Az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye

FŐBB PONTOK

Az egyezmény a következőket határozza meg:

• megfelelő jogi rendszerek az óceánok különböző részeiben, ideértve a következőket:
  • a parti tenger¹ esetében;
  • a csatlakozó övezet² esetében;
  • a kizárólagos gazdasági övezet³ esetében;
  • a kontinentális talapzat⁴ esetében;
  • a nyílt tenger⁵; valamint
  • a tengerfenék nemzetközi területe (a „terület”), amely a nemzeti joghatóság határain túl van;
  • az összes ország vonatkozó jogaival és kötelezettségeivel együtt;
• a parti országok jogai és kötelezettségei a szuverenitásuk vagy joghatóságuk alá tartozó vizek megállapítása és kezelése tekintetében:
  • a parti tenger (legfeljebb 12 tengeri mérföld a megállapított alapvonalaktól számítva);
  • a csatlakozó övezet (legfeljebb 24 tengeri mérföld a megállapított alapvonalaktól számítva);
  • a kizárólagos gazdasági övezet (legfeljebb 200 tengeri mérföld a megállapított alapvonalaktól és a kontinentális talapzattól számítva);
• más országok jogai és kötelezettségei (beleértve a tengerparttal nem rendelkező és földrajzilag hátrányos helyzetű országokat) ezeken a területeken;
• a nyílt tenger szabadságai az összes ország számára (beleértve a tengerparttal nem rendelkező országokat), amely tartalmazza:
  • a hajózást és a tenger feletti átrepülést;
  • a tenger alatti kábelek és csővezetékek lefektetését;
  • a mesterséges szigetek és létesítmények építését;
  • a halászatot és a tudományos kutatást;
• a lobogó szerinti országok kötelezettségeit;
• a tengerekben élő források megőrzésének és kezelésének szabályait, ezen belül a megosztott halállományok kezelésére és kutatására irányuló együttműködést;
• az adott területen lévő tengerfenék ásványi nyersanyagainak kutatására vonatkozó szabályokat, beleértve a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság létrehozását, amely a tengerfenék felderítését és kiaknázását szabályozza és engedélyezi, valamint bányajövedékeket szed be és oszt ki;
• az országok felelősségét a zárt vagy félig zárt tengerek⁶ esetében;
• a tengeri környezet védelmének és megőrzésének szabályait, ideértve a hatásvizsgálattal kapcsolatos követelmények teljesítését és az országokkal szembeni, a tengerszennyezés megelőzését és ellenőrzését célzó követelményeket, valamint felelősségüket a megelőzés elmulasztása esetén;
• a tudományos tengeri kutatások végzésének szabályait;
• a tengeri technológia kapacitásainak megépítésére és átadására vonatkozó szabályokat;
• a kötelező vitarendezési mechanizmust: a viták a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság, a Nemzetközi Bíróság vagy választottbíráskodás elé vihetők. A Tengerjogi Bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik a mélytengerfenéken végzett bányászat tekintetében.