Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése 2020-ig: a közös kötelezettségvállalási határozat

FŐBB PONTOK

• A 2020-ra előirányzott kibocsátási célok a tagállamok relatív gazdagsága alapján kerültek meghatározásra – amelynek mérése az egy főre jutó bruttó hazai termék alapján történt. A 2020-ig teljesítendő célértékek skálája a leggazdagabb uniós országok számára előírt (2005-ös szinthez viszonyított) 20%-os kibocsátáscsökkentéstől a 20%-os emelkedésig terjed – ez utóbbi a legkevésbé tehetős Bulgária számára engedélyezett.
• A 2020-as cél felé vezető folyamatos előrehaladás biztosítása érdekében a 2013/162/EU határozat valamennyi tagállam számára éves üvegházhatásúgáz-kibocsátási határértékeket állapít meg. Ezek a határértékek az úgynevezett éves kibocsátási jogosultságok.
• Ugyanakkor bizonyos rugalmasságot biztosítottak a célok elérése tekintetében, és lehetővé tették a tagállamok számára, hogy költséghatékony módon csökkentsék kibocsátásukat: A tagállamok a következő évtől kezdődően az éves kibocsátási jogosultságaik 5%-át vehették fel, más tagállamoktól pedig éves kibocsátási jogosultságot vásárolhatnak, vagy bizonyos projektektől – például a legkevésbé fejlett országok kibocsátásának csökkentését elősegítő projekttől – hitelt vehetnek igénybe. Ha egy tagállam a szükségesnél nagyobb mértékben csökkenti kibocsátását, vagyis túllépi az adott évre előírt célértéket, későbbi felhasználás céljából (2020-ig) megőrizheti az éves kibocsátási jogosultság többletét, vagy értékesítheti azt más tagállamoknak.
• Valamennyi tagállamnak évente jelentést kell tennie a kibocsátásairól, valamint a céljának elérése felé tett előrelépésről az Európai Bizottság felé a nemzeti nyilvántartási jelentéseken keresztül, amelyeket műszaki szakértők vizsgáltak felül.
• A tagállamok ÜHG-listáinak felülvizsgálata után a Bizottság minden évben végrehajtási jogi aktust (határozatot) fogadott el, amelyben egy tagállamonkénti végső vállaláselosztási határozatot határoztak meg, figyelembe véve a felülvizsgálat során kiszámított technikai korrekciókat és felülvizsgált becsléseket. Ezeket a határozatokat az alábbi, „Kapcsolódó dokumentumok” szakasz ismerteti.
• A tagállamok kétévente jelentést tettek közzé szakpolitikáikról és intézkedéseikről, valamint jövőbeni előrehaladásukról. E jelentéstétel szabályait az 525/2013/EU rendelet határozza meg, amelyet később az energiaunió irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet (lásd az összefoglalót) hatályon kívül helyezett és felváltott.
• Amennyiben egy adott évben egy tagállamnak az engedélyezettnél több üvegházhatású gázt kell kibocsátania, tájékoztatnia kellett a Bizottságot a helyes pályára való visszatérésre irányuló terveiről, és a következő évben „díjat” kellett fizetnie egy szigorúbb kibocsátási célérték formájában.

A közös kötelezettségvállalási határozat terén elért haladás

2020-ban a vállaláselosztási határozat hatálya alá tartozó rögzített kibocsátások 16,3%-kal alacsonyabbak voltak a 2005-ös évinél, és hat százalékponttal meghaladják az uniós célértéket. A 2013 és 2020 közötti időszakban valamennyi tagállam teljesítette a közös kötelezettségét.