1.

A jelen indítvány tárgyát képező előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1308/2013 rendelet ( 2 ) 103. cikkének értelmezésére irányul.

2.

A hivatkozott kérelmet a Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne (a továbbiakban: CIVC) és GB közötti, a CHAMPANILLO megjelölés vendéglátóipari tevékenységet szolgáló üzlethelyiségekre történő, kereskedelmi célú használatára vonatkozó jogvitában terjesztették elő.

3.

Az 1308/2013 rendelet 2. szakaszában található 92. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az e szakaszban megállapított, eredetmegjelölésekkel, földrajzi jelzésekkel és hagyományos kifejezésekkel kapcsolatos szabályok a VII. melléklet II. részének 1., 3–6., 8., 9., 11., 15. és 16. pontjában említett termékekre alkalmazandók. ( 3 )

(2)   Az (1) bekezdésben említett szabályok a következőkön alapulnak:

4.

A hivatkozott rendelet 93. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint:

„(1)   Az [1308/2013 rendelet 2. szakaszának] alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

5.

A hivatkozott rendelet „Oltalom” című 103. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:

„Az oltalom alatt álló eredetmegjelölések [OEM] és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések [OFJ], valamint az ezek egyikével a vonatkozó termékleírásnak megfelelően ellátott borok a következőkkel szemben élveznek oltalmat:

[…]”.

6.

Az 1308/2013 rendelet 104. cikkének első mondata szerint „[a] Bizottság létrehozza és naprakészen tartja a borokra vonatkozó [OEM-ek] és [OFJ-k] nyilvános hozzáférésű elektronikus nyilvántartását”.

7.

Az 1308/2013 rendelet 107. cikkének (1) bekezdése alapján egyes, a rendelet hatálybalépését megelőzően már létező, borokra vonatkozó OEM‑ekre a szóban forgó rendelet szerinti oltalom automatikusan érvényes, és azokat fel kell venni az e rendelet 104. cikke szerinti nyilvántartásba. A „champagne” megjelölés az 1308/2013 rendelet 93. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett OEM‑nek minősül, amelyet uniós szinten nyilvántartásba vettek, ( 4 ) és a hivatkozott rendelet 107. cikkének (1) bekezdése szerinti oltalom alatt áll, mivel a rendelet hatálybalépése előtt létezett. Ez a megjelölés az 1308/2013 rendelet VII. melléklete II. részének 5. pontjában meghatározott azon minőségi pezsgők (fehér vagy rozé) számára van fenntartva, amelyeket a vonatkozó termékleírásban meghatározottaknak megfelelően, a franciaországi Marne és Aube megyék, valamint a Grand Est régió egyes területein vagy településein állítanak elő.

8.

Az alapeljárásban fellebbező fél CIVC a francia jog által elismert, jogi személyiséggel rendelkező, félig állami szervezet, amelynek feladata a champagne‑termelők érdekeinek védelme. A CIVC keresetet indított a Juzgado mercantil de Barcelona (barcelonai kereskedelmi bíróság, Spanyolország) előtt GB‑vel, az alapeljárás szerinti fellebbezés tekintetében ellenérdekű féllel szemben, a CHAMPANILLO megjelölés közösségi hálózatokra (Instagram és Facebook) is kiterjedő használatának abbahagyása, az említett megjelölést tartalmazó minden jelzés, reklám‑ vagy kereskedelmi célú anyag forgalomból és az internetről való kivonása, valamint a „champanillo.es” domainnév törlése iránt. GB érdemi ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a CHAMPANILLO megjelölést vendéglátóipari létesítmények (a Katalónia autonóm közösség területén található „tapas bárok”) kereskedelmi neveként használja, anélkül hogy fennállna az összetévesztés veszélye a „Champagne” elnevezéssel jelölt árukkal, és anélkül, hogy vissza kívánna élni az említett elnevezés hírnevével.

9.

A Juzgado mercantil de Barcelona (barcelonai kereskedelmi bíróság) a CIVC valamennyi kérelmét elutasította. Úgy ítélte meg, hogy a CHAMPANILLO megjelölés használata nem minősül a „Champagne” OEM‑et sértő idézésnek, mivel nem alkoholos ital, hanem – pezsgőt nem forgalmazó – vendéglátóipari létesítmények, vagyis az OEM oltalma alatt állóktól eltérő termékek megjelölésére szolgál, amelyek célközönsége is eltérő. A hivatkozott ítélet indokolásában a Juzgado mercantil de Barcelona (barcelonai kereskedelmi bíróság) hivatkozott a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) egy 2016‑os ítéletében megfogalmazott iránymutatásra, amely elutasította, hogy a CHAMPÌN kifejezésnek egy gyermekrendezvényeken történő fogyasztásra szánt, gyümölcsalapú, alkoholmentes, szénsavas italra való kereskedelmi célú használata sértené a „Champagne” OEM‑et, tekintettel a szóban forgó áruk és célközönségeik közötti különbségre, a két megjelölés hangzásbeli hasonlósága ellenére. ( 5 )

10.

A CIVC fellebbezést nyújtott be a Juzgado mercantil de Barcelona (barcelonai kereskedelmi bíróság) ítéletével szemben az Audiencia provincial de Barcelona (barcelonai tartományi bíróság, Spanyolország) előtt. A másodfokú bíróság kifejti, hogy: i. GB két alkalommal is megkísérelte a CHAMPANILLO megjelölést védjegyként lajstromoztatni a spanyol szabadalmi hivatalnál, és hogy e kérelmeket a CIVC felszólalását követően a 2011. február 8‑i és 2015. április 14‑i határozatokkal elutasították; ii. GB a vendéglátóhelyei reklámozásához grafikus megjelenítésként két, habzó italt tartalmazó pohár képét használja; iii. a CIVC által benyújtott dokumentumok tanúsága szerint GB 2015‑ig a vendéglátóhelyein forgalmazott egy „Champanillo” nevű habzóbort, ( 6 ) és az értékesítéssel csak a CIVC fellépését követően hagyott fel.

11.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy mind az 510/2006 rendelet ( 7 ) 13. cikke, mind pedig az 1308/2013 rendelet 103. cikke abban az esetben védi az OEM‑eket, amennyiben azok termékekhez kapcsolódnak, egyedüli kivételként a 103. cikk (2) bekezdésének b) pontjával, amely a szolgáltatásokat is említi. A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak az OEM‑ek oltalmára vonatkozó uniós jogi rendelkezések hatályával és helyes értelmezésével kapcsolatban abban az esetben, amikor az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ütköző jelzést nem termékek, hanem szolgáltatások megjelölésére használják kereskedelmi célból.

12.

Az Audiencia Provincial de Barcelona (barcelonai tartományi bíróság) a fentiekre figyelemmel felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

13.

A CIVC, a francia és az olasz kormány, valamint a Bizottság a Bíróság alapokmányának 23. cikke alapján észrevételeket nyújtott be. A Bíróság az eljárási szabályzata 61. cikkének (1) bekezdése szerinti pervezető intézkedésként felhívta az alapeljárás feleit és az alapokmány 23. cikke szerinti érdekelteket, hogy írásban válaszoljanak bizonyos kérdésekre. A CIVC, GB, a francia és az olasz kormány, valamint a Bizottság eleget tettek az említett intézkedésnek.

14.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálata előtt néhány pontosítást kell tenni az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban ismertetett jogszabályi háttér tekintetében.

15.

A hivatkozott végzésből először is kitűnik, hogy az Audiencia Provincial de Barcelona (barcelonai tartományi bíróság) az alapügyre alkalmazhatónak tartja mind a Francia Köztársaság és a spanyol állam közötti, az egyes termékek eredetmegjelöléseinek, származási jelzéseinek és elnevezéseinek oltalmáról szóló, 1973. június 27‑i kétoldalú nemzetközi egyezményt, ( 8 ) mind pedig a hivatkozott egyezmény alapján a „Champagne” ellenőrzött eredetmegjelölésről szóló, 2010. november 22‑i 2010‑1441. sz. rendeletet ( 9 ) és a francia mezőgazdasági törvénykönyv L 643‑1. cikkét ( 10 ). A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a francia jog hivatkozott rendelkezései és az alkalmazandó uniós jogi rendelkezések „kiegészítik” egymást.

16.

Márpedig, ahogy azt a Bizottság írásbeli észrevételeiben helyesen hangsúlyozta, a Bíróságnak az 1234/2007 rendelettel ( 11 ) (amelyet 2013. december 20‑tól hatályon kívül helyezett és felváltott az 1308/2013 rendelet) összefüggésben már volt alkalma megállapítani, hogy az eredetmegjelölések oltalmának uniós szabályozás által bevezetett rendszere „egységes és kizárólagos”, és azzal ellentétes mind valamely nemzeti oltalmi rendszernek a hivatkozott jogszabályok alapján oltalomban részesített eredetmegjelölésekre történő alkalmazása, ( 12 ) mind pedig a valamely két tagállam közötti szerződésekben található oltalmi szabályozás alkalmazása. ( 13 )

17.

Másodszor, bár az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megfogalmazásában az Audencia provincial de Barcelona (barcelonai tartományi bíróság) nem hivatkozik kifejezetten az OEM‑ek védelmére vonatkozó uniós rendeletek egyetlen konkrét rendelkezésére sem, az előzetes döntéshozatalra utaló végzés indokolásában – amint azt láttuk – az 1308/2013 rendelet 103. cikkén kívül az 510/2006 rendelet 13. cikkére is hivatkozik. ( 14 ) Ez utóbbi rendelet 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdése ( 15 ) azonban kifejezetten kizárja hatálya alól a szőlészeti‑borászati termékeket. Ennélfogva sem az 510/2006 rendelet, sem pedig az annak helyébe lépő 1151/2012 rendelet nem alkalmazandó az alapügyre.

18.

Mindazonáltal, mivel a földrajzi árujelzők oltalmára vonatkozó, különböző ágazati rendeletekben foglalt rendelkezések megfogalmazása nagyrészt megegyezik, a Bíróság az állandó ítélkezési gyakorlat alapján elismeri az egyes oltalmi rendszerek értelmezése során kialakított elvek átfogó alkalmazását. ( 16 )

19.

Végül, ami az uniós szabályozás időbeli hatályát illeti, bár az előzetes döntéshozatalra utaló végzés erre vonatkozó kifejezett utalást nem tartalmaz, nyilvánvalónak tűnik, hogy a CIVC keresetével kifogásolt magatartásokat – legalábbis részben – az 1308/2013 rendelet hatálybalépését követően követték el. Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket úgy kell értelmezni, hogy azok az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének értelmezésére irányulnak. Ezenkívül, bár ez sem tűnik ki kifejezetten az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, lehetséges, hogy a GB által a „Champagne” OEM megsértésével állítólagosan elkövetett jogsértések némelyike az 1234/2007 rendelet időbeli hatálya alatt kezdődött. Ezért bár az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálata során kizárólag az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontjára fogok hivatkozni, az általam e kérdésekre adni javasolt válaszok a 491/2009 rendelettel ( 17 ) módosított 1234/2007 rendelet lényegében azonos szövegű 118 m. cikkének értelmezésére is irányadók.

20.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az OEM‑ek csak a szóban forgó megjelöléssel jelöltekkel azonos vagy azokhoz hasonló termékekkel kapcsolatos gyakorlatokkal szemben részesülnek‑e védelemben, vagy az említett termékek közvetlen vagy közvetett értékesítéséhez kapcsolódó szolgáltatásokra irányuló gyakorlatokkal szemben is.

21.

E kérdés megfogalmazása tág, és az 1308/2013 rendelet 103. cikkének (2) bekezdése értelmében tiltott valamennyi magatartásra kiterjedhet.

22.

Ugyanakkor mind az alapeljárás irataiból, ( 18 ) mind az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdés megfogalmazásából, mind pedig az előzetes döntéshozatalra utaló végzés indokolásából az tűnik ki, hogy az Audiencia Provincial de Barcelona (barcelonai tartományi bíróság) kétségei és az e bíróság által elbírálandó jogvita kifejezetten a hivatkozott cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírt, idézéssel szembeni védelemre vonatkozik.

23.

Mindazonáltal írásbeli észrevételeikben mind a CIVC, mind pedig a Bizottság kifejezetten hivatkozott a szóban forgó bekezdés a) pontjára is, míg a francia kormány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést az 1308/2013 rendelet 103. cikkének (2) bekezdése által tiltott valamennyi magatartásra tekintettel vizsgálta, ideértve a hivatkozott rendelkezés c) és d) pontja szerinti gyakorlatokat is. ( 19 )

24.

A Bíróság pervezető intézkedésként felhívta a feleket és az alapokmány 23. cikke szerinti érdekelteket, hogy nyilatkozzanak arról, hogy alkalmazható‑e az alapügyre az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, amely rendelkezés az oltalom alatt álló elnevezés hírnevével visszaélést megvalósító, közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célú használatot tiltja. A Bíróság által feltett kérdés kifejezetten hivatkozott a 2018. június 7‑i Scotch Whisky Association ítéletre ( 20 ) (a továbbiakban: Scotch Whisky Association ítélet), amelyben a Bíróság a 110/2008 rendelet ( 21 ) 16. cikke a) pontjának értelmezése körében megállapította, hogy „a [hivatkozott rendelkezés] hatálya alá tartozó helyzeteknek meg kell felelniük annak a követelménynek, hogy a vitatott megjelölés a lajstromozott földrajzi árujelzővel azonos, vagy legalábbis ahhoz hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból erőteljesen hasonló árujelzőt használjon”.

25.

A „Champagne” OEM és a jogvita tárgyát képező megjelölés, a CHAMPANILLO, kétségtelenül mutat bizonyos fokú hangzásbeli és vizuális hasonlóságot, különösen ha az összehasonlítás során figyelembe vesszük, hogy az előbbi elnevezés spanyol fordítása „Champán” ( 22 ). Ez utóbbi ugyanis az ékezet kivételével teljes egészében megjelenik, és mind vizuálisan, mind hangzás alapján azonnal észlelhető. Többek között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés terjedelmének meghatározása céljából felmerül tehát a kérdés, hogy alkalmazható‑e az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja az alapügyhöz hasonló helyzetre, vagyis hogy minősülhet‑e a jogvita tárgyát képező elnevezés használata a „Champagne” OEM e rendelkezés értelmében vett „használatának”. ( 23 )

26.

A Bizottsághoz hasonlóan azonban arra hajlok, hogy erre a kérdésre nemleges választ kell adni, és azt kell megállapítani, hogy a CIVC által kifogásolt magatartásokat kizárólag az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján kell vizsgálni.

27.

Ugyanis, bár az oltalom alatt álló földrajzi árujelző e rendelet 103. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti „használatának” fogalma magában foglalhatja azt is, ha az ilyen árujelzőt „hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból erőteljesen hasonló”, vitatott megjelölésben használják, ( 24 ) a Bíróság által a Scotch Whisky Association ítéletben tett pontosítások arra engednek következtetni, hogy a szóban forgó használat megállapítása az ütköző megjelölések között különösen nagy fokú, az azonossághoz közeli hasonlóságot feltételez. A hivatkozott ítélet 29. pontjában a Bíróság ugyanis kifejtette, hogy a hivatkozott rendelkezés hatálya alá tartozik az oltalom alatt álló földrajzi árujelző használata „olyan formájában, amely annyira szoros kapcsolatban áll vele hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból, hogy a vitatott megjelölés attól nyilvánvalóan nem elválasztható”.

28.

Márpedig álláspontom szerint az alapügyben érintett ütköző megjelölések összehasonlítása nem felel meg ennek a tesztnek. Közelebbről vizsgálva, az alapeljárás szerinti tényállás különbözik a CIVC‑ítélet alapjául szolgáló ügy tárgyát képezőtől, amelyben szintén egy termék megnevezésének részeként használták a „Champagne” OEM egy fordítását. Abban az ügyben ugyanis a „Champagner” megjelölést (a „Champagne” megjelölés német fordítását) külön használták a jogvita tárgyát képező megnevezésben, még akkor is, a „Sorbet” kifejezés állt utána. Ezzel szemben az alapeljárásban vitatott megjelölés mind vizuálisan, mind hangzásban jelentős mértékben eltávolodik a spanyol „Champàn” elnevezéstől, mivel ez az elnevezés kiegészül az „illo” utótaggal.

29.

Egyébként rámutatok, hogy ez a hozzáadás ugyanakkor lehetővé teszi a „Champagne” megjelölés és a jogvita tárgyát képező elnevezés közötti erőteljes fogalmi hasonlóság – ha nem is a tulajdonképpeni azonosság – megállapítását, ha – ahogy az az ügy irataiból kitűnni látszik – ez a megjelölés szó szerint „kis champagne‑t” jelent, és olaszul durván a „champagnino” szónak felel meg (francia nyelven: „petit champagne”). Ez a tényező álláspontom szerint még inkább a mellett szól, hogy a kifogásolt magatartásokat az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése b) pontjának hatálya alá kell sorolni, amely – amint az a későbbiekben jobban láthatóvá válik – olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben arra vezetik az érintett fogyasztót, hogy gondolatilag társítsa a vitatott megjelölést az OEM‑mel rendelkező termékkel. ( 25 )

30.

Megjegyzem végül, hogy az 1151/2012 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének – amelynek szövege nagyrészt megegyezik az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésével – értelmezése során a Bíróság megállapította, hogy a hivatkozott rendelkezés a tiltott cselekmények fokozatos felsorolását tartalmazza, és hogy az 1151/2012 rendelet 13. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatályát szükségszerűen el kell határolni a bejegyzett megjelölések oltalmára vonatkozó egyéb szabályok, többek között a b) pontban foglalt szabály hatályától. ( 26 ) Márpedig a „használat” 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerinti fogalmának túlságosan kiterjesztő értelmezése – amely beleértené az említett fogalomba azokat az eseteket is, amelyekben az állítólagosan jogsértő gyakorlat abban áll, hogy az oltalom alatt álló megjelölést olyan formában használják, amely lényegében nem feleltethető meg a nyilvántartásba vett megjelölésnek – azzal fenyeget, hogy túlságosan elmossa a hivatkozott rendelkezésben szabályozott tényállások és a rendelet 103. cikke (2) bekezdése b) pontjának hatálya közötti választóvonalat, ami nehézkessé teheti az említettek különállásának fenntartását.

31.

A fentiek pontosítását követően az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó, fent körülhatárolt válasz álláspontom szerint nem vet fel különösebb nehézséget.

32.

Az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése b) pontjának szövege ugyanis kifejezetten kimondja, hogy az OEM‑ek oltalmat élveznek a következő esetben: „az elnevezés bármilyen visszaélésszerű használata, utánzása vagy idézése, még abban az esetben is, ha a termék vagy a szolgáltatás tényleges származása fel van tüntetve”. ( 27 ) Mind mondattani szempontból, mind pedig a hivatkozott jogszabály belső logikai összefüggései szempontjából kétségtelen, hogy a hivatkozott rendelkezés a vitatott megjelöléssel megkülönböztetett termékek vagy szolgáltatások származására vonatkozik. És – ahogy arra az olasz kormány helyesen rámutatott – nem is lehet másként, mivel az 1308/2013 rendelet 93. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő fogalommeghatározásnak megfelelően az OEM‑ek az e rendelet 92. cikkének (1) bekezdése szerinti terméket jelölnek, tehát nem lajstromozhatók szolgáltatásokra vonatkozóan.

33.

Az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése b) pontjának nyelvtani értelmezése tehát az OEM‑eknek abban az esetben is a rendelkezés hatálya alá tartozó gyakorlatokkal szembeni védelme mellett szól, ha a szóban forgó gyakorlatok szolgáltatásokra vonatkoznak.

34.

Ugyanezen értelmezés mellett szól a szóban forgó rendelkezés teleologikus értelmezése is.

35.

A Bíróság megállapította, hogy az 1308/2013 rendelet a közös agrárpolitika olyan eszközének minősül, amely többek között annak megakadályozására irányul, hogy harmadik személyek az e rendelet rendelkezései alapján bejegyzett földrajzi jelzéssel ellátott termékek minőségének köszönhető hírnevet jogellenesen kihasználják. ( 28 )

36.

A hivatkozott rendelet 103. cikkének (2) bekezdése tehát széles körű oltalmat vezet be, amely ugyanezen rendelet (97) preambulumbekezdése első mondatának megfelelően kiterjed a védelemre „minden olyan használattal szemben, amely visszaél [az említett jelzések valamelyike alá tartozó] termékek hírnevével”.

37.

Konkrétabban e cikk (2) bekezdésének b) pontja megtilt minden olyan gyakorlatot, amely valamely OEM (vagy OFJ) hírnevével gondolati képzettársítás révén történő jogosulatlan visszaélésre irányul.

38.

A fentiekre tekintettel az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése b) pontjának olyan értelmezése, amely nem tenné lehetővé az OEM‑ek védelmét abban az esetben, ha a kifogásolt jelzés nem terméket, hanem szolgáltatást jelöl, nemcsak hogy nem állna összhangban a bejegyzett földrajzi jelzések oltalmának Bíróság által megállapított széles terjedelmével, hanem – amint arra az olasz kormány helyesen rámutatott – nem tenné lehetővé a hivatkozott rendelet (97) preambulumbekezdésének első mondatában foglalt, az oltalomra vonatkozó célkitűzés maradéktalan megvalósítását. A valamely OEM alá tartozó termék hírnevével való jogellenes visszaélés ugyanis nemcsak abban az esetben valósulhat meg, ha az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontjában tiltott gyakorlat termékre irányul, hanem akkor is, ha szolgáltatásra vonatkozik.

39.

Az 1308/2013 rendeletben meghatározott célkitűzéseknek való megfelelés érdekében e rendelkezés tehát azokban az esetekben is alkalmazandó, amelyekben az OEM‑et szolgáltatás értékesítésével összefüggésben idézik. Ez a következtetés egyébként világosan kitűnik a hivatkozott rendelet (97) preambulumbekezdésének második mondatából, amelyre mind a CIVC, mind a francia és az olasz kormány, valamint a Bizottság is hivatkozik, és amely kimondja, hogy „[a] tisztességes verseny elősegítése végett indokolt kiterjeszteni [az OEM‑ek és az OFJ‑k] oltalmát az e rendeletben nem szabályozott termékekre és szolgáltatásokra is, ideértve azokat a termékeket, amelyek nem szerepelnek a Szerződések I. mellékletében”. ( 29 ) Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy kifejezetten a borok oltalom alatt álló eredetmegjelöléseit és földrajzi jelzéseit illetően ugyanezen rendelet (92) preambulumbekezdése az uniós horizontális minőségi politikáról szóló 1151/2012 rendelettel való összehangolást ösztönzi. E rendelet (32) preambulumbekezdése, miközben kimondja, hogy „[a]z eredetmegjelölések és földrajzi jelzések számára biztosított oltalmat […] ki kell terjeszteni a bejegyzett elnevezés termékek és szolgáltatások esetében való visszaélésszerű használatára, utánzására és idézésére is”, kifejezetten utal „az oltalomnak a borágazatban érvényesülő oltalomhoz való igazítása érdekében” megfogalmazott követelményre.

40.

A fenti megfontolások összessége alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ adja, hogy az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy akkor is e rendelkezés hatálya alá tartozhat valamely OEM visszaélésszerű használata, utánzása vagy idézése, ha az említett magatartások szolgáltatásokra vonatkoznak.

41.

Elemzésem folytatása előtt szeretném pontosítani, hogy arra az esetre, ha a Bíróság úgy döntene, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó választ nem korlátozza kizárólag az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése b) pontjának értelmezésére, a Bíróság számára a hivatkozott rendelkezésnek tulajdonítani javasolt terjedelmet álláspontom szerint a szóban forgó rendelet 103. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja vonatkozásában is meg kell állapítani.

42.

Egyrészt ugyanis e rendelkezés szövege, amely „bármilyen közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célú használat[…]ra” ( 30 ) utal, nem teszi lehetővé a hatálya kizárólag árukra vonatkozó használatra történő korlátozását, kivéve hatálya alól a szolgáltatásokra vonatkozó használatot. Ezenkívül annak pontosításával, hogy a tilalom abban az esetben alkalmazandó, „amennyiben az ilyen használat visszaél az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés hírnevével”, a szóban forgó rendelkezés kifejezetten a használat hatásaira helyezi a hangsúlyt, nem pedig a használat egy bizonyos fajtájára. Másrészt a jelen indítvány 35. és 36. pontjában az 1308/2013 rendelet célkitűzéseire és az e rendelet által a rendelkezései alapján bejegyzett földrajzi jelzések számára biztosított oltalom terjedelmére vonatkozóan kifejtett megfontolások a szóban forgó rendelet 103. cikke (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának teleologikus értelmezésére is irányadók. ( 31 )

43.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy mely szempontok alkalmazásával kell értékelni, hogy fennáll‑e az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett idézés. Az Audiencia Provincial de Barcelona (barcelonai tartományi bíróság) különösen arra keresi a választ, hogy ebben az értékelésben milyen szerepet kell tulajdonítani az OEM alá tartozó termék és a vitatott megjelölés használatával érintett termék (vagy szolgáltatás) összehasonlításának, továbbá hogy szükséges‑e előzetesen megállapítani a termékek azonosságát vagy hasonlóságát, vagy a közöttük (illetve az OEM‑termék és az ügy tárgyát képező szolgáltatás között) fennálló más kapcsolatot.

44.

E tekintetben mindenekelőtt megjegyzem, hogy bár az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének a) pontja meghatározza, hogy az OEM‑ek közvetlen vagy közvetett használata tilos mind abban az esetben, ha az olyan „összehasonlítható termékekre” vonatkozik, amelyek nem felelnek meg az OEM termékleírásának (az a) pont i. alpontja), mind pedig akkor, ha az említett használat visszaél az OEM hírnevével (az a) pont ii. alpontja), a szóban forgó cikk (2) bekezdésének b) pontja nem tartalmaz semmiféle utalást sem arra, hogy az idézéssel szembeni oltalom kizárólag azokra az esetekre korlátozódna, amelyekben az OEM‑mel megkülönböztetett termékek és a kifogásolt jelzés használatával érintett termékek vagy szolgáltatások „összehasonlíthatóak” vagy „hasonlóak”, sem pedig arra, hogy a szóban forgó oltalom kiterjedne azokra az esetekre, amelyekben a kifogásolt jelzés olyan termékekre és/vagy szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek nem mutatnak hasonlóságot az OEM‑mel ellátott termékekkel. ( 32 ) Egyébiránt az „áruk közötti hasonlóságnak” a védjegyjogban használt, ( 33 ) a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott fogalma kívül esik a földrajzi jelzések oltalmán, amelynek körében pedig – amint azt láttuk – a „termékek összehasonlíthatósága” ( 34 ) fogalma releváns, amelyet egyébként láthatóan szűkebben kell értelmezni. ( 35 )

45.

Ebben az összefüggésben a CIVC és a francia kormány állításaival ellentétben álláspontom szerint a Bíróság azon megállapítása, amely szerint a bejegyzett megjelöléseknek az idézéssel szembeni oltalma független az összetéveszthetőség fennállásának megállapításától, ( 36 ) nem bír döntő jelentőséggel annak meghatározása szempontjából, hogy a szóban forgó oltalom hatályát úgy kell‑e tekinteni, hogy az kizárólag az OEM‑mel ellátott termékkel összehasonlítható termékekre és/vagy szolgáltatásokra korlátozódik. Az összetéveszthetőség ugyanis kizárható abban az esetben is, ha az OEM‑mel ellátott termékek és a kifogásolt jelzés alkalmazásával érintett termékek vagy szolgáltatások azonosak vagy összehasonlíthatóak – például az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontjában kifejezetten előírt esetekben, amikor feltüntetik az áru vagy a szolgáltatás származását, vagy amikor olyan kifejezéseket használnak, mint a „módszerrel készített” vagy „utánzat”.

46.

Mindemellett, bár kétségtelen, hogy az OEM‑ek idézéssel szembeni oltalmának úgyszólván „természetes” hatálya azokból az esetekből áll, amelyekben az oltalom alatt álló megjelöléssel ellátott termékek és a kifogásolt jelzéssel megkülönböztetett termékek vagy szolgáltatások azonossága vagy összehasonlíthatósága miatt ez utóbbi jelzés használata lehetővé teszi a használója számára, hogy bitorolja az előbbiek számára elismert tipikus tulajdonságokat, amint azt láttuk, ( 37 ) magából az 1308/2013 rendelet preambulumából kitűnik és a Bíróság ítélkezési gyakorlata is egyértelműen megerősíti, hogy az OEM‑ek általánosan élveznek védelmet az azokkal ellátott termékekhez kapcsolódó hírnévvel történő bármely jogellenes visszaéléssel szemben.

47.

Ahogy azt a Fundación Consejo Regulador de la Denominación de Origen Protegida Queso Manchego ügyben ismertetett indítványomban (C‑614/17, EU:C:2019:11, 17. pont) már volt alkalmam megjegyezni, az utalással szembeni oltalom a védelemnek egy olyan sui generis formáját jelenti, amely nem kapcsolódik a megtévesztő jellegre vonatkozó feltételhez – amely feltételezi azt, hogy a bejegyzett elnevezést sértő megjelölés alkalmas arra, hogy a közönséget megtévessze a termék földrajzi eredetét vagy minőségét illetően –, és amely nem egy pusztán homályos tartalmú oltalmat jelent. A szóban forgó oltalom fő célját inkább a bejegyzett elnevezések jelentette minőségi örökségnek és jóhírnévnek az élősködő magatartások elleni védelmében kell keresni.

48.

Az idézés fennállását tehát az OEM‑ek számára biztosított oltalom sajátos, és a minőségre vonatkozó uniós szabályozás célkitűzéseinek eléréséhez szükséges szempontjai alapján kell értékelni.

49.

A Bíróság fokozatosan pontosította az említett értékelést meghatározó szempontokat. A Bíróság így állapította meg, hogy az „idézés” fogalma mindenekelőtt olyan helyzetet takar, amikor valamely termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja a bejegyzett elnevezés egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak „a termék neve láttán az e megjelölés alatt álló termék képe jut az eszébe referenciaképként”. ( 38 )

50.

A Scotch Whisky Association ítéletben a Bíróság ugyanakkor a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontjára vonatkozóan megállapította, hogy sem az, hogy a kifogásolt megjelölés magában foglalja a bejegyzett megjelölés egy részét, sem a két megjelölés hangzásbeli és vizuális hasonlósága nem elengedhetetlen feltétele az idézés megvalósulása megállapításának. ( 39 ) Az idézés ugyanis a bejegyzett megjelölés és a kifogásolt jelzés közötti pusztán „fogalmi közelségből” is fakadhat. ( 40 ) Ehhez nem elegendő, ha a szóban forgó jelzés kifogásolt alkotóeleme alkalmas arra, hogy az érintett vásárlóközönség számára a bejegyzett megjelöléssel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű képzettársítást ébresszen. Ezzel szemben „kellően közvetlen és egyértelmű kapcsolatnak” kell fennállnia ezen alkotóelem és a bejegyzett megnevezés között. ( 41 )

51.

A Bíróság álláspontja szerint tehát annak megállapításához, hogy fennáll‑e valamely OEM‑nek az 1308/2013 rendelet 103. cikkének (2) bekezdése szerinti, valamint az Unió különböző minőségrendszereit szabályozó rendeletek megfelelő rendelkezései szerinti „idézése”, a döntő szempont az, „hogy a fogyasztónak a vitatott megnevezés láttán közvetlenül az [OEM‑mel] ellátott termék jut‑e eszébe referenciaképként”. ( 42 ) A Bíróság másfelől megállapította, hogy akkor sem zárható ki az idézés, ha a vitatott alkotóelem nem egy megnevezés, hanem egy olyan ábrás megjelölés, amely a bejegyzett megjelöléshez fennálló fogalmi közelsége miatt alkalmas lehet arra, hogy közvetlenül és egyértelműen a bejegyzett megjelöléssel ellátott termékeket juttassa a fogyasztó eszébe. ( 43 )

52.

Kétségtelen, hogy a fent kifejtett elveket a Bíróság olyan tényállásokra vonatkozóan fejtette ki, amelyekben a bejegyzett megjelöléssel ellátott termékek és a vitatott megjelöléssel megkülönböztetett áruk nagymértékben összehasonlíthatóak voltak.

53.

Mindazonáltal az idézés fennállására vonatkozó értékelési szempontok fokozatos megállapításával a Bíróság egyre nyilvánvalóbban a vitatott megjelölés és az OEM‑mel vagy OFJ‑vel ellátott termék közötti gondolati képzettársítás folyamatára helyezte a hangsúlyt. Ebben az összefüggésben a Bíróság az érintett termékek közötti hasonlóságot – legyen az az árukategóriákon alapuló, vagy a termékek konkrét megjelenésén alapuló hasonlóság – az ütköző megjelölések között megállapított hangzásbeli, vizuális és fogalmi hasonlóságok szükséges gondolati képzettársítás előidézésére való alkalmasságának értékelése során vette szempontként figyelembe, mintsem az idézés fennállása megállapításának előfeltételeként. ( 44 )

54.

Általánosabban, ahogy a Fundación Consejo Regulador de la Denominación de Origen Protegida Queso Manchego ügyben ismertetett indítványomban ( 45 ) már volt alkalmam megjegyezni, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából ( 46 ) az következik, hogy az utalás fennállásával kapcsolatos elemzésnek figyelembe kell vennie a bejegyzett elnevezésre vonatkozó minden egyes kifejezett és hallgatólagos hivatkozást, valamint azt, hogy a hagyományos termék címkéjén ( 47 ) vagy e termék csomagolásán szereplő szó‑, illetve ábrás elemekről, vagy pedig a termék formájával, illetve annak közönség előtti bemutatásával kapcsolatos elemekről van‑e szó. ( 48 ) Az elemzésnek figyelembe kell vennie továbbá a szóban forgó termékek közötti azonosságot vagy a hasonlóság fokát, valamint a termékek forgalmazásának módját, a vonatkozó értékesítési csatornákra is tekintettel, továbbá azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik az oltalom alatt álló elnevezéssel rendelkező termékre történő utalás szándékosságának vagy éppen ellenkezőleg, esetlegességének megállapítását. Az idézés fennállásának megállapítása tehát különböző valószínűsítő körülmények összességének értékelésén alapul anélkül, hogy e körülmények valamelyikének fennállása vagy hiánya önmagában lehetővé tenné az idézés fennállásának megállapítását vagy annak kizárását.

55.

A fentiek alapján úgy vélem, hogy az OEM‑mel vagy OFJ‑vel ellátott termék és a vitatott megjelöléssel megkülönböztetett termék (vagy szolgáltatás), illetve az OEM, illetve OFJ és a vitatott megjelölés egyik meghatározó alkotóeleme közötti azonosság vagy összehasonlíthatóság ( 49 ) nem minősül olyan elemnek, amelyet az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti idézés esetleges a priori kizárása érdekében előzetesen vizsgálni kellene.

56.

Mindazonáltal az említett azonosság vagy összehasonlíthatóság, illetve annak hiánya olyan tényező, amelyet az összes releváns körülmény vizsgálata keretében figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy az adott ügyben fennállnak‑e a szóban forgó idézés ismérvei. Az a körülmény, hogy az említett termékek közös objektív jellemzőkkel rendelkeznek, hogy azonos fogyasztási alkalmaknak felelnek meg, vagy hogy hasonló megjelenésűek, de az is, hogy versengő vagy egymást kiegészítő termékek, ( 50 ) tehát mind releváns értékelési szempontok, csakúgy mint szolgáltatásra vonatkozó vitatott jelzés esetén az a körülmény, hogy a szolgáltatás kapcsolódik a bejegyzett megjelöléssel ellátott termék, illetőleg azzal azonos vagy összehasonlítható termék forgalmazásához.

57.

A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésekre tekintettel néhány pontosítást kell tenni az idézéssel kapcsolatos ügyekben hivatkozott, érintett fogyasztó fogalmával, valamint az idézés „fokozhatóságával” kapcsolatban. Ezt követően tájékoztatást kell adni a fentiekben kifejtett elveknek az alapeljárásra való alkalmazásáról.

58.

Mivel, amint azt láthattuk, az 1308/2013 rendelet 103. cikkének (2) bekezdése által tiltott idézés megállapítása nem követeli meg az összetéveszthetőség fennállásának bizonyítását, az érintett vásárlóközönség, amelynek észlelése releváns annak értékelése szempontjából, hogy a vitatott jelzés alkalmas‑e arra, hogy jogellenes képzettársítást idézzen elő a bejegyzett megjelöléssel, a Juzgado mercantil de Barcelona (barcelonai kereskedelmi bíróság) által a kérdést előterjesztő bíróság előtt megtámadott ítéletben figyelembe vettekkel ellentétben nem kizárólag abból a személyi körből áll, amelynek az említett megjelöléssel megkülönböztetett termékeket szánják.

59.

Tekintettel különösen az OEM‑ek és az OFJ‑k oltalmára vonatkozó rendelkezések által elérni kívánt, a tisztességes verseny védelmére és a fogyasztóvédelemre irányuló célkitűzésekre, a Bíróság megállapította, hogy az említett megjelölések idézésének fennállására vonatkozó eljárások során a nemzeti bíróság feladata, hogy a „szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó” ( 51 ) észleléséből induljon ki, és tekintettel arra, hogy az említett megjelölések hatékony és egységes oltalmát az Unió egész területén biztosítani szükséges, az említett fogalom GB vélhetően téves álláspontjától eltérően az európai fogyasztóra ( 52 ) vonatkozik, nem pedig csupán azon tagállam fogyasztóira, ahol a bejegyzett megjelölés idézését tartalmazó terméket előállítják (illetve szolgáltatást nyújtják). ( 53 )

60.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság utal az „idézés kockázatának” fokozatok szerint történő megállapításának lehetőségére, különösen az idézett termékek és az idéző termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása alapján, továbbá annak lehetőségére, hogy az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése b) pontjának hatálya alól kizárhatóak azok a tényállások, amelyekben az említett kockázat csekély vagy jelentéktelen.

61.

E tekintetben a fentiekben már kifejtettem, hogy a hivatkozott rendelkezés alkalmazásával összefüggésben elvégzendő értékelés során az összes releváns körülményre figyelemmel kell lenni, köztük az ügy tárgyát képező termékek (azaz a bejegyzett megjelöléssel ellátott termékek és a vitatott jelzés által érintett szolgáltatás) összehasonlíthatóságára is, anélkül azonban, hogy az összehasonlíthatóság hiánya vagy csekély mértéke lehetővé tenné az idézés fennállásának automatikus kizárását.

62.

Mindemellett, ha a nemzeti bíróság – amelynek az említett értékelést ( 54 ) a fogyasztó feltételezett reakciójából kiindulva ( 55 ) kell lefolytatnia – arra a következtetésre jut, hogy a fogyasztónak a vitatott jelzés láttán „közvetlenül a bejegyzett megjelöléssel ellátott termék jut eszébe referenciaképként”, akkor e jelzés használata az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt tilalomba ütközik. Ezzel szemben, ha a nemzeti bíróság megítélése szerint ilyen gondolati képzettársítás nem valósulhat meg, akkor a hivatkozott rendelkezés értelmében vett idézést kizártnak kell tekinteni.

63.

Az „idézés” fogalma tehát nem alkalmas fokozatok szerinti megállapításra. E fogalom körvonalait a Bíróság már meghatározta a Scotch Whisky ítéletben, amelyben – amint azt a jelen indítvány 50. pontjában már megjegyeztem – pontosította, hogy a szóban forgó fogalom ismérveit csak akkor lehet megvalósultaknak tekinteni, ha a vitatott jelzés és a bejegyzett megjelölés között „kellően közvetlen és egyértelmű kapcsolat” ( 56 ) áll fenn. ( 57 ) Ilyen „minősített” kapcsolat hiányában az idézést ki kell zárni, még akkor is, ha utalás történt a bejegyzett megjelölésre, a szóban forgó termékek pedig összehasonlíthatóak.

64.

Bár, amint az már megállapítást nyert, a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az elé terjesztett tényállást a fent kifejtett összes körülmény figyelembevételével bírálja el, a Bíróság ugyanakkor az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során szükség esetén adhat pontosításokat, amelyek célja, hogy iránymutatást nyújtsanak a nemzeti bíróságnak határozata meghozalatához. ( 58 )

65.

Az alapügyhöz hasonló olyan esetben, amikor valamely megjelölés használatára vonatkozó idézés fennállásának megállapításáról van szó, a nemzeti bíróságnak a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján figyelembe kell vennie azt, ha esetlegesen a vitatott elnevezés magában foglalja a bejegyzett megjelölés egy részét, ez utóbbi elnevezés és a bejegyzett megjelölés közötti hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóságot, ( 59 ) illetve az ütköző kifejezések közötti fogalmi közelséget, még ha azok különböző nyelven vannak is. ( 60 )

66.

Az alapügy tényállása szerint a „Champagne” OEM‑et a bejegyzett formában részben beillesztették a vitatott elnevezésbe. A szóban forgó OEM spanyol fordítását („Champàn”) viszont (az ékezetet kivéve) teljes egészében beillesztették. Ez jelentős vizuális és hangzásbeli hasonlóságot eredményez a két megjelölés között, akár a „Champagne” OEM bejegyzett formáját, akár a szóban forgó elnevezés spanyol fordítását vesszük figyelembe. Amint az már megállapításra került, fogalmi szempontból úgy tűnik, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a „Champagne” OEM oltalma alá tartozó termékkel, amennyiben – és úgy tűnik, hogy ez a helyzet, de ennek megállapítása a kérdést előterjesztő bíróság feladata – a „Champanillo” kifejezés spanyolul szó szerint „kis champagne‑t” jelent.

67.

Ami az ütköző elnevezések összehasonlításán kívüli körülményeket illeti, a kérdést előterjesztő bíróságnak mindenekelőtt a „Champagne” OEM oltalma alá tartozó termék és a vitatott jelzéssel megkülönböztetett szolgáltatás között fennálló kapcsolatot kell figyelembe vennie, amely kapcsolat nehezen vitathatónak tűnik, mivel vendéglátóipari szolgáltatásokról van szó, amelyek közvetlenül kapcsolódhatnak a champagne vagy azzal „összehasonlítható” termékek forgalmazásához. Az említett kapcsolat erősségét annak vizsgálatával kell értékelni, hogy – és láthatóan ez a helyzet – a champagne vagy az azonos jellegű italok árusítása abban a vendéglátóipari ágazatban sem szokatlan‑e, amelyben GB tevékenykedik. ( 61 )

68.

A kérdést előterjesztő bíróság által az értékelése során figyelembe veendő további körülmény, hogy a vitatott elnevezést a GB által használt hirdetőtáblákon és reklámüzenetekben egy olyan kép kíséri, amely két, (általában champagne fogyasztására használt) kehely alakú, habzó italt tartalmazó talpas poharat ábrázol, amelyek egymást keresztezve egy koccintást jelképeznek. Az ital piros színe ellenére az említett ábrázolás nyilvánvalóan potenciálisan felidézi mind a „Champagne” OEM oltalma alá tartozó terméket, mind az annak fogyasztásához általában kapcsolódó alkalmakat.

69.

Végül, bár a magatartás szándékossága nem feltétele az 1308/2013 rendelet 103. cikkének (2) bekezdése szerinti idézés megállapításának, ( 62 ) olyan körülmény, amelyet a szóban forgó értékelés során figyelembe kell venni. ( 63 ) A fent felsorolt körülmények – beleértve azt is, hogy a vitatott jelzéssel megkülönböztetett vendéglátóhelyeken ugyancsak CHAMPANILLO elnevezéssel forgalmaztak korábban egy habzóbort – összességének átfogó értékelése pedig inkább amellett szól, hogy a „Champagne” OEM‑re utalás nem véletlen.

70.

Következésképpen – fenntartva, hogy a kérdést előterjesztő bíróság még további vizsgálatokat kell elvégeznie – az ügy irataiból kitűnő körülményekre tekintettel arra hajlok, hogy úgy kell tekinteni, hogy a GB által a vendéglátóipari szolgáltatásai megkülönböztetésére és reklámozására használt „Champanillo” megjelölés láttán a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos európai fogyasztónak közvetlenül a „Champagne” OEM oltalma alá tartozó termék jut az eszébe referenciaképként, és így fennállnak az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint tiltott idézés ismérvei.

71.

A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésre azt a választ adja, hogy annak meghatározásához, hogy fennáll‑e valamely OEM vonatkozásában az 1308/2013 rendelet 103. cikkének (2) bekezdése szerinti idézés, nem szükséges előzetesen megállapítani, hogy az OEM‑mel ellátott termék és a vitatott jelzéssel megkülönböztetett termék vagy szolgáltatás azonos vagy hasonló, vagy hogy ez utóbbi termék az alkotóelemei között magában foglalja az OEM‑mel ellátott terméket. Az ilyen azonosság vagy hasonlóság, illetve annak hiánya azonban olyan körülménynek minősül, amelyet a nemzeti bíróságnak minden más releváns körülménnyel együtt figyelembe kell vennie a hivatkozott rendelkezés szerinti idézés fennállásának értékelése során.

72.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdéssel az Audiencia Provincial de Barcelona (barcelonai tartományi bíróság) lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az idézéssel szembeni, az 1308/2013 rendelet 103. cikkének (2) bekezdésében előírt oltalom megköveteli‑e tisztességtelen verseny fennállásának megállapítását.

73.

Amint láttuk, a minőségre vonatkozó uniós szabályozás által a bejegyzett megjelölésekre előírt oltalom saját szempontokat követ, amelyek feladata az említett szabályozás által elérni kívánt célkitűzések megvalósítása. ( 64 ) Ezeket a szempontokat kimerítően meghatározzák a bejegyzett megjelölések megsértésének különböző eseteit szabályozó, a fent hivatkozott szabályozást tartalmazó ágazati és horizontális rendeletekben foglalt rendelkezések. ( 65 ) Az említett rendelkezéseket továbbá az Unió egész területén egységesen kell alkalmazni.

74.

Ami különösen a bejegyzett megjelöléseknek az idézéssel szembeni oltalmát illeti, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első három kérdésre adott válaszokból kitűnik, hogy ez az oltalom nem feltételezi sem a bejegyzett megjelöléssel ellátott termékek és a vitatott jelzés használatával érintett termékek vagy szolgáltatások közötti versenyviszony vagy az említett termékek és/vagy szolgáltatások vonatkozásában a fogyasztó általi összetéveszthetőség fennállását, sem pedig az idézés kiváltására képes magatartások szándékos jellegét.

75.

Ezért ha – amint azt a Bizottság megjegyezte – nem kizárt, hogy ugyanazon magatartás tartalmazhatja egyszerre az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontja által tiltott gyakorlat, valamint az alkalmazandó nemzeti jog szerinti valamely tisztességtelen versenymagatartás ismérveit, akkor a szóban forgó rendelkezés hatálya szélesebb, és nem korlátozódik azokra az esetekre, amikor az említett magatartás egy versenytársnak tulajdonítható.

76.

Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésre azt a választ adja, hogy az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt, idézéssel szembeni védelem nem korlátozódik kizárólag azokra az esetekre, amikor az idézésnek helyt adó gyakorlat az alkalmazandó nemzeti jog releváns rendelkezései értelmében tisztességtelen versenymagatartásnak minősül.

77.

A fenti megfontolások összességére tekintettel azt indítványozom, hogy a Bíróság az Audiencia provincial de Barcelona (barcelonai tartományi bíróság, Spanyolország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

A mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló, 2013. december 17‑i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy akkor is e rendelkezés hatálya alá tartozhat valamely OEM visszaélésszerű használata, utánzása vagy idézése, ha az említett magatartások szolgáltatásokra vonatkoznak.

Annak meghatározásához, hogy fennáll‑e valamely oltalom alatt álló eredetmegjelölés vonatkozásában az 1308/2013 rendelet 103. cikkének (2) bekezdése szerinti idézés, nem szükséges előzetesen megállapítani, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott termék és a vitatott megjelöléssel megkülönböztetett termék vagy szolgáltatás azonos vagy hasonló, vagy hogy ez utóbbi termék egyik alkotóelemeként magában foglalja az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott terméket. Az ilyen azonosság vagy hasonlóság, illetve annak hiánya azonban olyan körülménynek minősül, amelyet a nemzeti bíróságnak az összes többi releváns körülménnyel együtt figyelembe kell vennie a hivatkozott rendelkezés értelmében vett idézés fennállásának értékelése során.

Az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt, idézéssel szembeni védelem nem korlátozódik kizárólag azokra az esetekre, amikor az idézésnek helyt adó gyakorlat az alkalmazandó nemzeti jog releváns rendelkezései értelmében vett tisztességtelen versenymagatartásnak minősül.