–

a Dr. Willmar Schwabe GmbH & Co. KG képviseletében C. Stallberg Rechtsanwalt,

–

a Queisser Pharma GmbH & Co. KG képviseletében A. Meisterernst Rechtsanwalt,

–

az Európai Bizottság képviseletében K. Herbout‑Borczak és C. Hödlmayr, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. január 15‑i 107/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2008. L 39., 8. o.) módosított, az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag–összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20‑i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 404., 9. o., helyesbítések: HL 2007. L 12., 3. o.; HL 2010. L 285., 40. o.; HL 2011. L 36., 20. o.) 10. cikke (3) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Dr. Willmar Schwabe GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Schwabe) és a Queisser Pharma GmbH & Co. KG között, egy étrend‑kiegészítő csomagolásának állítólagosan megtévesztő jellege tárgyában fennálló jogvitában terjesztették elő.

3

Az 1924/2006 rendelet (1), (9), (14), (16), (17), (23) és (29) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]

4

E rendelet „Tárgy és hatály” című 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet összehangolja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, amelyek az élelmiszereken alkalmazott, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokra vonatkoznak, a belső piac hatékony működésének érdekében, magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása mellett”.

5

Az említett rendelet 2. cikke (2) bekezdése az „egészségre vonatkozó állítást” úgy határozza meg, mint „bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az adott élelmiszer, élelmiszercsoport vagy annak valamely alkotóeleme és az egészség között összefüggés van”.

6

Ugyanezen rendelet általános elvekről szóló II. fejezete foglalja magában a rendelet 3–7. cikkét.

7

Az 1924/2006 rendelet „Valamennyi állításra vonatkozó általános elvek” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokat csak akkor lehet a Közösségen belül forgalomba hozott élelmiszerek címkézésén, megjelenítésén vagy reklámjában alkalmazni, amennyiben az adott állítások megfelelnek e rendelet előírásainak.

A[z élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20‑i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2000. L 109., 29. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 75. o.) és a 84/450 irányelv] sérelme nélkül, a tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása:

[…]”

8

E rendelet „Általános feltételek” című 5. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása csak a következő feltételek teljesülése esetén megengedett:

[…]

(2)   A tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása csak akkor megengedett, ha az átlagfogyasztótól elvárható, hogy megértse az állításban kifejtett kedvező hatásokat”.

9

E rendeletnek „Az állítások tudományos alátámasztása” című 6. cikke (1) és (2) bekezdésében a következőket írja elő:

„(1)   A tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokat általánosan elfogadott tudományos adatokra kell alapozni, és azokkal kell alátámasztani.

(2)   A tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítást alkalmazó élelmiszeripari vállalkozónak az állítás alkalmazását igazolnia kell”.

10

Ugyanezen rendelet egészségre vonatkozó állításokról szóló IV. fejezete foglalja magában a rendelet 10–19. cikkét.

11

Az 1924/2006 rendelet „Különös feltételek” című 10. cikke (1), (3) és (4) bekezdésében ekként rendelkezik:

„(1)   Tilos az egészségre vonatkozó állítások alkalmazása, kivéve ha azok a II. fejezetben foglalt általános követelményeknek és az e fejezetben foglalt különös követelményeknek megfelelnek, ha azokat e rendelettel összhangban engedélyezik, és ha azok a 13. és 14. cikkben meghatározott engedélyezett állítások listáján szerepelnek.

[…]

(3)   A tápanyag vagy az élelmiszer – általában az egészségre vagy az egészséggel kapcsolatos jó közérzetre gyakorolt – általános, nem részletezett [helyesen: nem egyedi] kedvező hatásaira való hivatkozás csak akkor közölhető, ha azt a 13. vagy 14. cikkben meghatározott listában szereplő konkrét [helyesen: egyedi] egészségre vonatkozó állítás is kíséri.

(4) Adott esetben az e cikk végrehajtására vonatkozó iránymutatásokat a 25. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, és – amennyiben szükséges – az érdekelt felekkel, különösen élelmiszer‑ipari vállalkozókkal és fogyasztói csoportokkal konzultálva kell elfogadni.

12

E rendelet 13. cikke (3) bekezdésében az alábbiakat mondja ki:

„A Bizottság a[z EFSÁ‑val] folytatott konzultációt követően – legkésőbb 2010. január 31‑ig – a 25. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően elfogadja az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló, engedélyezett állítások (1) bekezdésben említett közösségi listáját és az állítások alkalmazására vonatkozó valamennyi szükséges feltételt [helyesen: a 25. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően, e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosításaként elfogadja az (1) bekezdésben említett engedélyezett állítások közösségi listáját és az ezen állítások alkalmazásához szükséges összes feltételt].”

13

Az említett rendelet 17. cikkének (5) bekezdése értelmében:

„A 13. és 14. cikkben meghatározott listákban szereplő, egészségre vonatkozó állításokat a rájuk vonatkozó feltételeknek megfelelően bármely élelmiszeripari vállalkozó használhatja, ha használatuk a 21. cikk rendelkezései alapján nem korlátozott.”

14

Az 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 10. cikke szerinti egészségre vonatkozó állítások különös feltételeinek végrehajtásáról szóló iránymutatások elfogadásáról szóló, 2013. január 24‑i 2013/63/EU végrehajtási határozat (HL 2013. L 22., 25. o.) mellékletének „Hivatkozás az általános, nem részletezett [helyesen: nem egyedi] kedvező egészségügyi hatásra 10. cikk című (3) bekezdés” című 3. pontjának szövege az alábbi:

„A 10. cikk (3) bekezdése bizonyos feltételek mellett, előzetes engedély nélkül lehetővé teszi az olyan egyszerű és figyelemfelkeltő állítások alkalmazását, amelyek az élelmiszer – általában az egészségre vagy az egészséggel kapcsolatos jó közérzetre gyakorolt – általános, nem részletezett [helyesen: nem egyedi] kedvező hatásaira hivatkoznak. Az ilyen állítások alkalmazása segítségére lehet a fogyasztóknak, mivel számukra érthetőbb üzeneteket közvetítenének. Ezeket azonban a fogyasztók könnyen félreérthetik és/vagy félreértelmezhetik, aminek a hatására az élelmiszer más/jobb kedvező egészségügyi hatását képzelhetik a tényleges hatás mögé. Ezért az általános, nem részletezett [helyesen: nem egyedi] egészségügyi hatásra való hivatkozáskor ezen hivatkozások kísérésében fel kell tüntetni az uniós nyilvántartásban szereplő, engedélyezett egészségre vonatkozó állítások listájáról valamely konkrét [helyesen: egyedi] egészségre vonatkozó állítást. A rendelet alkalmazásában az általános, nem részletezett [helyesen: nem egyedi] kedvező egészségügyi hatásokra hivatkozó állítást kísérő, konkrét [helyesen: egyedi], engedélyezett, egészségre vonatkozó állítást az általános állítás »mellett« vagy »után« kell feltüntetni.

Az engedélyezett állítások listájáról származó konkrét [helyesen: egyedi] állításoknak össze kell függniük az általános hivatkozással. […] hogy elkerüljék a fogyasztók félrevezetését, az élelmiszer‑vállalkozók felelőssége bemutatni az élelmiszer általános, nem részletezett [helyesen: nem egyedi] előnyeire való hivatkozás és a konkrét [helyesen: egyedi], kísérő, engedélyezett egészségre vonatkozó állítás közötti kapcsolatot.

A tudományos értékelés során az engedélyezésre benyújtott néhány állítást túl általánosnak vagy nem kellően meghatározottnak ítéltek az értékeléshez. Az ilyen állításokat nem lehet engedélyezni, ezért ezek a tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások uniós nyilvántartásának nem engedélyezett állításainak listáján szerepelnek. Ez nem zárja ki, hogy ezek az állítások hasznot húzhassanak a 10. cikk (3) bekezdésében előírt rendelkezésekből, így ezeket jogszerűen alkalmazni lehet, amennyiben e cikk értelmében kísérésükben fel van tüntetve az egyik állítás az engedélyezett egészségügyi állítások listájáról”.

