Az Európai Unió működéséről szóló, 2009 végén hatályba lépő szerződés (különösen a 72. cikk) az EU Alapjogi Chartájával együtt határozta meg a jogállamiságon, az alapvető jogok tiszteletben tartásán és a szolidaritáson alapuló uniós biztonságpolitika kidolgozásának alappilléreit.
2010-ben a Stockholmi Program (a 2010–2014 közötti időszakra szóló bel- és igazságügyek uniós programjának) elfogadását követően az EU elfogadta belső biztonsági stratégiáját (ISS). Mivel számos biztonsági kihívás (kiberbűnözés, terrorizmus, illegális bevándorlás és szervezett bűnözés) határokon átnyúló vagy ágazatközi jellegű, e veszélyeket önállóan egyetlen uniós tagállam sem képes hatékonyan kezelni. Európának ezen túlmenően növelnie kellett a válsággal és a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességét. A belső biztonsági stratégia közös uniós menetrend, amelynek célja a rendelkezésre álló valamennyi erőforrás és szakértelem e kihívások kezelésére történő felhasználása.
2015-ben ezt követte a 2015 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai biztonsági stratégia, amely a Charlie Hebdo elleni 2015-ös párizsi támadásokat követően jelentős hangsúlyt helyezett a terrorizmus és a radikalizáció, a nemzetközi szervezett bűnözés és a kiberbűnözés problémáinak kezelésére.
2020-ban az EU a biztonsági unióra vonatkozó stratégiájában határozta meg legfőbb prioritásait a 2020 és 2025 közötti időszakra vonatkozóan. A stratégia négy uniós szintű stratégiai prioritást fogalmaz meg: