Szerződés a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról („költségvetési paktum”-ként is ismert)

FŐBB PONTOK

A „költségvetési paktum” az eurozóna országai számára költségvetési politikájukat érintő kötelezettségeket ír elő. Az EU más országai is részt vehetnek ebben, amennyiben ezzel élni kívánnak. A 28 uniós ország közül mindössze az Egyesült Királyság (¹), a Cseh Köztársaság és Horvátország nem írta alá a megállapodást. A szerződés a megreformált Stabilitási és Növekedési Paktumot támasztja alá, amelynek értelmében:

• a nemzeti költségvetési hiány nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3%-át;
• a nemzeti államadósság nem lehet több a GDP 60%-ánál.

A kormányközi megállapodásnak három fő célkitűzése van.

1. A kiegyensúlyozott vagy többletet felhalmozó nemzeti költségvetések biztosítása

   A „költségvetési egyensúlyi szabálynak” való megfelelés érdekében az országoknak az éves strukturális hiányt a GDP 0,5%-ának megfelelő vagy annál alacsonyabb szinten kell tartaniuk. A strukturális hiány az államháztartási hiány mínusz a gazdasági ciklus állami kiadásokra és bevételre gyakorolt hatása (pl. a munkanélküli ellátásokra fordított magasabb kiadások recesszió alatt).

   A költségvetési egyensúlyi szabálytól való bármilyen eltérés esetén a kormányoknak automatikus korrekciós mechanizmust kell életbe léptetniük. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a költségvetési egyensúly eltér az előirányzott pályától, automatikusan korrekciós intézkedések lépnek életbe.

   Kivételes körülmények között, például súlyos gazdasági hanyatlás esetén, ideiglenes mentességet kaphatnak az országok a költségvetési egyensúlyi szabály alól. Ezenkívül, azon ország esetében, amelynek államadóssága jóval a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott referenciaérték (a GDP 60%-a) alatt van, magasabb – a GDP 1%-át meg nem haladó – strukturális hiány engedhető meg.

   Az ezeknek a kötelezettségeknek eleget nem tevő uniós országok az Európai Unió Bírósága elé állhatnak. A Bíróság pedig pénzügyi szankcióval sújthatja azokat az országokat, amelyek nem az általa hozott ítélet szerint járnak el.

2. Az európai bizottsági ajánlások hatásának fokozása, amikor az eurozóna országainak állami költségvetési hiánya túl nagy mértékű lesz

   A kormányközi megállapodás arra kötelezi az uniós országokat, hogy az Európai Unió Tanácsában történő szavazás során módosítás nélkül fogadják el a Bizottságnak a túlzott hiány esetében követendő eljárásra irányuló javaslatait és ajánlásait, kivéve, ha minősített többséget ér el az ilyen határozat ellen szóló szavazatok száma.

3. A nemzeti gazdaságpolitikák megfelelőbb összehangolása

   A kormányközi megállapodás arra kötelezi a kormányokat, hogy előzetes jelentésben számoljanak be a Bizottság és az Európai Unió Tanácsa előtt államadósság-kibocsátási terveikről (tőkeszerzés kötvénytulajdonosoktól történő kölcsönfelvétellel). Biztosítaniuk kell, hogy jelentősebb gazdaságpolitikai reformokra vonatkozó terveiket előzetesen megvitatják és összehangolják. A megállapodás az eurozóna kormányzására is kitér. Az eurozónabeli országok államfőinek vagy kormányfőinek például évente legalább két alkalommal kell csúcstalálkozót (euró-csúcstalálkozót) tartaniuk.