Az Európai Unióról szóló szerződés

FŐBB PONTOK

A Maastrichti Szerződés főbb pontjai

• A három „pilléren” támaszkodó Európai Unió:
  • a meglévő Európai Közösségek – az Európai Gazdasági Közösség (EGK), az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) és az Európai Atomenergia-közösség (Euratom), valamint
  • két új együttműködési terület, amelyet a „közösségi módszer” helyett a kormányközi együttműködés jellemez:
    • a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP); és
    • a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés (igazságügy és belügy).
• Demokratikusabban legitimált intézmények:
  • az Európai Parlament megnövekedett befolyása a döntéshozatalban:
  • az együttműködési és egyetértési eljárás kiterjesztett alkalmazása;
  • az együttdöntési eljárás bevezetése (jelenleg rendes jogalkotási eljárás);
  • az európai politikai pártok szerepének elismerése;
  • az Európai Bizottság hivatali idejének az Európai Parlament hivatali idejével (öt év) történő összehangolása;
  • a minősített többségi szavazás kiterjesztett alkalmazása a Tanácson belül;
  • a Régiók Bizottságának – amelyet a regionális közösségek képviselői alkotnak – létrehozása és tanácsadó szerepkörrel való felruházása.
• A gazdasági és monetáris uniónak (GMU) az egységes piac kiteljesítése céljával történő elindítása.
• Az Európai Közösség szociális dimenziójának kialakítása a Közösség hatókörét szociális téren kiterjesztő Szerződéshez csatolt szociális jegyzőkönyv révén.
• Közösségi szakpolitikák kialakítása hat új területen: transzeurópai hálózatok (TEN); iparpolitika; fogyasztóvédelem; oktatás és szakképzés; ifjúság; és kultúra.
• A szubszidiaritás és az arányosság elvének létrehozása, biztosítandó, hogy a döntéseket a polgárokhoz a lehető legközelebbi szinten, a célkitűzések teljesítéséhez szükséges mértékben korlátozva hozzák meg.
• Az uniós polgárság fogalmának bevezetése a nemzeti állampolgárság mellett.

A szerződés módosításai

A Maastrichti Szerződést utólag az alábbi szerződések módosították:

• Az Amszterdami Szerződés (1997) a közösségi foglalkoztatáspolitika megteremtésével, egyes, korábban a bel- és igazságügyi együttműködés területéhez tartozó kérdések közösségi szintre emelésével, az Unió polgárközelibbé tételét célzó intézkedésekkel, valamint az egyes uniós országok közötti szorosabb együttműködés (megerősített együttműködés) lehetőségével tovább növelte az Unió hatáskörét. A Szerződés ezenfelül kiterjesztette az együttdöntés, valamint a minősített többségi szavazás hatályát, és leegyszerűsítette, valamint újraszámozta a Szerződések cikkeit.
• A Nizzai Szerződés (2001) alapvetően a bővítéssel kapcsolatos intézményi kérdésekkel foglalkozott, melyek 1997-ben nem oldódtak meg: a Közösség összetétele, a szavazatok súlyozása a Tanácsban és a minősített többségi szavazást alkalmazó területek kiterjesztése. Ezenkívül megkönnyítette a megerősített együttműködési eljárás alkalmazását, és hatékonyabbá tette az igazságszolgáltatási rendszert.
• A Lisszaboni Szerződés (2007) mélyreható reformokat hozott. Megszüntette Európai Közösséget – Az Európai Közösséget létrehozó szerződést pedig átnevezték „az Európai Unió működéséről szóló szerződésre”. Eltörölte az Unió előző hárompilléres szerkezetét, és átcsoportosította az EU és az EU-s országok közötti hatásköröket. Felülvizsgálta továbbá az európai intézmények működését és döntéshozatali folyamatait, hogy igazodjanak a 28 tagországból álló kibővített Unióhoz. Megreformált számos belső és külső uniós szakpolitikát, az intézményeket pedig felhatalmazta, hogy új szakpolitikai területeken is fellépjenek. Tovább erősödött az Unió demokratikus dimenziója.
• 1992 után az Európai Unióról szóló szerződést számos csatlakozási szerződés módosította, amelyek eredményeképpen az uniós országok száma tizenkettőről huszonnyolcra emelkedett.