Az értékpapír-kiegyenlítés javítása az EU-ban

FŐBB PONTOK

• A rendelet különösen a következő elemeket vezeti be.
  • Rövidebb kiegyenlítési időszakok, ami azt jelenti, hogy a kiegyenlítés időpontja legkésőbb a kereskedés napját követő második üzleti nap lehet.
  • A könyvelési tétel² formájában történő rögzítés kötelezettsége minden olyan átruházható értékpapír esetében, amelyet a kereskedési helyszíneken való kereskedésre bevezettek vagy amellyel e helyszíneken kereskednek.
  • Szigorú szervezeti, üzletviteli és prudenciális követelmények a központi értéktárakra nézve.
  • A kiegyenlítési fegyelemre vonatkozó szabályok, amelyek célja a kiegyenlítés elmulasztásának kezelése. A központi értéktárak kötelesek pénzbüntetési rendszert működtetni és a kiegyenlítés meghiúsulásának eseteiről jelentést tenni. A résztvevőkre a kényszerbeszerzés kötelezően érvényes.
  • Engedélyezési rendszer, amely lehetővé teszi az engedéllyel rendelkező központi értéktárak számára, hogy bizonyos engedélyezési követelmények teljesülése esetén az egész Unióban végezhessenek szolgáltatásnyújtást.
  • Szigorúbb prudenciális és felügyeleti követelmények a központi értéktárakra és az értékpapír-kiegyenlítést támogató banki jellegű szolgáltatásokat nyújtó egyéb intézményekre vonatkozóan.
• Az uniós tagállamok nemzeti hatóságai:
  • engedélyezik és felügyelik, továbbá legalább évente felülvizsgálják és értékelik a központi értéktárakat;
  • információt cserélnek és együttműködnek egymással, valamint az Európai Értékpapír-piaci Hatósággal (ESMA).
• A központi értéktáraknak különösen:
  • megbízható irányítási rendszerrel, áttekinthető szervezeti felépítéssel, belső kontrollmechanizmusokkal és megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokkal kell rendelkezniük;
  • biztosítaniuk kell, hogy felső vezetésük kellően jó hírnévvel és tapasztalattal rendelkezzen;
  • valamennyi általuk működtetett értékpapír-kiegyenlítési rendszer esetében felhasználói bizottságot kell létrehozniuk;
  • legalább tíz éven keresztül meg kell őrizniük a nyújtott szolgáltatásokról és tevékenységekről készült nyilvántartást;
  • teljes egészében felelősnek kell maradniuk valamennyi kiszervezett munkáért;
  • az általuk nyújtott alapvető szolgáltatásra vonatkozó árak és díjak nyilvánosságra hozatalával biztosítaniuk kell az átláthatóságot;
  • elegendő tőkével kell rendelkezniük a működési, jogi, letéti, befektetési és üzleti kockázatokkal szembeni megfelelő védelem céljából;
  • további engedélyt kell szerezniük bármely banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtását megelőzően;
  • a DORA ((EU) 2022/2554 módosító rendelet) elfogadását követően – megfelelő informatikai eszközök, eljárások és politikák alkalmazásával meg kell határozniuk a működési kockázatok külső és belső forrásait, és mérsékelniük kell azok hatását.
• Az EU-n kívüli országokban működő központi értéktárak működhetnek az EU-ban (például uniós székhelyű fióktelepen keresztül), amennyiben megfelelnek bizonyos követelményeknek.
• Az ESMA nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartást tart fenn valamennyi engedélyezett központi értéktárra vonatkozóan.
• Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a központi értéktárakat érintő – IKT kockázatoktól eltérő – működési kockázatok meghatározása céljából.
• Az intézkedések megsértése esetén a tagállamok illetékes hatóságainak jogukban áll megfelelő közigazgatási szankciókat, valamint egyéb intézkedéseket alkalmazni.
• A kereskedés és a kiegyenlítés egyértelmű és koherens jogi keretének biztosítása érdekében a 909/2014/EU rendelet számos olyan fogalommeghatározást és fogalmat használ, amelyet a 2014/65/EU (pénzügyi eszközök piacairól szóló MiFID II. irányelv – lásd az összefoglalót) irányelv tartalmaz. A rendeletet a MiFID II alkalmazására meghatározott időpont változásának figyelembevétele céljából módosították. Ennek értelmében a MiFID-irányelvben (2004/39/EK irányelvben) meghatározott szabályok a MiFID II hatályba lépésének új időpontjáig voltak alkalmazandók.
• Az Európai Bizottság a 909/2014/EU rendelet kiegészítése céljából több felhatalmazáson alapuló jogi aktust is elfogadott:
  • az (EU) 2017/389 felhatalmazáson alapuló rendelet a kiegyenlítés meghiúsulását sújtó pénzbírságok kiszámításának paraméterei és a központi értéktáraknak a fogadó tagállamokban folytatott tevékenységei tekintetében;
  • az (EU) 2017/390 felhatalmazáson alapuló rendelet a banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó központi értéktárakra és kijelölt hitelintézetekre vonatkozó egyes prudenciális követelményekről szóló szabályozástechnikai standardok tekintetében;
  • az (EU) 2017/391 felhatalmazáson alapuló rendelet az internalizált kiegyenlítésekről szóló jelentések tartalmát pontosító szabályozástechnikai standardok tekintetében;
  • az (EU) 2017/392 felhatalmazáson alapuló rendelet a központi értéktárakra vonatkozó engedélyezési, felügyeleti és működési követelményekről szóló szabályozástechnikai standardok tekintetében;
  • az (EU) 2018/1229 felhatalmazáson alapuló rendelet a kiegyenlítési fegyelemre vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében, amelyet később az (EU) 2020/1212, az (EU) 2021/70 és az (EU) 2022/1930 felhatalmazáson alapuló rendeletek módosítottak.