Az Amszterdami Szerződés
ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:
Az Európai Unióról szóló szerződést módosító Amszterdami Szerződés
MI A SZERZŐDÉS CÉLJA?
FŐBB PONTOK
A szerződés a következő célokat határozza meg az EU számára:
- elősegíteni a gazdasági növekedést és a társadalmi haladást, magas foglalkoztatottsági szint, valamint kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés;
- az EU helyzetének megerősítése nemzetközi színtéren;
- az uniós polgárok jogainak és érdekeinek megerősítése;
- az EU a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés térségeként történő fenntartása és fejlesztése;
- az uniós jog korpuszának (más néven az uniós vívmányok) fenntartása és fejlesztése.
Közös kül- és biztonságpolitika (KKBP)
- Ezt a következők erősítik:
- közös stratégiák, együttes fellépések, együttes álláspontok kialakításának lehetősége, valamint az uniós országok közötti rendszerezettebb együttműködés;
- az EU biztonságával kapcsolatos problémák beemelése, beleértve a közös védelmi politika fokozatos kialakítását a KKBP keretén belül;
- szorosabb kapcsolat kialakítása a védelmi szervezettel, a Nyugat-európai Unióval;
- a tagországok felé irányuló elvárás, hogy összehangolják álláspontjaikat a nemzetközi szervezetekben, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetében;
- a külügyi és biztonságpolitikai főképviselői tisztség létrehozása – a szerepet a Tanács Főtitkára tölti be;
- szakpolitika-tervezési és korai előrejelzési egység létrehozása.
Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés
- A rendőri együttműködés a következőket tartalmazza:
- a bűncselekmények megelőzése, felderítése és kivizsgálása;
- releváns adatok összegyűjtése, tárolása, feldolgozása, elemzése és cseréje;
- közös képzési kezdeményezések és tisztségviselő-cserék szervezése;
- nyomozási technikák értékelése, különösen a szervezett bűnözés felderítése vonatkozásában;
- az Europol erőforrásainak használata az ügyészek és nyomozók közötti közvetítés során, vagy az EU-n belüli bűnözéssel kapcsolatos kutatás, dokumentáció vagy statisztikai hálózat létrehozása érdekében.
- Az igazságügyi együttműködés a következőket tartalmazza:
- a kiadatás (az a mechanizmus, amelynek révén egyik állam egy másik államtól kéri bizonyos személyek hazaküldését, amennyiben bűncselekménnyel vádolják őket, vagy börtönbüntetést kell letölteniük) megkönnyítése az uniós országok között;
- a nemzeti szabályok közötti kompatibilitás biztosítása;
- a joghatósági összeütközések megelőzése;
- minimumszabályok megállapítása a szervezett bűnözéssel, terrorizmussal és a tiltott kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények és büntetőjogi szankciók vonatkozásában.
Szorosabb együttműködés
Azok az uniós kormányok, amelyek szorosabban szeretnének együttműködni egymással bizonyos szakpolitikai területeken, megtehetik ezt, amennyiben az együttműködés:
- az EU céljait és érdekeit segíti elő, és tiszteletben tartja annak alapelveit;
- végső eszközként használatos;
- magában foglalja legalább az uniós országok többségét;
- nem befolyásolja az uniós jogot;
- tiszteletben tartja a nem részt vevő országok hatásköreit, jogait, kötelezettségeit és érdekeit.
Vízumok, menedékjog, bevándorlás és a személyek szabad mozgásával kapcsolatos egyéb politikák
- Ezek a szakpolitikák a kormányközi együttműködésből az uniós döntéshozatal mindennapi részévé válnak. Az uniós kormányoknak öt éven belül intézkedéseket kell elfogadniuk a következők vonatkozásában:
- a bűnözés megelőzése és a bűnüldözés megerősítése a nem uniós állampolgárok jogainak biztosításával;
- az igazságszolgáltatási és közigazgatási együttműködés megerősítése;
- az EU külső határainál végzett ellenőrzésekre vonatkozó szabványok és eljárások;
- vízumszabályok megállapítása;
- menedékjog iránti kérelmek kezelésére vonatkozó kritériumok és mechanizmusok meghatározása.
- A Schengeni Megállapodást, amely útlevél nélküli utazást biztosít az EU-n belül, az uniós jogrend részévé tették (kivétel az Egyesült Királyság (1) és Írország, amelyek nem vesznek részt a megállapodásban).
Foglalkoztatás
- Az EU magas foglalkoztatás iránti elkötelezettségét a következők segítik elő:
- a célkitűzés figyelembevétele az uniós szakpolitikák és tevékenységek kidolgozása és végrehajtása során;
- éves jelentés benyújtása megbeszélésre az uniós vezetőknek;
- minden kormánynak évente egyszer tájékoztatást kell nyújtania a magas foglalkoztatottsági szint érdekében megtett intézkedéseiről;
- foglalkoztatási tanácsadó bizottság létrehozása.
Intézményi kérdések
- Jogalkotási eljárás
- az együttdöntési eljárást – amelynek során az uniós kormányok minősített többségi szavazással, az Európai Parlamenttel közösen jogszabályokat fogadnak el – a legtöbb szakpolitikai területre kiterjesztették, valamint egyértelmű szabályokat határoztak meg a viták kezelésére egy egyeztetőbizottság létrehozásával.
- Európai Parlament
- legfeljebb 700 tagja lehet;
- javaslatokat fogalmaz meg az európai választások egységes eljárására vonatkozóan;
- szabályozásokat és általános feltételeket határoz meg a képviselők feladataira vonatkozóan;
- szavazással jóváhagyja az Európai Bizottság elnökét és a Bizottságot.
- Európai Bizottság
- egy legfeljebb 20 tagú EU-ban minden országnak volna egy biztosa, feltéve, hogy megegyeztek a nemzeti szavazatok súlyozásáról a Tanácson belül;
- a 21. tagország csatlakozása előtt legalább egy évvel az EU intézményi felépítését átfogóan felül kell vizsgálni.
Szankciók
Az uniós kormányok megszüntethetik egy tagország szerződésben foglalt jogait, ideértve a jogszabálytervezetekhez kapcsolódó szavazati jogot, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az illető tagország „súlyosan és tartósan megsértette” az EU alapelveit.
Egyszerűsítés
A szerződés egyszerűsíti a különböző uniós szerződéseket több mint 50 elavult cikk módosításával vagy törlésével, valamint a fennmaradó cikkek újraszámozásával a jobb áttekinthetőség érdekében.
MIKORTÓL HATÁLYOS A SZERZŐDÉS?
A szerződést 1997. október 2-án írták alá, és 1999. május 1-jén lépett hatályba.
FŐ DOKUMENTUM
Amszterdami Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Közösségeket létrehozó szerződések és bizonyos kapcsolódó jogi aktusok módosításáról (HL C 340., 1997.11.10., 1–144. o.)
utolsó frissítés 04.04.2018