1

Fellebbezésében George Haswani az Európai Unió Törvényszéke 2019. január 16‑iHaswani kontra Tanács ítéletének (T‑477/17, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2019:7) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Törvényszék elutasította egyrészről a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. május 27‑i (KKBP) 2016/850 tanácsi határozat (HL 2016. L 141., 125. o.), a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2016. május 27‑i (EU) 2016/840 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2016. L 141., 30. o.), a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. május 29‑i (KKBP) 2017/917 tanácsi határozat (HL 2017. L 139., 62. o.; helyesbítés: HL 2017. L 146., 159. o.), a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. május 29‑i (EU) 2017/907 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2017. L 139., 15. o.; helyesbítés: HL 2017. L 146., 159. o.), a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2017. július 10‑i (KKBP) 2017/1245 tanácsi végrehajtási határozat (HL 2017. L 178., 13. o.), a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. július 10‑i (EU) 2017/1241 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2017. L 178., 1. o.), a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2018. május 28‑i (KKBP) 2018/778 tanácsi határozat (HL 2018. L 131., 16. o.; helyesbítés: HL 2018. L 167., 36. o.), valamint a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2018. május 28‑i (EU) 2018/774 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2018. L 131., 1. o.; helyesbítés: HL 2018. L 167., 36. o.) őt érintő részeikben való megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelmét, másrészről pedig a 2017/917 határozat és a 2017/907 végrehajtási rendelet miatt elszenvedett kárának megtérítése iránt az EUMSZ 268. cikk alapján benyújtott kérelmét.

2

A Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2013. május 31‑i 2013/255/KKBP tanácsi határozat (HL 2013. L 147., 14. o.; helyesbítés: HL 2018. L 190., 20. o.) 27. cikke a következőket írta elő:

„(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák az I. mellékletben felsorolt, a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyeknek és a rezsimet támogató és abból hasznot húzó személyeknek, valamint a velük összefüggésbe hozható személyeknek a területükre történő beutazását vagy az azon történő átutazását.

[…]”

3

A 2013/255 határozat 28. cikkének szövege a következő volt:

„(1)   Be kell fagyasztani az I. és a II. mellékletben felsorolt, a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyekhez, a rezsimet támogató és abból hasznot húzó személyekhez, valamint a velük összefüggésbe hozható személyekhez és szervezetekhez tartozó, vagy tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.

[…]”

4

A 2013/255 határozatot a 2015. október 12‑i (KKBP) 2015/1836 tanácsi határozat (HL 2015. L 266., 75. o.; helyesbítés: HL 2016. L 336., 42. o.; a továbbiakban: a módosított 2013/255 határozat) módosította.

5

A 2015/1836 határozat (2), (5) és (6) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

6

A módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (1)–(4) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák az I. mellékletben felsorolt, a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyeknek és a rezsimet támogató és abból hasznot húzó személyeknek, valamint a velük kapcsolatban álló személyeknek a területükre történő beutazását vagy az azon történő átutazását.

(2)   A Tanácsnak a szíriai helyzettel összefüggésben – az (5)–(11) preambulumbekezdésben meghatározottak szerint – tett megállapításaival és értékelésével összhangban a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák az alábbiaknak a területükre történő beutazását vagy az azon történő átutazását:

[…]

(3)   A (2) bekezdésben említett kategóriák valamelyikébe tartozó személyeket nem veszik fel a személyeknek és szervezeteknek az I. mellékletben foglalt jegyzékébe, illetve nem tartják őket jegyzéken, amennyiben elegendő információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy nem, illetve már nem állnak kapcsolatban a rezsimmel, vagy nem gyakorolnak befolyást arra, vagy nem áll fenn velük kapcsolatban az intézkedések kijátszásának valós veszélye.

(4)   A jegyzékbe vételre vonatkozó határozatokat egyéni és eseti alapon kell meghozni, aminek során szem előtt kell tartani az intézkedés arányosságát is.”

7

E határozat 28. cikkének (1)–(4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Be kell fagyasztani az I. és a II. mellékletben felsorolt, a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyekhez, a rezsimet támogató és abból hasznot húzó személyekhez és szervezetekhez, valamint a velük kapcsolatban álló hozható személyekhez és szervezetekhez tartozó, vagy tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.

(2)   A Tanácsnak a szíriai helyzettel összefüggésben – az (5)–(11) preambulumbekezdésben meghatározottak szerint – tett megállapításaival és értékelésével összhangban be kell fagyasztani az alábbiakhoz tartozó, vagy tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást:

[…]

(3)   A (2) bekezdésben említett kategóriák valamelyikébe tartozó személyeket, szervezeteket vagy szerveket nem veszik fel a személyeknek és szervezeteknek az I. mellékletben foglalt jegyzékébe, illetve nem tartják őket jegyzéken, amennyiben elegendő információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy nem, illetve már nem állnak kapcsolatban a rezsimmel, vagy nem gyakorolnak befolyást arra, vagy nem áll fenn velük kapcsolatban az intézkedések kijátszásának valós veszélye.

(4)   A jegyzékbe vételre vonatkozó határozatokat egyéni és eseti alapon kell meghozni, aminek során szem előtt kell tartani az intézkedés arányosságát is.”

8

A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 1–30. pontja tartalmazza. A jelen eljárás szempontjából ezek a következőképpen foglalhatók össze.

9

A fellebbező szír állampolgársággal rendelkező üzletember.

10

Az Európai Unió Tanácsa – határozottan elítélve a Szíria különböző pontjain tartott békés tüntetések erőszakos leverését és felszólítva a szíriai biztonsági erőket az erőszakhoz fordulástól történő tartózkodásra – 2011. május 9‑én elfogadta a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/273/KKBP határozatot (HL 2011. L 121., 11. o.).

11

A Szíriában a civil lakossággal szemben gyakorolt erőszakos elnyomásért felelős személyeknek, valamint a velük összeköttetésben álló természetes vagy jogi személyeknek és szervezeteknek a nevét a 2011/273 határozat melléklete tartalmazza. E határozat 5. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely tagállamnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján a Tanács módosíthatja az említett mellékletet.

