Az ipari és az állattartással összefüggő kibocsátások

FŐBB PONTOK

Hatály

A jogszabály a következő ágazatok ipari méretű tevékenységeire terjed ki (minimum kapacitásszintek alkalmazandók vonatkozik):

• energia;
• fémgyártás és -feldolgozás, beleértve az akkumulátorgyártást is;
• ásványok, beleértve az üveget, az azbesztet és a kerámiát;
• bányászat, különösen egyes ércek;
• vegyi anyagok és gázok;
• hulladékkezelés;
• textilszálak vagy textíliák előkezelése (például a mosás és a fehérítés) és kikészítés;
• nyersbőr és irha cserzése;
• vágóhidak, állati és növényi eredetű nyersanyagok, állati tetemek vagy állati melléktermékek ártalmatlanítása vagy újrafeldolgozása;
• intenzív baromfi- és sertéstartás;
• víz elektrolízise hidrogén előállítására;
• anyagok, tárgyak vagy termékek felületkezelése szerves oldószerekkel;
• szén (jól kiégetett szén) vagy elektrografit előállítása;
• CO₂-áramok leválasztása;
• faanyagok és faipari termékek vegyi anyagokkal történő tartósítása;
• szennyvíz kezelése önálló üzemeltetésben, bizonyos feltételek mellett.

Az irányelv hatálya alá tartozó valamennyi létesítménynek az elérhető legjobb technikák (BAT) alkalmazásával kell megelőznie és csökkentenie a szennyezést, továbbá elő kell mozdítani a hatékony energiafelhasználást, víz- és energiafelhasználást, valamint hulladékmegelőzést és -kezelést.

Általános elvek

Az uniós tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a létesítmények üzemeltetése a következő elvek alapján történjen:

• minden megfelelő megelőző intézkedést megtesznek a környezetszennyezés ellen;
• jelentős mértékű környezetszennyezést nem okoznak;
• a hulladék keletkezését megelőzik a 2008/98/EK irányelvvel (lásd az összefoglalót) összhangban;
• amennyiben hulladék keletkezik, azt az uniós hulladékhierarchia elsőbbségi sorrendjében újrahasználatra előkészítik, újrafeldolgozzák, újrahasznosítják, vagy, ahol műszakilag vagy gazdaságilag nem lehetséges, úgy ártalmatlanítják, hogy elkerüljék vagy csökkentsék a környezetre gyakorolt bármilyen hatást;
• az energiát hatékonyan használják, és előmozdítják a megújuló energia felhasználását és – lehetőség szerint – előállítását;
• az anyagi erőforrásokat és a vizet hatékonyan használják, többek között újrafelhasználás révén;
• környezetközpontú irányítási rendszert alkalmaznak;
• megteszik a szükséges intézkedéseket a balesetek megelőzésére és azok következményeinek korlátozására;
• leállítás esetén megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy elkerüljék a környezetszennyezés kockázatát, és a működés helyszínét kielégítő állapotba állítsák vissza.

Engedélyek

• A létesítmények csak akkor működhetnek, ha rendelkeznek hatósági engedéllyel, továbbá be kell tartaniuk az abban meghatározott feltételeket.
• Az engedélyben foglalt feltételek az Európai Bizottság által elfogadott BAT-következtetéseken alapulnak.
• A kibocsátási határértékeket oly módon kell meghatározni, hogy azok biztosítsák a szennyezőanyag-kibocsátásnak az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteken belül maradását. Eltérések szigorú feltételek mellett lehetségesek.
• Az engedélyek tartalmazhatnak környezeti teljesítményre vonatkozó határértékeket (EPLV) az erőforrások, az energia vagy a víz hatékony felhasználása kapcsán.
• A nemzeti hatóságoknak rendszeres időközönként ellenőrizniük kell a létesítményeket.
• A tagállamok 2035. december 31-ig elektronikus rendszereket fejlesztenek ki a létesítmények elektronikus engedélyezésére.
• A Bizottság az elektronikus engedélyekkel kapcsolatos információcserét szervez a tagállamokkal, és iránymutatást ad ki a bevált gyakorlatokról.

Innováció

A jogszabály számos szabályt tartalmaz az innovatív technikák ipari létesítményekben történő alkalmazásának felgyorsítására és elősegítésére vonatkozóan, hogy hozzájáruljon a 2050-ig elérendő cél megvalósulásához: a zéró szennyezéshez, a dekarbonizációhoz és a körforgásos gazdasághoz. Létrehoz továbbá egy innovatív módszerekkel kapcsolatos információk gyűjtését és elemzését szolgáló központot is (ipari átalakulással és kibocsátásokkal foglalkozó európai innovációs központ).

Egyedi szabályok

Az irányelv külön fejezetekben minimumkövetelményeket határoz meg bizonyos ágazatokra nézve. Egyedi szabályokat tartalmaz többek között a következőkre vonatkozóan:

• tüzelőberendezések – üzemeltetési szempontok, kibocsátási határértékek, valamint ellenőrzési és megfelelési szabályok (2029. december 31-ig mentesség adható a kis, szigetüzemben működő rendszerek számára);
• hulladékégető és -együttégető művek – üzemeltetési követelmények, kibocsátási korlátok, nyomonkövetési és megfelelési szabályok;
• szerves oldószereket alkalmazó létesítmények és tevékenységek – kibocsátási korlátok, kibocsátáscsökkentési tervek és a veszélyes anyagok helyettesítésére vonatkozó követelmények;
• titán-dioxidot előállító berendezések – kibocsátási korlátok, nyomonkövetési szabályok, valamint bizonyos hulladékok bármilyen víztestbe történő elhelyezésének a tilalma;
• baromfi- és sertéstenyésztés – a tagállamok dönthetnek arról, hogy engedélyezési rendszert vagy nyilvántartási rendszert alkalmaznak-e az állattenyésztő üzemek esetében; az üzemeknek mindkét esetben a Bizottság által kidolgozandó egységes üzemeltetési szabályok szerint kell működniük.

A lakosság tájékoztatása és részvétele; érvényesítés

A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezménnyel összhangban a nyilvánosság tájékoztatása és részvétele kötelező minden új engedély megadásakor és azok jelentős felülvizsgálatakor.

A jogszabály kiemelt hangsúlyt helyez az emberi egészség védelmére, amely az ipari kibocsátásokról szóló irányelv egyik kifejezett célja. Rendelkezik továbbá arról, hogy az emberek az illegális szennyezés által okozott egészségkárosodás esetén kártérítést kérhetnek.

A lakosság érintett tagjai számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, összhangban az Európai Unió Bírósága által meghatározott legszigorúbb előírásokkal. Ez hozzájárul a személyes egészségük és jólétük szempontjából megfelelő környezetben való élethez való joguk védelméhez.

Az irányelv felszólítja a tagállamokat, hogy a jogsértések esetére hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat állapítsanak meg, figyelembe véve a jogsértés súlyosságát és időtartamát, hogy ismétlődő volt-e, valamint a jogsértés által érintett lakosságot vagy környezetet.

A szankcióknak pénzbírságot is magukban kell fogalniuk; ennek mértékel a legsúlyosabb jogsértések esetén az üzemeltető uniós éves árbevételének legalább 3 %-a.