–

a Stichting Right to Consumer Justice képviseletében M. A. van Bemmel és C. Jeloschek advocaten,

–

a Stichting App Stores Claims képviseletében R. Meijer és S. Timmerman advocaten,

–

az Apple Distribution International Ltd és az Apple Inc. képviseletében B. M. Katan, J. S. Kortmann és R. Wesseling advocaten,

–

a holland kormány képviseletében E. M. M. Besselink, M. K. Bulterman és A. Hanje, meghatalmazotti minőségben,

–

a portugál kormány képviseletében C. Alves, P. Barros da Costa és J. Castello‑Branco, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében S. Noë és W. Wils, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 7. cikke 2. pontjának értelmezésére irányul.

2

E kérelmet két, a holland jog hatálya alá tartozó, Amszterdamban (Hollandia) székhellyel rendelkező alapítvány, a Stichting Right to Consumer Justice, illetve a Stichting App Stores Claims, és az ír jog szerinti Apple Distribution International Ltd társaság, illetve az amerikai jog szerinti Apple Inc. (a továbbiakban együtt: Apple) között az alapeljárás alperesei által tanúsított versenyellenes magatartások megállapítása és az utóbbiaknak az e magatartásokkal állítólagosan okozott kár megtérítésére való kötelezése tárgyában folyamatban lévő jogviták keretében terjesztették elő.

3

Az 1215/2012 rendelet (15) és (16) preambulumbekezdése kimondja:

4

E rendelet „Joghatóság” című II. fejezete tartalmazza többek között az „Általános rendelkezések” című 1. szakaszt és a „Különös joghatóság” című 2. szakaszt. Az említett rendelet ezen 1. szakaszában található 4. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

5

Az említett 1. szakaszban található ugyanezen rendelet 5. cikkének (1) bekezdése, amely a következőket írja elő:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető.”

6

Az 1215/2012 rendelet II. fejezetének 2. szakaszában szereplő 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:

[…]”

7

A 2019. március 20‑i Wet tot wijziging van het Burgerlijk Wetboek en het Wetboek van Burgerlijke Rechtsvordering teneinde de afwikkeling van massaschade in een collectieve actie mogelijk te maken (Wet afwikkeling massaschade in collectieve actie) (a csoportos károk kollektív kereset útján történő rendezésének lehetővé tétele érdekében a polgári törvénykönyv és a polgári perrendtartás módosításáról szóló törvény [a csoportos károk kollektív kereset útján történő rendezéséről szóló törvény]; Stb. 2019, 130. szám) 2020. január 1‑jén lépett hatályba és 2025. június 25‑i hatállyal módosították a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti keresetekről és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2020. november 25‑i (EU) 2020/1828 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2020. L 409., 1. o.) holland jogba történő átültetése érdekében.

8

A Burgerlijk Wetboek (polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BW) 3:305a. cikkének az alapeljárásokra alkalmazandó változata a következőket írja elő:

„1.   A teljes jogképességgel rendelkező alapítvány vagy egyesület keresetet indíthat más személyek hasonló érdekeinek védelme érdekében, feltéve, hogy az alapító okirata szerint ezeket az érdekeket képviseli, és az említett érdekeket elegendő biztosítékkal védi.

[…]

3.   Az 1. bekezdésben említett jogi személy csak akkor járhat el, ha:

[…]

[…]”

9

A Wetboek van Burgerlijke Rechtsvordering (polgári perrendtartás) alapeljárásokra alkalmazandó változata (a továbbiakban: Rv) 220. cikkének (1) bekezdése előírja:

„Ha ugyanazon felek között ugyanazon tárgyban már korábban más, azonos rangú bíró előtt eljárás indult, vagy ha az ügy összefüggésben áll egy másik, azonos rangú bíró előtt már folyamatban lévő üggyel, akkor az ügy e másik bíróhoz történő áttételét lehet kérni. Ezekben az ügyekben a bíró a felek meghallgatását követően hivatalból is átteheti az ügyet a másik bíróhoz. Ilyen áttétel akkor is lehetséges, ha az egyik ügy a körzeti bíróság előtt van folyamatban, a másik ügy azonban nem.”

10

Az Rv 14a. címében szereplő 1018b–1018f. cikk pontosítja a kollektív keresetre vonatkozó eljárási szabályokat.

11

Az Rv 1018c. cikkének 5. bekezdése értelmében:

„A kollektív kereset érdemi vizsgálatára csak akkor és azt követően kerül sor, hogy a bíróság úgy határozott, hogy:

[…]”

12

Az Rv 1018e. cikke a következőképpen rendelkezik:

„1. A bíró az 1018c. vagy 1018d. cikk alapján kollektív keresetet indító […] felperesek közül a legalkalmasabb felperest jelöli ki kizárólagos érdekképviselőnek […]

2. Ezenkívül a bíró megvizsgálja, hogy a kollektív kereset pontosan mit tartalmaz, hogy a kizárólagos érdekképviselő mely pontosan meghatározott személyek csoportjának érdekeit képviseli ebben a kollektív keresetben, és hogy a kollektív kereset egy bizonyos helyhez kötött jellege indokolja‑e az ügy más bíróság előtti tárgyalását.

3. A kizárólagos érdekképviselőként kijelölt kérelmező ebben az eljárásban a 2. bekezdésben említett, szigorúan meghatározott csoporthoz tartozó valamennyi személy érdekében, és a kizárólagos érdekképviselőként ki nem jelölt kérelmezők képviselőjeként jár el. A kizárólagos érdekképviselőként ki nem jelölt felperesek továbbra is félként vesznek részt az eljárásban. Az eljárási cselekményeket a kizárólagos érdekképviselő végzi. A bíró megállapíthatja, hogy a ki nem jelölt kérelmezők is végezhetnek eljárási cselekményeket.

[…]”

13

Az Apple Inc. az Apple Distribution International anyavállalata, amely az Apple Inc. képviselőjeként és az Apple termékek európai uniós forgalmazójaként működik az Európai Unióban.

14

Az Apple különböző hordozható eszközöket gyárt, mint az iPhone, az iPad és az iPod Touch (a továbbiakban: Apple eszközök). Az Apple eszközök az ezekre előzetesen telepített és rendszeresen frissített iOS operációs rendszerrel működnek.

15

Az említett eszközökhöz szánt alkalmazásokon belüli digitális alkalmazások és termékek az Apple által kifejlesztett és működtetett online értékesítési platformon, az Apple eszközökre 2009 óta rendszeresen előre telepített App Store‑ban vásárolhatók meg. Az App Store ingyenes és fizetős alkalmazásokat kínál, amelyek országonként változhatnak, és amelyeket vagy az Apple, vagy harmadik felek (a továbbiakban: fejlesztők) fejlesztenek ki. Az ezen alkalmazások megvásárlásáért főszabály szerint az App Store fizetési rendszerén keresztül lehet fizetni.

16

A fejlesztőknek ahhoz, hogy alkalmazásaikat az azokat kizárólagos jelleggel kínáló App Store‑ban értékesíthessék, megállapodást kell kötniük az Apple Inc. vállalattal. Ezen alkalmazások eladási árát az Apple által megállapított díjtáblázat alapján határozzák meg, amelyet az Apple Store fizetési rendszerén keresztül szednek be. Az Apple az esettől függően ezen ár 15 vagy 30%‑át vonja le jutalékként. E jutalák levonását követően a fennmaradó összeget átutalja a fejlesztőknek.

17

Az Apple Store használatához az Apple eszközök felhasználóinak fiókot (a továbbiakban: Apple ID) kell létrehozniuk. Amikor egy felhasználó, akinek az Apple ID‑je Hollandiát jelöli meg országként vagy régióként, belép az App Store‑ba, alapértelmezés szerint a kifejezetten Hollandia számára kialakított „online áruházba” (a továbbiakban: App Store NL) irányítják át. A felhasználó ugyan elméletileg módosíthatja a fiókjához kapcsolódó országot, ehhez el kell fogadnia az új feltételeket, és érvényes fizetési eszközzel kell rendelkeznie az adott országban.

18

Az alapeljárások felperesei a holland jog szerinti alapítványok, amelyek alapító okirat szerinti célja többek között a csalárd vagy versenyellenes magatartás, különösen az Apple‑csoporthoz tartozó egy vagy több jogalany jogellenes magatartásának áldozatává vált személyek jogi képviselete és érdekeinek védelme, valamint az e károsultaknak okozott károk megtéríttetése.

19

E felperesek két képviseleti keresetet nyújtottak be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a rechtbank Amsterdamhoz (amszterdami bíróság, Hollandia) annak megállapítása iránt, hogy az alapeljárás alperesei jogellenesen jártak el az iOS operációs rendszer alapján működő alkalmazások felhasználóival szemben, valamint aziránt, hogy ez utóbbiakat kötelezzék az általuk okozott kár megtérítésére.

20

Kérelmeik alátámasztása érdekében az alapeljárás felperesei arra hivatkoznak, hogy az Apple erőfölényben van az Apple eszközökhöz szánt alkalmazások forgalmazásának piacán és az Apple Store fizetési rendszere tekintetében. Visszaél ezen erőfölényes helyzetével, mivel az EUMSZ 102. cikket megsértve az ezen alkalmazások megvásárlása után fizetett ár 30%‑ának megfelelő, túlzott mértékű jutalékot számít fel. A vertikális árrögzítéssel az Apple az EUMSZ 101. cikket is megsérti. E versenyellenes magatartások miatt az említett alkalmazások felhasználói kárt szenvedtek.

21

Az Apple vitatja a kérdést előterjesztő bíróságnak az alapjogviták elbírálására vonatkozó joghatóságát, és arra hivatkozik, hogy e bíróság az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján nem állapíthatja meg joghatóságát, mivel az állítólagos kárt okozó esemény nem Hollandiában, és különösen nem Amszterdamban következett be, amennyiben ebben az államban vagy ebben a városban nem következett be jelentős esemény. Másodlagosan az Apple azt állítja, hogy az említett bíróság legfeljebb az Amszterdamban, az App Store NL‑ben vásárlásokat végző felhasználókat érintő kérelmek tekintetében rendelkezhet joghatósággal. A kérdést előterjesztő bíróság minden más kérelem tekintetében e rendelkezés alapján sem joghatósággal, sem illetékességgel nem rendelkezik.

22

2023. augusztus 16‑i közbenső ítéletével a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy az alapeljárások az 1215/2012 rendelet hatálya alá tartoznak, mivel a kereset egy másik tagállam, nevezetesen Írország területén székhellyel rendelkező Apple Distribution International ellen irányul. Ezzel szemben e bíróság pontosította, hogy az Apple Inc. tekintetében a joghatóságát a nemzeti jognak megfelelően kell meghatározni.

23

Ebben az összefüggésben emlékeztetett arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja mind az állítólagos kárt okozó esemény, mind pedig e kár bekövetkezésének helye szerinti bíróság joghatóságát megállapítja, így a felperes választhat, hogy e bíróságok melyike előtt pereli az alperest.

24

Elsősorban az állítólagos kárt okozó esemény bekövetkezésének helyét illetően a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy az EUMSZ 101. cikk megsértésére alapított kifogást illetően nem állapíthatja meg az alapjogviták elbírálására vonatkozó joghatóságát a Hollandiában bekövetkezett olyan konkrét esemény azonosítása hiányában, amelynek keretében vagy az állítólagos kartell véglegesen létrejött volna, vagy pedig olyan megállapodás született volna, amely önmagában az állítólagos kárt okozó eseménynek minősül.

25

Ezzel szemben, az EUMSZ 102. cikk megsértésére alapított kifogást illetően e bíróság megállapította, hogy a 2018. július 5‑iflyLAL‑Lithuanian Airlines ítéletnek (C‑27/17, EU:C:2018:533) megfelelően a kárt okozó esemény Hollandiában következett be, mivel az Apple által az erőfölényével való visszaélés megvalósítása érdekében végzett cselekményekre e tagállam területén került sor. E tekintetben az említett bíróság lényegében úgy ítélte meg, hogy az App Store NL kifejezetten a holland piacra irányul, és a holland nyelvet használja. Ugyanezen bíróság ezenkívül megjegyezte, hogy az Apple Distribution International a fejlesztők által kifejlesztett alkalmazások kizárólagos forgalmazójaként és bizományosaként jár el, és ezeket az alkalmazásokat e címen kínálja az App Store NL‑ben.

26

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy joghatósággal rendelkezik az alapjogviták elbírálására, amennyiben azok az EUMSZ 102. cikk állítólagos megsértésére vonatkoznak.

27

Másodsorban, a kár bekövetkezésének helyét illetően a kérdést előterjesztő bíróság pontosította, hogy az alapeljárásokban a közvetlenül elszenvedett első kár abban állt, hogy a felhasználók állítólag túl magas árat fizettek az alkalmazások App Store NL‑ben való megvásárlásakor.

28

E tekintetben e bíróság mindenekelőtt megjegyezte, hogy az EUMSZ 101. cikk megsértésére alapított kifogások és az EUMSZ 102. cikk megsértésére alapított kifogások közötti különbségtétel nem releváns az állítólagos kár bekövetkezése helyének meghatározása szempontjából.

29

Ezt követően többek között a 2018. július 5‑iflyLAL‑Lithuanian Airlines ítéletre (C‑27/17, EU:C:2018:533) támaszkodva emlékeztetett arra, hogy amennyiben az érintett versenyellenes magatartásokkal érintett piac abban a tagállamban található, amelynek területén e kár bekövetkezett, úgy kell tekinteni, hogy az említett kár bekövetkezésének helye e tagállamban található.

30

Tekintettel arra, hogy az App Store NL‑ben vásárlást végző felhasználók többsége Hollandiában rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel, és e vásárlásokat holland bankszámlákon keresztül fizette ki, az említett bíróság végül arra a következtetésre jutott, hogy e kár Hollandiában következett be.

31

Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a kár bekövetkezésének helye alapján joghatósággal rendelkezik az alapjogviták elbírálására.

32

Mindazonáltal e bíróság pontosítja, hogy bár ily módon megállapíthatta joghatóságát az alapjogviták elbírálására, még meg kell vizsgálnia az illetékességét, mivel a 2021. július 15‑iVolvo és társai ítéletnek (C‑30/20, EU:C:2021:604) megfelelően az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja közvetlenül és azonnal biztosítja mind a joghatóságot, mind pedig az illetékességet.

33

Ebből a szempontból a kérdést előterjesztő bíróság elsősorban arra keresi a választ, hogy Hollandiában hol található a kárt okozó esemény vagy az állítólagos kár bekövetkezésének helye. Megállapítja, hogy a 2021. július 15‑iVolvo és társai ítéletből (C‑30/20, EU:C:2021:604) kitűnik, hogy a joghatósággal rendelkező bíróságot meghatározhatja a termék megvásárlásának helye, vagy a több helyen megvalósított vásárlások esetén az a hely, ahol a károsult székhelye található. A jelen ügy vonatkozásában, az egész világon letölthető alkalmazások online platformján keresztül végzett vásárlásokat illetően nehéz azonosítani a vásárlás helyét, ami alapján meg lehetne határozni a vevő/felhasználó székhelye szerint illetékes bíróságot.

34

Ugyanakkor ez a kapcsolóelv az alapügyekben a képviseleti keresetek elbírálására vonatkozó joghatóságnak a Holland Királyság tizenegy kerületi bírósága közötti megosztását eredményezhetné, mivel az egyes bíróságok csak azon vásárlók/felhasználók tekintetében rendelkeznének joghatósággal, akik az illetékességi területén rendelkeznek lakóhellyel vagy székhellyel. Egy ilyen helyzet növelné az eltérő határozatok kockázatát, és hátráltatná mind a pergazdaságosságot, mind pedig a megfelelő igazságszolgáltatást.

35

Másodsorban, e bíróság arra keresi a választ, hogy az, hogy a képviseleti keresetet egy kollektív érdekeket képviselő jogi személy indítja, lehetővé teszi‑e, hogy az ilyen kereset elbírálására vonatkozó joghatóság e személy székhelyéhez kötődjön, vagy ilyen esetben más kapcsolóelvek is relevánsak. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy jelentőséggel bír‑e az illetékesség 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján történő meghatározása szempontjából az a körülmény, hogy az alapügyben szóban forgó, a BW 3:305a. cikke alapján benyújtott képviseleti kereseteket olyan jogi személy terjesztette elő, amely nem engedményesként vagy megbízottként, hanem egy meghatározatlan személyekből álló csoport nevében saját jogon jár el.

36

Harmadsorban, abban az esetben, ha ez utóbbi rendelkezés értelmezése annak megállapításához vezetne, hogy több bíróság rendelkezik illetékességgel az alapjogviták elbírálására, az említett bíróság arra keresi a választ, hogy tekintettel arra, hogy a holland jogalkotó nem ruházta egyetlen szakosított bíróságra a képviseleti keresetek elbírálására vonatkozó hatáskört, alkalmazható‑e az azt lehetővé tévő nemzeti jogszabály, hogy az azonos tárgyú, eredetileg különböző bíróságok előtt indított több kereset vizsgálatát egyetlen bíróság előtt központosítsák.

37

E körülmények között a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

38

A Stichting Right to Consumer Justice azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatatlannak nyilváníthatók, mivel a kérdést előterjesztő bíróság már értelmezte és alkalmazta az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját. A Bíróság e kérdésekre adott válasza tehát már nem lenne hasznos e bíróság számára az előtte folyamatban lévő jogviták eldöntése szempontjából.

39

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében kizárólag az alapügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az egyes ügyek különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja‑e az előzetes döntéshozatalt, és a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni. Ennélfogva az uniós jogra vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása tehát csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hatékonyan megválaszolja (2000. július 13‑iIdéal tourisme ítélet, C‑36/99, EU:C:2000:405, 20. pont; 2025. június 24‑iGR REAL ítélet, C‑351/23, EU:C:2025:474, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság, miután megállapította, hogy a holland bíróságok – ideértve magát is – az alapjogviták elbírálására vonatkozó joghatóságukra támaszkodhatnak, lényegében arra keresi a választ, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében e bíróságok közül melyik rendelkezik illetékességgel a kárt okozó esemény vagy a kár bekövetkezésének helye alapján.

41

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság – megjegyezve, hogy illetékes az alapügyben indított képviseleti keresetek elbírálására, amennyiben az érintett felhasználók az illetékességi területén rendelkeznek lakóhellyel vagy székhellyel – úgy véli, hogy észszerű kétség áll fenn azon kérdést illetően, hogy e 7. cikk 2. pontjából levezetheti‑e az e keresetek elbírálására vonatkozó illetékességét azon felhasználók tekintetében, akiknek a lakóhelye vagy székhelye Hollandiában, de az illetékességi területén kívül található.

42

Ennélfogva úgy tűnik, hogy az előterjesztett kérdések nem irrelevánsak az alapügyek megoldása szempontjából. Következésképpen e kérdések elfogadhatók.

43

Emlékeztetni kell arra, hogy mivel az 1215/2012 rendelet hatályon kívül helyezte a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendeletet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 23. fejezet, 4. kötet, 42. o., helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.), és annak helyébe lépett, amely utóbbi rendelet a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény (HL 1972. L 299, 32. o.) helyébe lépett – amely egyezményt az új tagállamok ezen egyezményhez való csatlakozásáról szóló későbbi egyezmények módosították –, a Bíróság által ez utóbbi két jogi aktus rendelkezéseit illetően adott értelmezés az 1215/2012 rendelet értelmezése vonatkozásában is érvényes, amennyiben e rendelkezések ez utóbbi rendelet rendelkezéseivel „egyenértékűeknek” tekinthetők (2024. május 16‑iToplofikatsia Sofia [Az alperes lakóhelyének fogalma] ítélet, C‑222/23, EU:C:2024:405, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez a helyzet többek között egyfelől a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény, valamint a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja, másfelől az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja esetében (2020. július 9‑iVerein für Konsumenteninformation ítélet, C‑343/19, EU:C:2020:534, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontjában előírt különös joghatósági szabályt, amely alperes lakóhelye szerinti bíróságok joghatóságának az e rendelet 4. cikkében előírt általános szabályától eltérve lehetővé teszi a felperes számára, hogy a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos keresetét annak a helynek a bírósága előtt indítsa, ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet, önállóan és szigorúan kell értelmezni (2021. május 12‑iVereniging van Effectenbezitters ítélet, C‑709/19, EU:C:2021:377, 24. pont; 2024. február 22‑iFCA Italy és FPT Industrial ítélet, C‑81/23, EU:C:2024:165, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

E különös joghatósági szabály azon alapul, hogy különösen szoros kapcsolat áll fenn a jogvita és a kárt okozó esemény bekövetkezésének helye szerinti bíróságok között, amely az igazságszolgáltatás megfelelő működésére és a hatékony eljárásszervezésre tekintettel igazolja a joghatóság e bíróságok számára való biztosítását (2009. július 16‑iZuid‑Chemie ítélet, C‑189/08, EU:C:2009:475, 24. pont; 2024. február 22‑iFCA Italy és FPT Industrial ítélet, C‑81/23, EU:C:2024:165, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

Ugyanis a jogellenes károkozással, illetve jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel kapcsolatos ügyekben a jogvita tárgyához való közelsége és a könnyebb bizonyításfelvétel miatt rendszerint a kárt okozó esemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróság a legalkalmasabb a határozathozatalra (lásd: 2002. október 1‑jei Henkel ítélet, C‑167/00, EU:C:2002:555, 46. pont; 2024. február 22‑iFCA Italy és FPT Industrial ítélet, C‑81/23, EU:C:2024:165, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy „a hely, ahol a káresemény bekövetkezett” fogalma egyaránt utal a kár bekövetkezésének helyére és az e kárt okozó esemény bekövetkezésének helyére, ezért a felperes választásától függően az alperes mind az egyik, mind a másik hely bírósága előtt perelhető (1976. november 30‑iBier ítélet, 21/76, EU:C:1976:166, 24. és 25. pont; 2021. október 6‑iSumal ítélet, C‑882/19, EU:C:2021:800, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E két hely a bírósági joghatóság szempontjából jelentős kapcsolatnak minősülhet, mivel a körülményektől függően mindkettő alkalmas arra, hogy a bizonyítást és az eljárásszervezést illetően különösen hasznos információkkal szolgáljon (2011. október 25‑ieDate Advertising és társai ítélet, C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

Az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaéléssel okozott vagyoni károk esetén a kárt okozó esemény bekövetkezésének helyére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában a Bíróság megállapította, hogy a kárt okozó esemény ezen erőfölény érvényesítésében nyilvánul meg, vagyis abban, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás kiaknázza ezt az erőfölényt, különösen a kiszorító árazás érintett piacon történő felajánlásával és alkalmazásával (lásd ebben az értelemben: 2018. július 5‑iflyLAL‑Lithuanian Airlines ítélet, C‑27/17, EU:C:2018:533, 52. pont).

49

Az ilyen kár bekövetkezésének helyét illetően a Bíróság kimondta, hogy amennyiben az érintett versenyellenes magatartással érintett piac abban a tagállamban található, amelynek területén a hivatkozott kár állítólag bekövetkezett, akkor úgy kell tekinteni, hogy e hely ebben a tagállamban található. Pontosította, hogy ez a megoldás, amely e két elem egybeesésén alapul, eleget tesz a joghatósági szabályokkal kapcsolatos, a közelségre és kiszámíthatóságra vonatkozó célkitűzésnek. Egyrészt ugyanis az érintett piac szerinti tagállam bíróságai vannak a legmegfelelőbb helyzetben a kártérítés iránti ilyen kérelmek elbírálására, másrészt pedig a versenyellenes magatartást tanúsító gazdasági szereplő észszerűen számíthat arra, hogy azon hely bíróságai előtt perlik, ahol a magatartásával a tisztességes versenyre vonatkozó szabályokat megsértette (lásd ebben az értelemben: 2018. július 5‑iflyLAL‑Lithuanian Airlines ítélet, C‑27/17, EU:C:2018:533, 40. pont).

50

A Bíróság azt is kimondta, hogy magából az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés közvetlenül és azonnal mind a joghatóságot, mind pedig az illetékességet annak a bíróságnak biztosítja, ahol a kár bekövetkezett (2021. július 15‑iVolvo és társai ítélet, C‑30/20, EU:C:2021:604, 33. pont).

51

Második kérdésének elsőként vizsgálandó a) és b) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy hogyan kell értelmezni az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját annak érdekében, hogy a valamely tagállamban letelepedett valamennyi felhasználónak szánt online platform üzemeltetője által az e platformon értékesített alkalmazások és alkalmazásokba beépített digitális termékek ára után túlzott mértékű jutalék felszámításában álló, állítólagosan versenyellenes magatartásokkal érintett tagállami piacon meg lehessen határozni a kár bekövetkezésének helye alapján a több azonosítatlan, de azonosítható felhasználó kollektív érdekeinek védelmére feljogosított szervezet által benyújtott képviseleti kereset elbírálására illetékes bíróságot.

52

Elöljáróban megjegyzendő, hogy – amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, és a tényállásnak a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő értékelése függvényében – az alapügyekben hivatkozott kár lényegében az Apple eszközök felhasználói által valamely alkalmazásoknak az App Store NL‑ben történő megvásárlásakor fizetett – az Apple által a fejlesztőkkel szemben levont túlzott mértékű jutaléknak a vételárba való beépítéséből eredő – többletköltségekben áll.

53

A kérdést előterjesztő bíróság a 2023. augusztus 16‑i közbenső ítéletében azt is megállapította, hogy legalábbis az EUMSZ 102. cikk megsértésére alapított kifogást illetően az alapeljárás felperesei által hivatkozott versenyellenes magatartásokkal érintett piac a holland piacnak felelt meg, mivel lényegében úgy ítélte meg, hogy az Apple Store NL‑t kifejezetten e piacra tervezték, és a holland nyelvet használta arra, hogy alkalmazásokat kínáljon értékesítésre olyan felhasználóknak, akik Hollandiához kapcsolt Apple ID‑vel rendelkeznek, és hogy az Apple Distribution International e platformon ezen alkalmazások kizárólagos forgalmazójaként és bizományosaként járt el.

54

Elsősorban, az állítólagos kár jellegét illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy különbséget kell tenni egyrészt a kárt okozó eseményből közvetlenül fakadó első kár – amely kár bekövetkezésének a helye megalapozhatja az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja szerinti joghatóságot –, másrészt pedig azon későbbi hátrányos következmények között, amelyek nem alapozhatják meg az e rendelkezés szerinti joghatóságot (2024. február 22‑iFCA Italy és FPT Industrial ítélet, C‑81/23, EU:C:2024:165, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Bár elfogadott, hogy a „hely, ahol a káresemény bekövetkezett” kifejezés e rendelkezés értelmében magában foglalhatja mind a kár bekövetkezésének helyét, mind pedig a kárt okozó esemény helyét, azt nem lehet olyan kiterjesztően értelmezni, hogy az magában foglaljon minden olyan helyet, ahol érzékelhetőek egy ténylegesen máshol bekövetkezett kárt okozó cselekmény hátrányos következményei (1995. szeptember 19‑iMarinari ítélet, C‑364/93, EU:C:1995:289, 14. pont).

55

E tekintetben, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, a lényegében az iOS operációs rendszer alapján működő alkalmazások végfelhasználóinak kiszámlázott árakba beépített, a fejlesztőkkel szemben felszámított magas jutalék alkalmazásából eredő többletköltségekben álló kár az alapeljárás felperesei által hivatkozott versenyellenes magatartások közvetlen következményének tűnik, és olyan közvetlen kárt jelent, amely főszabály szerint megalapozhatja azon tagállam bíróságainak joghatóságát és illetékességét, amelynek területén e kár bekövetkezett.

56

Másodsorban, ami e kár bekövetkezésének helyét illeti, amint arra a jelen ítélet 49. pontja emlékeztet, a Bíróság kimondta, hogy amennyiben az érintett versenyellenes magatartással érintett piac abban a tagállamban található, amelynek területén az állítólagos kár bekövetkezett, valamely bíróság joghatóságának meghatározása szempontjából úgy kell tekinteni, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának alkalmazásában a kár bekövetkezésének helye ebben a tagállamban található.

57

Ezen ítélkezési gyakorlat alapján a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a holland bíróságok joghatósággal rendelkeznek az alapjogviták elbírálására.

58

Mindazonáltal, tekintettel az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának a Bíróság által adott, a jelen ítélet 50. pontjában felidézett értelmezésére, amely szerint e rendelkezés közvetlenül és azonnal mind a joghatóságot, mind pedig az illetékességet biztosítja, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a joghatósággal rendelkező bíróságok közül melyik vagy melyikek rendelkeznek illetékességgel e jogvita elbírálására.

59

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a termékek árazására és az áremelésekre vonatkozó összehangolt megállapodások által okozott kár megtérítése iránti keresetet illetően a Bíróság kimondta, hogy az e megállapodásokkal érintett piacon a kár bekövetkezésének helye alapján az ilyen kereset elbírálására vagy az a bíróság rendelkezik joghatósággal és illetékességgel, amelynek illetékességi területén a jogi személy, amely állítása szerint kárt szenvedett, az említett megállapodásokkal érintett termékeket megvásárolta, vagy az e személy által több helyen megvalósított vásárlások esetén az a bíróság, amelynek illetékességi területén e jogi személy székhelye található (lásd ebben az értelemben: 2021. július 15‑iVolvo és társai ítélet, C‑30/20, EU:C:2021:604, 43. pont).

60

A jelen ügyben először is megjegyzendő, hogy e kapcsolóelvek nem alkalmazhatók mutatis mutandis az alapügyben szóban forgó azon esetre, amikor határozatlan számú, a kereset benyújtásának időpontjában nem azonosított természetes és/vagy jogi személy vásárol digitális termékeket egy online platformon.

61

Az említett kapcsolóelvek alkalmazásának nehézségei tehát e kapcsolóelvek kiigazítását teszik szükségessé az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontja hatékony érvényesülésének megőrzése és a megfelelő igazságszolgáltatáshoz való hozzájárulás érdekében.

62

A jelen ügyben, mivel az App Store NL‑t kifejezetten a holland piacra tervezték, és a holland nyelvet használja arra, hogy a Hollandiához kapcsolt Apple ID‑vel rendelkező felhasználóknak alkalmazásokat – köztük kifejezetten e piac számára kifejlesztett alkalmazásokat – kínáljon eladásra, a kár bekövetkezése helyének az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján történő meghatározása céljából úgy tekinthető, hogy az App Store NL alkotta virtuális tér, amelynek keretében a vásárlásokra sor került, az említett állam teljes területének felel meg. Az e virtuális térben történő vásárlások során elszenvedett kár tehát bekövetkezhet e területen, függetlenül attól, hogy az érintett felhasználók az adott vásárlás időpontjában éppen hol voltak.

63

Másodszor azt is meg kell állapítani, hogy a 2015. május 21‑iCDC Hydrogen Peroxide ítélet (C‑352/13, EU:C:2015:335) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó csoportos keresetet indító jogalanytól eltérően az alapeljárás felperesei nem a versenyellenes magatartás azonosított károsultjai által rájuk engedményezett több kártérítési követelést érvényesítenek.

64

Amint az ugyanis az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, a holland jog értelmében a képviseleti keresetet indító alapítvány vagy egyesület az egyénileg meg nem nevezett, de hasonló érdekekkel rendelkező személyek érdekében jár el független képviselőként. E felperesek ily módon saját jogukat gyakorolják, nevezetesen azt, hogy képviseljék és védjék egy olyan „szigorúan meghatározott csoport” kollektív érdekeit, amely nem azonosított, de azonosítható személyekből, mégpedig azokból a felhasználókból – akár fogyasztókból, akár szakemberekből – áll, akik az App Store NL‑ben a Hollandiához kapcsolt Apple ID‑n keresztül a fejlesztők által kifejlesztett alkalmazásokat vásároltak, és akiknek lakóhelye vagy székhelye – e felhasználók többsége esetében – ezen állam területének egészén található.

65

E csoportot kellően pontosan kell meghatározni ahhoz, hogy az érdekeltek kifejthessék álláspontjukat az érintett eljárás kimenetelét illetően, és adott esetben kártérítésben részesülhessenek. E tekintetben a holland kormány a tárgyaláson pontosította, hogy a nem azonosított, de azonosítható személyek kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti kereset kimenetele köti a Hollandiában letelepedett, e csoporthoz tartozó személyeket, akik nem fejezték ki azon szándékukat, hogy nem kívánnak ezen eljárásban részt venni.

66

Ilyen körülmények között nem követelhető meg, hogy a bíróság az ilyen, az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében vett kár bekövetkezésének helye alapján indított kereset elbírálására vonatkozó joghatóságának meghatározásához minden egyes állítólagos károsult tekintetében egyedileg azonosítsa az esetlegesen elszenvedett kár bekövetkezésének pontos helyét, mivel e károsultak azonosítatlanok abban az időpontban, amikor e bíróság a joghatóságát vizsgálja, és az sem követelhető meg, hogy az említett károsultak közül egyet vagy néhányat azonosítson.

67

Végül pontosítani kell, hogy az Apple által az írásbeli észrevételeiben állítottakkal ellentétben nem tekinthető úgy, hogy e rendelkezés nem alkalmazandó amiatt, hogy a kár bekövetkezésének az említett 7. cikk 2. pontja értelmében vett helyét nem lehet a versenyellenes magatartás minden egyes állítólagos károsultja tekintetében meghatározni. Amint ugyanis az a jelen ítélet 62. pontjában pontosításra került, a jelen ügyben ez a hely jól meghatározott földrajzi területnek felel meg, mégpedig az érintett versenyellenes magatartások által érintett piachoz tartozó terület egészének, így nincs szó az említett hely meghatározásának lehetetlenségéről, amely adott esetben igazolhatná az 1215/2012 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében előírt általános joghatósági kritérium, vagyis az alperes lakóhelye szerinti kritérium alkalmazását (lásd analógia útján: 2002. február 19‑iBesix ítélet, C‑256/00, EU:C:2002:99, 49. és 50. pont).

68

A fentiekből következik, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetekben minden olyan bíróság, amely hatáskörrel rendelkezik a több, nem azonosított, de azonosítható felhasználó kollektív érdekeinek védelmére feljogosított szervezet által indított képviseleti kereset elbírálására, a kár bekövetkezésének az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében vett helye alapján joghatósággal és illetékességgel rendelkezik e kereset egészének elbírálására.

69

Ez a következtetés megfelel az 1215/2012 rendelet célkitűzéseinek.

70

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a versenyellenes magatartások miatti kártérítési kereset elbírálására a tagállamokban joghatósággal rendelkező bíróság meghatározásához a kár bekövetkezésének helye meghatározásának eleget kell tennie az 1215/2012 rendelet (15) és (16) preambulumbekezdésében felidézett, a joghatósági szabályokkal kapcsolatos, közelségre és kiszámíthatóságra, valamint megfelelő igazságszolgáltatásra irányuló célkitűzéseknek (lásd ebben az értelemben: 2021. július 15‑iVolvo és társai ítélet, C‑30/20, EU:C:2021:604, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71

Az eljáró bíróság és a jogvita tárgya közötti közelség célját illetően megjegyzendő, hogy az alapeljárás tárgyát képező képviseleti keresetek sajátosságai lényegében arra késztetik az eljáró bíróságot, hogy az állítólagos kár fennállását a szigorúan meghatározott, azonosítatlan, de azonosítható felhasználókból álló, az érintett terület egészén megvalósított versenyellenes magatartásokból eredő azonos típusú kárt elszenvedő felhasználók csoportjához viszonyítva vizsgálja. Következésképpen az ilyen kereset elbírálására hatáskörrel rendelkező valamennyi bíróság ugyanazon közelségi kapcsolatban áll e kereset tárgyával.

72

Ez a következtetés megfelel az előreláthatóság követelményének is, mivel lehetővé teszi mind a felperes, mind az alperes számára a joghatósággal rendelkező bíróságok azonosítását. Ami a jelen ügyben az Apple Distribution Internationalt illeti, mivel az Apple Store NL kifejezetten a holland piacra irányul, előre látható, hogy az e platformon végzett vásárlásokért fennálló felelősség megállapítása iránti képviseleti kereset bármely, hatáskörrel rendelkező holland bírósághoz benyújtható.

73

Az említett következtetés megfelel a gondos igazságszolgáltatás követelményeinek is, mivel egyaránt lehetővé teszi a jogvita hatékony eljárási lebonyolítását, a bizonyítékok egyetlen bíróság, mégpedig a hatáskörrel rendelkező, a feljogosított szervezet által a több azonosítatlan, de azonosítható felhasználó kollektív érdekeinek védelme érdekében megkeresett holland bíróság általi felvételét és értékelését, valamint az eltérő határozatok kockázatának megelőzését.

74

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy figyelembe véve a versenyjog területére tartozó ügyek sajátosságait, különösen pedig azt a körülményt, hogy az e jog megsértése miatti kártérítési keresetek benyújtásához főszabály szerint összetett ténybeli és gazdasági elemzésre van szükség, az egyéni követelések összevonása megkönnyítheti mind a károsultak számára a kártérítéshez való jog érvényesítését (lásd ebben az értelemben: 2025. január 28‑iASG 2 ítélet, C‑253/23, EU:C:2025:40, 85. pont). mind pedig az eljáró bíróság számára a feladatának ellátását. Az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának összefüggésében a versenyjogi rendelkezések megsértése miatt indított kártérítési keresetekre alkalmazandó szabályok technikai összetettsége ily módon az illetékességek koncentrációja mellett szólhat (2021. július 15‑iVolvo és társai ítélet, C‑30/20, EU:C:2021:604, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), különösen, ha azok a digitális platformokat üzemeltető gazdasági szereplők magatartásaira vonatkoznak.

75

E rendelkezéssel tehát nem ellentétes az ilyen koncentráció biztosítására irányuló nemzeti szabályok alkalmazása, különösen abban az esetben, ha a feljogosított szervezetek több nemzeti bíróság előtt indítottak képviseleti keresetet (lásd ebben az értelemben: 2021. július 15‑iVolvo és társai ítélet, C‑30/20, EU:C:2021:604, 35. pont).

76

A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdés a) és b) pontjára azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy a valamely tagállamban letelepedett valamennyi felhasználónak szánt online platform üzemeltetője által az e platformon értékesített alkalmazások és alkalmazásokba beépített digitális termékek ára után túlzott mértékű jutalék felszámításában álló, állítólagosan versenyellenes magatartásokkal érintett tagállami piacon az említett állam bármely, az említett platformon digitális termékeket vásárló, több azonosítatlan, de azonosítható felhasználó kollektív érdekeinek védelmére feljogosított szervezet által indított képviseleti kereset elbírálására hatáskörrel rendelkező bírósága a kár bekövetkezésének helye alapján joghatósággal és illetékességgel rendelkezik arra, hogy e keresetet valamennyi ilyen felhasználó tekintetében elbírálja.

77

Figyelembe véve a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő ténybeli vizsgálatokat is, a második kérdés a) és b) pontjára adott válaszból ily módon kitűnik, hogy e bíróság a kár bekövetkezésének az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében vett helye alapján az App Store NL‑ben alkalmazásokat vásárló valamennyi felhasználó tekintetében joghatósággal rendelkezik az elé terjesztett képviseleti keresetek elbírálására. Nem szükséges tehát megvizsgálni, hogy az említett bíróság az e rendelkezés értelmében vett kárt okozó eseményre is alapíthatja‑e joghatóságát, vagy hogy az olyan nemzeti szabály, amely lehetővé teszi, hogy több, azonos tárgyú, eredetileg különböző bíróságok előtt indított képviseleti keresetet egyetlen bíróság előtt központosítsanak, sértené‑e az említett rendelkezés hatékony érvényesülését.

78

Következésképpen az első kérdésre és a második kérdés c) pontjára nem szükséges válaszolni.

79

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének 2. pontját

a következőképpen kell értelmezni:

a valamely tagállamban letelepedett valamennyi felhasználónak szánt online platform üzemeltetője által az e platformon értékesített alkalmazások és alkalmazásokba beépített digitális termékek ára után túlzott mértékű jutalék felszámításában álló, állítólagosan versenyellenes magatartásokkal érintett tagállami piacon az említett állam bármely, az említett platformon digitális termékeket vásárló, több azonosítatlan, de azonosítható felhasználó kollektív érdekeinek védelmére feljogosított szervezet által indított képviseleti kereset elbírálására hatáskörrel rendelkező bírósága a kár bekövetkezésének helye alapján joghatósággal és illetékességgel rendelkezik arra, hogy e keresetet valamennyi ilyen felhasználó tekintetében elbírálja.