01992L0066 — HU — 01.01.2019 — 006.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül
|
A TANÁCS 92/66/EGK IRÁNYELVE (1992. július 14.) (HL L 260, 1992.9.5., 1. o) |
Módosította:
|
|
|
Hivatalos Lap |
||
|
Szám |
Oldal |
Dátum |
||
|
L 122 |
1 |
16.5.2003 |
||
|
L 363 |
352 |
20.12.2006 |
||
|
A TANÁCS 2008/73/EK IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2008. július 15.) |
L 219 |
40 |
14.8.2008 |
|
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/597 IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2018. április 18.) |
L 103 |
4 |
23.4.2018 |
|
Módosította:
|
C 241 |
21 |
29.8.1994 |
||
|
L 236 |
33 |
23.9.2003 |
A TANÁCS 92/66/EGK IRÁNYELVE
(1992. július 14.)
a Newcastle-betegség (baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről
1. cikk
A Közösségen belüli kereskedelmet szabályozó közösségi rendelkezések sérelme nélkül, ezen irányelv a Newcastle-betegségnek a következő állományokban való előfordulása esetén alkalmazandó közösségi ellenőrző intézkedéseket határozza meg:
a) baromfi;
b) postagalambok és más, fogságban tartott madarak.
Ezen irányelv nem alkalmazandó, ha a Newcastle-betegséget a szabadon élő vadmadaraknál észlelték; ilyen esetekben azonban az érintett tagállam tájékoztatja a Bizottságot a meghozott intézkedésekről.
2. cikk
Ezen irányelv alkalmazásában a baromfi és a keltetőtojás Közösségen belüli kereskedelmére és harmadik országból történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi feltételekről szóló, 1990. október 15-i 90/539/EGK tanácsi irányelv ( 1 ) 2. cikkében megadott meghatározásokat kell megfelelően alkalmazni.
A következő meghatározásokat szintén alkalmazni kell:
a) „fertőzött baromfi”, amiben:
— a Newcastle-betegség jelenlétét hivatalosan megállapították egy jóváhagyott laboratóriumban elvégzett vizsgálatot követően, vagy
— a második és az azt követő járványkitörések esetén a Newcastle-betegségre jellemző klinikai tünetek vagy kórbonctani elváltozások találhatók;
b) „betegségre gyanús baromfi”, ami a betegség klinikai tüneteit vagy kórbonctani elváltozásait mutatja, amelyek jellege alapján alaposan gyanítható a Newcastle-betegség jelenléte;
c) „fertőzöttségre gyanús baromfi”, ami közvetve vagy közvetlenül ki lehetett téve a Newcastle-betegség vírusának;
d) „konyhai hulladék”: a konyhákból, éttermekből vagy esetenként a húsfeldolgozó iparból származó hulladék;
e) „illetékes hatóság”: a 90/425/EGK tanácsi irányelv ( 2 ) 2. cikkének (6) bekezdése szerinti illetékes hatóság;
f) „hatósági állatorvos”: az illetékes hatóság által kijelölt állatorvos;
g) „postagalamb”: a galambdúcból elszállított vagy elszállítani szándékozott galamb, amit azért engedtek el, hogy szabadon szállhasson a galambdúcba vagy más úti célhoz;
h) „galambdúc”: postagalambok tartására vagy tenyésztésére használt létesítmény.
3. cikk
A tagállamok biztosítják, hogy a Newcastle-betegség jelenlétének gyanúját kötelezően és azonnali hatállyal bejelentik az illetékes hatóságnak.
4. cikk
(1) Amennyiben egy gazdaságban tartott baromfival kapcsolatban felmerül a Newcastle-betegséggel való fertőzöttség gyanúja, a tagállamok biztosítják, hogy a hatósági állatorvos azonnal megteszi a betegség megállapításához vagy kizárásához szükséges hivatalos vizsgálati lépéseket, és különösen, hogy a laboratóriumi vizsgálathoz szükséges mintát leveszi vagy leveteti.
(2) A fertőzöttség gyanújának bejelentésekor az illetékes hatóság a gazdaságot hatósági megfigyelés alá helyezi, és különösen az alábbiakat követeli meg:
a) nyilvántartást kell készíteni a gazdaságban tartott baromfi valamennyi kategóriájáról, kategóriánként feltüntetve az elhullott, a klinikai tüneteket mutató, illetve a tünetmentes baromfi számát. A nyilvántartást úgy vezetik, hogy az a valós napi helyzetnek megfeleljen, és abban a gyanú fennállása idején a kikelt és elhullott baromfit is feltüntetik. A nyilvántartást úgy vezetik, hogy annak adatai a valós napi helyzetnek megfeleljenek, és azt kérésre bemutatják, és az minden látogatás alkalmával ellenőrizhető;
b) a gazdaságban tartott valamennyi baromfit élőhelyén kell tartani, vagy más helyre kell elzárni, ahol elkülöníthetők, és nem érintkezhetnek más baromfival;
c) a gazdaságba nem érkezhet és a gazdaságot nem hagyhatja el baromfi;
d) a gazdaságban történő mindennemű mozgás
— mind a gazdaságba érkező vagy onnan távozó személyek, más állatok és járművek esetében,
— mind a Newcastle-betegség közvetítésére alkalmas baromfihús vagy -hulla, takarmány, eszköz, hulladék, ürülék, trágya, alom esetében, az illetékes hatóság engedélyével történhet;
e) a gazdaságból nem szállítható el tojás, kivéve a 89/437/EGK irányelv ( 3 ) 6. cikkének (1) bekezdése alapján a tojástermékek előállítására és/vagy feldolgozására jóváhagyott létesítményekbe közvetlenül küldött, és az illetékes hatóság által kibocsátott engedély birtokában szállított tojásokat. Ezen engedélynek az 1. mellékletben megállapított követelményeknek kell megfelelnie;
f) a baromfi tartására használt épület, illetve a gazdaság be- és kijáratánál megfelelő fertőtlenítő eszközöket kell elhelyezni;
g) a 7. cikkel összhangban járványügyi nyomozást kell elvégezni.
(3) A (2) bekezdésben megállapított hivatalos intézkedések hatálybalépéséig a betegségre gyanús baromfi tulajdonosának vagy tartójának minden ésszerű lépést meg kell tennie – a g) pont kivételével – a (2) bekezdésnek való megfelelés biztosítása érdekében.
(4) Az illetékes hatóság más gazdaságok esetében is alkalmazhatja a (2) bekezdésben előírt bármelyik intézkedést, amennyiben azok elhelyezkedése, kialakítása vagy a betegség jelenlétére gyanús gazdasággal történő érintkezése révén felmerül a lehetséges fertőzöttség gyanúja.
(5) Az (1) és (2) bekezdésben említett intézkedések visszavonására csak akkor kerülhet sor, ha a Newcastle-betegség gyanúját a hatósági állatorvos kizárta.
5. cikk
(1) Amennyiben valamely gazdaságban hivatalosan megállapították a baromfiban a Newcastle-betegség jelenlétét, a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság, a 4. cikk (2) bekezdésében felsorolt intézkedéseken túlmenően, a következő intézkedések végrehajtását is megköveteli:
a) a gazdaságban minden baromfit a helyszínen haladéktalanul le kell ölni. Az elhullott vagy leölt baromfit, valamint az összes tojást meg kell semmisíteni. E műveleteket úgy kell elvégezni, hogy a betegség elterjedésének kockázata a lehető legkisebb legyen;
b) a fertőzöttségre fogékony bármely anyagot vagy hulladékot, mint például takarmányt, almot vagy trágyát, meg kell semmisíteni, vagy megfelelően kell kezelni. A hatósági állatorvos utasításaival összhangban végzett kezelésnek biztosítania kell, hogy az ott található Newcastle-betegség összes vírusa elpusztuljon;
c) ha a gazdaság baromfiállományából a betegség feltételezett lappangási időszakában levágtak állatokat, ezen állatok húsát, amennyiben lehetséges, nyomon kell követni, és meg kell semmisíteni;
d) a feltételezett lappangási idő alatt tojt keltetőtojásokat, amiket elszállítottak a gazdaságból, nyomon kell követni, és meg kell semmisíteni; a tojásokból időközben kikelt baromfit azonban hatósági megfigyelés alá kell helyezni; a feltételezett lappangási idő alatt tojt – és a gazdaságból elszállított – étkezési tojásokat, amennyiben lehetséges, nyomon kell követni, és meg kell semmisíteni, kivéve, ha előzetesen megfelelően fertőtlenítették;
e) az a) és b) pontban felsorolt műveletek elvégzését követően a baromfi tartására használt épületeket, azok környezetét, a szállításra használt járműveket, valamint minden – valószínűlegesen megfertőződött – felszerelést, a 11. cikk rendelkezéseivel összhangban tisztítani és fertőtleníteni kell;
f) az e) pontban leírt műveletek befejezését követő legalább 21 napig tilos a gazdaságba baromfit bevinni;
g) a 7. cikkel összhangban járványügyi nyomozást kell elvégezni.
(2) Az illetékes hatóság más, szomszédos gazdaságokra is kiterjesztheti az (1) bekezdésben előírt intézkedéseket, amennyiben azok elhelyezkedése, kialakítása vagy azzal a gazdasággal történő érintkezése révén, ahol a betegséget megállapították, felmerül a lehetséges fertőzöttség gyanúja.
(3) Amennyiben a Newcastle-betegség klinikai tüneteit nem mutató baromfiállományban legalább 0,7 és legfeljebb 1,2 ICPI-ú (intracerebrális pathogenitási indexű) Newcastle-betegség vírust izolálnak, és a 15. cikkben említett közösségi referencia-laboratórium kimutatta, hogy a szóban forgó izolátum attenuált, élő vírust tartalmazó Newcastle-betegség elleni vakcinából származik, az illetékes hatóság eltérést engedélyezhet az (1) bekezdés a)–f) pontjának előírásai alól azzal a feltétellel, hogy az érintett gazdaságot 30 napos hatósági megfigyelés alá helyezik, és meg kell követelnie különösen a következőket:
— a 4. cikk (2) bekezdésének a), b), d), e) és f) pontja rendelkezéseit alkalmazzák,
— baromfi csak akkor hagyhatja el a gazdaságot, ha közvetlenül az illetékes hatóság által kijelölt vágóhídra szállítják.
Az említett vágóhídért felelős illetékes hatóságot tájékoztatni kell a vágásra szánt baromfi küldésének okáról, és a baromfit az érkezés után a többi baromfitól azonnal elkülönítik és levágják.
(4) Az e cikk (3) bekezdésében említett baromfiból származó friss húst a 91/494/EGK irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében előírt állat-egészségügyi jelöléssel kell ellátni.
(5) A (3) bekezdésben megállapított rendelkezéseket – a tudományos kutatás terén elért fejlődésre tekintettel – felülvizsgálják, a Newcastle-betegség elleni vakcinák Közösségen belüli használatára vonatkozó összehangolt szabályok elfogadása céljából.
6. cikk
A két vagy több elkülönített állományt tartó gazdaságok esetében az illetékes hatóság – a 25. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a Bizottság által meghatározott kritériumokkal összhangban – eltérést adhat az 5. cikk (1) bekezdésének követelményei alól a fertőzött gazdaságban lévő egészséges állományra vonatkozóan, amennyiben a hatósági állatorvos igazolta, hogy az ott végrehajtott műveletek során az állományokat teljesen elkülönítették egymástól élőhely, tartás és takarmányozás tekintetében, és ezáltal a vírus nem terjedhet át egyik állományról a másikra.
7. cikk
(1) A járványügyi nyomozás a következőkre terjed ki:
— arra az időtartamra, ami során a Newcastle-betegség feltehetőleg jelen volt a gazdaságban vagy a galambdúcban,
— a gazdaságba vagy galambdúcba került Newcastle-betegség lehetséges származási helyére, illetve egyéb olyan gazdaságok vagy galambdúcok azonosítására, ahol olyan baromfi, galamb vagy más, fogságban tartott madár van, ami azonos forrásból betegedhetett vagy fertőződhetett meg,
— a személyek, baromfi, galambok vagy más, fogságban tartott madarak, illetve egyéb állatok, járművek, tojás, hús vagy állathulla, vagy bármely eszköz, illetve olyan anyag mozgására, amely a vírust az érintett gazdaságba vagy galambdúcba behozhatta, vagy onnan kivihette.
(2) A Newcastle-betegség minél gyorsabb felszámolásához és a járványügyi nyomozás lefolytatásához szükséges intézkedések teljes körű összehangolására járványvédelmi központot hoznak létre.
A nemzeti és a közösségi járványvédelmi központokra vonatkozó általános szabályokat a Tanács – a Bizottság minősített többséggel elfogadott javaslata alapján – határozza meg.
8. cikk
(1) Amennyiben a hatósági állatorvosnak oka van feltételezni, hogy valamely gazdaságban a baromfi megfertőződhetett a személyek, állatok vagy járművek mozgásának következtében, illetve bármilyen más módon, azt a gazdaságot a (2) bekezdéssel összhangban hatósági ellenőrzés alá helyezi.
(2) A hatósági ellenőrzés célja a Newcastle-betegség gyanújának azonnali kimutatása, a baromfi megszámlálása és mozgásuk megfigyelése, valamint – amennyiben szükséges – a (3) bekezdésben előírt lépések megtétele.
(3) Amennyiben egy gazdaságot az (1) és (2) bekezdés szerinti hatósági ellenőrzés alá helyeznek, az illetékes hatóság megtiltja a baromfi eltávolítását a gazdaságból, kivéve, ha azt hatósági felügyelet mellett azonnali levágás céljából közvetlenül a vágóhídra szállítják. Az engedély kibocsátását megelőzően a hatósági állatorvosnak klinikai vizsgálatot kell végeznie minden baromfin, hogy kizárja a gazdaságban a Newcastle-betegség jelenlétét. Az e cikkben említett, mozgásra vonatkozó korlátozásokat a lehetséges fertőzöttség legutolsó időpontját követő 21 napos időszakra vezetik be; az ilyen korlátozásokat azonban legalább hét napra kell alkalmazni.
(4) Amennyiben – az illetékes hatóság meglátása szerint – a körülmények lehetővé teszik, korlátozhatja az e cikkben előírt intézkedéseket a gazdaság egy részére és az ott található baromfira, feltéve, hogy azokat külön személyzet teljesen elkülönítve helyezi el, tartja és takarmányozza.
(5) Amennyiben a hatósági állatorvosnak oka van gyanítani, hogy a postagalambok vagy valamely galambdúc a Newcastle-betegség vírusával megfertőződhetett, megteszi a megfelelő lépéseket annak biztosítására, hogy a galambdúcra vonatkozó korlátozó intézkedéseket vezessenek be, beleértve a postagalambok – galambdúcon kívüli – mindenfajta mozgásának 21 napra vonatkozó tilalmát.
9. cikk
(1) Amint a baromfit Newcastle-betegséggel hatóságilag diagnosztizálták, a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság a fertőzött gazdaság körül legalább három kilométer sugarú védőkörzetet létesít, amely része egy minimum tíz kilométer sugarú megfigyelési körzetnek. A körzetek létesítésekor tekintetbe kell venni a Newcastle-betegségre vonatkozó földrajzi, közigazgatási, ökológiai és járványügyi tényezőket, valamint monitoring létesítményeit.
(2) A védőkörzetre alkalmazott intézkedések a következőket tartalmazzák:
a) a körzet valamennyi baromfitartó gazdaságának azonosítása;
b) valamennyi baromfitartó gazdaság rendszeres meglátogatása, az ott tartott baromfi klinikai vizsgálata, beleértve – ha szükséges – a laboratóriumi vizsgálatok céljából történő mintavételt; a látogatások és az eredmények nyilvántartása;
c) a baromfi élőhelyén vagy olyan helyen való tartása, ahol elkülöníthető;
d) megfelelő fertőtlenítési eszközök használata a gazdaság be- és kijáratainál;
e) a baromfit, baromfihullákat és tojásokat gondozó személyzetnek, valamint a baromfit, hullákat és tojásokat szállító járművek – körzeten belüli – mozgásának ellenőrzése; a baromfiszállítás általában véve tilos, kivételt képez a fő közutakon és vasútvonalakon történő árutovábbítás;
f) a baromfi és a keltetőtojások tartási gazdaságukból történő elszállításának megtiltása, kivéve, ha az illetékes hatóság engedélyezte a szállítást a következő esetekben:
i. az azonnali levágás céljából lehetőleg a fertőzött területen lévő vágóhídra, vagy ha ez nem lehetséges, az illetékes hatóság által kijelölt, a fertőzött területen kívüli vágóhídra szállított baromfi. Az ilyen baromfihúst a 91/494/EGK irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében ( 4 ) előírt különleges állat-egészségügyi jelöléssel kell ellátni.
ii. a naposcsibe vagy a tojójérce szállítása a megfigyelési körzeten belüli gazdaságba, ahol nem tartanak más baromfit. Azon tagállamok számára azonban, amelyeknek nincs lehetőségük a naposcsibe vagy a tojójérce megfigyelési körzeten belüli gazdaságba történő szállításának biztosítására, a 25. cikkben megállapított eljárással összhangban engedélyezik, hogy az említett naposcsibéket és tojóérett jércéket a megfigyelési körzeten kívüli gazdaságba szállíttassák. A fent említett gazdaságokat a 8. cikk (2) bekezdésével összhangban hatósági ellenőrzés alá kell vonni.
iii. a keltetőtojásoknak az illetékes hatóság által kijelölt keltetőbe történő szállítása; az elszállítás előtt a tojásokat és a csomagolóanyagot fertőtleníteni kell.
Az i., ii. és iii. pontban engedélyezett mozgásokat közvetlenül, hatósági ellenőrzés mellett hajtják végre. Ezeket csak a hatósági állatorvos által a gazdaságban végzett egészségügyi ellenőrzés végrehajtása után engedélyezik. A szállítóeszközöket használat előtt és után tisztítani és fertőtleníteni kell;
g) a használt alom és baromfitrágya engedély nélküli elszállításának és kiszórásának megtiltása;
h) baromfival vagy más madárral kapcsolatos vásárok, piacok, kiállítások, illetve egyéb események megrendezésének megtiltása.
(3) A védőkörzetben alkalmazott intézkedéseket a 11. cikkel összhangban a fertőzött gazdaságban végezett előzetes tisztítási és fertőtlenítési műveletek végrehajtását követően legalább 21 napig fenntartják. A védőkörzet ezt követően a megfigyelési körzet része lesz.
(4) A megfigyelési körzetre alkalmazott intézkedések a következőket tartalmazzák:
a) a körzet valamennyi baromfitartó gazdaságának azonosítása;
b) a baromfi és a keltetőtojások körzeten belüli mozgásának ellenőrzése;
c) a baromfinak a körzetből az első 15 nap során történő kivitelére vonatkozó tilalom, kivéve az azonnali levágás érdekében közvetlenül az illetékes hatóság által kijelölt, a megfigyelési körzeten kívüli vágóhídra történő szállítást. Az ilyen baromfihúst a 91/494/EGK irányelv 5. cikkében előírt különleges állat-egészségügyi jelöléssel kell ellátni;
d) a keltetőtojások megfigyelési körzetből történő kivitelének megtiltása, az illetékes hatóság által kijelölt keltetőbe történő szállítás kivételével. Elszállítás előtt a tojásokat és a csomagolóanyagukat fertőtleníteni kell;
e) a használt alom és baromfitrágya körzeten kívülre történő elszállításának megtiltása;
f) baromfival vagy más madárral kapcsolatos vásárok, piacok, kiállítások, illetve egyéb események megrendezésének megtiltása;
g) az a) és b) pont rendelkezéseinek sérelme nélkül, a baromfiszállítás megtiltása, a fő közútvonalakon és vasútvonalakon történő szállítás kivételével.
(5) A megfigyelési körzetben alkalmazott intézkedéseket a 11. cikkel összhangban a fertőzött gazdaságban végzett előzetes tisztítási és fertőtlenítési műveletek végrehajtását követően legalább 30 napig fenntartják.
(6) Amennyiben a körzetek több tagállam területén helyezkednek el, az érintett tagállamok illetékes hatóságai együttműködnek az (1) bekezdésben megállapított területek kialakításában. Amennyiben azonban szükséges, a védőkörzetet és a megfigyelési körzetet a 25. cikkben előírt eljárásnak megfelelően hozzák létre.
(7) Amennyiben a 7. cikkben említett járványügyi nyomozás megállapítja, hogy a betegség járványkitörése oldalirányban terjedő fertőzésre mutató bizonyítékok nélkül jelentkezett, a védő- és megfigyelési körzetek nagysága és fenntartásuk időtartama a 25. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően csökkenthető.
10. cikk
A tagállamok biztosítják, hogy:
a) az illetékes hatóság meghatározza azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik számára a tojások, a baromfi és a fogságban tartott madarak mozgásának követését;
b) a baromfi és/vagy a postagalambok és/vagy a fogságban tartott madarak tulajdonosa vagy tartója köteles az illetékes hatóság által kért bármely, a gazdaságba érkező és onnan távozó tojásokat és baromfit érintő információ szolgáltatására és az olyan versenyekre vagy kiállításokra vonatkozó információk szolgáltatására, amelyeken a postagalambok részt vettek;
c) a tojások, a baromfi, a postagalambok és a fogságban tartott madarak szállításával és értékesítésével foglalkozó személyek az általuk szállított vagy értékesített tojások, baromfi, postagalambok és fogságban tartott madarak mozgásával kapcsolatos információt – és az ezen információkat érintő részleteket – tudnak szolgáltatni az illetékes hatóság számára.
11. cikk
A tagállamok biztosítják, hogy:
a) a felhasználandó fertőtlenítőszereket és azok koncentrációját az illetékes hatóság hivatalosan jóváhagyta;
b) a tisztítási és fertőtlenítési műveleteket hatósági felügyelet alatt:
i. a hatósági állatorvos utasításaival; és
ii. a II. mellékletben megállapított, a fertőzött gazdaság tisztítására és fertőtlenítésére vonatkozó eljárással összhangban hajtják végre.
12. cikk
A Newcastle-betegség vírus jelenlétének kimutatására szolgáló mintavételt és a laboratóriumi vizsgálatokat a III. melléklettel összhangban végzik.
13. cikk
A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság minden szükséges intézkedést megtesz a védő- és megfigyelési körzetben lévő személyeknek a hatályos korlátozásokról való tájékoztatására, és meghoz minden szükséges rendelkezést a szóban forgó intézkedések megfelelő végrehajtása érdekében.
14. cikk
(1) A tagállamok biztosítják, hogy minden tagállamban kijelölnek:
a) egy nemzeti laboratóriumot, ami megfelelő felszereltséggel és szakértő személyzettel rendelkezik, hogy bármikor elvégezze a Newcastle-betegség-vírus teljes antigén és biológiai tipizálását és megerősítse a regionális diagnosztikai laboratóriumok eredményeit;
b) egy nemzeti laboratóriumot, ami a regionális laboratóriumok által használandó reagenseket vizsgálja;
c) egy nemzeti intézetet vagy laboratóriumot, ahol az országban megelőző célzattal használt vagy a sürgősségi esetekre készletezett vakcinák vizsgálhatók hatékonyság, potencia és tisztaság tekintetében.
(2) Az (1) bekezdésben említett nemzeti laboratóriumok felelősek a diagnosztikai szabványok és módszerek, valamint a reagensek használatának és a vakcinák vizsgálatának összehangolásáért.
(3) Az (1) bekezdésben említett nemzeti laboratóriumok felelősek a tagállam valamennyi, a Newcastle-betegség diagnosztizálásával foglalkozó laboratóriumában megállapított szabványok és diagnosztikai módszerek összehangolásáért. E célból:
a) a nemzeti laboratóriumokat diagnosztikai reagensekkel láthatja el;
b) ellenőrzi az adott tagállamban használt diagnosztikai reagensek minőségét;
c) időszakosan összehasonlító vizsgálatokat végez;
d) az adott tagállamban megállapított esetekből Newcastle-betegség-vírusizolátumokat tart;
e) biztosítja a regionális diagnosztikai laboratóriumokban kapott pozitív eredmények megerősítését.
(4) Az (1) bekezdésben említett nemzeti laboratóriumok kapcsolatot tartanak a 15. cikkben említett közösségi referencialaboratóriummal.
(5) A tagállamok fenntartják az (1) bekezdésben említett nemzeti laboratóriumok vagy intézetek naprakész jegyzékét, és elérhetővé teszik azt a többi tagállam és a nyilvánosság számára.
Az e bekezdés egységes alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 25. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.
15. cikk
(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján kijelöli a Newcastle-betegséggel foglalkozó európai uniós referencialaboratóriumot. E végrehajtási jogi aktusokat a 25. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(2) A Newcastle-betegséggel foglalkozó európai uniós referencialaboratórium feladatai és kötelezettségei:
a) a Bizottsággal konzultálva összehangolja a tagállamokban a Newcastle-betegség diagnosztizálására alkalmazott módszereket, nevezetesen az alábbiak révén:
i. szerológiai vizsgálatok és ellenszérumok előállítása céljából megállapítja a Newcastle-betegség vírustörzseinek típusát, valamint tárolja és rendelkezésre bocsátja azokat;
ii. szabványosított szérumokat és más referenciareagenseket bocsát a nemzeti referencialaboratóriumok rendelkezésére a tagállamokban alkalmazott vizsgálatok és reagensek szabványosítása céljából;
iii. létrehozza és fenntartja a Newcastle-betegség vírustörzs- és izolátumgyűjteményét;
iv. időszakosan uniós szintű összehasonlító vizsgálatokat szervez az alkalmazott diagnosztikai eljárásokra vonatkozóan;
v. összegyűjti és egybeveti az Unióban alkalmazott diagnosztikai módszerekre és az Unióban elvégzett vizsgálatok eredményeire vonatkozó adatokat és információkat;
vi. a Newcastle-betegség epidemiológiájának jobb megértése érdekében a rendelkezésre álló legkorszerűbb módszerekkel karakterizálja a vírusizolátumokat;
vii. figyelemmel kíséri a világban a Newcastle-betegséggel kapcsolatos megfigyelési, epidemiológiai és megelőzési módszerek terén elért fejlődést;
viii. a gyors differenciáldiagnózis lehetővé tétele érdekében megőrzi a Newcastle-betegséget okozó vírussal és más lényeges vírusokkal kapcsolatos szakismereteket;
ix. alapos ismereteket szerez a Newcastle-betegség felszámolására és ellenőrzésére használt állatgyógyászati immunológiai készítmények előállítására és alkalmazására vonatkozóan;
b) vírusizolátumoknak az igazoló diagnózis, karakterizálás és epidemiológiai vizsgálatok céljára történő átvétele révén tevékenyen részt vesz a Newcastle-betegség tagállamokban történő járványkitöréseinek diagnosztizálásában;
c) az Unióban alkalmazott diagnosztikai eljárások összehangolása érdekében elősegíti a labordiagnosztikában jártas szakértők képzését és újraképzését.
16. cikk
(1) A tagállamok biztosítják, hogy:
a) az illetékes hatóság által jóváhagyott vakcinával végzett Newcastle-betegség elleni vakcinázást megelőző célzattal, vagy az ellenőrző intézkedések kiegészítéseként lehet használni a betegség megjelenésekor;
b) kizárólag azokat a vakcinákat szabad alkalmazni, amelyeket a vakcina felhasználási területe szerinti tagállam illetékes hatósága forgalmazásra engedélyezett.
(2) A Newcastle-betegség elleni vakcina használatára vonatkozó egyéb kritériumokat a 25. cikkben megállapított eljárással összhangban lehet meghatározni.
17. cikk
(1) A Newcastle-betegség ellen önkéntes vagy kötelező megelőző vakcinázást végző tagállam tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot.
(2) Az (1) bekezdéssel összhangban nyújtott információnak meg kell határoznia az alábbiakat:
— a használandó vakcina tulajdonságai és összetétele,
— a vakcina elosztásának, tárolásának és használatának felügyeletére vonatkozó eljárások,
— a kötelezően vakcinázandó vagy vakcinázható baromfifajok és -kategóriák,
— a területek, ahol a vakcinázást kötelezően végrehajtják vagy végrehajthatják,
— az elvégzendő vakcinázás okai.
(3) A tagállamok gondoskodhatnak a postagalambok vakcinázására irányuló program létrehozásáról. Ebben az esetben erről tájékoztatniuk kell a Bizottságot. E program sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják, hogy a versenyek és kiállítások szervezői megteszik a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy kizárólag a Newcastle-betegség ellen vakcinázott postagalambok vegyenek részt a versenyeken és kiállításokon.
(4) E cikk alkalmazásának részletes szabályait, különös tekintettel az elfogadandó kritériumokra és a tagállam állat-egészségügyi helyzetének figyelembevételével biztosítható eltérésekre, a 25. cikkben megállapított eljárással összhangban határozzák meg.
18. cikk
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a Newcastle-betegség megállapításakor az illetékes hatóság, az e rendelet egyéb ellenőrző intézkedéseinek kiegészítése céljából, képes megjelölni azt a földrajzi területet és azt az időszakot, amelyben a kijelölt baromfifajok gyors és szisztematikus vakcinázását (sürgősségi vakcinázás) hatósági ellenőrzés alatt elvégzik. A sürgősségi vakcinázást végző tagállam a 68/361/EGK határozattal ( 5 ) létrehozott Állat-egészségügyi Állandó Bizottság keretében tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot a Newcastle-betegség helyzetéről és a sürgősségi vakcinázási programról.
(2) Az (1) bekezdésben említett esetben tilos a 4. cikkben említett korlátozások hatálya alá eső gazdaságban tartott baromfi vakcinázása vagy újravakcinázása.
(3) Az (1) bekezdésben említett esetben:
a) a kijelölt baromfifajokat a lehető legrövidebb időn belül vakcinázzák;
b) a vakcinázási területen lévő gazdaságban kikelt vagy oda átszállított, és a kijelölt fajhoz tartozó valamennyi baromfit vakcinázni kell, illetve előzetesen vakcinázni kellett;
c) az (1) bekezdésben előírt vakcinázási művelet idején, a vakcinázási területen lévő gazdaságban tartott, a kijelölt fajhoz tartozó valamennyi baromfinak ott kell maradnia, kivéve:
— vakcinázási területen lévő gazdaságba szállított naposcsibét, ahol azok vakcinázására sor kerül,
— azonnali vágásra közvetlenül a vágóhídra szállított baromfit. Amennyiben a vágóhíd a vakcinázási területen kívül található, a baromfi szállítása kizárólag a hatósági állatorvos által, a gazdaságban végzett egészségügyi vizsgálat után engedélyezhető;
d) amennyiben az a) pontban előírt vakcinázási műveleteket végrehajtották, a vakcinázási területről kifelé irányuló mozgásokat a következő esetekben lehet engedélyezni:
— a hústermelésre szánt naposcsibe olyan gazdaságba történő szállítása, ahol azokat vakcinázzák; a szóban forgó gazdaságot megfigyelés alatt kell tartani mindaddig, amíg az oda szállított baromfit levágják,
— a több mint 21 nappal korábban vakcinázott, és azonnali levágásra szánt baromfi szállítása,
— a legalább 21 nappal korábban vakcinázott tenyészbaromfiból származó keltetőtojás elszállítása; a tojásokat és a csomagolóanyagot szállítás előtt fertőtleníteni kell.
(4) A (3) bekezdés b) és d) pontjában említett intézkedéseket az (1) bekezdésben előírt vakcinázási műveletek végrehajtását követő három hónapig alkalmazzák; ezeket további egy vagy több három hónapos időszakra meg lehet hosszabbítani.
(5) A (3) bekezdés a) és b) pontjától eltérve az illetékes hatóságok mentesíthetik a tudományos szempontból különös értékkel bíró állományokat a szisztematikus vakcinázási program alól, feltéve, hogy az illetékes hatóság az összes szükséges lépést megteszi egészségük védelmének biztosítására, illetve rendszeres szerológiai ellenőrzés alá vonja ezeket.
(6) A Bizottság figyelemmel követi a betegség alakulását és – amennyiben szükséges, a 25. cikkben megállapított eljárással összhangban – döntést hozhat különösen az állományok mozgásának és vakcinázásának ellenőrzésére vonatkozóan.
19. cikk
(1) Amennyiben postagalambok vagy fogságban tartott madarak a Newcastle-betegség fertőzöttségre gyanúsak, a tagállamok biztosítják, hogy a hatósági állatorvos azonnal megkezdi a betegség jelenlétének megállapítására vagy bejelentésére irányuló hivatalos vizsgálati eljárásokat; különösen a laboratóriumi vizsgálathoz szükséges megfelelő mintákat veszi le vagy biztosítja a minták levételét.
(2) Az illetékes hatóság, a gyanú bejelentését követően azonnal hatósági megfigyelés alá helyezi a gazdaságot vagy a galambdúcot annak érdekében, hogy sem galamb vagy fogságban tartott madár, sem semmi más, ami alkalmas a Newcastle-betegség terjesztésére ne hagyja el a galambdúcot vagy a gazdaságot.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben előírt intézkedéseket nem vonják vissza, amíg a hatósági állatorvos a Newcastle-betegség gyanúját ki nem zárja.
(4) A Newcastle-betegség hivatalos megállapítását követően az illetékes hatóság többek között elrendeli az alábbiakat:
a) az 5. cikk (1) bekezdésének a), b), e) és f) pontjában előírt ellenőrzési és felszámolási intézkedések alkalmazása a Newcastle-betegséggel fertőzött postagalambok vagy fogságban tartott madarak és galambdúcok esetében; vagy
b) legalább
i. a galambok vagy fogságban tartott madarak galambdúcon vagy gazdaságon kívüli mozgásának tilalma a Newcastle-betegség klinikai tüneteinek megszűnését követő legalább 60 napos időszakra;
ii. a valószínűlegesen megfertőződött anyagok és hulladék megsemmisítése vagy kezelése. A kezelésnek biztosítania kell, hogy az összes Newcastle-betegség-vírus, illetve az i. pontban említett 60 napos időszak alatt felhalmozódott hulladék megsemmisül;
c) a 7. cikkel összhangban történő járványügyi nyomozás.
(5) Amennyiben az az e cikkben előírt intézkedések megfelelő alkalmazásához szükséges, a tagállamok a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága keretében tájékoztatják a Bizottságot a betegség helyzetéről és az alkalmazott ellenőrző intézkedésekről.
(6) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapíthat meg a tagállamok által e cikk (5) bekezdésével összhangban a Bizottságnak benyújtandó információkra vonatkozóan. E végrehajtási jogi aktusokat a 25. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
20. cikk
(1) A nemzetközi szállításból, például hajókról, szárazföldi járművekről vagy repülőgépekről származó konyhai hulladék baromfitakarmányozásra való felhasználása tilos; az ilyen jellegű konyhai hulladékot hatósági felügyelet mellett gyűjtik össze és semmisítik meg.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározottól eltérő felhasználásra szánt konyhai hulladék, vagy a baromfi vágási melléktermékének baromfitakarmányozásra való felhasználását kizárólag megfelelő berendezéssel végzett hőkezelést követően lehet engedélyezni, amely biztosítja, hogy a betegség nem terjed tovább, és a Newcastle-betegség vírusa elpusztult.
(3) Szükség esetén a Bizottság, a 25. cikkben megállapított eljárással összhangban, a (2) bekezdés végrehajtása céljából részletes szabályokat állapíthat meg.
21. cikk
(1) Minden tagállam készenléti tervet készít, amelyben meghatározza a Newcastle-betegség járványkitörése esetén végrehajtandó nemzeti intézkedéseket. A készenléti tervet a helyzet alakulásának figyelembevétele érdekében szükség esetén naprakésszé kell tenni.
A készenléti tervnek lehetővé kell tennie a Newcastle-betegség járványkitörésének gyors és hatékony felszámolásához szükséges létesítményekhez, felszereléshez, személyzethez és minden más megfelelő eszközhöz való hozzáférést. A tervnek pontosan meg kell jelölnie azokat a vakcinázási követelményeket, amelyeket az egyes tagállamok a sürgősségi vakcinázáshoz szükségesnek tartanak.
(2) A készenléti terveket és azok bármely naprakésszé tett változatát be kell nyújtani a Bizottságnak.
(3) A Bizottság megvizsgálja a készenléti terveket és azok esetleges naprakésszé tett változatait annak megállapítása érdekében, hogy azok lehetővé teszik-e a kívánt célkitűzés elérését, és adott esetben módosítási javaslatot tesz az érintett tagállamoknak annak biztosítására érdekében, hogy a tervek összhangban legyenek a többi tagállam terveivel.
A Bizottság a készenléti terveket és azok naprakésszé tett változatait – a szükséges módosításokkal együtt – a 25. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében hagyja jóvá.
(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározhatja a tagállamok által a készenléti tervek elkészítésekor alkalmazandó kritériumokat. E végrehajtási jogi aktusokat a 25. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
22. cikk
A Bizottság szakértői az illetékes hatóságokkal együttműködve – és amennyire az ezen irányelv egységes alkalmazásának biztosításához szükséges – helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek. Ennek érdekében ellenőrizhetik a létesítmények reprezentatív hányadát annak megállapítására, hogy az illetékes hatóságok ellenőrzik-e, hogy a létesítmények megfelelnek-e az ezen irányelv követelményeinek. A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat az elvégzett vizsgálatok eredményéről.
A tagállam, amelynek területén az ellenőrzést végzik, biztosítja az ellenőrzést végző szakértőknek a feladataik teljesítéséhez szükséges segítséget.
Az e cikk végrehajtására vonatkozó általános rendelkezéseket a 25. cikkben megállapított eljárással összhangban határozzák meg.
23. cikk
A Közösségnek az ezen irányelv alkalmazásához kapcsolódó intézkedések végrehajtásához való pénzügyi hozzájárulását szabályozó részletes feltételeket a 90/424/EGK határozat állapítja meg.
24. cikk
A mellékleteket szükség esetén a Tanács – a Bizottság minősített többséggel elfogadott javaslata alapján – módosítja, különös tekintettel a kutatás és a diagnosztikai eljárások terén elért fejlődésre.
25. cikk
(1) A Bizottság munkáját a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 6 ) 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( *1 ) értelmében vett bizottságnak minősül.
(2) Az e cikkre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
26. cikk
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1993. október 1. előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
27. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
MELLÉKLET
A TOJÁSOKNAK AZ EZEN IRÁNYELV 4. CIKKÉNEK (2) BEKEZDÉSÉBEN e) PONTJÁBAN ELŐÍRT FELTÉTELEK HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ GAZDASÁGBÓL TÖRTÉNŐ ELSZÁLLÍTÁSÁNAK ENGEDÉLYEZÉSE
A betegségre gyanús, a 4. cikk (2) bekezdése e) pontja rendelkezéseinek hatálya alá tartózó gazdaságból a tojástermékek előállítására és feldolgozására – a 89/437/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban jóváhagyott – létesítményekbe (a továbbiakban: kijelölt létesítmények) irányuló tojásszállítmányokat az illetékes hatóság által kiállított engedély kíséri, amelynek a következő feltételeknek kell megfelelnie:
1. a betegségre gyanús gazdaságból való elszállítás engedélyezéséhez a tojásoknak:
a) meg kell felelniük a 89/437/EGK irányelv IV. mellékletében megállapított követelményeknek;
b) a betegségre gyanús gazdaságból közvetlenül a kijelölt létesítménybe kell érkezniük; feladás előtt a gyanús gazdaság hatósági állatorvosának mindegyik szállítmányt le kell pecsételnie, és a kijelölt létesítménybe való megérkezésig a szállítmánynak mindvégig lepecsételve kell maradnia;
2. a gyanús gazdaság hatósági állatorvosa tájékoztatja a kijelölt létesítmény illetékes hatóságát arról a szándékáról, hogy tojásszállítmányt küld a kijelölt létesítménybe;
3. a kijelölt létesítményért felelős illetékes hatóság biztosítja, hogy:
a) az 1. b) pontban említett tojásokat megérkezésük pillanatától a feldolgozásukig más tojásoktól elkülönítve tartják;
b) az ilyen tojások héját nagy fertőzési veszélyt jelentő hulladéknak tekintik a 90/667/EGK irányelv 2. cikke (2) bekezdésével összhangban, és azon irányelv II. fejezete követelményeivel összhangban kezelik;
c) az 1. b) pontban említett tojások szállítására használt csomagolóanyagot és szállítóeszközöket, illetve a gazdaság olyan részeit, amelyekkel a tojások érintkezésbe kerülnek, úgy tisztítják és fertőtlenítik, hogy az összes Newcastle-betegség-vírus elpusztuljon;
d) a gyanús gazdaság hatósági állatorvosát tájékoztatni kell minden feldolgozott tojásszállítmányról.
MELLÉKLET
A FERTŐZÖTT GAZDASÁGOK TISZTÍTÁSÁRA ÉS FERTŐTLENÍTÉSÉRE ALKALMAZOTT ELJÁRÁSOK
I. Előzetes tisztítás és fertőtlenítés
a) Amint a baromfihullákat ártalmatlanítás céljából elszállították, a gazdaság olyan részeit, ahol ezeket az állatokat tartották, illetve más épület vagy az udvar stb. bármely más, a levágás vagy kórbonctani vizsgálat során megfertőződött részeit, az ezen irányelv 11. cikkével összhangban jóváhagyott fertőtlenítőszerrel kell lepermetezni.
b) Az épületeket, az udvart, az eszközöket stb. esetlegesen megfertőző baromfiszövetrészeket vagy -tojásokat körültekintően össze kell gyűjteni, és a hullákkal együtt ártalmatlanítani kell.
c) Az alkalmazott fertőtlenítőszert legalább 24 órán keresztül a kezelt felületen kell hagyni.
II. Végső tisztítás és fertőtlenítés
a) A zsírt és a piszkot zsíroldószer alkalmazásával el kell távolítani a felületekről, majd a felületeket vízzel le kell mosni.
b) Az a) pontban leírt, vízzel történő lemosás után ismét fertőtlenítőszerrel kell lepermetezni.
c) Hét nap után a helyiségeket zsíroldószerrel kell kezelni, hideg vízzel le kell öblíteni, fertőtlenítőszerrel kell lepermetezni, majd ismét vízzel le kell öblíteni.
d) A trágyát és a használt almot a vírus kiirtására alkalmas módszerrel kell kezelni. E módszernek a következő eljárások közül legalább egyet tartalmaznia kell:
i. elégetés vagy 70 °C hőmérsékleten történő gőzölés;
ii. elásás a kártékony állatok vagy vadmadarak által nem hozzáférhető mélységig;
iii. kazalba rakás és nedvesítés (ha ez az erjedéshez szükséges), majd lefedés az állandó 20 °C hőmérséklet eléréséhez, és 42 napig tartó fedett tárolás a kártékony állatok és vadmadarak hozzáférésének megakadályozása céljából.
MELLÉKLET
A NEWCASTLE-BETEGSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁRA ÉS DIFFERENCIÁLDIAGNÓZISÁRA ALKALMAS DIAGNOSZTIKAI ELJÁRÁSOK
A Newcastle-betegség vírusának elkülönítésére és karakterizálására alkalmas alábbi eljárások irányadónak, és a betegség diagnózisára minimálisan alkalmazandó módszereknek tekintendők.
A Newcastle-betegség kialakulásáért felelős kórokozó a Paramyxoviridae család prototípus vírusa. Jelenleg a madarak paramyxovírusainak kilenc szerológiailag megkülönböztethető csoportja ismert, amelyeket PMV-1-től PMV-9-ig jelölnek. A Newcastle-betegséget okozó valamennyi vírus a PMV-1 csoportba tartozik. A Newcastle-betegség megállapítására és differenciáldiagnózisára alkalmas diagnosztikai eljárások alkalmazásában a következő meghatározást kell alkalmazni:
A „Newcastle-betegség” a paramyxovírusok első csoportjába tartozó bármely madártörzs okozta fertőzés baromfiban, amely törzs intracerebrális pathogenitási indexe (ICPI) a naposcsibe esetében nagyobb 0,7-nél.
1. FEJEZET
Mintavétel és a minták kezelése
1. Minták
Kloákaváladék-minta (vagy bélsár) és légcsőtamponminta a beteg madaraktól; bélsár vagy belek tartalma, agyszövet, légcső, tüdő, máj, lép vagy a nemrég elhullott madarak más, nyilvánvalóan érintett szervei.
2. A minták kezelése
Az 1. pontban felsorolt szerveket és szöveteket egybe lehet gyűjteni, de a bélsár elkülönített kezelése elengedhetetlen. A tamponokat a teljes elmerülésükhöz elegendő antibiotikumos közegbe kell helyezni. A bélsármintákat és szerveket homogenizálni kell (zárt keverőt vagy mozsarat és mozsártörőt, valamint steril homokot használva) antibiotikumos közegben 10–20 w/v % szuszpenziós rendszert létrehozva. A szuszpenziót szobahőmérsékleten körülbelül két órán át állni kell hagyni (vagy 4 °C-on hosszabb ideig), majd centrifugálva le kell tisztítani (pl. 800–1000 g-n 10 percig).
3. Antibiotikumos közeg
A különböző laboratóriumok sikerrel használnak változó összetételű antibiotikumos közegeket, és a II. mellékletben említett nemzeti laboratóriumok tanácsot tudnak adni az egyes országoknak. A bélsármintákhoz magas koncentrációjú antibiotikum-oldatot kell használni, és a tipikus elegy a következő: 10000 egység/ml penicillin, 10 mg/ml sztreptomycin, 0,25 mg/ml gentamycin és 5000 egység/ml mycosztatin foszfáttal pufferolt sóoldatban. Ezek a mennyiségek akár ötször kisebbre csökkenthetők szövetek- és légcsőtamponminták esetén. A Chlamydia szervezetek ellenőrzéséhez 50 mg/ml oxytetracyclint lehet hozzáadni. A közeg készítésekor kötelező az antibiotikumok hozzáadása után ellenőrizni a pH értéket, és azt 7,0–7,4 szintre visszaállítani.
2. FEJEZET
A vírus izolálása
Vírusizolálás embrionált tyúktojásban
A megtisztult felülúszó folyadékot 0,1–0,2 ml-es adagokban kell beoltani legalább négy, nyolc-tíz napig inkubált tyúktojás allantois tömlőjébe. Ideális esetben a tojásokat specifikus kórokozótól mentes állományból kell beszerezni, de amennyiben ez kivitelezhetetlen, elfogadható a Newcastle-betegség vírus elleni ellenanyagtól mentesnek bizonyult állománytól szerzett tojások használata is. A beoltott tojásokat 37 °C hőmérsékleten kell tartani, és naponta lámpázni kell. A befulladt vagy csaknem elhalt embriót tartalmazó tojásokat, valamint a megmaradó tojásokat – a beoltást követő hatodik nap után – 4 °C-ra le kell hűteni, és az allantois-amnion folyadékot vizsgálni kell a haemagglutinációs aktivitás tekintetében. Ha nincs haemagglutináció, az említett eljárást meg kell ismételni, és inokulátumként hígítatlan allantois-amnion folyadékot kell használni.
A haemagglutináció kimutatása esetén a baktériumok jelenlétét tenyésztés segítségével kell kizárni. Baktériumok jelenléte esetén a folyadék 450 nm-es membránszűrőn átszűrhető, antibiotikumot kell hozzáadni ismét, és az előbbiek szerint be kell oltani az embrionált tojásokba.
3. FEJEZET
Differenciáldiagnózis
1. Előzetes elkülönítés
A teljes körű azonosítás, karakterizálás és pathogenitási vizsgálat elvégzése céljából az összes haemagglutináló vírust el kell küldeni a II. mellékletben említett nemzeti laboratóriumnak. Fontos azonban, hogy a vírus elterjedésének korlátozását célzó, a Newcastle-betegségre vonatkozó átmeneti ellenőrző intézkedéseket, minél hamarabb végrehajtsák és a regionális laboratóriumok képesek legyenek kimutatni a Newcastle-betegség vírusát. Ezért a haemagglutináló folyadékokat az 5. és 6. fejezetben leírt haemagglutináció-gátlási próbában kell vizsgálni. A legalább 24 titeres, Newcastle-betegség vírusspecifikus poliklonális antiszérummal elért pozitív gátlási próba, vagyis 29 vagy ennél nagyobb értékű gátlás esetén, az előzetes azonosítás lehetővé válik, amelynek alapján be lehet vezetni az átmeneti ellenőrző intézkedéseket.
2. Megerősítő azonosítás
A nemzeti laboratóriumnak minden haemagglutináló szervezet esetében el kell végeznie a teljes körű differenciáldiagnózist. A Newcastle-betegség-vírus jelenlétének megállapítása ismét monospecifikus csirke-antiszérumokkal végzett haemagglutináció-gátlási próbával történik. A 7. fejezetben leírt intracerebrális pathogenitási index vizsgálatot kell elvégezni az összes pozitív izolátumon. A 0,7-nél nagyobb pathogenitási index a vírus jelenlétére utal és az ellenőrző intézkedések teljes körű végrehajtását teszi szükségessé.
A Newcastle-betegség vírusának tipizálásában az utóbbi időben elért fejlődés, különösen a monoklonális ellenanyag technikákat illetően, lehetővé tette a törzsek és izolátumok csoportosítását. Különösen fontos, hogy rendelkezésre áll néhány monoklonális ellenanyag, ami a Közösség területén használt vakcinatörzsekre jellemző, és amit egyszerű haemagglutináció-gátlási próbákban lehet felhasználni.
mivel a mintavételre használt baromfiból gyakran lehet élő vakcinatörzseket izolálni, a II. mellékletben említett nemzeti laboratóriumokban végzett gyors azonosítás előnye nyilvánvaló. E monoklonális ellenanyagokat – a 14. cikkben említettek szerint – a közösségi referencia-laboratóriumban kell kinyerni, majd eljuttatni a nemzeti laboratóriumokhoz a vakcinavírusok izolátumai azonosításának megerősítése érdekében.
A nemzeti laboratóriumoknak minden haemagglutináló szervezetet be kell nyújtaniuk a közösségi referencia-laboratóriumnak.
3. Az izolátumok további tipizálása és karakterizálása
A közösségi referencia-laboratóriumnak meg kell kapnia az egyes nemzeti laboratóriumoktól származó minden haemagglutináló vírust további antigén és genetikai tanulmányozás céljából, amely a betegség(ek) Közösségen belüli járványtanának jobb megértését teszi lehetővé, a referencia-laboratórium szerepének és feladatainak megfelelően.
4. FEJEZET
A Newcastle-betegség vírusának és ellenanyagainak kimutatására szolgáló gyorstesztek
A vakcinázott madarakban jelen lévő Newcastle-betegség-vírus és a nem vakcinázott madarakban jelen lévő ellenanyagok kimutatására szolgáló gyorstesztek a következők:
1. A Newcastle-betegség vírus kimutatása
Számos, a Newcastle-betegség antigénjeit közvetlenül azonosító gyorstesztet alkalmaznak a fertőzés diagnosztizálására a vakcinázott madarakban. Jelenleg a leggyakrabban használtak a légcső hosszanti keresztmetszetén végzett immunfluoreszcenciás próbák és az agyon végzett immunperoxidáz próbák. Úgy tűnik, nincs kétség afelől, hogy más direkt antigén kimutatási próbákat is lehet alkalmazni a Newcastle-betegség vírusfertőzések esetében.
E próbák hátránya az, hogy nem alkalmazható a Newcastle-betegség-vírus összes lehetséges szaporodási helyeinek vizsgálata a vakcinázott madarakban. Tehát például a vírus hiánya a légcsőben nem zárja ki azt, hogy az esetleg nem szaporodik a belekben. A Newcastle-betegség diagnózisában egyetlen direkt kimutatási próba rutinszerű használata sem ajánlott, bár sajátos körülmények között e próbáknak hasznos szerepük lehet.
2. Ellenanyagok kimutatása a nem vakcinázott madarakban
A Newcastle-betegség diagnózisával foglalkozó laboratóriumok többsége ismeri a haemagglutinációgátlási próbát, és az alábbiakban megfogalmazott ajánlás ehhez a próbához kapcsolódik a vírus ellen képződött ellenanyagok mérésére. Ezen kívül az „enzyme-linked immunosorbent assays” (ELISA) is sikerrel alkalmazható a vírus elleni ellenanyagok kimutatására. Javasolt, hogy amennyiben a regionális laboratóriumokban igény van az ELISA vizsgálat elvégzésére, ezt a vizsgálatot a II. mellékletben említett nemzeti laboratóriumok felügyeljék.
a) Minták
Az állomány minden madarától vérmintát kell venni, ha az állomány kevesebb, mint 20 madarat tartalmaz, vagy 20 madártól, ha az állomány ennél nagyobb (ez 99 %-os biztonsággal kimutat legalább egy pozitív szérumot, ha az állomány 25 %-a vagy annál nagyobb része fertőzött, tekintet nélkül az állomány méretére). A vért hagyni kell megalvadni, majd a szérumot le kell venni a vizsgálat céljára.
b) Ellenanyag-kimutatási vizsgálat
Az egyes szérummintákat – a 6. fejezetben meghatározott standard haemagglutináció-gátlási próba elvégzésével – meg kell vizsgálni a Newcastle-betegség vírus haemagglutináló antigénjével szembeni gátló képességre.
Némileg vita tárgyát képezi, hogy 4 vagy 8 egység haemagglutinin egységet kell-e használni a HAG próbához. Úgy tűnik, mindkettő alkalmas, és a döntést a nemzeti laboratóriumok belátására kell bízni. A felhasznált antigén befolyásolja a pozitívnak tekintett szérum titer értékét: 4 HA egység haemagglutininnél a 2 vagy nagyobb titer értékű szérum, míg 8 HA egység haemagglutinnél a 2 vagy nagyobb titer értékű szérum tekinthető pozitívnak.
5. FEJEZET
Haemagglutinációs (HA) próba
Reagensek:
1. 7,0–7,4 pH értékű, foszfáttal pufferolt izotóniás sóoldat (PBS) (0,05 M)
2. Legalább három, specifikus kórokozóktól mentes csirkétől származó egybegyűjtött vörösvérsejtek (ha ez nem lehetséges, akkor vért lehet venni rendszeres megfigyelés alatt tartott, és a Newcastle-betegség vírusának ellenanyagától mentesnek bizonyult madaraktól) azonos mennyiségű Alsever-féle oldatban. A sejteket használat előtt háromszor át kell mosni PBS-oldatban. A vizsgálathoz 1 %-os PBS-szuszpenzió (sejt v/v, Ht) ajánlott.
3. Standard antigénként a Newcastle-betegség Ulster 2C jelzésű törzse ajánlott.
Eljárás:
a) 0,025 ml PBS-t kell tenni a mikrotitráláshoz használatos, műanyaglemez vájulataiba (V fenekű vájulatokat kell használni).
b) 0,025 ml vírusszuszpenziót (azaz allantois folyadékot) kell helyezni az első vájulatba.
c) A vírus kétszeres hígításaihoz (1:2-ről 1: 4096) mikrotitráláshoz használatos hígító berendezést kell használni.
d) További 0,025 ml PBS-t kell adagolni mindegyik vájulatba.
e) 0,025 ml 1 %-os vörösvérsejtet kell adni minden vájulatba.
f) Enyhén ütögetve össze kell keverni, és 4 °C hőmérsékleten kell tartani.
g) A lemezeket 30–40 perc múlva kell leolvasni, amikor a kontroll leülepedett. A leolvasást a lemezek megdöntésével kell elvégezni, és meg kell állapítani, hogy vannak-e a vörösvérsejteknek könnycsepp alakú megfolyásai. A HA nélküliek esetében ugyanakkora méretű a megfolyás, mint a vírus nélküli kontroll sejtekéinek.
h) A HA titer a legnagyobb hígítás, amely a vörösvérsejtek agglutinációját okozza. A hígítás egy HA egységet (HAU) tartalmazónak tekinthető. A HA titer meghatározására pontosabb módszer, ha a HA próbát a kezdeti hígításhoz közel álló vírus hígításokon pl. 1:3, 1:4, 1:5, 1:6 stb. végzik el. Ez a módszer a haemagglutinációgátlási próbához szükséges antigén pontos előállításához ajánlott.
6. FEJEZET
Haemagglutináció-gátlási próba
Reagensek (lásd az 5. fejezetet)
a) Foszfáttal pufferolt sóoldat (PBS)
b) 4 vagy 8 HAU egység/0,025 ml-t tartalmazó, PBS-szel hígított, vírustartalmú allantois folyadék
c) 1 % csirke vörösvérsejt
d) Negatív kontroll csirkeszérum
e) Pozitív kontroll szérum
Eljárás
a) 0,025 ml PBS-t kell tenni a mikrotitráláshoz használatos műanyaglemez minden vájulatába (V fenekű vájulatokat kell használni).
b) 0,025 ml szérumot kell helyezni az első vájulatba.
c) A szérum kétszeres hígításaihoz a lemezen mikrotitráláshoz használatos hígító berendezést kell használni.
d) 0,025 ml hígított, 4 vagy 8 HA egységet tartalmazó allantois folyadékot kell adagolni.
e) Ütögetve össze kell keverni, majd a lemezt legalább 60 percig 4 °C-on vagy legalább 30 percig szobahőmérsékleten kell állni hagyni.
f) 0,025 ml 1 %-os vörösvérsejtet kell adni minden vájulatba.
g) Enyhén ütögetve össze kell keverni, és 4 °C hőmérsékleten kell tartani.
h) A lemezeket 30–40 perc múlva kell leolvasni, amikor a kontroll vörösvérsejtek leülepedtek. A lemez megdöntésével meg kell figyelni a könnycsepp alakú megfolyások azonos mértékű jelenlétét vagy hiányát a csak vörösvérsejtet (0,025 ml) és PBS-t (0,05 ml) tartalmazó kontrollhoz képest.
i) A HAG titer az antiszérum legnagyobb hígítása, mely a négy vagy nyolc egység vírus teljes gátlását okozza. (Minden próbának tartalmazni kell a kívánt HA egység jelenlétét igazoló HA titrálást.)
j) Az eredmények érvényessége a negatív kontroll szérummal kapott, 4 HA egység esetén 2-nál, illetve 8 HA egység esetén 2-nél alacsonyabb, és az ismert titer értékű pozitív kontroll szérummal egy hígítás értéken belül kapott titer érték elérésétől függ.
7. FEJEZET
Intracerebrális pathogenitási index próba (ICPI)
1. Frissen nyert fertőző allantois folyadékot (legalább 24 HA titeres) fel kell oldani 1:10-hez arányban steril izotóniás sóoldatban. (Ellenanyagot nem szabad használni.)
2. 0,05 ml hígított vírust intracerebrálisan be kell fecskendezni mind a tíz naposcsibébe (azaz 24 órával; 40 órával a keltetést követően). A naposcsibéknek specifikus kórokozótól mentes állományból származó tojásokból kell kikelniük.
3. A madarakat nyolc napon keresztül 24 óránként megvizsgálják.
4. Minden egyes vizsgálatnál a madarakat a következőképpen jelölik: egészséges (0), beteg (1), elhullott (2).
5. Az indexet a következő példa szerint számoljuk:
|
Klinikai tünetek |
Beoltástól számított napok (madarak száma) |
|||||||||
|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
Összesen |
Ered- mény |
|
|
egészséges |
10 |
4 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
14 x 0 |
= 0 |
|
beteg |
0 |
6 |
10 |
4 |
0 |
0 |
0 |
0 |
20 x 1 |
= 20 |
|
elhullott |
0 |
0 |
0 |
6 |
10 |
10 |
10 |
10 |
46 x 2 |
= 92 |
|
|
|
Összesen = 112 |
||||||||
|
Az index a madaranként és vizsgálatonként kapott középérték = 112/80 = 1,4 |
||||||||||
8. FEJEZET
A plakk-képződési képesség értékelése
1. Általában legjobb a vírus hígítási határértékét használni, hogy a lemezen optimális számú plakk legyen. 10–7-ig elégséges tízszeres hígítások PBS-ben.
2. Összefüggő egyrétegű csirke embriósejteket vagy megfelelő sejtvonalat (például Madin-Darby marhavesét) készítenek 5 cm átmérőjű Petri-csészékben.
3. Mindkét Petri-csészébe tesznek 0,2 ml-t minden vírushígításból, és 30 percig hagyják a vírust felszívódni.
4. Miután PBS-szel háromszor átmosták, a fertőzött sejteket beborítják 1 w/v % agar és 0,01 mg/ml tripszin tartalmú vagy tripszin nélküli közeggel. Fontos, hogy ne tegyenek szérumot a beborító közegbe.
5. 72 óráig 37 °C-on végzett inkubáció után a plakkoknak elégséges méretűnek kell lenni. A legjobban akkor láthatók, ha a beborító agart eltávolítják, és az egyrétegű sejteket megfestik 25 w/v % etanolban oldott kristályibolyával (0,5w/v %).
6. Minden vírus esetében jól látható plakkoknak kell kialakulniuk, ha tripszin tartalmú beborító közeggel végezték az inkubációt. Ha a közeg nem tartalmaz tripszint, csak a csirkére virulens vírusok alakítanak plakkokat.
▼M3 —————
▼M4 —————
( 1 ) HL L 303., 1990.10.31., 6. o. A legutóbb a 91/496/EGK irányelvvel (HL L 268., 1991.9.24., 56. o.) módosított irányelv.
( 2 ) Az egyes élőállatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről szóló, 1990. június 26-i 90/425/EGK tanácsi irányelv (HL L 224., 1990.8.18., 29. o.). A legutóbb a 91/496/EGK irányelvvel (HL L 268., 1991.9.24., 56. o.) módosított irányelv.
( 3 ) A tojástermékek előállítását és forgalomba hozatalát érintő higiéniai és egészségügyi problémákról szóló, 1989. június 20-i 89/437/EGK tanácsi irányelv (HL L 272., 1989.7.22., 87. o.). A 89/662/EGK irányelvvel (HL L 395., 1989.12.30., 13. o.) módosított irányelv.
( 4 ) A friss baromfihús Közösségen belüli kereskedelmét és harmadik országokból történő behozatalát szabályozó állat-egészségügyi feltételekről szóló, 1991. június 26-i 91/494/EGK tanácsi irányelv (HL L 268., 1991.9.24., 35. o.).
( 5 ) HL L 255., 1968.10.18., 23. o.
( 6 ) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.)
( *1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).