Az euró - Európa közös valutája

Amikor valamely uniós ország felváltja nemzeti valutáját az euróval, létfontosságúvá válik a jogbiztonság - különösen a magánszemélyek és vállalkozások tekintetében. E két jogszabály biztosítja a zökkenőmentes váltás lebonyolításához szükséges jogbiztonságot.

JOGI AKTUS

A Tanács 1103/97/EK rendelete (1997. június 17.) az euro bevezetésével kapcsolatos egyes rendelkezésekről.

A Tanács 974/98/EK rendelete (1998. május 3.) az euro bevezetéséről.

ÖSSZEFOGLALÓ

Amikor valamely uniós ország felváltja nemzeti valutáját az euróval, létfontosságúvá válik a jogbiztonság - különösen a magánszemélyek és vállalkozások tekintetében. E két jogszabály biztosítja a zökkenőmentes váltás lebonyolításához szükséges jogbiztonságot.

MI A RENDELETEK CÉLJA?

Az 1103/97/EK és a (2169/2005/EK rendelettel módosított) 974/98/EK rendelet biztosítják az euró bevezetésének jogi alapját (gazdasági és monetáris unió -GMU). Az első rendelet többek között az átváltási arányokat és eljárásokat, a szerződések státuszát, valamint a fizetési instrukciókat érinti. A második az euróra való átállás menetrendjét határozza meg. Rendelkezéseiknek az eurót bevezető valamennyi uniós országnak meg kell felelnie.

FŐBB PONTOK (1103/97/EK RENDELET)

• Az euró 1999. január 1-jén az ECU (európai valutaegység) helyébe lépett, amely egy korábban uniós elszámolási célokra alkalmazott, nemzeti valutákat tartalmazó valutakosár. Az euró-ECU átváltási arány 1:1 volt.
• Az euró száz váltóegységre osztható fel. Ezt a váltóegységet „centnek” nevezik, illetve az egyes érintett országban elterjedt bármely egyéb elnevezéssel is illethetik.
• Az euró bevezetése nem érinti a szerződések folytonosságát, valamint a nemzeti valutára vonatkozó hivatkozásokat tartalmazó jogi megállapodásokat és kötelezettségeket.
• A nemzeti valuta euróra történő átváltására vonatkozó átváltási arányokat hat helyi értékű számmal kell meghatározni. E számok nem kerekíthetők sem felfelé, sem lefelé.
• Egyik valutáról valamely másikra történő átváltásnak az eurón keresztül kell történnie.

FŐBB PONTOK (974/98/EK ÉS 2169/2005/EK RENDELETEK)

• A szóban forgó uniós országokban az euró elfogadásának időpontjától számítva az euró minősül az adott ország valutájának.
• Átmeneti időszak vezethető be az euró elfogadása és a tényleges áttérés között, amikor is az adott ország nemzeti valutáját felváltják az Európai Központi Bank és nemzeti központi bankok által forgalomba hozott euróbankjegyek és -érmék.
• Ez az átmeneti időszak a lehető legrövidebb ideig - de legfeljebb három évig tarthat; adott esetben - ha a két időpont egy napra esik - szükségtelen. Azon országok, amelyek a közelmúltban vezették be az eurót, valójában nem vették igénybe az átmeneti időszak lehetőségét.
• Az új jogi dokumentumok az áttérés elősegítése céljából legfeljebb egy évig hivatkozhatnak a nemzeti valutára a kivonási időszak során.
• A nemzeti valutára való, jogi dokumentumokban szereplő bármely hivatkozás a készpénzcserét követően automatikusan euróban értendő.
• Amennyiben a nemzeti, valamint az euróbankjegyeket illetve -érméket párhuzamosan használják, a felhasználók az előbbit bizonyos összeghatárig díjmentesen átválthatják az utóbbira.
• A nemzeti bankjegyek és érmék a készpénzcserét követő legfeljebb hat hónapon belül továbbra is törvényes fizetőeszköznek minősülnek a szóban forgó országban, a kormány azonban csökkentheti ezen időtartam hosszát.
• Ezt követően a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatnak megfelelő eljárások szerint válthatók euróra.

Az euró kezdeti bevezetésére a 974/98/EK tanácsi rendelet irányadó, amelyet a 2169/2005/EK rendelet módosított azzal a céllal, hogy azt az euróövezet bővítésére előkészítse. (Ehhez kapcsolódóan egy másik összefoglaló ismerteti az euróra történő átváltás gyakorlati oldalát.)

AZ EURÓT ALKALMAZÓ ORSZÁGOK

Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxembourg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország (1999 óta), Görögország (2001), Szlovénia (2007), Ciprus és Málta (2008), Szlovákia (2009), Észtország (2011), Lettország (2014) és Litvánia (2015).

További információk az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának honlapján, illetve e kiadványban állnak rendelkezésre.

utolsó frissítés 10.09.2015