12

Tekintettel arra, hogy a Szíriai Arab Köztársasággal szemben hozott bizonyos korlátozó intézkedések az EUM‑Szerződés hatálya alá tartoznak, a Tanács elfogadta a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2011. május 9‑i 442/2011/EU rendeletet (HL 2011. L 121., 1. o.; helyesbítés: HL 2011. L 151., 15. o.). E rendelet lényegében megegyezik a 2011/273 határozattal, azonban rendelkezik a befagyasztott pénzeszközök felszabadításának lehetőségeiről. A szóban forgó elnyomásért felelősként vagy az e felelősökkel kapcsolatban állóként elismert személyeknek, szervezeteknek és szerveknek az e rendelet II. mellékletében szereplő jegyzéke megegyezik a 2011/273 határozat mellékletében szereplő jegyzékkel.

13

A Tanács a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/273 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. december 1‑jei 2011/782/KKBP határozatával (HL 2011. L 319., 56. o.) szükségesnek tartotta, hogy a szíriai helyzet súlyosságára tekintettel további korlátozó intézkedéseket vezessen be. A 2011/782 határozat 18. cikke az Európai Unió területére való belépési korlátozásokat ír elő azon személyek esetében, akiknek neve szerepel az I. mellékletben, 19. cikke pedig azon személyek és szervezetek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak a befagyasztását írja elő, akiknek, illetve amelyeknek a neve szerepel az említett határozat I. és II. mellékletében.

14

A 442/2011 rendeletet felváltotta a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2012. január 18‑i 36/2012/EU tanácsi rendelet (HL 2012. L 16., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L 259., 7. o.; HL 2018. L 190., 20. o.).

15

A Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/782 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. november 29‑i 2012/739/KKBP tanácsi határozat (HL 2012. L 330., 21. o.) a szóban forgó korlátozó intézkedéseket egyetlen jogi eszközbe foglalta.

16

A 2012/739 határozatot felváltotta a 2013/255 határozat. Ezen utóbbi határozatot 2015. június 1‑jéig meghosszabbította a 2013/255 határozat módosításáról szóló, 2014. május 28‑i 2014/309/KKBP tanácsi határozat (HL 2014. L 160., 37. o.).

17

A 2013/255 határozat végrehajtásáról szóló, 2015. március 6‑i (KKBP) 2015/383 tanácsi végrehajtási határozattal (HL 2015. L 64., 41. o.) a fellebbező nevét felvették a 2013/255 határozatnak az e határozatban említett személyek jegyzékére vonatkozó I. melléklete A. szakaszának 203. sorába, feltüntették emellett a fellebbező neve e jegyzékbe való felvételének időpontját – a jelen esetben 2015. március 7‑ét –, valamint a következő indokokat:

„Prominens szíriai üzletember, a HESCO Engineering and Construction Company társtulajdonosa, amely Szíriában az egyik legfontosabb mérnöki és építkezési vállalkozás. [A szíriai rezsimmel szoros kapcsolatot tart fenn.]

George Haswani mint a szíriai rezsim számára történő olajszállítási ügyletekben közvetítői szerepet betöltő, az olajat az [Iraki és Levantei Iszlám Állam terrorszervezettől {ISIL}] vásároló személy, támogatja a rezsimet, és haszonélvezője annak.

A rezsim haszonélvezője azáltal is, hogy alvállalkozói szerződést kötött a Stroytransgaz nevű, kiemelkedő jelentőségű orosz olajvállalattal.”

18

2015. március 6‑án a Tanács elfogadta a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2015/375 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 64., 10. o.). A fellebbező nevét a 2015/383 végrehajtási határozatban szereplőkkel azonos információkkal és indokokkal vették fel a 36/2012 rendelet II. mellékletének A. szakaszában szereplő jegyzékbe.

19

2015. május 28‑án a Tanács – a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/837 határozatával (HL 2015. L 132., 82. o.) – 2016. június 1‑ig meghosszabbította a 2013/255 határozatot. Ugyanezen a napon elfogadta a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2015/828 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 132., 3. o.).

20

2015. október 12‑én a Tanács elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló 2015/1836 határozatot. Ugyanezen a napon elfogadta a 36/2012 rendelet módosításáról szóló (EU) 2015/1828 rendeletet (HL 2015. L 266., 1. o.).

21

2016. május 27‑én a Tanács elfogadta a 2016/850 határozatot. A fellebbező nevét fenntartotta a 2013/255 határozatnak az e határozatban említett személyek jegyzékére vonatkozó I. melléklete A. szakaszának 203. sorában, feltüntette emellett a fellebbező neve e jegyzékbe való felvételének időpontját – a jelen esetben 2015. március 7‑ét –, valamint a következő indokokat:

„Szíriában tevékenykedő vezető üzletember, a mérnöki, építőipari, valamint a kőolaj‑ és földgázágazatban vannak érdekeltségei és/vagy ezekben tevékenykedik. Érdekeltsége van és/vagy jelentős befolyással rendelkezik számos szíriai vállalatban és szervezetben, nevezetesen egy vezető mérnöki és építőipari vállalkozásban, a HESCO Engineering and Construction Company‑ban.

George Haswani szoros kapcsolatban áll a szíriai rezsimmel. Mint a szíriai rezsim számára az ISIL‑től történő olajszállítási ügyletekben közvetítői szerepet betöltő személy, támogatja a rezsimet és haszonélvezője annak. A rezsim haszonélvezője azáltal is, hogy alvállalkozói szerződést kötött a Stroytransgaz nevű, kiemelkedő jelentőségű orosz olajvállalattal.”

22

2016. május 27‑én a Tanács elfogadta a 2016/840 végrehajtási rendeletet. A fellebbező nevét a 2016/850 határozatban szereplőkkel azonos információkkal és indokokkal tartották fenn a 36/2012 rendelet II. mellékletének A. szakaszában szereplő jegyzéken.

23

A Tanács a fellebbező képviselőjéhez intézett 2016. május 30‑i levelében megküldte a fellebbező számára a 2016/850 határozat és a 2016/840 végrehajtási rendelet másolatát.

24

A fellebbező által indított keresetet követően a Törvényszék a 2017. március 22‑iHaswani kontra Tanács ítéletben (T‑231/15, nem tették közzé, EU:T:2017:200) a fellebbezőt érintő részeikben megsemmisítette a 2015/383 végrehajtási határozatot, a 2015/375 végrehajtási rendeletet, a 2015/837 határozatot és a 2015/828 végrehajtási rendeletet. A Törvényszék a keresetet a 2016/850 határozatra és a 2016/840 végrehajtási rendeletre irányuló részében azon az alapon utasította el elfogadhatatlanként, hogy a kiigazítási kérelmet tartalmazó beadvány esetében nem teljesültek a Törvényszék eljárási szabályzata 86. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételek. A fellebbezés keretében eljáró Bíróság elvetette Törvényszéknek a keresetlevél alátámasztására előadott jogalapok és érvek kiigazítására irányuló beadvány esetében teljesítendő feltételekkel kapcsolatos indokolását, és a 2019. január 24‑iHaswani kontra Tanács ítéletével (C‑313/17 P, EU:C:2019:57) ebben a kérdésben hatályon kívül helyezte a Törvényszék ezen ítéletét. Miután az ügyet visszautalták a Törvényszék elé, ezen utóbbi – a 2019. szeptember 11‑iHaswani kontra Tanács végzésben (T‑231/15 RENV, nem tették közzé, EU:T:2019:589) – részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, részben pedig mint nyilvánvalóan megalapozatlant utasította el a keresetet a 2016/850 határozatra és a 2016/840 végrehajtási rendeletre irányuló részében.

25

2017. május 29‑én a Tanács a 2017/917 határozatával 2018. június 1‑jéig meghosszabbította a 2013/255 határozatot. 2017. május 29‑én elfogadta a 2017/907 végrehajtási rendeletet.

26

A Tanács a fellebbező képviselőjéhez intézett 2017. június 19‑i levelében tájékoztatta a fellebbezőt, hogy a neve 2013/255 határozat I. mellékletének A. szakaszában és a 36/2012 rendelet II. mellékletének A. szakaszában szereplő jegyzékekbe való felvételének felülvizsgálatát követően módosítani szándékozik a nevének az e jegyzékekbe való felvételével kapcsolatos indokokat. A Tanács határidőt tűzött a fellebbező számára az esetleges észrevételeinek előterjesztése céljából.

27

2017. június 29‑i levelében a fellebbező képviselője kifogásolta a fellebbező nevének az említett jegyzékekbe való újbóli felvételét.

28

2017. július 10‑én a Tanács elfogadta a 2017/1245 végrehajtási határozatot. A fellebbező nevét fenntartotta a 2013/255 határozatnak az e határozatban említett személyek jegyzékére vonatkozó I. melléklete A. szakaszának 203. sorában, feltüntette emellett a fellebbező neve e jegyzékbe való felvételének időpontját – a jelen esetben 2015. március 7‑ét –, valamint a következő indokokat:

„Szíriában tevékenykedő vezető üzletember, a mérnöki, az építőipari, valamint a kőolaj‑ és földgázágazatban vannak érdekeltségei és/vagy ezekben tevékenykedik. Érdekeltsége van és/vagy jelentős befolyással rendelkezik számos szíriai vállalatban és szervezetben, így különösen a HESCO Engineering and Construction Company‑ban, amely egy vezető mérnöki és építőipari vállalkozás.”

29

2017. július 10‑én a Tanács elfogadta a 2017/1241 végrehajtási rendeletet. A fellebbező nevét a 2017/1245 végrehajtási határozatban szereplőkkel azonos információkkal és indokokkal tartották fenn a 36/2012 rendelet II. mellékletének A. szakaszában szereplő jegyzéken.

30

A Tanács a fellebbező képviselőjéhez intézett 2017. július 11‑i levelében válaszolt a fellebbező 2017. június 29‑i levelére, és megküldte a fellebbező számára a 2017/1245 végrehajtási határozat és a 2017/1241végrehajtási rendelet másolatát.

31

2018. május 28‑án a Tanács – a 2018/778 határozatával – 2019. június 1‑ig meghosszabbította a 2013/255 határozatot. Ezen túlmenően, módosultak a 2013/255 határozat I. mellékletében szereplő és a fellebbezőn kívüli más személyekre vonatkozó információk. A 2018/778 határozat – a 3. cikke értelmében – az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lépett hatályba.

32

2018. május 28‑án a Tanács elfogadta a 2018/774 végrehajtási rendeletet. E végrehajtási rendelet 1. cikke értelmében a 36/2012/EU rendelet II. melléklete a 2013/255 határozat I. melléklete tekintetében a 2018/778 határozat által bevezetett módosításokkal összhangban módosult. Ez a végrehajtási rendelet – a 2. cikke értelmében – az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lépett hatályba.

33

A Törvényszék Hivatalához 2017. július 31‑én benyújtott keresetlevelével a fellebbező keresetet indított egyrészről a 2016/850 határozat, a 2016/840 végrehajtási rendelet, a 2017/917 határozat, a 2017/907 végrehajtási rendelet, a 2017/1245 végrehajtási határozat és a 2017/1241 végrehajtási rendelet megsemmisítése, másrészről pedig a 2017/917 határozat és a 2017/907 végrehajtási rendelet miatt állítólagosan elszenvedett kár megtérítése iránt.

34

2017. november 15‑én a Tanács ellenkérelmet nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.

35

A 2018. január 11‑i határozatban a Törvényszék megengedte, hogy az Európai Bizottság a Tanács kérelmeinek támogatása céljából beavatkozzon az eljárásba, és a Bizottság 2018. február 23‑án benyújtotta beavatkozási beadványát.

36

A Törvényszék Hivatalához 2018. július 6‑án benyújtott beadványában a fellebbező kérte kereseti kérelmeinek a 2018/778 határozat és a 2018/774 végrehajtási rendelet megsemmisítése céljából történő kiigazítását.

37

Keresetének alátámasztására a fellebbező három jogalapot hozott fel, amelyek közül az első az indokolási kötelezettség megsértésén, a második az arányosság elvének a megsértésének, a harmadik pedig lényegében egy értékelési hibán alapult.

38

A megtámadott ítélet 47. pontjában a Törvényszék a keresetet – a 2016/850 határozat és a 2016/840 végrehajtási rendelet megsemmisítésére irányuló kérelemre vonatkozó részében – mint elfogadhatatlant utasította el.

39

Érdemben, a Törvényszék – miután a megtámadott ítélet 51. és 53. pontjában elemezte a korlátozó intézkedések alkalmazási kritériumainak a 2015/1836 határozattal bevezetett módosítását – az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapot illetően ezen ítélet 64. pontjában megállapította, hogy a módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének (2) bekezdésében bevezetett kritériumok a korlátozó intézkedések szóban forgó személyekkel szembeni alkalmazását lehetővé tevő objektív, önálló és elegendő kritériumokat képeznek, anélkül hogy bizonyítani kellene, hogy ezek a személyek támogatják a hatalmon lévő rezsimet, illetve hasznot húznak abból.

40

Az arányosság elvének megsértésére alapított jogalappal kapcsolatban a Törvényszék felidézte az alkalmazandó ítélkezési gyakorlatot, és – konkrétan a fellebbezővel szemben elfogadott korlátozó intézkedések szükségességét illetően – a megtámadott ítélet 76. pontjában megállapította, hogy alternatív és kevésbé korlátozó intézkedések nem teszik lehetővé az elérni kívánt célkitűzés ugyanolyan hatékony megvalósítását.

41

A Törvényszék – azt követően, hogy a harmadik, értékelési hibára alapított jogalapot is, ekként pedig a megsemmisítés iránti kérelmet teljes egészében elutasította – ebből azt a következtetést vonta le, hogy a kártérítési kérelmet is el kell utasítani, mivel a megsemmisítés iránti kérelemmel érintett jogi aktusok jogellenességének bizonyítása céljából előterjesztett egyetlen érvnek sem adott helyt.

42

Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

43

A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

44

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

45

Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező az alábbiakra alapított három jogalapot hoz fel: a bizonyítási teher megfordítása és az ártatlanság vélelme elvének megsértése, az indokolási kötelezettség megsértése, valamint az arányosság elvének megsértése.

46

Elöljáróban a Bizottság a jogalapok elfogadhatatlanságára hivatkozik, amennyiben azok a Törvényszék előtt a keresetben előadottakkal azonos érveken alapulnak, továbbá amennyiben nem jelzik egyértelműen, hogy mennyiben téves a megtámadott ítélet.

47

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikknek és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikke első bekezdésének megfelelően a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat, és abban csak a Törvényszék hatáskörének hiányára, a Törvényszék előtti eljárásnak a fellebbező érdekeit hátrányosan befolyásoló szabálytalanságaira, valamint az uniós jog Törvényszék általi megsértésére lehet hivatkozni (lásd ebben az értelemben: 2012. június 26‑iLengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑335/09 P, EU:C:2012:385, 23. pont; 2015. október 29‑iBizottság kontra ANKO ítélet, C‑78/14 P, EU:C:2015:732, 21. pont).

48

Ezen túlmenően, az EUMSZ 256. cikkből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából és 169. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezésnek pontosan meg kell jelölnie azon ítélet vitatott elemeit, amelyek hatályon kívül helyezését a fellebbező kéri, valamint azokat a jogi érveket, amelyek kimondottan alátámasztják ezt a kérelmet (lásd ebben az értelemben többek között: 2012. június 26‑iLengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑335/09 P, EU:C:2012:385, 25. pont; 2014. június 19‑iCommune de Millau és SEMEA kontra Bizottság ítélet, C‑531/12 P, EU:C:2014:2008, 47. pont).

49

Ily módon az a fellebbezés, amely pusztán megismétli, illetve szó szerint újra előadja a Törvényszék elé terjesztett jogalapokat és érveket, ideértve azokat is, amelyek a Törvényszék által kifejezetten elvetett tényeken alapulnak, nem tesz eleget az e rendelkezések által támasztott indokolási követelményeknek. Az ilyen fellebbezés ugyanis valójában csak a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél újbóli megvizsgálására irányul, amely nem tartozik a Bíróság hatáskörébe (lásd ebben az értelemben: 2012. június 26‑iLengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑335/09 P, EU:C:2012:385, 26. pont; 2014. június 19‑iCommune de Millau és SEMEA kontra Bizottság ítélet, C‑531/12 P, EU:C:2014:2008, 48. pont).

50

Ha azonban a fellebbező az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését a Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené (lásd ebben az értelemben: 2012. június 26‑iLengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑335/09 P, EU:C:2012:385, 27. pont).

51

Márpedig a jelen ügyben a fellebbezés lényegében a Törvényszék több olyan jogkérdéssel kapcsolatos álláspontjának megkérdőjelezésére irányul, amelyeket első fokon terjesztettek elé többek között az EUMSZ 296. cikk értelmében az intézményekre háruló indokolási kötelezettséget, illetve az arányosság elvének alkalmazását illetően. Ezen túlmenően, amennyiben a fellebbezés tartalmazza a megtámadott ítélet bírált pontjainak, valamint azon jogalapoknak és érveknek a pontos megjelölését, amelyeken a fellebbezés alapul, a fellebbezést nem lehet teljes egészében elfogadhatatlannak nyilvánítani.

52

Következésképpen a jelen ítélet 47–50. pontjában említett kritériumokra figyelemmel kell vizsgálni – az egyes jogalapok elemzése keretében – a különféle fellebbezési jogalapok alátámasztására előterjesztett konkrét érvek elfogadhatóságát.

53

Az első jogalap a módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének értelmezése során a jog Törvényszék általi téves alkalmazásán, továbbá a bizonyítási teher megfordításán és az ártatlanság vélelme elvének megsértésén alapul.

54

A fellebbező azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak a megtámadott ítélet 64. pontjában való megállapításakor, hogy a módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikkében kifejezetten előírt, a korlátozó intézkedésekkel érintett személy és a szóban forgó rezsim közötti kapcsolat fennállását igazoló bizonyítékkal kapcsolatos feltétel – a 2015/1836 határozatból eredő módosítás révén – az ilyen kapcsolatos fennállásával kapcsolatos vélelemmé vált.

55

A fellebbező álláspontja szerint a módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének (2) bekezdését e cikkek (3) bekezdésével szoros összefüggésben kell értelmezni. Ily módon – e (3) bekezdésnek megfelelően – a Tanács nem vehet fel a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe olyan személyt, aki nem vagy már nem áll kapcsolatban a rezsimmel, illetve aki nem gyakorol befolyást arra. A módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikke tehát mindenkor kötelezővé teszi a vezető üzletember minőség és a rezsimmel fennálló elegendő kapcsolat kettős feltételének megállapítását.

56

A fellebbező úgy véli, hogy a módosított 2013/255 határozat rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával a Törvényszék megsértette az ártatlanság vélelmének az elvét és megfordította a bizonyítási terhet.

57

A Tanács azzal érvel, hogy a fellebbező nyilvánvalóan tévesen értelmezi a módosított 2013/255 határozat 27. cikke (2) bekezdésének a) pontját és (3) bekezdését, valamint e határozat 28. cikke (2) bekezdésének a) pontját és (3) bekezdését.

58

A Tanács ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Törvényszék helytállóan alkalmazta a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe való felvétel kritériumait és nem fordította meg a bizonyítási terhet.

59

A Bizottság elöljáróban hangsúlyozza, hogy a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe való felvételre a 2015/1836 határozattal bevezetett új kritériumok az irányadók, amely határozatot a szíriai rezsimnek az Unióban fennálló korlátozó intézkedések megkerülésére irányuló kísérleteire reagálva fogadtak el.

60

E tekintetben a fellebbező érvelése nem állja meg a helyét a módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének puszta szövegével szemben, amennyiben e cikkek (2) bekezdése immár a személyek hét kategóriája tekintetében vezeti be az említett jegyzékbe való felvétel önálló kritériumát, amely kategóriák körében szerepel a Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek kategóriája, továbbá amennyiben e cikkek (3) bekezdése három olyan esetet vezet be, amelyekben annak ellenére, hogy egy személy e hét kategória valamelyikébe tartozik, nem kell őt felvenni a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe, illetve nem kell azon fenntartani. A Bizottság szerint az e cikkek (2) és (3) bekezdése közötti kölcsönhatás bizonyítja, hogy létezik egyfajta megdönthető vélelem, amely egyáltalán nem sérti az ártatlanság vélelmét, és amely nem is képezi a bizonyítási teher elfogadhatatlan megfordítását.

61

A módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének Törvényszék általi állítólagos megsértésével kapcsolatos érvet illetően emlékeztetni kell arra, hogy a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe való felvétel eredeti kritériumai az e jegyzékbe felvett személyek egyéni magatartásán alapultak, amennyiben e határozat 27. és 28. cikkének (1) bekezdése kizárólag „a rezsimet támogató és abból hasznot húzó személyek[re], valamint a velük összefüggésbe hozható személyek[re]” vonatkozott. A 2015/1836 határozat nem módosította ezt a bekezdést.

62

Mivel a módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének (1) bekezdésében szereplő kritérium általános jellegű, továbbá mivel ezek a rendelkezések egyáltalán nem tartalmazzák sem a szíriai rezsimből húzott „haszon”, sem az e rezsim „támogatása” fogalmának meghatározását, nem tartalmaznak továbbá az e tényezők bizonyításának módjával kapcsolatos pontosításokat, a valamely személy korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe való felvétele megalapozottságának értékelése mindenkor megköveteli azon tényezők bizonyítását, amelyek igazolhatják, hogy az érintett személy gazdasági támogatást nyújtott a szíriai rezsimnek, vagy abból hasznot húzott (lásd analógia útján: 2016. április 7‑iAkhras kontra Tanács ítélet, C‑193/15 P, EU:C:2016:219, 51., 52. és 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

E kritérium megfogalmazása ugyanis nem tartalmaz a szíriai rezsim támogatásával kapcsolatos semmiféle vélelmet sem a fő szíriai vállalkozások vezetői (lásd analógia útján: 2016. április 7‑iAkhras kontra Tanács ítélet, C‑193/15 P, EU:C:2016:219, 53. pont), sem a vezető üzletemberek vonatkozásában.

64

A 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének tartalmát azonban módosította a 2015/1836 határozat, amely – a szíriai helyzettel összefüggésben a Tanács által elvégzett értékeléseknek és az általa tett megállapításoknak megfelelően – e cikkek (2) bekezdésébe bevezette azon személyek hét kategóriáját, akik a személyek meghatározott csoportjába tartoznak, és akik körében szerepelnek többek között – e bekezdés a) pontjában – a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek”.

65

Jóllehet a módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének (1) bekezdése alapján mindenkor fel lehet venni egy személyt a jegyzékbe az azon alapuló általános kritérium alapján, hogy hasznot húz a szíriai rezsimből, vagy azt támogatja, e cikkek (2) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy az eredeti kritérium új kritériumokkal egészült ki. E tekintetben a módosított 2013/255 határozat 27. cikke (2) bekezdésének a) pontja egyértelműen jelzi, hogy a személyek ott említett hét kategóriája vonatkozásában „a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket”.

66

Mivel a korlátozó intézkedéseknek a személyek hét kategóriája vonatkozásában történő alkalmazásával kapcsolatos kritériumok önállóak a 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének (1) bekezdésében előírt eredeti kritériumhoz képest, a szükséges intézkedések megtételéhez elegendő önmagában az a körülmény, hogy egy személy a személyek e hét kategóriájának valamelyikébe tartozik, anélkül hogy bizonyítani kellene a vezető üzletember minőség és a szíriai rezsim közötti kapcsolatot, vagy a vezető üzletember minőség és az e rendszer támogatása vagy az abból húzott haszon közötti kapcsolatot.

67

Ezt az értelmezést egyébként a 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének módosításával elérni kívánt célkitűzés is megerősíti.

68

A 2011/273 határozat révén eredetileg elfogadott korlátozó intézkedések ugyanis nem tették lehetővé a szíriai rezsim által gyakorolt elnyomás felszámolását, mivel ez a rezsim módszeresen megkerülte ezeket az intézkedéseket azzal a céllal, hogy továbbra is finanszírozza és támogassa a civil lakossággal szemben gyakorolt erőszakos elnyomással kapcsolatos politikáját. Amint az a 2015/1836 határozat (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Tanács úgy vélte, hogy tekintettel a helyzet súlyosságára és tartósságára fenn kell tartani a hatályban lévő korlátozó intézkedéseket oly módon, hogy továbbfejleszti őket, ugyanakkor megőrzi célzott és differenciált megközelítésüket azzal a céllal, hogy jobban meg lehessen határozni a személyek és szervezetek különleges jelentőséggel bíró bizonyos kategóriáit.

69

E határozat (6) preambulumbekezdése értelmében módosítani kellett a személyek korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe való felvételének kritériumait. Mivel a szíriai gazdaságot a szíriai rezsim szoros ellenőrzés alatt tartotta, továbbá mivel az üzleti körök és e rezsim között kölcsönös függőségi viszony alakult ki a gazdasági liberalizáció Bashar al‑Assad által megkezdett folyamata óta, meg kellett állapítani egyrészről, hogy a hatalmon lévő rezsim a vállalkozások vezetőinek támogatása nélkül nem tud fennmaradni, másrészről pedig, hogy a Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek közül egy szűk belső kör csak úgy tudja fenntartani státuszát, hogy szoros kapcsolatban áll a szíriai rezsimmel.

70

Ebben a kontextusban szükségessé vált a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe való felvétel olyan kritériumait kiválasztani, amelyek bizonyos személyek – különösen a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” – státuszán alapulnak, megakadályozva ezzel, hogy továbbra is anyagi vagy pénzügyi támogatást nyújtsanak a hatalmon lévő rezsimnek, és elősegítsék, hogy befolyásuk révén fokozódjon a magára a rezsimre gyakorolt nyomás.

71

Következésképpen a Törvényszék egyáltalán nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 64. pontjában a módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének (2) bekezdését akként elemezte, hogy az újonnan bevezetett kritériumok – és még konkrétabban a Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek minőséggel kapcsolatos kritérium – önállóak, és önmagukban elegendőek a korlátozó intézkedések alkalmazásának igazolásához, anélkül hogy további bizonyítékot kellene szolgáltatni a hatalmon lévő rezsim ezen utóbbiak általi támogatására, illetve az abból húzott hasznukra.

72

Ezt a megállapítást nem kérdőjelezheti meg a fellebbező által azzal kapcsolatban előterjesztett érv, hogy a Törvényszék elszigetelten elemezte a módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének (2) bekezdését, holott azt e cikkek (3) bekezdésével szoros összefüggésben kellett volna értelmeznie.

73

E tekintetben természetesen meg kell állapítani, hogy a módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének (2) és (3) bekezdését együttesen kell értelmezni, különösen, mivel – e (3) bekezdés értelmében – az e (2) bekezdésben említett kategóriák valamelyikébe tartozó személyeket nem veszik fel a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe, illetve nem tartják őket jegyzéken, amennyiben elegendő információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy nem, illetve már nem állnak kapcsolatban a szíriai rezsimmel, vagy nem gyakorolnak befolyást arra, vagy nem áll fenn velük kapcsolatban az intézkedések kijátszásának valós veszélye.

74

A módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikke (2) és (3) bekezdésének ezen együttes értelmezéséből azonban egyáltalán nem következik, hogy a Tanácsot bizonyítási kötelezettség terhelné a vezető üzletember minőség és a szíriai rezsimmel fennálló elegendő kapcsolat kettős feltételének megállapítására vonatkozóan.

75

Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem elszigetelten alkalmazta a módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (2) bekezdését és 28. cikkének (2) bekezdését, hanem e cikkek (3) bekezdését is egyaránt figyelembe vette.

76

A Törvényszék ugyanis a megtámadott ítélet 84. pontjában – amely pont ugyanakkor nem képezi a jelen fellebbezés tárgyát – emlékeztetett arra, hogy a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe való felvételnek a módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikke (2) bekezdésének a) pontjában és (3) bekezdésében kimondott kritériumai azt írják elő, hogy a Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek kategóriájára korlátozó intézkedések vonatkoznak, kivéve ha elegendő információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy nem, illetve már nem állnak kapcsolatban a rezsimmel, vagy nem gyakorolnak befolyást arra, vagy nem áll fenn velük kapcsolatban az intézkedések kijátszásának valós veszélye.

77

A megtámadott ítélet 98. pontjában – amely pontot a fellebbezésben szintén nem kifogásolnak – a Törvényszék azt is pontosította, hogy egyrészről a Tanács által szolgáltatott dokumentumokban egyetlen információ sem utal arra, hogy a fellebbező a nevének a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékeiből való törlését igazoló, fent említett valamely helyzetben van, és másrészről, hogy maga a fellebbező sem nyújtott ilyen jellegű információt.

78

Megalapozatlanként kell tehát elutasítani a fellebbező azon érvét, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elszigetelten elemezte a módosított 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének (2) bekezdését.

79

Az ártatlanság vélelme elvének és a bizonyítási teher megfordításának a Törvényszék általi megsértésével kapcsolatos érveket illetően emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott ítélet 64. pontjában a Törvényszék semmilyen vélelemre nem hivatkozott, hanem mindössze egy, a személyek korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe való felvétel igazolását lehetővé tevő objektív, önálló és elegendő kritériumra támaszkodott (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 11‑iHX kontra Tanács ítélet, C‑540/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:707, 38. pont).

80

A Törvényszék a jelen ügyben – a megtámadott ítélet 92–96. pontjában – konkrétan vizsgálta, hogy a Tanács által benyújtott, 2011 és 2015 közötti keltezésű dokumentumok elegendően alátámasztják‑e az arra alapított indokot, hogy a fellebbező Szíriában tevékenykedő vezető üzletembernek minősül, ami igazolja, hogy ismét felvegyék a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe. A Törvényszék azzal, hogy ezen ítélet 97. pontjában megállapította, hogy a fellebbező nem terjesztett elő semmiféle olyan információt, amely megkérdőjelezhetné a Tanács állításait és az azokat alátámasztó dokumentumokat, egyáltalán nem mulasztotta el vizsgálni az érintett által benyújtott dokumentumokat, és a bizonyítási terhet sem fordította meg, hanem úgy vélte, hogy azok nem teszik lehetővé az említett dokumentumokon alapuló következtetés megcáfolását (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 11‑iHX kontra Tanács ítélet, C‑540/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:707, 50. pont).

81

A Törvényszék egyebekben – annak felidézését követően, hogy a jegyzékbe felvett személy vonatkozásában a korlátozó intézkedéseket nem lehet fenntartani, ha elegendő információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy nem, illetve már nem áll kapcsolatban a szíriai rezsimmel – a megtámadott ítélet 98. pontjában pontosította, hogy a Tanács által benyújtott dokumentumokban nem szerepelt olyan információ, amely arra utalt volna, hogy a fellebbező ilyen helyzetben van, és ezen utóbbi sem szolgált semmiféle ilyen értelmű információval.

82

Márpedig ezen állítás megfogalmazásával a Törvényszék egyáltalán nem vélte úgy – amint azt a fellebbező állítani látszik –, hogy a fellebbezőre hárul a bizonyítási teher azzal kapcsolatban, hogy a Tanácsnak a megsemmisítési kérelemmel érintett határozatokban szereplő megállapításai tévesek, illetve hogy – a módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (3) bekezdése és 28. cikkének (3) bekezdése értelmében – elegendő információ áll rendelkezésre vele kapcsolatban arra vonatkozóan, hogy nem, illetve már nem áll kapcsolatban a szíriai rezsimmel (lásd ebben az értelemben: 2018. június 14‑iMakhlouf kontra Tanács ítélet, C‑458/17 P, nem tették közzé, EU:C:2018:441, 86. pont).

83

Ennélfogva az ártatlanság vélelme elvének és a bizonyítási teher megfordításának megsértésével kapcsolatos érveket is mint megalapozatlanokat kell elutasítani.

84

A fenti megfontolásokra figyelemmel az első jogalapot mint megalapozatlant kell elutasítani.

85

Második jogalapjában a fellebbező azzal érvel, hogy a Törvényszék – mivel elmulasztotta vizsgálni, hogy ő valóban kapcsolatban áll‑e a szíriai rezsimmel – megfosztotta a megtámadott ítéletet minden indokolástól, és olyan határozatokat érvényesített, amelyek maguk is jogellenesek az indokolás hiánya miatt, mivel a vele szemben hozott és a megsemmisítés iránti kérelemmel érintett határozatokat nem a közte és a szóban forgó rezsim között fennálló kapcsolat indokolta.

86

A Tanács úgy véli, hogy – a fellebbező által előadottakkal ellentétben – a Törvényszék megvizsgálta és elegendőnek nyilvánította a fellebbező Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberi minőségét bizonyító információkat.

87

A Bizottság úgy véli, hogy amennyiben a második jogalap olyan előfeltevésen alapul, amely az első jogalappal összefüggésben tévesnek bizonyult, azt mint megalapozatlant kell elutasítani. Mindenesetre az első jogalap elemzéséből kitűnik, hogy a Törvényszék részletesen elemezte a helyzetet, valamint hogy megfelelően indokolta a megtámadott ítéletet.

88

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a második jogalap azon az előfeltevésen alapul, hogy a megsemmisítés iránti kérelemmel érintett tanácsi határozatok nem tartalmaztak indokolást, valamint hogy a Törvényszék nem vizsgálta a fellebbező és a szíriai rezsim közötti kapcsolat fennállását.

89

Az első jogalap vizsgálatával összefüggésben felidézetteknek megfelelően azonban a Törvényszék részletesen elemezte a szóban forgó helyzetet, és megfelelően indokolta azon döntését, amely szerint a Tanács támaszkodhatott a fellebbező Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberi minőségére a korlátozó intézkedések alkalmazása céljából a módosított 2013/255 határozat 27. cikke (2) bekezdésének és 28. cikke (2) bekezdésének megfelelően, anélkül hogy az érintett és a szíriai rezsim közötti kapcsolat fennállását igazoló bizonyítékkal kellett volna szolgálnia.

90

Következésképpen a második jogalap téves előfeltevésen alapul, ennélfogva pedig mint megalapozatlant kell elutasítani.

91

Az arányosság elvének megsértésére és az indokolás hiányára alapított harmadik jogalapban a fellebbező emlékeztet arra, hogy a módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (4) bekezdése és 28. cikkének (4) bekezdése értelmében a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe való vételre vonatkozó határozatokat eseti alapon kell meghozni, aminek során szem előtt kell tartani az intézkedés arányosságát is, amit – az intézkedés időtartamára és szükségességére figyelemmel – egyéni alapon kell értékelni.

92

A fellebbező e tekintetben azzal érvel, hogy a korlátozó intézkedések aránytalanságát már önmagában a kizárólag a szír állampolgárságára vonatkozó kritérium elégtelensége, valamint a 2015‑ben vele szemben elfogadott korlátozó intézkedések időtartama is bizonyítja.

93

Ezen intézkedések szükségességét illetően a megtámadott ítélet téves jogalkalmazást valósít meg, mivel a Törvényszék a megtámadott ítélet 76. pontjában általánosságban, nem pedig – a megkövetelteknek megfelelően – egyéni alapon hozott határozatot.

94

A fellebbező emellett arra kéri a Bíróságot, hogy hatáskörelvonása keretében állapítsa meg a 2015/1836 határozat és a 2015/1828 rendelet jogellenességét, amennyiben azok – a Rómában, 1950. november 4‑én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének megsértésével – büntető jellegű pénzügyi szankciókat vezetnek be.

95

A fellebbező továbbá – a Törvényszékhez benyújtott írásbeli beadványaira támaszkodva – arra kéri a Bíróságot, hogy adjon helyt kártérítési kérelmeinek.

96

A Tanács azzal érvel, hogy a harmadik jogalapot mint megalapozatlant kell elutasítani, mivel a Törvényszék elvégezte a szóban forgó egyedi korlátozó intézkedések arányosságának vizsgálatát, és a megtámadott ítélet 73. és 74. pontjában felidézte az ezzel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot, továbbá azt – az említett ítélet 75–77. pontjában – alkalmazta a jelen ügyre.

97

A Bizottság szintén úgy véli, hogy a harmadik jogalapot mint megalapozatlant kell elutasítani.

98

Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (1) bekezdése értelmében a Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával és az arányosság elvére figyelemmel kizárólag annyiban korlátozhatók, amennyiben az elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja.

99

A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében az arányosság elve megköveteli, hogy az uniós jog valamely rendelkezése által alkalmazott eszközök alkalmasak legyenek az érintett szabályozással kitűzött jogszerű célok megvalósítására, és ne menjenek túl az azok eléréséhez szükséges mértéken (2019. január 31‑iIslamic Republic of Iran Shipping Lines és társai kontra Tanács ítélet, C‑225/17 P, EU:C:2019:82, 102. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

100

Az arányosság elve tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatával kapcsolatban a Bíróság széles mérlegelési jogkört ismert el az uniós jogalkotó számára olyan területeken, amely a jogalkotó részéről politikai, gazdasági, társadalmi döntéseket és összetett mérlegelést igényelnek. Ebből a Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az e területeken elfogadott intézkedés jogszerűségét csak annak a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni kívánt cél elérésére nyilvánvalóan alkalmatlan volta érintheti (lásd többek között: 2013. november 28‑iTanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 120. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

101

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy – amint azt a megtámadott ítélet 72. pontjából kitűnik – a fellebbező nem általánosságban a korlátozó intézkedések jogszerűségét, és nem is a polgári lakossággal szemben elkövetett erőszakos cselekmények elleni küzdelem céljából meghozott intézkedések jogszerűségét vitatja.

102

Márpedig a Törvényszék a megtámadott ítélet 75. pontjában hangsúlyozta, hogy a jelen ügyben a korlátozó intézkedések elfogadása megfelelő, amennyiben az a nemzetközi közösség számára olyan alapvető közérdekű célkitűzés keretébe illeszkedik, mint amilyen a polgári lakosság védelme.

103

Ezen ítélet 76. pontjában a Törvényszék a szóban forgó korlátozó intézkedések szükségességét illetően hozzáfűzte, hogy alternatív és kevésbé kényszerítő jellegű intézkedések, például az előzetes engedélyezési rendszer vagy a folyósított pénzeszközök felhasználásának utólagos igazolására vonatkozó kötelezettség, nem teszi lehetővé a kitűzött célkitűzés ugyanolyan hatékony elérését, tekintettel különösen az előírt korlátozások megkerülésének lehetőségére.

104

Ennélfogva – és a fellebbező által előadottakkal ellentétben – a Törvényszék nem általánosságban hozott határozatot, hanem a jelen ügyben szóban forgó egyedi helyzetet illetően foglalt álláspontot.

105

Az állampolgársággal kapcsolatos kritériumra vonatkozó érvet illetően emlékeztetni kell arra, hogy a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe való felvétel nem a szíriai állampolgárságra, hanem a Szíriában tevékenykedő vezető üzletember minőségre vonatkozó feltételhez kapcsolódik.

106

A szóban forgó korlátozó intézkedések időtartamával kapcsolatos kifogást illetően meg kell állapítani, hogy az ilyen korlátozó intézkedésekkel összefüggésben a Tanácsnak időszakos felülvizsgálatot kell végeznie, amely minden alkalommal magában foglalja az érintett személy számára azt a lehetőséget, hogy előterjessze érveit és benyújtsa az állításait alátámasztó ténybeli elemeket.

107

A Törvényszék ennek alapján vette figyelembe az annak biztosítása céljából lefolytatott időszakos felülvizsgálatot, hogy töröljék a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékeiből azokat a személyeket és szervezeteket, akik és amelyek már nem felelnek meg az e jegyzékekbe való felvétel kritériumainak, és ennek alapján állapította meg a megtámadott ítélet 77. pontjában, hogy a fellebbező nevének az e jegyzékekbe való újbóli felvétele – e felvétel esetlegesen korlátlan időbeli jellege miatt – nem minősülhet aránytalannak.

108

Következésképpen nem róható fel a Törvényszéknek, hogy helytelenül alkalmazta az arányosság elvét.

109

A fellebbező által a Bírósághoz intézett azon kérelmet illetően, hogy hatáskörelvonása keretében állapítsa meg az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének megsértésével bevezetett, büntető jellegű pénzügyi szankciókat magukban foglaló intézkedések jogellenességét, emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott ítélet 65. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbező nem vitatta a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe való felvétellel kapcsolatos kritérium jogszerűségét.

110

Márpedig a Bíróság eljárási szabályzata 170. cikkének (1) bekezdésére figyelemmel – amelynek értelmében a Törvényszék előtti jogvita tárgyát a fellebbezésben nem lehet megváltoztatni – elfogadhatatlanként kell elutasítani a fellebbező annak megállapíttatására irányuló érvelését, hogy a módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (2) bekezdésében és 28. cikkének (2) bekezdésében szereplő rendelkezések ellentétesek az uniós joggal.

111

Ami a fellebbezőnek a fellebbezésben szereplő, egyebekben ki nem fejtett azon kérelmét illeti, hogy a Bíróság rendelje el nevének a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékéből való törlését, emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezés keretében a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy meghatározott magatartásokat rendeljen el (lásd ebben az értelemben: 2012. július 12‑iMugraby kontra Tanács és Bizottság végzés, C‑581/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:466, 75. pont; 2018. július 25‑iOrange Polska kontra Bizottság ítélet, C‑123/16 P, EU:C:2018:590, 118. pont).

112

A fellebbező arra irányuló kérelmét illetően, hogy a Bíróság adjon helyt a kártérítési kérelmeinek, meg kell állapítani, hogy az e kérelemmel kapcsolatos indokolás a Törvényszék előtt előadott kérelmek összességére – konkrétan a kártérítési kérelmekre – való hivatkozásra szorítkozik.

113

Márpedig e kérelem esetében nyilvánvalóan nem teljesülnek a Bíróságnak a jelen ítélet 49. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatában kimondott indokolási követelmények, annál is inkább, mivel a kérelem egyáltalán nem foglal állást a Törvényszék által a kártérítési kérelem első fokon való elutasítása céljából a megtámadott ítélet 101–108. pontjában kialakított érvelést illetően, amely pontokban a Törvényszék – annak megállapítása céljából, hogy a jelen ügyben nem teljesülnek a megkövetelt feltételek – felidézi az Uniónak az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében a szervei jogellenes magatartása esetén fennálló szerződésen kívüli felelősségének megállapításával kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlatot.

114

Ennélfogva a fellebbező kártérítési kérelmét mint elfogadhatatlant kell elutasítani.

115

Következésképpen a harmadik jogalapot részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant kell elutasítani.

116

A fenti megfontolások összességére figyelemmel a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

117

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet annak 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Tanács és a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott: