkat használhatja fel.

Ezeknek az adatoknak a felhasználásával kapcsolatban a megkeresett ország megkövetelheti a titoktartást, vagy megszabhat egyéb feltételeket. Megszabhatja a megkereséssel kapcsolatos tárgyi bizonyítékok szállítására, karbantartására és visszaszolgáltatására vonatkozó feltételeket is.

Tanúvallomások és nyilatkozatok felvétele esetén a megkeresett ország szükség esetén alkalmazhat kényszerítő intézkedéseket, ha nemzeti jogrendje szerint ezek indokolhatók. Azokban az esetekben, amikor a megkereső országban folyó eljárásban az érintett személyt tanúként kívánják meghallgatni, a megkeresett ország engedélyezheti illetékes hatóságai számára, hogy a tanúvallomás vagy nyilatkozat felvétele videokonferenciával történjen.

Személyek, tárgyi bizonyítékok és helyszínek

A megkeresett ország alkalmazhat kényszerítő intézkedéseket tárgyi bizonyítékok megszerzése és személyek vizsgálata érdekében, ha nemzeti jogrendje szerint ezek szükségesek és indokolhatók.

A megkeresett országnak biztosítania kell a megkereső ország számára a következőket:

• a vizsgált személy bankszámláival kapcsolatos információk, amennyiben a kérdéses bank rendelkezik azokkal;
• azok a nyilvánosan hozzáférhető tárgyi bizonyítékok, amelyek a megkeresett ország jogi, közigazgatási vagy igazságügyi hatóságainak a birtokában vannak;
• azok a nem nyilvános tárgyi bizonyítékok, amelyekkel ezek a hatóságok rendelkeznek – például a bűnügyi nyilvántartás –, ugyanolyan mértékben és feltételek mellett, ahogyan saját nyomozó és bűnüldöző hatóságaik számára azok rendelkezésére állnak.

A megkeresett ország kézbesíti az olyan iratokat vagy felszólításokat (például bírósági idézést), amelyek értelmében az érintett személynek meg kell jelennie a megkereső ország illetékes hatóságai előtt. Ha a fogva tartott személyt tanúvallomásra szólítják fel, a megkeresett ország ideiglenesen átadhatja azt a személyt a megkereső országnak. Az átadandó személynek azonban ehhez beleegyezését kell adnia, és az átadást a megkeresett ország jogszabályainak lehetővé kell tennie.

Jövedelmek elkobzása

A megkeresett országnak támogatnia kell a megkereső országot a bűnözésből származó jövedelmek befagyasztásával vagy lefoglalásával és elkobzásával kapcsolatos eljárásokban, amennyiben azt saját nemzeti jogszabályai lehetővé teszik.

A megkereső országnak át kell adnia az elkobzást elrendelő bíróság vagy más igazságügyi hatóság határozatát, saját megkeresésével együtt. Ha a jövedelmek a megkeresett ország őrizetében vannak, ezeket részben vagy egészben átadhatja a megkereső országnak.