A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (tizedik tanács)

2023. május 24. ( *1 )

„Európai uniós védjegy – Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi védjegy – EMMENTALER szóvédjegy – Feltétlen kizáró ok – Leíró jelleg – Az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja – Együttes védjegy – A 2017/1001 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése – Indokolási kötelezettség – A 2017/1001 rendelet 94. cikke”

A T‑2/21. sz. ügyben,

az Emmentaler Switzerland (székhelye: Bern [Svájc], képviselik: S. Völker és M. Pemsel ügyvédek)

felperes

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: A. Graul és D. Hanf, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: J. Möller, M. Hellmann, U. Bartl és J. Heitz, meghatalmazotti minőségben),

a Francia Köztársaság (képviselik: A.‑L. Desjonquères és G. Bain, meghatalmazotti minőségben)

és

a Centre national interprofessionnel de l’économie laitière (CNIEL) (székhelye: Párizs [Franciaország], képviselik: E. Baud és P. Marchiset ügyvédek)

beavatkozó felek,

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács),

a tanácskozások során tagjai: A. Kornezov elnök, K. Kowalik‑Bańczyk és D. Petrlík (előadó) bírák,

hivatalvezető: R. Ūkelytė tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. szeptember 14‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes, az Emmentaler Switzerland az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsa által 2020. október 28‑án hozott határozat (R 2402/2019‑2. sz. ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezését kéri.

A jogvita előzményei

2

2017. október 4‑én a felperes a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodájánál lajstromoztatta az 1378524. sz., EMMENTALER nemzetközi szómegjelölést. Ezt a nemzetközi lajstromozást 2017. december 7‑én az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) alapján bejelentették az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO).

3

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 29. osztályba tartozó, és az alábbi leírásnak megfelelő árukkal kapcsolatban tették: „»Emmentaler« oltalom alatt álló eredetmegjelölésű sajtok”.

4

2019. szeptember 9‑i határozatával az elbíráló a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján elutasította a lajstromozás iránti kérelmet.

5

Az elbíráló határozatával szemben a felperes 2019. október 25‑én fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz.

6

A megtámadott határozattal a fellebbezési tanács a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján elutasította a fellebbezést azzal az indokkal, hogy a bejelentett védjegy leíró jellegű.

A felek kérelmei

7

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg megtámadott határozatot;

az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére, ideértve a fellebbezési tanács előtt felmerült költségeket is.

8

Az EUIPO, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság és a Centre national interprofessionnel de l’économie laitière (CNIEL) azt kéri, hogy a Törvényszék:

utasítsa el a keresetet;

a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

9

Keresete alátámasztására a felperes két jogalapot hoz fel, az elsőt a 2017/1001 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének, a másodikat pedig az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának megsértésére alapítja.

10

A 2017/1001 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjától eltérve európai uniós együttes védjegy lehet az olyan megjelölés vagy jel, amelyet a kereskedelemben a szóban forgó áru vagy szolgáltatás földrajzi származásának megjelölésére használhatnak.

11

E rendelkezés ugyanakkor, az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában megfogalmazott feltétlen kizáró ok alóli kivételt írva elő, szigorúan értelmezendő, és így hatálya nem terjedhet ki azokra a megjelölésekre, amelyeket a szóban forgó áruk fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, előállítási ideje vagy egyéb jellemzője feltüntetésének tekintenek, hanem kizárólag azokra a megjelölésekre, amelyeket az említett áruk földrajzi származása jelzésének kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2011. május 17‑iConsejo Regulador de la Denominación de Origen Txakoli de Álava és társai kontra OHIM [TXAKOLI] ítélet, T‑341/09, EU:T:2011:220, 33. és 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

12

Ezen elvekre tekintettel először is a második jogalapot kell megvizsgálni, amellyel a felperes többek között azt állítja, hogy a szóban forgó megjelölés nem a szóban forgó áruk, azaz egy sajttípus valamely jellemzőjét jelölik.

A második, a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapról

13

Második jogalapjával a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontját. E jogalap két részre tagolódik. Az első rész azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját, mivel e határozat kizárólag e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontján alapul. A második rész azon alapul, hogy a fellebbezési tanács egyrészt tévesen értékelte a bizonyítékokat, és tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a bejelentett védjegy a szóban forgó áruk tekintetében leíró jellegű, másrészt pedig, hogy megsértette az indokolási kötelezettségét.

A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértésén alapuló, első részről

14

Az EUIPO és a Francia Köztársaság szerint a második jogalap első része elfogadhatatlan, amennyiben a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat megsértette a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját, jóllehet e határozat kizárólag e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontján alapul.

15

A felperes úgy véli, hogy a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja lex specialisnak minősül ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjához képest, így a jelen ügyben nincs jelentősége annak, hogy a megtámadott határozat e rendelkezések közül kizárólag az elsőn alapul. A felperes szerint a megtámadott határozat nem alapulhat kizárólag a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjára tekintettel végzett elemzésen, hanem annak figyelembe kell vennie e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját is.

16

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében felsorolt, lajstromozást kizáró okok egymástól függetlenek, és önálló vizsgálatot igényelnek (lásd: 2004. április 29‑iHenkel kontra OHIM ítélet, C‑456/01 P és C‑457/01 P, EU:C:2004:258, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. január 31‑iNovartis kontra EUIPO – SK Chemicals [Transzdermális tapasz ábrázolása] ítélet, T‑44/16, nem tették közzé, EU:T:2018:48, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17

Márpedig a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy egy megjelölés már abban az esetben sem lajstromozható európai uniós védjegyként, ha a feltétlen kizáró okoknak csak egyike áll fenn (lásd: 2008. július 8‑iLancôme kontra OHMI ‑ CMS Hasche Sigle [COLOR EDITION] ítélet, T‑160/07, EU:T:2008:261, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. április 17‑iContinental Bulldog Club Deutschland kontra OHIM [CONTINENTAL] ítélet, T‑383/10, EU:T:2013:193, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18

Végezetül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha valamely védjegy a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében leíró jellegű az áruk vagy szolgáltatások jellemzőit illetően, ennélfogva szükségszerűen nem alkalmas a megkülönböztetésre ugyanezen áruk vagy szolgáltatások tekintetében ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében (lásd: 2013. április 17‑iCONTINENTAL ítélet, T‑383/10, EU:T:2013:193, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19

Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács szorítkozhatott annak vizsgálatára, hogy a bejelentett védjegy leíró jellegű‑e a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében, anélkül hogy állást foglalt volna más feltétlen kizáró okok, például az e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti kizáró ok alkalmazásáról.

20

Következésképpen anélkül, hogy az elfogadhatóságáról határozni kellene, a második jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának, valamint az indokolási kötelezettségnek a megsértésére alapított, második részről

21

A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak.

22

Ezeket a jeleket vagy adatokat alkalmatlanoknak tekintik a védjegy alapvető rendeltetésének betöltésére, amely a szóban forgó áru vagy a szolgáltatás származásának azonosítása (2003. október 23‑iOHIM kontra Wrigley ítélet, C‑191/01 P, EU:C:2003:579, 30. pont; 2002. február 27–iEurocool Logistik kontra OHIM (EUROCOOL) ítélet, T‑34/00, EU:T:2002:41, 37. pont; 2021. február 24–iLiga Nacional de Fútbol Profesional kontra EUIPO [El Clasico] ítélet, T‑809/19, nem tették közzé, EU:T:2021:100, 29. pont).

23

A 2017/1001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok csak az Európai Unió egy részében áll fenn. Ez a rész adott esetben egyetlen tagállamot is jelenthet (lásd ebben az értelemben: 2006. június 22‑iStorck kontra OHIM ítélet, C‑25/05 P, EBHT, EU:C:2006:422, 81. és 83. pontját).

24

Ahhoz, hogy valamely megjelölés az említett rendelkezésben foglalt tilalom alá essen, az szükséges, hogy kellően közvetlen és konkrét kapcsolatot mutasson a szóban forgó árukkal és szolgáltatásokkal oly módon, hogy az érintett közönség azonnal, bármiféle további gondolkodás nélkül észlelje a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások, vagy azok jellemzői valamelyikének leírását (lásd: 2005. január 12‑iDeutsche Post EURO EXPRESS kontra OHIM [EUROPREMIUM] ítélet, T‑334/03, EU:T:2005:4, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2005. június 22‑iMetso Paper Automation kontra OHIM [PAPERLAB] ítélet, T‑19/04, EU:T:2005:247, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

Valamely megjelölés leíró jellegének értékelése egyrészt csak az érintett árukhoz vagy szolgáltatásokhoz képest, másrészt pedig az érintett vásárlóközönség észlelése függvényében végezhető el (2005. október 25‑iPeek & Cloppenburg kontra OHIM [Cloppenburg] ítélet, T‑379/03, EU:T:2005:373, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. október 7‑iCiprus kontra OHIM [XAΛΛOYMI és HALLOUMI] ítélet, T‑292/14 és T‑293/14, EU:T:2015:752, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

A jelen ügyben a bejelentett védjeggyel érintett, a fenti 3. pontban szereplő áruk a fogyasztók összességének szánt áruk. Következésképpen az érintett vásárlóközönséget a nagyközönség alkotja, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 23. pontjában helyesen megállapította, anélkül hogy azt a felperes vitatta volna.

27

A megtámadott határozat 24. pontjában a fellebbezési tanács ezt követően lényegében úgy ítélte meg, hogy az EMMENTALER megjelölést az érintett vásárlóközönségnek a bolgár, dán, német, észt, ír, francia, horvát, magyar, holland, lengyel, román, szlovák, finn, svéd és angol nyelvű része azonnal úgy fogja fel, mint amely egy lyukacsos kemény sajttípust jelöl.

28

A fellebbezési tanács e következtetését számos olyan tényezőre támaszkodva indokolta, amelyek többek között az érintett vásárlóközönség német és francia nyelvű részére vonatkoztak.

29

A felperes úgy érvel, hogy a fellebbezési tanács azzal, hogy a megtámadott határozatot e tényezőkre alapította, megsértette a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját.

30

A megtámadott határozat 24. pontjában a fellebbezési tanács az érintett német vásárlóközönséget illetően több bizonyítékra támaszkodott azon következtetésének alátámasztása érdekében, miszerint e közönség az EMMENTALER megjelölést úgy érti, mint amely egy sajttípust jelöl, aminek relevanciáját a felperes vitatja. Ezeket az alábbiakban kell megvizsgálni.

– A „emmentaler” kifejezés Duden szótárban szereplő meghatározásáról

31

Annak bizonyítása érdekében, hogy az EMMENTALER megjelölés egy sajttípust jelöl, a fellebbezési tanács a megfelelő kifejezésnek a Duden‑szótárban szereplő meghatározására támaszkodott, amely szerint az ilyen kifejezés jelentése „svájci zsíros sajt, amely cseresznye nagyságú lyukakat mutat, és az íze dióéhoz hasonló; emmentáli sajt”.

32

A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen támaszkodott erre a fogalommeghatározásra, mivel a Duden szótár nem utal arra, hogy e kifejezés németül egyfajta sajtot jelöl, hanem kifejezetten pontosítja, hogy svájci sajtról van szó.

33

E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a fent említett meghatározás tartalmazza a „svájci sajt” kifejezést, ez nem változtat azon, hogy azt egy második fogalommeghatározás egészíti ki, nevezetesen az „emmentáli sajt”. E meghatározás szűkszavú jellege, amely nem tartalmaz, különösen az érintett termék földrajzi származását illetően semmilyen más pontosítást, megerősíti azt a következtetést, hogy e szótár szerint a „emmentaler” kifejezést úgy kell érteni, mint amely egy adott sajttípust jelöl.

34

Ezt a következtetést megerősíti azon tény is, hogy az említett meghatározás a sajt mint olyan jellemzőire utal, amikor pontosítja, hogy ez a kifejezés olyan sajtra vonatkozik, amely „cseresznye nagyságú lyukakat mutat, és az íze dióéhoz hasonló”.

35

Ilyen körülmények között el kell utasítani a felperes azon kifogását, amely szerint a fellebbezési tanács nem használhatta volna a „emmentaler” kifejezés Duden‑szótárban található meghatározását egyebek mellett a megjelölés leíró jellegére utaló valószínűsítő körülményként.

– Az emmentali gyártásáról

36

Annak megállapításához, hogy az EMMENTALER megjelölés egy sajttípust jelöl, a fellebbezési tanács figyelembe vette azt a tényt, hogy a védjegybejelentés időpontjában az emmentáli több tagállamban – ideértve Németországot is – gyártott sajt volt.

37

A felperes azt állítja, hogy nem bizonyított a fellebbezési tanács azon ténybeli megállapítása, amely szerint az emmentáli több tagállamban, köztük Németországban gyártott sajt lenne. Azzal, hogy az Emmentaler elnevezés leíró jellegére vonatkozó következtetését erre az állításra alapította, a fellebbezési tanács megsértette az indokolási kötelezettségét.

38

Ezenkívül a felperes szerint, még ha igaz is, hogy az emmentáli a védjegybejelentés időpontjában e tagállamokban gyártott sajt volt, e sajtot jogszerűen nem lehetett volna forgalomba hozni a magában vett Emmentaler elnevezés alatt, azaz anélkül, hogy azt a gyártás helyének megjelölése kísérte volna. Ami konkrétan Németországot illeti, ez a körülmény abból ered, hogy e tagállamot köti a Svájccal kötött, az eredetjelzések és egyéb földrajzi jelzések oltalmáról szóló, 1967. március 7‑i megállapodás (a továbbiakban: Svájc–Németország megállapodás). E megállapodás ugyanis ezen elnevezés használatát a Svájcban gyártott sajtok számára tartja fenn, és lehetővé teszi a Emmentaler elnevezés használatát a német területen előállított sajtok megjelölésére, feltéve hogy ezt az elnevezést a gyártó ország megjelölésével típusukban, méretükben és színükben azonos betűkkel tüntetik fel.

39

Ami először is az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást illeti, a 2017/1001 rendelet 94. cikke (1) bekezdésének első mondatából kitűnik, hogy az EUIPO határozatait indokolni kell. Ugyanakkor az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az indokolás lehet hallgatólagos is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a fellebbezési tanács határozata elfogadásának az okait, és lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a bírói felülvizsgálat gyakorlását (lásd: 2009. március 25‑iAnheuser‑Busch kontra OHIM – Budějovický Budvar [BUDWEISER] ítélet, T‑191/07, EBHT, EU:T:2009:83,128. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2011. április 13‑iSafariland kontra OHIM – DEF‑TEC Defense Technology [FIRST DEFENSE AEROSOL PEPPER PROJECTOR] ítélet, T‑262/09, EU:T:2011:171, 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Ebből a szempontból elfogadható lehet egy másik dokumentumra hivatkozó indokolás, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a fellebbezési tanács határozata elfogadásának az okait, és lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a bírói felülvizsgálat gyakorlását (lásd ebben az értelemben: 2000. március 30‑iKish Glass kontra Bizottság ítélet, T‑65/96, EU:T:2000:93, 51. pont; 2016. május 12‑iZuffa kontra EUIPO [ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP], T‑590/14, nem tették közzé, EU:T:2016:295, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. február 5‑iEdeka‑Handelsgesellschaft Hessenring kontra Bizottság, T‑611/15, EU:T:2018:63, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban kétségkívül nem jelölte meg kifejezetten azokat a bizonyítékokat, amelyekre az emmentáli érintett tagállamokban történő gyártására vonatkozó megállapítását alapította.

42

Ugyanakkor e tekintetben a megtámadott határozat 25. pontjában utalt „harmadik személyeknek [az említett határozat 4. pontjában] említett észrevételeire”.

43

Márpedig egyfelől a felperesnek lehetősége volt arra, hogy megismerje ezeket az észrevételeket, és észrevételeket tegyen azokkal kapcsolatban az EUIPO és a Törvényszék előtti eljárás során. Másfelől az említett észrevételek kellően pontos, számszerű és egybevágó információkat tartalmaznak az érintett tagállamokban történő emmentáligyártásra vonatkozóan, így lehetővé teszik a felperes számára, hogy megismerje azokat az okokat, amelyek alapján a fellebbezési tanács az említett gyártásra vonatkozó következtetését levonta, valamint a Törvényszék számára azt, hogy rendelkezésére álljanak az ahhoz szükséges elemek, hogy felülvizsgálati jogkörét gyakorolni tudja.

44

Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem sértette meg az indokolási kötelezettségét.

45

Másodszor, ami a németországi emmentáligyártást illeti, először is a Bundesministerium für Ernährung und Landwirtschaft (szövetségi élelmiszerügyi és mezőgazdasági minisztérium, Németország), a Milchwirtschaftlicher Verein Bayern eV (bajorországi tejtermékszövetség, Németország) és a MIV Milchindustrie‑Verband eV (tejipari szövetség, Németország) észrevételeiből, amelyekre a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában hivatkozott, kitűnik, hogy Németország 2016‑ban 135000 tonna emmentáli sajtot gyártott.

46

Továbbá nem vitatott, hogy e gyártott mennyiség jelentős részét a német piacon hozták forgalomba. E tekintetben a bajorországi tejtermékszövetség észrevételeiből kitűnik, hogy a Németországban 2016‑ban gyártott 135000 tonna emmentáliból csak 80000 tonnát exportáltak. Ebből következik, hogy a Németországban gyártott emmentáli mennyiségének jelentős részét közvetlenül Németországban hozták forgalomba.

47

Végül a fent említett észrevételekből az következik, hogy a fenti 45. és 46. pontban hivatkozott sajt gyártása és forgalmazása a magában vett Emmentaler elnevezésre vonatkozott. E megállapítást több, a megtámadott határozat 25. pontjában említett észrevételekben megismételt példa is alátámasztja. E sajtok ugyanis, amelyek több gazdasági szereplőtől származnak, és amelyeket Németországban gyártottak és hoztak forgalomba, anélkül tartalmazzák az említett elnevezést, hogy azt a gyártási országnak vagy helynek a megjelölése kísérné.

48

Egyébiránt, azon elnevezést illetően, amellyel az említett termékeket Németországban forgalmazták, a felperes a tárgyaláson vitatta, hogy azokat a magában vett Emmentaler elnevezéssel hozták volna forgalomba a német piacon. Ugyanakkor annak ellenére, hogy a Törvényszék pervezető intézkedés keretében a fenti 45–47. pontban említett információkkal kapcsolatos állásfoglalásra hívta fel, a felperes annak állítására szorítkozott, hogy e termékek forgalomba hozatala ellentétes lett volna a Svájc–Németország megállapodással. Ellenben nem terjesztett a Törvényszék elé egyetlen olyan konkrét bizonyítékot sem, amely az e pontokban szereplő adatok vitatására irányulna.

49

Ami az emmentáli németországi gyártásának az érintett vásárlóközönség EMMENTALER megjelölés leíró jellegére vonatkozó észlelésére gyakorolt hatását illeti, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamely terméknek egy bizonyos elnevezéssel, de anélkül történő gyártása és forgalmazása, hogy ezen elnevezést az áru származására utaló módon használnák, releváns körülménynek minősülhet annak megállapítása szempontjából, hogy ezen elnevezés szokásossá vált‑e (lásd ebben az értelemben: 2005. október 25‑iNémetország és Dánia kontra Bizottság ítélet, C‑465/02 és C‑466/02, EU:C:2005:636, 75100. pont; 2008. február 26‑iBizottság kontra Németország ítélet, C‑132/05, EU:C:2008:117, 5357. pont).

50

Az ezen ítélkezési gyakorlatból levont tanulságok, noha valamely elnevezés szokásos jellegére vonatkoznak, a megjelölések leíró jellegének vizsgálata szempontjából is relevánsak. E tekintetben valamely megjelölés leíró jellegűként vagy szokásos kifejezésként történő jellemzése egyenértékű a megjelölés megkülönböztető képességének tagadásával (lásd ebben az értelemben: 2012. május 24‑iFormula One Licensing kontra OHIM ítélet, C‑196/11 P, EU:C:2012:314, 41. pont).

51

Így különösen amikor több gazdasági szereplő állít elő és forgalmaz valamely tagállamban bizonyos megjelöléssel ellátott árukat, anélkül hogy az ezen áruk kereskedelmi vagy földrajzi eredetére utalna, az ilyen körülmény azt sugallhatja, hogy az érintett vásárlóközönség az említett megjelölést az említett áruk valamely jellemzőjére utalóként, és ennélfogva leíró jellegűként észleli.

52

A fentiekből egyrészt az következik, hogy a felperesnek nem sikerült vitatnia azon körülményt, miszerint – amint az a fenti 45–47. pontban szereplő adatokból kitűnik – a Németországban gyártott sajt jelentős mennyiségét e tagállamban a magában vett Emmentaler elnevezéssel forgalmazták. Másrészt, amint az a fenti 49–51. pontban megállapítást nyert, egy ilyen körülmény érvényes valószínűsítő körülménynek minősül arra nézve, hogy az érintett vásárlóközönség ezen elnevezést az említett áruk valamely jellemzőjére utalóként, és ennélfogva leíró jellegűként észleli.

53

Ilyen körülmények között nem releváns azon kérdés, hogy a Németországban a magában vett Emmentaler elnevezéssel gyártott sajtok német piacon történő forgalomba hozatala összeegyeztethető‑e a Svájc–Németország megállapodással, mivel az érintett vásárlóközönség észlelése, amelyre tekintettel a fenti 25. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a szóban forgó megjelölés leíró jellegét értékelni kell, többek között a közönség e megjelölésnek a piacon forgalmazott formájában való kitettségén alapul. Az érintett vásárlóközönség ugyanis rendszerint azt feltételezi, hogy a valamely tagállamban forgalmazott árukat jogszerűen hozták forgalomba, anélkül hogy szükségszerűen megvizsgálná a jogi normák közötti állítólagos összeütközések fennállását.

54

Következésképpen el kell utasítani a felperes azon kifogását, amely szerint a fellebbezési tanács nem támaszkodhatott az Emmentaler elnevezésű sajt németországi gyártására mint e megjelölés leíró jellegére utaló valószínűsítő körülményre.

– A sajtokról szóló német rendeletről

55

Annak bizonyítása érdekében, hogy az EMMENTALER megjelölés egy sajttípust jelöl, a fellebbezési tanács ezenkívül a sajtokról szóló német rendeletre támaszkodott, amely az emmentálit szokványos sajttípusként sorolja be.

56

A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat nem támaszkodhatott e rendeletre, mivel az nem egyeztethető össze a Svájc–Németország megállapodással, amely elsőbbséget élvez e rendelettel szemben.

57

E tekintetben a sajtokról szóló német rendelet 7. pontjából és 1. mellékletéből kitűnik, hogy e rendelet az emmentálit „Standardsorte”‑ként, azaz szokásos sajttípusként sorolja be.

58

Márpedig az ilyen osztályozás alkalmas arra, hogy az érintett vásárlóközönség ilyen megjelölés leíró jellegével kapcsolatos észlelését tükrözze.

59

Ilyen körülmények között a felperes azon érve, amely szerint a sajtokról szóló német rendelet állítólag összeegyeztethetetlen a Svájc–Németország megállapodással, a fenti 53. pontban kifejtettekhez hasonló okok miatt nem releváns.

60

Következésképpen el kell utasítani a felperes azon kifogását, amely szerint a fellebbezési tanács nem támaszkodhatott volna a sajtokról szóló német rendeletre mint többek között a megjelölés leíró jellegére utaló körülményre.

– A Svájc és az Unió közötti megállapodásról szóló tárgyalásokon képviselt uniós álláspontról

61

Annak megállapítása érdekében, hogy az EMMENTALER megjelölés egyfajta sajtot jelöl, a fellebbezési tanács figyelembe vette azt a tényt, hogy az Európai Unió és a Svájci Államszövetség között létrejött, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról, valamint az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a mezőgazdasági termékek kereskedelméről szóló megállapodás módosításáról szóló, 2011. május 17‑i megállapodásra (HL 2011. L 297., 3. o.; a továbbiakban: a Svájc és az Unió közötti megállapodás) irányuló tárgyalások során az Unió ellenezte az „Emmentaler” megjelölésnek az e megállapodás értelmében oltalom alatt álló földrajzi árujelzők jegyzékébe való felvételét.

62

A felperes vitatja a fellebbezési tanács azon következtetését, amely szerint a bejelentett védjegy leíró jellege abból a körülményből is levezethető, hogy az Unió tiltakozott az „Emmentaler” megjelölésnek a Svájc és az Unió közötti megállapodás által oltalomban részesített eredetmegjelölések és földrajzi jelzések közé történő felvétele ellen.

63

A felperes szerint az Unió kétségkívül nem fogadta el, hogy e megjelölést felvegyék a Svájc és az Unió közötti megállapodás által oltalomban részesített földrajzi jelzések listájára. Önmagában e körülmény azonban nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a magában vett Emmentaler elnevezés tekintetében semmilyen, európai uniós együttes védjegy által biztosított oltalom nem lehetséges.

64

E tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy a Svájc és az Unió közötti megállapodás 1. függeléke tartalmazza azon sajtok elnevezéseinek jegyzékét, amelyeknek a Szerződő Felek eredetmegjelölésként és földrajzi jelzésként kölcsönösen oltalmat biztosítanak.

65

Márpedig az Emmentaler elnevezést nem vették fel e jegyzékbe.

66

Másrészt e felvétel mellőzésének okait a svájci szövetségi mezőgazdasági hivatal 2009. december 17–i sajtóközleménye ismertette, amelyre a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. pontjában hivatkozott.

67

Ebben a sajtóközleményben a svájci szövetségi mezőgazdasági hivatal megjegyezte, hogy a Svájc és az Unió közötti megállapodásról folytatott tárgyalásokat hosszú ideig hátráltatták az Emmentaler elnevezésnek az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések jegyzékébe e megállapodás keretében történő felvételével kapcsolatos eltérő álláspontok, mivel „[az Unió] az »[E]mmentaler« elnevezést szokásos elnevezésnek tekintette”, és „[a]z Unió megkövetelte, hogy ezt az elnevezést valamennyi tagállamban használni lehessen”. Az említett sajtóközlemény szerint Svájc és az Unió e nézetkülönbségek miatt döntött úgy, hogy az Emmentaler elnevezést nem veszi fel az említett jegyzékbe.

68

Márpedig elképzelhető, hogy az Unió ezen álláspontja abból ered, hogy – amint az a fenti 48. pontból következik – a magában vett Emmentaler elnevezéssel ellátott termékeket bizonyos tagállamokban legalább, így például Németországban hozták forgalomba, így az említett álláspont tükrözheti a tagállamok érintett vásárlóközönségének észlelését, ideértve a német vásárlóközönséget is.

69

Ilyen körülmények között el kell utasítani a felperes azon kifogását, amely szerint a fellebbezési tanács nem támaszkodhatott erre az álláspontra mint olyan ténykörülményre, amely többek között arra utal, hogy a „emmentaler” szót a német vásárlóközönség egy sajttípus leírásaként észleli.

– A Codex Alimentarius Bizottság által kidolgozott, az emmentálira vonatkozó általános szabványról

70

A felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az figyelembe vette a Codex Alimentarius Bizottság által az emmentálira vonatkozóan kidolgozott általános szabványt. E szabvány nem tartalmaz az Unión belüli védjegyeljárásra kötelező szabályokat, és így nem élvezhet elsőbbséget a Svájc–Németország megállapodással szemben, amely a fenti 38. pontban leírtak szerint oltalmat biztosított az Emmentaler elnevezésnek.

71

E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból mindenekelőtt az következik, hogy azon tény, miszerint valamely elnevezés a Codex Alimentariusban szokásos elnevezésként került meghatározásra, releváns szempont annak megítélése szempontjából, hogy a bejelentett védjegy valamely sajttípus tekintetében leíró jellegű lehet‑e (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 12‑iConsorzio per la tutela del formaggio Grana Padano kontra OHIM – Biraghi [GRANA BIRAGHI] ítélet, T‑291/03, EU:T:2007:255, 67. pont; 2017. december 14‑iConsejo Regulador Torta del Casar kontra EUIPO – Consejo Regulador Queso de La Serena [QUESO Y TORTA DE LA SERENA] ítélet, T‑828/16, nem tették közzé, EU:T:2017:918, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

Továbbá a Codex Alimentarius Bizottság által kidolgozott, az emmentálira vonatkozó általános szabvány (CXS 269–1967) szerint az „emmentáli” kifejezés olyan érlelt keménysajtot jelent, amely megfelel az e szabványban felsorolt követelményeknek. Az említett szabvány 7.1. cikke szerint az EMMENTALER megjelölés az előrecsomagolt élelmiszerek címkézésére vonatkozó általános szabállyal összhangban használható, amennyiben a termék megfelel az emmentálira vonatkozó szabványnak.

73

Ebből következik, hogy az EMMENTALER megjelölést a Codex Alimentarius keretében az e szabványban szereplő jellemzőkkel rendelkező sajttípus megnevezéseként észlelik.

74

Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg az emmentálira vonatkozó ugyanezen szabvány 7.2. cikke, amely szerint a származási ország nevét fel kell tüntetni a termék címkéjén. A Codex Alimentarius Bizottság élelmiszer‑címkézési bizottsága 35. ülésének jegyzőkönyve ugyanis az Európai Bizottság és valamennyi uniós tagállam hozzájárulásával pontosította, hogy az elnevezésre vonatkozó ezen szabály célja a sajt szokásos jellegének megőrzése.

75

Hasonlóképpen, a fenti 53. pontban kifejtettekhez hasonló okok miatt a felperes által hivatkozott Svájc–Németország megállapodás nem kérdőjelezi meg az emmentálira vonatkozó, fent hivatkozott általános szabvány relevanciáját.

76

E körülmények között a fellebbezési tanács támaszkodhatott a Codex Alimentarius Bizottság által az emmentálira vonatkozóan kidolgozott általános szabványra, mint többek között arra utaló valószínűsítő körülményre, hogy az „emmentaler” kifejezés a szóban forgó áruk tekintetében leíró jellegű.

– A 2000. december 5–i Guimont ítéletről (C‑448/98)

77

A felperes arra hivatkozik, hogy a „emmentaler” kifejezés szokásos jellege nem következik a 2000. december 5‑iGuimont ítéletből (C‑448/98, EU:C:2000:663). Kétségtelen, abban a Bíróság megállapította, hogy nem vitatott, hogy az emmentáli Franciaországon kívüli tagállamokban jogszerűen gyártott és forgalmazott sajt. Ez a tény azonban csak egyike azon szempontoknak, amelyeket figyelembe kell venni a „emmentaler” kifejezés lajstromozhatóságának értékelése során.

78

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2000. december 5‑iGuimont ítélet (C‑448/98, EU:C:2000:663) 32. pontjában a Bíróság megerősíti – amint az a fenti 45–53. pontból következik –, hogy az emmentáli sajtot Franciaországon kívüli tagállamokban jogszerűen gyártják és forgalmazzák.

79

Amint azt maga a felperes is elismeri, ez a tény egyike azon szempontoknak, amelyeket figyelembe kell venni a „emmentaler” kifejezés lajstromozhatóságának értékelése során. Ebből következik, hogy a felperes nem állította, és még kevésbé bizonyította, hogy ez a tény a jelen ügyben – akárcsak a Emmentaler elnevezés leíró jellegének értékelése során figyelembe veendő tényezők egyikeként is – irreleváns lenne.

80

Ilyen körülmények között el kell utasítani a felperes azon kifogását, amely szerint a fellebbezési tanács nem támaszkodhatott volna a 2000. december 5‑iGuimont ítéletre (C‑448/98, EU:C:2000:663), mint többek között a bejelentett védjegy leíró jellegére utaló valószínűsítő körülményre.

– A leíró jellegre vonatkozó következtetés

81

A fenti 31–80. pontban megvizsgált valószínűsítő körülményekre tekintettel a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. pontjában mérlegelési hiba elkövetése nélkül állapíthatta meg, hogy az érintett német vásárlóközönség az EMMENTALER megjelölést azonnal úgy fogja fel, mint amely egy sajttípust jelöl.

82

A fenti 23. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel a fellebbezési tanács tehát helyesen állapította meg, hogy e megjelölés a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 7. cikkének (2) bekezdése értelmében leíró jellegű, emlékeztetve arra, hogy elegendő, ha ez a kizáró ok az Unió egy részében fennáll, amely adott esetben egyetlen tagállamból is állhat.

83

Végül, tekintettel arra, hogy a fenti 31–76. pontban megvizsgált valószínűsítő körülmények jogilag megkövetelt módon bizonyítják, hogy az EMMENTALER megjelölés leíró jellegű Németországban, nem szükséges megvizsgálni a második jogalap keretében felhozott többi kifogás megalapozottságát, amelyek azon egyéb elemekre vonatkoznak, amelyekre a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. pontjában támaszkodott, mivel ezek az elemek nem az érintett német vásárlóközönség észlelésére vonatkoznak.

84

A fentiek fényében el kell utasítani a második jogalapot.

Az első, a 2017/1001 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról

85

A felperes arra hivatkozik, hogy a magában vett Emmentaler elnevezésnek együttes védjegyként kellene oltalomban részesülnie a 2017/1001 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése alapján, mivel az a szóban forgó áruk földrajzi származására utal.

86

Az EUIPO, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság vitatja ezt az érvet.

87

Amint az a fenti 10. és 11. pontból kitűnik, a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjától való, az e rendelet 74. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eltérést szigorúan kell értelmezni. Különösen, annak hatálya nem terjedhet ki azokra a megjelölésekre, amelyeket a szóban forgó áruk fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, előállítási idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzésnek tekintenek, hanem kizárólag azokra a megjelölésekre, amelyeket az említett áruk földrajzi származása jelzésének tekintenek.

88

A jelen ügyben a fenti 31–82. pontból kitűnik, hogy a fellebbezési tanács helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a „emmentaler” kifejezés az érintett német vásárlóközönség számára egyfajta sajt tekintetében leíró jellegű, és azt nem az említett sajt földrajzi származására utaló jelzésként észlelik.

89

Hasonlóképpen, a felperes nem terjesztett a Törvényszék elé más olyan konkrét bizonyítékokat sem, amelyek annak bizonyítására irányultak volna, hogy e vásárlóközönség ezt a megjelölést így értené.

90

E körülmények között a felperes nem állíthatja, hogy a bejelentett védjegynek a 2017/1001 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése alapján oltalmat kell élveznie.

91

Következésképpen az első jogalapot, és így a keresetet egészében, el kell utasítani.

A költségekről

92

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

93

Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság és a CNIEL kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

 

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács)

a következőképpen határozott:

 

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

 

2)

A Törvényszék az Emmentaler Switzerlandot kötelezi a költségek viselésére.

 

Kornezov

Kowalik‑Bańczyk

Petrlík

Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. május 24‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


( *1 ) Az eljárás nyelve: német.