9

A 2013/255 határozat végrehajtásáról szóló, 2019. január 21‑i (KKPB) 2019/87 tanácsi végrehajtási határozattal (HL 2019. L 18 I., 13. o.), valamint a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló, 2019. január 21‑i (EU) 2019/85 tanácsi végrehajtási rendelettel (HL 2019. L 18 I., 4. o.; a továbbiakban együttesen: első jogi aktusok) a felperes nevét a következő indokolással vették fel a 2013/255 határozat I. mellékletében és a 36/2012 rendelet II. mellékletében szereplő, a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek, szervezetek és szervek jegyzékeit (a továbbiakban együttesen: a szóban forgó jegyzékek) tartalmazó B. táblázat 73. sorába:

„Az Aman [Dimashq] 18,9 millió USD értékű közös vállalkozás, amelynek résztvevői a Damascus Cham [Holding] és az Aman [Holding]. Az Aman [Dimashq] a Marota City elnevezésű, a rezsim által támogatott luxusprojektben való részvételén keresztül a szíriai rezsim támogatója és/vagy haszonélvezője.”

[omissis]

11

A 2019. március 26‑i levelükben a felperes képviselői tiltakoztak a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvétele ellen, és azt kérték a Tanácstól, hogy közölje velük a jegyzékbe vételt alátámasztó dokumentumokat. A 2019. április 2‑i és 12‑i levelükben a felperes képviselői megismételték a Tanácshoz intézett kérelmüket, hogy a keresetlevél benyújtása előtt hozzáférhessenek azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek alátámasztják a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét a jelen ügyben.

12

A 2019. május 13‑i levelében a Tanács egyrészt kifejtette a felperes képviselőinek, hogy észrevételeik lényegében nem alkalmasak arra, hogy nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételéről szóló határozatot vitassák. Másrészt a Tanács közölte velük a 2019. február 28‑án kelt, WK 54/2019 INIT hivatkozási számú dokumentumot, amely tartalmazta az említett jegyzékbe vétel indokait alátámasztó bizonyítékokat.

13

2019. május 17‑én a Tanács elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2019/806 határozatot (HL 2019. L 132., 36. o.), amely 2020. június 1‑jéig meghosszabbította a 2013/255 határozat alkalmazását; ugyanezen a napon a Tanács emellett elfogadta a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2019/798 végrehajtási rendeletet (HL 2019. L 132., 1. o., a továbbiakban együtt: a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2019. évi jogi aktusok) is.

[omissis]

18

A Törvényszék Hivatalához 2019. április 15‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette az első jogi aktusoknak az őt érintő részükben való megsemmisítésére irányuló, jelen kereset.

19

A Törvényszék Hivatalához 2019. július 30‑án benyújtott külön beadványával a felperes a Törvényszék eljárási szabályzatának 86. cikke alapján oly módon igazította ki a keresetlevelet, hogy a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2019. évi jogi aktusoknak az őt érintő részükben történő megsemmisítését is kérte. A felperes megismételte a keresetlevélben szereplő kereseti kérelmeket is.

20

2019. augusztus 8‑án a Tanács benyújtotta a Törvényszék Hivatalához az ellenkérelmet és az első kiigazítási beadványra vonatkozó észrevételeket.

21

A választ 2019. október 1‑jén nyújtották be.

22

A 2019. október 17‑i határozatával a Törvényszék elnöke az eljárási szabályzat 27. cikkének (3) bekezdése alapján az ügyet a negyedik tanácsba beosztott új előadó bírónak osztotta ki.

23

A viszonválaszt 2020. január 8‑án nyújtották be.

24

Az eljárás írásbeli szakasza 2020. január 8‑án fejeződött be.

25

Az eljárási szabályzat 89. cikke (3) bekezdésének a) és d) pontja szerinti pervezető intézkedések keretében a Törvényszék 2020. július 23‑i levelével felhívta a feleket, hogy válaszoljanak több kérdésre és nyújtsanak be bizonyos dokumentumokat. A felek az előírt határidőn belül válaszoltak a kérdésekre és eleget tettek a dokumentumok benyújtására vonatkozó felhívásnak.

26

A Törvényszék Hivatalához 2020. augusztus 13‑án benyújtott külön beadványával a felperes az eljárási szabályzatának 86. cikke alapján második alkalommal oly módon igazította ki a keresetlevelet, hogy a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2020. évi jogi aktusoknak az őt érintő részükben történő megsemmisítését is kérte. A felperes megismételte a keresetlevélben, valamint az első kiigazítási beadványban szereplő kereseti kérelmeket is, és új érveket terjesztett elő.

27

Az eljárási szabályzat 89. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerinti pervezető intézkedések keretében a Törvényszék a 2020. szeptember 30‑i levelével dokumentum benyújtására hívta fel a Tanácsot. A Tanács a dokumentum benyújtására irányuló felhívásnak a kitűzött határidőn belül eleget tett. A felperes nem terjesztett elő észrevételeket a Tanács e pervezető intézkedésre adott válaszával kapcsolatban.

28

A Törvényszék a 2020. október 21‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és az általa feltett kérdésekre adott válaszait, amelynek során a Tanács előterjesztette a második kiigazítási beadványra vonatkozó észrevételeit is. A Tanács különösen az ellenkérelemben és a viszonválaszban szereplő jogalapokra és érvekre utalt.

29

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

30

A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

51

A felperes lényegében azt állítja, hogy a megtámadott jogi aktusok sértik az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 48. cikkének (2) bekezdésében, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. törvény) 6. cikkének (3) bekezdésében biztosított, védelemhez és tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel a Tanács az említett jogi aktusok elfogadása előtt nem hallgatta meg őt, továbbá a Charta 47. cikkében biztosított, hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.

52

A felperes e tekintetben először is azzal érvel, hogy mivel a megtámadott jogi aktusok elfogadása előtt nem hallgatták meg, a védelemhez való jogát nem tudta hatékonyan gyakorolni. A felperes konkrétan azt állítja, hogy a meghallgatáshoz való jog megköveteli, hogy a vitatott intézkedés meghozatala előtt ismertethesse a felhozott tények helytállóságára és relevanciájával, valamint a vele szemben felhozott bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontját. Ezenkívül a felperes szerint nem áll fenn olyan sürgősség vagy veszély, amely veszélyezteti az intézkedés hatékonyságát amiatt, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadását megelőzően meghallgatásra kerül, míg az említett jogi aktusok elfogadása után a felperesnek okozott kár biztos és előre látható. A Tanács szándékosan tagadta meg a felperestől nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvétele alátámasztására szolgáló bizonyítékokat tartalmazó aktához való hozzáférést, következésképpen megsértette a védelemhez való jogát.

53

Másodszor a felperes lényegében azt állítja, hogy a hatékony bírói jogvédelemhez való joga alapján azt kérte a Tanácstól, hogy a lehető leghamarabb biztosítsa számára az első jogi aktusok vele szembeni elfogadását megalapozó valamennyi információhoz és dokumentumhoz való hozzáférést. A jelen kereset benyújtása előtt nem kapta meg a rá vonatkozó bizonyítékokat tartalmazó aktát, noha azt 2019. március 26‑án kérte a Tanácstól, és kérését két alkalommal, 2019. április 2‑án és 12‑én is megismételte. E tekintetben azt állítja, hogy a rá vonatkozó bizonyítékokat tartalmazó akta közlésének hiánya azt bizonyítja, hogy az első jogi aktusok elfogadását megelőzően a Tanács nem rendelkezett olyan dokumentummal vagy tárgyi bizonyítékkal, amely alátámasztaná az e jogi aktusokban foglalt indokolást, jóllehet a korlátozó intézkedések elrendelése előtt köteles az ügyiratot összeállítani. Hozzáteszi, hogy az a tény, hogy a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentumot a jelen kereset benyújtását követően közölték vele, azt bizonyítja, hogy azt az említett jogvita érdekében, mesterségesen hozták azt létre. Ennélfogva nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételével kapcsolatos indokok nem megalapozottak, következésképpen pedig jogellenesek. A tárgyaláson a felperes azt állította, hogy a Tanács késedelmesen küldte meg a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentumot, még akkor is, ha a jelen ügyben a keresetlevelet már benyújtották.

54

A Tanács vitatja a fellebbező érveit.

55

Emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása magában foglalja többek között a meghallgatáshoz való jogot és az iratbetekintési jogot, a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában rögzített bizalmas adatkezeléshez fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett (lásd: 2013. július 18‑iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

Emellett a hatékony bírói jogvédelemhez való jog, amelyet a Charta 47. cikke állapít meg, megköveteli, hogy az érintett megismerhesse a rá vonatkozóan hozott határozat alapjául szolgáló indokokat – akár magának a határozatnak a szövege, akár ezen indokok kérésére történő közlése alapján –, az illetékes bíróság azon hatáskörének sérelme nélkül, hogy a szóban forgó hatóságtól megkövetelje azok közlését annak érdekében, hogy lehetővé tegye az érintett számára jogai lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az illetékes bírósághoz fordulni, valamint hogy e bíróságnak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó határozat jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat gyakorlását (lásd: 2013. július 18‑iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. január 21‑iMakhlouf kontra Tanács ítélet, T‑443/13, nem tették közzé, EU:T:2016:27, 38. pont).

57

A Charta 52. cikkének (1) bekezdése mindazonáltal elismeri az ott kimondott jogok gyakorlásának korlátozásait, amennyiben az érintett korlátozás tiszteletben tartja a szóban forgó alapvető jog lényeges tartalmát, továbbá, hogy az arányosság elvére figyelemmel az elengedhetetlen legyen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket szolgálja (lásd: 2013. július 18‑iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

A védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértését ugyanis az adott ügy egyedi körülményei alapján kell értékelni, különösen a szóban forgó jogi aktus jellegére, elfogadásának körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályokra figyelemmel (lásd: 2013. július 18‑iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 102. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

[omissis]

60

Először is, az arra alapított első kifogást illetően, hogy a felperest nem hallgatták meg a megtámadott jogi aktusok elfogadása előtt, és hogy a védelemhez való jogát nem gyakorolhatta hatékonyan, emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság különbséget tesz egyrészt valamely szervezet nevének a korlátozó intézkedéseket előíró listákra való első felvétele, másrészt pedig e szervezet nevének az említett jegyzékekben való további szerepeltetése között (2015. április 30‑iAl‑Chabi kontra Tanács ítélet, T‑593/11, EU:T:2015:249, 40. pont).

[omissis]

67

Másodszor, ami a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2019. és 2020. évi jogi aktusokat illeti, emlékeztetni kell arra, hogy azon határozat esetén, amellyel a jegyzéken már szereplő személy vagy szervezet nevét továbbra is fenntartják a jegyzéken, a meglepetésszerű hatásra már nincs szükség az intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében, ezért az ilyen jogi aktusok elfogadását főszabály szerint meg kell előznie a terhelő bizonyítékok közlésének, valamint az érintett személy vagy szervezet számára biztosított azon lehetőségnek, hogy meghallgassák (lásd ebben az értelemben: 2011. december 21‑iFranciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ítélet, C‑27/09 P, EU:C:2011:853, 62. pont).

68

E tekintetben a Bíróság hangsúlyozta, hogy az a védelmi elem, amelyet a terhelő bizonyítékok közlésére vonatkozó követelmény, valamint a valamely személy vagy szervezet nevét a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek vagy szervezetek listáján fenntartó jogi aktusok elfogadása előtti észrevételek benyújtásának joga kínál, alapvető és elengedhetetlen a védelemhez való jog szempontjából. Ez annál is inkább igaz, mivel a szóban forgó korlátozó intézkedéseknek jelentős hatásuk van az érintett személyek és csoportok jogaira és szabadságaira (2011. december 21‑iFranciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ítélet, C‑27/09 P, EU:C:2011:853, 64. pont).

69

Ugyanis annak a szabálynak, miszerint a sérelmet okozó határozat címzettjének olyan helyzetben kell lennie, hogy a határozat elfogadása előtt képes legyen észrevételeit megtenni, az a célja, hogy az illetékes hatóság megfelelően figyelembe vehesse a releváns körülmények összességét. A címzett hatékony védelmének biztosítása érdekében e szabálynak többek között az a célja, hogy lehetővé tegye a hatóság számára, hogy valamely hibát kijavítson, vagy az érintett személy számára, hogy személyes helyzetére vonatkozó olyan tényekre hivatkozhasson, amelyek a határozat meghozatala mellett vagy ellen szólnak, illetve arról, hogy annak mi legyen a tartalma (2011. december 21‑iFranciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ítélet, C‑27/09 P, EU:C:2011:853, 65. pont).

70

Ha azonban az érintett személy vagy szervezet nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek vagy szervezetek jegyzékében való fenntartása ugyanazokon az indokokon alapul, mint amelyek az első jogi aktus elfogadását indokolták, anélkül hogy vele szemben új bizonyítékokat fogadtak volna el, a Tanács az érintett személy meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartása érdekében nem köteles újból közölni vele a terhére rótt bizonyítékokat (lásd ebben az értelemben: 2016. április 7‑iCentral Bank of Iran kontra Tanács ítélet, C‑266/15 P, EU:C:2016:208, 32. és 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A terhelő bizonyítékokat ezzel szemben közölni kell, ha olyan új bizonyítékok merültek fel, amelyekkel a Tanács naprakésszé teszi az érintett személy vagy szervezet személyes helyzetére vagy azon ország politikai és biztonsági helyzetére vonatkozó információkat, amellyel szemben a korlátozó intézkedések rendszerét elfogadta (lásd ebben az értelemben: 2020. február 12‑iKande Mupompa kontra Tanács ítélet, T‑170/18, EU:T:2020:60, 72. pont).

71

A jelen ügyben egyrészt a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2019. évi jogi aktusokat illetően emlékeztetni kell arra, amint az a fenti 67. pontban megállapításra került, hogy e jogi aktusok elfogadását főszabály szerint meg kellett előznie a terhelő bizonyítékok közlésének, valamint a felperes számára biztosított meghallgatáshoz való jognak.

72

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes a 2019. március 26‑i levelében nyújtotta be a nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokokat alátámasztó bizonyítékokat tartalmazó dokumentumhoz való hozzáférés iránti első kérelmet. 2019. április 2‑án és 12‑én megismételte kérelmét. A Tanács 2019. május 13‑án, azaz az első hozzáférés iránti kérelemtől számított egy hónap és három héten belül, illetve a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2019. évi jogi aktusok elfogadása előtt négy nappaladott helyt e kérelemnek.

73

Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az érdekelt kérelmére a Tanács észszerű határidőn belül köteles biztosítani az összes nem bizalmas jellegű adminisztratív dokumentumhoz való hozzáférést (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 16‑iBank Kargoshaei és társai kontra Tanács ítélet, T‑8/11, nem tették közzé, EU:T:2013:470, 68. és 93. pont).

74

Meg kell állapítani, hogy a jelen ügy körülményei között a Tanács nem küldte meg észszerű határidőn belül a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentumot. Azáltal ugyanis, hogy az említett dokumentumot csak négy nappal a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2019. évi jogi aktusok elfogadása előtt küldte meg a felperesnek, a Tanács túl rövid időt hagyott számára ahhoz, hogy hatékonyan elő tudja terjeszteni esetleges észrevételeit. Ily módon nem garantálta a felperes hatékony meghallgatását. Ráadásul, még ha úgy is tekintjük, hogy a felperesnek volt ideje arra, hogy az említett jogi aktusok elfogadása előtt a Tanács elé terjessze észrevételeit, túl rövid ideje maradt a Tanácsnak arra, hogy az említett észrevételeket a megkövetelt gondossággal megvizsgálja. Ily módon a fenti 67. és 69. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban felidézett, védelemhez való jog alapvető és lényeges védelmi elemét – vagyis a terhelő bizonyítékok közlését és az azokkal kapcsolatos észrevételeknek a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2019. évi jogi aktusok elfogadása előtti előterjesztéséhez való jogot – sértette az, hogy az említett bizonyítékokat tartalmazó aktát késedelmesen küldték meg a felperesnek.

75

Ebből következik, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokok alátámasztására szolgáló bizonyítékokat tartalmazó dokumentum megküldésére túl későn került sor, figyelembe véve a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2019. évi jogi aktusok elfogadásának időpontját, így e tekintetben megsértették a védelemhez való jogát.

76

Mindemellett a fentiek összességéből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az, hogy a Tanács késedelmesen, a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2019. évi jogi aktusok elfogadása előtt közölte a felperessel a fenti 74. pontban felidézett bizonyítékokat, e jogi aktusok megsemmisítését vonja maga után. Az uniós bíróságnak ugyanis a védelemhez való joggal kapcsolatos szabálytalanság felmerülése esetén meg kell vizsgálnia, hogy az adott ügy konkrét ténybeli és jogi körülményeire tekintettel a szóban forgó eljárás eltérő eredményhez vezethetett volna abban az esetben, ha a felperes a védelmét e szabálytalanság hiányában jobban biztosíthatta volna (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 22‑iFirst Islamic Investment Bank kontra Tanács ítélet, T‑161/13, EU:T:2015:667, 84. pont; 2017. június 15‑iKiselev kontra Tanács ítélet, T‑262/15, EU:T:2017:392, 153. pont; 2018. szeptember 13‑iVTB Bank kontra Tanács ítélet, T‑734/14, nem tették közzé, EU:T:2018:542, 120. és 121. pont).

77

A jelen ügyben a felperes nem fejtette ki, hogy mely érvekre vagy információkra hivatkozhatott volna, ha korábban kapta volna meg a szóban forgó dokumentumokat, és azt sem bizonyította, hogy ezek az érvek vagy információk az ő esetében eltérő eredményhez vezethettek volna.

78

Ezért a felperes védelemhez való jogának megsértése a jelen ügy körülményei között nem vonja maga után a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2019. évi jogi aktusok megsemmisítését.

[omissis]

81

Következésképpen a felperes első kifogást el kell utasítani.

82

Másodsorban a felperes lényegében egy második kifogásra hivatkozik, amely azon alapul, hogy a Tanács megsértette a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, mivel nem tette lehetővé számára, hogy „a lehető legkorábban” hozzáférjen a nevének az első jogi aktusokra és a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2019. évi jogi aktusokra való felvételét megalapozó információkat és bizonyítékokat tartalmazó aktához.

83

A felperes mindenekelőtt azt állítja, hogy nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét és az azokon való további szerepeltetését alátámasztó információkat és bizonyítékokat tartalmazó akta közlésének elmaradása azt bizonyítja, hogy az első jogi aktusok elfogadását megelőzően a Tanács nem rendelkezett a jegyzékbe vétel indokaira vonatkozó indokolást alátámasztó dokumentummal vagy tárgyi bizonyítékkal.

84

A jelen ügyben a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentum első oldalán, amely a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokok alátámasztására szolgáló bizonyítékokat tartalmazza, 2019. február 28‑i időpont szerepel, míg a felperes nevét az említett jegyzékekbe első alkalommal felvevő, első jogi aktusokat 2019. január 21‑én fogadták el. Másként fogalmazva, a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentum első oldala az első jogi aktusok elfogadásánál későbbi időpontra vonatkozik.

85

A Törvényszék által hozott azon pervezető intézkedésekre válaszul, amelyek annak megerősítésére irányulnak, hogy a bizonyítékokat tartalmazó akta létezett az első jogi aktusok elfogadásakor, a Tanács azt állítja, hogy a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentumon egy műszaki probléma miatt szerepel a 2019. február 28‑i időpont, amely ahhoz kapcsolódik, hogy az említett dokumentumot ebben az időpontban helyezték el az elektronikus irattárban. A Tanács kifejtette, hogy a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentumban szereplő bizonyítékok a felperes nevének az első jogi aktusokhoz mellékelt jegyzékekbe való felvételére irányuló javaslat részét képezték. A Tanács e célból benyújtotta a felperes nevének felvételére irányuló, 2018. december 4‑i COREU CFSP/0195/18. hivatkozási számú, 2020. szeptember 15‑i ST 10250/20. sz. dokumentumot, amelyre az első jogi aktusok elfogadása érdekében támaszkodott. A tárgyaláson a felperes vitatta, hogy ezt a dokumentumot nevének a szóban forgó jegyzékekbe való első felvételének alátámasztására használták volna, mivel a – tagolt érvelést nem tartalmazó – dokumentum a formája és a bizonyítékok hiperlink formájában való megjelenítése miatt nem volt hozzáférhető és érthető.

86

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy egyrészt a jegyzékbe vételre vonatkozó, COREU CFSP/0195/18. sz. javaslat 2018. december 4‑én kelt, vagyis korábbi, mint az első jogi aktusok elfogadásának időpontja. Másrészt a jegyzékbe vételre vonatkozó, COREU CFSP/0195/18. sz. javaslat felsorolja a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentumban szereplő bizonyítékok összes hiperlinkjét, a „The Syria Report” internetes oldalnak a „Samer Foz, a legtekintélyesebb szíriai üzletember” című, 2018. április 19‑én közzétett cikkéhez kapcsolódó irat kivételével (lásd a lenti 111. pontot). Így a felperes állításával ellentétben a Tanács bizonyította, hogy az első jogi aktusok elfogadása előtt rendelkezett az összes, az ezen aktusokban szereplő jegyzékbe vételi indokok alátámasztását lehetővé tévő bizonyítékkal. A felperes azon érvét, miszerint a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentumnak a jelen kereset benyújtását követő közlése azt bizonyítja, hogy az említett dokumentumot mesterségesen hozták létre a jelen jogvita érdekében, mint megalapozatlant el kell utasítani. Egyébiránt a felperesnek a dokumentum nem kézzel fogható és érthető jellegére vonatkozó érve ténybelileg megalapozatlan, mivel a hiperlinkek olyan cikkekre hivatkoznak, amelyek a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentumban is szerepelnek.

87

Ezt követően a felperes azt állítja, hogy a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértését eredményezi az, hogy nem közölték nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvétele alátámasztására szolgáló bizonyítékokat, holott azokhoz megfelelő időben, vagyis a jelen kereset benyújtása előtt kért hozzáférést,

88

Amint az a fenti 73. pontban felidézésre került, az érdekelt kérelmére a Tanács észszerű határidőn belül köteles biztosítani az összes nem bizalmas jellegű adminisztratív dokumentumhoz való hozzáférést.

89

Mindamellett a közlés észszerű jellegének a vizsgálatakor figyelembe kell venni azt, hogy amennyiben az érintett személy vagy szervezet nem rendelkezik nevének a szóban forgó jegyzékekbe történő első felvételét megelőzően a meghallgatáshoz való joggal, a fent említett aktához való hozzáférés jelenti az első lehetőséget számára ahhoz, hogy megismerje a Tanács által az említett jegyzékbe vétel alátámasztása érdekében figyelembe vett dokumentumokat, következésképpen pedig e hozzáférés a védelme érdekében különösen jelentős (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 22‑iFirst Islamic Investment Bank kontra Tanács ítélet, T‑161/13, EU:T:2015:667, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

90

A jelen ügyben, amint az a fenti 72. pontban felidézésre került, a felperes 2019. március 26‑án kért hozzáférést a Tanácstól a szóban forgó jegyzékekbe való első felvételének indokait alátámasztó bizonyítékokat tartalmazó aktához. A felperes két alkalommal megismételte a hozzáférés iránti kérelmét, arra hivatkozva, hogy e dokumentumok minél gyorsabban rendelkezésre álljanak annak érdekében, hogy a dönthessen, gyakorolja‑e jogait a Törvényszék előtt. A WK 54/2019 INIT. sz. dokumentumot 2019. május 13‑án, azaz a jelen kereset benyújtását követően küldték meg a felperesnek. Válaszában a felperes megerősíti, hogy megkapta a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentumot.

91

Meg kell állapítani, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokok alátámasztására szolgáló WK 54/2019 INIT. sz. dokumentum lényegében az első jogi aktusokban szereplő indokolás kiegészítésének minősül, azonban azt csak egy hónap és három hét elteltével közölték a felperessel, ami nem tekinthető elhanyagolható időnek. E tekintetben, ellentétben azzal, amit a Tanács állít, az első jogi aktusok elfogadásának időpontja és a felperes hozzáférés iránti kérelmének időpontja között eltelt idő nem igazolhatja azt, hogy a Tanács nem válaszolt észszerű határidőn belül. A Tanács ugyanis nem hivatkozhat az azt megelőzően eltelt időre, hogy a felperes hozzáférést kért a rá vonatkozó dokumentumokhoz, azon késdelem igazolása érdekében, amíg ténylegesen helyt adott a hozzáférés iránti kérelemnek. Mindazonáltal, amint arra a Tanács a tárgyaláson emlékeztetett, a Tanácson belül léteznek olyan belső határidők, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a különböző szervek jóváhagyását megszerezzék a dokumentumok megküldéséhez. Kétségtelen, hogy e belső határidőknek összhangban kell állniuk a fenti 73. és 89. pontban felidézett ítélkezési gyakorlattal annak érdekében, hogy a valamely személlyel vagy szervezettel szemben hozott korlátozó intézkedések alátámasztására előterjesztett bizonyítékokat kellő időben közöljék vele ahhoz, hogy jogait az uniós bíróság előtt érvényesíthesse.

92

Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a felperes a jelen kereset benyújtására nyitva álló határidő lejártát megelőző huszonegy napig várt, míg 2019. március 26‑án elküldte az iratokhoz való hozzáférés iránti első kérelmet. Így a felperes hozzájárult a Tanács számára ahhoz biztosított időtartam csökkentéséhez, hogy az említett határidő lejárta előtt közölje a felperessel a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentumot.

93

Következésképpen nem róható fel a Tanácsnak az, hogy nem tudta a keresete benyújtását megelőzően közölni a felperessel a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentumot.

94

Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a felperes 2019. május 13‑án, vagyis azt megelőzően fért hozzá a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentumhoz, hogy a Tanács benyújtotta volna az ellenkérelmet. Így állást foglalhatott az említett dokumentumban szereplő bizonyítékokkal kapcsolatban mind a válasz, mind pedig a tárgyalás során.

95

Ezért meg kell állapítani, hogy a WK 54/2019 INIT. sz. dokumentum 2019. május 13‑i közlése elegendő volt ahhoz, hogy a felperes gyakorolhassa a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogát.

96

A fentiekre tekintettel a második kifogást, és így a hatodik jogalap egészét el kell utasítani.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott: