A Dublin III rendelet határozza meg azt, hogy az Európai Unió mely tagállama felelős egy adott menedékjogi kérelem megvizsgálásáért. A kérelmezőknek megfelelőbb védelmet biztosít arra az időre, amíg jogállásukat megállapítják. Ezenkívül új rendszert hoz létre a nemzeti menekültügyi vagy befogadó rendszerekben felmerülő problémák korai azonosítására és e problémák alapvető okainak még azelőtt történő kezelésére, hogy azok teljesen kibontakozó válsággá fajulnának.
Ezek - fontossági sorrendben - többek között a következők:
A rendelet több védelmi garanciát biztosít a kérelmezők számára, például a következőket:
Főszabály szerint kizárólag menedékjog kérésének jogalapján tilos őrizetbe venni a kérelmezőket. A rendelet azonban a kérelmező őrizetbe vételét írja elő abban az esetben, ha szökés veszélye áll fenn (pl. valamely másik tagállamba történő átadásuk esetén).
A Dublin III rendelet a korai előrejelzésre, a készültségre és a válságkezelésre vonatkozó mechanizmus bevezetése révén teszi hatékonyabbá a rendszert, amelynek célja a következő:
A 604/2013/EU rendeletet hatályon kívül helyezi az (EU) 2024/1351 rendelet (lásd az összefoglalót).
A rendelet óta hatályos.
Az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendelete () egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (átdolgozás) (HL L 180., , 31–59. o.)
Az 604/2013/EU rendelet későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.
utolsó frissítés