–

az NMI Technologietransfer GmbH képviseletében A. Holle és C. Lindemann Rechtsanwälte,

–

az EuroNorm GmbH képviseletében A. Fuchs, M. Netzel és G. Saremba,

–

az Európai Bizottság képviseletében K. Blanck és Bottka V., meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a[z EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk] alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17‑i 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL 2014. L 187., 1. o.; helyesbítés: HL 2016. L 149., 8. o.) I. melléklete 3. cikke (4) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet az NMI Technologietransfer GmbH (a továbbiakban: NMI TT) és az EuroNorm GmbH között annak tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy ez utóbbi az NMI TT tekintetében megtagadta a kis‑ és középvállalkozások (kkv) javára nyújtott, egy kutatási és fejlesztési projekt finanszírozását szolgáló támogatás nyújtását.

3

A mikro‑, kis‑ és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6‑i 2003/361/EK bizottsági ajánlás (HL 2003. L 124., 36. o.; a továbbiakban: 2003. évi ajánlás) (9) és (13) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

[…]

4

Az 651/2014 rendelet (30) és (40) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

5

E rendelet „Hatály” című 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ezt a rendeletet következő támogatási kategóriákra kell alkalmazni:

[…]

[…]”

6

Az említett rendelet 2. cikke a következőket írja elő:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]”

7

A 651/2014 rendelet I. mellékletének „A vállalkozástípust meghatározó alkalmazotti létszám és pénzügyi határértékek” című 2. cikke a következőképpen szól:

„(1)   A mikro‑, kis‑ és középvállalkozások (kkv‑k) típusba a 250‑nél kevesebb személyt foglalkoztató vállalkozások tartoznak, amelyek éves árbevétele nem haladja meg az 50 millió [eurót], és/vagy az éves mérlegfőösszegük értéke nem haladja meg a 43 millió [eurót].

(2)   A kkv típuson belül a kisvállalkozás annak meghatározása szerint olyan vállalkozás, amely 50‑nél kevesebb személyt foglalkoztat, és amelynek éves árbevétele és/vagy éves mérlegfőösszegének értéke nem haladja meg a 10 millió [eurót].

(3)   A kkv típuson belül a mikrovállalkozás annak meghatározása szerint olyan vállalkozás, amely 10‑nél kevesebb személyt foglalkoztat, és amelynek éves árbevétele és/vagy éves mérlegfőösszegének értéke nem haladja meg a 2 millió [eurót].”

8

E mellékletnek „A foglalkoztatottak számának és a pénzügyi határértékek kiszámításakor figyelembe vett vállalkozástípusok” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   »Önálló vállalkozás«: minden olyan vállalkozás, amely nem minősül a (2) bekezdés szerinti partnervállalkozásnak vagy a (3) bekezdés szerinti kapcsolt vállalkozásnak.

(2)   »Partnervállalkozások«: azok a vállalkozások, amelyek nem minősülnek a (3) bekezdés szerinti kapcsolt vállalkozásnak, és amelyek között a következő kapcsolat áll fenn: egy vállalkozás (fölérendelt vállalkozás) egyedül vagy a (3) bekezdés szerinti egy vagy több kapcsolt vállalkozással közösen valamely másik vállalkozás (alárendelt vállalkozás) tőkéjének vagy a szavazati jogának legalább 25%‑ával rendelkezik.

Mindazonáltal egy vállalkozás még abban az esetben is önállónak tekinthető, tehát nem rendelkezik partnervállalkozásokkal, ha a következő beruházók ezt a 25%‑os határértéket elérik vagy meghaladják, feltéve, hogy azok – egyénileg vagy közösen – az érintett vállalkozásnak nem a (3) bekezdés szerinti kapcsolt vállalkozásai:

[…]

[…]

(3)   »Kapcsolt vállalkozások« azok a vállalkozások, amelyek között az alábbi kapcsolatok valamelyike fennáll:

Feltételezni kell, hogy nem áll fenn meghatározó befolyás, ha a (2) bekezdés második albekezdésében felsorolt befektetők – a részvényesként [helyesen: részvényesként vagy tagként] őket megillető jogok sérelme nélkül – közvetlenül vagy közvetve nem vesznek részt az érintett vállalkozás irányításában.

Azon vállalkozás vagy a (2) bekezdésben említett bármely befektető, amely egy vagy több másik vállalkozáson keresztül az első albekezdésben leírt kapcsolatok valamelyikével rendelkezik, szintén kapcsolt vállalkozásnak tekintendő.

Azon vállalkozás, amely természetes személyen vagy közösen eljáró természetes személyek csoportján keresztül e kapcsolatok valamelyikével rendelkezik, szintén kapcsolt vállalkozásnak tekintendő, amennyiben tevékenységét vagy annak egy részét ugyanazon érintett piacon vagy szomszédos piacon végzi.

[…]

(4)   A (2) bekezdés második albekezdésében megállapított esetek kivételével egy vállalkozás nem tekinthető kkv‑nak, ha a tőke vagy a szavazati jogok legalább 25%‑át közvetlenül vagy közvetve, egyénileg vagy közösen, egy vagy több állami szerv irányítja.

[…]”

9

A tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról, illetve egyes vállalkozások pénzügyi átláthatóságáról szóló, 2006. november 16‑i 2006/111/EK bizottsági irányelv (HL 2006. L 318., 17. o.) 2. cikke szerint:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

[…]”

10

A szövetségi gazdasági és energiaügyi minisztérium Richtlinie „Zentrales Innovationsprogramm Mittelstand” irányelve (a „középvállalkozások központi innovációs programja” irányelv) 2015. április 15‑i változatának 3.1.1. pontja a) alpontja értelmében a Németországban üzleti tevékenységet folytató kkv‑k nyújthatnak be kutatási és fejlesztési projektek támogatására irányuló kérelmet.

11

Ezen irányelv 3. lábjegyzete kifejti, hogy a 651/2014 rendelet I. mellékletének rendelkezései alkalmazandók annak meghatározásához, hogy valamely vállalkozás kkv‑nek minősül‑e.

12

Az NMI Naturwissenschaftliches und Medizinisches Institut an der Universität Tübingen (a tübingeni egyetem természettudományi és orvostudományi intézete, a továbbiakban: NMI Intézet) alapító okiratának a 2015. augusztus 11‑én a Regierungspräsidium Tübingen (tübingeni városi tanács) által jóváhagyott változatának (a továbbiakban: az NMI Intézet alapító okirata) 2. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„Az alapítvány célja a tudomány és a kutatás előmozdítása. E cél különösen a következők által érhető el:

13

Az alapító okirat 5. §‑a szerint:

„Az alapítvány szervei

14

Az alapító okirat 6. §‑a értelmében:

„(1)   A kuratórium tagjai:

Az e)‑h) pontban megnevezett tagokat a Baden‑Württemberg tartomány pénzügyi és gazdasági minisztériuma nevezi ki, az e)‑f) pontban megnevezett tagokat a Baden‑Württemberg tartomány tudományért, kutatásért és művészetért felelős minisztériumával egyetértésben, és a Tübingeni Egyetem vagy a Reutlingeni Főiskola javaslatára; a g) pontban megnevezett tagot a Fraunhofer‑Gesellschaft zur Förderung der angewandten Forschung e.V.‑val egyetértésben nevezik ki. A h) pontban megnevezett tagokat a kuratóriummal egyetértésben nevezik ki. Közülük egyet a Baden‑Württemberg‑i kereskedelmi és iparkamara javaslatára, egyet pedig a Landesverband der baden‑württembergischen Industrie eV javaslatára.

(2)   A pénzügyi és gazdasági minisztérium az alapítvány munkájával összefüggésben álló két személyt nevezhet ki a kuratórium tagjaként.

[…]

(5)   A kuratórium tagjai a tevékenységükért díjazásban nem részesülnek.”

15

Az NMI Intézet alapító okirata 7. §‑ának szövege az alábbi:

„(1)   A kuratórium megállapítja az alapítványnak a 2. §‑ban meghatározott feladatok keretében végzett tevékenységére irányadó elveket, és felügyeli azok tiszteletben tartását.

(2)   A kuratórium tanácskozást követően dönt az alábbiakról:

[…]”

16

Az alapító okirat 13. §‑a szerint:

„(1)   Az alapító okirat módosítható, illetve az alapítvány megszüntethető a kuratórium határozata alapján. Az igazgatótanácsot előzetesen meg kell hallgatni. A határozathozatalhoz a kuratórium tagjainak kétharmados többsége szükséges.

(2)   Az alapítvány megszüntetése vagy felszámolása, illetve az adókedvezményre jogosító célok megszűnése esetén az alapítvány vagyona Baden‑Württemberg tartományra száll át.”

17

Az NMI Intézet egy a polgári jog szerinti, jogi személyiséggel rendelkező, közhasznú alapítvány, amelynek székhelye Reutlingenben (Németország) található, és amelynek célja a tudomány és a kutatás támogatása.

18

Az NMI TT egy korlátolt felelősségű társaság, amelynek székhelye az NMI Intézettel megegyező címen található, törzstőkéjének 90%‑a az NMI Intézet tulajdonában áll, célja pedig a szakismeretek hasznosítása, tanácsadási szolgáltatás nyújtása, valamint megbízás alapján történő műszaki, tudományos és orvosi kutatások megvalósítása. Az NMI TT‑nek, amelynek egyes kutatási területei egybeesnek az NMI Intézet kutatási területeivel, közelebbről az a célja, hogy pénzügyi nyereséggel hasznosítsa az NMI Intézet kutatási eredményeit.

19

Az NMI Intézet tőkéje lényegében magántársaságok tulajdonában áll, Reutlingen város pedig annak 6%‑ával rendelkezik. Az NMI Intézet kuratóriuma (a továbbiakban: kuratórium), amely főszabály szerint egyszerű többséggel határoz, 17 tagból áll, köztük a Baden‑Württemberg tartomány pénzügyi és gazdasági minisztériumának képviselője, a Baden‑Württemberg tartomány tudományért, kutatásért és művészetért felelős minisztériumának képviselője, Reutlingen város főpolgármestere, a Tübingeni Egyetem rektora és három professzora, a Reutlingeni Főiskola igazgatója, valamint a Reutlingen városi kereskedelmi és iparkamara elnöke.

20

2016. július 26‑án az NMI TT az EuroNormhoz, a „középvállalkozások központi innovációs programja” irányelv 2015. április 15‑i változata értelmében vett projektgazdához, amely társaságot a Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium által képviselt Németországi Szövetségi Köztársaság feljogosított arra, hogy a saját nevében és a közjog szabályai szerint adminisztratív feladatokat lásson el a támogatások területén, a 2016. szeptember 1‑je és 2018. augusztus 31. közötti időszak tekintetében támogatás iránti kérelmet nyújtott be egy, az említett irányelv szerinti kutatási és fejlesztési projekt finanszírozása céljából.

21

2017. február 28‑i határozatával az EuroNorm azzal az indokkal utasította el ezt a kérelmet, hogy az NMI TT nem tekinthető a 651/2014 rendelet I. melléklete értelmében vett kkv‑nak, mivel e melléklet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a kkv‑nak minősítés kizárt, ha az érintett vállalkozás tőkéjének vagy szavazati jogainak legalább 25%‑át közvetlenül vagy közvetve, egyénileg vagy közösen egy vagy több állami szerv irányítja. Ugyan az EuroNorm szerint az NMI TT állami szervek általi közvetlen irányítása kizárt, mivel tőkéjének 90%‑a egy polgári jogi alapítvány, mégpedig az NMI Intézet tulajdonában áll. Mindazonáltal az állami szervek általi közvetett irányítás vélelmezhető, mivel a kuratórium tagjainak többségét tartományi, városi, állami egyetemi és állami felsőoktatási, illetve – a német jog szerint állami szerv jogállásával rendelkező – kereskedelmi és iparkamarai képviselők teszik ki. Egyébiránt, mivel az NMI Intézet és az NMI TT az említett melléklet 3. cikke (3) bekezdése a) pontjának értelmében vett kapcsolt vállalkozások, az ugyanezen melléklet 3. cikke (2) bekezdése második albekezdésének a)‑d) pontjában rögzített kivétel nem alkalmazandó.

22

Az NMI TT e határozattal szemben panaszt terjesztett elő, amelynek alátámasztása érdekében arra hivatkozott, hogy az EuroNorm tévesen értékelte azt, hogy az NMI Intézetre, ennélfogva pedig az NMI TT‑re az állami szervek milyen befolyást gyakorolhatnak. Ugyanis egy korlátolt felelősségű egyesülettől vagy társaságtól eltérően, amelynek tevékenységét az egyesületi tagok, illetve tagok többségi határozata alakítja, valamely polgári jogi alapítvány tevékenysége kizárólag az alapítóinak akaratát követi. Így a jelen ügyben a kuratórium nem befolyásolhatja sem az NMI Intézet, sem pedig az NMI TT határozatait. A kuratórium inkább úgy tekintendő, mint egy szaktanácsadó testület. Ráadásul a kuratórium tagjai a tevékenységükért díjazásban nem részesülnek, és a kuratórium évente csupán egyszer ülésezik.

23

A 2017. június 12‑i határozatával az EuroNorm e panaszt elutasította, és kifejtette, hogy az alapító okiratban rá bízott feladatokat figyelembe véve a kuratórium irányítja az NMI Intézetet. Egyébiránt, mivel az NMI TT tevékenységi köre is az NMI Intézet céljai közé illeszkedik, vélelmezhető, hogy az állami szervek elegendő befolyást gyakoroltak e társaságra.

24

Az NMI TT e határozattal szemben keresetet terjesztett a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság, Németország) elé, amelyben hangsúlyozta, hogy egy alapítvány igazgatótanácsa általában széles körű hatáskörökkel rendelkezik. Így a jelen ügyben az NMI Intézeten belül a kuratórium nem adhat utasítást az igazgatótanácsnak, az NMI Intézet által az NMI TT‑ben fennálló társasági jogainak gyakorlását illetően sem. Az EuroNorm ismét azzal érvelt, hogy a többségében állami szervek képviselőiből álló kuratórium az NMI Intézet alapító okirata által ráruházott hatásköreit figyelembe véve meghatározó befolyást gyakorol az NMI Intézetre, ennélfogva pedig az NMI TT‑re.

25

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a jogvita eldöntése attól a kérdéstől függ, hogy az EuroNorm helyesen állapította‑e meg, hogy az NMI TT a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdése alapján nem tekinthető az ezen melléklet értelmében vett kkv‑nak, következésképpen helyesen utasította‑e el az NMI TT által benyújtott támogatás iránti kérelmet, jóllehet az EuroNorm az alapügyben szóban forgó kutatási és fejlesztési projektet önmagában véve ugyan a kért támogatásra érdemesnek tartotta. E bíróság tehát arra keresi a választ, hogy az alapügy körülményei alapján vélelmezhető‑e, hogy az NMI TT közvetetten az NMI Intézeten keresztül állami szervek irányítása alatt áll.

26

E körülmények között a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

27

Az együttesen vizsgálandó nyolc kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ – amint az különösen az első kérdés megfogalmazásából kitűnik –, hogy a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja, hogy valamely vállalkozás kkv‑nak legyen tekinthető, amennyiben a vállalkozás azon szerve, amely a tőke nagy részével rendelkezik, jóllehet ügyvezetésre nem jogosult, többségében olyan tagokból áll, akik az e rendelkezés értelmében vett állami szervek képviselői, és ebből kifolyólag e tagok közösen az e rendelkezés értelmében vett közvetett irányítást gyakorolnak az érintett vállalkozás felett.

28

Éppen ezért e bíróság egyrészt annak meghatározását kéri – amint az a második és a harmadik kérdésből kitűnik –, hogy az „állami szervek” fogalma magában foglalja‑e az olyan intézményeket, mint az egyetemek és a felsőoktatási intézmények, illetve a kereskedelmi és iparkamarák, függetlenül attól, hogy az e szervek által kinevezett személyek az érintett vállalkozás tevékenységi körében eljárva díjazásban nem részesülnek.

29

Másrészt, az említett bíróság a negyedik, ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdése értelmében vett irányítás fennálláshoz elegendő‑e, ha az állami szervek az e vállalkozás felett közvetlen irányítást gyakorló vállalkozás alapító okiratában foglaltaknak megfelelően, közösen – akár közvetetten is – rendelkeznek az érintett vállalkozás tőkéjének vagy szavazati jogainak legalább 25%‑ával, anélkül hogy ezen túlmenően vizsgálni kellene azt, hogy ezek a szervek befolyásolhatják‑e vagy összehangolhatják‑e a képviselőik szavazati jogainak tényleges gyakorlását, vagy hogy e képviselők valóban szem előtt tartják‑e az említett szervek érdekeit.

30

A Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy e kérdések az adott vállalkozás, az NMI TT által benyújtott támogatás iránti kérelemmel összefüggésben merültek fel, amely vállalkozás egy polgári jogi alapítvány, az NMI Intézet spin‑off vállalkozása, amely alapítvány rendelkezik e vállalkozás tőkéjének 90%‑ával és szavazati jogainak 88,8%‑ával, és amelynek kuratóriuma többek között két tartományi minisztérium két képviselőjéből, egy városi főpolgármesterből, egy egyetemi rektorból és három egyetemi professzorból, a város felsőoktatási intézményének igazgatójából és a városi kereskedelmi és iparkamara elnökéből áll, amely személyek a kuratóriumban többséget alkotnak.

31

E kérdések vizsgálata érdekében emlékeztetni kell arra, hogy amint az az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 651/2014 rendelet (40) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság kedvező hozzáállást tanúsít a kkv‑knak nyújtandó állami támogatásokkal összefüggésben amiatt, hogy a piac nem megfelelő működése folytán ezek a vállalkozások olyan hátrányokat szenvedhetnek, ami korlátozza a kívánatos társadalmi és gazdasági fejlődésüket.

32

A 651/2014 rendelet I. melléklete 2. és 3. cikkének megfelelően egy vállalkozás az e rendelet értelmében vett kkv‑nak minősülhet, ha teljesül három feltétel, mégpedig a foglalkoztatottak számával kapcsolatos feltétel, az éves árbevételre, illetve az éves mérlegfőösszeg értékére vonatkozó feltétel, és a függetlenségi feltétel (lásd analógia útján: 2004. április 29‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C‑91/01, EU:C:2004:244, 47. pont).

33

Ami ez utóbbi, az alapügy szempontjából egyedül szóban forgó kritériumot illeti, a Bíróság megállapította, hogy e kritérium célja annak biztosítása, hogy a kkv‑kat célzó intézkedések ténylegesen azon vállalkozásokat segítsék, amelyek mérete hátrányt eredményez, és ne azokat, amelyek nagy csoport részeként hozzáférhetnek olyan pénzeszközökhöz és támogatásokhoz, amelyek az azonos nagyságú, de nagy csoporthoz nem tartozó versenytársaknak nem állnak rendelkezésre (lásd analógia útján: 2004. április 29‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C‑91/01, EU:C:2004:244, 50. pont).

34

E kritérium célja tehát, amint az többek között azon 2003. évi ajánlás (9) preambulumbekezdéséből kitűnik, amelyen – a 651/2014 rendelet (30) preambulumbekezdése értelmében – a „kkv” e rendelet I. mellékletében meghatározott fogalma alapul, hogy pontosabb képet lehessen nyerni a kkv‑k tényleges gazdasági helyzetéről, valamint hogy ebből a kategóriából eltávolítsák a kkv‑k gazdasági erejét túllépő vállalkozások csoportjait annak biztosítása érdekében, hogy csak azok a vállalkozások részesedhessenek a kkv‑k kategóriájának nyújtott különböző szabályokból és intézkedésekből származó előnyökből, amelyeknek valóban szüksége van rá (lásd analógia útján: 2014. február 27‑iHaTeFo ítélet, C‑110/13, EU:C:2014:114, 31. pont).

35

Ennek figyelembevételével a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (1) bekezdése értelmében „önálló vállalkozásnak” minősül minden olyan vállalkozás, amely nem minősül az e cikk (2) bekezdése szerinti „partnervállalkozásnak” vagy az e cikk (3) bekezdése szerinti „kapcsolt vállalkozásnak”.

36

E melléklet 3. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint két vállalkozás többek között akkor „kapcsolt” vállalkozás, ha az egyik vállalkozás rendelkezik a részvényesek vagy tagok szavazati jogának többségével egy másik vállalkozásban, míg az említett melléklet 3. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerint két vállalkozás akkor „partnervállalkozás”, ha nem minősülnek „kapcsolt vállalkozásnak”, de az egyik vállalkozás egyedül vagy egy vagy több kapcsolt vállalkozással közösen a másik vállalkozás tőkéjének vagy szavazati jogainak legalább 25%‑ával rendelkezik, kivéve az ugyanezen melléklet 3. cikke (2) bekezdése második albekezdésének a)‑d) pontjában felsorolt eseteket.

37

Ez utóbbi rendelkezés előírja, hogy egy vállalkozás még abban az esetben is a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (1)bekezdése értelmében vett „önálló vállalkozásnak” tekinthető, ha a tőkéjének vagy a szavazati jogainak legalább 25%‑ával a beruházók bizonyos kategóriái rendelkeznek, így többek között, e melléklet 3. cikke (2) bekezdése második albekezdésének b) és d) pontja értelmében az egyetemek és bizonyos független helyi hatóságok, feltéve, hogy e beruházók – egyénileg vagy közösen – az érintett vállalkozásnak nem az említett melléklet 3. cikkének (3) bekezdése szerinti kapcsolt vállalkozásai.

38

Ebben az összefüggésben e melléklet 3. cikkének (4) bekezdése azonban a kkv‑nak minősülés alóli kizártság általános szabályát állapítja meg, amely szerint egy vállalkozás nem tekinthető kkv‑nak, „ha a tőke vagy a szavazati jogok legalább 25%‑át közvetlenül vagy közvetve, egyénileg vagy közösen, egy vagy több állami szerv irányítja”, kivéve, ha – amint azt e rendelkezés maga pontosítja – az említett melléklet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében felsorolt befektetők kategóriái közé tartoznak.

39

E rendelkezések összességéből következik, hogy valamely vállalkozás nem minősül a 651/2014 rendelet I. melléklete értelmében vett kkv‑nak, amennyiben tőkéjének vagy szavazati jogainak legalább 25%‑át egyénileg vagy közösen egy vagy több állami szerv – akár közvetetten is – irányítja, kivéve, ha ez utóbbiak az említett melléklet 3. cikke (2) bekezdése második albekezdésének a)‑d) pontja felsorolt befektetők, amelyek az érintett vállalkozásnak nem az említett melléklet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett kapcsolt vállalkozásai.

40

A jelen ügyben nem vitatott, amint az a Bíróság által a tárgyaláson feltett kérdésekre adott válaszokból kitűnik, hogy az NMI TT, amely tekintetében az alapügyben szóban forgó határozatban megtagadták a kkv‑nak minősítést, az NMI Intézetnek a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében vett kapcsolt vállalkozása, mivel az NMI Intézet a szavazati jogok többségével rendelkezik. Ebből következik, hogy az NMI TT nem tartozik az e melléklet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében a befektetők bizonyos kategóriái tekintetében meghatározott kivétel hatálya alá.

41

E körülmények között csupán azt kell megvizsgálni, hogy egy olyan vállalkozás, mint az NMI TT, a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kizártság általános szabálya szerint kizárható‑e az ezen melléklet értelmében vett kkv‑nak minősülés alól önmagában amiatt, hogy a felette közvetlen irányítást gyakorló kapcsolt vállalkozásban képviselt állami szervek közvetett irányítása alatt áll.

42

E tekintetben mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk keretében a Bíróság csak arra jogosult, hogy a Szerződések és az uniós intézmények által hozott aktusok értelmezéséről döntsön, arra viszont nem, hogy az uniós jog szabályait egy meghatározott ügyre alkalmazza. Így nem a Bíróság feladata az alapjogvita alapjául szolgáló tényállás megállapítása, és ebből a kérdést előterjesztő bíróság által meghozandó határozatra vonatkozó következmények levonása, és nem értelmezheti az érintett nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket sem (lásd ebben az értelemben: 2020. május 14‑iBouygues traveaux publics és társai ítélet, C‑17/19, EU:C:2020:379, 51. és 52. pont).

43

A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseire ezen előzetes megfontolások fényében kell választ adni.

44

Annak meghatározása érdekében, hogy a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „állami szerv” fogalmába beleértendők‑e az olyan intézmények, mint az egyetemek, a felsőoktatási intézmények, illetve a kereskedelmi és iparkamarák, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből egyaránt az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Unióban általában önállóan és egységesen kell értelmezni, függetlenül a tagállamokban használt minősítésektől, figyelembe véve nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, illetve annak a szabályozásnak a céljait, amelynek az a részét képezi (2020. február 5‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Tengerészek felvétele a rotterdami kikötőben] ítélet, C‑341/18, EU:C:2020:76, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

Ebből következik, hogy mivel a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdése nem utal a nemzeti jogra, az e rendelkezésben szereplő „állami szerv” fogalmat az uniós jog olyan önálló fogalmának kell tekinteni, amelynek jelentését és hatályát tekintve azonosnak kell lennie valamennyi tagállamban. Következésképpen a Bíróság feladata, hogy e fogalomnak az uniós jogrendben egységes értelmezést adjon.

46

Először is, ami a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikke (4) bekezdésének megfogalmazását illeti, mivel sem ez a rendelkezés, sem pedig e rendelet más rendelkezése, különösen pedig a 2. cikke nem határozza meg az „állami szerv” fogalmát, e fogalom jelentését és hatályát az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentése szerint kell meghatározni (lásd analógia útján: 2020. február 5‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Tengerészek felvétele a rotterdami kikötőben] ítélet, C‑341/18, EU:C:2020:76, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47

Márpedig szokásos jelentése szerint az „állami szerv” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az az államra, a területi vagy települési önkormányzatokra, valamint a kifejezetten közérdekű célra létrehozott intézményekre utal, amelyek jogi személyiséggel rendelkeznek, többségi részben az állam, a területi vagy települési önkormányzatok vagy egyéb hatóságok finanszírozzák, illetve azok közvetlen vagy közvetett irányítása alatt állnak.

48

Ebből következik, hogy a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdése valamennyi közjogi szervre és hatóságra kiterjed.

49

Másodszor, ami e rendelkezés szövegkörnyezetét illeti, a jelen ítélet 34. pontjában említettek szerint a „kkv” fogalmának a 651/2014 rendelet I. melléklete szerinti meghatározása alapjául szolgáló 2003. évi ajánlás (13) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az ugyanezen rendelkezésben előírt kizártság a jogbiztonság érdekében magában foglalja a tagállam különböző állami szerveit az önkényes megkülönböztetések elkerülése végett.

50

Márpedig e tekintetben a Bizottsággal egyetértve meg kell jegyezni, hogy a 2006/111 irányelv, amelynek célja, hogy bizonyos kötelezettségeket rójon a tagállamokra a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságának biztosítása érdekében, a 2. cikkének a) pontjában akként határozza meg a „hatóság” fogalmát, hogy az magában foglal minden hatóságot, ideértve az állami, regionális, helyi és minden egyéb területi hatóságot.

51

Harmadszor, ami a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikke (4) bekezdésének célját illeti, emlékeztetni kell arra, amint azt a jelen ítélet 33. és 34. pontja megjegyzi, hogy a függetlenségi kritérium célja annak biztosítása, hogy a kkv‑knak kedvező intézkedések ténylegesen azon vállalkozásokat segítsék, amelyek nem jutnak hozzá olyan pénzügyi forrásokhoz, amelyek lehetővé tennék számukra a méretükből adódó akadályok leküzdését. Márpedig az állami szervekhez sorolható intézmények és hatóságok, jellegüktől és szervezeti felépítésüktől függetlenül, az általuk mozgósítható különböző – különösen gazdasági és pénzügyi – eszközök révén lehetővé tehetik valamely vállalkozás számára ezen akadályok leküzdését.

52

Ebből következik, hogy az „állami szerv” említett rendelkezésben meghatározott fogalmát úgy kell érteni, hogy az magában foglal minden közintézményt vagy hatóságot, köztük a helyi önkormányzatokat és a kifejezetten közérdekű célra létrehozott intézményeket, amelyek jogi személyiséggel rendelkeznek, és többségi részben az állam, a területi vagy települési önkormányzatok vagy egyéb hatóságok finanszírozzák, illetve azok közvetlen vagy közvetett irányítása alatt állnak.

53

A jelen ügyben ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a jelen ítélet 42. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – az alkalmazandó nemzeti rendelkezésekre figyelemmel, amelyek egy részére az EuroNorm és a Bizottság hivatkozott, de amelyek értelmezése nem tartozik a Bíróság hatáskörébe – meghatározza, hogy a Tübingeni Egyetem, a Reutlingeni Főiskola, valamint e város kereskedelmi és iparkamarája megfelel‑e ezen kritériumoknak.

54

A tárgyaláson az NMI TT e tekintetben azzal érvelt, hogy a „Felhasználói útmutató a kkv‑k fogalommeghatározásához” című, a Bizottság által 2015‑ben kiadott kiadványból, de különösen annak 19. oldalából kitűnik, hogy a Bizottság szerint az egyetemek, bármilyen jogállást is biztosít számukra a nemzeti jog, nem tekinthetők a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott, a kizártság általános szabálya alá tartozó „állami szervnek”.

55

Mindazonáltal, elöljáróban meg kell jegyezni, hogy ez az útmutató a 2. oldalon egyértelműen és kifejezetten pontosítja, hogy „[j]ogilag nem kötelező érvényű, és a Bizottság számára semmilyen kötelezettséget nem jelent [, mivel a] kkv‑nak történő minősítéssel kapcsolatos feltételek meghatározásához az egyetlen hiteles alapot a [2003. évi] ajánlás képezi”. Egy ilyen nem kötelező érvényű útmutató még kevésbé kötheti a Bíróságot.

56

Mindenesetre meg kell állapítani, hogy az említett útmutató 19. oldalán a Bizottság az NMI TT által állítottakkal ellentétben egyáltalán nem hivatkozik arra, hogy az egyetemek semmi esetre sem tartozhatnak a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kizártság általános szabályának hatálya alá, hanem csupán arra emlékeztet, amint az a jelen ítélet 38–41. pontjából is kitűnik, hogy az egyetemeket, amennyiben az e rendelkezés értelmében vett „állami szervnek” számítanak, ez a szabály nem érinti, feltéve, hogy e melléklet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében az érintett vállalkozásnak nem kapcsolt vállalkozásai, amely feltétel a jelen ügyben nem teljesül, ahogyan azt az NMI TT maga is elismerte a tárgyaláson, amint az a jelen ítélet 40. pontjából kiderül.

57

Arra az esetre nézve, hogy a kérdést előterjesztő bíróság arra a megállapításra jut, hogy a jelen ítélet 53. pontjában említett egy vagy több intézmény az említett melléklet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében vett állami szervnek minősül, a kérdést előterjesztő bíróság által e tekintetben feltett kérdésekre válaszképpen pontosítani kell, hogy e rendelkezés alkalmazása szempontjából irreleváns, hogy az ezen állami szervek javaslatára kinevezett személyek az érintett vállalkozásban végzett tevékenységükért díjazásban nem részesülnek, amennyiben állami szervezet tagjakénti minőségükben javasolták és nevezték ki őket, amelynek vizsgálata e bíróság feladata.

58

Következésképpen a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben szereplő „állami szerv” fogalmába beletartoznak az olyan intézmények, mint az egyetemek, felsőoktatási intézmények és a kereskedelmi és iparkamarák, amennyiben ezen intézményeket közérdekű célra hozták létre, jogi személyiséggel rendelkeznek, és többségi részben az állam, a területi vagy települési önkormányzatok vagy egyéb hatóságok finanszírozzák, illetve azok közvetlen vagy közvetett irányítása alatt állnak. Az említett rendelkezés alkalmazása szempontjából irreleváns, hogy az ezen állami szervek javaslatára kinevezett személyek az érintett vállalkozásban végzett tevékenységükért díjazásban nem részesülnek, amennyiben állami szervezet tagjakénti minőségükben javasolták és nevezték ki őket.

59

A jelen ítélet 44. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében figyelembe kell venni a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikke (4) bekezdésének kifejezéseit, a szövegkörnyezetét, és azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek a részét képezi, annak meghatározásához, hogy az e rendelkezés értelmében vett irányítás fennállásához csupán az szükséges‑e, hogy az állami szervek az érintett vállalkozás felett közvetlen irányítást gyakorló vállalkozás alapító okiratába foglaltak szerint közösen – akár közvetetten is – rendelkeznek az érintett vállalkozás tőkéjének vagy szavazati jogainak legalább 25%‑ával, vagy pedig azt is meg kell vizsgálni, hogy ezek a szervek befolyásolhatják‑e vagy összehangolhatják‑e a képviselőik szavazati jogainak tényleges gyakorlását, illetve hogy e képviselők valóban szem előtt tartják‑e az említett szervek érdekeit.

60

Először is, ami a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikke (4) bekezdésének szövegét illeti, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés – a jelen ítélet 34. és 49. pontjában megállapítottak szerint – az e melléklet alapjául szolgáló 2003. évi ajánlás (13) preambulumbekezdésének megfelelően csupán az állami szerveknek az érintett vállalkozás tőkéjében vagy szavazati jogaiban való részesedésének arányára hivatkozik, anélkül azonban, hogy említést tenne az e szervek, illetve képviselőik által tanúsított tényleges magatartásról.

61

Másodszor, az említett rendelkezés szövegösszefüggését illetően meg kell jegyezni, hogy a 651/2014 rendelet I. mellékletének 3. cikke annak meghatározása szempontjából, hogy az egyik vállalkozás egy másiknak kapcsolt vállalkozása‑e, kifejezetten előírja, hogy meg kell vizsgálni azt, hogy a konkrét esetben az előbbi vállalkozás ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol‑e a másik vállalkozásra.

62

Konkrétan e 3. cikk (3) bekezdésének második albekezdése felállítja a meghatározó befolyás hiányának vélelmét akkor, ha a (2) bekezdés második albekezdésében felsorolt befektetők közvetlenül vagy közvetve nem vesznek részt az érintett vállalkozás irányításában, „a részvényesként [helyesen: részvényesként vagy tagként] őket megillető jogok sérelme nélkül”.

63

Ezzel szemben, amint az az említett 3. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdéséből kitűnik, e cikk szerint ezek a vállalkozások kapcsolt vállalkozásnak tekinthetők, ha köztük ugyan formálisan nem áll fenn az e cikk (3) bekezdésének első albekezdésében meghatározott kapcsolat, de egyetlen gazdasági egységnek minősülnek a valamely természetes személy vagy összehangoltan eljáró természetes személyek csoportja által betöltött szerep miatt, amely személyek együttműködnek annak érdekében, hogy befolyásolják az érintett vállalkozások kereskedelmi döntéseit (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑iHaTeFo ítélet, C‑110/13, EU:C:2014:114, 34., 35. és 39. pont; 2017. május 11‑iBericap végzés, C‑53/17, nem tették közzé, EU:C:2017:370, 17. pont).

64

Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy ugyanezen 3. cikk (4) bekezdése nem tartalmaz ehhez hasonló rendelkezéseket az érintett vállalkozás tőkéjének vagy szavazati jogainak legalább 25%‑ával egyénileg vagy közösen rendelkező állami szervekre vonatkozóan.

65

Márpedig, a 651/2014 rendelet I. melléklete értelmében vett „kkv” fogalmának meghatározását szigorúan kell értelmezni, mivel azt eredményezi, hogy az e fogalom alá tartozó vállalkozások számára előnyöket biztosít, leggyakrabban az általános szabályok alól kivételt képező szabályok útján (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑iHaTeFo ítélet, C‑110/13, EU:C:2014:114, 32. pont).

66

Harmadszor, a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdése által követett célkitűzéseket illetően meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés célja, a – többek között a „kkv” ezen melléklet értelmében vett fogalmának alapjául szolgáló – függetlenségi kritériumnak megfelelően annak biztosítása, amint az a jelen ítélet 32–39. pontjából kitűnik, hogy az érintett vállalkozás önállóan legyen képes kereskedelmi döntéseket hozni.

67

Márpedig egy olyan helyzet, amelyet az jellemez, hogy a különböző vállalkozások között a részesedések és a szavazati jogok tekintetében strukturális kapcsolatok állnak fenn, kizárja, hogy ezeket a vállalkozásokat gazdasági szempontból egymástól függetlennek lehessen tekinteni, mivel ahhoz vezet, hogy egy vállalkozás – a tanúsított magatartásától függetlenül – képes befolyást gyakorolni egy másik vállalkozás kereskedelmi döntéseinek meghozatalára (lásd analógia útján: 2009. április 2‑iGlückauf Brauerei ítélet, C‑83/08, EU:C:2009:228, 32–34. pont).

68

Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy mind a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdése, amint az különösen e rendelet (30) preambulumbekezdéséből és a 2003. évi ajánlás (13) preambulumbekezdéséből kitűnik, mind pedig maga a bizonyos, a belső piaccal összeegyeztethető támogatási kategóriák csoportmentességét megállapító rendelet célja az átlátható adminisztráció és a jogbiztonság növelése az állami támogatásokra vonatkozó versenyszabályok hatékony felügyeletének biztosítása révén (lásd analógia útján: 2019. július 29‑iBayerische Motoren Werke és Freistaat Sachsen kontra Bizottság ítélet, C‑654/17 P, EU:C:2019:634, 141. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69

Márpedig annak meghatározása szempontjából, hogy valamely vállalkozásra a kkv‑kra alkalmazandó kedvezőbb szabályok vonatkozhatnak‑e, csupán annak figyelembevétele, hogy az állami szervek milyen mértékben rendelkeznek e vállalkozás tőkéjével vagy szavazati jogaival, anélkül, hogy ezen túlmenően vizsgálni kellene ezen állami szervek vagy képviselőik által konkrétan tanúsított magatartást, egyértelműen alkalmas arra, hogy a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdésében előírt kizártság általános szabályának az illetékes hatóságok általi alkalmazását megkönnyítse.

70

Így mind e rendelkezés szövegéből és szövegösszefüggéséből, mind pedig az általa, illetve a rendelet – amelynek részét képezi – által követett célkitűzésekből az következik, hogy az említett rendelkezés értelmében vett irányítás fennállására egyedül az állami szerveknek az érintett vállalkozás tőkéjével vagy szavazati jogaival való rendelkezés mértékéből lehet következtetni.

71

Következésképpen, az ilyen irányítás fennállásához elegendő, ha az adott állami szerv az e vállalkozás felett közvetlen irányítást gyakorló vállalkozás alapító okiratában foglaltaknak megfelelően közösen – akár közvetetten is – rendelkezik az érintett vállalkozás tőkéjének vagy szavazati jogainak legalább 25%‑ával, anélkül hogy ezen túlmenően vizsgálni kellene azt, hogy ezek a szervek befolyásolhatják‑e vagy összehangolhatják‑e a képviselőik szavazati jogainak tényleges gyakorlását, vagy hogy e képviselők valóban szem előtt tartják‑e az említett szervek érdekeit.

72

A jelen ügyben bár nem vitatott, hogy az NMI Intézet az NMI TT szavazati jogainak 88,8%‑ával rendelkezik, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból azonban kitűnik, hogy az NMI Intézet alapító okirata nem szabályozza ezen jogok gyakorlását.

73

Mindazonáltal úgy tűnik, hogy az alapító okirat 2., 7. és 13. §‑ának megfelelően a kuratórium – amelynek valamennyi tagja, amint az a Bíróság előtti tárgyaláson lefolytatott vitából, valamint az NMI TT által kifejtettekből kitűnik, jelenleg e társaság ügyvezetésének tagja – egyrészt meghatározza az NMI Intézet tevékenységeire, többek között a kutatási eredmények kiértékelésére, illetve a kutatási és fejlesztési projektek megvalósítására vonatkozó elveket, másrészt pedig a tartalmai és a pénzügyi tervezés terén, valamint az igazgatótanács kinevezése, visszahívása és felmentése terén tanácsadó és döntéshozó jogkörökkel rendelkezik, ezenkívül a kuratórium jogosult módosítani az NMI Intézet alapító okiratát és megszüntetni az Intézetet.

74

E körülmények között úgy tűnik – a kérdést előterjesztő bíróság által a jelen ítélet 42. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően elvégzendő vizsgálat függvényében –, hogy az NMI Intézet alapító okiratában foglalt rendelkezések lehetővé teszik az állami szervek számára, hogy a képviselőiknek a kuratóriumban való jelenléte folytán az NMI TT szavazati jogainak legalább 25%‑ával közvetetten rendelkezzenek.

75

A fenti megfontolások összességére tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja, hogy valamely vállalkozás kkv‑nak legyen tekinthető, amennyiben a vállalkozás azon szerve, amely a tőke nagy részével rendelkezik, jóllehet ügyvezetésre nem jogosult, többségében olyan tagokból áll, akik az e rendelkezés értelmében vett állami szervek képviselői, és ebből kifolyólag e tagok közösen az e rendelkezés értelmében vett közvetett irányítást gyakorolnak az előbbi vállalkozás felett, mindamellett, hogy:

76

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

Az [EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk] alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17‑i 651/2014/EU bizottsági rendelet I. melléklete 3. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja, hogy valamely vállalkozás kkv‑nak legyen tekinthető, amennyiben a vállalkozás azon szerve, amely a tőke nagy részével rendelkezik, jóllehet ügyvezetésre nem jogosult, többségében olyan tagokból áll, akik az e rendelkezés értelmében vett állami szervek képviselői, és ebből kifolyólag e tagok közösen az e rendelkezés értelmében vett közvetett irányítást gyakorolnak az előbbi vállalkozás felett, mindamellett, hogy: