1

Ideiglenes intézkedés iránti kérelmében az Európai Bizottság többek között azt kéri, hogy a Bíróság kötelezze a Lengyel Köztársaságot arra, hogy a Bíróság által az ügy érdemében hozott ítélet meghozataláig függessze fel több, a 2019. december 20‑i ustawa o zmianie ustawy – Prawo o ustroju sądów powszechnych, ustawy o Sądzie Najwyższym oraz niektórych innych ustaw (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény, Dz. U. 2020., 190. tétel; a továbbiakban: módosító törvény) által bevezetett több nemzeti rendelkezés alkalmazását.

2

E kérelmet a Bizottság által az EUMSZ 258. cikk alapján 2021. április 1‑jén benyújtott kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset (a továbbiakban: érdemi kereset) keretében terjesztették elő, amely keresetben a Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy:

3

2021. május 6‑án a Lengyel Köztársaság benyújtotta az ideiglenes intézkedések iránti kérelemre vonatkozó írásbeli észrevételeit.

4

A legfelsőbb bíróságról szóló törvény két új tanácsot hozott létre a Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróság) belül, egyrészt a fegyelmi tanácsot, másrészt pedig a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanácsot.

5

A módosító törvény többek között akként módosította a legfelsőbb bíróságról szóló törvényt, hogy a 26. cikkbe beiktatta a 2–6. §‑t, a 27. cikk 1. §‑ába beiktatott egy 1a. pontot, módosította a 29. cikket és a 72. cikk 1. §‑át, valamint a 82. cikkbe beiktatta a 2–5. §‑t.

6

A legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 26. cikkének 2–6. §‑a értelmében:

„2. §   A rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács rendelkezik hatáskörrel a bíró kizárására vagy azon bíróság kijelölésére vonatkozó kérelmek vagy nyilatkozatok elbírálására, amely előtt valamely eljárást le kell folytatni, a bíróság vagy a bíró függetlenségének hiányára alapított kifogásokat is ideértve. Az ügyben eljáró bíróság haladéktalanul kérelmet terjeszt a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács elnöke elé annak érdekében, hogy azt a külön rendelkezésekkel meghatározott szabályoknak megfelelően bírálják el. A rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács elnöke elé terjesztett kérelem nem függeszti fel a folyamatban levő eljárást.

3. §   A 2. §‑ban említett kérelmet nem vizsgálják, ha az valamely bíró kinevezése jogszerűségének vagy a bírói feladatok ellátásához szükséges legitimitásának megállapítására vagy értékelésére vonatkozik.

4. §   A rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács rendelkezik hatáskörrel a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)], a rendes bíróságok, a katonai bíróságok és a közigazgatási bíróságok, a [Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország)] jogerős határozatai vagy ítéletei jogellenességének megállapítására irányuló jogorvoslati kérelmek elbírálására, amennyiben a jogellenesség a bírói tisztségbe kinevezett, az ügyben eljáró személy jogállásának megkérdőjelezésében nyilvánul meg.

5. §   A jogerős ítélet jogellenességének megállapítására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni a 4. §‑ban említett ügyekben folytatott eljárásra, a jogerős ítélettel lezárt bírósági eljárás újbóli megnyitására vonatkozó rendelkezéseket pedig a büntetőügyekre is alkalmazni kell. A jogorvoslati kérelem tárgyát képező ítélet meghozatalával okozott kár valószínűségét vagy bekövetkezését nem kell bizonyítani.

6. §   A 4. §‑ban említett jogerős ítélet jogellenességének megállapítására irányuló jogorvoslati kérelem a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanácshoz akkor is benyújtható a megtámadott ítéletet hozó bíróság részvétele nélkül, ha valamely fél nem merítette ki a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket, a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] előtti rendkívüli jogorvoslatot is ideértve.”

7

Az említett törvény 27. cikkének 1. §‑a előírja:

„A fegyelmi tanács hatáskörébe tartoznak a következők:

[…]

8

A legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 29. cikkének 2. és 3. §‑a a következőképpen szól:

„2. §   A [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] vagy szervei tevékenységeinek keretében nem kérdőjelezhető meg a törvényszékek és bíróságok, az állam alkotmányos szervei vagy az ellenőrzést végző és jogvédelmi szervek legitimitása.

3. §   A [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] vagy más igazságszolgáltatási szerv nem állapíthatja meg és nem vizsgálhatja valamely bíró kinevezésének vagy a bírói feladatok ellátására való, e kinevezésből eredő jogosultságának jogszerűségét.”

9

E törvény 72. cikke 1. §‑ának szövege a következő:

„A [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] bírája fegyelmi felelősséggel tartozik a szakmai kötelezettségszegésekért (fegyelmi vétségek), beleértve az alábbiakat:

10

Az említett törvény 73. cikke 1. §‑ának megfelelően a fegyelmi tanács képezi a másodfokú (és végső fokon eljáró) fegyelmi bíróságot a rendes bíróságok bírái, és az első‑ és másodfokú fegyelmi bíróságot a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái esetében.

11

A legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 82. cikke a következőket írja elő:

„1. §   Ha a [Sąd Najwyższynek (legfelsőbb bíróság)] felülvizsgálati kérelem vagy más jogorvoslati kérelem vizsgálata során komoly kétségei támadnak a meghozott határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések értelmezését illetően, felfüggesztheti az eljárást és jogkérdést terjeszthet egy hét bírájából álló tanács elé.

2. §   Ha a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] olyan ügyet vizsgál, amelyben valamely bíró vagy bíróság függetlenségére vonatkozó jogkérdés merül fel, felfüggeszti az eljárást és e kérdést a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács valamennyi tagjából álló tanács elé terjeszti.

3. §   Ha a [Sąd Najwyższynek (legfelsőbb bíróság)] a 26. cikk 2. §‑ában említett kérelem vizsgálata során komoly kétségei támadnak azon jogszabályi rendelkezések értelmezését illetően, amelyre a határozatát alapítania kell, felfüggesztheti az eljárást és jogkérdést terjeszthet a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács valamennyi tagjából álló tanács elé.

4. §   A 2. vagy a 3. §‑ban említett határozat meghozatala során a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanácsot nem köti a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] valamely másik ítélkező testületének határozata, kivéve ha az jogelvi erőre tett szert.

5. §   A rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács valamennyi tagja által a 2. vagy 3. § alapján hozott határozat kötelező a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] valamennyi tanácsára nézve. Valamely jogelvi erejű határozattól való eltéréshez az szükséges, hogy a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] teljes ülése újból határozzon, és e határozat meghozatalához minden egyes tanács bírái legalább kétharmadának jelenléte szükséges. A 88. cikk nem alkalmazható.”

12

A módosító törvény többek között akként módosította a rendes bíróságokról szóló törvényt, hogy beiktatott egy 42a. cikket, az 55. cikkbe beiktatott egy 4. §‑t, valamint módosította a 107. cikk 1. §‑át és a 110. cikk 2a. §‑át.

13

A rendes bíróságokról szóló módosított törvény 42a. cikkének szövege a következő:

„1. §   A bíróságok vagy bírósági szervek tevékenységei keretében nem vonható kétségbe a bíróságok, az állam alkotmányos szervei vagy az ellenőrzést végző és jogvédelmi szervek legitimitása.

2. §   Rendes bíróság vagy más igazságszolgáltatási szerv nem állapíthatja meg és nem vizsgálhatja bíró kinevezésének vagy az igazságszolgáltatási feladatok ellátására való, e kinevezésből eredő jogosultság jogszerűségét.”

14

E törvény 55. cikkének 4. §‑a a következőket írja elő:

„A bírák a szolgálati helyükön, valamint a törvény által meghatározott esetekben más bíróságokon valamennyi ügyben határozhatnak (a bíró hatásköre). Az ügyek elosztására, valamint az ítélkező testületek kijelölésére és módosítására vonatkozó rendelkezések nem korlátozzák a bíró hatáskörét, és azokra nem lehet hivatkozni annak megállapítása érdekében, hogy valamely ítélkező testület jogellenes, valamely bíróságnak szabálytalan az összetétele, illetve hogy olyan személy valamely bíróság tagja, aki a határozathozatalra nem jogosult vagy nem alkalmas.”

15

Az említett törvény 80. cikke a következőképpen rendelkezik:

„1. §   A bírák csak a hatáskörrel rendelkező fegyelmi bíróság engedélyével tartóztathatók le vagy vonhatók büntetőeljárás alá. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a tettenérés esetén történő letartóztatásra, amennyiben e letartóztatás elengedhetetlen az eljárás megfelelő lefolytatásának biztosításához. A bíróval szembeni büntetőeljárás megindítását engedélyező határozat meghozataláig csak a sürgős cselekményeket lehet elvégezni.

[…]

2c. §   A fegyelmi bíróság a bíróval szembeni büntetőeljárás megindítását engedélyező határozatot hoz, amennyiben az e bíróval szembeni gyanú kellően megalapozott. A határozat dönt a bíróval szembeni büntetőeljárás megindításának engedélyezéséről és kifejti e döntés indokait.

2d. §   A fegyelmi bíróság a bíróval szembeni büntetőeljárás megindításának engedélyezésére vonatkozó kérelmet annak kézhezvételétől számított tizennégy napon belül megvizsgálja.”

16

Ugyanezen törvény 107. cikke 1. §‑ának szövege a következő:

„A bíró fegyelmi felelősséggel tartozik a szakmai kötelezettségszegésekért (fegyelmi vétségek), köztük az alábbiakért:

[…]

[…]”

17

A rendes bíróságokról szóló módosított törvény 110. cikkének 2a. §‑a értelmében:

„A 37. cikk 5. §‑ában és a 75. cikk 2. §‑ának 3. pontjában említett ügyek elbírálására az a fegyelmi bíróság illetékes, amelynek illetékességi területén a bíró, akivel szemben az eljárás folyamatban van, a tisztségét betölti. A 80. és a 106zd. cikkben említett ügyekben az első fokon hatáskörrel rendelkező bíróság a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] a fegyelmi tanács egyesbírójaként eljárva, másodfokon pedig a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] a fegyelmi tanács három bírájából álló tanácsban eljárva.”

18

E törvény 129. cikke szerint:

„1. §   A fegyelmi bíróság tisztségéből felfüggesztheti a bírót, aki ellen fegyelmi eljárást vagy cselekvőképesség korlátozására, illetve kizárására irányuló eljárást indítottak, valamint ha a bíróval szemben büntetőeljárás megindítását engedélyező határozatot hoztak.

2. §   Ha a fegyelmi bíróság a bíró közvádra üldözendő szándékos bűncselekmény miatti büntetőeljárás megindítását engedélyező határozatot hoz, a bírót hivatalból felfüggeszti tisztségéből.

3. §   A bírót tisztségéből felfüggesztő fegyelmi bíróság e felfüggesztés időtartamára 25%‑tól 50%‑ig terjedő mértékben csökkenti e bíró illetményét; ez nem vonatkozik azon személyekre, akik vonatkozásában cselekvőképesség korlátozására, illetve kizárására irányuló eljárást indítottak.

4. §   Ha a fegyelmi eljárást megszüntetik, vagy az felmentéssel fejeződik be, az illetmény, illetve javadalmazás minden elemét annak teljes összegére kell kiegészíteni.”

19

A módosító törvény többek között akként módosította a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, hogy az 5. cikkbe beiktatta az 1a. és 1b. §‑t, valamint módosította a 29. cikk 1. §‑át és a 49. cikk 1. §‑át.

20

A közigazgatási bíróságokról szóló módosított törvény 5. cikkének 1a. és 1b. §‑a a következőképpen szól:

„1a. §   A közigazgatási bíróságok vagy bírósági szervek tevékenységei keretében nem vonható kétségbe a bíróságok, az állam alkotmányos szervei vagy az ellenőrzést végző és jogvédelmi szervek legitimitása.

1b. §   Közigazgatási bíróság vagy más igazságszolgáltatási szerv nem állapíthatja meg és nem vizsgálhatja bíró kinevezésének vagy az igazságszolgáltatási feladatok ellátására való, e kinevezésből eredő jogosultság jogszerűségét.”

21

E törvény 29. cikkének 1. §‑a értelmében a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikke 1. §‑ának 2. és 3. pontjában szereplő fegyelmi vétségek a közigazgatási bíróságok bírái tekintetében is alkalmazandók.

22

A közigazgatási bíróságokról szóló módosított törvény 49. cikkének 1. §‑a értelmében a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikkének 1. §‑ában szereplő fegyelmi vétségek a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) bírái tekintetében is alkalmazandók.

23

A módosító törvény 8. és 10. cikke átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.

24

A módosító törvény 8. cikke értelmében a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 55. cikkének 4. §‑a a módosító törvény hatálybalépése, vagyis 2020. február 14. előtt indult vagy befejezett ügyekre is alkalmazandó.

25

A módosító törvény 10. cikke értelmében:

„1. §   A [legfelsőbb bíróságról szóló törvény] jelen törvényből eredő változatának rendelkezéseit alkalmazni kell a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács általi vizsgálatra előterjesztett azon ügyekre is, amelyek a jelen törvény hatálybalépésének időpontja előtt indultak és amelyeket ezen időpont előtt még nem fejeztek be jogerős ítélettel, a határozatot is ideértve.

2. §   Az 1. §‑ban említett ügyben eljáró bíróság az ügyet haladéktalanul, de legkésőbb a jelen törvény hatálybalépésétől számított hét napon belül a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács elé terjeszti, amely visszavonhatja a korábban teljesített cselekményeket, amennyiben azok akadályozzák, hogy az ügy vizsgálatára a törvénynek megfelelően kerüljön sor.

3. §   Az 1. §‑ban említett ügyekben a bíróságok és a felek vagy az eljárásban részt vevő személyek által a jelen törvény hatálybalépését követően a 2. § megsértésével teljesített cselekmények nem váltanak ki eljárási joghatásokat.”

26

A Sąd Najwyższy (Izba Pracy i Ubezpieczeń Społecznych) (legfelsőbb bíróság [munkaügyi és társadalombiztosítási tanács], Lengyelország; a továbbiakban: munkaügyi tanács) által előterjesztett három előzetes döntéshozatal iránti kérelemre válaszolva a Bíróság a 2019. november 19‑iA. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, a továbbiakban: A. K. ítélet, EU:C:2019:982) 171. pontjában megállapította, hogy a Charta 47. cikkét, valamint a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL 2000. L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) 9. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, hogy az uniós jog alkalmazására vonatkozó jogviták olyan fórum kizárólagos hatáskörébe tartozhatnak, amely nem minősül a Charta 47. cikke értelmében vett független és pártatlan bíróságnak. Ugyanebben a pontban a Bíróság pontosította, hogy ennek az esete áll fenn, ha az érintett fórum létrehozását megalapozó objektív feltételek, e fórum jellemzői, valamint a tagjai kinevezésének módja jogos kétségeket ébreszthetnek a jogalanyokban ezen fórum külső tényezők, különösen a jogalkotó és végrehajtó hatalom közvetlen vagy közvetett hatásai általi befolyásolhatatlanságát, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességét illetően, következésképpen azok az említett fórum függetlensége vagy pártatlansága látszatának a hiányához vezethetnek, ami sértheti azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban az igazságszolgáltatásnak az említett jogalanyokban kell keltenie. A Bíróság szintén ugyanebben a pontban hozzátette, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata a valamennyi rendelkezésére álló releváns tényező figyelembevételével annak meghatározása, hogy a fegyelmi tanácshoz hasonló fórumot illetően ennek az esete áll‑e fenn, valamint hogy ilyen esetben az uniós jog elsőbbségének elvét úgy kell értelmezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata az olyan nemzeti jogi rendelkezés alkalmazásának mellőzése, amely az alapjogviták elbírálására vonatkozó hatáskört az említett fórumnak tartja fenn, mégpedig annak érdekében, hogy az említett jogvitákat olyan bíróság vizsgálhassa meg, amely teljesíti a függetlenség és pártatlanság fent említett követelményeit, és amely az érintett területen hatáskörrel rendelkezne, ha az említett rendelkezés annak nem képezné akadályát.

27

Az A. K. ítélet nyomán a munkaügyi tanács a C‑585/18. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgáló jogvitában 2019. december 5‑én hozott ítéletében úgy ítélte meg, hogy a Krajowa Rada Sądownictwa (nemzeti igazságszolgáltatási tanács, Lengyelország) nem pártatlan szerv, és az nem független a jogalkotó és a végrehajtó hatalomtól. Ehhez hasonlóan e bíróság úgy ítélte meg, hogy a fegyelmi tanácsot nem lehet a Charta 47. cikke és az EJEE 6. cikke értelmében vett bíróságnak tekinteni.

28

2019. december 12‑én képviselők egy csoportja benyújtotta a Sejm Rzeczypospolitej Polskiejhez (a Lengyel Köztársaság országgyűlése) a módosító törvényhez vezető törvénytervezetet. Ezt a törvényt 2019. december 20‑án fogadták el, és az 2020. február 14‑én hatályba lépett.

29

Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Lengyel Köztársaság – azzal, hogy elfogadta a módosító törvényt – nem teljesítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 7. cikkének, 8. cikke (1) bekezdésének és 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből, valamint a 2016/679 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) és e) pontjából, 6. cikkének (3) bekezdéséből és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit, 2020. április 29‑én felszólító levelet intézett e tagállamhoz. E tagállam a felszólító levélre a 2020. június 29‑i levelében válaszolt, amelyben vitatta az uniós jog bármilyen megsértését.

30

2020. október 30‑án a Bizottság indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben fenntartotta, hogy a módosító törvénnyel bevezetett rendszer sérti az uniós jog előző pontban említett rendelkezéseit.

31

A fegyelmi tanács előtt függőben levő, a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 1a. pontja alapján bírák büntetőeljárás alá vonásának engedélyezése iránti kérelmekre vonatkozó ügyek számának növekedésére figyelemmel 2020. november 1‑jén a Bizottság több kérdést intézett a lengyel hatóságokhoz. E hatóságok e kérdésekre 2020. november 13‑án válaszoltak.

32

2020. december 3‑án a Bizottság kiegészítő felszólító levelet intézett a Lengyel Köztársasághoz a fegyelmi tanács által a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 1a., 2. és 3. pontja alapján, a bírák és bírósági titkárok jogállását és feladataik ellátását közvetlenül érintő ügyekben folytatott igazságszolgáltatási tevékenység miatt.

33

2020. december 30‑i levelében a Lengyel Köztársaság válaszolt a Bizottság 2020. október 30‑i indokolással ellátott véleményére, vitatta a terhére rótt kötelezettségszegések fennállását és kérte a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megszüntetését.

34

2021. január 4‑i levelében a Lengyel Köztársaság válaszolt a 2020. december 3‑i kiegészítő felszólító levélre, és azt állította, hogy a Bizottság által felhozott, a fegyelmi tanács függetlenségének hiányára vonatkozó kifogások nem megalapozottak.

35

2021. január 27‑én a Bizottság a fegyelmi tanácsnak a bírák és bírósági titkárok jogállására vonatkozó ügyekben folytatott igazságszolgáltatási tevékenységre vonatkozó indokolással ellátott kiegészítő véleményt intézett a Lengyel Köztársasághoz.

36

2021. február 26‑án a Lengyel Köztársaság válaszolt az indokolással ellátott kiegészítő véleményre, és azt állította, hogy a Bizottság által az e véleményben megfogalmazott kifogás nem megalapozott, és kérte az eljárás megszüntetését.

37

Mivel a Bizottságot nem győzték meg a Lengyel Köztársaság válaszai, 2021. március 31‑én kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított és benyújtotta a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet.

38

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

39

A Bizottság a Bíróság eljárási szabályzata 160. cikkének (7) bekezdése alapján kéri továbbá, hogy a Bíróság az előző pontban említett ideiglenes intézkedéseket még azt megelőzően rendelje el, hogy a Lengyel Köztársaság előterjesztette volna az észrevételeit.

40

A Lengyel Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

41

Az eljárási szabályzat 160. cikkének (7) bekezdése értelmében az ideiglenes intézkedésről határozó bíró a másik fél észrevételeinek előterjesztését megelőzően is helyt adhat az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek, és ezt a határozatot később – akár hivatalból is – módosíthatja vagy visszavonhatja.

42

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint – különösen, ha a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében célszerű elkerülni, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárást megfosszák lényegétől és hatásától – az eljárási szabályzat 160. cikkének (7) bekezdése lehetővé teszi az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában eljáró bíró számára, hogy megelőző jelleggel, az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező végzés meghozataláig vagy – amennyiben erre korábban kerül sor – az alapeljárás befejezéséig elrendelje az ilyen intézkedéseket. E bírónak a végzés inaudita altera parte történő meghozatala szükségességének vizsgálata során meg kell vizsgálnia az adott ügy körülményeit (a Bíróság elnökhelyettesének 2018. október 19‑iBizottság kontra Lengyelország végzése, C‑619/18 R, nem tették közzé, EU:C:2018:852, 13. és 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

A jelen ügyben a Bizottság által benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelem nem tárt fel olyan körülményeket, amelyek alátámaszthatnák annak szükségességét, hogy a kért ideiglenes intézkedéseket az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező végzés meghozataláig ideiglenes jelleggel a Lengyel Köztársaság előzetes meghallgatása nélkül rendeljék el.

44

Következésképpen a Bíróság elnökhelyettese úgy határozott, hogy nem ad helyt a Bizottság azon kérelmének, hogy a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelemről inaudita altera parte határozzon.

45

A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

46

A Lengyel Köztársaság elsősorban azt állítja, hogy a Bizottság által az érdemi kereset keretében vitatott nemzeti rendelkezések nem tartoznak az Unió hatáskörébe. Az Unió ugyanis egyáltalán nem rendelkezik hatáskörrel a tagállamok igazságszolgáltatási szervezete területén, és a fortiori nem rendelkezik hatáskörrel ezen államok politikai rendszerének meghatározására, különféle szerveik hatáskörének meghatározására, belső szervezetükbe való beavatkozásra, vagy tevékenységük felfüggesztésére. Közelebbről: kizárólag a nemzeti jog irányadó a bírák és bírósági titkárok mentelmi jogának biztosítására és felfüggesztésére, az e tisztségeket betöltő személyekkel szembeni fegyelmi eljárásoknak, valamint e személyek fegyelmi felelőssége terjedelmének a meghatározására és az ezekben az ügyekben az eljárások lefolytatására hatáskörrel rendelkező szervek kijelölésére. Így a Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Bizottság által kért ideiglenes intézkedések elfogadására.

47

Ami egyébiránt a bírák mentelmi jogának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos ideiglenes intézkedéseket illeti, az ideiglenes intézkedés iránti kérelem nyilvánvalóan sérti a tagállamok közötti egyenlő bánásmód elvét. Noha ugyanis bizonyos tagállamok belső joga egyáltalán nem biztosít mentelmi jogot a bíráknak, ami azzal a következménnyel jár, hogy azok nyomásgyakorlásnak és állandó bizonytalanságnak vannak kitéve, a Bizottság soha nem hozott fel kifogásokat e tagállamokkal szemben.

48

E kérelem továbbá sérti a bírák elmozdíthatatlanságának elvét. A fegyelmi tanács tevékenységének felfüggesztése és a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének c) és d) pontjában említett rendelkezések alkalmazásának felfüggesztése ugyanis egyaránt a bírák igazságszolgáltatási feladatai keretében fennálló függetlenségébe való beavatkozást képez.

49

Ennek az érvelésnek nem lehet helyt adni.

50

Mindenekelőtt ugyanis noha igaz, amint azt a Lengyel Köztársaság helytállóan hangsúlyozza, hogy a tagállamok igazságszolgáltatási szervezete ez utóbbiak hatáskörébe tartozik, e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogból és különösen az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségeiket (2020. március 26‑iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

E rendelkezés értelmében minden tagállamnak biztosítania kell többek között, hogy jogorvoslati rendszerében, az uniós jog által szabályozott területeken az uniós jog értelmében vett „bíróságnak” minősülő fórumok, amelyek ilyen minőségükben az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekben döntést hozhatnak, teljesítik a hatékony bírói jogvédelem követelményeit (2021. március 2‑i A. B. és társai [A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat] ítélet, a továbbiakban: A. B. ítélet, C‑824/18, EU:C:2021:153, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52

A jelen ügyben azonban nem képezi vita tárgyát, hogy mind a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) – így az annak részét képező fegyelmi tanács –, mind pedig a rendes bíróságok határozhatnak az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekről, és hogy az uniós jog szerinti „bíróságokként” az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett, az uniós jog által szabályozott területeken alkalmazandó lengyel jogorvoslati rendszerbe tartoznak, így azoknak teljesíteniük kell a hatékony bírói jogvédelem követelményeit (lásd ebben az értelemben: 2019. június 24‑iBizottság kontra Lengyelország [A legfelsőbb bíróság függetlensége] ítélet, C‑619/18, EU:C:2019:531, 56. pont).

53

Egyebekben a Bizottság által az érdemi kereset első négy kifogása keretében vitatott nemzeti rendelkezések (a továbbiakban: vitatott nemzeti rendelkezések) a fegyelmi tanács hatáskörét, a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság), a rendes bíróságok és a közigazgatási bíróságok bíráira vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszert, valamint az e bírák függetlenségére vonatkozó feltételek vizsgálatának eljárási szabályait határozzák meg.

54

Következésképpen e rendelkezések kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében, valamint ennek következtében többek között az említett rendelkezések felfüggesztésére irányuló, a Bíróság által az EUMSZ 279. cikk alapján ugyanebben az összefüggésben elrendelt ideiglenes intézkedések keretében vizsgálhatók az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szempontjából.

55

E körülmények között a Lengyel Köztársaság állításával ellentétben a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a Bizottság által kért, ilyen jellegű ideiglenes intézkedések elfogadására.

56

Ezt követően, ami a Lengyel Köztársaság azon érvét illeti, hogy a Bizottság nem kifogásolta a bírák mentelmi jogára vonatkozó, más tagállamokban fennálló azon rendszereket, amelyek a lengyel rendszernél alacsonyabb szintű védelmet biztosítanak a bírák függetlensége számára, elegendő megállapítani, hogy sem a vitatott nemzeti rendelkezésekhez hasonló – akár a bírák függetlenségét e rendelkezéseknél kevésbé védő – szabályok állítólagos létezése, sem az említett szabályok Bizottság általi kifogásolásának hiánya nem bír jelentőséggel a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelem elfogadhatósága szempontjából (lásd analógia útján: 2018. december 17‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑619/18 R, EU:C:2018:1021, 58. pont).

57

Végül nem fogadható el a Lengyel Köztársaság azon állítása, amely szerint a Bizottság által kért ideiglenes intézkedések elrendelése ellentétes a bírák elmozdíthatatlanságának elvével. Elegendő megállapítani ugyanis, hogy elrendelésük esetén ezek az intézkedések nem a lengyel bíróságok, különösen a fegyelmi tanács és a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács bíráinak felmentését, hanem a vitatott nemzeti rendelkezések alkalmazásának felfüggesztését eredményeznék a Bíróság által az ügy érdemében hozott ítélet (a továbbiakban: végleges ítélet) kihirdetéséig.

58

A Lengyel Köztársaság másodsorban azt állítja, hogy a Bizottság által benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel a kért intézkedések nem a végleges ítélet teljes érvényesülésének biztosítására irányulnak.

59

A Lengyel Köztársaság ugyanis egyrészről megismétli, hogy az Unió nem rendelkezik hatáskörrel a tagállamok alkotmányos szerveinek – köztük a nemzeti legfelsőbb bíróságoknak – a tevékenységeibe való beavatkozásra, és a fortiori a működésük felfüggesztésére, továbbá azt állítja, hogy a kért ideiglenes intézkedések e tagállam szuverenitásának megsértését eredményeznék.

60

Másrészről a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a kért ideiglenes intézkedések egy része arra irányul, hogy a Bizottság által elképzelt végleges ítéletet az előtt végrehajtassa, hogy azt meghozták volna.

61

A Lengyel Köztársaság konkrétan mindenekelőtt előadja, hogy ezen ítélet végrehajtásához semmilyen kockázat nem kapcsolódik. E tekintetben megjegyzi, hogy abban az esetben, ha a végleges ítélet helyt adna az érdemi keresetben foglalt kifogásoknak, ez arra kötelezné, hogy nemzeti jogát összhangba hozza az uniós jogból eredő követelményekkel. A Bizottság azonban nem bizonyította a kért ideiglenes intézkedések és a Lengyel Köztársaság arra való képessége közötti kapcsolatot, hogy eleget tegyen az őt az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdése alapján terhelő kötelezettségnek.

62

A Lengyel Köztársaság ezután megjegyzi, hogy a vitatott nemzeti rendelkezések e megfelelővé tételéhez pontosan ugyanazon jogalkotási megközelítésre van szükség, függetlenül attól, hogy e rendelkezések a végleges ítélet kihirdetésének napjáig alkalmazandóak‑e, vagy sem, így a kért ideiglenes intézkedések elrendelésének a végleges ítélet tényleges érvényesülésének biztosítása szempontjából semmilyen jelentősége nincs.

63

Végül a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a valamely bíró büntetőeljárás alá vonását vagy előzetes letartóztatását engedélyező, a fegyelmi tanács által a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 1a. pontja alapján hozott határozatok joghatásainak felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedést az ideiglenes intézkedések célkitűzésével nyilvánvalóan ellentétesnek kell tekinteni, mivel olyan hatások kiváltására irányul, amelyek túlmutatnak az esetleges végleges ítéletből az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdésének megfelelően következő kötelezettségeken.

64

Ezen érvelésnek sem lehet helyt adni.

65

Egyrészről ugyanis a jelen végzés 50–55. pontjában kifejtett megfontolásokból következik, hogy a Bíróság nem csupán arra rendelkezik hatáskörrel, hogy elbíráljon egy, az érdemi keresethez hasonló, a tagállamok igazságszolgáltatási szervezetére, így például az uniós jog hatálya alá tartozó kérdésekben döntést hozó bírák fegyelmi felelősségi rendszerére vonatkozó, valamint az e bírák mentelmi jogának felfüggesztésére irányadó nemzeti rendelkezéseknek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével való összeegyeztethetőségének vitatására irányuló kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet, hanem arra is, hogy egy ilyen kereset keretében az EUMSZ 279. cikk alapján ideiglenes intézkedéseket rendeljen el az ilyen nemzeti rendelkezések alkalmazásának felfüggesztése érdekében.

66

Következésképpen – ellentétben azzal, amit a Lengyel Köztársaság állít – a Bizottság által kért ideiglenes intézkedések elrendelése nem sértheti e tagállam szuverenitását, és ennek következtében nem is irányulhat ilyen célra.

67

Másrészről a Lengyel Köztársaság által előadott, a jelen végzés 60–63. pontjában foglalt érvek az ideiglenes intézkedés iránti eljárás céljának, és különösen a Bizottság által kért ideiglenes intézkedések jellegének és hatásainak téves értelmezéséből, valamint az e cél és az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések terjedelmének összekeveréséből indulnak ki.

68

Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja, hogy annak elkerülése érdekében, hogy a Bíróság által nyújtott jogvédelemben hézag keletkezhessen, biztosítsa azon határozat teljes érvényesülését, amelyet az alapeljárásban, amelyben az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet előterjesztették, meg fognak hozni. Ily módon, ami a valamely nemzeti intézkedés felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedést illeti, egy ilyen intézkedés célja különösen annak elkerülése, hogy e nemzeti intézkedés azonnali alkalmazása a felperes által hivatkozott érdekekben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kárhoz vezessen. Következésképpen az említett intézkedés szükségességét csak azon súlyos és helyrehozhatatlan kár valószínűsíthető bekövetkezéséhez képest kell értékelni, amely – amennyiben a Bíróság helyt ad az érdemi keresetnek – adott esetben az ezen intézkedés elrendelésének elutasításából eredne (lásd ebben az értelemben: 2018. december 17‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑619/18 R, EU:C:2018:1021, 60., 61. és 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69

Ennélfogva a Lengyel Köztársaság állításával ellentétben az a tény, még ha bizonyítást is nyerne, hogy az érdemi keresetnek való helyt adás esetén nem áll fenn annak kockázata, hogy e tagállam nem biztosítja a végleges ítélet végrehajtását, különösen a valamely nemzeti rendelkezés felfüggesztésére irányuló, a Bizottság által kértekhez hasonló ideiglenes intézkedést illetően nem függ össze az ideiglenes intézkedés iránti eljárás céljával, és ennélfogva nem befolyásolja a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelem elfogadhatóságát.

70

Ugyanez a helyzet a Lengyel Köztársaság által hivatkozott azon körülményt illetően, hogy az érdemi keresetnek való helyt adás esetén a végleges ítélet végrehajtása e tagállam számára ugyanazokkal a kötelezettségekkel járna, függetlenül attól, hogy elrendelik‑e a Bizottság által kért ideiglenes intézkedéseket, vagy sem.

71

Ez a körülmény ugyanis nemcsak hogy idegen az ideiglenes intézkedés iránti eljárás jelen végzés 68. pontjában leírt céljától, hanem az az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből következik, amely szerint, ha a Bíróság megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, az adott tagállamnak meg kell tennie a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

72

Ily módon, akár elrendeli a Bíróság a Bizottság által kért ideiglenes intézkedéseket, akár nem, abban az esetben, ha az érdemi kereset sikeres lenne, a Lengyel Köztársaság – az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdésének megfelelően – a végleges ítélet teljesítése érdekében köteles lenne módosítani nemzeti jogát, és megtenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jog által szabályozott területeken a jogorvoslati rendszeréhez tartozó nemzeti bíróságok teljesítsék az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett hatékony bírói jogvédelem követelményeit.

73

Végül, noha igaz – amint azt a Lengyel Köztársaság lényegében megjegyzi –, hogy annak eldöntése, hogy melyek a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések, nem képezi az EUMSZ 258. cikk alapján meghozott ítélet tárgyát (2014. április 8‑iBizottság kontra Magyarország ítélet, C‑288/12, EU:C:2014:237, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), ez a körülmény e tagállam állításával ellentétben nem jelenti azt, hogy valamely meghatározott – például a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑a 1a. pontjának, valamint a fegyelmi tanács által e rendelkezés alapján hozott határozatok hatásainak felfüggesztését elrendelő – ideiglenes intézkedés elrendelése az ezen ítéletből eredő, az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből következő kötelezettségeken túlmutató hatásokat váltana ki és ennélfogva ellentétes lenne az ideiglenes intézkedések célkitűzésével.

74

Elegendő megállapítani ugyanis, hogy a Lengyel Köztársaság érvelése, amennyiben annak helyt adnának, az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében indított ideiglenes intézkedések iránti eljárást megfosztaná a lényegétől, mivel a Bíróság a kötelezettségszegést megállapító ítéletben – ezen ítélet végrehajtása érdekében – nem kötelezheti az érintett tagállamot meghatározott intézkedések elfogadására (a Bíróság elnökhelyettesének 2021. május 21‑iCseh Köztársaság kontra Lengyelország végzése, C‑121/21 R, EU:C:2021:420, 30. pont).

75

A fenti megfontolásokból következik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elfogadható.

76

Az eljárási szabályzat 160. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek tartalmaznia kell „a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét”.

77

Így az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor rendelhet el valamely ideiglenes intézkedést, ha annak szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és az olyan értelemben sürgős, hogy azt a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához kell elrendelni annak érdekében, hogy hatását már az alapkeresetről való döntés előtt kifejtse. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli. Az ily módon támasztott feltételek konjunktívak, vagyis ha e feltételek közül bármelyik nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani (2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑791/19 R, EU:C:2020:277, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78

Ezért meg kell vizsgálni, hogy a kért ideiglenes intézkedéseket illetően fennállnak‑e az előző pontban említett feltételek. E tekintetben egymást követően kell értékelni a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének a), b), d), e) és c) pontjában említett ideiglenes intézkedések iránti kérelmek megalapozottságát.

79

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel akkor teljesül, ha az ideiglenes intézkedések elrendelését kérő fél által az érdemi kereset alátámasztására felhozott jogalapok közül legalább az egyik első látásra nem tűnik teljesen megalapozatlannak. Ez a helyzet áll fenn többek között akkor, ha az előadott jogalapok egyike olyan összetett jogi kérdés fennállására világít rá, amelynek a megoldása nem egyértelmű, és ezért alapos vizsgálatot igényel, amelyet az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem tud elvégezni, hanem annak az érdemi eljárás tárgyát kell képeznie, vagy ha a felek közötti jogvita olyan jelentős vitás jogi kérdést tár fel, amelynek megoldása nem nyilvánvaló (2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑791/19 R, EU:C:2020:277, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80

A jelen ügyben a Bizottság azt állítja, hogy az érdemi kereset negyedik kifogása, amely a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének a) és b) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések tárgyát képező nemzeti rendelkezésekre vonatkozik, első látásra nem tűnik teljesen megalapozatlannak, mivel e kifogás konkrétan azon alapul, hogy a Lengyel Köztársaság azzal, hogy a bírák és a bírósági titkárok büntetőeljárás alá vonásának, illetve előzetes letartóztatásának engedélyezésére vonatkozó ügyekben, a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráit érintő munkajogi és társadalombiztosítási jogi ügyekben, valamint e bírák nyugdíjazásával kapcsolatos ügyekben döntéshozatali hatáskört biztosított a fegyelmi tanács számára, amelynek függetlensége és pártatlansága nem biztosított, nem teljesítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségét.

81

E tekintetben a Bizottság egyrészről arra a körülményre támaszkodik, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 1a., 2. és 3. pontja értelmében a fegyelmi tanács hatáskörébe tartozó ügyek közvetlenül érintik a bírák jogállását és a feladataik ellátásával kapcsolatos feltételeket, másrészről pedig a 2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés (C‑791/19 R, EU:C:2020:277) 52–81. pontjában szereplő értékelésekre, valamint a Bíróság által az A. K. ítéletben kifejtett értelmezési szempontokra támaszkodik, amelyekből kitűnik, hogy a fegyelmi tanács függetlenségének és pártatlanságának hiányára alapított kifogás első látásra nem tűnik teljesen megalapozatlannak.

82

Annak vizsgálata érdekében, hogy a jelen ügyben a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének a) és b) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések elrendelését illetően teljesül‑e a fumus boni iuris feltétele, hangsúlyozni kell, hogy – amint arra a jelen végzés 51. pontja emlékeztetett – az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében minden tagállamnak biztosítania kell többek között, hogy jogorvoslati rendszerében, az uniós jog által szabályozott területeken az uniós jog értelmében vett „bíróságnak” minősülő fórumok, amelyek ilyen minőségükben az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekben döntést hozhatnak, teljesítik a hatékony bírói jogvédelem követelményeit (A. B. ítélet, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

83

Márpedig e jogvédelem biztosítása érdekében az említett fórumok függetlenségének megőrzése alapvető fontosságú, amint azt a Charta 47. cikkének második bekezdése megerősíti, amely a hatékony jogorvoslathoz való alapvető joghoz fűződő követelmények sorában említi a „független” bírósághoz való fordulást (lásd ebben az értelemben: 2021. május 18‑iAsociaţia Forumul Judecătorilor Din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 194. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

84

A bíróságok függetlenségére vonatkozó e követelmény – amely a bírói hivatás velejárója – a hatékony bírói jogvédelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegéből következik, amely döntő jelentőségű a jogalanyok uniós jogból eredő valamennyi joga védelmének biztosítása és a tagállamok EUSZ 2. cikkben felsorolt közös értékeinek, különösen pedig a jogállamiság értékének a megőrzése szempontjából. A hatalmi ágak szétválasztása elvének megfelelően, amely a jogállamiság működését jellemzi, a bíróságok függetlenségét biztosítani kell többek között a jogalkotó és a végrehajtó hatalommal szemben (2021. május 18‑iAsociaţia Forumul Judecătorilor Din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 195. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

85

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog által megkövetelt függetlenségi és pártatlansági garanciák olyan szabályok meglétét igénylik – különösen ami az érintett fórum összetételét, a kinevezést, a megbízatás időtartamát, valamint a tagjaikat érintő elfogultsági, kizárási és felmentési okokat illeti –, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, a szóban forgó fórum külső tényezők általi befolyásolhatatlanságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában fennálló semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását (2021. április 20‑iRepubblika ítélet, C‑896/19, EU:C:2021:311, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

86

E tekintetben fontos, hogy a bírákat ne érje a függetlenségüket veszélyeztető külső beavatkozás vagy nyomás. A bírák jogállására, valamint hivatásuk gyakorlására alkalmazandó szabályoknak különösen lehetővé kell tenniük nemcsak az utasításokban megnyilvánuló bármely közvetlen befolyás kizárását, hanem az olyan közvetettebb befolyás kizárását is, amely hatással lehet az érintett bírák határozataira, továbbá ily módon a bírák függetlensége vagy pártatlansága látszata hiányának kizárását, amely sértheti azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban és jogállamban az igazságszolgáltatásnak az említett jogalanyokban keltenie kell (2021. május 18‑iAsociaţia Forumul Judecătorilor Din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 197. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

87

Ebben az összefüggésben a Bíróság kimondta, hogy a bírói függetlenség követelménye azt írja elő, hogy az ítélethozatali feladatokat ellátó személyek fegyelmi felelősségi rendszerére vonatkozó szabályok foglalják magukban a szükséges garanciákat, hogy elkerülhető legyen annak veszélye, hogy ezt a rendszert a bírósági határozatok tartalmának politikai ellenőrzési rendszereként alkalmazzák. E tekintetben az olyan szabályok megalkotása, amelyek egyaránt meghatározzák – többek között – a fegyelmi vétségnek minősülő magatartásokat és a konkrétan alkalmazandó szankciókat, illetve amelyek egy független fórum olyan eljárását írják elő, amely maradéktalanul biztosítja a Charta 47. és 48. cikkében rögzített jogokat, különösen a védelemhez való jogot, továbbá amely szabályok biztosítják a fegyelmi testület határozatainak bíróság előtti megtámadhatóságát, az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzéséhez elengedhetetlen garanciáknak minősülnek (2021. május 18‑iAsociaţia Forumul Judecătorilor Din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 198. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88

Hasonlóképpen, amennyiben egy tagállam a bírákkal szembeni büntetőeljárásokra irányadó különös szabályokat ír elő, többek között ez utóbbiak mentelmi jogának a büntetőeljárás lefolytatása céljából történő felfüggesztését illetően, a bírói függetlenség követelménye megköveteli – azért, hogy a jogalanyokban eloszlassanak a jelen végzés 85. és 86. pontjában említetthez hasonló minden jogos kétséget –, hogy ezeket a különös szabályokat az igazságszolgáltatás megfelelő működésével kapcsolatos objektív és ellenőrizhető követelmények igazolják, valamint hogy – az e bírák fegyelmi felelősségével kapcsolatos szabályokhoz hasonlóan – előírják az annak biztosításához szükséges garanciákat, hogy sem magát a bírák mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló eljárást, sem a büntetőeljárást nem lehet az említett bírák tevékenységeinek politikai ellenőrzését szolgáló rendszerként alkalmazni, és hogy azok teljes mértékben garantálják a Charta 47. és 48. cikkében kimondott jogokat (lásd ebben az értelemben: 2021. május 18‑iAsociaţia Forumul Judecătorilor Din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 213. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennek még inkább így kell lennie, ha a bírák mentelmi jogának a büntetőeljárás alá vonásuk céljából történő felfüggesztését engedélyező határozatok maguk következményekkel járnak az érintett bírák jogállására vagy feladataik ellátásának feltételeire nézve.

89

A fentiekből következik, hogy annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó területeken a jogorvoslati rendszerükhöz tartozó nemzeti bíróságok megfeleljenek a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek, köztük a függetlenség követelményének, és ily módon az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alapján őket terhelő kötelezettségek tiszteletben tartása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az e bíróságok bíráinak jogállására és feladataik ellátásának feltételeire, különösen az e bírák mentelmi jogának a felfüggesztésére irányadó feltételekre vonatkozó rendszer tiszteletben tartsa a bírói függetlenség elvét, különösen annak biztosításával, hogy az e rendszer keretében hozott határozatokat olyan fórum hozza vagy vizsgálja felül, amely maga is megfelel a hatékony bírói jogvédelem garanciáinak (lásd analógia útján: 2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑791/19 R, EU:C:2020:277, 35. pont).

90

A jelen ügyben azonban meg kell állapítani, hogy egyrészről a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráit érintő munkajogi és társadalombiztosítási jogi ügyek, valamint az e bírák nyugdíjazásával kapcsolatos ügyek, amelyek a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 2. és 3. pontja alapján a fegyelmi tanács hatáskörébe tartoznak, nemcsak az uniós jog alkalmazásával járhatnak, hanem – amint arra a Bizottság rávilágított – e bírák jogállására és feladataik ellátásának feltételeire is vonatkoznak.

91

Másrészről – amint azt a Bizottság anélkül hangsúlyozta, hogy a Lengyel Köztársaság ezt vitatta volna – a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) és a rendes bíróságok bírái mentelmi jogának a büntetőeljárás alá vonásuk céljából történő felfüggesztésére vonatkozó határozatok azzal a hatással járnak, hogy az érintettet adott esetben határozatlan időtartamra felfüggesztik tisztségéből, és illetményét ugyanerre az időtartamra 25%‑tól 50%‑ig terjedő mértékben csökkentik. Következésképpen a bírák és a bírósági titkárok büntetőeljárás alá vonásának, illetve előzetes letartóztatásának engedélyezésére vonatkozó ügyek, amelyek a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑a 1a. pontja alapján a fegyelmi tanács hatáskörébe tartoznak, a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) és a rendes bíróságok bíráinak jogállására és feladataik ellátásának feltételeire vonatkoznak.

92

Ennélfogva a jelen végzés 89. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Lengyel Köztársaságnak ahhoz, hogy eleget tegyen az őt az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alapján terhelő kötelezettségeknek, biztosítania kell, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 1a., 2. és 3. pontjában említett ügyekben való határozathozatali hatáskört olyan fórumra ruházzák, amely megfelel a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek, köztük a függetlenség követelményének.

93

Ily módon az érdemi kereset negyedik kifogása azt a kérdést veti fel, hogy a fegyelmi tanács megfelel‑e ezeknek a követelményeknek.

94

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság az A. K. ítéletben a függetlenség és a pártatlanság követelményének terjedelmét pontosan egy, a fegyelmi tanácshoz hasonló fórummal összefüggésben határozta meg.

95

Egyrészről azon feltételeket illetően, amelyek között a fegyelmi tanácson belül eljáró bírák kinevezésére sor került, a Bíróság – miután rámutatott arra, hogy e bírákat a nemzeti igazságszolgáltatási tanács javaslatára a Lengyel Köztársaság elnöke nevezi ki – az A. K. ítélet 137. és 138. pontjában a 2019. június 24‑iBizottság kontra Lengyelország (A legfelsőbb bíróság függetlensége) ítélet (C‑619/18, EU:C:2019:531) 115. és 116. pontját alapul véve kimondta, hogy noha a nemzeti igazságszolgáltatási tanács e kinevezési folyamatban való részvétele hozzájárulhat az említett folyamat objektívvé tételéhez, amennyiben korlátozza azt a mozgásteret, amely a Lengyel Köztársaság elnöke számára az őt megillető hatáskör gyakorlása során rendelkezésre áll, ez csak azzal a feltétellel történhet meg, többek között, ha maga a nemzeti igazságszolgáltatási tanács kellően független a jogalkotó és a végrehajtó hatalomtól, valamint a Lengyel Köztársaság elnökétől. Márpedig e tekintetben a Bíróság az A. K. ítélet 142–145. pontjában – a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk alapján – azonosított olyan elemeket, amelyek együttesen figyelembe véve egy olyan szerv függetlenségének megkérdőjelezéséhez vezethetnek, mint amilyen a nemzeti igazságszolgáltatási tanács (lásd még: 2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑791/19 R, EU:C:2020:277, 68. és 69. pont).

96

Másrészről a fegyelmi tanács bírái kinevezésének körülményeitől, valamint a nemzeti igazságszolgáltatási tanács e tekintetben játszott szerepétől függetlenül, a Bíróság az A. K. ítélet 147–151. pontjában a fegyelmi tanácsot közvetlenebbül jellemző egyéb tényezőket is azonosított, és ezen ítélet 152. pontjában megállapította, hogy noha önmagában és elkülönülten figyelembe véve e körülmények egyike sem vezethet e fórum függetlenségének kétségbe vonásához, azok kombinációjára azonban lehet, hogy ez nem érvényes, annál is inkább, ha a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsra vonatkozó vizsgálatnak azt kellene feltárnia, hogy e szerv nem független a jogalkotó és végrehajtó hatalomtól (lásd még: 2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑791/19 R, EU:C:2020:277, 71. pont).

97

Márpedig a Bíróság által az A. K. ítéletben kifejtett értelmezési szempontok, valamint a munkaügyi tanács által ezen ítélet nyomán hozott 2019. december 5‑i ítélet fényében első látásra nem zárható ki, hogy a fegyelmi tanács nem felel meg a bírák függetlensége EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő követelményének (lásd ebben az értelemben: 2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑791/19 R, EU:C:2020:277, 77. pont).

98

Következésképpen –anélkül hogy ebben a szakaszban határozni kellene a felek által az érdemi kereset negyedik kifogása keretében hivatkozott érvek megalapozottságáról, ami kizárólag az ügy érdeméről határozó bíróság hatáskörébe tartozik – meg kell állapítani, hogy tekintettel a Bizottság által ismertetett elemekre, a jelen végzés 82–89. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra, valamint a többek között az A. K. ítéletben kifejtett értelmezési szempontokra, az ezen intézmény által e kifogásban előterjesztett érvek első látásra nem tűnnek teljesen megalapozatlannak a jelen végzés 79. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.

99

E következtetést nem vonhatják kétségbe a Lengyel Köztársaság által előadott érvek.

100

A Lengyel Köztársaság elsősorban ugyanis azt állítja, hogy a Bíróságnak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogra vonatkozó követelményekkel kapcsolatos újabb – különösen a 2020. július 9‑iLand Hessen ítéletből (C‑272/19, EU:C:2020:535) és a 2021. április 20‑iRepubblika ítéletből (C‑896/19, EU:C:2021:311), a Bíróság elnökhelyettesének 2020. szeptember 10‑iTanács kontra Sharpston végzéséből (C‑424/20 P(R), nem tették közzé, EU:C:2020:705), valamint az Európai Unió Törvényszékének 2020. október 6‑iSharpston kontra Tanács és a tagállamok kormányképviselőinek konferenciája ítéletéből (T‑180/20, nem tették közzé, EU:T:2020:473) eredő – ítélkezési gyakorlatára tekintettel az érdemi kereset negyedik kifogását el kell utasítani. Ebből az ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy a tagállamokat terhelő, az EUM‑Szerződés e rendelkezéséből eredő azon kötelezettség, hogy biztosítsák az igazságszolgáltatás függetlenségét, nem zárja ki a bírák politikusok általi kinevezésére irányuló eljárásokat, amelyekben a bírák képviselői nem vesznek részt, és amelyek nem képezhetik bírósági felülvizsgálat tárgyát.

101

A Lengyel Köztársaság állításaival ellentétben azonban egyrészről a 2020. július 9‑iLand Hessen ítélet (C‑272/19, EU:C:2020:535) és a 2021. április 20‑iRepubblika ítélet (C‑896/19, EU:C:2021:311) csupán alkalmazta a Bíróság korábbi ítélkezési gyakorlatát, különösen az A. K. ítéletben levezetett elveket. Másrészről a 2020. szeptember 10‑iTanács kontra Sharpston végzés (C‑424/20 P(R), nem tették közzé, EU:C:2020:705) csupán azt állapította meg, hogy a tagállamok kormányképviselői által hozott határozat elleni kereset első látásra nyilvánvalóan elfogadhatatlan, mivel az ilyen határozatra – mivel az nem valamely uniós intézménytől, szervtől vagy szervezettől származik – nem terjed ki a jogszerűségnek a Bíróság által az EUMSZ 263. cikk alapján gyakorolt felülvizsgálata, és ezt a megállapítást a Törvényszék 2020. október 6‑iSharpston kontra Tanács és a tagállamok kormányképviselőinek konferenciája végzése (T‑180/20, nem tették közzé, EU:T:2020:473) elleni fellebbezés nyomán hozott, 2021. június 16‑iSharpston kontra Tanács és a tagállamok kormányképviselőinek konferenciája végzés (C‑684/20 P, nem tették közzé, EU:C:2021:486) is megerősítette.

102

Ennélfogva a jelen végzés 100. pontjában említett ítélkezési gyakorlat az érdemi kereset negyedik kifogását illetően nem teheti kétségessé a fumus boni iuris fennállását.

103

Másodsorban a Lengyel Köztársaság az A. K. ítélet azon kérdést illetően fennálló relevanciájának hiányára hivatkozik, hogy az érdemi kereset negyedik kifogása első látásra nem tűnik‑e teljesen megalapozatlannak, azzal az indokkal, hogy ezt az ítéletet sajátos ténybeli összefüggésben hozták.

104

E tekintetben, noha igaz, hogy a Bíróság az A. K. ítéletben nem állapította meg, hogy a szóban forgó lengyel jogszabályok nem felelnek meg az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének, és az e tekintetben szükséges értékelések elvégzését a kérdést előterjesztő bíróságra bízta, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk által bevezetett előzetes döntéshozatali eljárás közvetlen együttműködést hoz létre a Bíróság és a tagállami bíróságok között. Ezen eljárás keretében – amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul – az ügy tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik, amelynek feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét, míg a Bíróság a nemzeti bíróság által rendelkezésre bocsátott tények alapján kizárólag az uniós jogi rendelkezés értelmezéséről és érvényességéről foglalhat állást (2017. október 25‑iPolbud – Wykonawstwo ítélet, C‑106/16, EU:C:2017:804, 27. pont; 2018. május 30‑iDell’Acqua ítélet, C‑370/16, EU:C:2018:344, 31. pont; 2021. április 20‑iRepubblika ítélet, C‑896/19, EU:C:2021:311, 28. pont).

105

Ebben az összefüggésben a Bíróság feladatát aszerint kell megkülönböztetni, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel, vagy pedig kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel fordulnak hozzá. Amíg ugyanis a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a Bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a Bizottság vagy az érintett tagállamtól eltérő tagállam által vitatott nemzeti intézkedés vagy gyakorlat általában véve ellentétes‑e az uniós joggal, és ebben az esetben nem szükséges, hogy erre vonatkozóan jogvita legyen folyamatban a nemzeti bíróságok előtt, addig az előzetes döntéshozatali eljárásban a Bíróságnak ezzel szemben az a feladata, hogy segítséget nyújtson a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő konkrét jogvita elbírálásában (2020. március 26‑iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 47. pont; 2021. április 20‑iRepubblika ítélet, C‑896/19, EU:C:2021:311, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

106

Emlékeztetni kell arra is, hogy jóllehet a Bíróság az előzetes döntéshozatali eljárásban nem dönthet a nemzeti jog rendelkezéseinek az uniós jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről, a Bíróság ugyanakkor többször is kimondta: hatáskörrel rendelkezik arra, hogy tájékoztassa a kérdést előterjesztő bíróságot minden olyan, az uniós jog releváns értelmezésére vonatkozó szempontról, amely lehetővé teszi e bíróság számára ezen összeegyeztethetőség értékelését az előtte folyó eljárásban (2010. január 26‑iTransportes Urbanos y Servicios Generales ítélet, C‑118/08, EU:C:2010:39, 23. pont; 2021. április 20‑iRepubblika ítélet, C‑896/19, EU:C:2021:311, 30. pont).

107

Ezen ítélkezési gyakorlat alapján a Bíróság az A. K. ítélet 132. pontjában pontosította, hogy vizsgálatát az uniós jog rendelkezéseire korlátozta, és azt a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznosan értelmezte, amelynek a Bíróság által szolgáltatott értelmezési szempontok fényében kell értékelnie a szóban forgó lengyel jogszabályok uniós joggal való összeegyeztethetőségét az előtte folyamatban lévő jogviták eldöntése érdekében (lásd még: 2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑791/19 R, EU:C:2020:277, 75. pont).

108

Éppen e tényezők relevanciája nem korlátozható a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) 2019. december 5‑i ítéletének ténybeli körülményeire, amennyiben az említett tényezők lényegében a fegyelmi tanács hatásköreire, összetételére, a tagjai kinevezésének feltételeire és a kinevezési folyamatra, valamint a Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróság) belüli autonómiájának fokára vonatkoznak (2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑791/19 R, EU:C:2020:277, 76. pont).

109

Így nem lehet helyt adni a Lengyel Köztársaság azon érvének, amellyel vitatja, hogy az A. K. ítélet releváns lenne annak értékelése szempontjából, hogy az érdemi kereset negyedik kifogása első látásra nem tűnik‑e teljesen megalapozatlannak.

110

Harmadsorban a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a nemzeti legfelsőbb bíróságok bíráinak kinevezési eljárását illetően más tagállamokban hasonló szabályok vannak, mint a Lengyel Köztársaságban. Ebben az összefüggésben a Lengyel Köztársaság egyrészről a Cseh Köztársaságban, Németországban, Írországban, Litvániában, Máltán és Ausztriában fennálló rendszereket említi, amelyek értelmében e bírák kiválasztását kizárólag vagy túlnyomó részben a végrehajtó vagy a törvényhozó hatalmat gyakorló személyekre bízzák, valamint másrészről a Belgiumban, Dániában és Franciaországban fennálló rendszereket, amelyek értelmében az igazságszolgáltatás képviselői részt vesznek a legfelsőbb bíróságok bíráinak kinevezési eljárásában, azonban nem gyakorolnak meghatározó befolyást e bírák kiválasztására. Ami egyébiránt különösen a nemzeti igazságszolgáltatási tanács kinevezési eljárását illeti, a Lengyel Köztársaság említést tesz még a spanyol rendszerről, a Consejo General del Poder Judicial (legfelsőbb igazságügyi tanács, Spanyolország) tagjai kinevezésének feltételeire hivatkozva. A Lengyel Köztársaság szerint az, hogy a Bizottság e nemzeti rendszereket nem kifogásolta, azt bizonyítja, hogy ezen intézmény fegyelmi tanács függetlenségének hiányára vonatkozó kifogása megalapozatlan.

111

E tekintetben ugyanakkor elegendő megállapítani, hogy a jelen eljárás szempontjából a Lengyel Köztársaság nem hivatkozhat hasznosan az érdemi kereset negyedik kifogásában említett nemzeti rendelkezésekhez hasonló szabályok állítólagos létezésére annak alátámasztása érdekében, hogy e kifogást illetően nem teljesül a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel (2018. december 17‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑619/18 R, EU:C:2018:1021, 58. pont).

112

Negyed‑ és utolsósorban a Lengyel Köztársaság a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái kinevezési rendszerének, valamint az e bírák kijelölésében részt vevő szerv, a nemzeti igazságszolgáltatási tanács tagjai kinevezési eljárásának jellemzőire hivatkozik annak alátámasztása érdekében, hogy e rendszer megfelel az e bírák függetlensége követelményének.

113

Ezen érvelés alapján azonban – figyelemmel többek között a Bíróság által az A. K. ítéletben kifejtett értelmezési szempontokra – nem lehet megállapítani, hogy az érdemi kereset negyedik kifogása első látásra teljesen megalapozatlan.

114

A fenti megfontolásokra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének a) és b) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések elrendelését illetően teljesül a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel.

115

Amint az a jelen végzés 68. pontjában felidézésre került, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a jövőbeli végleges határozat teljes érvényesülésének biztosítása annak elkerülése érdekében, hogy a Bíróság által nyújtott jogvédelemben hézag keletkezhessen. E cél elérése érdekében kell a sürgősséget annak alapján megítélni, hogy az ideiglenes döntés meghozatala szükséges‑e azért, hogy elkerülhető legyen, hogy az ideiglenes védelmet kérő félnek súlyos és helyrehozhatatlan kára keletkezzen. Ezt a felet terheli annak bizonyítása, hogy az érdemi eljárás befejezését nem tudná kivárni, anélkül hogy ilyen jellegű kár érné. Az ilyen súlyos és helyrehozhatatlan kár megállapításához nem szükséges megkövetelni a kár bekövetkezésének teljes bizonyossággal történő bizonyítását. Elegendő, ha a kár kellő valószínűséggel előre látható (2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑791/19 R, EU:C:2020:277, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

116

Ezenkívül az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak – egyedül a sürgősség mérlegelése érdekében, és anélkül, hogy ez részéről bármilyen állásfoglalást jelentene az ideiglenes intézkedést kérelmező fél által az ügy érdemét illetően előadott kifogások megalapozottsága tárgyában – feltételeznie kell, hogy e kifogások alkalmasak arra, hogy azoknak helyt adjanak. Ugyanis azon súlyos és helyrehozhatatlan kár, amelynek valószínűsíthető bekövetkezését bizonyítani kell, az a kár, amely – amennyiben az ügy érdemében a Bíróság helyt ad a keresetnek – adott esetben a kért ideiglenes intézkedés elrendelésének megtagadásából eredne (2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑791/19 R, EU:C:2020:277, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

117

Következésképpen a jelen ügyben a Bíróságnak a sürgősség értékelése során abból kell kiindulnia, hogy az érdemi kereset negyedik kifogásában említett nemzeti rendelkezések alkalmasak lehetnek arra, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráit érintő munkajogi és társadalombiztosítási jogi ügyekben, az e bírák nyugdíjazásával kapcsolatos ügyekben, valamint a bírák vagy a bírósági titkárok büntetőeljárás alá vonásának, illetve előzetes letartóztatásának engedélyezésére vonatkozó ügyekben való határozathozatali hatáskört olyan fórumra ruházzák, amelynek függetlensége nem biztosítható, és így azok ellentétesek lehetnek a Lengyel Köztársaság EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő, annak biztosítására vonatkozó kötelezettségével, hogy az uniós jog által szabályozott területeken a jogorvoslati rendszeréhez tartozó nemzeti bíróságok megfeleljenek a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek.

118

Ezen értékelés során egyébiránt figyelembe kell venni, hogy a fegyelmi tanács már megkezdte tevékenységét a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 1a., 2. és 3. pontjában említett ügyekben.

119

Ezenkívül, ami különösen a bírák vagy a bírósági titkárok büntetőeljárás alá vonásának, illetve előzetes letartóztatásának engedélyezésére vonatkozó ügyeket illeti, fontos figyelembe venni azt is, hogy – amint azt a Bizottság megjegyezte, és a Lengyel Köztársaság nem vitatta – először is a módosító törvény hatálybalépésének napja, 2020. február 14. és 2021. március 15. közötti időszakban több mint 40 kérelmet – köztük egy, a munkaügyi tanács elnökét érintő kérelmet – terjesztettek a fegyelmi tanács elé, és 2020. november 5. óta több mint 20 kérelmet már megvizsgáltak. Másodszor, a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráit érintő kérelmek száma az érdemi kereset benyújtását megelőző hetekben megemelkedett, így többek között a Prokuratura Krajowa (országos ügyészség, Lengyelország) 2021. március 16‑án e bíróság büntetőtanácsának három bírája tekintetében a büntetőeljárás alá vonás engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő. Harmadszor, a fegyelmi tanács több mint tizenkét olyan határozatot hozott, amelyben engedélyezte bírák büntetőeljárás alá vonását, valamint bírák tisztségükből való felfüggesztését és illetményüknek a felfüggesztés időtartama alatt 25%‑tól 50%‑ig terjedő csökkentését.

120

Ebben az összefüggésben meg kell vizsgálni, hogy – amint arra a Bizottság hivatkozik – az érdemi kereset negyedik kifogásában említett nemzeti rendelkezések alkalmazása és a fegyelmi tanács által a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 1a. pontja alapján hozott határozatok joghatásainak fenntartása alkalmas‑e arra, hogy súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozzon az uniós jogrend vonatkozásában.

121

E tekintetben – amint az a jelen végzés 88. és 89. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból kitűnik – az a körülmény, hogy az érdemi kereset negyedik kifogásában említett nemzeti rendelkezések alkalmazásából adódóan a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráit érintő munkajogi és társadalombiztosítási jogi ügyek, az e bírák nyugdíjazásával kapcsolatos ügyek, valamint a bírák vagy a bírósági titkárok büntetőeljárás alá vonásának, illetve előzetes letartóztatásának engedélyezésére vonatkozó ügyek vizsgálata a végleges ítélet kihirdetéséig egy olyan fórum, azaz a fegyelmi tanács hatáskörébe tartozik, amelynek függetlensége nem biztosítható, alkalmas arra, hogy ugyanezen időszak során veszélyeztesse a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) és a rendes bíróságok függetlenségét.

122

Amint azt a Bizottság megjegyezte és amint az egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából is kitűnik ugyanis, a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) és a rendes bíróságok bírái függetlenségének befolyásolására pusztán annak kilátásba helyezése is alkalmas, hogy ki vannak téve azon kockázatnak, hogy a mentelmi joguknak a büntetőeljárás alá vonásuk céljából történő felfüggesztése iránti kérelmeket olyan fórum fogja vizsgálni, amelynek függetlensége nem biztosítható, figyelemmel azokra a következményekre – azaz a tisztségükből határozatlan időre történő felfüggesztésre és illetményüknek szintén határozatlan időtartamra 25%‑tól 50%‑ig terjedő csökkentésére –, amelyekkel a mentelmi jog felfüggesztése az érintett bírák számára járhat (lásd analógia útján: 2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑791/19 R, EU:C:2020:277, 90. pont).

123

Hasonlóképpen, önmagában az a tény, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak jogállását és munkafeltételeit közvetlenül érintő ügyek, így például a munkajogi és társadalombiztosítási jogi, valamint a nyugdíjazással kapcsolatos ügyek vizsgálatát olyan fórumra bízzák, amelynek függetlensége nem biztosítható, alkalmas arra, hogy kétségeket keltsen a jogalanyokban az említett bírák függetlenségét illetően.

124

Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az, hogy egy kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgyát képező nemzeti rendelkezés alkalmazásából adódóan a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) függetlensége az e keresetet elbíráló kihirdetéséig esetlegesen nem biztosítható, alkalmas arra, hogy súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozzon az uniós jogrend, és ebből következően a jogalanyok uniós jogból eredő jogai, valamint az EUSZ 2. cikkben meghatározott, az Unió alapját képező értékek, így különösen a jogállamiság vonatkozásában (lásd ebben az értelemben: 2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑791/19 R, EU:C:2020:277, 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

125

A fentiekből következik, hogy amint azt a Bizottság előadta, az érdemi kereset negyedik kifogásában említett nemzeti rendelkezések alkalmazása – mivel azok a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) és a rendes bíróságok bíráit érintő munkajogi és társadalombiztosítási jogi ügyekben, az e bírák nyugdíjazásával kapcsolatos ügyekben, valamint a lengyel igazságszolgáltatási rendszer bírái vagy bírósági titkárai büntetőeljárás alá vonásának vagy előzetes letartóztatásának engedélyezésére vonatkozó ügyekben való határozathozatal tekintetében hatáskört biztosítanak a fegyelmi tanács számára, amelynek függetlensége nem biztosítható – alkalmas arra, hogy az uniós jogrend számára súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozzon.

126

Végül, amennyiben a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) és a rendes bíróságok bírái függetlenségének veszélyeztetésére pusztán annak kilátásba helyezése is alkalmas, hogy ki vannak téve azon kockázatnak, hogy a mentelmi joguknak a büntetőeljárás alá vonásuk céljából történő felfüggesztése iránti kérelmeket a fegyelmi tanácshoz hasonló olyan fórum fogja vizsgálni, amelynek függetlensége nem biztosítható, úgy a bírák mentelmi jogának felfüggesztésére vonatkozó, az érintett bírák tisztségükből történő felfüggesztésével és illetményük összegének csökkentésével járó határozatok e fórum általi meghozatala még inkább alkalmas arra, hogy kétségeket ébresszen a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) és a rendes bíróságok – ilyen határozatok által nem érintett – bíráinak befolyástól való mentességét és a határozataikra esetlegesen hatást gyakorló külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát illetően, és e bírák függetlensége vagy pártatlansága látszatának olyan hiányához vezessen, amely sértheti azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban és jogállamban az igazságszolgáltatásnak az említett jogalanyokban keltenie kell.

127

Ennélfogva az a körülmény, hogy a fegyelmi tanácsnak a bírák büntetőeljárás alá vonását engedélyező határozatai joghatásainak fenntartásából adódóan a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) és a rendes bíróságok e határozatokkal nem érintett bíráinak függetlensége a végleges ítélet kihirdetéséig nem biztosítható, alkalmas arra, hogy súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozzon az uniós jogrend vonatkozásában, annál is inkább, hogy ebben az időszakban az igazságszolgáltatási feladatok ellátása kizárólag e bírákra fog hárulni.

128

Amint azt a Bizottság megjegyezte, ez a kockázat csak úgy kerülhető el, ha az e határozatokkal érintett bírák számára biztosítják a jogszabály szerinti helyzetük helyreállítását, valamint a jogaikat és a feladataik ellátásának feltételeit illetően azon helyzet helyreállítását, amely az említett határozatok meghozatala előtt állt fenn.

129

E körülmények között úgy tekintendő, hogy a Bizottság bizonyította, hogy a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének a) és b) pontjában említett ideiglenes intézkedések elrendelésének megtagadása esetén egyrészről az érdemi kereset negyedik kifogásának tárgyát képező nemzeti rendelkezések alkalmazása, és másrészről a lengyel igazságszolgáltatási rendszer bíráinak büntetőeljárás alá vonását engedélyező határozatok joghatásainak fenntartása alkalmas lenne arra, hogy súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozzon az uniós jogrend vonatkozásában.

130

A Lengyel Köztársaság által a sürgősség hiányának bizonyítása érdekében előadott érvek nem kérdőjelezhetik meg ezt az értékelést.

131

A Lengyel Köztársaság elsősorban azt állítja, hogy a Bizottság késlekedett a kereset negyedik kifogása keretében állított kötelezettségszegés megszüntetésére irányuló, egymást követő lépések megtételével, mivel a fegyelmi tanács a legfelsőbb bíróságról szóló törvény elfogadása, és nem a módosító törvény elfogadása óta rendelkezik hatáskörrel a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 1a., 2. és 3. pontjában megjelölt jellegű ügyekben való határozathozatalra.

132

Ami ugyanis a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 2. és 3. pontját illeti, ezek már a legfelsőbb bíróságról szóló törvényben is szerepeltek. Ami az 1a. pontot illeti, az csupán kiterjesztette a fegyelmi tanácsnak a bírák vagy bírósági titkárok büntetőeljárás alá vonásának vagy előzetes letartóztatásának engedélyezésére vonatkozó ügyekben való határozathozatalra vonatkozóan fennálló, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény más rendelkezéseiből következő hatáskörét a rendes bíróságok bíráit és a bírósági titkárokat érintő ügyekben folytatott elsőfokú eljárásra.

133

Ezenkívül – ami a fegyelmi tanácsnak a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 2. és 3. pontjában megjelölt ügyekben fennálló hatáskörét illeti – a Bíróság által az A. K. ítéletben kifejtett értelmezési szempontok lehetővé teszik az e rendelkezés alkalmazásából eredő súlyos és helyrehozhatatlan kár kockázatának kiküszöbölését. Amennyiben ugyanis ezen értelmezési szempontok tükrében azt kellene megállapítani, hogy ezen ügyek valamelyikének a fegyelmi tanács általi vizsgálata nem teszi lehetővé a független bírósághoz való jog biztosítását, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései lehetővé tennék a fegyelmi tanácsra az ebben az ügyben történő határozathozatalra vonatkozó hatáskört ruházó rendelkezések mellőzését és az ügy másik bíróság elé utalását, amely ez utóbbi rendelkezések hiányában hatáskörrel rendelkezne.

134

E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy amint az a jelen végzés 29–37. pontjából kitűnik, a Bizottság a módosító törvényre vonatkozó első felszólító levelet 2020. április 29‑én, vagyis négy hónappal e törvény – csupán nyolcnapos jogalkotási eljárást követően történő – elfogadása után intézte a Lengyel Köztársasághoz. Figyelemmel azonban arra, hogy a módosító törvény nem csupán a legfelsőbb bíróságról szóló törvényt, hanem más törvényeket, így a rendes bírságokról szóló törvényt és a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt is módosította, a módosító törvénnyel beiktatott valamennyi módosításnak és azok uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára, valamint hatásaik értékelésére fordított e négy hónapos időtartam nem tekinthető észszerűtlennek. Egyébiránt a Bizottság és a Lengyel Köztársaság közötti, az e felszólító levél és az érdemi kereset benyújtása között folytatott levélváltások időbeli sorrendje nem arról tanúskodik, hogy ez az intézmény az állítólagos kötelezettségszegés megállapíttatására irányuló lépéseket illetően különösebben tétlenkedett volna.

135

Ezt követően, ami a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 1a. pontjával a fegyelmi tanácsra ruházott hatáskört illeti, azon kívül, hogy nem vitatott, hogy e rendelkezés a módosító törvénnyel újonnan került beiktatásra, a Lengyel Köztársaság írásbeli észrevételeiben megerősítette a Bizottság által szolgáltatott adatokat mind a fegyelmi tanácshoz a2020. február 14. és 2021. március 15. közötti időszakban benyújtott, a bírák mentelmi jogának felfüggesztése iránti kérelmek, mind az e tanács által 2020. november 5. óta megvizsgált kérelmek – a jelen végzés 119. pontjában felidézett – számát illetően.

136

Igaz, hogy a Lengyel Köztársaság vitatja a Bizottság által az ezen adatokból levont következtetést, vagyis a fegyelmi tanács által a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 1a. pontja alapján folytatott tevékenységeknek az érdemi kereset és a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtása előtti utolsó hónapokban történő intenzívebbé válását, amely ezen intézmény szerint bizonyítja a sürgősség fennállását. E tagállam ugyanis megjegyzi, hogy amikor egy törvény egy adott bíróság számára hatáskört biztosít az ügyek egy új kategóriájának elbírálására, e bíróságnak először az ezen ügyekre vonatkozó vizsgálatokat kell folytatnia, így az adott tárgyban hozott határozatok száma először szükségképpen alacsony. E tagállam ebből azt a következtetést vonja el, hogy pusztán annak alapján, hogy a fegyelmi tanács a módosító törvény elfogadását követően, a 2020. november 5. és 2021. március 15. közötti időszakban több határozatot hozott, mint a 2020. február 14. és 2020. november 5. közötti időszakban, észszerűen nem állítható, hogy e tanács tevékenysége intenzívebbé vált volna.

137

Mindazonáltal ezzel az állítással a Lengyel Köztársaság nemcsak ellentmond annak az állításának, amely szerint a fegyelmi tanács már több mint három éve határoz a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 1a. pontjában megjelölt jellegű ügyekben, hanem azt is alátámasztja, hogy a fegyelmi tanács tevékenysége – az e rendelkezés alapján történő határozathozatalt illetően – a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtását megelőző időszakban jelentősebb mértékű volt, mint a módosító törvény hatálybalépését közvetlenül követő időszakban.

138

Végül, a sürgősség hiányának bizonyítása érdekében a Lengyel Köztársaság nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 2. és 3. pontja már a legfelsőbb bíróságról szóló törvényben szerepelt, és arra sem, hogy az A. K. ítélet lehetővé teszi az e rendelkezés alkalmazásából eredő súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezése kockázatának mérséklését. A módosító törvény ugyanis beiktatott bizonyos olyan rendelkezéseket, amelyeket a Bizottság az érdemi kereset keretében többek között azon az alapon kifogásol, hogy azok akadályozzák a nemzeti bíróságokat abban, hogy alkalmazzák az ezen ítéletből eredő elveket, és ennélfogva a módosító törvény hatálybalépése óta veszélyeztetik az említett ítélet említett szempontból történő tényleges érvényesülését.

139

A Lengyel Köztársaság másodsorban azt állítja, hogy az igazságszolgáltatást nem érheti kár abból adódóan, hogy felfüggesztik egy olyan bíró mentelmi jogát, akivel szemben bizonyítékok vannak bűncselekmény elkövetésére, valamint abból adódóan, hogy vele szemben lehetővé válik a büntetőeljárás lefolytatása. Az ilyen kár bekövetkezésének kockázata annál is inkább nem áll fenn, hogy a mentelmi jogot felfüggesztő határozatot követő büntetőeljárásra nem a fegyelmi tanács, hanem a büntetőtanács előtt kerül sor.

140

E tekintetben azonban elegendő megjegyezni, hogy – amint az a jelen végzés 121–125. pontjában szereplő értékelésekből kitűnik – a súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésének kockázata nem abból következik, hogy a lengyel igazságszolgáltatási rendszer bíráival szemben a mentelmi jogukat büntetőeljárás alá vonás céljából felfüggesztő határozat hozható, hanem abból, hogy az ilyen határozatokat olyan fórum hozza, amelynek függetlensége nem biztosítható. Ennélfogva az a körülmény, hogy a mentelmi jogot felfüggesztő határozatot követő büntetőeljárásra nem a fegyelmi tanács előtt kerül sor, nem teszi lehetővé az ilyen kockázat kiküszöbölését.

141

A fenti megfontolásokra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének a) és b) pontjában említett ideiglenes intézkedések elrendelését illetően teljesül a sürgősségre vonatkozó feltétel.

142

Megállapítható, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárások többségében mind a kért végrehajtás felfüggesztésének elrendelése, mind annak megtagadása valamilyen mértékben kivált bizonyos végleges hatásokat, és az ideiglenes intézkedésről határozó bíró feladata, hogy mérlegelje a lehetséges megoldások mindegyikével együtt járó kockázatokat. Konkrétan ez magában foglalja többek között annak megvizsgálását, hogy azon fél érdeke, aki nemzeti rendelkezések végrehajtásának felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedések elrendelését kéri, előrébb való‑e, vagy sem, mint az e rendelkezések azonnali alkalmazásához fűződő érdek. E vizsgálat során meg kell határozni, hogy az, ha e rendelkezéseket esetleg hatályon kívül helyezik azt követően, hogy a Bíróság helyt ad az alapkeresetnek, lehetővé teszi‑e azon helyzet visszaállítását, amely e rendelkezések azonnali végrehajtása esetén jött volna létre, és fordítva, a felfüggesztés mennyiben akadályozná az említett rendelkezések által követett célok megvalósítását abban az esetben, ha a keresetet érdemben elutasítanák (2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑791/19 R, EU:C:2020:277, 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

143

A jelen ügyben a Bizottság azt állítja, hogy ha a Bíróság a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének a) és b) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések elrendelésének megtagadása után helyt ad az érdemi kereset negyedik kifogásának, akkor az uniós jogrend megfelelő működését rendszerszintű sérelem éri, és a jogalanyok uniós jogból eredő jogai és az EUSZ 2. cikkben rögzített jogállamiság értékei helyrehozhatatlan kárt szenvednek, míg ha a Bíróság elrendeli a kért ideiglenes intézkedéseket és ezt követően elutasítja ezt a kifogást, ennek egyetlen következménye egyrészről a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑ának 1a., 2. és 3. pontja alapján a fegyelmi tanács hatáskörébe tartozó tevékenységek ideiglenes felfüggesztése, és másrészről a fegyelmi tanács bírák mentelmi jogára vonatkozó határozatainak végrehajtásának elmaradása lenne.

144

A Lengyel Köztársaság elsősorban a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének a) pontjában említett ideiglenes intézkedések elrendelését illetően azt állítja először is, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑a 1a. pontja alkalmazásának felfüggesztése nem csupán a szubszidiaritás elvét és az uniós jogrend alapvető elveit sértené, hanem a jogállam demokratikus rendszerének a Lengyel Köztársaság alkotmánya által védett alapvető elveit is, ami e tagállam és lakossága számára súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozna.

145

E tekintetben mindazonáltal elegendő megállapítani, hogy – amint arra a jelen végzés 50. pontja emlékeztetett – bár a tagállamok igazságszolgáltatási szervezetének kialakítása a tagállamok hatáskörébe tartozik, e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogból és különösen az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségeiket.

146

A Lengyel Köztársaság másodszor azt állítja, hogy a bírák büntetőeljárás alá vonását engedélyező valamennyi határozat joghatásainak felfüggesztése az elkövetett bűncselekmények egy részének elévüléséhez vezetne. Egyebekben a még le nem zárt eljárások esetében ezeket új vádirat előterjesztésével újra kellene kezdeni, ami szintén azzal a következménnyel járna, hogy a bűncselekményt elkövetők egy része időmúlás miatt mentesülhetne a felelősségre vonás alól. Végül, a fegyelmi tanács által hozott valamennyi határozat joghatásainak felfüggesztése azon intézkedések megszűnésével járna, amelyeket a bíróságok a szexuális kényszerítéshez vagy a családon belüli erőszakhoz hasonló bűncselekmények sértettjeinek védelme érdekében rendelhettek el. Így a Bizottság által kért ideiglenes intézkedés elrendelése sértené az e határozatokkal érintett bírák által elkövetett bűncselekmények sértettjeinek érdekeit.

147

Mindazonáltal – anélkül, hogy a jelen végzés előzetesen állást foglalna a Lengyel Köztársaság azon állítása megalapozottságáról, amely szerint a fegyelmi tanács bírák mentelmi jogának felfüggesztésére vonatkozó határozatai joghatásainak felfüggesztése az e bírák által elkövetett bűncselekmények elévüléséhez vezethetne – meg kell állapítani, hogy e tagállam nem szolgált információkkal azon határozatok számáról, amelyek joghatásainak felfüggesztése, az e határozatok sajátos körülményeire tekintettel, ilyen következménnyel járhatna. Hasonlóképpen, e tagállam nem terjeszt elő egyetlen olyan konkrét bizonyítékot sem, amely alkalmas lenne az olyan határozatok létezésének alátámasztására, amelyek valamely bíró mentelmi jogát szexuális kényszerítés vagy családon belüli erőszak miatt történő büntetőeljárás alá vonás céljából függesztették fel, ahol a büntetőeljárásban sor került az e bűncselekmények sértettjeinek védelmét szolgáló intézkedések meghozatalára. Így a Lengyel Köztársaság nem bizonyította az általa hivatkozott kár bekövetkezésének kockázatát.

148

A Lengyel Köztársaság harmadszor azt állítja, hogy az igazságszolgáltatási tevékenység folytatása azon bírák részéről, akikkel szemben vádat emeltek, egyrészről az igazságszolgáltatás biztonságát érintő valós kockázatot eredményezne, mivel e bírák e tevékenység folytatását kihasználhatnák többek között az egyéni érdekeik előnyben részesítése céljára, és másrészről az említett bírák függetlensége látszatának hiányához vezetne, ami helyrehozhatatlan kárt okozna a lengyel igazságszolgáltatás és a magánszemélyek arról alkotott képe vonatkozásában. Nehezen lehet ugyanis egy bíró függetlenségének látszatára hivatkozni akkor, ha vele szemben vesztegetésre vonatkozó vádak állnak fenn.

149

E tekintetben egyrészről meg kell jegyezni, hogy egy olyan bíróval szemben, aki az igazságszolgáltatási tevékenység folytatását arra használja fel, hogy igazságszolgáltatási feladatainak ellátása során egyéni érdekeit részesítse előnyben, a nemzeti jogban előírt intézkedéseket lehet hozni annak érdekében, hogy véget vessenek az ilyen magatartásnak, ideértve adott esetben a büntetőjogi intézkedéseket, amennyiben ez utóbbi esetben az e bíró mentelmi jogának felfüggesztésére vonatkozó határozatot olyan független bírósági fórum hozza meg, amely megfelel az A. K. ítéletben meghatározott követelményeknek.

150

Másrészről, noha igaz, hogy – figyelemmel a bírák által ellátandó funkciókra – az igazságszolgáltatási tevékenység folytatása egy olyan bíró részéről, akit olyan bűncselekmények elkövetésével vádolnak, amelyek jellegüknél fogva külső hatások általi befolyásolhatósággal járnak, mint például a vesztegetés bűncselekménye, kétségeket kelthet e bíró függetlenségét illetően, a Lengyel Köztársaság semmilyen információval nem szolgált arról, hogy a fegyelmi tanács által a módosító törvény 2020. február 14‑i hatálybalépése és a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset 2021. március 31‑én történő benyújtása között hozott, a mentelmi jogot felfüggesztő valamennyi határozat körében milyen arányt képviselnek az olyan bírák vonatkozásában hozott határozatok, akiket ilyen típusú bűncselekmény elkövetésével vádolnak, noha ez az információ lehetővé tette volna a hivatkozott kár fennállásának és súlyosságának értékelését.

151

Ami másodsorban a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének b) pontjában említett ideiglenes intézkedések elrendelését illeti, a Lengyel Köztársaság hangsúlyozza, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑a 2. és 3. pontjának alkalmazása semmilyen kárt nem okoz, mivel az A. K. ítéletnek megfelelően valamely fél valamely joga megsértésének valós veszélye esetén az e rendelkezés hatálya alá tartozó ügyeket olyan bíróság elé lehet utalni, amely biztosítja a független bírósághoz való jogot. Ezzel szemben, ha felfüggesztenék az említett rendelkezés alkalmazását, megfosztanák a fegyelmi tanácsot annak lehetőségétől, hogy elbírálja azokat az ügyeket, amelyekben nem hivatkoztak a független bírósághoz való jog e tanács általi biztosításával kapcsolatos kifogásra.

152

Mindazonáltal a jelen végzés 138. pontjában megjelölt okokból nem állapítható meg, hogy az A. K. ítélet tényleges érvényesülése a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §‑a 2. és 3. pontjának alkalmazásából adódóan az uniós jogrendet érintő súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezése kockázatának kiküszöbölését lehetővé tevő tényezőt jelentene.

153

E körülmények között azt a következtetést kell levonni, hogy a fennálló érdekek egymással szembeni mérlegelése alapján a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének a) és b) pontjában említett ideiglenes intézkedéseket el kell rendelni.

154

A Bizottság azt állítja, hogy az érdemi kereset első kifogása, amely a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének d) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések tárgyát képező nemzeti rendelkezésekre vonatkozik, első látásra nem tűnik teljesen megalapozatlannak, mivel e kifogás konkrétan azon alapul, hogy a Lengyel Köztársaság azzal, hogy valamennyi nemzeti bíróság számára megtiltotta a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó uniós követelmények tiszteletben tartásának vizsgálatát, nem teljesítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben és az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatának fényében értelmezett rendelkezéseiből, valamint az EUMSZ 267. cikkből és az uniós jog elsőbbségének elvéből eredő kötelezettségeit.

155

E tekintetben a Bizottság – többek között a 2020. március 26‑iSimpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság (felülvizsgálat) ítéletből (C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232), különösen ezen ítélet 55–57. és 73–75. pontjából eredő jogelvekre támaszkodva, amely pontokból kitűnik, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó területeken a jogalanyok hatékony jogorvoslathoz való alapvető jogának biztosításához szükség van a bírák kinevezése jogszerűségének és az igazságszolgáltatási szervek legitimitásának a bírói álláshelyre történő kinevezési eljárást érintő szabálytalanságok tekintetében történő bírósági felülvizsgálatára – azt állítja, hogy sértik a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdését az érdemi kereset első kifogásában említett rendelkezések, mivel megtiltják a lengyel bíróságoknak az ilyen felülvizsgálat elvégzését.

156

Egyébiránt az ilyen felülvizsgálat elvégzésének tilalma megakadályozza, hogy a nemzeti bíróságok az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó uniós követelmények értelmezésével kapcsolatos kérdéseket terjesszenek előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé.

157

Végül a Bizottság azt állítja, hogy az, hogy Lengyelországban a bírói álláshelyekre való kinevezés állítólagos rendszerszintű jellege a Lengyel Köztársaság alkotmányának megfelelően nem kérdőjelezhető meg, nem igazolhatja a független, pártatlan és törvény által megelőzően létrehozott bíróságra vonatkozó uniós jogi követelmény tiszteletben tartásának – az uniós jog hatálya alá tartozó területeken a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog biztosítása érdekében történő – vizsgálatára irányuló bírósági felülvizsgálat kizárását. A Bizottság hozzáteszi, hogy ezen alapvető jog bizonyított megsértése esetén az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a Charta 47. cikke egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből következő tényleges érvényesülés elve és elsőbbség elve megkövetelné – amennyiben ezt a jogbiztonság elve, valamint az alkalmazandó jog tiszteletben tartása és az igazságszolgáltatás által egy demokratikus társadalomban betöltendő sajátos szerep közötti mérlegelés szükségessé teszi – a nemzeti szabályok, köztük az alkotmányos szabályok alkalmazásának mellőzését, amint az az A. B. ítélet 151. pontjából kitűnik.

158

A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság által az érdemi kereset első kifogása keretében vitatott, a bírák munkaviszonya fennállásának vagy megbízatásának az alkotmányos rendelkezések megsértésével történő megkérdőjelezésére vonatkozó tilalmat előíró nemzeti rendelkezések egyáltalán nem zárják ki, hogy a nemzeti bíróságok az uniós jog által az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései értelmében vett független, pártatlan és a törvény által megelőzően létrehozott bíróságot illetően előírt követelmények tiszteletben tartását vizsgálják, mivel a lehetetlen aktusokra vonatkozó jogi tilalom semmilyen jogi erővel nem rendelkezik.

159

A Lengyel Köztársaság szerint ugyanis a független, pártatlan és a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz való, a Charta 47. cikke által biztosított jog nem foglalja magában valamely magánszemély ahhoz való jogát, hogy kérje azon bíró megbízatásának vitatását, aki az őt érintő ügyet vizsgálta vagy vizsgálta volna.

160

E tekintetben annak vizsgálata érdekében, hogy a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének d) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések elrendelését illetően teljesül‑e a fumus boni iuris feltétele, a Lengyel Köztársaság észrevételeire tekintettel elsősorban meg kell állapítani, hogy az érdemi kereset első kifogásában említett nemzeti rendelkezések megtiltanák‑e a Sąd Najwyższynak (legfelsőbb bíróság), a rendes bíróságoknak és a közigazgatási bíróságoknak, hogy vizsgálják az ítélkező testületekben ülésező bírák kinevezési eljárásának szabályszerűségét, és adott esetben megállapítsák az ilyen eljárás szabálytalanságát.

161

A Lengyel Köztársaság jelen végzés 158. és 159. pontjában kifejtett állításaiból kitűnik ugyanis, hogy e tagállam nem azt vitatja, hogy az említett nemzeti rendelkezések megtiltják a nemzeti bíróságoknak az ilyen vizsgálat elvégzését, hanem azt, hogy ezen – a lengyel alkotmányos rendelkezésekkel összeegyeztethető – tilalom a Lengyel Köztársaságot az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alapján terhelő, a független, pártatlan és törvény által létrehozott bírósághoz való jog biztosítására vonatkozó kötelezettségek megsértésének minősülhet.

162

Ily módon az érdemi kereset első kifogása azt a kérdést veti fel, hogy a tagállamoknak az őket a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alapján terhelő, annak biztosítására vonatkozó kötelezettség tiszteletben tartása érdekében, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó területeken a jogorvoslati rendszerükhöz tartozó nemzeti bíróságok megfeleljenek a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek, és köztük a függetlenség követelményeinek, biztosítaniuk kell‑e, hogy e bíróságok vizsgálhassák az ítélkező testületben ülésező bírák kinevezési eljárásának szabályszerűségét.

163

E tekintetben megjegyzendő, hogy – amint azt a Bíróság már megállapította – a független, pártatlan és a törvény által megelőzően létrehozott bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való, a Charta 47. cikkében biztosított alapvető jogból az következik, hogy főszabály szerint minden jogalanynak biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy e jog megsértésére hivatkozzon. Ebből következik, hogy az uniós bíróságnak lehetőséggel kell rendelkeznie annak vizsgálatára, hogy a szóban forgó kinevezési eljárást érintő szabálytalanság ezen alapvető jog megsértését vonhatta‑e maga után (2020. március 26‑iSimpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság [felülvizsgálat] ítélet, C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 55. pont).

164

A független, pártatlan és a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz fordulás garanciái, és különösen azok, amelyek az ilyen bíróság fogalmát, valamint összetételét határozzák meg, a tisztességes eljáráshoz való jog sarokkövét képezik. Ez magában foglalja, hogy minden bíróság köteles megvizsgálni, hogy összetételénél fogva ilyen bíróságnak minősül‑e, ha e tekintetben komoly kétség merül fel. E vizsgálat ahhoz a bizalomhoz szükséges, amelyet egy demokratikus társadalomban a bíróságoknak a jogalanyban kell kelteniük. Ebben az értelemben az ilyen vizsgálat olyan lényeges formaságnak minősül, amelynek betartása imperatív jellegű, és azt hivatalból kell ellenőrizni (2020. március 26‑iSimpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság [felülvizsgálat] ítélet, C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

165

Egyébiránt az Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata szerint a „törvény által létrehozott” kifejezés EJEE 6. cikke (1) bekezdésének – a Charta 47. cikke második bekezdése első mondatának megfelelő – első mondatába való beillesztésének célja annak elkerülése, hogy az igazságszolgáltatási rendszer szervezését a végrehajtó hatalom mérlegelési jogkörére bízzák, célja továbbá, hogy ezt a területet a törvényhozó hatalom által a hatáskörének gyakorlására vonatkozó szabályoknak megfelelően elfogadott törvény szabályozza. A Bíróság pontosította, hogy ez a kifejezés többek között a jogállamiság elvét tükrözi, és nem csupán a bíróság fennállásának jogi alapjára vonatkozik, hanem az egyes ügyekben az eljáró tanács összetételére, valamint a belső jog bármely más rendelkezésére, amelynek megsértése szabálytalanná teszi egy vagy több bíró részvételét az ügy vizsgálatában, ami magában foglalja különösen az érintett bíróság tagjainak függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó rendelkezéseket (2020. március 26‑iSimpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság [felülvizsgálat] ítélet, C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

166

Ehhez hasonlóan az Emberi Jogok Európai Bírósága rámutatott, hogy az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, „törvény által létrehozott” bíróság általi elbíráláshoz való jog jellegénél fogva magában foglalja a bírák kinevezésének folyamatát is (2020. március 26‑iSimpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság [felülvizsgálat] ítélet, C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

167

Ily módon a bíráknak az érintett igazságszolgáltatási rendszer keretében történő kinevezése során elkövetett szabálytalanság a Charta 47. cikke második bekezdése első mondatának megsértését vonja maga után, különösen akkor, ha e szabálytalanság olyan természetű és súlyú, hogy azzal a valós veszéllyel jár, hogy más hatalmi ágak – különösen a végrehajtó hatalom – jogosulatlanul gyakoroljanak valamely mérlegelési jogkört, veszélyeztetve a kinevezési eljárás eredményének feddhetetlenségét, ezáltal kétséget ébresztve a jogalanyokban az érintett bíró vagy bírák függetlenségét és pártatlanságát illetően, amely eset fennáll, amikor a bírósági rendszer kialakításának és működésének szerves részét képező alapvető szabályokról van szó (2020. március 26‑iSimpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság [felülvizsgálat] ítélet, C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 75. pont).

168

Végül, az A. K. ítélet 171. pontjában a Bíróság megállapította, hogy az uniós joggal ellentétes az, hogy az e jog alkalmazására vonatkozó jogviták olyan fórum kizárólagos hatáskörébe tartozhatnak, amely nem minősül a Charta 47. cikke értelmében vett független és pártatlan bíróságnak. A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata – a rendelkezésére bocsátott értelmezési szempontok tükrében – annak meghatározása, hogy az alapeljárások elbírálására hatáskörrel rendelkező fórumot, vagyis a fegyelmi tanácsot illetően ennek az esete áll‑e fenn, valamint, hogy ilyen esetben az uniós jog elsőbbségének elve alapján a kérdést előterjesztő bíróság feladata az olyan nemzeti rendelkezések alkalmazásának mellőzése, amelyek az említett fórumnak ilyen hatáskört biztosítanak.

169

Márpedig, amint az a jelen végzés 108. pontjában megállapításra került, a Bíróság által annak értékelése céljából a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére bocsátott értelmezési szempontok, hogy a fegyelmi tanács az uniós jog értelmében független és pártatlan bíróságnak minősül‑e, többek között az e bíróság tagjai kinevezésének feltételeire és a kinevezési folyamatra vonatkoznak.

170

Ezért úgy tűnik, hogy a tagállamoknak az őket az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alapján terhelő kötelezettségek tiszteletben tartása érdekében biztosítaniuk kell az arra vonatkozó bírósági felülvizsgálat lehetőségét, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó területeken a jogorvoslati rendszerükhöz tartozó nemzeti bíróságok és e bíróságok bírái megfelelnek‑e a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek, és e felülvizsgálatnak ki kell terjednie többek között az említett bíróságok bírái kinevezési folyamata szabályszerűségének vizsgálatára.

171

Következésképpen első látásra nem zárható ki, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset első kifogásában említett nemzeti rendelkezések, mivel megtiltanák a nemzeti bíróságoknak, hogy vizsgálják valamely bíró kinevezése folyamatának szabályszerűségét vagy valamely bíróság legitimitását, sértik a Lengyel Köztársaságot az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára tekintettel az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a Charta 47. cikke alapján terhelő, arra vonatkozó kötelezettséget, hogy biztosítsa, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó területeken a jogorvoslati rendszeréhez tartozó nemzeti bíróságok megfeleljenek a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek.

172

Másodsorban a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy minden – hatáskörében eljáró – nemzeti bíróságnak tagállami szervként – az EUMSZ 4. cikk (3) bekezdésében előírt együttműködés elvének alkalmazásával – kötelessége az uniós jog teljes egészében történő alkalmazása, és azon jogok védelme, amelyeket az a magánszemélyek számára biztosít, adott esetben mellőzve a nemzeti jog mindazon – akár az uniós szabálynál korábbi, akár annál későbbi – rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek esetlegesen ellentétesek azzal (2010. szeptember 8‑iWinner Wetten ítélet, C‑409/06, EU:C:2010:503, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. január 21‑iWhiteland Import Export ítélet, C‑308/19, EU:C:2021:47, 31. pont).

173

Ebből következik, hogy az uniós jog természetében rejlő követelményekkel összeegyeztethetetlen valamely nemzeti jogrendszer minden olyan rendelkezése, illetve minden olyan jogalkotási, közigazgatási, vagy bírósági gyakorlat, amely csökkentené az uniós jog hatékonyságát azáltal, hogy megfosztja az e jog alkalmazására hatáskörrel rendelkező bíróságot azon jogtól, hogy már az alkalmazás időpontjában minden szükséges lépést megtehessen annak érdekében, hogy a közvetlenül alkalmazandó uniós normák teljes hatékonyságának esetleges akadályát képező nemzeti jogszabályi rendelkezésektől eltekintsen (2010. szeptember 8‑iWinner Wetten ítélet, C‑409/06, EU:C:2010:503, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. december 4‑iMinister for Justice and Equality és Commissioner of An Garda Síochána ítélet, C‑378/17, EU:C:2018:979, 36. pont).

174

Ennélfogva sérti az uniós jog elsőbbségének elvét az a nemzeti rendelkezés, amely megakadályozza a hatáskörében eljáró nemzeti bíróságot abban, hogy alkalmazza az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a Charta 47. cikke egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseit, valamint abban, hogy mellőzze az e rendelkezésekkel ellentétes nemzeti rendelkezések alkalmazását.

175

E körülmények között első látásra nem zárható ki, hogy az érdemi kereset első kifogásában említett nemzeti rendelkezések sértik az e tagállamot az uniós jog elsőbbségének az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből eredő elve alapján terhelő kötelezettségeket is.

176

Ennélfogva – anélkül hogy ebben a szakaszban határozni kellene a felek által az érdemi kereset első kifogása keretében hivatkozott érvek megalapozottságáról, ami kizárólag az ügy érdeméről határozó bíróság hatáskörébe tartozik – meg kell állapítani, hogy tekintettel a Bizottság által ismertetett elemekre és a jelen végzés 163–168., valamint 172. és 173. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra, az ezen intézmény által az e kifogásban előterjesztett érvek első látásra nem tűnnek teljesen megalapozatlannak a jelen végzés 79. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.

177

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének d) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések elrendelését illetően teljesül a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel, valamint hogy első látásra nem kell értékelni az EUMSZ 267. cikknek az érdemi kereset első kifogásában említett nemzeti rendelkezések általi állítólagos megsértésére vonatkozó érv megalapozottságát, amint az a jelen végzés 79. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik.

178

A jelen végzés 116. pontjában említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bíróságnak a sürgősség értékelése során abból kell kiindulnia, hogy az érdemi kereset első kifogásában említett nemzeti rendelkezések, mivel megtiltják a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) és a rendes bíróságok bíráinak, hogy vizsgálják a bírák kinevezési folyamatának szabályszerűségét és adott esetben megállapítsák e folyamat szabálytalanságát, alkalmasak lehetnek a Lengyel Köztársaságot az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései alapján terhelő, arra vonatkozó kötelezettség megsértésére, hogy biztosítsa, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó területeken a jogorvoslati rendszeréhez tartozó nemzeti bíróságok megfeleljenek a hatékony bírói jogvédelem garanciáinak. Ezenkívül abból kell kiindulni, hogy e nemzeti rendelkezések alkalmasak arra, hogy megakadályozzák a hatáskörükben eljáró nemzeti bíróságokat abban, hogy alkalmazzák az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseit, valamint abban, hogy mellőzzék az ezen uniós jogi rendelkezésekkel ellentétes nemzeti rendelkezések alkalmazását, ekként pedig sérthetik az uniós jog elsőbbségének elvét.

179

Megjegyzendő, hogy az a körülmény, hogy az érdemi kereset első kifogásában említett nemzeti rendelkezések alkalmazásából adódóan a lengyel bíróságokat a végleges ítélet kihirdetéséig megakadályozhatják abban, hogy vizsgálják a hatékony bírói jogvédelem garanciáinak valamely bíró vagy bíróság általi tiszteletben tartását, alkalmas arra, hogy ezen időszak során veszélyeztesse az említett lengyel bíróságok függetlenségét, és következésképpen – a jelen végzés 124. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozzon az uniós jogrend, és ebből következően a jogalanyok uniós jogból eredő jogai, valamint az EUSZ 2. cikkben meghatározott, az Unió alapját képező értékek, így különösen a jogállamiság vonatkozásában.

180

Ezenkívül azon jogi háttér sajátosságai, amelybe e rendelkezések illeszkednek, még valószínűbbé teszik az ilyen súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésének kockázatát.

181

Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a módosító törvény a lengyel igazságszolgáltatás szervezetére vonatkozó, a Lengyel Köztársaság által 2015 vége óta bevezetett jogalkotási reformok sorozatának utolsó eleme. Márpedig a 2017 során megvalósított reform pontosan a lengyel bíróságok függetlenségét érintő, különösen a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái kinevezésének feltételeivel kapcsolatos rendszerszintű hiányosságok miatt erőteljesen vitatott volt, és e reform egyébiránt kötelezettségszegések megállapítása iránti több keresethez, a Bírósághoz intézett számos előzetes döntéshozatal iránti kérelemhez, valamint a jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról szóló tanácsi határozatra vonatkozó, az EUSZ 7. cikk (1) bekezdése szerinti javaslat (COM(2017) 835 final) Bizottság általi, 2017. december 20‑án történő elfogadásához vezetett.

182

Márpedig egy olyan összefüggésben, amelyben az előző pontban említett reformok komolyan kétségessé teszik a lengyel bíróságok függetlenségét, az olyan nemzeti rendelkezések alkalmazása, amelyek megakadályoznák a nemzeti bíróságokat abban, hogy vizsgálják a bírói függetlenségre vonatkozó követelmények valamely bíró vagy bíróság általi tiszteletben tartását, nyilvánvalóan csak fokozná az e bíróságok függetlenségével kapcsolatban fennálló kétségeket, erősítené a lengyel igazságszolgáltatás függetlensége látszatának hiányát és súlyosbítaná a Lengyel Köztársaság igazságszolgáltatási rendszerével szembeni, a jogalanyok és más tagállamok részéről bekövetkező bizalomvesztést.

183

A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a nemzeti bíróságokat terhelő, az uniós jog elsőbbsége elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség azzal a hatással jár, hogy kiküszöböli az érdemi kereset első kifogásában említett nemzeti rendelkezések alkalmazásából esetlegesen következő súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésének bármely kockázatát.

184

Ennek az érvnek azonban nem lehet helyt adni, mivel – amint az a jelen végzés 178. pontjában megállapításra került – a sürgősség értékelése során abból kell kiindulni, hogy e rendelkezések alkalmasak arra, hogy megakadályozzák a nemzeti bíróságokat az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdése és a Charta 47. cikke egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseinek alkalmazásában, valamint abban, hogy mellőzzék az ezen uniós jogi rendelkezésekkel ellentétes nemzeti rendelkezések alkalmazását, ami az uniós jog elsőbbsége elvének e bíróságok általi megsértéséhez vezet.

185

Ezenkívül figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy valamely nemzeti bíróságot az uniós jog elsőbbségének elve alapján terhelő kötelezettségek e bíróság általi tiszteletben tartása azzal járna, hogy e bíróság figyelmen kívül hagyja a szóban forgó nemzeti rendelkezéseket, ami fegyelmi vétségnek minősülhet. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének c) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedésekre vonatkozó észrevételeiben a Lengyel Köztársaság elismerte, hogy az, ha egy bíró valamely bírói kinevezés szabályszerűségét vizsgálja, a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikke 1. §‑ának 3. pontjában, valamint a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑ának 3. pontjában rögzített vétségnek minősülhet.

186

Márpedig – amint azt a Bizottság hangsúlyozta – önmagában az a lehetőség, hogy a nemzeti bírákkal szemben fegyelmi eljárást lehet indítani abban az esetben, ha eleget tesznek az őket az uniós jog elsőbbségének elve alapján terhelő kötelezettségeknek, alkalmas arra, hogy visszatartsa őket ezen elv tiszteletben tartásától.

187

Végül a Lengyel Köztársaság a sürgősség hiányának bizonyítása céljából nem hivatkozhat a nemzeti bíróságok által hozott határozatokkal szembeni jogorvoslatok rendszerének fennállására, miközben e tagállam semmilyen, annak alátámasztására alkalmas bizonyítékot nem terjesztett elő, hogy ezt a rendszert oly módon alakították ki, hogy az a jelen végzés 181. és 182. pontjában leírt összefüggésben lehetővé tenné a szóban forgó nemzeti rendelkezések alkalmazásából következő, az uniós jogrendet érintő súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezése kockázatának kiküszöbölését.

188

A fenti megfontolásokra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének d) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések elrendelését illetően teljesül a sürgősségre vonatkozó feltétel.

189

A Bizottság megjegyzi, hogy ha a Bíróság a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének d) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedés elrendelésének megtagadása után helyt ad az érdemi kereset első kifogásának, akkor súlyos és helyrehozhatatlan kár éri az uniós jogrendet és a jogalanyok uniós jogból eredő jogait, míg ha a Bíróság elrendeli az említett intézkedést és ezt követően elutasítja ezt a kifogást, ennek következménye csupán az e kifogásban említett rendelkezések alkalmazásának ideiglenes felfüggesztése lenne.

190

A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések felfüggesztése ellentétes lenne a többek között a Lengyel Köztársaság alkotmányából eredő alapvető elvekkel, így e felfüggesztés nem vezetne ahhoz, hogy a bíróságok az említett alkotmány 180. cikkében előírtaktól eltérő feltételek mellett menthetnének fel bírákat. Végül, az ilyen felfüggesztés hatásai egyértelműen sértenék az igazságszolgáltatás érdekeit.

191

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog elsőbbségének elvéhez fűződő hatásokra figyelemmel a Lengyel Köztársaság érvényesen nem hivatkozhat a belső jogi – akár alkotmányos jellegű – rendelkezések és azon hatások közötti ellentmondásra, amelyek a Bíróság által elrendelt valamely ideiglenes intézkedés alkalmazásával, így például az érdemi kereset első kifogásában említett nemzeti rendelkezések felfüggesztésével járnának, sem pedig az e tagállam érdekeit érő sérelemre, amely ezen ellentmondás miatt ezen intézkedés végrehajtásából következne. Mindenesetre az ilyen sérelem, még ha bizonyítást is nyerne, nem élvezhet elsőbbséget az Uniónak a jogrendje megfelelő működéséhez fűződő általános érdekével szemben.

192

E körülmények között azt a következtetést kell levonni, hogy a fennálló érdekek egymással szembeni mérlegelése alapján el kell rendelni a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének d) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedéseket.

193

A Bizottság azt állítja, hogy az érdemi kereset második kifogása, amely a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének e) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések tárgyát képező nemzeti rendelkezésekre vonatkozik, első látásra nem tűnik teljesen megalapozatlannak, mivel ez a kifogás konkrétan azon alapul, hogy a Lengyel Köztársaság azzal, hogy e rendelkezéseknek megfelelően a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács kizárólagos hatáskörébe utalja a bíróság vagy a bíró függetlenségének hiányával kapcsolatos jogalapok és jogi kérdések vizsgálatát, nem teljesíti az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből, valamint az EUMSZ 267. cikkből és az uniós jog elsőbbségének elvéből eredő kötelezettségeit.

194

A Bizottság azt állítja, hogy az említett nemzeti rendelkezéseknek megfelelően a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács kivételével egyetlen nemzeti bíróság sem vizsgálhatja valamely bíró vagy bíróság EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései értelmében vett függetlenségét, és nem is terjeszthet előzetes döntéshozatal céljából az EUMSZ 267. cikk alapján erre vonatkozó kérdést a Bíróság elé.

195

A Bizottság többek között emlékeztet arra, hogy az A. K. ítéletből kitűnik, hogy minden nemzeti bíróság, amely az ezen ítélet alapjául szolgáló egyesített ügyekben kérdést előterjesztő bíróság helyzetéhez hasonló helyzetben van, köteles az ugyanezen ítélet 171. pontjában felsorolt szempontok alapján vizsgálni, hogy az érintett bíróság független‑e, és ha e vizsgálatból kitűnik, hogy nem ez a helyzet, az uniós jog elsőbbségének elve alapján köteles mellőzni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével és a Charta 47. cikkével ellentétes nemzeti rendelkezések alkalmazását.

196

A Lengyel Köztársaság vitatja, hogy a valamely bíró vagy bíróság függetlenségére vonatkozó kérdéseknek valamely meghatározott testület, azaz a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács hatáskörébe utalása az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a Charta 47. cikke megsértésének minősülhetne. E tekintetben e tagállam pontosítja, hogy az ügyek e tanács hatáskörébe utalását az indokolja, hogy ezekben az alkotmányos jellegű alapvető kérdésekben biztosítani kell a szakosodást, továbbá az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos kérdésekben ki kell küszöbölni az ítélkezési gyakorlatbeli eltérések kockázatát.

197

Annak vizsgálata érdekében, hogy a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének e) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések elrendelését illetően teljesül‑e a fumus boni iuris feltétele, elsősorban meg kell állapítani, hogy amint az a felek érveléséből kitűnik, a második kifogás különösen azt a kérdést veti fel, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének – a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett – második albekezdése lehetővé teszi‑e a bírói függetlenségre vonatkozó kérdések vizsgálatának egy szakosodott bíróság számára történő fenntartását, és ha igen, milyen feltételeknek kell teljesülniük a jogalanyok hatékony bírói jogvédelemhez való jogának biztosítása érdekében. Olyan összetett jogi kérdésről van szó, amelynek a megoldása nem egyértelmű, és ezért alapos vizsgálatot igényel, amelyet az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem tud elvégezni.

198

Másodsorban meg kell állapítani, hogy – amint azt a Bizottság hangsúlyozta és a Lengyel Köztársaság sem vitatta – az érdemi kereset második kifogásában említett nemzeti rendelkezések értelmében először is, kizárólag a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács rendelkezik hatáskörrel a valamely bíró vagy bíróság függetlenségére vonatkozó jogkérdések elbírálására, így a nemzeti bíróságoknak e tanács elé kell utalniuk az előttük folyamatban levő ügyekben felmerülő valamennyi ilyen jellegű kérdést. Másodszor, e tanácsnak a valamely bíró vagy bíróság függetlenségére vonatkozó értékelései kötik a nemzeti bíróságokat. Harmadszor, az említett tanács kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság), a rendes bíróságok és a közigazgatási bíróságok jogerős ítéletei jogellenességének megállapítására irányuló jogorvoslati kérelmek elbírálására azokban az esetekben, amelyekben az állítólagos jogellenesség a határozatot hozó személy bírói jogállásával függ össze.

199

Márpedig a jelen végzés 163–168. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel első látásra nem zárható ki, hogy az érdemi kereset első kifogásában említett nemzeti rendelkezések, mivel megakadályozzák, hogy a Sąd Najwyższynak (legfelsőbb bíróság) a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanácstól eltérő tanácsai, a rendes bíróságok és a közigazgatási bíróságok vizsgálják a bírói függetlenségre vonatkozó követelmények valamely bíró vagy bíróság általi tiszteletben tartását, sértik a Lengyel Köztársaságot az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének – a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett – második albekezdése alapján terhelő, arra vonatkozó kötelezettséget, hogy biztosítsa, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó területeken a jogorvoslati rendszeréhez tartozó nemzeti bíróságok megfeleljenek a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek.

200

Harmadsorban, amint arra a jelen végzés 173. pontja már emlékeztetett, az uniós jog természetében rejlő követelményekkel összeegyeztethetetlen valamely nemzeti jogrendszer minden olyan rendelkezése, illetve minden olyan jogalkotási, közigazgatási, vagy bírósági gyakorlat, amely csökkentené az uniós jog hatékonyságát azáltal, hogy megfosztja az e jog alkalmazására hatáskörrel rendelkező bíróságot azon jogtól, hogy már az alkalmazás időpontjában minden szükséges lépést megtehessen annak érdekében, hogy a közvetlenül alkalmazandó uniós normák teljes hatékonyságának esetleges akadályát képező nemzeti jogszabályi rendelkezésektől eltekintsen (2010. szeptember 8‑iWinner Wetten ítélet, C‑409/06, EU:C:2010:503, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

201

A Bíróság pontosította, hogy ilyen helyzet állna elő többek között akkor, ha az uniós jogi rendelkezés és a később elfogadott nemzeti törvény közötti ellentmondás esetén az összeütközés feloldása nem az uniós jog alkalmazására hivatott bíróság számára lenne fenntartva, hanem más, saját mérlegelési jogkörrel felruházott hatóság számára, még akkor is, ha az uniós jog teljes érvényesülésének ilyen akadálya csak átmeneti lenne (2010. szeptember 8‑iWinner Wetten ítélet, C‑409/06, EU:C:2010:503, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

202

Végül a Bíróság azt is pontosította, hogy amennyiben úgy tűnik, hogy a nemzeti bíróság által végzett értékelések nincsenek összhangban az uniós joggal, ez azt teszi szükségessé, hogy egy másik nemzeti bíróság, amelyet a belső jogban feltétel nélkül köt az uniós jog ezen első bíróság által adott értelmezése, saját hatáskörében mellőzze azon belső jogi szabály alkalmazását, amely az uniós jognak az említett első bíróság által adott értelmezésének való megfelelést tenne szükségessé a számára, továbbá hogy ez az eset állna fenn többek között akkor, ha valamely nemzeti bíróság, egy, a tekintetében kötelező ilyen belső jogi szabály miatt nem vehetné megfelelő módon figyelembe az előtte folyamatban lévő ügyek tárgyalása során azt, hogy a Bíróság egyik ítéletéből következően valamely jogi rendelkezést az uniós joggal ellentétesnek kell tekinteni, és az uniós jog elsőbbségét megfelelő módon, az erre vonatkozó valamennyi intézkedés meghozatalával biztosítani kell (2018. június 7‑iFilippi és társai végzés, C‑589/16, EU:C:2018:417, 35. és 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

203

Ily módon a jelen végzés 200–202. pontjában említett ítélkezési gyakorlatra tekintettel első látásra az sem zárható ki, hogy az érdemi kereset második kifogásában említett nemzeti rendelkezések sértik az e tagállamot az uniós jog elsőbbségének az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből következő elve alapján terhelő kötelezettségeket.

204

Ennélfogva – anélkül hogy ebben a szakaszban határozni kellene a felek által az érdemi kereset második kifogása keretében hivatkozott érvek megalapozottságáról, ami kizárólag az ügy érdeméről határozó bíróság hatáskörébe tartozik – meg kell állapítani, hogy tekintettel a Bizottság által ismertetett elemekre, valamint a jelen végzés 163–168. és 200–202. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra, az ezen intézmény által e kifogásban előterjesztett érvek első látásra nem tűnnek teljesen megalapozatlannak a jelen végzés 79. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.

205

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének e) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések elrendelését illetően teljesül a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel, első látásra pedig nem kell értékelni az EUMSZ 267. cikknek az érdemi kereset második kifogásában említett nemzeti rendelkezések általi állítólagos megsértésére vonatkozó érv megalapozottságát, amint az a jelen végzés 79. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik.

206

A jelen végzés 116. pontjában említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bíróságnak a sürgősség értékelése során abból kell kiindulnia, hogy az érdemi kereset második kifogásában említett nemzeti rendelkezések, mivel kizárólagos hatáskört biztosítanak a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács számára a valamely bíró vagy bíróság függetlenségére vonatkozó kérdések elbírálására, és következésképpen megakadályozzák a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság), a rendes bíróságok és a közigazgatási bíróságok bíráit abban, hogy vizsgálják a bírói függetlenség követelményeinek valamely bíró vagy bíróság általi tiszteletben tartását, alkalmasak lehetnek a Lengyel Köztársaságot az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének – a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett – második albekezdése alapján terhelő, annak biztosítására irányuló kötelezettség megsértésére, hogy a bíróságok megfeleljenek a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek. Ezenkívül abból kell kiindulni, hogy az említett rendelkezések alkalmasak arra, hogy megakadályozzák a hatáskörükben eljáró nemzeti bíróságokat abban, hogy alkalmazzák az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének – a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett – második albekezdését, valamint abban, hogy mellőzzék az ezen uniós jogi rendelkezésekkel ellentétes nemzeti rendelkezések alkalmazását, és így sérthetik az uniós jog elsőbbségének elvét.

207

Megjegyzendő, hogy az a körülmény, hogy az érdemi kereset második kifogásában említett nemzeti rendelkezések alkalmazásából adódóan a nemzeti bíróságokat – a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács kivételével – a végleges ítélet kihirdetéséig megakadályozzák abban, hogy vizsgálják valamely bíró vagy bíróság függetlenségére vonatkozó kérdéseket, és így vizsgálják a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek e bíró vagy bíróság általi tiszteletben tartását, alkalmas arra, hogy ezen időszak során veszélyeztesse a lengyel bíróságok függetlenségét, és következésképpen – a jelen végzés 124. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozzon az uniós jogrend, és ebből következően a jogalanyok uniós jogból eredő jogai, valamint az EUSZ 2. cikkben meghatározott, az Unió alapját képező értékek, így különösen a jogállamiság vonatkozásában.

208

Ezenkívül a jelen végzés 181. és 182. pontjában leírt azon jogi háttér sajátosságai, amelybe e rendelkezések illeszkednek, még valószínűbbé teszik az ilyen súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésének kockázatát.

209

A Lengyel Köztársaság vitatja, hogy ilyen kár bekövetkezésének kockázata áll fenn, mivel a végleges ítélet kihirdetéséig a valamely bíró vagy bíróság függetlenségére vonatkozó kifogásokat a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács fogja vizsgálni, amelynek függetlensége nem kétséges.

210

Mindazonáltal figyelembe kell venni azt, hogy egyrészről a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanácsot a fegyelmi tanácshoz hasonlóan a legfelsőbb bíróságról szóló törvény hozta létre, és amint az a Lengyel Köztársaság észrevételeiből kitűnik, e tanács tagjait olyan eljárás eredményeként nevezik ki, amelyben – a fegyelmi tanács tagjainak esetéhez hasonlóan – részt vesz a nemzeti igazságszolgáltatási tanács. Márpedig az A. K. ítéletben szereplő értelmezési szempontokra figyelemmel nem állítható – amint azt e tagállam teszi –, hogy a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács függetlensége nem kétséges.

211

Másrészről megjegyzendő, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 26. cikkének 3. §‑a szerint a valamely bíró kinevezése jogszerűségének vagy a bírói feladatok ellátásához szükséges legitimitásának megállapítására vagy értékelésére vonatkozó kérelmeket a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács nem vizsgálja.

212

Ebből következik, hogy az érdemi kereset második kifogásában említett nemzeti rendelkezések alkalmazása azzal járna, hogy a végleges ítélet kihirdetéséig e kérdéseket egyetlen nemzeti bíróság sem vizsgálhatná, ami – amint az a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének d) pontjában említett ideiglenes intézkedések vizsgálata során megállapítást nyert – alkalmas lenne arra, hogy súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozzon az uniós jogrend, és ebből következően a jogalanyok uniós jogból eredő jogai vonatkozásában.

213

A fenti megfontolásokra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének d) pontjában említett ideiglenes intézkedések elrendelését illetően teljesül a sürgősségre vonatkozó feltétel.

214

A Bizottság megjegyzi, hogy ha a Bíróság a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének e) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedés elrendelésének megtagadása után helyt ad az érdemi kereset második kifogásának, akkor súlyos és helyrehozhatatlan kár éri az uniós jogrendet és a jogalanyok uniós jogból eredő jogait, míg ha a Bíróság elrendeli az említett intézkedést és ezt követően elutasítja ezt a kifogást, ennek következménye csupán a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 26. cikke 2. és 4–6. §‑a, valamint 82. cikke 2–5. §‑a rendelkezései alkalmazásának ideiglenes felfüggesztése lenne.

215

A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy egyrészről az érdemi kereset második kifogásában említett nemzeti rendelkezések felfüggesztése nem jelentené azt, hogy a nemzeti bíróságok vizsgálhatnák az e rendelkezések által a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács részére fenntartott kérdéseket, így ezek felfüggesztése nem járulhat hozzá az azzal követett célkitűzés eléréséhez. Másrészről az említett felfüggesztés sértené a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz való jogot és a jogbiztonság elvét, mivel az említett rendelkezésekkel a rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács számára fenntartott kérdések elbírálására vonatkozó hatáskört egyetlen nemzeti rendelkezés sem szabályozza.

216

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a valamely rendelkezés alkalmazásának felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedés végrehajtása az érintett tagállam számára magában foglalja az e rendelkezés hatálybalépése előtti jogi helyzet visszaállításának biztosítására irányuló kötelezettséget, e tagállam ezért köteles a végleges ítélet meghozataláig az azon rendelkezéssel hatályon kívül helyezett, felváltott vagy módosított rendelkezéseket alkalmazni, amelynek az alkalmazását fel kell függeszteni (lásd ebben az értelemben: 2018. december 17‑iBizottság kontra Lengyelország végzés, C‑619/18 R, EU:C:2018:1021, 95. és 107. pont).

217

Ezért nem állapítható meg a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz való jog és a jogbiztonság elvének sérelme, amely a Lengyel Köztársaság szerint az érdemi kereset második kifogásában említett nemzeti rendelkezéseknek a végleges ítélet kihirdetéséig történő felfüggesztésből következne.

218

E körülmények között azt a következtetést kell levonni, hogy a fennálló érdekek egymással szembeni mérlegelése alapján el kell rendelni a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének e) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedéseket.

219

A Bizottság azt állítja, hogy az érdemi kereset első kifogása, amely a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének c) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések tárgyát képező nemzeti rendelkezésekre vonatkozik, első látásra nem tűnik teljesen megalapozatlannak, mivel e kifogás konkrétan azon alapul, hogy a Lengyel Köztársaság azzal, hogy elfogadta és hatályban tartja a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikke 1. §‑ának 2. és 3. pontját, valamint a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑ának 1–3. pontját, amelyek lehetővé teszik, hogy a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó uniós követelmények tiszteletben tartásának a vizsgálata fegyelmi vétségnek minősüljön, nem teljesíti az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének – a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett – második albekezdéséből, valamint az EUMSZ 267. cikkből eredő, az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítására, valamint a bírói jogvédelemhez való jogra irányuló kötelezettségeit.

220

A Bizottság elsősorban azt állítja, hogy a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikke 1. §‑ának 2. és 3. pontjában, valamint a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑ának 2. és 3. pontjában említett fegyelmi vétségeket alkotó elemek, vagyis az „olyan cselekmények vagy mulasztások, amelyek jelentősen akadályozhatják vagy veszélyeztethetik valamely igazságügyi hatóság működését”, illetve az „olyan cselekmények, amelyek megkérdőjelezik valamely bíró munkajogviszonyának fennállását [vagy] kinevezésének eredményességét”, olyannyira pontatlanok, hogy e vétségek kiterjedhetnek arra az esetre is, amelyben a nemzeti bíró a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdése értelmében vett bírói függetlenség követelményeinek valamely bíróság általi tiszteletben tartását vizsgálja. Közelebbről: egy bíró részéről annak megállapítása, hogy saját ítélkező testülete vagy valamely más testület az említett testületben ülésező valamely bíró kinevezése során elkövetett szabálytalanság miatt nem tartotta tiszteletben az ezen uniós jogi rendelkezések értelmében vett, független, pártatlan és törvény által megelőzően létrehozott bíróságra vonatkozó követelményt, „olyan cselekmény[nek] [minősíthető], amely megkérdőjelezi valamely bíró munkajogviszonyának fennállását vagy kinevezésének eredményességét”. Ezt tanúsítja az is, hogy 2020. augusztus 5‑én a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikke 1. §‑ának 3. pontja alapján fegyelmi eljárás indult a Sąd Apelacyjny Szczecin (szczecini fellebbviteli bíróság, Lengyelország) egy bírája ellen.

221

Ily módon a Bizottság – különösen a 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117) 32. pontjában, valamint a 2020. március 26‑iSimpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság (felülvizsgálat) ítélet (C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232) 55., 57., 70. és 71. pontjában rögzített jogelvekre hivatkozva – azt állítja, hogy az érdemi kereset harmadik kifogásában említett nemzeti rendelkezések ellentétesek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének – a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett – második albekezdésével.

222

Egyébiránt az e rendelkezésekben említett fegyelmi vétségek a bírósági határozatok tartalmához kapcsolódnak, ami ellentétes a 2018. július 25‑iMinister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítélet (C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586) 67. pontjával.

223

Másodsorban a Bizottság azt állítja, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑ának 1. pontjában említett fegyelmi vétség pontatlan fogalmon, a „jogszabályok nyilvánvaló és súlyos megsértésén” alapul, mivel ez a fogalom utalhat mind a bírósági határozatok tartalmára, mind pedig azon nemzeti rendelkezések figyelmen kívül hagyására, amelyek tiltják az uniós jog értelmében vett bírói függetlenségre vonatkozó követelmények valamely bíróság általi tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát.

224

A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a bírákat a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikke 1. §‑ának 2. és 3. pontja, valamint a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑ának 1–3. pontja alapján terhelő fegyelmi felelősség nem foglalja magában a bírósági határozatok tartalmáért való felelősséget, ily módon nem tekinthető úgy, hogy az a bírákra történő nyomásgyakorlás vagy az igazságszolgáltatási tevékenységükbe történő beavatkozás egy elemét alkotja.

225

Közelebbről: elsősorban a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikke 1. §‑ának 2. pontjában és a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑ának 2. pontjában említett, az igazságszolgáltatás jelentős megnehezítésében vagy lehetetlenné tételében megnyilvánuló vétséget illetően a Lengyel Köztársaság vitatja, hogy az A. K. ítéletben leírt kötelezettségek valamely bíróság általi teljesítése az ilyen vétség körébe tartozhat, mivel egyrészről nyilvánvaló, hogy a Bíróság egy ítélete nem tartalmazhat olyan rendelkezéseket, amelyek végrehajtása jelentősen megnehezítené az igazságszolgáltatást, és másrészről ez az ítélet nem minősül olyan határozatnak, amely tartalmára tekintettel veszélyeztetné az igazságszolgáltatás működését. Egyebekben a Lengyel Köztársaság megjegyzi, hogy az ilyen jogsértés igen fontos szerepet játszik a nemzeti jogrendekben, és azt más tagállamoknak az igazságszolgáltatásra vonatkozó alkotmányos szabályai írják elő. A Bizottság által vitatott rendelkezéseket konkrétan a francia jog ihlette, amelyet a Bizottság nem kifogásolt.

226

Ami másodsorban a valamely bíró munkajogviszonya fennállásának és a bíró kinevezése eredményességének megkérdőjelezésében megnyilvánuló, a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikke 1. §‑ának 3. pontjában és a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑ának 3. pontjában említett vétséget illeti, a Lengyel Köztársaság megismétli a jelen végzés 158. és 159. pontjában az e végzés 38. pontja első franciabekezdésének d) pontjában említett ideiglenes intézkedések vizsgálata keretében bemutatott érvelést. Közelebbről: a Lengyel Köztársaság nem vitatja a Bizottságnak a Sąd Apelacyjny Szczecin (szczecini fellebbviteli bíróság) egy bírájával szemben indított fegyelmi eljárás fennállására vonatkozó állításait, mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a bírói kinevezés jogszerűségének értékelésére vonatkozó tilalom a bírák kinevezésének lengyelországi alkotmányos modelljére tekintettel a fegyelmi vétséget meghatározó jogi szabály tartalmának pontosítását jelenti, továbbá teljességgel indokolt és célszerű.

227

Ami harmad‑ és utolsósorban a jogszabályok nyilvánvaló és súlyos megsértésében megnyilvánuló, a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑ának 1. pontjában említett vétséget illeti, a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy e vétség semmiképpen sem tekinthető a valamely ítélet tartalma vagy a bíró által a határozathozatal során esetlegesen elkövetett általános hibák miatti fegyelmi felelősségnek. Amint azt a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) ítélkezési gyakorlata tanúsítja, az említett vétség a jogszabályok megsértésének kivételes eseteire, vagyis azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben a jogszabály nyilvánvaló és súlyos megsértéséről van szó, amely indokolja az elkövetője elítélését.

228

Annak vizsgálata érdekében, hogy a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének c) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések elrendelését illetően teljesül‑e a fumus boni iuris feltétele, elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen végzés 171. és 199. pontjából kitűnik – az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megakadályozzák, hogy az uniós jog értelmezésére és alkalmazására hivatott nemzeti bíróságok vizsgálják a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek valamely bíró vagy bíróság általi tiszteletben tartását, és különösen a bíró vagy bíróság kinevezési eljárásának szabályszerűségét, első látásra ellentétesek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének – a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett – második albekezdésével.

229

Meg kell tehát állapítani, hogy az olyan nemzeti rendelkezések, amelyekből az következik, hogy a nemzeti bírákkal szemben fegyelmi eljárás indítható amiatt, hogy ilyen vizsgálatot végeztek, első látásra szintén ellentétesek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével és a Charta 47. cikkével.

230

Másodsorban emlékeztetni kell arra, hogy amint az a jelen végzés 87. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a függetlenségnek és pártatlanságnak a többek között az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő követelménye előírja, hogy el kell kerülni annak a kockázatát, hogy a fegyelmi felelősségi rendszert az ítélethozatali feladatokat ellátó személyekkel szemben a bírósági határozatok tartalmának politikai felülvizsgálatát szolgáló rendszerként alkalmazzák.

231

E célból elengedhetetlen, hogy elő legyenek írva olyan szabályok, amelyek egyértelműen és pontosan határozzák meg azokat a magatartásokat, amelyek megalapozhatják a bírák fegyelmi felelősségének megállapítását, mégpedig a feladatukkal járó függetlenség biztosítása céljából, és annak elkerülése érdekében, hogy ki legyenek téve annak a kockázatnak, hogy fegyelmi felelősségüket kizárólag a határozatuk miatt meg lehessen állapítani (lásd analógia útján: 2021. május 18‑iAsociaţia Forumul Judecătorilor Din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 234. pont).

232

A jelen ügyben először is úgy tűnik, hogy – amint azt a Bizottság kifejtette – a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikke 1. §‑a 2. és 3. pontjának, valamint a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑a 2. és 3. pontjának szövege olyannyira elvont és pontatlan jellegű, hogy első látásra nem zárható ki, hogy egy bíró fegyelmi felelőssége megállapítható lehet pusztán amiatt, hogy vizsgálta a bírói függetlenség követelményeinek valamely bíró vagy ítélkező testület általi tiszteletben tartását, és különösen hogy megállapította valamely bíró kinevezése folyamatának szabálytalanságát.

233

Ugyanez a helyzet a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑ának 1. pontja esetében is. A „jogszabályok nyilvánvaló és súlyos megsértése” kifejezés elvont és pontatlan jellege miatt ugyanis első látásra nem zárható ki az a feltételezés, hogy egy bíró felelőssége megállapítható lehet a határozatainak állítólagosan „téves” tartalma vagy a nemzeti bíróságokat a bírói függetlenség követelményei valamely bíró vagy ítélkező testület általi tiszteletben tartásának vizsgálatában akadályozó nemzeti rendelkezések figyelmen kívül hagyása miatt.

234

Ezért az érdemi kereset harmadik kifogásában említett nemzeti rendelkezések szövegére tekintettel első látásra nem zárható ki, hogy e rendelkezések nem csupán megakadályozzák a nemzeti bíróságokat abban, hogy vizsgálják a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek valamely bíró vagy bíróság általi tiszteletben tartását, hanem azt is lehetővé teszik, hogy a fegyelmi felelősségi rendszert a bírósági határozatok tartalmának politikai felülvizsgálatát szolgáló rendszerként alkalmazzák, és ennélfogva ellentétesek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének – a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett – második albekezdésével.

235

Ez az értékelés még inkább érvényes a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikke 1. §‑ának 3. pontját és a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑ának 3. pontját illetően, mivel – amint az a feleknek a jelen végzés 220. és 226. pontjában ismertetett érveléséből kitűnik – a bírói kinevezés szabálytalanságának megállapítása az e rendelkezésekben említett vétségnek minősülhet.

236

Egyébiránt az a körülmény, hogy a bírákkal szembeni fegyelmi eljárásban hozott határozatokat olyan fórum, azaz a fegyelmi tanács vizsgálja felül, amelyet illetően – amint az a jelen végzés 97. pontjában megállapítást nyert – első látásra nem zárható ki a függetlenség hiánya, hozzájárul a jelen végzés 234. pontjában szereplő értékelés megerősítéséhez. Ugyanez a helyzet a Bizottság által hangsúlyozott azon körülményt illetően, hogy a módosító törvényt, amely a szóban forgó nemzeti rendelkezésekkel előírt fegyelmi vétségeket bevezette, kevesebb mint egy hónappal az után fogadták el, hogy a Bíróság meghozta az A. K. ítéletét és az e tanács függetlenségével kapcsolatos értelmezési szempontokat bocsátott a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére, amely szempontok alapján a nemzeti bíróságok értékelhették az előttük folyamatban levő ügyek elbírálására hatáskörrel rendelkező bíró vagy bíróság függetlenségét.

237

Ezenkívül, ami a Sąd Najwyższynak (legfelsőbb bíróság) a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikkének 1. §‑ában szereplő, a „jogszabályok nyilvánvaló és súlyos megsértése” vétségét alkotó elemekkel kapcsolatos, a Lengyel Köztársaság által hivatkozott ítélkezési gyakorlatát illeti, elegendő megállapítani, hogy ezt az ítélkezési gyakorlatot a fegyelmi tanács 2017‑ben történő létrehozása, és a fortiori, az érdemi kereset első két kifogásában említett nemzeti rendelkezéseknek a módosító törvénnyel 2019‑ben történő elfogadása előtt alakították ki. Következésképpen az említett ítélkezési gyakorlat nem teheti kétségessé a jelen végzés 234. pontjában szereplő értékelést.

238

Végül, amint az a jelen végzés 111. pontjában megállapításra került, a Lengyel Köztársaság nem hivatkozhat hasznosan az e rendelkezésekhez hasonló szabályok más tagállamokban való állítólagos létezésére annak alátámasztása érdekében, hogy a jelen esetben nem teljesül a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel.

239

Ennélfogva – anélkül hogy ebben a szakaszban határozni kellene a felek által az érdemi kereset harmadik kifogása keretében hivatkozott érvek megalapozottságáról, ami kizárólag az ügy érdeméről határozó bíróság hatáskörébe tartozik – meg kell állapítani, hogy tekintettel a Bizottság által ismertetett elemekre és a jelen végzés 163–168., valamint 230. és 231. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra, az ezen intézmény által e kifogásban előterjesztett érvek első látásra nem tűnnek teljesen megalapozatlannak a jelen végzés 79. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.

240

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének c) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések elrendelését illetően teljesül a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel.

241

A jelen végzés 116. pontjában említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bíróságnak a sürgősség értékelése során abból kell kiindulnia, hogy az érdemi kereset harmadik kifogásában említett nemzeti rendelkezések alkalmasak arra egyrészről, hogy megakadályozzák a nemzeti bíróságokat abban, hogy vizsgálják a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek valamely bíró vagy bíróság általi tiszteletben tartását, és másrészről hogy lehetővé tegyék, hogy a fegyelmi felelősségi rendszert a bírósági határozatok tartalmának politikai felülvizsgálatát szolgáló rendszerként alkalmazzák, és így ellentétesek lehetnek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének – a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett – második albekezdésével.

242

Amint azt a Bizottság kifejtette, az a körülmény, hogy az érdemi kereset harmadik kifogásában említett nemzeti rendelkezések alkalmazásából adódóan egyrészről a nemzeti bíróságokat a végleges ítélet kihirdetéséig megakadályozhatják abban, hogy vizsgálják a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek valamely bíró vagy bíróság általi tiszteletben tartását, és másrészről hogy a fegyelmi felelősségi rendszert ezen ítélet kihirdetéséig a bírósági határozatok tartalmának politikai felülvizsgálatát szolgáló rendszerként alkalmazhatják, alkalmas arra, hogy ugyanezen időszak során veszélyeztesse a lengyel bíróságok függetlenségét, és következésképpen – a jelen végzés 124. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozzon az uniós jogrend, és ebből következően a jogalanyok uniós jogból eredő jogai, valamint az EUSZ 2. cikkben meghatározott, az Unió alapját képező értékek, így különösen a jogállamiság vonatkozásában.

243

A Lengyel Köztársaság a fegyelmi tanács tevékenységeinek a bírákat érintő fegyelmi ügyek tekintetében a 2020. április 8‑iBizottság kontra Lengyelország végzés (C‑791/19 R, EU:C:2020:277) nyomán történő felfüggesztésére hivatkozással vitatja a sürgősség fennállását. E tagállam szerint a C‑791/19. sz. ügyben hozandó érdemi ítélet kihirdetéséig fenntartandó felfüggesztés alapján a fegyelmi tanács általános jelleggel nem alkalmazza a Bizottság által vitatott rendelkezéseket, így azok felfüggesztése nem sürgős jellegű, mivel nem járna azzal a hatással, hogy bármilyen kárt megelőzzön.

244

E tekintetben – noha igaz, hogy a fegyelmi tanács tevékenységeinek felfüggesztése alkalmas arra, hogy mérsékelje a szóban forgó nemzeti rendelkezések alkalmazásából eredő súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésének kockázatát – e felfüggesztés nem teszi lehetővé e kockázat kiküszöbölését.

245

Amint azt ugyanis a Bizottság megállapította, a lengyel bírák függetlenségének befolyásolására pusztán annak kilátásba helyezése is alkalmas, hogy velük szemben adott esetben fegyelmi eljárást lehet indítani amiatt, hogy vizsgálták a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek valamely bíró vagy bíróság általi tiszteletben tartását, mégpedig attól függetlenül, hogy a fegyelmi eljárás mely bírói fórum előtt kerül lefolytatásra.

246

Egyébiránt az olyan nemzeti rendelkezések puszta létezése, amelyek lehetővé tennék, hogy a fegyelmi felelősségi rendszert a bírósági határozatok tartalmának politikai felülvizsgálatát szolgáló rendszerként alkalmazzák, kétségeket kelthet a jogalanyokban és más tagállamokban a nemzeti bíróságok függetlenségét illetően, ami azzal a kockázattal jár, hogy súlyos és helyrehozhatatlan kárt okoz.

247

Végül, ami különösen a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑ának 1. pontját illeti, a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy az e rendelkezés felfüggesztése iránti kérelem elkésett és teljességgel érthetetlen. Ebben az összefüggésben e tagállam egyrészről azt állítja, hogy a Bizottság semmilyen módon nem indokolta egy olyan rendelkezés alkalmazásának felfüggesztését, amely Lengyelországban igen hosszú időre visszanyúló alkotmányos hagyományhoz kapcsolódik, és másrészről, hogy a Bizottság a C‑791/19. sz. ügyben előterjesztett kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében vitatott egy, a rendes bíróságokról szóló törvény 107. cikkében szereplő, ehhez hasonló rendelkezést, anélkül azonban, hogy annak felfüggesztését kérte volna, ami azt mutatja, hogy ezen intézmény valójában semmilyen, a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑a 1. pontjának alkalmazásából eredő kockázatot nem lát.

248

Mindazonáltal a Bizottság egyrészről a Lengyel Köztársaság állításával ellentétben kifejtette, hogy mely okokból véli úgy, hogy az érdemi kereset harmadik kifogásában említett valamennyi rendelkezés alkalmazását fel kell függeszteni. Másrészről – amint az a jelen végzés 138. és 237. pontjában megállapításra került – a módosító törvény több olyan rendelkezést vezetett be, így az érdemi kereset első két kifogásában említett rendelkezéseket, amelyek befolyásolhatják a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑ának 1. pontjában megjelölt vétség terjedelmét, és amelyek ennélfogva a sürgősség fennállásának értékelése szempontjából a módosító törvény elfogadását megelőzően fennállókhoz képest új elemnek minősülnek.

249

A fenti megfontolásokra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének c) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedések elrendelését illetően teljesül a sürgősségre vonatkozó feltétel.

250

A Bizottság megjegyzi, hogy ha a Bíróság a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének c) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedés elrendelésének megtagadása után helyt ad az érdemi kereset harmadik kifogásának, akkor az uniós jogrendet és a jogalanyok uniós jogból eredő jogait, különösen a független és pártatlan, a törvény által megelőzően létrehozott bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való alapvető jogukat súlyos és helyrehozhatatlan kár éri.

251

Ezzel szemben, ha a Bíróság elrendelné az említett intézkedést és ezt követően elutasítaná ezt a kifogást, ennek következménye csupán a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikke 1. §‑a 2. és 3. pontjának, valamint a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §‑a 1–3. pontjának ideiglenes felfüggesztése lenne, valamint ebből következően az, hogy ideiglenesen nem lehetne e rendelkezések alapján vétségnek minősíteni azt, ha egy bíró igazságszolgáltatási tevékenysége keretében vizsgálta az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott bíróság függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó uniós jogi követelmények tiszteletben tartását.

252

A Lengyel Köztársaság többek között azt állítja, hogy az érdemi kereset harmadik kifogásában említett nemzeti rendelkezések alkalmazásának a végleges ítélet kihirdetéséig történő mellőzése azzal a következménnyel járna, hogy – éppen ellenkezőleg – ezen időszak során megengedettek lennének az olyan elítélendő cselekmények, amelyeknek kétségkívül meg kellene alapozniuk az elkövetőjük fegyelmi felelősségét. Ily módon a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái többek között visszadátumozhatnának bírósági iratokat, elrejthetnének az ügyek elbírálása szempontjából fontos dokumentumokat, a törvények által elő nem írt büntetéseket szabhatnának ki vagy az eljárások által elő nem írt szabályok szerint módosíthatnának határozatokat, vagy akár az ezen eljárások által elő nem irányzott határozatokat hozhatnának. A szóban forgó nemzeti rendelkezések alkalmazásának felfüggesztése ezért a Lengyel Köztársaság érdekeinek sérelmével járna.

253

E tekintetben azonban elegendő emlékeztetni arra, hogy amint az a jelen végzés 216. pontjából kitűnik, az érdemi kereset harmadik kifogásában említett nemzeti rendelkezések alkalmazásának felfüggesztése a Lengyel Köztársaság számára azzal a kötelezettséggel járna, hogy a végleges ítélet meghozataláig az e kifogásban említett nemzeti rendelkezésekkel hatályon kívül helyezett, felváltott vagy módosított rendelkezéseket alkalmazza. Ezért a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének c) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedés elrendelése nem okozhatja az e tagállam által hivatkozott kárt.

254

E körülmények között azt a következtetést kell levonni, hogy a fennálló érdekek egymással szembeni mérlegelése alapján el kell rendelni a jelen végzés 38. pontja első franciabekezdésének c) pontjában megjelölt ideiglenes intézkedéseket.

255

A fenti megfontolásokra tekintettel helyt kell adni a jelen végzés 1. pontjában említett, a Bizottság által előterjesztett ideiglenes intézkedések iránti kérelemnek.

A fenti indokok alapján a Bíróság elnökhelyettese következőképpen határozott: