MI A RENDELET CÉLJA?

A rendelet a mélytengeri állományok fenntartható kiaknázásának biztosítását célozza, miközben törekszik az e halászat mély vízi veszélyeztetett tengeri ökoszisztémákra* gyakorolt környezeti hatásának csökkentésére és a tudományos értékelés információs bázisának adatgyűjtés általi javítására.

Hatályon kívül helyezi és felváltja az Európai Unió (EU) mélytengeri halállományainak hozzáférésére vonatkozó szabályokat megállapító 2347/2002/EK rendeletet.

FŐBB PONTOK

A fenékvonóhálókkal (a tengerfenéken történő vagy ahhoz közeli halászatra fejlesztett felszerelésekkel) folytatott mélytengeri halászat a víz felszínétől számított 800 méternél mélyebben tilos.

A rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemény alapján az Európai Bizottság 2022-ben – az (EU) 2022/1614 rendeletben – az uniós vizekre vonatkozólag elkészítette a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák ismert vagy valószínűsíthető előfordulási területeinek jegyzéket. Ezeket a területeket lezárták az uniós vizeken 400 méternél mélyebben, fenékhalászati eszközökkel végzett halászati műveletek elől.

A rendelet két típusú halászati engedélyt vezet be:

azon halászhajók számára, amelyek esetében bármely halászat útján a fogások több mint 8%-át mélytengeri fajok teszik ki, és az adott naptári évben elérik legalább a 10 tonnát (célzott halászatra szóló engedély); továbbá
azon halászhajók számára, amelyek járulékos fogásként* ejtenek mélytengeri fajokat, a járulékos fogásokat ejtő hajókra 10 tonnán felül 15%-os rugalmasság vonatkozik (járulékos halászatra szóló engedély).

A halászati kapacitást a 2009–2011-es időszakban a mélytengeri fajokból 10 tonnánál többet kirakodó hajók kapacitása alapján korlátozzák.

A célzott mélytengeri halászat végzése azokra a területekre (úgynevezett „alapterületre”) korlátozódik, ahol már 2009–2011-ben mélytengeri halászat zajlott.

Az uniós tagállamok halászati flottájuk nevében az alapterületen kívüli felderítő halászat elvégzése iránti kérelmet nyújthatnak be a Bizottsághoz. A kérelmekhez hatásvizsgálatot kell csatolni, továbbá jelezni kell a felderítő halászat becsült időtartamát, valamint a részt vevő hajók várható számát, illetve kapacitását. A Bizottság végrehajtó jogi aktusok útján feltételeket határoz meg az ilyen jellegű halászatra vonatkozóan. A felderítő halászat időtartama legfeljebb 1 év lehet (amely egyszer meghosszabbítható).

A halászhajók kötelesek jelenteni bármely 400 méternél mélyebb veszélyeztetett tengeri ökoszisztémával való véletlen érintkezést*, és a véletlen érintkezés helyszínétől legalább öt tengeri mérföldre el kell távolodniuk.

A rendelet szigorúbb szabályokat vezet be, többek között a következőket:

az átrakodásra* vonatkozó korlátozások;
a kvóták kimerítéséről szóló valós idejű jelentés;
a helytelenül jelentett fogások nyomon követése;
egyedi ellenőrzési és vizsgálati programok.

A mélytengeri fajok 100 kg-ot meghaladó mennyisége kizárólag kijelölt kikötőkön rakodható ki. A kirakodásra irányuló szándékról legalább négy órával korábban, a 12 méternél nem nagyobb halászhajók esetében pedig egy órával korábban értesítést kell küldeni.

A halászati engedély a következő vonatkozó feltételek nem teljesítése esetén legalább két hónapra visszavonható:

nem megfelelő halászati felszerelések használata;
a műveleti területek és a fogási korlátozások;
megfigyelő fedélzetre vételének hiánya.

A rendelet az adatgyűjtési előírásokra vonatkozó szabályokról, valamint a megfigyelői lefedettségre vonatkozó követelményekről is rendelkezik a mélytengeri fajok fogására vagy járulékos fogására vonatkozó megbízható, aktuális és pontos adatok gyűjtésének biztosítása céljából. A veszélyeztetett tengeri ökoszisztémákkal való véletlen érintkezéssel kapcsolatban is végezni kell adatgyűjtést, legalább 20%-os arányban kell biztosítani a megfigyelők jelenlétét a fenékvonóhálókat vagy fenékhez rögzített kopoltyúhálókat használó halászhajók tekintetében, és 10%-os arányban az egyéb halászhajók tekintetében. Ezt a megfigyelői lefedettséget a Bizottság tudományos szakvélemény alapján fogadhatja el.

A fenti intézkedések az uniós vizekre és a Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság által lefedett egyes területekre vonatkozik, ahol az uniós halászhajók halásznak. Az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság területén a halászati engedélyekre, a kijelölt kikötőkre és az adatgyűjtésre vonatkozó hatályos szabályok, valamint a 20%-os fokozott megfigyelői lefedettség továbbra is alkalmazandók.

A rendeletet értékelték, hogy meghatározzák, mennyiben teljesültek célkitűzései. A 2021 májusában közzétett értékelés megtekinthető a témának szentelt mélytengeri halászat weboldalon.

HÁTTÉR

Az EU közös halászati politikáját megreformálták, és 2014. január 1-jén hatályba lépett egy új alaprendelet (1380/2013/EU rendelet – lásd az összefoglalót). Ez bevezette többek között a kirakodási kötelezettséget, valamint az uniós vizek valamennyi állományának fenntartható gazdálkodására vonatkozó kötelezettséget.

Az Atlanti-óceán északkeleti részén történő mélytengeri halászat mind az uniós, mind a nemzetközi vizeken az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság keretében hozott megállapodások mentén történik. Számos halászközösség gazdasága bizonyos mértékben a mélytengeri halászatoktól függ. Ezt a halászatot leginkább a hagyományos parti flották és a nagyméretű „nomád” vonóhálós halászhajók uralják, és az Atlanti-óceán északkeleti részén történő kirakodás 1%-áért felel.

KULCSFOGALMAK

Veszélyeztetett tengeri ökoszisztéma. Fizikai és funkcionális sérülékenység jellemezte mély vízi tengeri ökoszisztémák, amelyekben a halászati eszközökkel történő véletlen érintkezés károsodást okozhat.

Járulékos fogás. Nem szándékosan kifogott halak és tengeri fajok.

Véletlen érintkezés. A veszélyeztetett tengeri ökoszisztémát jelző indikátorfajok olyan mennyiségű fogása, amely meghaladja a meghatározott határértékeket.

Átrakodás. A fogás átrakása egy kisebb halászhajóról egy nagyobbra, amely azt a szállításhoz egy nagyobb tételbe foglalja bele.

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2336 rendelete (2016. december 14.) a mélytengeri állományoknak az Atlanti-óceán északkeleti részén történő halászatára vonatkozó egyedi feltételek és az Atlanti-óceán északkeleti részének nemzetközi vizein folytatott halászatra vonatkozó rendelkezések megállapításáról, valamint a 2347/2002/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2016.12.23., 1–19. o.)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Bizottság (EU) 2022/1614 végrehajtási rendelete (2022. szeptember 15.) a meglévő mélytengeri halászati területek meghatározásáról és a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák ismert vagy valószínű előfordulási területeire vonatkozó jegyzék összeállításáról (HL L 242., 2022.9.19., 1–141. o.)

A Tanács (EU) 2016/72 rendelete (2016. január 22.) egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2016. évre történő meghatározásáról és az (EU) 2015/104 rendelet módosításáról (HL L 22., 2016.1.28., 1–165. o.)

Az (EU) 2016/72 rendelet későbbi módosításait belefoglalták az eredeti dokumentumba. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

A Tanács (EU) 2016/2285 rendelete (2016. december 12.) az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2017. és 2018. évre történő meghatározásáról, valamint az (EU) 2016/72 tanácsi rendelet módosításáról (HL L 344., 2016.12.17., 32–45. o.)

A Tanács 1367/2014/EU rendelete (2014. december 15.) az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2015. és 2016. évre történő meghatározásáról (HL L 366., 2014.12.20., 1–14. o.)

Az Atlanti-óceán északkeleti részén történő halászat – a mélytengeri állományokra és a nemzetközi vizekre vonatkozó szabályok

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL: