Az Elsőfokú Bíróságnak (kibővített negyedik tanács) a T-168/01. sz., GlaxoSmithKline Services Unlimited, korábban Glaxo Wellcome plc kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2006. szeptember 27-én hozott ítélete ellen az Európai Közösségek Bizottsága által 2006. december 18-án benyújtott fellebbezés

(C-513/06. P. sz. ügy)

(2007/C 42/22)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: T. Christoforou, F. Castillo de la Torre és E. Gippini Fournier meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: a European Association of Euro Pharmaceutical Companies (EAEPC), a Bundesverband der Arzneimittell-Importeure eV, a Spain Pharma, SA, az Asociación de exportadores españoles de productos farmacéuticos (Aseprofar) és a GlaxoSmithKline Services Unlimited, korábban Glaxo Wellcome plc

A fellebbező kérelmei

A fellebbező kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság egyetért az Elsőfokú Bíróság következtetéseivel a vitatott határozat indokolása, a vállalkozások közötti megállapodás fennállása, az állítólagos hatáskörrel való visszaélés, valamint a szubszidiaritás elvének és az EK 43. cikk állítólagos megsértése tekintetében.

Az ítélet azon részét illetően, amely a versenyellenes „hatás” kérdésével foglakozik, a Bizottság vitatja az Elsőfokú Bíróság által elfogadott érvelést. Előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megállapodás versenykorlátozó „hatásának” fennállását megerősítő elemzése valójában a jogi és gazdasági háttérre figyelemmel a megállapodás versenykorlátozó „céljának” elemzése volt, és ennek alapján az Elsőfokú Bíróságnak meg kellett volna erősítenie a határozat azon megállapítását, amely szerint a megállapodásnak versenyellenes célja volt. A hatással kapcsolatos többi megállapítással kapcsolatban a Bizottságnak komoly aggályai vannak különösen az alábbiakat illetően: az érintett piac meghatározása, az EK 81. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerinti jogsértés Bizottság általi megállapításának azon téves jogi érvelés alapján történt elutasítása, hogy a különböző árakat különböző földrajzi piacokon alkalmazták, valamint az ítéletben található számos más olyan megállapítás, amelyek esetében az Elsőfokú Bíróság a ténybeli és gazdasági bizonyítékok Bizottság általi értékelését a sajátjával helyettesítette, amely a bírói felülvizsgálat során nem megengedett. Ugyanakkor mivel a Bizottság egyetért az Elsőfokú Bíróság végső következtetéseivel, vagyis azzal, hogy a kérdéses megállapodás versenykorlátozó hatással járt, jelenleg nem kíván az ítélet e része ellen fellebbezéssel élni.

A jelen fellebbezés két jogalap-csoportra hivatkozik. Az első csoport az EK 81. cikk (1) bekezdésével kapcsolatos megállapításokra, és különösen a jogban való tévedésre, és e rendelkezésben a „cél” fogalma értelmezésének és alkalmazásának eltorzítására, valamint a megállapodás „jogi és gazdasági hátterével” kapcsolatos indokolásban található jogban való tévedésekre, hiányosságokra és ellentmondásokra vonatkozik. A jogalapok második csoportja az EK 81. cikk (3) bekezdésével kapcsolatos megállapításokra vonatkozik; először és főképpen az e rendelkezésben található első feltétellel kapcsolatos megállapításokra, de több más feltétel vizsgálatának hiányára is.