A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonsága

FŐBB PONTOK

Engedélyezés és szabályozás

• Az üzemeltetőknek a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek végzéséhez engedélyt kell kapniuk valamely független hatóságtól. Az összeférhetetlenség megelőzése érdekében az uniós tagállamoknak világosan el kell különíteniük a tengeri biztonságra vonatkozó jelen szabályozást és a környezeti tényezőket a gazdasági fejlesztéshez, az engedélyezéshez és a bevételkezeléshez kapcsolódó más funkcióktól.
• A létesítmények üzemeltetőinek és tulajdonosainak – bármely tevékenység megkezdése előtt – az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátaniuk a következőket:
  • a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó vállalati stratégia egy példánya;
  • a vállalat biztonság- és környezetirányítási rendszerének részletei; valamint
  • a súlyos veszélyekről szóló jelentés.

Veszélyhelyzet-reagálási tervek

• Az üzemeltetőknek belső veszélyhelyzet-reagálási terveket is készíteniük kell annak érdekében, hogy bármely súlyos veszélyre reagálni tudjanak. Ebbe beletartozik az olajszennyezések kezelésére vonatkozóan készített elemzés is.
• A nemzeti hatóságoknak olyan veszélyhelyzet-reagálási terveket kell kidolgozniuk, amelyek valamennyi tengeri olaj- és gázipari létesítményt és infrastruktúrát lefednek, ideértve a joghatóságukon belül potenciálisan érintett területeket is.

A lakosság tájékoztatása

• Az irányelv kiköti, hogy tilos azelőtt feltáró kutat fúrni, mielőtt a lakosságnak lehetősége nem nyílt a teljes körű tájékoztatásban való részesülésre és hangot nem adhattak véleményüknek bármely tervezett tengeri tevékenység lehetséges hatásaival kapcsolatban.
• Mivel a balesetek határon átnyúló hatásokkal járhatnak, a nemzeti hatóságok kötelesek rendszeres időközönként megosztani az ismereteket, az információkat és a tapasztalatokat az Unió területén máshol tevékenykedő partnereikkel, továbbá kötelesek konzultációt folytatni a szakmával, más érdekelt felekkel, valamint az Európai Bizottsággal.

Az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség szerepe

Az 1406/2002/EK rendelettel (lásd az összefoglalót) létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökség segíthet a tagállamoknak a veszélyhelyzet-reagálási tervek kidolgozásában, valamint az olaj- és gázszennyezés észlelésében és nyomon követésében.

A vizekben okozott károk fogalmának módosítása

A 2013/30/EU irányelv módosítja a vizekben okozott károk fogalmának a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelvben szereplő meghatározását (lásd az összefoglalót), összhangba hozva azt a 2000/60/EK irányelv (az EU vízügyi keretirányelve, lásd az összefoglalót) és a 2008/56/EK irányelv (lásd az összefoglalót) fogalommeghatározásaival. Eszerint a vizekben okozott kár olyan kárnak minősül, amely jelentősen befolyásolja a víz és a tengeri vízkészletek környezeti (ökológiai, kémiai vagy mennyiségi) állapotát.

Az (EU) 2018/1999 módosító rendelet

Az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet a 2013/30/EU irányelv 25. cikkének (1) bekezdése helyébe lép, és azt írja elő a tagállamoknak, hogy az (EU) 2018/1999 rendeletben előírt éves jelentéstétel keretében legalább az alábbiakról tegyenek jelentést a Bizottság felé:

• a létesítmények száma, kora és helye;
• az elvégzett ellenőrzések és vizsgálatok száma és típusa, esetleges végrehajtási intézkedések és büntető ítéletek;
• az eseményekre vonatkozó adatok, amelyeket az egységes adatszolgáltatási rendszer ír elő;
• a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek szabályozási keretét illetően végrehajtott minden lényeges változtatás;
• a súlyos balesetek megelőzésével és az előforduló súlyos balesetek következményeinek korlátozásával összefüggésben folytatott tengeri olaj- és gázipari tevékenységek.