FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2020. július 16. ( 1 )
C‑372/19. sz. ügy
Belgische Vereniging van Auteurs, Componisten en Uitgevers CVBA (SABAM)
kontra
Weareone.World BVBA,
Wecandance NV
(az Ondernemingsrechtbank Antwerpen [antwerpeni cégbíróság, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Verseny – EUMSZ 102. cikk – Erőfölénnyel való visszaélés – A »tisztességtelen ár« fogalma – Fesztiválok során a szerzői joggal védett zeneművek nyilvánossághoz való közvetítéséért járó szerzői jogdíjak közös kezelését végző szervezet által beszedett díjak – Számítási módszer”
1. |
Az Ondernemingsrechtbank Antwerp (antwerpeni cégbíróság, Belgium) a jelen indítvány tárgyát képező, előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel az EUMSZ 102. cikk értelmezésével kapcsolatos kérdést terjeszt előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé. E kérdés két, egyrészt a Belgische Vereniging van Auteurs, Componisten en Uitgevers CVBA (a továbbiakban: SABAM) és a Weareone.World BVBA társaság (a továbbiakban: W.W), másrészt pedig a SABAM és a Wecandance NV társaság (a továbbiakban: WCD) között a W.W és a WCD által szervezett fesztiválok során a SABAM repertoárjába tartozó zeneművek felhasználásáért a SABAM által beszedett jogdíjak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében vetődött fel. |
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog
2. |
Az EUMSZ 102. cikk első bekezdése értelmében „[a] belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.” E cikk második bekezdésének a) pontja alapján ilyen visszaélésnek minősül különösen „tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak, illetve egyéb tisztességtelen üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett kikötése”. |
3. |
Az EUMSZ 50. cikk (1) bekezdése, az EUMSZ 53. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 62. cikk alapján elfogadott, 2014. április 9‑én hatályba lépett 2014/26 irányelv ( 2 ) célja elsősorban a közös jogkezelő szervezetek tagjai azon képességeinek javítása, hogy a szervezet tevékenysége felett ellenőrzést gyakoroljanak, a közös jogkezelő szervezetek megfelelő átláthatóságának biztosítása, és a zeneművek online felhasználására vonatkozó, szerzőket megillető jogok több területre kiterjedő hatályú engedélyezésének fejlesztése. ( 3 ) Az irányelv e célból különösen a szerzői és szomszédos jogok közös jogkezelő szervezetek általi kezelése megfelelő működésének biztosításához szükséges követelményeket határozza meg. ( 4 ) Ezen irányelv „A felhasználókkal való kapcsolatra” vonatkozó 4. fejezetének „A felhasználás engedélyezése” címet viselő 16. cikke (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A felhasználás engedélyezésének objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kell történnie. […] A jogosultak a felhasználás engedélyezése fejében megfelelő díjazásban részesülnek. A kizárólagos jogok és a díjazáshoz való jogok díjszabásának észszerűnek kell lennie, többek között a jogok gyakorlásának gazdasági értékéhez képest, szem előtt tartva a művek és egyéb teljesítmények felhasználásának jellegét és körét, valamint a közös jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatás gazdasági értékéhez képest. A közös jogkezelő szervezetek tájékoztatják az érintett felhasználót az e díjszabások megállapítására használt kritériumokról.” |
B. A nemzeti jog
4. |
A Wetboek van economisch recht (gazdasági törvénykönyv) IV.2. cikkének tartalma megegyezik az EUMSZ 102. cikkével. |
5. |
A 2014/26 irányelvet a 2018. január 1‑jén hatályba lépett Wet van 8 juni 2017 tot omzetting in Belgisch recht van de richtlijn 2014/26 (a 2014/26 irányelv belga jogba történő átültetéséről szóló, 2017. június 8‑i törvény) ( 5 ) ültette át a belga jogba. E törvény 63. cikke módosította a gazdasági törvénykönyv XI.262. cikkét, amely akként rendelkezik, hogy „a felhasználás engedélyezésének objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kell történnie. […] A jogosultak a felhasználás engedélyezése fejében megfelelő díjazásban részesülnek. A kizárólagos jogok és a díjazáshoz való jogok díjszabásának észszerűnek kell lennie, többek között a jogok gyakorlásának gazdasági értékéhez képest, szem előtt tartva a művek és egyéb teljesítmények felhasználásának jellegét és körét, valamint a közös jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatás gazdasági értékéhez képest. A közös jogkezelő szervezetek tájékoztatják az érintett felhasználót az e díjszabások megállapítására használt kritériumokról.” |
6. |
A gazdasági törvénykönyv XI.248. cikkének az alapeljárások tényállásának megvalósulása idején hatályos változata szerint „a közös jogkezelő szervezetek a jogosultak érdekében kezelik a jogokat. A jogkezelést tisztességesen, gondosan, hatékonyan és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kell végezni. […]” |
7. |
A gazdasági törvénykönyv XI.279. cikkének értelmében a szerzői és szomszédos jogokat kezelő társaságok ellenőrzéséért felelős szolgálat – amely a szövetségi gazdasági köszszolgálat (FOD Economie) gazdasági ellenőrzési főigazgatóságához tartozik – különösen az e társaságok által alkalmazott díjbeszedési és ‑felosztási szabályokat felügyeli. |
II. Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
8. |
Az alapeljárásokban felperesként eljáró SABAM a belga jogi szabályozás értelmében vett szerzőijog‑kezelő szervezet. Az alperes W.W társaság és WCD társaság a Tomorrowland és a Wecandance zenei fesztiválok szervezői. |
9. |
A SABAM repertoárjának a zenei fesztiválokon ( 6 ) történő felhasználásáért járó díjak meghatározásának alapját az úgynevezett „211‑es díjszabás” képezi, amely az alapügyek tényállásának megvalósulása idején két különböző díjszabást vont maga után. Az egyik díjszabás olyan minimális díjszabás, amelyet a hanggal besugárzott terület vagy a rendelkezésre álló ülőhelyek száma alapján számítanak ki. A másik díjszabás olyan sávosan csökkenő díjszabás, amelyet a művészekre szánt költségvetés ( 7 ) és a jegyértékesítésből, ezen belül a szponzorok részére felajánlott jegyek értékesítéséből is származó bruttó bevétel közül a magasabb összeg alapján számítanak ki, és abban az esetben alkalmaznak, ha az magasabb díjat eredményez. Az iratanyag alapján a díj mértéke 6% és 2,50% (2017‑re 3,25%) között mozgott és azokat 8 (2017‑től kezdődően 9) árbevételi sávra alkalmazták azzal, hogy a legalsó összeghatár 0,01 eurónak felelt meg, míg a legmagasabb összeghatár meghaladta a 3200000 eurót. A 211‑es díjszabás különféle változataiban a díjszabás alapját képező összeget csökkenteni lehetett bizonyos kiadásokkal, különösen a foglalási díjakkal, a héával és a települési adókkal. ( 8 ) E díjszabásra engedmény vonatkozott a „1/3–2/3 szabály” alapján, amely szerint i. ha a lejátszott zeneszámok kevesebb mint 1/3‑a tartozott a SABAM repertoárjába, a SABAM a díjszabás 1/3‑át számította fel; ii. ha a lejátszott zeneszámok több mint 1/3‑a, de kevesebb mint 2/3‑a tartozott a SABAM repertoárjába, a SABAM a díjszabás 2/3‑át számította fel; iii. a többi esetben a SABAM teljes díjat számított fel. Az engedmény alkalmazásának feltételét képezte a lejátszott zeneművek jegyzékének a rendezvényszervező általi bemutatása. E jegyzéket legkésőbb a rendezvényt megelőző 10 nappal vagy – 2017‑től kezdődően a DJ által élőben lejátszott művek esetében – a rendezvényt követő legfeljebb 30 nappal kellett bemutatni azzal, hogy a szervezőnek a SABAM által jóváhagyott ellenőrző vállalkozáshoz kellett fordulnia. |
10. |
A SABAM önálló keresetekkel ( 9 ) követeli, hogy az alperesek fizessék meg zenei repertoárjának a 2014. évi, a 2015. évi és a 2016. évi Tomorrowland fesztivál, ( 10 ) valamint a 2013–2016. évi Wecandance fesztivál ( 11 ) során történő felhasználásáért őt megillető jogdíjakat. |
11. |
A W.W és a WCD a kérdést előterjesztő bíróság előtt megtámadta a 211‑es díjszabás érvényességét arra hivatkozással, hogy az tisztességtelen, mivel nem felel meg a SABAM által nyújtott szolgáltatás gazdasági értékének. Egyrészről arra hivatkoznak, hogy az engedmény alkalmazásának alapját képező 1/3–2/3 szabály nem kellően pontos, és hogy léteznek a SABAM repertoárjába tartozó, a fesztiválon lejátszott műveknek és azok időtartamának pontosabb meghatározását lehetővé tevő technológiák. ( 12 ) Másrészről azt kifogásolják, hogy a SABAM anélkül határozza meg díjszabását a művészekre szánt költségvetés vagy a bruttó bevétel alapján, hogy levonná a zenéhez közvetlenül nem kapcsolódó kiadásokat. A fentiek alapján a SABAM‑nak az alapeljárások alperesei által szervezetthez hasonló rendezvények vonatkozásában alkalmazott díjszabási rendszere az EUMSZ 102. cikk által tiltott, erőfölénnyel való visszaélést valósít meg. |
12. |
Nem vitatott, hogy Belgiumban a SABAM de facto monopolhelyzetben van a zeneművek többszörözéséért és nyilvánossághoz való közvetítéséért járó jogdíjak beszedésének és felosztásának piacán. |
13. |
A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint lehetetlen pontosan meghatározni a zeneműveknek az alapeljárások tárgyát képezőhöz hasonló rendezvényeken történő lejátszásához kapcsolódó szerzői jogok gazdasági értékét, mivel ahhoz figyelembe kellene venni a lejátszott szám vonzerejét és népszerűségét. A szerzőijog‑kezelő szervezetnek járó díjazás meghatározása ezért szükségszerűen becslés eredménye. A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal azt a kérdést veti fel, hogy mekkora pontosság szükséges ahhoz, hogy a szóban forgó díjazás ne minősüljön tisztességtelennek, és a SABAM által alkalmazott díjszabási rendszer, az alperesek által vitatott körülményekre tekintettel, összeegyeztethető legyen az EUMSZ 102. cikkel. |
14. |
Ilyen körülmények között az Ondernemingsrechtbank Antwerp (antwerpeni cégbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a bíróság elé: „Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 102. cikket – adott esetben a [2014/26 irányelv] 16. cikkével összefüggésben –, hogy erőfölénnyel való visszaélés áll fenn, ha a valamely tagállamban de facto monopolhelyzetben lévő szerzői jogi közös jogkezelő szervezet olyan díjszabási modellt alkalmaz zenei rendezvények szervezőivel szemben a zeneművek nyilvánossághoz közvetítésének jogát illetően, amely többek között az üzleti forgalmon alapul, és 1. amelynek alapjául sávos átalánydíjszabás szolgál olyan díjszabás helyett, amely (korszerű műszaki segédeszköz használatával) figyelembe veszi, hogy a közös jogkezelő szervezet által kezelt repertoár pontosan mekkora hányadot képvisel a rendezvényen lejátszott zenéből? 2. amely alapján a jogdíjak külső tényezőktől, például a belépődíjtól, az ételek és italok árától, a fellépő művészekre szánt költségvetéstől és az egyéb elemekre, például a dekorációra szánt költségvetéstől is függenek?” |
III. A Bíróság előtti eljárás
15. |
A SABAM, a W.W, a WCD, a belga és a francia kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be a Bíróság alapokmányának 23. cikke értelmében vett írásbeli észrevételeket. A francia kormány kivételével ugyanezek a felek és érdekeltek a 2020. május 27‑én tartott tárgyaláson terjesztették elő szóbeli észrevételeiket. |
IV. Elemzés
1. Előzetes megjegyzések
16. |
A SABAM repertoárjába tartozó zeneművek zenei fesztiválokon való felhasználásáért járó díjazás meghatározása szempontjainak kérdése már régóta a jogkezelő társaságok és a rendezvények szervezői közötti jogviták középpontjában állnak. E folytatásos regény egyik legújabb fejezetét képezi az a 2018. április 12‑i határozat, amellyel a Voorzitter van de Nederlandstalige rechtbank van koophandel te Brussel (a brüsszeli holland nyelvű kereskedelmi bíróság elnöke, Belgium) több fesztiválszervező cég (amelyek között nem szerepelnek az alapeljárások alperesei) és az azok képviseletét ellátó szövetség által előterjesztett kérelmére megállapította, többek között a fesztiválokra alkalmazott díjszabásnak az alapeljárásokban a W.W és a WCD által kifogásolt elemei vonatkozásában. hogy a SABAM megsértette az EUMSZ 102. cikket. ( 13 ) A SABAM a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett, e határozatot követően a fesztiválokon lejátszott, a repertoárjába tartozó művek mennyiségétől függően változó engedmények rendszerét – úgy tűnik, csak átmeneti jelleggel – akként módosította, hogy az 1/3–2/3 szabály helyett 10%‑os sávokra történő felosztást alkalmazott. Ezenfelül lehetővé tette a biztonsági és nézőtámogatási szolgáltatásokkal kapcsolatos kiadások 50%‑ának a bruttó bevételből történő levonását. Az iratanyagból az is kitűnik, hogy a SABAM az említett határozat ellen fellebbezést terjesztett a Hof van beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság, Belgium) elé, amely 2019. április 10‑i ítéletével az EUMSZ 102. cikknek a SABAM, valamint a SABAM‑hoz hasonló célt követő és más uniós tagállamokban monopolhelyzetben lévő, más jogkezelő társaságok díjszabási rendszerére történő alkalmazásával kapcsolatos véleményt kért a Bizottságtól. E bíróság azt kéri továbbá a Bizottságtól, hogy tájékoztassa őt arról, hogy vannak‑e más tagállamokban esetlegesen az előtte folyamatban lévőhöz hasonló eljárások, valamint az uniós szinten esetlegesen vizsgált bármely intézkedésről. A Bizottság 2020. május 8‑án adta ki véleményét. A jelen eljárás irataihoz e véleményt a Bíróság eljárási szabályzatának 62. cikke értelmében vett intézkedése által csatolták. |
17. |
Mivel a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdés arra vonatkozik, hogy visszaélésszerű‑e egy adott ár – a jelen ügyben egy szerzői jogok közös kezelését végző szervezet részére fizetendő, a repertoárjához tartozó zeneműveknek a nyilvánossághoz való közvetítéséért járó díjak – számításának módszere, mindenekelőtt az EUMSZ 102. cikk második bekezdésének a) pontja bír jelentőséggel, amely – a fentiek alapján – tiltja a „tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak, illetve egyéb tisztességtelen üzleti feltételek [erőfölényben lévő vállalkozás általi] közvetlen vagy közvetett kikötés[ét]”. |
18. |
A jelen indítványban mindenekelőtt a Bíróság tisztességtelen árakkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát elemzem, különös tekintettel a szerzőijog‑kezelő szervezetek által alkalmazott díjszabásokra. Ezt követően külön, és a kialakult elvek tükrében a SABAM díjszabási rendszerének az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben kiemelt azon elemeit vizsgálom meg, amelyekkel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság felvilágosítást kér a Bíróságtól. A vizsgálatot azon alapösszeg kiszámításának módszerétől kezdem, amelyre a SABAM részére fizetendő díjak összegét meghatározó mértéket alkalmazni kell, vagyis az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés második részében említett elemtől. Ezt követően megvizsgálom az átalányjellegű engedményeknek a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés első részében említett rendszerét. |
19. |
A Bizottság az írásbeli észrevételeiben a SABAM által alkalmazott díjszabásnak az EUMSZ 102. cikk második bekezdésének a) pontja értelmében vett, esetlegesen hátrányosan megkülönböztető jellegére vonatkozó kérdést is érintette. A W.W a tárgyaláson előadott bizonyos érveiben közvetetten szintén utalt az árak hátrányosan megkülönböztető jellegének eshetőségére. Ebben a kérdésben azonban nem foglalok álláspontot, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem következik, hogy az Ondernemingsrechtbank Antwerp (antwerpeni cégbíróság) ezt a kérdést is fel kívánta volna tenni a Bíróságnak. |
20. |
Végezetül, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a 2014/26 irányelv 16. cikkére is vonatkozik, az Ondernemingsrechtbank Antwerp (antwerpeni cégbíróság) kizárólag az erőfölénnyel való visszaélés fogalmának értelmezésére vonatkozó felvilágosításokat kér a Bíróságtól, amely fogalom – legalább is kifejezetten – nem szerepel a 2014/26 irányelvben. Elemzésem során tehát az EUMSZ 102. cikk, különösen pedig az e cikk második bekezdésének a) pontjában meghatározott tényállás vizsgálatára szorítkozom. |
2. A túlzottan magas árak meghatározásában megvalósuló erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat és annak a szerzői jogok közös jogkezelő szervezeteinek díjszabására való alkalmazása
a) A tisztességtelen árak fennállásának megállapítása
21. |
Az uniós versenyjog más jogrendszerekkel, köztük az Egyesült Államok jogrendszerével is ellentétben – amint láttuk – a versenyellenes cselekmények közé sorolja az erőfölénnyel való visszaélés azon esetét, amely „tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak, illetve egyéb tisztességtelen üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett kikötését” foglalja magában. A Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok az ilyen típusú versenyellenes cselekményt sokáig igen korlátozottan alkalmazták gyakorlatukban. Az utóbbi években azonban a „tisztességtelen árak” fogalma használatának újjáéledése volt tapasztalható, amit a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság által kezelt ügyek, valamint a Bíróság elé vitt ügyek számának növekedése is mutat. Ezek az ügyek elsősorban a gyógyszerárakra és a közös jogkezelő szervezetek által alkalmazott díjszabásokra vonatkoztak. ( 14 ) |
22. |
Ahhoz, hogy el lehessen magyarázni ezt a helyzet (vonakodás e fogalom alkalmazásától, majd használatának csak meghatározott gazdasági ágazatokra tekintetében történő elterjedése) először is azt kell megjegyezni, hogy egy ár méltánytalannak, tehát a versenyjoggal ellentétesnek minősítése meglehetősen nehéz művelet, amely magában rejti az álpozitív eredmények kockázatát (amelyek akkor mutatkoznak meg, ha valamely árat tévesen minősítenek a versenyképes árnál magasabbnak), vagy ami még rosszabb, a versenyjog torzulását a dirigizmus azon formájában, amely a piacok dinamizmusát a gazdasági kapcsolatoknak a szabályozó szervezet szubjektív preferenciáját tükröző rendszerével helyettesíti. Ezenfelül az árrések csökkentése visszatartó hatással lehet a termék vagy szolgáltatás minősége javítása, az innováció és az új versenytársak piacra lépése tekintetében. Végső soron a versenyjog elsődleges (egyesek szerint egyetlen) céljának minősülő fogyasztói jólét csökkenéséhez vezet. |
23. |
Egy versenyalapú piacon a magas árakat rendszerint az a tény korrigálja, hogy éppen ezen árak magas szintje vonz be új gazdasági szereplőket, ami a kínálat növekedésével, és az árak ebből következő csökkenésével jár. Ily módon a piac önmagát szabályozza. A piacok önszabályozó képességét kiemelő összes gazdaságelméleti irányzat ezt a gondolatmenetet követi, amelyet a chicagói iskola indított el, amely jelentősen befolyásolta az észak‑amerikai versenyjogi gyakorlatot. |
24. |
A piac önszabályozása azonban nem mindig lehetséges. Nem lehetséges mindenekelőtt az olyan esetekben, amelyekben más gazdasági szereplők piacra lépése előtt jogi akadályok állnak, például jogszerű monopólium esetén. Ezenfelül de facto monopólium is fennállhat az olyan piacokon, ahol több tényező – például a fogyasztási szokások, a monopolhelyzetben lévő vállalkozás termékének vagy szolgáltatásának más hasonló termékkel vagy szolgáltatással való helyettesíthetőségének hiánya, a bezártság hatásai, a többoldalú piacokon érvényesülő „hálózati hatások”, a monopolhelyzetben lévő vállalkozás által élvezett méretgazdaságosság – igencsak megnehezíthetik az új versenytársak piacra lépését. |
25. |
Ezenfelül egyes termékek esetében nem igaz az, hogy létezik olyan limitár, amelyen felül a fogyasztó nem lenne hajlandó megfizetni, következésképpen az ilyen esetekben semmi nem akadályozza meg a túlzottan magas árak alkalmazását. Például valamely életmentő gyógyszer megvásárlását egyedül a vevő gazdasági teljesítőképessége korlátozza (függetlenül attól, hogy a vevő egyetlen beteg vagy a nemzeti egészségügyi szolgálat). Ugyanakkor az emberi életnél kevésbé alapvető értékek esetén is előfordulhatnak olyan kulturális vagy viselkedésbeli tényezők, amelyek igencsak jelentős mértékben megnövelik azt az árat, amelyet a fogyasztó hajlandó megfizetni. A fiatalok milliói által bálványozott világhírű rocksztár koncertjén való részvételért fizetendő ár egyetlen korlátját az egyes rajongók gazdasági erőforrásai képezik. |
26. |
Az előző két pontban leírtakhoz hasonló esetekben a versenyjog beavatkozásának hiánya álpozitív eredményekhez vezet, mivel a piac önszabályozásának gondolatából kiindulva valamely árat tévesen a versenyképes árat meg nem haladónak tekintenek. Ezekben az esetekben a verseny torzulásán felül még valami más is történik. Támadás érheti ugyanis társadalmunk egyes olyan alapvető értékeit, mint például az állampolgárok egyenlőségét, amely szerint az alapvetőnek tekintett javak élvezete egy bizonyos határon túl nem függhet a jövedelmi képességtől a társadalom kohéziójának aláásása nélkül. Társadalmunkban az egészségvédelem, tehát az alapvetőnek tekintett gyógyszerek rendelkezésre állása vagy egyes kulturális fogyasztások az állampolgárok közösségéhez való tartozás jellemzőinek minősülnek. Emiatt a „méltánytalan ár” témaköre erőteljesebb hangsúllyal jelenik meg ezeken a területeken. Ez főként gazdasági válságok időszakaiban vagy olyan időszakokban következik be, amelyekben nagyobb a társadalmi érzékenység az egyenlőtlenségek tekintetében. Az uniós versenyjogot éppen azért hatja át a túlzottan magas árak jelensége, mivel az egy olyan jogrendszer részét képezi és egy olyan gazdasági kultúrából táplálkozik, amely a „szociális piacgazdaságon” alapul (az EUMSZ 3. cikk (3) bekezdése. |
27. |
A fentiekből az következik, hogy a Bizottság, a nemzeti versenyhatóságok és a nemzeti bíróságok egyfajta Prokrusztész‑ágyban találják magukat a túlzottan magas ár fogalmának alkalmazása során. Egyfelől a versenyszabályok túlzott mértékű érvényesítésének – végső soron a hatékonyságot és a fogyasztó jólétét is aláásó – az álpozitív eredmények által táplált kockázata, másfelől pedig az álnegatív eredmények okán a versenyjogi szabályok túlzottan csekély mértékben történő érvényesítése, amely eredmények túl azon, hogy káros hatással lehetnek a fogyasztó jólétére, szélesebb kiterjedésű negatív következményekkel járhatnak, amint az az előző pontban megállapításra került. |
28. |
A Bíróság azért, hogy e szűk terepen mozogni lehessen, módszereket határozott meg, amelyeket későbbi ítélkezési gyakorlatában részletezett. Az említett ítélkezési gyakorlat alapján elégé pontos képet lehet alkotni az annak céljából alkalmazandó módszerekről és kritériumokról, hogy egy árat tisztességtelennek és az EUMSZ 102. cikk második bekezdésének a) pontjával ellentétesnek lehessen minősíteni. Wahl főtanácsnok az Autortiesību un komunicēšanās konsultāciju aģentūra ‑Latvijas Autoru apvienība ügyre vonatkozó indítványában ( 15 ) részletesen foglalkozott ezekkel a módszerekkel és kritériumokkal, amelyekkel egyetértek, és amelyekre hivatkozni fogok, és azokat elsősorban a jelen indítvány tárgyát képező ügy jellemzőihez kapcsolódó megfontolásokkal egészítem ki. |
29. |
A Bíróság tisztességtelen árakkal kapcsolatos elvi jelentőségű ítélete a nevezetes, 1978. február 14‑i United Brands és United Brands Continental kontra Bizottság ítélet ( 16 ) (a továbbiakban: United Brands ítélet), ( 17 ) amelyben a Bíróság – a korábbi 1975. november 13‑i General Motors Continental kontra Bizottság ítélethez ( 18 ) hasonlóan – azt az árat határozza meg „túlzottan magasként”, amely „ár nem áll észszerű kapcsolatban az értékesített termék gazdasági értékével”. ( 19 ) Egy meghatározott piacon valamely erőfölényben lévő vállalkozás által alkalmazott magas árak közül tehát nem mindegyik túlzottan magas, és ellentétes az EUMSZ 102. cikkel, hanem csak az „aránytalan” vagy „kirívó” árak. |
30. |
Hogyan állapítható meg az, hogy az ár nem áll semmiféle észszerű kapcsolatban a nyújtott szolgáltatás gazdasági értékével? A Bíróság e tekintetben a United Brands ítéletben olyan kétszakaszos tesztet dolgozott ki, amelyek közül az első szakasz lényege annak megállapítása, hogy jelentős eltérés, vagyis aránytalanság van‑e az erőfölényben lévő vállalkozás által az érintett piacon ténylegesen alkalmazott ár és azon ár között, amelyet a vállalkozás feltételezhetően akkor alkalmazott volna, ha az érintett piacon tényleges verseny van (referenciaár). A Bíróság kifejti, hogy a szóban forgó aránytalanság tárgyilagosan értékelhető az erőfölényben lévő vállalkozás árrése nagyságának figyelembevétel, amelyet az e vállalkozás által viselt előállítási költség és az általa meghatározott ár közötti arány határoz meg. Igenlő válasz esetén a teszt második szakasza „annak meghatározására [irányul], hogy a ténylegesen felszámított ár tisztességtelen‑e, akár önmagában, akár valamely versenyben álló termékkel összehasonlítva” ( 20 ) (a továbbiakban: United Brands‑teszt). |
31. |
E teszt alapján, pusztán annak megállapításából, hogy az ár aránytalan az előállítási költségekhez viszonyítva, és a haszonkulcs túlzott mértékű, nem következik automatikusan az ár tisztességtelen jellege, vagyis az, hogy az nem áll észszerű kapcsolatban nyújtott szolgáltatás gazdasági értékével. Ahhoz, hogy le lehessen vonni ezt a következtetést, rá kell térni a teszt második szakaszára, amelynek keretében azt kell értékelni, hogy az ár és az előállítási költségek között megállapított különbség önmagában is tisztességtelen árra utal‑e, vagy a tisztességtelen jelleg a versenytársak által alkalmazott árakkal történő összehasonlításból következik‑e. ( 21 ) Míg a teszt első szakaszában elvégzett értékelés és a teszt második szakaszában végzett, az ár önmagában véve tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelés lényegében az erőfölényben lévő vállalkozás árrésére összpontosít, a versengő termékek árával történő összehasonlítás egy összehasonlítási kritériumon alapuló értékelést vezet be. |
32. |
Az áraknak és az előállítási költségeknek az United Brands‑teszt szerinti elemzése, valamint az árrés meghatározásának alternatív módszerei az esetek többségében összetett vizsgálatot tesznek szükségessé és gyakran csak hozzávetőleges eredményeket adnak. |
33. |
Ezen okból az ítélkezési gyakorlat és a Bizottság gyakorlata elismerte más olyan elemzési módszerek ( 22 ) saját jelentőségét is, amelyek – a United Brands‑teszt második szakasza értelmében – a tisztességtelennek tekintett ár különböző referenciamutatókkal történő összevetésén alapulnak, amely mutatók közül egyesek az érintett piacról, míg mások azon kívülről származnak. Ezek a mutatók a következők: i. az erőfölényben lévő vállalkozás által ugyanarra a termékekre ugyanazon az érintett piacon a múltban alkalmazott árak, ( 23 ) ii. az erőfölényben lévő vállalkozás által eltérő ( 24 ) vagy kapcsolódó ( 25 ) vagy hasonló ( 26 ) termékekre, illetve különböző vevőtípusok tekintetében ( 27 ) alkalmazott árak, iii. az erőfölényben lévő vállalkozás által ugyanarra a termékre az érintett piac különböző régióiban ( 28 ) vagy más földrajzi piacokon ( 29 ) alkalmazott árak, iv. az erőfölényben lévő vállalkozásnak nem minősülő versenytárs vállalkozások által ugyanazon az érintett piacon alkalmazott árak, ( 30 ) v. a más vállalkozások által ugyanarra a termékre vagy hasonló termékekre más piacokon alkalmazott árak. ( 31 ) Az ár és az előállítási költségek összevetéséhez viszonyítottan alternatív módszerek igénybevételének jogszerűségét, amelyek elsősorban az érintett tagállamban és a más tagállamokban alkalmazott árak összehasonlításán alapulnak, a Bíróság a közelmúltban az AKKA kontra LAA ítéletben éppen a közös jogkezelő szervezetek által alkalmazott díjszabásokkal kapcsolatban erősítette meg. ( 32 ) |
34. |
A Bíróság álláspontja szerint a legmegfelelőbb elemzési módszer megválasztásának – ahogyan nagyobb általánosságban a tisztességtelen árak fennállása megítélésének is ( 33 ) – figyelembe kell vennie a szóban forgó ügyet jellemző összes körülményt. ( 34 ) A legmegfelelőbb elemzési módszer megválasztása – többek között – a szóban forgó terméktől vagy szolgáltatástól, a piac jellemzőitől, a releváns adatok rendelkezésre állásától, valamint azon kategóriától függ, amelybe az erőfölényben lévő vállalkozás szerződéses felei tartoznak. Így például a Bíróság a United Brands ítéletben megjegyezte, hogy ‑a szóban forgó termékre és az UBS költségszerkezetével kapcsolatos adatok hozzáférhetőségére tekintettel – az árak és előállítási költségek elemzése megbízhatóbb kritériumnak minősül, mint a Bizottság által alkalmazott olyan kritérium, amely az UBS által az ellenőrzés tárgyát képező nemzeti piacokon alkalmazott árak és a Bíróság álláspontja szerint egy téves értékelés alapján kiválasztott nemzeti referenciapiacon alkalmazott árak közötti összehasonlításon alapul. ( 35 ) Más esetekben, például immateriális javak esetében azonban az árak és az előállítási költségek összehasonlításán alapuló elemzés összetettnek is bizonyulhat amellett, hogy alkalmatlan lehet a mögöttes gazdasági valóság feltárására is. |
35. |
Másképpen megfogalmazva, ahogyan azt a Bíróság az AKKA kontra LAA ítéletben kifejezetten elismerte, nem létezik egy kizárólagosan megfelelő módszer a tisztességtelennek tekintett ár referenciaárral történő összehasonlítására, sem pedig ezen összehasonlítás keretének meghatározására. ( 36 ) Úgy tűnik, a Bíróság inkább azt a megközelítést részesíti előnyben, amely több olyan összehasonlítási szempont együttes alkalmazásán alapul, amelyek mindegyike alkalmas az ár tisztességtelen voltának jelzésére, illetve az egy vagy több másik kritérium alkalmazásából eredő adatok megerősítésére vagy cáfolatára. ( 37 ) |
36. |
Álláspontom szerint ezzel, a Wahl főtanácsnok által az AKKA kontra LAA ügyre vonatkozó indítványában támogatott megközelítéssel egyet kell érteni. A fentiekben bemutatott összes elemzési módszer ugyanis jellegéből adódóan korlátozott, így azokat az álpozitív vagy álnegatív eredmények elkerülése érdekében más, az adott ügy körülményei alapján relevánsnak bizonyuló kritériumok alkalmazásával kell ellenőrizni vagy korrigálni. ( 38 ) |
37. |
Ahogyan nem létezik egyetlen kizárólagos módszer a tisztességtelennek tekintett árnak a referenciaárral való összehasonlítására, úgy nem létezik egyértelmű válasz arra az alapvető kérdésre sem, hogy a szóban forgó árak közötti aránytalanságnak milyen mértékűnek kell lennie ahhoz, hogy az alkalmas legyen piaci erőfölénnyel való visszaélés megvalósítására, és szükségessé tegye a versenyhatóságok beavatkozását. E kérdés megválaszolásához ugyanis a termék vagy a nyújtott szolgáltatás gazdasági értékét, valamint az erőfölényben lévő vállalkozás észszerű árrését kell meghatározni, amely művelet logikusan nem végezhető el elvont módon. A Bíróság ezzel kapcsolatban az AKKA kontra LAA ítéletben az erőfölényben lévő vállalkozás által egy tagállamban alkalmazott díjszabásoknak a többi tagállamban alkalmazott díjszabásokkal való összehasonlítását illetően megállapította, hogy nincs „olyan legkisebb küszöbérték, amelytől kezdődően egy díjat »érzékelhetően magasabbnak« kell tekinteni, figyelemmel arra, hogy e tekintetben az adott ügyre sajátos körülmények a meghatározóak”, és ezért bizonyos díjak közötti különbség „érzékelhetőnek” minősülhet abban az esetben, ha a tényállás alapján jelentősnek és tartósnak, vagyis nem átmenetinek és alkalminak bizonyul. ( 39 ) |
38. |
Amennyiben a fentiekben bemutatott különböző módszerek segítségével összegyűjtött információk tisztességtelen árak fennállására utalnak, az erőfölényben lévő vállalkozás a saját árstruktúráját, valamint az árai és a referenciaár közötti eltérést – többek között – a működése szerinti piac helyzete és a földrajzi referenciapiacok helyzete közötti eltéréssel, ( 40 ) előállítási költségeinek szerkezetével vagy akár a tőke megtérülésének, ( 41 ) illetve a járulékos költségek, például a kutatás‑fejlesztési költségek ( 42 ) vagy a nemzeti előírások alkalmazásából eredő kiadások ( 43 ) megtérülésének szükségességével igazolhatja. A Bíróság mindazonáltal kizárta, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás esetleges hatékonysági problémái tisztességtelen árak alkalmazását igazolhassák. ( 44 ) |
b) A közös jogkezelő szervezetek díjszabásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat
39. |
A közös jogkezelő szervezetek hagyományos monopolhelyzete ( 45 ) mind nemzeti, mind pedig uniós szinten számos esetben versenyhatósági beavatkozáshoz vezetett, amelyek többek között az ezen szervezetek által alkalmazott díjszabási politikára vonatkoztak. |
40. |
A Bíróság az 1987. április 9‑i Basset ítéletben ( 46 ) (a továbbiakban: Basset ítélet), amelyben a vita tárgyát az képezte, hogy a francia közös jogkezelő szervezet, vagyis a SACEM rögzített zeneműveknek a diszkókban történő nyilvánossághoz való közvetítéséért járó díjon felül mechanikai többszörözésért járó kiegészítő díjat szedett be, lényegében az állapította meg, hogy a nyilvánossághoz való közvetítéséért járó szerzői jogdíj jogcímén beszedett, a diszkó árbevétele alapján meghatározott díjakat egy szerzői jog szokásos hasznosításának kell tekinteni, azok beszedése önmagában nem minősül erőfölénnyel való visszaélésnek. ( 47 ) A Bíróság mindazonáltal kifejtette, hogy a piacon erőfölényben lévő valamely közös jogkezelő szervezet által meghatározott díjazás vagy kumulált díjazások mértéke akkor valósíthat meg visszaélésszerű gyakorlatot, ha tisztességtelen feltételek előírásához vezet. ( 48 ) |
41. |
Az 1989. július 13‑i Tournier ítélet ( 49 ) (a továbbiakban: Tournier ítélet) és az 1989. július 13‑i Lucazeau és társai ítélet ( 50 ) (a továbbiakban: Lucazeau ítélet) alapjául szolgáló ügyek a SACEM által a diszkóktól beszedett jogdíjak mértékére vonatkoztak, amellyel kapcsolatban azt kifogásolták, hogy az jelentősen meghaladja a többi tagállamban alkalmazott mértéket, és az nem áll kapcsolatban a zenei hangfelvételek többi jelentős felhasználójával, például a televízióval és a rádióval szemben alkalmazott díjszabással. ( 51 ) A Bíróság kifejtette, hogy amennyiben az erőfölényben lévő vállalkozás az általa nyújtott szolgáltatásokra a más tagállamokban alkalmazott díjaknál érzékelhetően magasabb díjakat alkalmaz, és feltéve, hogy a díjak mértékének összehasonlítását egységes alapon végezték, a különbséget az EUMSZ 102. cikk szerinti erőfölénnyel való visszaélés jelének kell tekinteni. Ilyen esetben a kérdéses jogkezelő szervezetnek kell megindokolnia a különbséget az érintett tagállamban lévő helyzet és az összes többi tagállamban uralkodó helyzet közötti objektív eltérésekre történő hivatkozással. A Bíróság azt is megállapította, hogy nem minősül megfelelő indoklásnak az, hogy a többi tagállamban letelepedett jogkezelő szervezethez viszonyítva a díjbevételnek a beszedéssel, adminisztrációval és elosztással felmerülő költségekhez – és nem a szerzői jogi jogosultakhoz – rendelt aránya jelentősen magasabb, mivel nincs kizárva, hogy éppen a piaci verseny hiánya az, amely megmagyarázza ezt az eltérést. ( 52 ) Végezetül, a Bíróság a Tournier ítéletben kifejtette, hogy a beszedett díjak átfogó és átalányjellege a tisztességtelen árképzési gyakorlatok tilalmának fényében „kizárólag annyiban [kérdőjelezhető meg], amennyiben más módszerek a szerzők, zeneszerzők és zeneműkiadók érdekei védelmének jogszerű célját anélkül képesek megvalósítani, hogy megnövelnék a szerződések kezelésével és a védelmet élvező zeneművek hasznosításával kapcsolatban felmerülő kiadásokat.” ( 53 ) |
42. |
A Bíróság a 2008. december 11‑i Kanal 5 és TV 4 ítélet ( 54 ) (a továbbiakban: Kanal 5 ítélet) alapjául szolgáló ügyben – amelyben a svéd jogkezelő szervezet, vagyis a STIM által a szerzői jogi oltalom alatt álló zeneművek sugárzásával kapcsolatban alkalmazott díjrendszer tisztességtelen jellegét vitatták – a Tournier ítéletben már megállapított elv alkalmazásával kifejti, hogy a televíziós műsorszolgáltató társaságok bevételei alapján meghatározott, önmagukban véve jogszerű díjak ( 55 ) is lehetnek visszaélésszerűek, ha „van olyan más módszer, amely lehetővé teszi e művek, valamint a közönség pontosabb beazonosítását és számszerűsítését, és e módszer anélkül alkalmas ugyanazon törvényes cél – vagyis a szerzők, zeneszerzők és zeneműkiadók érdekeinek védelme – elérésére, hogy növelné a szerződések kezelésének és a védett zeneművek felhasználása ellenőrzésének költségeit” ( 56 ). |
43. |
A 2014. február 27‑i OSA ítéletben ( 57 ) (a továbbiakban: OSA ítélet) a Bíróság ismételten felhozza és egyidejűleg alkalmazza a Tournier ítéletben és a Kanal 5 ítéletben követett két megközelítést. Ennek megfelelően a Bíróság megállapítja, hogy egyrészt az ilyen jogkezelő szervezet esetében az általa nyújtott szolgáltatásokra a más tagállamokban alkalmazott díjaknál érzékelhetően magasabb díjak alkalmazása – feltéve, hogy a díjak mértékének összehasonlítását egységes alapon végezték – az EUMSZ 102. cikk szerinti erőfölénnyel való visszaélés jelének minősül, másrészt pedig a gyakorlatban ilyen visszaélésnek minősülhet a nyújtott szolgáltatás gazdasági értékével észszerű kapcsolatban nem álló, túlzott mértékű díj alkalmazása. ( 58 ) |
44. |
Végül, a Bíróság a fentiekben már többször említett, közelmúltbeli AKKA kontra LAA ítéletben megerősítette, hogy a valamely közös jogkezelő szervezet díjszabásai esetlegesen túlzott jellegének meghatározását szolgáló, a Tournier ítéletben és a Lucazeau ítéletben alkalmazott, az objektív, helyénvaló és ellenőrizhető kritériumok alapján kiválasztott más – az adott ügyben szomszédos ‑ tagállamokban alkalmazott díjszabásokkal történő összehasonlításon alapuló módszer, amennyiben az összehasonlítást egységes alapon és – szükség szerint – a vásárlóerő‑paritási (PPP) index figyelembevételével végzik el – a United Brands‑teszt érvényes alternatívájának minősül. ( 59 ) |
45. |
Az AKKA kontra LAA ítéletet olvasva felmerülhet a kérdés, hogy a Bíróság véglegesen olyan kizárólagos elemzési módszerként kívánta‑e meghatározni a referencia‑tagállamokban alkalmazott díjszabásokkal történő összehasonlítást, amely minden olyan esetben alkalmazható, amelynek tárgyát a zeneműveken fennálló szerzői jogok közös kezelését végző szervezet által alkalmazott díjszabás túlzott jellegének vizsgálata képezi. Bár erre utal a szóban forgó ítélet rendelkező részének szövege és az a körülmény is, hogy a Bíróság tartózkodott attól, hogy a Kanal 5 ítéletre hivatkozzon, ezt a következtetést nem támasztja alá az ítélet indokolása, amelyből kitűnik, hogy a Bíróság inkább az alapeljárás körülményei és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megfogalmazása miatt helyezte középpontba ezt az elemzési módszert, mintsem hogy ez egy tudatos állásfoglalás lett volna. |
46. |
Úgy vélem egyébiránt, hogy ez a választás nem megfelelő. Először is, amint azt már megjegyeztem, minden elemzési módszernek vannak hátrányai. Közelebbről, ahogyan arra Jacobs főtanácsnok már rámutatott a Tournier ügyre vonatkozó indítványában, ( 60 ) a más tagállamokban meghatározott díjszabásokkal való összehasonlítás nehézsége abban a tényben áll, hogy objektív összehasonlítási módszert kell találni, ami a nemzeti szabályozások eltérő voltára, valamint a különböző közös jogkezelő szervezetek által alkalmazott számítási és beszedési módszerek közötti különbségekre tekintettel nem egy egyszerű művelet. Nagyobb általánosságban, ahogyan azt Wahl főtanácsnok is kiemelte az AKKA kontra LAA ügyben, „a földrajzi [összehasonlításokban] az olyan tényezők, mint – csupán néhányat említve – a nemzeti adók, a nemzeti munkaerőpiac jellemzői és a helyi fogyasztói igények, jelentős mértékben befolyásolhatják az érintett termék vagy szolgáltatás fogyasztói árát”. Másodsorban, azt is meg kell még határozni, hogy miként kell eljárni abban az esetben, ha egységes alapon nem végezhető el az összehasonlítás, például akkor, ha a referencia‑tagállamokban nem létezik hasonló díjszámítási módszer, és abban az esetben is, ha – ahogyan az a jelen ügyben a belga kormány által az észrevételeiben rendelkezésre bocsátott adatokból láthatólag kitűnik – az összehasonlítás azzal az eredménnyel jár, hogy a jogkezelő szervezet által alkalmazott díjszabások alacsonyabbak a referencia‑tagállamokban alkalmazott díjszabásoknál. Végső soron nem zárható ki, hogy ha a különböző tagállamokban alkalmazott díjszabások összehasonlításának kizárólagos vagy döntő jelentőséget tulajdonítanak a jogkezelő szervezetek díjszabásai esetlegesen túlzott természetének megítélése során, az elősegítheti a közös jogkezelőknek az árak összehangolására irányuló összejátszását. |
47. |
Mindezen okok miatt célszerűbbnek gondolom, hogy a zeneműveken fennálló szerzői jogok közös kezelését végző szervezetek által alkalmazott díjszabások esetlegesen tisztességtelen jellegének vizsgálatát a leginkább releváns, az egyes konkrét esetek körülményei alapján meghatározott egy vagy több módszer alkalmanként történő kiválasztásával kell elvégezni. |
48. |
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés két részét a fent ismertetett elvek és az eddig tett megfontolások alapján kell megvizsgálni mindkét részében. |
3. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés második részéről
49. |
A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésének második részével – amelyet célszerű elsőként megvizsgálni – lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy erőfölénnyel való visszaélés áll‑e fenn, ha a valamely tagállamban de facto monopolhelyzetben lévő szerzői jogi közös jogkezelő szervezet olyan díjszabási modellt alkalmaz zenei rendezvények szervezőivel szemben a zeneművek nyilvánossághoz való közvetítésének jogát illetően, amely többek között az üzleti forgalmon alapul, és „amely alapján a jogdíjak külső tényezőktől, például a belépődíjtól, az ételek és italok árától, a fellépő művészekre szánt költségvetéstől és az egyéb elemekre, például a dekorációra szánt költségvetéstől is függenek”. |
50. |
Elöljáróban három szempontot kell tisztáznom. |
51. |
Először is, bár a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megfogalmazásában „üzleti forgalmon alapuló” díjszabási struktúrára hivatkozik, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és az iratanyagból kitűnik, a tárgyaláson pedig megerősítést nyert, hogy a 211‑es díjszabásban az azon esetre előírt degresszív mértéket, amikor nem az alapdíjszabást érvényesítik, alternatív módon a művészekre szánt költségvetésre, vagyis a művészek rendelkezésére bocsátott összegnek megfelelő kiadási tételre, vagy a bevétel olyan részére alkalmazandó, amely nem a rendezvény teljes bevételének, hanem csak a (a szponzoroknak felkínált jegyeket ( 61 ) is magában foglaló) jegyértékesítésből származó bevételnek felel meg. |
52. |
Másodsorban, habár az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés második részének megfogalmazása e tekintetben nem világos, az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolásából kitűnik, hogy a SABAM díjszabásának tisztázandó elemét az képezi, hogy a bevételeknek a jegyértékesítésből származó bruttó bevétellel megegyező részét úgy alkalmazták számítási alapként, hogy nem vették figyelembe e bevétel azon részét, amely nem a közös jogkezelő szervezet szolgáltatásától függ, és nem tették lehetővé a zenéhez kifejezetten nem kapcsolódó kiadások levonását. |
53. |
Harmadsorban, a kérdést előterjesztő bíróság nem arra keresi a választ, hogy a SABAM által alkalmazott számítási módszer e szempontja azért minősül‑e visszaélésszerűnek, mivel túlzott mértékű díjak kikötését eredményezi, hanem arra kíván választ kapni, hogy azért minősül‑e visszaélésszerűnek e szempont, mivel nincs kellő kapcsolat a SABAM által nyújtott szolgáltatás és az általa követelt díjazás között. Következésképpen nem önmagában a beszedett díjak mértéke, hanem általánosabban e díjak számítási módszere, vagyis a 211‑es díjszabás struktúrája és az a kapcsolat képezi – legalábbis közvetlenül – a vita tárgyát, amelynek létrehozását e struktúra teszi lehetővé a SABAM által ténylegesen nyújtott szolgáltatással. |
54. |
E tekintetben már most célszerű megállapítani, hogy valamely vállalkozásnak – még ha erőfölényben van is – lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy saját érdekeit kövesse, és e célból – főszabály szerint – szabadon választhatja meg az azt a számítási módszert, amelyet a legalkalmasabbnak tart az általa kínált termékekért vagy szolgáltatásokért kért ellenérték meghatározására. Következésképpen nem a Bíróság, illetve a nemzeti bíróságok vagy versenyhatóságok feladata megállapítani az alkalmazandó számítási módszert, azok feladatát egyedül annak ellenőrzése képezi, hogy a konkrétan alkalmazott módszer ne sértse az EUMSZ 102. cikkben előírt tilalmakat, és különösen ne vezessen tisztességtelen árak alkalmazásához. |
55. |
A W.W előadja, hogy a 211‑es díjszabást az olyan hagyományos zenei fesztiválokra alakították ki, amelyek kínálatát és vonzerejét az élőzene képezi. A Tomorrowlandhez hasonló rendezvények viszont „egyedülálló és globális” élményt kínálnak a nézők számára. különösen a nem pusztán a színpadot, hanem a rendezvény teljes helyszínét egy „képzeletbeli világgá” változtató dekorációra fordított figyelem, a személyzet tagjai által viselt jelmezek, az olyan látványelemek, mint a fényjáték, az optikai effektusok vagy a tűzijáték, a gasztronómia, valamint a kínált szolgáltatásoknak a helyszínen tartózkodás előtt, alatt és után kínált sokfélesége által. A WCD hasonlóképpen kiemeli az által szervezett rendezvény sajátos jellegét és a W.W‑hez hasonlóan előadja, hogy a jegyeladásokból származó bevétel elsődlegesen a felhasznált zenei repertoártól független tényezőkhöz kapcsolódik. A W.W álláspontja szerint ebből az következik, hogy az ilyen típusú rendezvények az a tény, hogy a közös jogkezelő szervezet díjazása alapjának a bevételeket tekintik, önmagában is erőfölénnyel való visszaélésnek minősül. Ezzel szemben a WCD szerint az a tény a visszaélésszerű, hogy a bruttó bevételből nem vonhatók le a zenéhez nem kötődő kiadások, amelyek közül egyesek – például a környezetvédelmi vagy biztonsági előírások betartásával kapcsolatos kiadások – folyamatosan növekednek. A W.W és a WCD álláspontja szerint a művészekre szánt költségvetés sem minősül megfelelő számítási alapnak. |
56. |
A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján ( 62 ) valamely ár az EUMSZ 102. cikk második bekezdésének a) pontja alapján nem minősülhet tisztességtelennek, ha észszerű kapcsolatban áll az erőfölényben lévő vállalkozás által nyújtott szolgáltatás gazdasági értékével. A jelen ügyben ez a szolgáltatás abban áll, hogy a fesztiváljellegű rendezvények során a nyilvánossághoz való közvetítés céljából szerzői jogvédelem alatt álló zeneműveket bocsátanak a felhasználók rendelkezésére. |
57. |
A fentieknek megfelelően a United Brands‑teszt – legalábbis közvetetten – azt sugallja, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás termékének vagy szolgáltatásának értékét az előállítási költségekből kiindulva kell meghatározni. Márpedig, még ha a közös jogkezelés költségei számszerűsíthetők is, rendkívül nehéz, ha egyenesen nem lehetetlen valamely olyan szellemi termék előállítási költségeinek meghatározása, mint egy zenemű. A United Brands‑tesztben szereplő kritérium tehát alkalmatlan a közös jogkezelő szervezet által a felhasználók számára nyújtott szolgáltatás gazdasági értékének meghatározására. |
58. |
Az ilyen szolgáltatás, és a jelen ügyben a SABAM által a fesztiválszervezőknek nyújtott szolgáltatás gazdasági értékét tehát egyrészt a közös jogkezelés, másrészt pedig a szerzői jog jellemzőinek figyelembevételével kell meghatározni. ( 63 ) |
59. |
Az első szempontot illetően, az említett gazdasági érték jelentős részét azon tény alkotja, hogy a fesztiválszervezők nem kötelesek arra, hogy egyenként keressék meg az általuk lejátszani kívánt művek szerzői jogi jogosultjait a célból, hogy e jogosultak mindegyikével tárgyalásokat folytassanak a nyilvánossághoz való közvetítés engedélyezése érdekében, hanem a közös jogkezelő szervezet személyében egyetlen közvetítőjük van. A SABAM más közös jogkezelő szervezettel kötött kölcsönösségi megállapodásai ezenfelül egyetlen engedély által a külföldi szervezetek repertoárjaihoz való hozzáférést is lehetővé teszi. A közös jogkezelési rendszerek létezése nem csak nyilvánvaló idő‑ és erőforrás‑megtakarítást jelent, hanem az az olyan társaságok által szervezetthez hasonló rendezvények megvalósíthatóságának is szükséges feltételét képezi, mint a W.W és a WCD. |
60. |
A második szempontot illetően, a fesztiválszervezők rendelkezésére bocsátott zeneművek gazdasági értéke attól a bevételtől függ, amelyek elérését azok lehetővé teszik (vagy előreláthatólag lehetővé teszik). Ahogyan azt Trstenjak főtanácsnok a Kanal 5 ügyre vonatkozó indítványában ( 64 ) kiemelte, teljesen megszokott az, hogy a szerzői jogok licencbe adásáért olyan licencdíjat kérnek, amely az azzal a termékkel elért forgalom egy részét teszi ki, amelynek az előállításához a szerzői jogot igénybe vették. Az alapul szolgáló elgondolás az, hogy egy szerző kapjon észszerű részt abból a forgalomból, amelyet a műve felhasználásával értek el. |
61. |
Ez az elgondolás a Bíróság fent hivatkozott azon állandó ítélkezési gyakorlatában is megjelenik, amely szerint a valamely közös jogkezelő szervezet által díjazásnak a felhasználó árbevétele alapján, a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek nyilvánossághoz való közvetítéséért történő beszedését a szerzői jog szokásos hasznosításának kell tekinteni. ( 65 ) A felhasználó árbevétele alapján meghatározott díjazások tehát főszabály szerint észszerű kapcsolatban állnak a nyújtott szolgáltatás gazdasági értékével. ( 66 ) |
62. |
Nyilvánvaló, hogy az olyan rendezvény árbevétele, mint egy zenei fesztivál, ( 67 ) többé‑kevésbé a szerzői jogvédelem alatt álló művek nyilvánossághoz való közvetítésétől eltérő olyan tényezőktől függ, mint – többek között ‑ a fellépők hírneve, a helyszín, a dekoráció, a világítás, a rendezvénnyel párhuzamosan kínált szolgáltatások vagy magának a rendezvénynek a népszerűsége, mind olyan tényező, amelyek nagyrészt (ha nem is kizárólagosan) a szervezők erőfeszítéseitől függenek, és amelyek a közös jogkezelő szervezetnek fizetendő díjakhoz kapcsolódó költségektől független kiadásokat keletkeztetnek, és amelyek – többé‑kevésbé nyilvánvalóan – nincsenek közvetlen kapcsolatban a közös jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatással. |
63. |
Mindazonáltal, az említett tényezők jelentőségének kisebbítése nélkül, először is tagadhatatlannak tűnik számomra, hogy – bár végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata az ügy érdemi elbírálása – a zene minősül az alapeljárásokban az alperesek által kínált „termék” fő összetevőjének, valamint a rendezvény által megcélzott nyilvánosság egy helyre vonzása elsődleges tényezőjének. Másodsorban kiemelem, hogy árbevételen alapuló díjazási rendszert akkor is szoktak alkalmazni a szerzői jogok, általánosabban pedig a szellemi alkotások joga területén, ha az a szerzői jog, amelynek gyakorlására engedélyt adtak nem alapeleme annak a készterméknek, amelynek létrehozását lehetővé teszi. ( 68 ) Harmadsorban, – amint az kifejtésre került – a Bíróság a Kanal 5 ítéletben a szóban forgó díjszabási rendszert a televíziós csatornákhoz hasonló olyan felhasználók vonatkozásában is elfogadta, amelyek árbevétele, akár jelentős részben is, a védett zeneművek felhasználásától eltérő tényezőktől függhet. ( 69 ) Negyedsorban, számomra úgy tűnik, hogy az alperesek által az alapeljárásokban felhozott érvek általánosságban különböző típusú, a diszkókhoz hasonló olyan intenzív zenefelhasználókra is vonatkozhatnak, amelyek sikere nagyrészt a zenéhez nem kapcsolódónak minősíthető olyan tényezőktől függ, mint például a dekoráció, a világítás, a helyszín, a fogyasztás minősége, az ügyfélkörtől, a DJ ismertsége stb. Végül és mindenekfelett, ahogyan azt a SABAM helytállóan megjegyezte, pusztán az a tény, hogy a zenén kívüli más tényezők is közrejátszanak a W.W és a WCD által szervezetthez hasonló rendezvényekre szóló jegy megvásárlására vonatkozó döntésben, önmagában nem fosztja meg a szerzői jogvédelem alá eső zeneművek rendelkezésre bocsátásának gazdasági értékéhez való kapcsolódástól az olyan díjszabási struktúrát, amely a jegyértékesítésből származó bevételeket veszi alapul a díjazások kiszámításához. |
64. |
Egyébiránt arra is rá kell mutatnom, hogy a 211‑es díjszabás – amelyet, amint azt a SABAM is helyesen jogosan megjegyezte, a maga egészében kell értékelni – különböző elemei arra irányulnak, hogy mérsékeljék az árbevételen alapuló díjmeghatározás hatásait, és bizonyos módon lehetővé teszik azon körülmény figyelembevételét, hogy a bevételek nagysága nem kizárólag vagy nem szükségszerűen függ egyenes arányban a zene értékétől. |
65. |
Mindenekelőtt, amint már fentebb kifejtettem, az alapeljárások alperesei által szervezett rendezvények elért árbevételének csak egy része, és nem az egésze származik a jegyek értékesítéséből. E tekintetben rámutatok arra, hogy a SABAM – anélkül, hogy ez utóbbiak kifogásolták volna – a tárgyaláson kifejtette, hogy az őt megillető díjak meghatározása céljából figyelembe vett bevételrész a teljes elért árbevételnek mintegy 35%‑át teszi ki a Tomorrowland esetében, illetve mintegy 50%‑át a Wecandance esetében. Másodsorban, a jegyértékesítésből származó bevételnek vagy a művészeknek szánt költségvetésnek megfelelő alapösszegek 8 (vagy 9) sávra vannak osztva, amelyekre 2,5%‑tól 6%‑ig terjedő, sávosan csökkenő díjmérték vonatkozik. Ily módon az alapösszeg SABAM‑ot megillető díjaknak megfelelő hányada ezen összeg növekedésével párhuzamosan csökken. Harmadsorban, az így meghatározott díjakra olyan engedményrendszer vonatkozik, amely – jóllehet csak átalány jelleggel – lehetővé teszi a SABAM rendezvény alatt ténylegesen lejátszott repertoárja terjedelmének a figyelembevételét. Végezetül, a SABAM a tárgyaláson – ismételten csak anélkül, hogy az alapeljárások alperesei ezt cáfolták volna – arra hivatkozott, hogy az ilyen rendezvényekre vonatkozó sávosan csökkenő díjmérték (6%) maximális értékből indul ki, amely alacsonyabb, mint a hasonló rendezvények, például a koncertek esetében (8%). ( 70 ) |
66. |
Álláspontom szerint a rendezvény árbevétele alapján meghatározott díjakhoz hasonlóan a művészeknek szánt költségvetésből kiindulva meghatározott díjak is főszabály szerint – az alapeljárás alpereseinek állításával ellentétben – észszerű kapcsolatban állnak a SABAM által nyújtott szolgáltatás gazdasági értékével, mivel e költségtétel közvetlenül utalhat arra, hogy a rendezvény megszervezésében mekkora jelentőséggel bír a védett zeneművek nyilvánossághoz való közvetítésével kapcsolatos elem. |
67. |
A fentiekre figyelemmel az a puszta tény, hogy a SABAM által alkalmazott díjszabási rendszer a repertoárjába tartozó zeneművek nyilvánossághoz való közvetítéséért járó díjazások számításához a nyilvánossághoz való közvetítést magában foglaló rendezvényen elért árbevételnek egy hányadát vagy részét, illetve vagylagosan a művészeknek szánt költségvetést veszi alapul, önmagában nem minősül tisztességtelen árak fennállására utaló jelnek, és – ellentétben azzal, amit az alapeljárások állítanak – még kevésbé teszi lehetővé az ilyen visszaélés fennállásának megállapítását. |
68. |
Úgy vélem, főszabály szerint ugyanez vonatkozik arra a körülményre, hogy a jegyértékesítésből származó bevétel egy része vagy a művészeknek szánt költségvetés alapján meghatározott alapösszegekből nem vonhatók le „a zenéhez közvetlenül nem kapcsolódó” kiadások. Eltekintve attól a ténytől, hogy rendkívül nehéz annak értékelése, hogy a szóban forgó rendezvények természetére figyelemmel mely kiadások minősíthetők a zenével közvetlenül kapcsolatban nem álló kiadásoknak (ilyeneknek minősíthetők‑e például azok, amelyek a hangminőség biztosítására irányulnak, a világításra vonatkozók pedig nem?), az ilyen kiadásoknak a számítás alapjául szolgáló bevételrészre (a jelen ügyben a jegyértékesítésből származó bevételekre) gyakorolt hatása a rendezvény szervezői által elhatározott allokációtól, tehát olyan elemektől függ, amelyek kívül esnek a SABAM ellenőrzési körén. Ezenfelül rámutatok arra, hogy a Bíróság a Basset ítéletben és a Tournier ítéletben a bruttó árbevételen alapuló díjazási rendszerek jogszerűségét állapította meg. Hasonlóképpen, a Kanal 5 ítélet alapjául szolgáló ügyben a STIM az őt megillető díjazásokat a nagyközönségnek szánt műsorok sugárzásából, másodlagosan pedig a reklámtevékenységből és/vagy az előfizetési szerződésekből származó bevételekből kiindulva határozta meg, és azokból csak bizonyos kiadásokat vont le. ( 71 ) |
69. |
Mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróság feladata a releváns körülmények összességének alapján annak értékelése, hogy a 211‑es díjaszabás alkalmazása, mivel a díjak számításához a jegyértékesítésből származó bevételt, illetve vagylagosan a művészeknek szánt költségvetést veszi alapul, és csak egyes meghatározott költségeket engedi levonni abból, tisztességtelen árak alkalmazásához vezethet‑e. |
70. |
Mindazonáltal e bíróságnak a célból, hogy meg tudjon győződni a túlzott mértékű árak esetleges fennállásáról, amint az a jelen indítvány 29–38. pontjából is kitűnik, a SABAM által a 211‑es díjszabás alkalmazásával beszedett díjak mértékét össze kell hasonlítania azzal a referenciaárral, amelyet a rendelkezésére álló, az általa vizsgált ügy sajátos körülményeinek összessége alapján leginkább relevánsnak bizonyuló elemzési módszerek alapján kell meghatározni. E díjak túlzott mértéke akkor lenne bizonyítottnak tekinthető, ha az említett összehasonlításból az következne, hogy jelentős és állandó eltérés van az említett díjak és a figyelembe vett referenciaár között, és ez az eltérés objektíve nem igazolt. |
71. |
Az elemzés e szakaszának mellőzése lényegében annak elismerését jelentené, hogy azoknak a díjaknak az egyik számítási módszere, amelyeket valamely erőfölényben lévő vállalkozás az általa kínált termékekért vagy szolgáltatásokért követel, önmagában is túlzott mértékű árak kikötéséhez vezet, ezen árak tényleges szintjétől függetlenül. Márpedig, néhány kivételes esettől eltekintve, ez az eljárási mód véleményem szerint módszertani szempontból helytelen, konkrétan pedig azzal a paradox eredménnyel járhat, hogy akkor is megfoszt valamely vállalkozást attól a szabadságától, hogy egy bizonyos számítási módszert alkalmazhasson, ha e módszer alkalmazása olyan árakhoz vezet, amelyek nem haladják meg a versenyképes szintet. |
72. |
Azon elemzési módszerek között, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság figyelembe vehet, ha a fent említett indokok alapján kizárja az áraknak és az előállítási költségeknek az United Brands‑tesztben előírt elemzését és a SABAM de facto monopolhelyzetére tekintettel pedig a versenytársak által alkalmazott árakkal való összehasonlítást, elsősorban a Bíróság által az AKKA kontra LAA ítéletben meghatározott kritériumok mentén elvégzendő földrajzi összehasonlítást említeném. Ezenfelül, jóllehet a tárgyaláson kiderült, hogy a SABAM nem módosította jelentős mértékben a repertoárjába tartozó zeneműveknek a fesztiválszervezők rendelkezésére bocsátásáért igényelt díjak szintjét, ( 72 ) relevánsnak bizonyulhat egy olyan történeti elemzés elvégzése, amely lehetővé teszi az alapeljárások alperesei által konkrétan megfizetett díjak alakulásának dinamikus szemléletét. Ebből a szempontból nem zárom ki, hogy az a tény, miszerint egyes kiadások – különösen a jogszabályi előírásokból eredő olyan kiadások, mint például a biztonsági és környezetvédelmi intézkedések alkalmazásához kapcsolódó kiadások –növekedését, amennyiben az bizonyított, és e kiadásoknak a közös jogkezelő szervezet díjszabásai számítási alapjának tekintett összegekre gyakorolt hatását, amennyiben az bizonyított, egyáltalán nem veszik figyelembe, a tisztességtelen árak fennállásának jele lehet, amennyiben az a díjazások mértékének ellentételezés nélküli jelentős növekedéséhez vezet a felhasználók terhére, és e növekedést a SABAM költségeinek növekedése nem igazolja. Végezetül, relevánsnak bizonyulhat a SABAM által a hasonló szolgáltatásokért beszedett díjakkal való összehasonlítás is, amely szolgáltatásokat, amennyiben lehetséges, egy olyan vizsgálat keretében kell objektív kritériumok alapján meghatározni, amelynek elvégzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata. |
4. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés első részéről
73. |
A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés első részében lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy erőfölénnyel való visszaélés áll‑e fenn, ha egy tagállamban de facto monopolhelyzetben lévő szerzői jogi közös jogkezelő szervezet olyan díjszabási modellt alkalmaz zenei rendezvények szervezőivel szemben a zeneművek nyilvánossághoz való közvetítésének jogát illetően, amelynek alapjául sávos átalánydíjszabás szolgál olyan díjszabás helyett, amely figyelembe veszi, hogy a közös jogkezelő szervezet által kezelt repertoár pontosan mekkora hányadot képvisel a rendezvényen lejátszott zenéből. |
74. |
Ami az alapeljárásokban ismét vita tárgyát képezi, az megint nem közvetlenül a díjazások mértéke, hanem az, hogy egy sajátos számítási módszer alkalmazása már önmagában véve is visszaélésszerű lehet, mivel nincs észszerű kapcsolatban a közös jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatással. |
75. |
A W.W és a WCD álláspontja szerint a Kanal 5 ítéletből és az OSA ítéletből az következik, hogy a közös jogkezelő szervezetek díjazásának meghatározása során figyelembe kell venni az e szervezetek repertoárjába tartozó művek tényleges felhasználását. E társaságok elsősorban arra hivatkoznak, hogy többféle olyan technika létezik, amelyek lehetővé teszik a ténylegesen lejátszott zeneművek pontos és hibalehetőség nélküli meghatározását, tehát a közös jogkezelő szervezet repertoárja ténylegesen lejátszott hányadának azonosítását. E társaságok elsősorban a DJ Monitor holland társaság által kifejlesztett programra utalnak. A szóban forgó technikák használata a SABAM számára nem von maga után járulékos költségeket, vagy legalábbis nem túlzott mértékben, mivel a SABAM‑nak egyébként is elemeznie kell a lejátszott művek jegyzékét a díjaknak a jogosultak közötti felosztása céljából. A SABAM nem ért egyet azon általános hatállyal, amelyet a W.W és a WCD által tulajdonít a Kanal 5 ítéletnek. Ez az ítélet kizárólag televíziós műsorszórókra, vagyis egy olyan ágazatban tevékenységet végző gazdasági szereplőkre vonatkozik, amelyben a zeneművek felhasználásának intenzitása változó, és nem a W.W‑hez és a WCD‑hez hasonló olyan gazdasági szereplőkre, amelyek rendezvényeinek középpontjában a zene áll. A SABAM szerint, bár a W.W és a WCD által fizetendő díjaknak a lejátszott zeneművektől függően változó hányad/rész alapján történő meghatározása célszerű, az olyan zenei rendezvények esetében, mint amelyek az alapeljárás tárgyát képezik, a díjazást továbbra is a bevétel rögzített százalékos arányában, vagy változó százalékos arányban, átalányjelleggel lehetne kifejezni. |
76. |
Az alapeljárás feleinek észrevételeire figyelemmel mindenekelőtt a Kanal 5 ítélet hatályát kell tisztázni, amelyet e felek eltérően értelmeznek. Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság a Kanal 5 ítéletben egyértelművé tette, hogy a televíziós műsorszolgáltató társaságok bevételei és a sugárzott zene alapján meghatározott díjak visszaélésszerű jelleget ölthetnek magukra, „ha van olyan más módszer, amely lehetővé teszi e művek, valamint a közönség pontosabb beazonosítását és számszerűsítését, és e módszer anélkül alkalmas ugyanazon törvényes cél – vagyis a szerzők, zeneszerzők és zeneműkiadók érdekeinek védelme – elérésére, hogy növelné a szerződések kezelésének és a védett zeneművek felhasználása ellenőrzésének költségeit” ( 73 ). |
77. |
Már megjegyeztem, hogy a Bíróság több alkalommal is megerősítette a védett zenei művek rendelkezésre bocsátásáért járó díjazás azon rendszerétnek jogszerűségét, amelyben a díjazás összegét a felhasználó árbevétele alapján határozzák meg, mégpedig mind azon felhasználók esetében, amelyek tevékenysége a zeneművek hasznosításától függ, mint például a Basset ítéletben és a Tournier ítéletben szereplő diszkók, mind pedig az olyan felhasználók esetében, mint a Kanal 5 ítéletben szereplő televíziós műsorszórók, amelyek vonatkozásában e hasznosítás intenzitása más tényezők függvényében változik. |
78. |
Ezt előrebocsátva kiemelem, hogy a Bíróság már a Tournier ítéletben is – éppen a diszkókhoz hasonló intenzív zenefelhasználók vonatkozásában, és az úgynevezett blankett licensing, vagyis az azon gyakorlat jogszerűségét megkérdőjelező összefüggésben, miszerint a felhasználó fix díjazás fejében a közös jogkezelő szervezet teljes repertoárjához hozzáférést kap, függetlenül attól, hogy ténylegesen mennyiben használja fel a védett zeneműveket ‑ kifejtette, hogy bár a beszedett díjak átfogó és átalányösszeg jellegéből önmagában nem következik a tisztességtelen árak tilalmának megsértése, mindazonáltal visszaélésszerű gyakorlat valósulhat meg abban az esetben, ha léteznek olyan alternatív módszerek, amelyek a szerzői jogi jogosult érdekeinek ugyanazon védelmét biztosítják járulékos költségek nélkül. ( 74 ) A Bíróság egyébiránt több alkalommal is megállapította, hogy a szerzői jogi jogosultnak és jogutódjainak védett zeneművek nyilvános előadása esetén jogos érdeke fűződik az őt megillető díjaknak a tényleges vagy valószínű előadások arányában történő kiszámításához. ( 75 ) Végezetül megállapítom, hogy – annak ellenére, hogy Trstenjak főtanácsnok egyértelműen megkülönböztette a televíziós műsorszórók helyzetét az intenzív zenefelhasználók helyzetétől, és csak a televíziós műsorszórók esetében nyilvánított jogellenesnek egy fix százalékos mértéken alapuló díjszámítási módszert – a Bíróság a Kanal 5 ítéletben a ténylegesen felhasznált zene alapján történő díjszámítás követelményét nem a televíziós műsorszórók természetével igazolta, hanem általánosabban az annak szükségességére vonatkozó indokkal, hogy biztosítani kell a díjazás és a szolgáltatás értéke közötti szükségszerű kapcsolatot, valamint a szerzői jogi jogosultak érdekeinek védelmét. ( 76 ) |
79. |
A fenti megfontolások alapján tehát a Bizottsággal együtt úgy vélem, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában immár megszilárdult elv az, hogy amennyiben az egyik tagállamban erőfölényben lévő közös jogkezelő szervezet jogosult a zeneművek előadásáért őt megillető díjak összegét a felhasználó bevétele alapján kiszámítani, és megállapíthatja, hogy e díjak ezen, a lejátszott zene mennyiségétől függően változó bevétel meghatározott százalékos arányának felelnek meg, amely arányt azonban átalányjelleggel számítanak ki, az ilyen számítási módszer mindazonáltal erőfölénnyel való visszaélést valósíthat meg abban az esetben, ha léteznek olyan alternatív módszerek, amelyek lehetővé teszik mind a lejátszott zeneművek, mind pedig a nézettség pontos meghatározását. E módszerek a szerzők, a zeneszerzők és a zeneműkiadók érdekeinek azonos védelmét kell, hogy biztosítsák, és nem vezethetnek a közös jogkezelő szervezet saját költségeinek túlzott mértékű növekedéséhez. Ezt az elvet azokra a felhasználókra kell alkalmazni, amelyek tevékenysége teljeskörűen vagy legnagyobb részt a zene hasznosításától függ, valamint azon felhasználók esetében is, amelyek tekintetében a szóban forgó hasznosítás mértéke kevésbé releváns és változó. |
80. |
Az nem vitatott, hogy a 211‑es díjszabás mind a tényállás megvalósulása idején alkalmazandó 1/3–2/3 szabályon alapuló változatában, mind pedig a 2018‑ban módosított, 10%‑os sávokon alapuló változatában a SABAM repertoárjának az e díjszabás által érintett rendezvényeken ténylegesen lejátszott hányada egy kisebb‑nagyobb pontossággal számított átalányösszegben történő meghatározását írja elő. A két változat közül az első alapján a teljes díjazás azzal a feltétellel volt csökkenthető, hogy a rendezvényszervezők által rendelkezésre bocsátott jegyzékben megjelölt művek legalább egy harmada nem tartozzon a SABAM repertoárjába. E küszöb alatt nem volt lehetséges semmiféle csökkentés. Mivel kizárólag abban az esetben nem kellett díjat fizetni, ha az említett jegyzékben a SABAM repertoárjába tartozó egyetlen mű sem szerepelt, főszabály szerint akárcsak a SABAM által védett művek közül egyetlen egynek a lejátszása is a teljes díjazás egy harmadának felszámítását vonhatta maga után. Ezenfelül, ha a SABAM repertoárjába tartozó zeneműveknek pontosan egy harmadát vagy két harmadát tervezték a rendezvényszervezők lejátszani, a SABAM a díjszabás két harmadát, illetve a teljes díjat számlázta ki. A díjazás második változata alapján a három 33%‑os sáv helyére 10 darab 10%‑os sáv került, így tehát a SABAM repertoárjába tartozó ténylegesen lejátszott zeneművek hányadához képest csökkentek a különbségek, noha a szóban forgó hányadot továbbra is átalányösszegben határozzák meg. |
81. |
A fent említett Tournier ítéletből és Kanal 5 ítéletből következő ítélkezési gyakorlat alapján a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a tényállás körülményeinek összességére figyelemmel megvizsgálja, hogy i. léteznek‑e olyan módszerek, amelyek lehetővé teszik a rendezvény során lejátszott, a SABAM által védett zeneművek pontosabb meghatározását (mivel a SABAM a díjakat a jegyértékesítésből származó bevétel alapján szedi be, a nézettség meghatározásának kérdése nem vetődik fel), ii. ezek a módszerek a ugyanazt a védelmet biztosítják‑e a szóban forgó zeneművek szerzői jogi jogosultjainak érdekei tekintetében, és iii. e módszerek alkalmazása nem növeli‑e túlzott mértékben a SABAM költségeit, különösen a szerződések kezelésének és a védett zeneművek felhasználása ellenőrzésének vonatkozásában. |
82. |
Azon releváns körülmények közé, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell venni a fenti pontok közül az első értékelésének céljából, véleményem szerint a következők tartoznak: i) a ténylegesen felhasznált zeneművekre és az alkalmazott technológiákra vonatkozó adatok hozzáférhetősége, ( 77 ) ii. ezen adatok és technológiák megbízhatósága, ( 78 ) és iii. az ezen adatokhoz való hozzáféréshez szükséges idő. ( 79 ) A W.W és a WCD által megemlített digitális technológiák megbízhatóságát illetően – a kérdést előterjesztő bíróság vizsgálatának fenntartása mellett – kiemelem, hogy a SABAM az írásbeli észrevételeiben jelezte, hogy az alapügyben szóban forgó fesztivál 2015. évi és a 2016. évi rendezvényei során használt program a lejátszott számok mintegy 8%‑át nem ismerte fel, e technológiák nehezen ismerik fel az összemixelt műveket, és egyébként élőzene esetén nem használhatók. |
83. |
A kérdést előterjesztő bíróságnak a jelen indítvány 81. pontjában megjelölt második szempont vizsgálata során a SABAM által alkalmazott díjszámítási módszer előnyeit és hátrányait kell értékelnie, figyelembe véve e díjak számlázásának körülményeit is. Számomra úgy tűnik, hogy e tekintetben a következő három tényező különösen releváns. Először is, meg kell vizsgálni, hogy az összes felhasznált zenéhez viszonyítva mekkora hányadot képvisel a SABAM repertoárjába tartozó zeneműveknek az alapeljárásokban szóban forgó rendezvényeken rendszerint lejátszott hányada. Ugyanis nem zárható ki, hogy – az egymással szembenálló érdekekre tekintettel – az átalánymódszer mindenképpen előnyösebb abban az esetben, ha az ilyen típusú rendezvényeken lejátszott művek szinte mindegyike a jogkezelő szervezet repertoárjába tartozik. E tekintetben megjegyzem – továbbra is a kérdést előterjesztő bíróság általi vizsgálat fenntartása mellett –, hogy a SABAM az írásbeli észrevételeiben megerősítette – anélkül, hogy ezt a W.W vagy a WCD cáfolta volna –, hogy az e társaságok által szervezett fesztiválokon lejátszott zene hozzávetőleg 80–90%‑a a repertoárjába tartozik. Másodsorban azt kell meg vizsgálni, hogy az alternatív módszerek használata milyen hatással van a díjak beszedésének sebességére. Előfordulhat ugyanis – ahogyan arra a SABAM is rámutat –, hogy a lejátszott művek téves felismerése miatt olyan viták alakulnak ki a közös jogkezelő szervezet és a rendezvény szervezője között, amelyek e jogok tulajdonosainak hátrányára késleltetik a díjazás beszedését. ( 80 ) Harmadsorban azt kell megvizsgálni, hogy a SABAM által (két változatban) elfogadott sávos átalánydíjrendszer mellőzése milyen esetleges hatást gyakorol a jogosultak érdekeire a SABAM által alkalmazott díjfelosztási rendszer és a SABAM költségszerkezete fényében. |
84. |
A jelen indítvány 81. pontjában utolsóként megjelölt, költségekkel kapcsolatos szempontot illetően rámutatok arra, hogy – a Tournier ítéletben használt megfogalmazástól eltérően, amely láthatóan kizárta a szervezet kezelési és ellenőrzési költségeinek mindennemű növekedését – a Kanal 5 ítélet megállapította, hogy egy olyan számítási módszer használata, amely lehetővé teszi a lejátszott zeneművek pontos meghatározását, nem vonhatja maga után e költségek „aránytalan” növekedését. ( 81 ) Amennyiben tehát az ilyen rendszerre való áttérés növelheti a SABAM költségeit, e növekedésnek mérsékeltnek kell lennie, és azt lehetőleg ellensúlyozni kell a zenei rendezvények szervezői számára biztosított előnyökkel. A túlzott mértékű növekedés ugyanis a jogosultak és a jogutódjaik által beszedett díjak szintjén is hatásokkal járhat, csökkentve azokat. Az alapeljárásban a W.W és a WCD arra hivatkozik, hogy a zeneművek felismerését szolgáló digitális technikák alkalmazásának a SABAM által relevánsnak minősített költségeit ők maguk viselik, tehát nem okoznak többletköltségeket a SABAM számára. Ha e körülmény megerősítést nyer, ( 82 ) már csak a SABAM repertoárjának meghatározására vonatkozó esteleges tévedésekkel vagy jogvitákkal kapcsolatban keletkezett, a SABAM által írásbeli észrevételeiben említett költségek nagyságát kell megvizsgálni. A SABAM azon érve ellenben, miszerint csak néhány zeneirendezvény‑szervező képes az új digitális technika alkalmazásával járó költségeket viselni, és a többiek esetében e költségek rá hárulnának, számomra nem tűnik döntő érvnek, mivel semmi nem tiltja a SABAM számára, hogy az ügyfelek különböző kategóriáira eltérő számítási módszereket alkalmazzon, amennyiben e különbségtétel igazolt és nem hátrányosan megkülönböztető jellegű. |
85. |
Amennyiben a jelen indítvány 81. pontjában megjelölt vizsgálatok eredménye pozitív, a SABAM díjazási struktúrája sértheti a tisztességtelen árak és feltételek kikötésének az EUMSZ 102. cikk második bekezdése a) pontja szerinti tilalmát. Az olyan díjszabási struktúra ugyanis, amely a védett zeneművek tényleges használatát figyelembe nem vevő átalányjellegű sávokon alapul, amennyiben lehetőség van a felhasználás (és a nézettség) pontos (vagy pontosabb) meghatározására, azzal a következménnyel jár, hogy az e társaság által beszedett díjak egy – kisebb vagy nagyobb – része nem felel meg valamely ténylegesen nyújtott szolgáltatásnak. ( 83 ) |
86. |
Mindazonáltal nem gondolnám, hogy a Bíróság a Tournier ítéletben és a Kanal 5 ítéletben egy olyan automatizmust kívánt létrehozni, amelynek alapján egy ilyen díjszabási struktúra elfogadása – az ezekben az ítéletekben részletezett körülmények között és a közös jogkezelő szervezet által hivatkozott igazolások hiányában – szükségszerűen tisztességtelen árazás fennállásnak megállapításához vezet. |
87. |
Ahogyan azt már fentebb, a jelen indítvány 70. és 71. pontjában megjegyeztem, egy erőfölényben lévő vállalkozás által kínált termékekért vagy szolgáltatásokért járó díjak meghatározott számítási módszerének elfogadása önmagában nem teszi lehetővé a túlzott mértékű árak fennállásának feltételezését, hanem azt az ezen árak szintjének és egy referenciaárnak az összehasonlító elemzésével kell alátámasztani. |
88. |
Ez az összehasonlító elemzés csak abban az esetben nem szükséges, ha felmerül az, hogy a szóban forgó számítási módszer alkalmazása konkrétan az ár és a kínált szolgáltatás gazdasági értéke közötti minden észszerű kapcsolat kizárásához vezet. |
89. |
Ennek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Azon összehasonlító módszereket illetően, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság alkalmazhat az alapeljárásokban, a jelen indítvány 72. pontjára utalok. |
V. Végkövetkeztetés
90. |
A fenti megfontolások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Ondernemingsrechtbank Antwerp (antwerpeni cégbíróság, Hollandia) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdésre a következőképpen válaszoljon: „Az EUMSZ 102. cikk második bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy egy tagállamban de facto monopolhelyzetben lévő szerzői jogi közös jogkezelő szervezet nem él vissza az erőfölényével, ha pusztán amiatt köt ki tisztességtelen árakat, hogy olyan díjszabási struktúrát alkalmaz, amelynek alapján a repertoárjába tartozó védett zeneműveknek fesztiválokon a nyilvánossághoz való közvetítés céljából történő rendelkezésre bocsátásáért beszedett díjak egy sávosan csökkenő díjmértéknek a jegyértékesítésből származó bevételre vagy a művészeknek szánt költségvetésre történő alkalmazásával kerülnek meghatározásra, anélkül hogy lehetőség lenne a közös jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatáshoz közvetlenül nem kapcsolódó kiadások levonására, és amely a díjcsökkentés átalányjellegű sávokon alapuló rendszerét írja elő a célból, hogy figyelembe lehessen venni a zeneműveknek a fesztiválokon ténylegesen lejátszott hányadát. Mindazonáltal nincs kizárva, hogy az ilyen díjszabási struktúra alkalmazása tisztességtelen díjak kikötéséhez vezethet, különösen abban az esetben, ha van olyan más módszer, amely lehetővé teszi a ténylegesen lejátszott zeneművek pontosabb beazonosítását és számszerűsítését, és e módszer anélkül alkalmas ugyanazon törvényes cél – vagyis a szerzők, zeneszerzők és zeneműkiadók érdekeinek védelme – elérésére, hogy növelné a szerződések kezelésének és a védett zeneművek felhasználása ellenőrzésének költségeit. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az előtte folyamatban lévő ügyet jellemző körülmények összessége fényében értékelje azt, hogy teljesülnek‑e ezek a feltételek, és amennyiben ezen értékelésből igenlő válasz következik, annak vizsgálata, hogy a tisztességtelen díjak kikötését alátámasztják‑e további, különösen a más tagállamban alkalmazott és a vásárlóerő‑paritási index alapján korrigált díjszabásokkal való összehasonlításból, az ugyanazon jogkezelő szervezet által a múltban alkalmazott díjakkal való összevetésből, illetve az e szervezet által a hasonló szolgáltatások vonatkozásában kikötött díjazásokkal való összevetésből kikövetkeztetett jelek.” |
( 1 ) Eredeti nyelv: olasz.
( 2 ) A szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/26/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 84., 72. o.; helyesbítés: HL 2015. L 233., 8. o.).
( 3 ) Lásd különösen a 2014/26 irányelv (7), (8), (9) és (55) preambulumbekezdését.
( 4 ) Lásd a 2014/26 irányelv 1. cikkének első mondatát.
( 5 ) B. S./M. B., 2017. június 26.
( 6 ) Az iratanyagból kitűnik, hogy bár a 211‑es díjszabás egyes különböző változatai a „fesztivál” fogalmának eltérő meghatározását tartalmazták, e fogalom minden esetben több olyan koncert megszervezésére utalt, amelyet naponta legalább öt együttes vagy művész ad, és amelyen mindegyik a saját műsorával lép fel. Egyes esetekben közös tematikát és éves rendszerességet kértek.
( 7 ) Az iratanyagból kitűnik, hogy a művészekre szánt költségvetés fogalmát a 211‑es díjszabás 2014. évi és 2016. évi változata úgy határozta meg, hogy az a műsoruk előadásáért a művészek rendelkezésére bocsátott összeg. A 2017. évi változatban ez kiegészült a művészeknek megtérített világítás‑ és hangtechnikai kiadásokkal.
( 8 ) A 2017. évi változat kiegészült a tömegközlekedési kiadásokkal.
( 9 ) A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy a SABAM által a W.W‑vel és a WCD‑vel szemben indított kereseteket nem egyesítették, azokat azonban egyetlen határozattal bírálják el.
( 10 ) A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a SABAM és a W.W között már az első Tomorrowland fesztiválok esetében sem volt egyetértés a SABAM‑nak járó díjak mértékét illetően. Egy 2008. évi tranzakciót, és a 2011. évi és a 2014. évi fesztivállal kapcsolatos új jogvita felmerülését követően az antwerpeni bíróság 2015‑ben megalapozottnak nyilvánította a SABAM 2011. évi és 2013. évi Tomorrowland fesztivállal kapcsolatos kifizetési kérelmét. E határozatot követően a SABAM és a W.W 2015. július 30‑án újabb ügyletet kötöttek az ezen előbbinek a 2011. évi és a 2013. évi fesztivál mellett a 2014. évi fesztivállal kapcsolatban is járó díjakat illetően. Elsősorban abban állapodtak meg, hogy a 2014. évi fesztiválhoz kapcsolódó összeg 2/3‑át közvetlenül a SABAM részére kell megfizetni, míg az összeg 1/3‑át bankszámlán zárolják egészen addig, míg döntés nem születik azon jogvitában, amely időközben a SABAM repertoárjának a 2014. évi fesztiválon felhasznált százalékos mértékével kapcsolatban kezdődött. Ami a 2015. évi és a 2016. évi fesztiválokat illeti, bár a W. W. először elfogadta a SABAM által alkalmazott díjszabást, később vitatta az ez utóbbi által kiállított számlákat. A SABAM a 2014. évi Tomorrowland fesztivállal kapcsolatban 194925,29 euró, a 2015. évi Tomorrowland fesztivállal kapcsolatban 259072,42 euró, míg a 2016. évi Tomorrowland fesztivállal kapcsolatban 283726,99 euró összeg és kamatok megfizetését követeli. Ezenfelül a W.W köteles közölni a SABAM‑mal a 2016. évi fesztiválra értékesített VIP belépőjegyek számát és árát. A W.W viszontkeresetében elsődlegesen annak megállapítását kéri, hogy a 2014–2016. évi Tomorrowland fesztiválokkal kapcsolatban semmilyen összeg nem jár a SABAM részére, valamint azt, hogy felszabadíthassa a 2014. évi fesztivállal kapcsolatban elkülönített pénzeszközöket, a 2016. évi fesztivállal kapcsolatban pedig kötelezzék a SABAM‑ot 16236 euró összeg visszatérítésére. A W.W másodlagosan szakértő kijelölését kéri annak megállapítása céljából, hogy a SABAM repertoárját milyen mértékben játszották le a 2014. évi, a 2015. évi és a 2016. évi fesztiválokon.
( 11 ) A kérdést előterjesztő bíróság egyértelművé teszi, hogy a SABAM a 2013. évi fesztiválra a 105‑ös díjszabást, míg a második fesztiváltól kezdődően a 211‑es díjszabást alkalmazta. A WCD intézkedett a kért összegek megfizetése iránt, azonban azokat később vitatta. A WCD a 2015. évi és a 2016. évi fesztiválhoz engedély nélkül használta fel a SABAM repertoárját. A 2015. évi és a 2016. évi fesztivállal kapcsolatos, a WCD által ismételten csak vitatott összegeket a SABAM ezért a saját megállapításainak alapulvételével határozta meg. A SABAM a WCD 27359,04 euró és 38550,45 euró összeg, valamint kamatok megfizetésére kötelezését kéri. A WCD viszontkeresetében azt kéri, hogy a SABAM‑ot kötelezzék 7897,00 euró és 13349,78 euró összeg visszatérítésére, valamint a kamatok megfizetésére.
( 12 ) A W.W és a WCD elsősorban a „DJ Monitor” programra utal.
( 13 ) A brüsszeli kereskedelmi bíróság elnöke a határozatában azt is a SABAM terhére rótta, hogy a fesztíválokra alkalmazott díjazást hozzávetőlegesen 37%‑kal megemelte, és hogy túlzottan magas az általa alkalmazott minimális díjszabás. Ezenfelül a SABAM‑ot napi 5000 euró összegű késedelmi kötbér megfizetésére kötelezte arra az esetre, ha nem tenne eleget a szóban forgó határozat rendelkezéseinek, lásd: https://www.rtbf.be/pure/article/detail_dans leur conflit avec la sabam les festivals obtiennent gain de cause?id=9894749.
( 14 ) A gyógyszeripari ágazatban a különböző nemzeti versenyhatóságok tisztességtelen és visszaélésszerű árképzési gyakorlatokat tártak fel konkrétan Olaszországban (Aspen ügy, az Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato [verseny‑ és piacfelügyeleti hatóság, Olaszország] 2016. szeptember 26‑i határozata), az Egyesült Királyságban (Pfizer kontra Flynn ügy, a Competition and Markets Authority [verseny‑ és piachatóság, Egyesült Királyság] 2016. december 7‑i határozata) és Dániában (CD Pharma ügy, a Konkurrence‑ og Forbrugerstyrelsen [versenyfelügyeleti és fogyasztóvédelmi hatóság, Dánia] 2018. január 31‑i határozata); uniós szinten a Bizottság 2017 májusában hivatalos vizsgálatot indított az EGT‑ben (Olaszország kivételével) a tisztességtelen áraknak az Aspen Pharma által rákellenes gyógyszerekre történő alkalmazására tekintettel; lásd még „A versenyjog érvényesítése a gyógyszeripari ágazatban (2009–2017)” címet viselő, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek benyújtott 2019. július 28‑i bizottsági jelentés (COM(2019) 17 final) 4.2. pontját. A közös jogkezelési ágazatot illetően lásd a nemzeti versenyhatóságok határozataira vonatkozó kitekintést; a dosszié a következő linken érhető el: https://www.concurrences.com/fr/bulletin/special‑issues/collecting‑societies/collecting‑societies‑and‑competition‑law‑an‑overview‑of‑eu‑and‑national‑case; uniós szinten lásd a jelen ügy a 39–44. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
( 15 ) C‑177/16, EU:C:2017:286 (a továbbiakban: Wahl főtanácsnok AKKA kontra LAA ügyre vonatkozó indítványa).
( 16 ) 27/76, EU:C:1978:22.
( 17 ) Az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy tárgyát a banánágazatban akkoriban legjelentősebb globális cégcsoport, a United Brands Company (a továbbiakban: UBC) által a Bizottság arra vonatkozó határozata ellen előterjesztett kereset képezte, amely határozatban a Bizottság többek között arra a következtetésre jutott, hogy a globális cégcsoport európai leányvállalata túlzottan magas árakat alkalmazott egyes vevőivel szemben. A Bizottság visszaélést állapított meg azt követően, hogy összehasonlította az UBC által a német, holland, dán, belga és luxemburgi piacon alkalmazott árakat az ír piacon alkalmazott árakkal, mivel ezen összehasonlítás alapján a német, holland, dán, belga és luxemburgi piacon alkalmazott árak jelentős mértékben meghaladták az ír piacon alkalmazott árakat.
( 18 ) 26/75, EU:C:1975:150, 12. pont.
( 19 ) Lásd a United Brands ítélet 250. pontját. E meghatározást számos későbbi ítélet is átvette; lásd például: 1986. november 11‑iBritish Leyland kontra Bizottság ítélet (226/84, EU:C:1986:421, 27. és 28. pont); 1997. július 17‑iGT‑Link ítélet (C‑242/95, EU:C:1997:376, 39. pont); 2001. május 17‑iTNT Traco ítélet (C‑340/99, EU:C:2001:281, 46. pont); 2014. február 27‑iOSA‑ítélet (C‑351/12, EU:C:2014:110, 88. pont); 2008. december 11‑iKanal 5 és TV 4 ítélet (C‑52/07, EU:C:2008:703, 28. pont); lásd nemrégiben: 2017. szeptember 14‑iAutortiesību un komunicēšanās konsultāciju aģentūra ‑Latvijas Autoru apvienība ítélet (C‑177/16, EU:C:2017:689, 35. pont; a továbbiakban: AKKA kontra LAA ítélet).
( 20 ) Lásd a United Brands. ítélet 252. pontját. Lásd még az V AKKA kontra LAA ítélet 36. pontját.
( 21 ) Ezen értékelések nem végezhetők el együttesen, lásd: 2009. március 25‑iScippacercola és Terezakis kontra Bizottság végzés (C‑159/08 P, nem tették közzé, EU:C:2009:188, 47. pont).
( 22 ) Habár a Bíróság a United Brands ítéletben lényegében a Bizottság terhére rótta, hogy az nem vizsgálta meg az UBC költségszerkezetét, már ebben az ítéletben is kifejezetten megállapította, hogy „más módszerek is elképzelhetők […] annak meghatározása céljából, hogy az ár tisztességtelen‑e”; lásd a United Brands ítélet 253. pontját.
( 23 ) Lásd: 1986. november 11‑iBritish Leyland kontra Bizottság ítélet (226/84, EU:C:1986:421, 28. és 29. pont), amelyben az árak nyilvánvaló költségnövekedés hiányában történő 600%‑os megemelése feleslegessé tette a költségek elemzését, és a jelenlegi és a régi ár közötti eltérésre irányította rá a figyelmet.
( 24 ) Lásd: 1986. november 11‑iBritish Leyland kontra Bizottság ítélet (226/84, EU:C:1986:421, 28. és 29. pont).
( 25 ) Lásd az az EK‑Szerződés 82. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló 2001. július 25‑i bizottsági határozatot (COMP/C‑1/36.915. sz. ügy – Deutsche Post AG – „külföldről érkező küldemények visszatartása”‑ügy) (160) preambulumbekezdését.
( 26 ) Lásd közvetetten: 1989. július 13‑iTournier ítélet (395/87, EU:C:1989:319, 44. pont).
( 27 ) Lásd: 1986. november 11‑iBritish Leyland kontra Bizottság ítélet (226/84, EU:C:1986:421, 28. és 29. pont).
( 28 ) Lásd közvetetten a United Brands ítéletet, amelyben a Bíróság az UBC tagállamok különböző piacain alkalmazott árainak a Bizottság általi összehasonlítását kizárólag amiatt kifogásolta, hogy a nemzeti referenciapiacot téves értékelés alapján választotta ki.
( 29 ) Lásd: 1971. június 8‑iDeutsche Grammophon Gesellschaft ítélet (78/70, EU:C:1971:59, 19. pont).
( 30 ) Lásd még: 1968. február 29‑iParke Davis and Co. ítélet (24/67, EU:C:1968:11, 81. o.); 1988. október 5‑iCICRA és Maxicar ítélet (53/87, EU:C:1988:472), habár a Bíróság mindkét ügyben kizárta, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás által alkalmazott árnak a versenytársak által alkalmazott árat meghaladó jellege elegendő lenne valamely visszaélés megalapozásához, tekintettel arra, hogy a termékek korábban szabadalmi oltalom alatt álltak.
( 31 ) Lásd: 1988. május 4‑iBodson ítélet (30/87, EU:C:1988:225, 31. pont); lásd újabban az AKKA kontra LAA ítélet 38. pontját.
( 32 ) Lásd az AKKA kontra LAA ítélet 37. és 38. pontját.
( 33 ) Lásd: 1975. november 13‑iGeneral Motors Continental kontra Bizottság ítélet (26/75, EU:C:1975:150, 15. pont).
( 34 ) Hasonlóképpen, az elemzési módszer meghatározását követően a releváns referenciamutatókat a szóban forgó ügyet jellemző körülmények összességének figyelembevételével kell megválasztani. Lásd például az AKKA kontra LAA ítélet 41. és 42. pontját, amelyek szerint az olyan referenciapiacok megválasztása, amelyekhez viszonyítva kell végezni az összehasonlítást, az egyes ügyek sajátos körülményeitől függ; lásd még: 1985. március 28‑iCICCE kontra Bizottság ítélet (298/83, EU:C:1985:150, 24. és 25. pont).
( 35 ) Lásd a United Brands ítélet 254–261. pontját.
( 36 ) Lásd az AKKA kontra LAA ítélet 49. pontját. Lásd még Wahl főtanácsnok AKKA kontra LAA ügyre vonatkozó indítványának 36. pontját.
( 37 ) A Bíróság nemrégiben ekként foglalt állást az AKKA kontra LAA ítélet 38. és 43. pontjában a közös jogkezelő szervezet által az egyik tagállamban alkalmazott, tisztességtelennek tartott díjszabásoknak a szomszédos tagállamokban vagy más tagállamok nagyobb mintájában hasonló szervezetek által alkalmazott díjszabásokkal való összehasonlítását illetően. Lásd még: C‑351/12 ítélet, 87–92. pont.
( 38 ) E tekintetben Wahl főtanácsnok AKKA kontra LAA ügyre vonatkozó indítványának 43–45. pontjában végzett elemzésre utalok.
( 39 ) Lásd az AKKA kontra LAA ítélet 55. és 56. pontját; lásd ebben az értelemben Wahl főtanácsnok AKKA kontra LAA ügyre vonatkozó indítványának 107. pontját.
( 40 ) Lásd ebben az értelemben legújabban az AKK kontra LAA ítélet 57. pontját.
( 41 ) Lásd a Scandlines Sverige AB kontra Port of Helsingborg ügyben hozott 2004. július 23‑i bizottsági határozatot, COMP/A.36.568/D3.
( 42 ) Lásd: 1968. február 29‑iVParke, Davis and Co. ítélet (24/67, EU:C:1968:11, 100. pont), amelyben a Bíróság megállapította, hogy nem feltétlenül minősül visszaélésnek az, ha valamely szabadalmaztatott termék ára meghaladja a nem szabadalmaztatott termék árát; lásd még: 1988. október 5‑iCICRA és Maxicar ítélet (53/87, EU:C:1988:472, 17. pont).
( 43 ) Lásd például az AKKA kontra LAA ítélet 59.pontját.
( 44 ) Lásd az AKKA kontra LAA ítéletet.
( 45 ) A jogkezelő szervezetek gyakran de iure monopolhelyzetét lényegében az eredményezi, hogy a felhasználók és a jogosultak számára nehézséget jelent egyedileg tárgyalásokat folytatni a zeneművek felhasználására vonatkozó engedélyekre vonatkozóan. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az új digitális technológiák kialakulása – legalább is részben – megkérdőjelezi az ilyen monopolhelyzetek elkerülhetetlenségét, lásd: T. M. Lenard és L. J. White, Moving Music Licensing Into the Digital Era: More Competition and Less Regulation, su https://techpolicyinstitute.org/wp‑content/uploads/2015/12/moving‑music‑licensing‑digital‑era.pdf A 2014/26 irányelv is a szerzőijog‑kezelés piacának a verseny előtti nagyobb mértékű megnyitását támogató jogi keretről rendelkezik.
( 46 ) 402/85, EU:C:1987:197, 19. pont.
( 47 ) Lásd a 15., 16., 18. és 21. pontot.
( 48 ) A Bíróságnak azonban nem kellett állást foglalnia a díjak mértékét illetően.
( 49 ) 395/87, EU:C:1989:319.
( 50 ) 110/88, 241/88 és 242/88, EU:C:1989:326.
( 51 ) A SACEM a diszkó árbevétele 8,25%‑ának megfelelő, héát is tartalmazó fix összegű díjat szedett be.
( 52 ) Lásd a Tournier ítélet 38. és 42. pontját, valamint a Lucazeau ítélet 25. és 29. pontját.
( 53 ) A Tournier ítélet 45. pontja. A szóban forgó ügyben a SACEM megtagadta, hogy repertoárjának kizárólag azt a részét bocsássa a diszkók rendelkezésére, amelyet azok ténylegesen használnak.
( 54 ) C‑52/07, EU:C:2008:703.
( 55 ) A Bíróság álláspontja szerint ez vonatkozott az STIM által a Kanal 5 és a TV 4 vonatkozásában alkalmazott díjakra. E díjak a szóban forgó televíziós csatornák által a reklámidő értékesítéséből, másodlagosan pedig a reklámidő és az előfizetési szerződések értékesítéséből származó bevétele egy bizonyos százalékos mértékének feleltek meg. E százalékos mérték a televíziós csatorna éves zenearányának (vagyis a védett zenemű egyes sugárzások során történő felhasználása éves szinten megállapított időtartamának) emelkedésével együtt, bár azzal nem egyenes arányban növekedett. Az STIM lehetővé tette az értékesítési költségek és a svéd államnak a kábelhálózatban történő sugárzásért fizetendő licencdíjak levonását; lásd: Trstenjak főtanácsnok Kanal 5 és TV 4 ügyre vonatkozó indítványa (C‑52/07, EU:C:2008:491, 9. pont).
( 56 ) Lásd a Kanal 5 ítélet 40. pontját.
( 57 ) C‑351/12, EU:C:2014:110.
( 58 ) Lásd az OSA ítélet 87. és 88. pontját.
( 59 ) Lásd az AKKA kontra LAA ítélet 36–38. és 41. pontját.
( 60 ) 60. pont.
( 61 ) Az iratanyag alapján a szponzoráláshoz kapcsolódó jegyeket névértéken vagy – amennyiben ez az érték nem állapítható meg – az átlagos belépőjegyár alapján kell figyelembe venni.
( 62 ) Lásd különösen a jelen indítvány 29. pontját.
( 63 ) Lásd ebben az értelemben a Kanal 5 ítélet 30. és 31. pontját.
( 64 ) C‑52/07, EU:C:2008:491, 60. pont.
( 65 ) Lásd a Basset ítélet 15., 16., 18. és 21. pontját.
( 66 ) Lásd ebben az értelemben a Tournier ítélet 45. pontját és a Kanal 5 ítélet 37. pontját.
( 67 ) A W.W különösen a Tomorrowland„fesztiválként” történő meghatározását vitatja.
( 68 ) Lásd Trestenjak főtanácsnok Kanal 5 ügyre vonatkozó indítványának 62. pontját.
( 69 ) Lásd a jelen indítvány 42. pontját.
( 70 ) Egyértelmű, hogy ennek hatását a két díjszabási struktúra egészének összehasonlítása révén kell értékelni; ez az összehasonlítás azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
( 71 ) Lásd Trestenjak főtanácsnok Kanal 5 ügyre vonatkozó indítványának 9. pontját és 4. lábjegyzetét.
( 72 ) Amint már fentebb megállapítottam (lásd a jelen indítvány 13. lábjegyzetét), a brüsszeli fellebbviteli bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát azonban többek között az SABAM által a fesztiválok esetében alkalmazott közelmúltbeli díjemelés képezi.
( 73 ) Lásd a Kanal 5 ítélet 40. pontját.
( 74 ) Lásd a Tournier ítélet 45. pontját.
( 75 ) Lásd: 1980. március 18‑iCoditel és társai ítélet (62/79, EU:C:1980:84); lásd a Tournier ítélet 12. pontját és a Kanal 5 ítélet 38. pontját.
( 76 ) Lásd a Kanal 5 ítélet 36–38. pontját.
( 77 ) A W.W és a WCD arra hivatkozik, hogy a lejátszandó művekről főszabály szerint jegyzéket kell benyújtani a SABAM‑hoz. Mivel e jegyzék benyújtása a díjengedmény alkalmazásának feltételét képezi, az abban szereplő adatokhoz a SABAM különösebb beavatkozások nélkül jut hozzá. A digitális technológiák használata ennél összetettebbnek bizonyulhat.
( 78 ) A lejátszandó művek jegyzékének a szervezők általi benyújtása a fesztivál során ellenőrzést követel meg. A digitális technológiák használata főszabály szerint nem jár ilyen kellemetlenséggel, azonban fel kell mérni annak kockázatát, hogy a rendezvény során technikai problémák merülhetnek fel.
( 79 ) A fesztiválon lejátszandó művek jegyzékét a felhasználás előtt a SABAM rendelkezésére bocsátják. A digitális technikák használata esetén azonban adatok csak a rendezvényt követően bocsáthatók rendelkezésre.
( 80 ) A SABAM előadja, hogy a tekintetben, hogy a díjakat felossza a jogosultak között, 9 hónapos törvényes határidő áll rendelkezésére az azon gazdasági év végétől számítva, amelyben beszedte a díjakból eredő hasznot.
( 81 ) Lásd a Tournier ítélet 45. pontját és a Kanal 5 ítélet 40. pontját.
( 82 ) A SABAM írásbeli észrevételeiben előadja, hogy a WCD az alapeljárásban azzal érvelt, hogy a szóban forgó kiadásokat le kell vonni a SABAM díjazása meghatározásának alapjául szolgáló bevételekből.
( 83 ) Lásd e tekintetben: 1991. december 10‑iMerci convenzionali Porto di Genova ítélet (C‑179/90, EU:C:1991:464, 19. pont); 2009. július 16‑i e Der Grüne Punkt – Duales System Deutschland kontra Bizottság ítélet, C‑385/07 P, EU:C:2009:456, 141–147. pont.