A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2020. április 2. ( *1 )
„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 45. cikk – Migráns munkavállalók szociális biztonsága – 883/2004/EK rendelet – Az 1. cikk i) pontja – Munkavállalók szabad mozgása – Egyenlő bánásmód – Szociális kedvezmények – 2004/38/EK irányelv – A 2. cikk 2. pontja – 492/2011/EU rendelet – A 7. cikk (2) bekezdése – Családi támogatás – A »családtagok« fogalma – A külföldi illetőségű munkavállalók házastársa gyermekének kizárása – A belföldi illetőségű munkavállalók házastársának gyermekével szemben alkalmazottól eltérő bánásmód – Igazolás”
A C‑802/18. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a conseil supérieur de la sécurité sociale (a szociális biztonság felsőbb tanácsa, Luxemburg) a Bírósághoz 2018. december 19‑én érkezett, 2018. december 17‑i határozatával terjesztett elő
a Caisse pour l’avenir des enfants
és
FV,
GW
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: M. Safjan tanácselnök, C. Toader és N. Jääskinen (előadó) bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– |
a Caisse pour l’avenir des enfants képviseletében R. Jazbinsek és A. Rodesch avocats, |
– |
FV és GW képviseletében P. Peuvrel avocat, |
– |
az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann és C. Valero, meghatalmazotti minőségben, |
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 45. cikk, az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.) 2. cikke 2. pontjának, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.) 1. cikke i) pontjának, valamint a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5‑i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 141., 1. o.) 7. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik. |
2 |
Ezt a kérelmet a Caisse pour l’avenir des enfants (a gyermekek jövőjéért alap, Luxemburg; a továbbiakban: CAE), valamint FV, határ menti ingázó munkavállaló és házastársa, GW között, a GW első házasságából született és FV‑vel leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban nem álló gyermek után járó családi támogatások nyújtásának CAE általi megtagadása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő. |
Jogi háttér
Az uniós jog
A 2004/38 irányelv
3 |
A 2004/38 irányelv 2. cikke a következőket írja elő: „Ezen irányelv alkalmazásában:
[…]” |
A 883/2004 rendelet
4 |
A 883/2004 rendelet 1. cikke értelmében: „E rendelet alkalmazásában: […]
[…]
|
5 |
E rendelet 2. cikkének (1) bekezdése kimondja: „Ezt a rendeletet a tagállamok állampolgáraira, egy tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre [helyesen: a tagállamok valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező állampolgáraira, a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre] – akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak –, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira kell alkalmazni.” |
6 |
Az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő: „Ezt a rendeletet a következő szociális biztonsági ágakra vonatkozó valamennyi jogszabályra kell alkalmazni: […]
|
7 |
A 883/2004 rendelet „Másik tagállamban lakóhellyel rendelkező családtagok” címet viselő 67. cikkének szövege a következő: „Egy személy az illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra a másik tagállamban lakó családtagjai után is, mintha a családtagok is az előbb említett tagállamban rendelkeznének lakóhellyel. A nyugdíjas azonban a nyugdíja tekintetében illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra.” |
A 492/2011 rendelet
8 |
A 492/2011 rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „(1) Valamely tagállamnak egy másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgárát a foglalkoztatási és munkafeltételek tekintetében nem kezelhetik állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól eltérő módon, különösen, ami a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését és munkanélkülivé válás esetén az újraelhelyezést vagy újrafoglalkoztatást illeti. (2) Az említett munkavállaló a hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez.” |
A 2014/54/EU irányelv
9 |
A munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről szóló, 2014. április 16‑i 2014/54/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 128., 8. o.) (1) preambulumbekezdésének szövege a következő: „A munkavállalók szabad mozgása az uniós polgárok egyik alapvető szabadsága és a belső piac egyik alappillére, amelyet az [EUMSZ 45. cikk] foglal magában. Érvényesítését uniós jogszabályok teszik lehetővé, amelyek az uniós polgárok és családtagjaik számára biztosított jogok teljes körű gyakorlásának szavatolását célozzák. A »családtag« kifejezést a [2004/38] irányelvben [helyesen: irányelv 2. cikkének 2. pontjában] meghatározott kifejezésével megegyezően kell értelmezni, amely vonatkozik a határ menti munkavállalók családtagjaira is.” |
10 |
A 2014/54 irányelv 1. cikke a következőket írja elő: „Ez az irányelv rendelkezéseket állapít meg az [EUMSZ 45. cikk] és a [492/2011] rendelet 1–10. cikke által biztosított jogok egységes alkalmazásának és gyakorlati érvényesítésének az elősegítése érdekében. Ezen irányelv az említett jogokat gyakorló uniós polgárokra és családtagjaikra […] alkalmazandó.” |
11 |
Ezen irányelv 2. cikke értelmében: „(1) Az irányelv a munkavállalók szabad mozgásának a következő, a [492/2011] rendelet 1–10. cikkében említett szempontjaira alkalmazandó: […]
[…] (2) Ennek az irányelvnek a hatálya megegyezik a [492/2011] rendelet hatályával.” |
A luxemburgi jog
12 |
A releváns rendelkezéseket a code de la sécurité sociale (társadalombiztosítási törvénykönyv; a továbbiakban: törvénykönyv) 269. és 270. cikkének a társadalombiztosítási törvénykönyv és a jövedelemadóról szóló, 1967. december 4‑i módosított törvény módosításáról, valamint a gyermekek után járó visszatérítésekről szóló, 2007. december 21‑i módosított törvény hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. július 23‑i törvény (Mémorial, A 2016., 2348. o.; a továbbiakban: a 2016. július 23‑i törvény) hatálybalépésének időpontjától, 2016. augusztus 1‑jétől hatályos változata képezi. |
13 |
A törvénykönyv 269. cikke 2016. augusztus 1‑jétől hatályos változatának (1) bekezdése ekként rendelkezik: „Ez a rendelkezés bevezeti a gyermekek jövőjét szolgáló támogatást (a továbbiakban: családi támogatás). Családi támogatásra jogosult:
|
14 |
A törvénykönyv 270. cikkének 2016. augusztus 1‑jétől hatályos változata értelmében: „[a] 269. cikk (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában valamely személy házasságon belül és házasságon kívül született, valamint örökbe fogadott gyermekei e személy családtagjának minősülnek, és családi támogatásra jogosultak”. |
15 |
A törvénykönyv 272. cikke (1) bekezdése első mondatának 2016. augusztus 1‑jétől hatályos változata értelmében „[a] családi támogatás összege gyermekenként és havonta 265 euró”. |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
16 |
FV Luxemburgban dolgozik, és Franciaországban él házastársával, GW‑vel, valamint három gyermekükkel, akik közül az egyik, HY, GW egy korábbi kapcsolatából született. GW kizárólagos felügyeleti joggal rendelkezik HY felett. A 2016. július 23‑i törvény hatálybalépéséig a háztartás e három gyermek után családi támogatásokban részesült FV határ menti ingázó munkavállaló jogállása alapján. |
17 |
A háztartás HY után már nem volt jogosult ezekre a támogatásokra a 2016. július 23‑i törvény hatálybalépésének időpontjától kezdve, amely törvény akként módosította a törvénykönyvet, hogy kizárta többek között a házastárs vagy az élettárs gyermekeit a „családtagoknak” a törvénykönyv 270. cikkében meghatározott fogalmából. |
18 |
2016. november 8‑i határozatában ugyanis a CAE – többek között a 883/2004 rendelet 67. cikke, valamint a törvénykönyv 269. és 270. cikkének a 2016. július 23‑i törvény hatálybalépésétől hatályos változata alapján – megállapította, hogy 2016. augusztus 1‑jétől FV nem jogosult családi támogatásra a 2000. december 5‑én született, valamint FV és GW 2008 júliusa óta fennálló közös háztartásában nevelt HY után. Mivel ez a gyermek GW korábbi kapcsolatából származik és nem áll leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban FV‑vel, e rendelkezések értelmében nem minősül „családtagnak”, ami kizárja az említett gyermek után járó luxemburgi családi támogatásra való jogosultságot. |
19 |
Az e határozattal szemben FV által benyújtott kereset alapján eljáró conseil arbitral de la sécurité sociale (társadalombiztosítási választottbírósági tanács, Luxembourg) 2017. november 17‑i ítéletében megalapozottnak minősítette a keresetet abban a részében, amely a HY után járó családi támogatások 2016. július 31. utáni fenntartására irányult. A conseil arbitral de la sécurité sociale (társadalombiztosítási választottbírósági tanács) álláspontja szerint:
|
20 |
2017. december 29‑én benyújtott beadványban a CAE fellebbezést terjesztett elő a conseil arbitral de la sécurité sociale (társadalombiztosítási választottbírósági tanács) 2017. november 17‑i ítéletével szemben a conseil supérieur de la sécurité sociale (a szociális biztonság felsőbb tanácsa, Luxemburg) előtt. Ebben kifogásolta a családi ellátások szociális kedvezménynek minősítését, és előadta, hogy a conseil arbitral de la sécurité sociale (társadalombiztosítási választottbírósági tanács) nem vette figyelembe azokat az objektív elemeket, amelyek igazolhatnák az állítólagos eltérő bánásmódot. |
21 |
FV ezzel szemben azt hozta fel, hogy az egyenlő bánásmód elve magában foglalja azt, hogy a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező és munkavégzés céljából más tagállamba utazó uniós polgárok a fogadó tagállam saját állampolgárai számára rendelkezésre álló szociális ellátásokra, szociális és adókedvezményekre, valamint szociális támogatásra legyenek jogosultak. FV álláspontja szerint – a saját háztartását illetően – a 2016. december 15‑iDepesme és társai ítéletben (C‑401/15–C‑403/15, EU:C:2016:955) elfogadott érvelést kell analógia útján alkalmazni. Ebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a határ menti ingázó munkavállaló házastársának vagy a fogadó állam által elismert élettársának gyermekei a munkavállaló gyermekeinek minősülhetnek annak érdekében, hogy megillesse őket a felsőfokú tanulmányokhoz nyújtott olyan pénzügyi támogatáshoz való jog, amely a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szociális kedvezménynek minősül. |
22 |
E körülmények között a conseil supérieur de la sécurité sociale (a szociális biztonság felsőbb tanácsa) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
|
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
23 |
Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az EUMSZ 45. cikket és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy a határ menti ingázó munkavállaló által a valamely tagállamban foglalkoztatottként folytatott tevékenységtől függő családi támogatás az e rendelkezések értelmében vett szociális kedvezménynek minősül. |
24 |
Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka‑ és foglalkoztatási feltételek tekintetében. Ezt a rendelkezést a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése pontosítja, amely szerint valamely tagállamnak valamely másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgára a hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez (2017. március 2‑iEschenbrenner ítélet, C‑496/15, EU:C:2017:152, 32. pont). |
25 |
Az egyenlő bánásmódnak a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése által követett célkitűzéséből következik, hogy a „szociális kedvezmény” fogalma, amelyet e rendelkezés kiterjesztett a más tagállamok állampolgárságával rendelkező munkavállalókra, minden olyan kedvezményt magában foglal – függetlenül attól, hogy az a munkaszerződéshez kapcsolódik‑e, vagy sem –, amelyet általában a hazai munkavállalók esetében, objektív munkavállalói minőségük folytán vagy az állam területén való lakóhellyel rendelkezés egyszerű ténye alapján elismernek, és e fogalomnak a más tagállamok állampolgárságával rendelkező munkavállalókra való kiterjesztése következésképpen alkalmasnak tűnik az Unión belüli mobilitásuk megkönnyítésére, ennélfogva pedig a fogadó tagállamba való integrációjukra (2019. december 18‑iGenerálny riaditeľ Sociálnej poisťovne Bratislava és társai ítélet, C‑447/18, EU:C:2019:1098, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
26 |
A Bíróság megállapította, hogy a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésére éppúgy hivatkozhatnak a valamely fogadó tagállamban élő migráns munkavállalók, mint a határ menti ingázó munkavállalók, akik – noha ezen utóbbi tagállamban folytatnak foglalkoztatottként tevékenységet – egy másik tagállamban rendelkeznek lakóhellyel (2016. december 15‑iDepesme és társai ítélet, C‑401/15–C‑403/15, EU:C:2016:955, 37. pont; 2019. december 18‑iGenerálny riaditeľ Sociálnej poisťovne Bratislava és társai ítélet, C‑447/18, EU:C:2019:1098, 41. pont). |
27 |
A 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésére tehát hivatkozhat az FV‑hez hasonló azon munkavállaló, aki amellett, hogy Luxemburgban dolgozik, Franciaországban rendelkezik lakóhellyel. |
28 |
Ennélfogva azt kell vizsgálni, hogy az alapeljárásban szóban forgó családi támogatáshoz hasonló támogatás a „szociális kedvezménynek” a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalmába tartozik‑e. |
29 |
E tekintetben az e rendelkezés által a szociális kedvezményekre tett hivatkozást nem lehet megszorítóan értelmezni (2019. december 18‑iGenerálny riaditeľ Sociálnej poisťovne Bratislava és társai ítélet, C‑447/18, EU:C:2019:1098, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
30 |
Márpedig a jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az alapeljárásban szóban forgó, kedvezménynek minősülő családi támogatás – az FV‑hez hasonló határ menti ingázó munkavállaló esetében – a Luxemburgban foglalkoztatottként folytatott tevékenységtől függ. Azt eredetileg csak annyiban biztosították FV számára, amennyiben a luxemburgi jogszabályok hatálya alá tartozó határ menti ingázó munkavállalónak minősült. |
31 |
Ez a támogatás tehát a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szociális kedvezményt képez. |
32 |
A fenti megfontolásokra figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 45. cikket és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a határ menti ingázó munkavállaló által a valamely tagállamban foglalkoztatottként folytatott tevékenységtől függő családi támogatás az e rendelkezések értelmében vett szociális kedvezménynek minősül. |
A második és a harmadik kérdésről
33 |
Együttesen értelmezendő második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 883/2004 rendelet 1. cikkének – a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével és a 2004/38 irányelv 2. cikkének 2. pontjával összefüggésben értelmezett – i) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétesek azok a tagállami rendelkezések, amelyek értelmében a határ menti ingázó munkavállalókat csak a saját gyermekeik után illeti meg az általuk valamely tagállamban foglalkoztatottként folytatott tevékenységtől függő családi támogatás, házastársuknak a velük leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban nem álló gyermekei után azonban nem, holott az e támogatáshoz való jog az említett tagállamban lakóhellyel rendelkező valamennyi gyermeket megilleti. |
34 |
A 883/2004 rendelet alapeljárásbelihez hasonló tényállásra való alkalmazandóságát illetően azt kell vizsgálni, hogy az alapeljárásban szóban forgó családi támogatáshoz hasonló támogatás e rendelet tárgyi hatálya alá tartozik‑e. |
35 |
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a 883/2004 rendelet hatálya alá tartozó, és az abból kizárt ellátások közötti megkülönböztetés alapvetően az egyes ellátások alkotóelemein alapul, többek között azok célján és megadásának a feltételein, és nem azon, hogy a nemzeti szabályozás szociális biztonsági ellátásnak minősíti‑e az ellátást, vagy sem (2019. december 18‑iGenerálny riaditeľ Sociálnej poisťovne Bratislava és társai ítélet, C‑447/18, EU:C:2019:1098, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
36 |
Ily módon valamely ellátás akkor tekinthető szociális biztonsági ellátásnak, ha egyrészt a jogosult személyes szükségletének bármiféle egyéni és diszkrecionális mérlegelése nélkül, jogilag meghatározott helyzetben nyújtják, és másrészt a 883/2004 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt kockázatok valamelyikét fedezi (2019. december 18‑iGenerálny riaditeľ Sociálnej poisťovne Bratislava és társai ítélet, C‑447/18, EU:C:2019:1098, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
37 |
A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a családoknak automatikusan, a személyes szükségletek bármiféle egyéni és diszkrecionális mérlegelése nélkül olyan objektív szempontok alapján nyújtott ellátásokat, mint többek között a család mérete, jövedelme és vagyona, amelyek a családok kiadásainak fedezésére irányulnak, szociális biztonsági ellátásnak kell tekinteni (2016. június 14‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C‑308/14, EU:C:2016:436, 60. pont; 2017. június 21‑iMartinez Silva ítélet, C‑449/16, EU:C:2017:485, 22. pont). |
38 |
Azt a kérdést illetően, hogy egy adott ellátás a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének j) pontjában említett családi ellátások körébe tartozik‑e, meg kell állapítani, hogy e rendelet 1. cikkének z) pontja szerint a „családi ellátás” minden olyan természetbeni vagy pénzbeli ellátás, amelynek célja a családi kiadások fedezése, az említett rendelet I. mellékletében említett tartásdíj megelőlegezése és különleges szülési juttatások és örökbefogadási támogatások kivételével. A Bíróság megállapította, hogy a „családi kiadások fedezése” fordulatot úgy kell értelmezni, hogy annak célja többek között a családi költségekhez való, a gyermekek eltartásából eredő kiadásokat mérséklő állami hozzájárulás (2017. június 21‑iMartinez Silva ítélet, C‑449/16, EU:C:2017:485, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
39 |
Az alapügyben szóban forgó támogatást illetően a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik egyrészről, hogy azt a Luxemburgban lakóhellyel rendelkező valamennyi gyermek számára, továbbá a külföldi illetőségű munkavállalóknak a velük leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban álló valamennyi gyermek számára nyújtják. Ezt az ellátást következésképpen a személyes szükségletek bármiféle egyéni és diszkrecionális mérlegelése nélkül, jogilag meghatározott helyzetben nyújtják. Másrészről kitűnik, hogy az említett ellátás a családi költségekhez való, a gyermekek eltartásából eredő kiadásokat mérséklő állami hozzájárulást képez. |
40 |
Ebből következik, hogy az alapeljárásban szóban forgó családi támogatáshoz hasonló támogatás a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének j) pontjában említett családi ellátások körébe tartozó szociális biztonsági ellátást képez. |
41 |
Egyebekben az FV‑hez hasonló munkavállaló a 883/2004 rendelet személyi hatálya alá tartozik, amely rendeletet – 2. cikkének (1) bekezdése értelmében – a tagállamoknak a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező állampolgáraira – akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak –, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira kell alkalmazni. |
42 |
A fentiekre tekintettel a 883/2004 rendelet alkalmazandó az alapeljárásbelihez hasonló tényállásra. |
43 |
Egyebekben nem lehet kizárni e rendelet és a 492/2011 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének együttes alkalmazását. |
44 |
A Bíróság ugyanis megállapította, hogy noha igaz, hogy a 492/2011 rendelettel, illetve a 883/2004 rendelettel hatályon kívül helyezett és felváltott, a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15‑i 1612/68/EGK tanácsi rendelet (HL 1968. L 257, 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.), illetve a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (HL 1971. L 149., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.; a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L. 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett változatának személyi hatálya nem egyezik meg, ez nem változtat azon, hogy mivel a munkavállalók szabad mozgását illetően az 1612/68 rendelet általános alkalmazási körrel rendelkezik, e rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alkalmazható olyan szociális kedvezményekre is, amelyek egyidejűleg az 1408/71 rendelet külön alkalmazási körébe is tartoznak (2011. május 5‑iBizottság kontra Németország ítélet, C‑206/10, EU:C:2011:283, 39. pont; lásd még ebben az értelemben: 1998. május 12‑iMartínez Sala ítélet, C‑85/96, EU:C:1998:217, 27. pont). |
45 |
A Bíróság ily módon úgy vélte például, hogy a családi kiadások fedezésére szolgáló nevelési támogatáshoz hasonló ellátás – az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében vett családi ellátásként, és az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szociális kedvezményként – az uniós jog tárgyi hatálya alá tartozik (lásd ebben az értelemben: 1998. május 12‑iMartínez Sala ítélet, C‑85/96, EU:C:1998:217, 27. és 28. pont). |
46 |
Ezek a megfontolások értelemszerűen érvényesek a 883/2004 rendeletre és a 492/2011 rendeletre. |
47 |
A második és a harmadik kérdésre tehát mind a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése, mind pedig a 883/2004 rendelet alapján kell válaszolni. |
48 |
Ami elsősorban a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését illeti, amint az a jelen ítélet 32. pontjából kitűnik, az alapeljárásban szóban forgó családi támogatáshoz hasonló támogatás az említett rendelkezés értelmében vett szociális kedvezménynek minősül. |
49 |
A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében egyébként a migráns munkavállaló családtagjai az e munkavállalót a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján megillető egyenlő bánásmód közvetett jogosultjai (lásd analógia útján: 2016. december 15‑iDepesme és társai ítélet, C‑401/15–C‑403/15, EU:C:2016:955, 40. pont). |
50 |
A Bíróság azt is megállapította, hogy az EUMSZ 45. cikket és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a határ menti ingázó munkavállaló gyermeke, aki közvetve részesülhet az ez utóbbi rendelkezésben szereplő szociális kedvezményekben nem kizárólag azt a gyermeket jelenti, aki leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban áll e munkavállalóval, hanem az említett munkavállaló házastársának, illetve regisztrált élettársának gyermekét is, ha e munkavállaló hozzájárul e gyermek eltartásához. A Bíróság szerint ez az utóbbi követelmény olyan ténybeli helyzetből ered, amelyet a hatóságoknak és adott esetben a nemzeti bíróságoknak az érintett által benyújtott bizonyítékok alapján és anélkül kell értékelniük, hogy meg kellene határozniuk e hozzájárulás okait, vagy számszerűsíteniük kellene annak pontos mértékét (lásd ebben az értelemben: 2016. december 15‑iDepesme és társai ítélet, C‑401/15–C‑403/15, EU:C:2016:955, 64. pont). |
51 |
A Bíróság úgy vélte, hogy a határ menti ingázó munkavállaló azon „családtagjának” fogalma, akiket a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében közvetve megillethet az egyenlő bánásmód, megfelel a „családtag” 2004/38 irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett fogalmának, amely magában foglalja a házastársat, illetve az uniós polgár azon élettársát, akivel regisztrált élettársi kapcsolatban él, az egyenes ági leszármazottakat, akik 21. életévüket nem töltötték be vagy eltartottak, valamint a házastárs és az élettárs egyenesági leszármazottait. A Bíróság e tekintetben figyelembe vette többek között a 2014/54 irányelv (1) preambulumbekezdését, 1. cikkét és 2. cikkének (2) bekezdését (lásd ebben az értelemben: 2016. december 15‑iDepesme és társai ítélet, C‑401/15–C‑403/15, EU:C:2016:955, 52–54. pont). |
52 |
Az alapügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a gyermek biológiai apja nem fizet tartásdíjat HY után. Úgy tűnik tehát, hogy HY anyjának házastársa, FV hozzájárul a gyermek eltartásához, amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia. |
53 |
Azt kell tehát meghatározni, hogy a szociális kedvezményeket illetően az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést megtiltó, a 492/2011 rendelet 7. cikkében kimondott szabállyal ellentétesek‑e azok a tagállami rendelkezések, amelyek megakadályozzák, hogy egy határ menti ingázó munkavállaló az alapeljárásban szóban forgó családi támogatáshoz hasonló támogatásban részesüljön házastársának az e munkavállalóval leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban nem álló gyermeke után. |
54 |
E tekintetben az EUMSZ 45. cikkben és a 492/2011 rendelet 7. cikkében szereplő egyenlő bánásmód elve nem csupán az állampolgárságon alapuló, közvetlen hátrányos megkülönböztetést tiltja, hanem a hátrányos megkülönböztetés valamennyi közvetett formáját is, ezek ugyanis más megkülönböztető ismérvek alkalmazásával valójában ugyanahhoz az eredményhez vezetnek (2010. április 13‑iBressol és társai ítélet, C‑73/08, EU:C:2010:181, 40. pont; 2019. július 10‑iAubriet ítélet, C‑410/18, EU:C:2019:582, 26. pont; lásd még analógia útján: 2016. december 14‑iBragança Linares Verruga és társai ítélet, C‑238/15, EU:C:2016:949, 41. pont). |
55 |
A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az alapeljárásban szóban forgó nemzeti jogszabály értelmében a Luxemburgban lakóhellyel rendelkező valamennyi gyermek igényelheti az említett családi támogatást, ami azt jelenti, hogy a Luxemburgban lakóhellyel rendelkező munkavállaló háztartásába tartozó összes gyermek – köztük e munkavállaló házastársának gyermeke is – igényelheti ezt a támogatást. Ezzel szemben a külföldi illetőségű munkavállalók ezt csak a saját gyermekeik után igényelhetik, házastársuknak a velük leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban nem álló gyermekeik után azonban nem. |
56 |
A lakóhely alapján való ilyen megkülönböztetés, amely inkább más tagállamok állampolgárainak okozhat hátrányt, mivel a belföldi lakóhellyel nem rendelkező személyek a legtöbb esetben külföldi állampolgárok az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amely csupán abban az esetben megengedett, ha objektív módon igazolt (lásd ebben az értelemben: 2019. július 10‑iAubriet ítélet, C‑410/18, EU:C:2019:582, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
57 |
E tekintetben irreleváns az, hogy az alapeljárásban szóban forgó családi támogatásra való jogosultságot az alapeljárásban szóban forgó nemzeti jogszabály közvetlenül a Luxemburgban lakóhellyel rendelkező gyermek számára biztosítja, míg a külföldi illetőségű munkavállalók esetében ezt a jogot – az e jogszabályban meghatározott családtagokat illetően – a munkavállaló számára biztosítja. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy a családi ellátásokat már jellegük miatt sem lehet olyan jogosultságoknak tekinteni, amelyek az egyént a családi helyzetétől függetlenül megilletik (lásd ebben az értelemben: 2002. február 5‑iHumer ítélet, C‑255/99, EU:C:2002:73, 50. pont; 2009. november 26‑iSlanina ítélet, C‑363/08, EU:C:2009:732, 31. pont). |
58 |
Ahhoz, hogy e közvetett megkülönböztetés igazolt legyen, alkalmasnak kell lennie valamely jogszerű cél elérésének biztosítására, és nem haladhatja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2019. július 10‑iAubriet ítélet, C‑410/18, EU:C:2019:582, 29. pont). |
59 |
A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben megemlíti egyrészről „a gyermek személyes jogának érvényesítésére irányuló nemzeti célkitűzést”, másrészről pedig „a foglalkoztatás helye szerinti tagállam hatóságai védelmének szükségességét, figyelemmel arra, hogy a személyi hatály kiterjesztése észszerűtlen terhet róna a luxemburgi családi ellátások rendszerére, amely konkrétan a családi ellátások közel 48%‑át külföldre folyósítja”. |
60 |
Ami a gyermek személyes jogának érvényesítésére irányuló nemzeti célkitűzést illeti, nem úgy tűnik, hogy ez a célkitűzés igazolhatná az alapeljárásban szóban forgó közvetett hátrányos megkülönböztetést. |
61 |
Amint arra ugyanis az Európai Bizottság írásbeli észrevételeiben rámutatott, jóllehet az alapeljárásban szóban forgó családi támogatásra való jogosultságot az alapeljárásban szóban forgó nemzeti jogszabály közvetlenül a Luxemburgban lakóhellyel rendelkező gyermek számára biztosítja, nyilvánvaló, hogy a külföldi illetőségű munkavállalók esetében ezt a jogot a munkavállaló számára biztosítja, az e jogszabályban meghatározott családtagokat, azaz az e munkavállalóval leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban álló gyermekeket illetően, házastársának a vele ilyen kapcsolatban álló gyermekek kivételével. Ennélfogva úgy tűnik, hogy az alapeljárásban szóban forgó nemzeti jogszabály semmiféle személyes jogot nem biztosít a külföldi illetőségű munkavállalók gyermekei számára. |
62 |
Ami a foglalkoztatás helye szerinti tagállam hatóságainak védelmére irányuló, arra figyelemmel követett célkitűzést illeti, hogy a családi támogatás személyi hatályának kiterjesztése „észszerűtlen terhet” róna „a luxemburgi családi ellátások rendszerére”, feltételezve, hogy ez a célkitűzés minősülhet jogszerűnek, az alapeljárásban szóban forgó közvetett hátrányos megkülönböztetés semmi esetre sem tűnik megfelelőnek és szükségesnek azon állítólagos probléma megoldása céljából, hogy a luxemburgi családi ellátásokat külföldre folyósítják. |
63 |
Egyrészről ugyanis azzal, hogy a luxemburgi jogalkotó az alapeljárásban szóban forgó családi támogatást a határ menti ingázó munkavállalókkal leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban álló valamennyi gyermek számára anélkül biztosítja, hogy igazolni kellene a közös háztartás fennállását, vagy azt, hogy ezek a munkavállalók a gyermek elsődleges eltartói, maga a luxemburgi jogalkotó fogadta el az e támogatás jogosultjai körének tág értelmezését. Másrészről, ezt a célkitűzést el lehetne érni a belföldi illetőségű munkavállalókat és a határ menti ingázó munkavállalókat egyaránt érintő intézkedésekkel. |
64 |
Következésképpen ellentétesek a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével azok a tagállami rendelkezések, amelyek értelmében a külföldi illetőségű munkavállalókat csak a saját gyermekeik után illeti meg az alapeljárásban szóban forgó családi támogatáshoz hasonló támogatás, házastársuknak a velük leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban nem álló gyermekei után azonban nem, holott az e támogatáshoz való jog az e tagállamban lakóhellyel rendelkező valamennyi gyermeket megilleti. |
65 |
Másodsorban a 883/2004 rendeletet illetően, a rendelet 67. cikke előírja, hogy egy személy az illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra a másik tagállamban lakó családtagjai után is, mintha a családtagok is az előbb említett tagállamban rendelkeznének lakóhellyel. |
66 |
A 883/2004 rendelet 1. cikkének i) pontja értelmében e rendelet alkalmazásában a „családtag” a családtagként meghatározott vagy elismert személy, illetve olyan személy, akit a háztartás tagjának tekintenek azok a jogszabályok, amelyek szerint ellátást nyújtanak. |
67 |
A CAE e fogalommeghatározás és a 2015. október 22‑iTrapkowski ítélet (C‑378/14, EU:C:2015:720) alapján azzal érvel, hogy az illetékes tagállamnak kell meghatároznia azokat a családtagokat, akik jogosultak a családi támogatásra. A nemzeti jogalkotó ennélfogva hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a családi ellátások folyósítását a munkavállalóval leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban álló gyermekekre korlátozza. |
68 |
E tekintetben a 883/2004 rendelet célkitűzését, azaz egységes szociális biztonsági rendszer kialakítása nélkül a különféle nemzeti rendszerek közötti koordináció biztosítását illetően kétségtelen, hogy a Bíróság megállapította, hogy a családi ellátásokra jogosult személyeket a nemzeti jognak megfelelően kell meghatározni (a 2015. október 22‑iTrapkowski ítélet, C‑378/14, EU:C:2015:720, 44. pont). |
69 |
Ez azonban nem változtat azon, hogy e hatáskör gyakorlása során a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot, a jelen esetben a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos rendelkezéseket (lásd analógia útján: 2017. december 7‑iZaniewicz‑Dybeck ítélet, C‑189/16, EU:C:2017:946, 40. pont). |
70 |
Márpedig a jelen ítélet 64. pontjában megállapítottaknak megfelelően ellentétesek a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével – amely az egyenlő bánásmód EUMSZ 45. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályának különös kifejeződése a szociális kedvezmények nyújtásának sajátos területén, és azt ugyanúgy kell értelmezni, mint ez utóbbi rendelkezést (2016. december 15‑iDepesme és társai ítélet, C‑401/15 à C‑403/15, EU:C:2016:955, 35. pont; 2019. december 18‑iGenerálny riaditeľ Sociálnej poisťovne Bratislava és társai ítélet, C‑447/18, EU:C:2019:1098, 39. pont) – azok a tagállami rendelkezések, amelyek értelmében a külföldi illetőségű munkavállalókat csak a saját gyermekeik után illeti meg az alapeljárásban szóban forgó családi támogatáshoz hasonló támogatás, házastársuknak a velük leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban nem álló gyermekei után azonban nem, holott az e támogatáshoz való jog az e tagállamban lakóhellyel rendelkező valamennyi gyermeket megilleti. |
71 |
A fenti megfontolások összességére figyelemmel, a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 883/2004 rendelet 1. cikkének – a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével és a 2004/38 irányelv 2. cikkének 2. pontjával összefüggésben értelmezett – i) pontját és 67. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétesek azok a tagállami rendelkezések, amelyek értelmében a határ menti ingázó munkavállalókat csak a saját gyermekeik után illeti meg az általuk e tagállamban foglalkoztatottként folytatott tevékenységtől függő családi támogatás, házastársuknak a velük leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatban nem álló gyermekei után azonban nem – akiknek a tartásához viszont hozzájárulnak –, holott az e támogatáshoz való jog az említett tagállamban lakóhellyel rendelkező valamennyi gyermeket megilleti. |
A költségekről
72 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.