MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2020. december 17. ( 1 )

C‑709/19. sz. ügy

Vereniging van Effectenbezitters

kontra

BP plc

(A Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia legfelsőbb bírósága] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 1215/2012/EU rendelet – Joghatóság polgári és kereskedelmi ügyekben – Joghatóság a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben – Befektetésekkel kapcsolatos jogvita – A káresemény helye – Kizárólag pénzügyi veszteségből álló kár – Kollektív érdekvédelmi szervezet által indított megállapítási kereset”

Az értékpapír‑tulajdonosok egyik egyesülete keresetet nyújtott be a Hoge Raad der Nederlandenhez (Hollandia legfelsőbb bírósága, Hollandia) az értékpapír‑tulajdonosoknak az egyik egyesült királysági társaságban fennálló részvényeikkel kapcsolatos, az e társaságnak a Mexikói öbölben található létesítményében bekövetkezett olajkiömléssel összefüggésben történt árfolyamveszteség megtérítése iránt.

E jogvita keretében a bíróság számára szükséges az 1215/2012/EU rendelet ( 2 ) 7. cikke 2. pontjának értelmezése. Mivel a kérelem tárgyát képező károk tisztán vagyoni jellegűek, a bíróság számára nehézséget jelent, hogy a Bíróság korábbi határozatai – különösen a Kolassa ítélet, az Universal ítélet és a Löber ítélet – alapján a joghatóságáról döntsön. ( 3 )

Az eljáró bíróság kétségei rámutatnak a nyitott értelmezésekben – mint például amelyik a joghatóságot a jogvita „sajátos körülményeivel” kapcsolja össze – rejlő kockázatokra. E kétségek ezzel egy időben lehetőséget kínálnak ezen értelmezések árnyalására vagy – szükség esetén – azok felülvizsgálatára.

I. Jogi háttér

A. Az uniós jog. Az 1215/2012 rendelet

A (16) prembulumbekezdés megállapítja:

„Az alperes lakóhelyén vagy székhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében. A szoros kapcsolat megléte jogbiztonságot nyújt és elkerüli azt, hogy az alperes ellen egy olyan tagállam bíróságán indíthassanak eljárást, amelyre észszerűen nem számíthatott. […]”

5.	A 4. cikke értelmében: „(1) E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető. […]”

A 7. cikk szerint:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:

[…]

2.	jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet;

[…]”

B. A holland jog. A Burgerlijk Wetboek ( 4 )

A BW 3. könyvének 305a. cikke ( 5 ) értelmében:

„(1) Minden teljes jogképességgel rendelkező alapítvány vagy egyesület keresetet nyújthat be a bírósághoz más személyek hasonló érdekeinek védelme érdekében, feltéve hogy az ilyen védelmet az alapszabályának megfelelően látja el.

[…]

(3) Pénzbeli kártérítés nem képezheti az (1) bekezdés szerinti kérelem tárgyát.

[…]”

II. A tényállás, a nemzeti bíróságok előtti jogviták és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

8.	A Vereniging van Effectenbezitters (értékpapír‑tulajdonosok egyesülete; a továbbiakban: VEB) egy hágai (Hollandia) székhelyű holland egyesület, amelynek alapszabályban meghatározott célja az értékpapír‑tulajdonosok érdekeinek képviselete.

9.	A BP plc (a továbbiakban: BP) egy nemzetközi szintű tevékenységet folytató, londoni (Egyesült Királyság) székhelyű olaj‑ és gázipari vállalat. Törzsrészvényeit a londoni és a frankfurti tőzsdén jegyzik.

10.	2010. áprilisban robbanás történt egy, a BP által lízingelt, a Mexikói öbölben található olajfúró tornyon, amely súlyos környezeti károkat okozott.

11.

2015. április 17‑én a VEB a BW 3:305a. cikke alapján a BP‑vel szemben a Rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság, Hollandia) előtt közérdekű keresetet nyújtott be mindazon személyek érdekében, akik a 2007. január 16. és 2010. június 25. közötti időszakban hollandiai befektetési számlán, vagy Hollandiában székhellyel rendelkező banknál és/vagy befektetési társaságnál vezetett befektetési számlán keresztül vásároltak, birtokoltak vagy értékesítettek BP törzsrészvényeket (a továbbiakban: BP‑részvényesek).

12.

A VEB a Rechtbank Amsterdamtól (amszterdami bíróság) a következők megállapítását kérte:

–	a BP‑részvényesek kártérítési keresetének elbírálására a holland bíróságok joghatósággal rendelkeznek;

–	e keresetek tekintetében a Rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) rendelkezik illetékességgel;

–

a BP jogsértést követett el a BP‑részvényesekkel szemben azáltal, hogy a BP a BP részvényesek részére valótlan, hiányos és megtévesztő tájékoztatást adott i. a 2010. április 20‑i olajkiömlést megelőző biztonsági és karbantartási programjáról, ii. az olajkiömlés mértékéről, illetve iii. a BP ezen olajkiömléssel kapcsolatos szerepéről és felelősségéről;

–	ha a BP nem követett volna el jogsértést, a BP‑részvények BP‑részvényesek általi vételére/eladására kedvezőbb piaci áron került volna sor vagy egyáltalán nem került volna sor;

–	fennáll a nélkülözhetetlen kapcsolat a BP jogellenes magatartása, valamint a BP‑részvényeseket a 2007. január 16. és 2010. június 25. közötti időszakban ért árfolyamkár között.

13.	A BP az 1215/2012 rendelet alapján vitatta a holland bíróságok joghatóságát. A Rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) a joghatóságának hiányát állapította meg, a Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság, Hollandia) pedig helybenhagyta ezt a határozatot.

14.

A VEB felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) elé, amely előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)

Úgy kell‑e értelmezni [az 1215/2012 rendelet] 7. cikkének 2. pontját, hogy egy közvetlenül egy hollandiai befektetési számlán vagy egy Hollandiában székhellyel rendelkező banknál és/vagy befektetési társaságnál vezetett befektetési számlán bekövetkezett tisztán vagyoni kár, amely egy nemzetközi, tőzsdén jegyzett vállalkozás általánosságban világszerte közzétett, azonban valótlan, hiányos és megtévesztő információi alapján hozott befektetési döntés következménye, megfelelő kapcsoló elvet jelent a káresemény bekövetkeztének helye (Erfolgsort) szerinti holland bíróságok joghatóságának megállapításához?

Nemleges válasz esetén, szükségesek‑e olyan további körülmények, amelyek alátámasztanák a holland bíróságok joghatóságát, illetve ilyen esetben milyen körülményekről van szó? Elegendőek‑e [a 4.2.2. pontban] említett[ ( 6 )] további körülmények ahhoz, hogy megalapozzák a holland bíróságok joghatóságát?

Eltérő választ kell‑e adni az első kérdésre akkor, ha egy olyan egyesület által a BW 3:305a. cikke alapján indított keresetről van szó, amelynek célja az első kérdés értelmében vett kárt elszenvedett befektetők kollektív érdekeinek saját jogán való képviselete, ami többek között azt eredményezi, hogy sem e befektetők lakóhelyét, sem pedig az egyes vásárlások, illetve a már birtokolt részvények el nem adására vonatkozó egyéni döntések konkrét körülményeit nem állapítják meg?

Ha a holland bíróságok [az 1215/2012] rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján joghatósággal rendelkeznek a BW 3:305a. cikke szerinti keresetek elbírálására, akkor az érintett bíróság [az 1215/2012] rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján rendelkezik‑e mind joghatósággal, mind illetékességgel az első kérdés értelmében vett kárt elszenvedett befektetők valamennyi ezt követően benyújtott egyéni kártérítési keresetére?

Ha a harmadik kérdés értelmében az érintett holland bíróság az első kérdés szerinti kárt elszenvedett befektetők valamennyi egyéni kártérítés iránti keresetére joghatósággal ugyan rendelkezik, illetékességgel azonban nem, akkor az illetékességet a károsult befektető lakóhelye, e befektető egyéni bankszámláját vezető bank székhelye vagy a befektetési számlát vezető bank székhelye alapján kell‑e megállapítani, vagy ahhoz egyéb kapcsoló elvet kell figyelembe venni?”

III. A Bíróság előtti eljárás

15.	Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság Hivatala 2019. szeptember 25‑én vette nyilvántartásba.

16.	Írásbeli észrevételeket a VEB, a BP és az Európai Bizottság terjesztett elő. Az eredetileg kitűzött tárgyalás törlését követően a Bíróság írásban megválaszolandó kérdésekkel fordult hozzájuk, amelyekre a VEP, a BP és a Bizottság 2020. október 8‑án válaszolt.

IV. Elemzés

A. Általános jellegű pontosítások

17.	A Bíróság útmutatása szerint a jelen indítvány csak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdéssel foglalkozik.

18.

Mielőtt rátérek azok vizsgálatára, úgy vélem, hogy érdemes emlékeztetni a következőkre:

–	Az 1215/2012 rendelet rendelkezéseit önálló módon, e rendelet rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel kell értelmezni. ( 7 )

–	Mivel az 1215/2012 rendelet felváltja a 44/2001/EK rendeletet ( 8 ) (amely a Brüsszeli Egyezmény helyébe lépett), ( 9 ) a Bíróságnak a hatályos jogi aktusokkal megegyező korábbi rendelkezésekkel kapcsolatos értelmezése érvényes marad. ( 10 )

–	A kár bekövetkezése vagy konkrét felmerülési helyének azonosítása az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja szerinti összefüggésben kizárólag valamely tagállam bíróságai joghatóságának megállapítására irányul.

–

Ezen azonosítás a felek hatékony bírói jogvédelmét szolgálja a határokon átnyúló magánjogi jogvitákban azáltal, hogy az alperes lakóhelye szerinti bírósághoz képest egy vagylagos joghatósági oknak enged teret „a bizonyítás vagy az eljárásszervezés szempontjából [fennálló szükségletek]” kielégítése érdekében. ( 11 )

–	Az 1215/2012 rendelet rendszerében a felperes lakóhelye szerinti bíróságok joghatóságának megállapítása (forum actoris) kivételes jellegű. ( 12 )

B. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre vonatkozó előzetes észrevételek

19.	Az első és a második kérdésben számos kérdés kapcsolódik össze az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja tekintetében.

20.

E kérdések sorrendje az alábbiak szerint foglalható össze:

–

Az eljáró bíróság azt kívánja megtudni, hogy egy Hollandiában vezetett befektetési számlán ( 13 ) közvetlenül elszenvedett, tisztán pénzügyi veszteség lehetővé teszi‑e ezen állam – mint a kár felmerülésének helye – bíróságai joghatóságának megállapítását, ha a veszteség olyan információk alapján hozott határozatokból eredt, amely mindenki számára rendelkezésre állt, és amelyet egy más tagállam tőzsdéjén jegyzett nemzetközi társaság adott ki;

–	nemleges válasz esetén azt kérdezi, hogy szükségesek‑e további körülmények, és ha igen, melyek azok;

–	kéri az alapügyben szóban forgó sajátos körülmények konkrét vizsgálatát; ( 14 ) és

–	végül azt kívánja megtudni, hogy milyen hatással járhat a benyújtott kereset közérdekű jellege az ellenkérelemre.

21.

Valamilyen módon pontosítani szükséges a jogvitán kívüli és magától értetődő tényezőket. Ezek a következők:

–	a kereset szerződésen kívüli károkozás tárgyában benyújtott keresetként történő minősítése;

–	a kárt okozó esemény helyének Hollandián kívül történő meghatározása; és

–	a kár tisztán vagyoni és egyedileg meghatározható jellege, amely a BP törzsrészvényei értékvesztésében jelenik meg. ( 15 )

22.

A Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) kétségeinek kiindulópontját az jelenti, ami a Bíróság által az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontjával kapcsolatban annak érdekében követett „holisztikus megközelítésnek” minősül, ( 16 ) hogy azt a befektetések terén bizonyos olyan jogvitákra alkalmazza, ( 17 ) amelyekben úgy tekintették, hogy a kár azon a helyen következett be, ahol a befektető számlája található. ( 18 )

23.

Bár kétségtelen, hogy a befektető számlájának számlavezetési helye a joghatósággal rendelkező bíróság azonosítására szolgált, meg kell azonban jegyeznem, hogy ez a Bíróság által „sajátosnak” ( 19 ) minősített összefüggésekben történt, és mindez azért, mert:

–	a kérdéssel nagyon sajátos szemszögből foglalkozott, mivel a felperes lakóhelye szerinti bíróságok joghatóságának elismeréséről volt szó; és

–

a számla számlavezetési helyének mint kapcsolóelvnek a jelentősége viszonylagos volt, mivel más elemek együttesen megerősítették az ilyen helynek a joghatóság megállapítására való alkalmasságát, a jogvita és a bíróság egymáshoz való közelsége, valamint utóbbinak a felek számára való előreláthatóságára tekintettel.

1. A befektetési számla számlavezetési helyének a kár felmerülésének helyeként való elismerésével kapcsolatos nehézségek

24.

Nem vagyok biztos abban, hogy az, hogy a felperes számlájának számlavezetési helye abban a tagállamban található, amelynek joghatósága a kérdés, hasznos hivatkozási alapnak minősülne – akár kiegészítő elemek jelenlétében is – bármilyen, a befektetésekben információhiány miatt bekövetkezett károkért való szerződésen kívüli felelősséggel kapcsolatos jogvitában. Úgy vélem inkább, hogy ez egy nyitott kérdés, még akkor is, ha figyelembe vesszük a Bíróság ezzel kapcsolatos megközelítését.

25.

Amennyiben egy befektetési számla vagyoni értéket tükröz, és ez utóbbiban kár keletkezik, főszabály szerint e számla számlavezetési helye jelentheti a tulajdonosa tisztán vagyoni hátránya felmerülésének helyét. A kár helyének e földrajzi – képletes vagy fiktív – meghatározása mindazonáltal olyan, mint a nem vagyoni károk esetében alkalmazott bármely meghatározás. ( 20 )

26.

Márpedig az, hogy e károk helyének inkább az elképzelhető egyik vagy másik helyet határozzuk meg, nem tévesztheti szem elől a szóban forgó jogszabály célját. A befektetési számla (vagy tágabb értelemben a bankszámla) relevanciája vitatott ebből a szempontból: a Bíróság ítélkezési gyakorlata maga erősíti meg e kapcsolat gyengeségét.

27.

A számla számlavezetési helye nagyobb mértékben szolgálja a részvényest mindenekelőtt akkor, ha az egybeesik a lakóhelyével vagy a tartózkodási helyével, ami – ha fogyasztókról vagy kisbefektetőkről van szó – összhangban áll a releváns jogszabályok szakpolitikai célkitűzéseivel. ( 21 ) Márpedig e célkitűzéseket nem lehet az 1215/2012 rendelet céljának – ahogyan az annak jelenlegi megfogalmazásában szerepel – rovására támogatni.

28.

A számla számlavezetési helye hozzájárulhat a jogvita és a bíróság közötti objektív közelséghez, ezt azonban nem lehet túlértékelni. Azon számlák, amelyeken a tőzsdei értékpapírokat letétbe helyezik vagy amelyeken az utóbbiak értékcsökkenése megjelenik, nem függnek például a tényállás és a kár közötti okozati összefüggéstől, sem pedig a bekövetkezett kár mértékétől.

29.	Ezenkívül, a jegyzett részvényeket kibocsátó társaság szemszögéből a részvényesei számláinak számlavezetési helye kiszámíthatatlan, ami nem teszi lehetővé, hogy a joghatósággal rendelkező bíróságok minimálisan megismerhetők legyenek azt megelőzően, hogy e társasággal szemben eljárást indítanának.

30.

Kétségtelen, hogy a részvénykibocsátó – azzal, hogy meghozza a döntést a székhelyétől eltérő valamely állam tőzsdéjén történő jegyzésről – hallgatólagosan elfogadja, hogy esetleg a székhelyén kívül indítanak majd eljárást vele szemben. Ugyanakkor, amennyiben nincs ellenőrzési jogköre az értékpapírok későbbi mozgása felett, a befektető számlájának számlavezetési helye ( 22 ) számára éppoly véletlenszerű, mint amennyire kiszámíthatatlan. ( 23 )

31.

Ebben az összefüggésben annak elismerése, hogy a számla számlavezetési helye a meghatározó tényező a joghatóság szempontjából, nem akadályozza meg „azt, hogy az alperes ellen egy olyan tagállam bíróságán indíthassanak eljárást, amelyre észszerűen nem számíthatott”. ( 24 ) Inkább elősegíti ezt a lehetőséget.

2. A „holisztikus megközelítésnek” a jelen ügyhöz hasonló esetekben történő alkalmazásával kapcsolatos fenntartások

32.

A Verein für Konsumenteninformation ügyre vonatkozó indítványomban megjegyeztem, hogy a fizikai sérelem hiánya nehezíti a kár bekövetkezési helyének azonosítását, és kétségeket vet fel azon lehetőséggel kapcsolatban, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján az említett helyet kapcsolóelvként számításba vegyék. ( 25 )

33.

Emlékeztetek arra, hogy emiatt javasolták számos alkalommal a Bíróságnak a kárt okozó esemény bekövetkezésének helye és a kár bekövetkezésének helye közötti választás elhagyását, amikor csak vagyoni kár merült fel. Egyetértek ezzel az állásponttal, azzal a pontosítással, hogy azt egyes esetekben, de nem feltétlenül minden esetben tudom elfogadni. ( 26 )

34.

Egyetértek tehát az azzal kapcsolatos fenntartásokkal, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját az értékpapír‑befektetésekkel kapcsolatos szerződésen kívüli felelősség terén azon vélelem alapján kell értelmezni, hogy egy nem vagyoni kár meghatározott helyen jelenik meg, és amely előírja ezenkívül az e hely bíróságai joghatóságának megállapításához szükséges sajátos körülmények összekapcsolását. ( 27 )

35.

A jogbiztonsággal kapcsolatos egyik érv megerősíti annak megalapozottságát, hogy újból el kell gondolkodni e megközelítésről: a megfelelő eljárásjogi pillanatban (bizonyos esetekben az a limine litist is ideértve) azon bíróságnak, amelyhez a keresetet benyújtották, azonosítania kell a bíróság államához való kapcsolódás elemeit, amelyekből az alkalmazandó szabályozás alapján a saját joghatósága következik. Nemcsak gyakorlati, hanem – ismétlem – jogbiztonsági okok miatt is könnyen kell tudni állást foglalni e követelménnyel kapcsolatban, az érdemi elbírálás előtt.

36.

Az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának olyan értelmezése, amely az egyes esetek sajátos körülményeinek elemzését teszi szükségessé, a jelen ügyhöz hasonló esetekben nem segíti elő az eredmény biztosságát. Mi több, maga a kritérium jellege valószínűleg kétségeket ébreszt a jogalkalmazókban, és időhúzásra alapozó eljárási stratégiákat, továbbá különböző tagállami értelmezéseket, valamint a Bíróság előtt új előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket eredményez. ( 28 )

3. Közbenső következtetés

37.

Ennélfogva a jelen ügybelihez hasonló jogvitákban előfordulhat, hogy nem elengedhetetlen a kapcsolatok csoportosítására vonatkozó módszer alkalmazása a joghatóságnak az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján történő meghatározása érdekében. Arról van tehát szó, hogy a kár helyeként egy olyan helyet határoznak meg, amely a leginkább megfelel a szabály által követett céloknak, figyelmen kívül hagyva a befektetési számla számlavezetésének helyét.

38.

Véleményem szerint e megközelítés lehetséges, és azt a gyakorlatban egyes tagállamok bíróságai elfogadták, amelyek a joghatóságukat egyéb adatok alapján elemzik, és például azon piac helyét részesítik előnyben, ahol a részvényeket jegyzik. ( 29 ) Ez egy előzetesen jól ismert (nem feltétlenül fizikai) hely, amelyet a kibocsátó választott, és amelynek szabályozása a tájékoztatási kötelezettségek tekintetében a kibocsátóra kötelező, a befektető azt a társaság részvényeinek megszerzésekor előzetesen ismeri vagy ismernie kell. ( 30 )

39.	Mindazonáltal, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megfogalmazását figyelembe véve, azokat a saját kiindulópontjaik, azaz a Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlata alapján vizsgálom meg, és szükség esetén elemezni fogom a javasolt alternatív megoldásokat.

C. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés

1. A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján adott válasz

a) Az a) pont: a befektetési számla helye, „megfelelő kapcsolóelv”?

40.

A Kolassa ítéletből, az Universal ítéletből és a Löber ítéletből az következik, hogy az, hogy az egyik tagállamban van azon (tágabb értelemben vett) bankszámla számlavezetési helye, amelyen a vagyoni hátrány megjelenik, nem elegendő az ezen állam bíróságai joghatóságának megállapításához. Ezenkívül sajátos körülményeknek is fenn kell állniuk, amelyek együttesen lehetővé teszik e joghatóság megállapítását. ( 31 )

41.	Jelenleg szem előtt tartva azt, hogy a VEB által indított kereset típusa (közérdekű) a jelen ügyben milyen hatással járhat, ( 32 ) abban nem találok semmilyen olyan súlyú megkülönböztető elemet, amely lehetővé tenné az ezen ítélkezési gyakorlattól való eltávolodást.

42.

A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy az Universal ítéletben a vagyoni hátrány a felperesnek egy olyan bankszámláján jelentkezett, amelyet ő maga választott az adósságának kifizetése érdekében; maga a károsult határozta meg a veszteségének helyét, ami alááshatja a számla számlavezetési helyének mint joghatósági oknak a megbízhatóságát. A jelen ügyben azonban a befektetési számlákon tartott részvények értékcsökkenését követő vagyoni hátrány közvetlenül e számlákon jelentkezik.

43.

Az érv számomra több okból nem tűnik meggyőzőnek:

–	Ebben az ítéletben a Bíróság a felperes által választott számla kevésbé megbízható jellegére nem fő, hanem másodlagos érvelésként hivatkozott. ( 33 )

–

Nem hagyható figyelmen kívül a részvényesnek egy olyan számla kiválasztása érdekében történő fellépése, amelyen az értékpapírjait letétbe kívánja helyezni, ami lehetővé teszi számára, hogy e számla helyzetét egy területtel való kapcsolatként egy, a részvények kibocsátója elleni jövőbeni kereset tekintetében előre meghatározza. ( 34 )

–	Az, hogy e helyet nem az a részvényes választotta, akinek értékpapírjai esetében értékcsökkenés történt, ezt nem alakítja át egy, a kibocsátó által nem előrelátható tényezővé, ahogyan azt már megjegyeztem.

44.

Az ezen ügy, valamint a Kolassa ítélet és a Löber ítélet alapjául szolgáló ügyek között, az alperes által nyújtott, állítólag megtévesztő információk formája és terjedelme tekintetében fennálló különbség sem igazolja az azon hely szerinti bíróságok joghatóságának megállapítását, ahol a befektetési számlák találhatók.

45.

Valójában úgy tűnik, hogy az, hogy a kibocsátó társaság információit nem kifejezetten vagy külön a holland befektetőknek címezték, inkább egy ellentétes következtetést támaszt alá. ( 35 ) Mindazonáltal, amennyiben e tényező a VEB számára olyan sajátos körülményt jelent, amely megerősíti a holland bíróságok joghatóságát, azt később ebből a szemszögből elemezni fogom.

46.	Összességében véve, a vagyoni kárnak egy Hollandiában található befektetési számlán történő bekövetkezése nem fogadható el „megfelelő kapcsoló elv[ként az ezen állam bíróságai] joghatóságának megállapításához”.

b) A b) pont: az ügy sajátos körülményei

47.

Arra az esetre, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésére nemleges a válasz, a Hoge Raad der Nederlanden (legfelsőbb bíróság) azt kívánja megtudni, hogy „szükségesek‑e olyan további körülmények, amelyek alátámasztanák a holland bíróságok joghatóságát, illetve ilyen esetben milyen körülményekről van szó”. Konkrétan annak meghatározását kéri a Bíróságtól, hogy elegendőek‑e az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 4.2.2. pontjában említett további körülmények. ( 36 )

48.	Amint azt már más alkalommal kifejtettem, nem lehetséges absztrakt módon pontosítani azokat a sajátos körülményeket, amelyek együttesen megfelelő kapcsolóelvet hoznak létre a jogvita és valamely bíróság között, amikor a keresetben ismertetett kár tisztán vagyoni jellegű. ( 37 )

49.

Számomra azonban szükségesnek tűnik megismételni, hogy a joghatóság meghatározása szempontjából jelentős, „sajátos körülmények” azok, amelyek a jogvita és a bíróság közötti közelségre, valamint arra mutatnak rá, hogy az utóbbi a felek számára előrelátható, mert ezek azok az elvek, amelyeken a „kár bekövetkezésének helye” szerinti joghatóság alapul. ( 38 )

50.

E körülményeknek magukban kell foglalniuk a következőket:

–	az igazságszolgáltatás megfelelő működése és az eljárás hatékony megszervezése szempontjából lényeges elemek; valamint

–	olyan tényezők, amelyek elősegíthették a felek azzal kapcsolatos meggyőződésének kialakítását, hogy hol indíthatnak pert, vagy adott esetben a cselekményeikből eredően hol perelhetők.

51.

Az ügy irataiból az következik, hogy az alapeljárásban nem állnak fenn a Kolassa ügy és a Löber ügy körülményeihez hasonló, sajátos körülmények. Ellenben a kérdést előterjesztő bíróság szerint fennállhatnak más körülmények. ( 39 ) Úgy vélem, hogy ez utóbbiak nagy része (ha egy pillanatra eltekintünk a közérdekű keresettel kapcsolatos körülménytől) nem vehető figyelembe a joghatóság meghatározása tekintetében. ( 40 )

1) A BP‑nek a más részvényesekkel való megállapodása

52.

Úgy vélem, hogy nem releváns az, hogy a BP megállapodásra jutott az amerikai részvényeseivel, amely megállapodást az európai részvényesek számára nem ajánlottak fel. E körülmény az előreláthatóság, a közelség vagy a megfelelő igazságszolgáltatás szempontjából egyáltalán nem amellett szól, hogy a hollandiai bíróságokat kellene az Európai Unióban joghatósággal rendelkező bíróságoknak tekinteni.

2) A részvényesi‑fogyasztói minőség

53.	Értelmezésem szerint az sem bír jelentőséggel, hogy az érintettek közül egyesek fogyasztóknak minősülnek. ( 41 ) Kívánatos lehet a kisbefektetők helyzetét az 1215/2012 rendelet II. fejezetének 4. szakaszával összhangban szabályozni, ( 42 ) azonban az biztos, hogy ez jelenleg nincs így.

54.

Az 1215/2012 rendeletnek megfelelően védett fogyasztó csak az lehet, aki a szerződésben a 17. cikkben előírt körülmények között vesz részt. ( 43 ) E rendeletben – a jelenlegi változatában – nincs olyan átfogó fogyasztóvédelmi elv, amely ezen anyagi jogi feltételt minden esetben a lakóhely szerinti bíróság előtt történő keresetindítás lehetőségével kapcsolná össze.

55.

Ilyen általános szabály hiányában a „fogyasztói” minőséget a 7. cikk 2. pontjával összefüggésben kell értékelni, ahogyan a többi tényezőt: azaz a bíróság közelsége és előreláthatósága szerint. Ebben a tekintetben nem látom, hogy a BP egyes befektetőinek fogyasztói minősége milyen formában közelíti objektíven a bíróságot és a jogvitát, vagy hogy milyen formában teszi a holland bíróságot többé‑kevésbé előre láthatóvá az alperes szemszögéből. ( 44 )

3) A BP‑nek a részvényeivel kapcsolatos információi

56.

A BP‑nek a részvényeivel kapcsolatos információi világszerte céloznak meg befektetőket. A BP tehát nem hagyja figyelmen kívül, hogy ezen értékpapírokat a székhelye, azon piac vagy részvénypiacok – amelyeken a részvények tőzsdei bevezetése mellett döntött – helye szerinti államtól eltérő államok befektetői vásárolhatják meg. ( 45 )

57.

Igaz, hogy egy gazdasági szereplő nem bújhat a saját maga által terjesztett információ általános jellege mögé annak elkerülése érdekében, hogy ő egy meghatározott legyen perelhető. Ugyanakkor az sem tűnik észszerűnek, hogy e gazdasági szereplő esetében minden olyan bíróság eljárhat, amelyhez ezen információ az internet‑hozzáférhetőség következtében eljut, amikor annak tárgya azon jegyzett részvények jellemzőinek bemutatására irányul, amelyek rendszerint egy, a kibocsátó ellenőrzése alá nem tartozó közvetítői láncon keresztül ruházhatók át.

58.	Másként fogalmazva úgy értelmezem, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja tekintetében a valamely társaság által a részvényeivel kapcsolatban adott információ világszerte történő terjesztése, egyáltalán nem szól valamely konkrét állam bírósága joghatóságának megállapítása mellett. ( 46 )

59.	E körülmények között nem hiszem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés által hivatkozott sajátos körülmények elősegítik a holland bíróságok joghatóságának megállapítását.

2. Alternatív megoldás?

60.

A Bizottság kivételesen olyan értelmezést javasol, hogy a kár az egyik tagállamban vezetett befektetési számlán következik be, és lehetővé teszi e tagállam bíróságai joghatóságának megállapítását, anélkül hogy további körülményeknek kellene fennállniuk, ha nincsenek olyan elemek, amelyek lehetővé tennék annak megállapítását, hogy a kár valamely másik tagállamban merült fel.

61.	Ha ez nem így lenne – jegyzi meg a Bizottság –, a felperes elvesztené a számára az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja által kínált opciót, amennyiben a bemutatott helyzetben a kárt okozó esemény helye egybeesne az alperes lakóhelyével.

62.	A véleményem az, hogy ez a – bár szerencsétlen – eredmény nem ellentétes a joghatóság meghatározásának az 1215/2012 rendeletben foglalt rendszerével. Ellenben az ellenkezője is igaz lehet.

63.

A Brüsszeli Egyezmény, majd a rendeletek abból indulnak ki (az általuk előírt kivételekkel), hogy az alperes lakóhelye szerinti bíróság az elsődleges bíróság és annak is kell lennie. A kapcsolódó különös joghatósági okok egy feltételegyüttesnek felelnek meg, amelyek között kifejezetten – önmagában álló célként – nem szerepel a felperes számára alternatívák kínálásának lehetősége. ( 47 )

64.

Kétségtelen, hogy a Brüsszeli Egyezmény 5. cikke (3) bekezdése értelmezésének alapja annak hatékony érvényesülése oly módon, hogy az magában foglalja a tényállás és a kár bekövetkezésének helyét egyaránt. E hatás elveszne, ha a rendelkezést csak – és rendszertanilag – a kárt okozó esemény helyeként értelmeznénk, mert az általában egybeesik az alperes lakóhelyével. ( 48 )

65.	Ezzel egyidőben, a Bíróság állandó jelleggel emlékeztetett arra, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2‑ pontját szigorúan kell értelmezni, különben értelmét veszti az alperes lakóhelye szerinti állam bíróságainak joghatóságára vonatkozó általános elv. ( 49 )

66.

Ebben az összefüggésben emlékeztetek arra, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja nem a felperes védelmét szolgáló fórum. Az ilyen megállapításhoz rendszerint hozzákapcsolódik a rendelkezés olyan értelmezésével szembeni óvatosság, amely az alperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságának előnyben részesítésére irányul. ( 50 )

67.	Így tehát nem lehetséges, hogy a jogbiztonságra, valamint a jogvita és a bíróság fizikai közelségére vonatkozó céllal szemben az alperes keresetének elősegítésére irányuló cél érvényesüljön.

68.

Az előzőekből véleményem szerint az következik, hogy nem kötelező – és abszolút értelemben véve semmi esetre sem kötelező – a felperes számára opciókat adni a keresetindításhoz, és még kevésbé azt az opciót megadni, hogy a keresetét egy olyan helyen nyújthassa be, amelyet a kár bekövetkezése helyének tekintenek, amikor – a valójában fiktív jellege miatt – ez a hely nem képez megfelelő kapcsolóelvet a jogvita és a bíróság között.

69.	Ezzel összefüggésben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság szerint az érintett személy feladata, hogy a keresetét a kár bekövetkezésének helye szerinti bíróság előtt nyújtsa be azokban az esetekben, amikor ez lehetséges, vagy amikor nehéz megállapítani azt, hogy hol történt a kárt okozó esemény. ( 51 )

70.

Hozzáteszem – mint más alkalommal –, ( 52 ) hogy a Bíróság kizárta a Brüsszeli Egyezmény 5. cikke (1) bekezdésének (jelenleg az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontja) alkalmazását egy olyan kötelezettséggel összefüggésben, amelynek „helye nem határozható meg pontosan, és az nem köthető egy olyan bírósághoz sem, amely különösen alkalmas lenne az azzal összefüggő jogviták elbírálására”. ( 53 )

71.

Amennyiben végül az alperes valamely tagállamban található lakóhelye az 1215/2012 rendelet alkalmazásának feltétele, a felperes legalább egyes bíróságokhoz fordulhat minden olyan esetben, amikor a jogi eszköz alkalmazható. Ennélfogva nem áll fenn az igazságszolgáltatás megtagadásának veszélye. ( 54 )

D. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés

72.	Az eljáró bíróság azt kívánja megtudni, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó választ befolyásolja‑e a VEB által előterjesztett kereset jellege (azaz annak közérdekű jellege), valamint az, hogy az pusztán megállapítási kérelemnek minősül.

73.

Ebben az összefüggésben a CDC Hydrogen Peroxide ítéletre ( 55 ) hivatkozik, amelyben a Bíróság azt állította, hogy az egyes eredeti hitelezők által a felperes számára nyújtott hitelek nem befolyásolják hátrányosan a joghatósággal rendelkező bíróságnak az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja szerinti meghatározását.

74.	A kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint, ha e megoldás kiterjeszthető az alapügyre, akkor a közérdekű kereset mechanizmusa elvesztené a hatékony érvényesülését.

1. A közérdekű kereset és a kár bekövetkezésének helye

a) A pusztán a felelősség megállapítására vonatkozó kérelem

75.	A kérelem benyújtásának időpontjában hatályos nemzeti szabályozás szerint egy olyan kollektív érdekvédelmi szerv mint a VEB, nem jogosult arra, hogy (pénzfizetésre irányuló) kártérítési keresetet nyújtson be. Csak maguk az érintettek követelhetnek ilyen típusú kártérítést.

76.

A Bíróság azt állította, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja a pusztán a szerződésen kívüli polgári jogi felelősség megállapítására irányuló keresetekre vonatkozik, ( 56 ) ideértve a felelősség hiányának megállapítására irányuló, ( 57 ) valamint a valamely jövőbeli kár elkerülésére irányuló, megelőző kereseteket ( 58 ) is.

77.

Ezen ítélkezési gyakorlatbeli irányvonallal összhangban, a kárt okozó esemény bekövetkezésének, a kár bekövetkezésének vagy várható bekövetkezésének helye szerinti tagállam bíróságai az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében érvényesen elismerhetik a joghatóságukat az olyan kérelmek tekintetében, amelyekben (még) nem kértek konkrét kártérítést. ( 59 )

78.

A DFDS Torline ítéletben a Bíróság:

–	az érvelését – többek között – a kereset első része (amely egy meghatározott magatartás jogellenességének megállapítására vonatkozott) és a második része (amely az ugyanezen magatartásból eredő kártérítésre vonatkozott) közötti kapcsolatra alapította;

–

úgy vélte, hogy a két szakasznak a joghatóság tekintetében történő elkülönítése arra kötelezné a felperest, hogy különböző tagállamok bíróságaihoz forduljon, ami „ellentétes lenne az igazságszolgáltatás megfelelő működésére, a jogbiztonságra, valamint az annak elkerülésére vonatkozó elvvel, hogy ugyanazon jogviszony tekintetében egyszerre több, joghatósággal rendelkező bíróság járjon el”. ( 60 )

79.

Az előzőek alapján nem látom akadályát annak, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja alkalmazandó legyen olyan megállapítási keresetekre, mint amelyet a VEB nyújtott be, és amelyek megelőzték azokat a későbbi kártérítési kereseteket, amelyeket csak azon érintettek nyújthatnak be a jövőben egyéni módon, akiknek személyazonossága és lakóhelye nem ismert az (első) kereset benyújtásának időpontjában.

80.

Az előző állítás mindenesetre abból indul ki, hogy volt bizonyos kapcsolat vagy célorientáltság a VEB által kezdeményezett, megállapításra irányuló eljárás, valamint azon eljárások között, amelyeket később indítanak a kártérítés érdekében. ( 61 ) Azt, hogy e kiindulópont a BW 3:305a. cikkel összefüggésben fennáll‑e, vagy sem, a kérdést előterjesztő bíróság feladata tisztázni.

81.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kár bekövetkezési helyének azonosítása összetettebbé válik e kétfázisú eljárási helyzetekben, mivel e kár a még nem feltétlenül azonosított tulajdonosokhoz kapcsolódik. Véleményem szerint e tényező nem teszi semmissé többek között a kár „tényleges, és nem elvont [tartalmát]”. ( 62 )

82.	A jelen ügyben a nehézséget a felperes szervezet által védett érdekek, vagyis azon érdekek körülhatárolásával lehet enyhíteni, amelyek abból származnak, hogy Hollandiában van azon befektetési számlák számlavezetési helye, amelyeken a részvények értékcsökkenése megjelenik.

b) Közérdekű kereset és a károk bekövetkezésének több lehetséges helye

83.	A kár helye mint joghatósági kritérium az a hely, ahol valamely esemény hátrányos következményei konkrét formában jelentkeznek. ( 63 ) Mindenekelőtt tehát azt szükséges megtudni, hogy milyen kárról van szó, amihez a potenciálisan érintett jogi tárgyat kell meghatározni.

84.	Azon anyagi érdekek, amelyek kárt szenvedhetnek, különböző típusúak lehetnek. Egyszerűsítve, szétszórt, ( 64 ) kollektív ( 65 ) és egyéni érdekek között kell különbséget tenni: ez utóbbiakban a tulajdonjog előre ismert vagy a kereset benyújtását (vagy az ítélethozatalt) követően meghatározható.

85.	Nem a Bíróság, hanem a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy minősítse a felperes szervezet által a BW 3:305a. cikkében létrehozott azon közérdekű kereseti modellben védett érdek jellegét, amely modellt látszólag alkalmazták.

86.

Ha az eljáró bíróság úgy véli, hogy a VEB által indított közérdekű keresetben a szóban forgó érdekek (amint látszik) ( 66 ) meghatározott vagy könnyen meghatározható tulajdonosok érdekei, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre adandó válasznak a Bíróság által az eddigiekben kialakított ítélkezési gyakorlatból kell kiindulnia.

87.	A CDC‑ítéletben – amelyben az egyes személyek követeléseinek egyesítésére e követelések átruházását követően került sor – a Bíróság tagadta, hogy ezen átruházás befolyásolná a joghatóság megállapítását. ( 67 )

88.

Ekként eljárva a Bíróság megerősítette az ÖFAB‑ítéletben már megállapítottakat, tekintettel arra, hogy a) a különösen szoros kapcsolat a káresemény bekövetkezésének helye és az arról határozó bíróság között akkor is fennmarad, ha az eredeti hitelező átruházza a követelést, és b) egy eltérő válasz sértené a rendelet célját, amely szerint a joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük. ( 68 )

89.

Ezen ítélkezési gyakorlattal összhangban, abban az esetben, ha a VEB a közérdekű keresetében azon befektetők egyéni érdekeit védené, akik a VEB‑re bízták a bíróságok előtti védelmüket, azt a következtetést kell levonni, hogy a kollektív védelem nem változtatja meg az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján a holland bíróságok joghatóságának megállapításához szükséges feltételeket.

90.

A joghatóság e megállapítása tehát a Bíróság ítélkezési gyakorlata által megkövetelt általános feltételek fennállásától függ: a) az, hogy Hollandiában kell lennie azon helynek vagy helyeknek, ahol az egyes érintettek számára a kár ténylegesen jelentkezik; és b) sajátos feltételek fennállása, amelyek igazolják a bíróság és a jogvita közötti szoros kapcsolatot.

91.

A kérdést előterjesztő bíróság azt állítja, hogy ebben az ügyben „sem e befektetők lakóhelyét, ( 69 ) sem pedig az egyes vásárlások, illetve a már birtokolt részvények el nem adására vonatkozó egyéni döntések konkrét körülményeit nem [állapították] meg”. Ugyanakkor a megindított eljárási cselekmény jellege alapján úgy tűnik, hogy e mulasztások nem akadályozzák a holland bíróságok joghatóságának elismerését, ha az általam a korábbiakban hivatkozott általános feltételek fennállnak.

2. A közérdekű kereset hatékonysága

92.	A Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) szerint a közérdekű keresetre vonatkozó mechanizmus hatékonysága elveszne, ha egy olyan szervezetnek, mint amilyen a VEB, keresetet kellene benyújtania minden egyes olyan helyen, ahol az egyéni kár bekövetkezett.

93.	Nem kétlem, hogy a nemzeti bíróság érve helyes, ( 70 ) azonban nem találok más alternatívát a joghatóság megállapítására vonatkozó, az Európai Unióban hatályos rendszerben, amelyet jelenleg az 1215/2012 rendelet jelent.

94.

Nem zárom ki azonban, hogy ha bizonyítást nyer, hogy a releváns károk mindegyike egyetlen tagállamban következik be, akkor egy konkrét helyi bíróság szakértelmével összefüggő okok lehetővé tehetnék az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának szigorú alkalmazásából eredő területi széttagoltság megszüntetését. ( 71 )

95.

Ezenkívül, egyetértek azzal, amit Bobek főtanácsnok a Schrems ügyre vonatkozó indítványában azzal kapcsolatban jegyzett meg, hogy a 44/2001 rendelet rendelet „a követelések engedményezésére […] vagy a kollektív jogorvoslati eljárásokra vonatkozóan nem tartalmaz különös rendelkezéseket”: nem a bíróságok – ideértve a Bíróságot is – feladata, hogy a jogalkotót egy ilyen kényes területen megelőzve új eljárási mechanizmusokat vezessenek be, ( 72 ) és nem is nekik kell ad hoc joghatósági okot létrehozniuk. ( 73 )

V. Végkövetkeztetés

96.

A fentiekre tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Hoge Raad der Nederlanden (legfelsőbb bíróság, Hollandia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdésekre a következő választ adja:

„1)

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i (EU) 1215/2012 rendelet (átdolgozás) 7. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy:

Nem jelent megfelelő kapcsoló elvet valamely tagállam bíróságai joghatóságának megállapításához az, hogy egy más államok tőzsdéjén jegyzett társaság részvényeinek értékcsökkenése az e tagállambeli befektetési számlákon vagy az e tagállamban székhellyel rendelkező banknál és/vagy befektetési társaságnál vezetett befektetési számlákon következett be, amikor e kár a befektetők által a tőzsdén jegyzett vállalkozás által világszerte közzétett, állítólag valótlan, hiányos és megtévesztő információk alapján hozott döntések következménye.

A joghatóságnak az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának alapján történő megállapítása tekintetében nem minősül releváns körülménynek az, hogy az alperes társaság és egyes harmadik állambeli részvényesek között létrejött egy megállapodás, amelyet az alapeljárás felpereseinek nem ajánlottak fel, sem pedig az, hogy az utóbbiak közül egyesek fogyasztóknak minősülnek. Nem minősül releváns körülménynek az sem, hogy az alperes társaság a releváns információkat világszerte terjeszti.

2)	Nem változtatja meg az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának értelmezését az, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályok alapján a kárt szenvedett értékpapír‑tulajdonosok érdekeit képviselő szervezet közérdekű keresetet indít.”

( 1 ) Eredeti nyelv: spanyol.

( 2 ) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozás) (HL 2012. L 351., 1. o.).

( 3 ) 2015. január 28‑iKolassa ítélet (C‑375/13, EU:C:2015:37; a továbbiakban: Kolassa ítélet); 2016. június 16‑iUniversal Music International Holding ítélet (C‑12/15, EU:C:2016:449; a továbbiakban: Universal ítélet); 2018. szeptember 12‑iLöber ítélet (C‑304/17, EU:C:2018:701; a továbbiakban: Löber ítélet).

( 4 ) Holland polgári törvénykönyv; a továbbiakban: BW.

( 5 ) A továbbiakban: BW 3:305a. cikk.

( 6 ) Ezek a következők: A BP egy globális befektetői közösséget céloz, ide tartoznak a holland befektetők is; a VEB nagy számú befektetők érdekeit képviseli, amelyek nagy részének lakóhelye Hollandiában van; a BP és az egyesült államokbeli részvényesei közötti megállapodást nem kínálták fel azon befektetők számára, akiknek érdekeit a VEB képviseli, anélkül hogy más hasonló eljárást lefolytattak volna Európában; azon részvényesek között, akiknek nevében a VEB eljárt, fogyasztók is vannak, akik számára az 1215/2012 rendelet különleges jogi védelmet ír elő.

( 7 ) A jogellenes károkozásra vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményre vonatkozó különös joghatósági szabály tekintetében lásd: 2011. október 25‑ieDate Advertising és társai ítélet (C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685), 38. pont.

( 8 ) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítés: HL 2011. L 124., 47. o.).

( 9 ) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i Brüsszeli Egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.; egységes szerkezetbe foglalt változat: HL 1998. C 27., 1. o.; a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény).

( 10 ) Lásd a 1215/2012 rendelet (34) preambulumbekezdését.

( 11 ) 2004. június 10‑iKronhofer ítélet (C‑168/02, EU:C:2004:364; a továbbiakban: Kronhofer ítélet), 18. pont.

( 12 ) 1995. szeptember 19‑iMarinari ítélet (C‑364/93, EU:C:1995:289; a továbbiakban: Marinari ítélet), 13. pont; a Kronhofer ítélet 20. pontja.

( 13 ) A kérdést előterjesztő bíróság e kifejezésbe belefoglalja a „hollandiai befektetési számlákat”, valamint a „Hollandiában székhellyel rendelkező banknál és/vagy befektetési társaságnál vezetett befektetési számlákat”.

( 14 ) Lásd a jelen indítvány 6. lábjegyzetét.

( 15 ) A BP az észrevételeiben vitatja a befektetési számlákon megjelenő kár „közvetlen” jellegűnek történő minősítését, azonban a kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben semmilyen kérdést nem tesz fel. Ha erre ki kell térni, akkor úgy vélem, hogy nincs közvetett kár, amelyet – Lèger főtanácsnoknak a Kronhofer ügyre vonatkozó indítványában (C‑168/02, EU:C:2004:24), 45. pont, használt szavaival élve – „egy […] közvetlenül elszenvedett káreseményhez kapcsolódóan jelentkező […] kárként” kell értelmezni, ha a kár egyes részvények értékvesztésében áll, és egy befektetési számlán jelenik meg: nincs két különböző kár a sorban, hanem csak egy. Az értékpapírok értékének csökkenése, valamint a részvényes vagyoni elszegényedése véleményem szerint nem választhatók el egymástól; e tekintetben egyetértek Lèger főtanácsnokkal. Végül felhívom a figyelmet arra, hogy a nemzeti bíróság a „közvetlen” melléknevet (vagy a „közvetlenül” határozószót) nem a közvetlen és a közvetett károk közötti különbségtétel céljából, hanem az Universal ítélet alapját képező tényálláshoz képest fennálló különbség megjelölése érdekében használja, amely ítéletben maga a felperes választotta ki azt a számlát, ahonnan a később követelt pénzeszközök származtak (lásd az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 4.9.1. pontját).

( 16 ) A jogtudomány e kifejezést (amely megegyezik a „minimum contacts approach”, illetve a „théorie du groupement des points de contact” kifejezéssel) a Kolassa ítéletben és a Löber ítéletben követett eljárási mód bemutatása céljából használja: Gargantini, M., „Competent Courts and Applicable Law”, in: Busch, D., Ferrarini, G. és Franx, J. P., Prospectus Regulation and Prospectus Liability, OUP, 2020, 19.27. pont.

( 17 ) Kolassa ítélet és Löber ítélet. Ez nem szerepelt az ezeknél korábbi Kronhofer ítéletben, amelyben az alperes nem az értékpapírok kibocsátója, hanem a pénzügyi közvetítő volt, aki közvetlen kapcsolatban állt a felperessel.

( 18 ) Kolassa ítélet, 55. pont és a rendelkező rész 3. pontja; Löber ítélet, 16. és 35. pont, valamint a rendelkező rész. Korábban a Kronhofer ítéletben, 18. pont, közvetlenül. Ezen ítéletekből, amelyek különböző típusú számlákra vonatkoztak, nem derül ki egyértelműen, hogy melyiket – azt, ahonnan a pénzeszközök származtak vagy pedig azt, amelyen az értékpapírokat letétbe helyezték – tekintették a kár bekövetkezése helyének: Gargantini, M., i. m., 19.21. és 19.24. pont.

( 19 ) Universal ítélet, 37. pont, hivatkozással a Kolassa ítéletre és a Löber ítéletre, 29. pont.

( 20 ) A Kronhofer ítéletben a Bíróság elutasította a felperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságát, bár elismerte, hogy pénzügyi veszteség következett be ezen a helyen. Valójában a Bíróság elfogadta a kérdést előterjesztő bíróság azon feltételezését, hogy a kár az egész vagyont egyidejűleg érintette; úgy értelmezte, hogy a kár bekövetkezésének helye, valamint az a hely, ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett, azonos; elismerte, hogy ugyanazon kár más helyeken is megjelenhet (például azon a számlán, ahonnan a pénzeszközök származnak), azonban elutasította a felperes lakóhelye szerinti bíróság, valamint a vagyonának központja szerinti bíróság – amely egybeesik az előbbivel – joghatóságának megerősítését. Lásd a 17. pontot, valamint a rendelkező részt.

( 21 ) Mint például az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2003/71/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1129 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 168., 12. o.).

( 22 ) Ideértve egyes esetekben a befektető személyazonosságát is. A tagállamoknak az annak biztosítására irányuló kötelezettségét, hogy a társaságoknak joguk legyen megismerni ezt az adatot, az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról a tőzsdén jegyzett társaságokban című, 2007. július 11‑i 2007/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2007. L 184., 17. o.) 3a. cikke határozta meg a 2007/36/EK irányelvnek a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzése tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. május 17‑i (EU) 2017/828 európai parlamenti és tanácsi irányelvet követően (HL 2017. L 132. 1. o.).

( 23 ) Lásd: Staedler, A., „Der deliktische Erfolgsort als internationaler Gerichtsstand bei reinen Vermögensdelikten”, in: Festschrift für Reinhold Geimer zum 80. Geburtstag, C. H. Beck, 2017, 715–722. o. Ha a számla joghatósági oknak minősül, a részvények kibocsátójának, aki semlegesíteni kívánja az előre nem ismert bíróságok előtti keresetindítások kockázatát, el kell utasítania a részvények kisbefektetők számára történő értékesítését.

( 24 ) Az 1215/2012 rendelet (16) preambulumbekezdése.

( 25 ) C‑343/19. sz. ügy, EU:C:2020:253; a továbbiakban: a Verein für Konsumenteninformation ügyre vonatkozó indítvány, 46. és 48. pont.

( 26 ) Uo.

( 27 ) Nem zárom ki például azt, hogy más, tisztán vagyoni károkkal kapcsolatos jogvitákban a kár helyét pontosan, a „holisztikus megközelítés” alapján kell meghatározni, e hely előreláthatóságának vagy a jogvitához való közelségének, végül pedig az igazságszolgáltatás megfelelő működése tekintetében fennálló hasznosságának komoly vitatása nélkül. Ezt állítottam a Verein für Konsumenteninformation ügyre vonatkozó indítványban (jelezve mindazonáltal az elővigyázatosság szükségességét, lásd a 70. pontot). Ugyanez történik a bankszámláknak határon átnyúló esetekben megelőző intézkedésként történő zárolásával kapcsolatos jogvitákban, amikor az adósnak joga van a kártérítéshez, mert a zárolás jogellenes volt. Úgy tűnik, hogy a jogalap nélkül zárolt számla számlavezetési helye szerinti bíróság joghatósága nem vitatott.

( 28 ) Ezt megelőzően lásd a 2020. július 9‑iVerein für Konsumenteninformation ítélet (C‑343/19, EU:C:2020:534) alapját képező, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést.

( 29 ) Lásd a Cour de Cassation (semmitőszék, Franciaország) 2014. január 7‑i 11–24.157. sz. ítéletét (JurisData 2014–000040. sz.); valamint az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria), 2017. július 7‑i ítéletét (6Ob18/17s).

( 30 ) Elismerem azonban, hogy ez nem kritikáktól mentes megoldás: nem kedvez a más államban lakóhellyel rendelkező kisbefektetőnek (azonban a 7. cikk (2) bekezdését nem e személyek védelme céljából fogadták el), és előfordulhat, hogy a részvényeket egynél több piacon jegyzik. Ezenkívül előfordul, hogy az ilyen kapcsolóelv az alperes lakóhelyéhez vezethet, ha ez utóbbi a tartózkodása szerinti tagállamot választja a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról szóló, 2004. december 15‑i 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 390., 38. o.) értelmében vett, székhely szerinti tagállamként. Elismerem azt is, hogy ez magában foglalhatja azt, hogy a „tényállás bekövetkezésének helye” és a „kár bekövetkezésének helye” azonos. Itt a Szpunar főtanácsnok által az Universal Music International Holding ügyre vonatkozó indítványában (C‑12/15, EU:C:2016:161), 38. pont, megállapítottakra hivatkozom: „[…] a pénzeszközök csökkenésében testet öltő kár […] fennállása esetén nem gondolom, hogy az »Erfolgsort« fogalma teljesen releváns lenne. […] Bizonyos helyzetekben nem lehet megkülönböztetni a »Handlungsort« és az »Erfolgsort« fogalmakat.” Lásd továbbá a jelen indítvány alábbi 60. és azt követő pontjait.

( 31 ) Universal ítélet, 36. és 37. pont; Löber ítélet, 31. pont és a rendelkező rész.

( 32 ) Ezen esetről az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés szól.

( 33 ) 38. pont.

( 34 ) Az Universal ítélethez képest fennálló különbség tehát nem a referenciaszámla kiválasztásában, hanem e választás időpontjában áll.

( 35 ) A nemzeti bíróság maga ismeri el, hogy e körülmények között a bíróság nem lesz előrelátható az alperes számára: lásd az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 4.9.3. pontját.

( 36 ) Amelyek a jelen indítvány 6. lábjegyzetében szerepelnek. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság sajátos körülmények értékelését kéri, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés véleményem szerint – ellentétben azzal, amit BP a Bíróság kérdéseire adott írásbeli válaszában (3–6. pont) állít – nem hipotetikus.

( 37 ) A Verein für Konsumenteninformation ügyre vonatkozó indítvány, 67. pont.

( 38 ) Uo.

( 39 ) Lásd a jelen indítvány fenti 6. lábjegyzetét.

( 40 ) A részvények értékvesztése által érintett BP‑részvényesek hollandiai lakóhelyét eltérően lehet figyelembe venni az eljárás lefolytatása szempontjából (például az értesítések tekintetében vagy pedig azzal kapcsolatban, hogy a nyilatkozataikra bizonyítékként szükség lehet‑e). A kérdést előterjesztő bíróság feladata – az eljárás típusának és tárgyának figyelembevétele mellett – annak meghatározása, hogy erről van‑e szó.

( 41 ) Az észrevételem akkor sem lenne más, ha minden érintett fogyasztó lenne. Ezenkívül a jelen ügyben a fogyasztók nem is felperesek: a VEB az.

( 42 ) Amit a Bíróság a Kolassa ítéletben kizárt a kérelem szerződésesként történő minősítésének és ezzel az említett szakasz, valamint a 44/2001 rendelet 5. cikke (1) bekezdése alkalmazhatóságának elutasításakor.

( 43 ) A Bíróság már megállapította, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja nem pontosan a gyengébb félnek kíván fokozott védelmet biztosítani, lásd: 2012. október 25‑iFolien Fischer és Fofitec ítélet (C‑133/11, EU:C:2012:664; a továbbiakban: Folien Fischer és Fofitec ítélet), 46. pont.

( 44 ) Természetesen, egy fogyasztó általában olyan befektető, akinek több lehetősége van a „kellően tájékozottak” kategóriájába tartozni, amelyet a Bíróság a Kolassa ítéletben, 56. pont, valamint a Löber ítéletben, 35. pont, olyan tényezőként említ, amelyet az alperesnek értékelni kell. Márpedig, nem önmagában e tényező, hanem a tájékoztatónak a befektetők lakóhelye szerinti államban történő terjesztése volt a Bíróság értelmezését meghatározó (egyik) elem.

( 45 ) Az információ földrajzi korlátozásra törekvő elemek (például a területi alapon történő korlátozásra vonatkozó technikák vagy egy kizárólag valamely területen beszélt nyelv használata) nélkül történő terjesztése éppen e tény ismeretére adhat választ.

( 46 ) Úgy tűnik, hogy a Bíróság kérdéseire adott írásbeli válaszában a VEB elismeri, hogy e tekintetben gyenge az érvelése, amikor megjegyzi (19–21. pont), hogy az információ világszerte történő terjesztése megfelelő kapcsolatot jelent Hollandiával, „legalábbis azzal együtt, hogy a részvényes lakóhelye” ebben az államban található.

( 47 ) Az 1215/2012 rendelet (15) és (16) preambulumbekezdése. A Bíróság kiemelte a különös joghatóságok alapjának objektív jellegét, lásd: Folien Fischer és Fofitec ítélet, 45. pont, amely megállapítja, hogy a 7. cikk (2) bekezdés által követett, a bíróság előreláthatóságára és a jogbiztonságra vonatkozó célkitűzések „nem vonatkoznak sem a felperes és alperes szerepének felcserélődésére, sem egyik vagy másik védelmére”.

( 48 ) 1976. november 30‑iBier ítélet (21/76, EU:C:1976:166), 20. és 23. pont.

( 49 ) Marinari ítélet, 13. pont; 1998. október 27‑iRéunion européenne és társai ítélet (C‑51/97, EU:C:1998:509), 29. pont; Universal ítélet, 25. pont, többek között.

( 50 ) Marinari ítélet, 13. pont; Kronhofer ítélet, 20. pont.

( 51 ) 1998. október 27‑iRéunion européenne és társai ítélet (C‑51/97, EU:C:1998:509), 33. pont.

( 52 ) A Verein für Konsumenteninformation ügyre vonatkozó indítvány, 49. és 50. pont.

( 53 ) 2002. február 19‑iBesix ítélet (C‑256/00, EU:C:2002:99), 49. pont. Az ügy egy földrajzi korlátozás nélküli eltiltásra vonatkozott.

( 54 ) A Bíróság nagyvonalú, amikor a lakóhelyet az európai jogi aktus alkalmazhatóságának feltételeként értelmezi, lásd: 2011. november 17‑iHypoteční banka ítélet (C‑327/10, EU:C:2011:745). Ha az alperes lakóhelye nem az Unióban van, akkor nem az 1215/2012 rendelet, hanem a tagállamok által előírt kisegítő szabályok alkalmazandók.

( 55 ) 2015. május 21‑iCDC Hydrogen Peroxide ítélet (C‑352/13, EU:C:2015:335; a továbbiakban: CDC‑ítélet).

( 56 ) 2004. február 5‑iDFDS Torline ítélet (C‑18/02, EU:C:2004:74; a továbbiakban: DFDS Torline ítélet).

( 57 ) Folien Fischer és Fofitec ítélet.

( 58 ) 2002. október 1‑jei Henkel ítélet (C‑167/00, EU:C:2002:555; a továbbiakban: Henkel ítélet). Jelenleg, valamint a 44/2001 rendelet óta e lehetőség be van építve a szövegébe.

( 59 ) A Henkel ítélet, valamint a Folien Fischer és Fofitec ítélet alapját képező kérdések nem közvetlenül a „kár bekövetkezésének helyére” vonatkozó kritériumnak az érintett keresetekben való hasznosságáról, hanem annak „szerződésen kívüliként” történő minősítéséről szóltak. Lásd különösen: Henkel ítélet, 42. és azt követő pontok; Folien Fischer és Fofitec ítélet, 39., 48. és 52. pont.

( 60 ) DFDS Torline ítélet, 25. és 26. pont. A 27. pontban a Bíróság hozzáteszi a jogvita tárgyához való közelséggel és a könnyebb bizonyításfelvétellel kapcsolatos tipikus érvelést, és megjegyzi, hogy „ugyanígy érvényes, ha a vita a már bekövetkezett kár megtérítésére irányul, vagy ha kereset célja a kár bekövetkezésének megakadályozása”. Hasonló értelemben: Folien Fischer és Fofitec ítélet, 48. pont. Úgy vélem, hogy amikor a kérelem tárgya egy magatartás jogellenességének megállapítása, a kár könnyebb bizonyításával kapcsolatos igazolás logikusan másodlagos, azonban létezik, ellentétben a BP‑nek az észrevételeiben foglalt véleményével. Ugyanez történik az okozati összefüggéssel, amennyiben az – ahogyan az a holland modell esetében megvalósulni látszik – egy absztrakt tesztté válik, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy elengedhetetlen kapcsolat áll‑e fenn a cselekmény és a kár között. A szigorú értelemben vett ok‑okozati összefüggést tehát minden egyes egyéni kérelemben meg kell állapítani. Lásd: Bosters, T., Collective redress and private international law in the EU, T. M. C. Asser Press, 2017, 41. o.; a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) 2009. november 27‑i LJN BH2162 (VEB/World Online) ítélete.

( 61 ) Az eljárások közötti kapcsolat vagy célorientáltság fennállása véleményem szerint érvényteleníti a BP által a Bíróság kérdéseire adott írásbeli válaszának 14–18. pontjában foglalt véleményt, amely azt javasolja, hogy a kár felmerülésének helye nem szolgálhat joghatósági okként az olyan keresetek esetében, mint amelyet a jelen ügyben indítottak.

( 62 ) Jääskinen főtanácsnoknak a Folien Fischer és Fofitec ügyre vonatkozó indítványában (C‑133/11, EU:C:2012:226, 49. pont) használt szavaival élve.

( 63 ) 2009. július 16‑iZuid‑Chemie ítélet (C‑189/08, EU:C:2009:475), 27. pont; CDC‑ítélet, 52. pont, többek között.

( 64 ) Ekként kell érteni azon általános érdekeket, amelyek főszabály szerint valamennyi állampolgárt érintenek, és amelyek elismerése normatív (törvényi vagy alkotmányos) szövegben szerepel.

( 65 ) Ezek egy olyan konkrét társadalmi csoport (mint például a fogyasztók) érdekei, amely objektív jellemzők vagy bizonyos jogi kapcsolatok szerint jön létre, és amelynek képviselete magánjogi jogi személyre vagy közjogi jogalanyra ruházható.

( 66 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés nem tükröz az egyes részvényesek gazdasági érdekeitől különböző jogi tárgyak megsértésével kapcsolatos állításokat, mint amilyen a piaci jogalanyok – akik egy (állítólagosan) hamis információ által vezérelt befektetéseket valósítottak meg – döntési szabadsága vagy magának a piacnak a bizalma lehet.

( 67 ) A rendelkező rész 2. pontja.

( 68 ) 2013. július 18‑iÖFAB‑ítélet (C‑147/12, EU:C:2013:490), 57. és 58. pont, valamint a rendelkező rész 3. pontja.

( 69 ) A kérdést előterjesztő bíróság szerint a kapcsolóelvet valójában nem a befektető lakóhelye, hanem a befektetési számla helye jelenti.

( 70 ) Bár a kérdést előterjesztő bíróság nem fejti ki, úgy vélem, hogy az, hogy a hatékonyság esetlegesen elvész, ezenkívül két formában jelenik meg: a kollektív érdekeket védő szervezet köteles lehet arra, hogy a károk helye szerint különböző bíróságok előtt pereljen, ha e károk eltérő tagállamokban következnek be; és e tagállamokon belül lehetséges, hogy különböző közigazgatási egységekben kell eljárást indítaniuk, mivel az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja a területi illetékességet a joghatósággal egyidejűleg állapítja meg.

( 71 ) Lásd analógia útján: 2014. december 18‑iSanders és Huber ítélet (C‑400/13 és C‑408/13 EU:C:2014:2461).

( 72 ) C‑498/16. sz. ügy, EU:C:2017:863, 119–123. pont.

( 73 ) A fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti keresetekről és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2020. november 25‑i (EU) 2020/1828 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2020. L 409., 1. o.) érintetlenül hagyja az 1215/2012 rendelet joghatósági rendszerét, ahogyan az már a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti keresetekről és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. április 11‑i európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslatban (COM(2018) 184 final) is szerepelt: lásd a huszonegyedik preambulumbekezdést és a 2. cikk (3) bekezdését. Az irányelv – a valamely tagállamban más tagállamokban történő keresetindításra feljogosított szervezetek kereshetőségi jogának automatikus elismerésén kívül – tartalmazza az e szervezetek közötti együttműködés támogatását a határon átnyúló jogsértésekkel szembeni követeléseik érvényesítésének megkönnyítése érdekében: lásd a harminckettedik és hetvenegyedik preambulumbekezdést, illetve a 6. cikk (2) és (3) bekezdését, valamint a 20. cikk (4) bekezdését. Megállapítja a tagállamok azon kötelezettségét is, hogy mechanizmusokat kell előírniuk ahhoz, hogy a valamely tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező fogyasztókat a más tagállamban benyújtott, kártérítésre irányuló közérdekű keresetekben képviseljék: lásd a harmincegyedik preambulumbekezdést és a 6. cikk (2) bekezdését.