Halászati lehetőségek az uniós és a nem uniós vizeken (2024–2026)

FŐBB PONTOK

Hatály

A rendelet az alábbiakra alkalmazandó:

• az uniós vizeken halászó uniós és nem uniós halászhajók;
• bizonyos esetekben a rekreációs célú halászat; és
• a partról halászatot folytató kereskedelmi halászatok.

Halászati lehetőségek

A halászati lehetőségek némelyikét az Európai Unió Tanácsa határozza meg az Európai Bizottság javaslatai alapján. A rendelet egyéb halászati lehetőségeket is megállapít a nem uniós országokkal folytatott többoldalú vagy kétoldalú konzultációkat követően, amelyek során a Bizottság az Unió nevében a Tanács által elfogadott uniós álláspont alapján folytat tárgyalásokat.

A Bizottság a közös halászati politikáról (KHP) szóló alaprendeletben ( 1380/2013/EU rendelet, lásd az összefoglalót) meghatározott célkitűzésekkel összhangban javaslatot tesz a halászati lehetőségekre és az uniós álláspontokra, ideértve a halállományok olyan szintre történő helyreállítását, amely maximális fenntartható hozamot¹ biztosít és lehetővé teszi az állományok ezen szinteken történő fenntartását. Ezenfelül, és adott esetben, ezeket a halászati lehetőségeket a többéves tervekkel összhangban javasolják ((EU) 2018/973 és 2019/472 rendeletek), meghatározva, hogy egyes vegyes halászatokra vonatkozóan milyen módon lehet biztosítani a halászati lehetőségeket a politika célkitűzéseivel összhangban.

A rendelet megállapítja a halászati lehetőségeket bizonyos:

• olyan halállományok tekintetében, amelyeket az EU állapított meg;
• olyan halállományok tekintetében, amelyek/amelyeket:
  • az Egyesült Királysággal közösen kezeltek az Északi-tengeren és az északnyugati vizeken,
  • Norvégiával és az Egyesült Királysággal közösen kezeltek az Északi-tengeren,
  • Norvégiával közösen kezeltek a Skagerrak-Mittegatban, vagy
  • az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) parti államai által folytatott konzultációk hatálya alá tartoznak;
• a regionális halászati gazdálkodási szervezetek – többek között az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet és az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság – által kezelt állományok; és
• nem uniós országok és területek, többek között Grönland és Norvégia vizein élő állományok.

A halászati lehetőségek magukban foglalják a teljes kifogható mennyiségeket² és az e fogásokra vonatkozó uniós kvótákat. Az uniós kvótákat a tagállamok egy fix allokációs kulcs, azaz a relatív stabilitás elve alapján osztják el.

Egyéb intézkedések

A rendelet továbbá az állományok helyreállítását támogató halászati lehetőségekhez kapcsolódó intézkedéseket is megállapít. Ezek az intézkedések magukban foglalják a következőkre vonatkozó tilalmakat:

• bizonyos területeken, bizonyos halméretekben vagy bizonyos időszakokban folytatott halászat; és
• bizonyos típusú halászeszközök használata.