15

A Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb (a tisztességtelen verseny tilalmáról szóló törvény, BGBl. 2010. I, 254. o.) alapjogvita tekintetében alkalmazandó változata (a továbbiakban: UWG) 3. §‑ának (1) bekezdése értelmében:

„Jogellenesek azok a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, amelyek alkalmasak arra, hogy a versenytársak, a fogyasztók vagy az egyéb piaci szereplők érdekeit jelentősen befolyásolják.”

16

Az UWG „Megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok” című 5. §‑a (1) bekezdésében így rendelkezik:

„Tisztességtelen versenymagatartásnak minősül a megtévesztő kereskedelmi gyakorlat. A kereskedelmi gyakorlat megtévesztő, ha az valótlan adatokat alkalmaz, vagy megtévesztésre alkalmas egyéb adatokat alkalmaz az alábbi körülmények tekintetében:

[…]”

17

A Lebensmittel‑, Bedarfsgegenstände‑ und Futtermittelgesetzbuch (az élelmiszerekről, a közszükségleti cikkekről és a takarmányokról szóló törvénykönyv; BGB1. 2013. I, 1426. o.) az alapjogvita tekintetében alkalmazandó változata 11. §‑ának (1) bekezdése ekként rendelkezik:

„Tilos élelmiszert megtévesztő megjelöléssel, adattal vagy megjelenítésben forgalomba hozni, illetve élelmiszereket általában vagy egyedi esetekben megtévesztő ismertetéssel vagy egyéb megtévesztő állításokkal hirdetni. A megtévesztés különösen akkor valósul meg, ha:

[…]”

18

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a Queisser Pharma a Doppelherz® aktiv Ginkgo + B‑Vitamine + Cholin elnevezésű étrend‑kiegészítőt forgalmazza, amely összesen nyolc összetevőből áll, amelyek között szerepel a cink, valamint a B1‑ (tiamin), B2‑, B5‑ (pantoténsav) és a B12‑vitamin.

19

Ezen étrend‑kiegészítő csomagolásának elülső oldalán több, különböző méretű, színű és betűtípusú elem megtalálható, amelyek sorában szerepel az alábbi, az alapügy tárgyát képező állítás „B‑Vitamine und Zink für Gehirn, Nerven, Konzentration und Gedächtnis” (az agy‑ és idegműködést, valamint a koncentrációt és a memóriát támogató B‑vitamin és cink)

20

A csomagolás hátoldalán a gingkóra és kolinra vonatkozó különleges állításokon túl az alábbi szöveg jelenik meg:

„A rendszeres szellemi kihívások, valamint az egészséges táplálkozás szerepet játszanak a memória, a koncentrációs képesség és a mindennapi feladatok ellátásához szükséges képesség működtetésében. Az agy és az idegrendszer anyagcseréje ezért a megfelelő tápanyagellátástól függ.

A Doppelherz kapszulái 100 mg kolint, B vitamint és cink nyomelemet tartalmaznak. Emellett 100 mg ginkgokivonat található bennük.

„A B1‑ és B12‑vitamin hozzájárul a normál energiatermelő anyagcsere‑folyamatokhoz és az idegrendszer normál működéséhez, valamint a megfelelő szellemi teljesítőképességhez.

A B1‑vitaminhoz hasonlóan a B2‑vitamin is a normál energiatermelő anyagcsere‑folyamatokban és az idegrendszer normál működésében játszik szerepet. Emellett védi a sejteket az oxidációs stresszel szemben.

A folsavnak a normál szellemi működésben van jelentősége. Ezenkívül a folsav hozzájárul a sejtosztódás folyamatához is.

A pantoténsav biztosítja a normál szellemi teljesítőképességet, továbbá a folsavhoz és a B12‑vitaminhoz hasonlóan segíti a fáradtság és kimerültség csökkentését.

A cink nyomelem segíti a normál kognitív funkciók működését, valamint védi a sejteket az oxidációs stresszel szemben.

[…]”

21

A kérdést előterjesztő bíróság megállapításai szerint a Schwabe a Queisser Pharma termékeivel versengő termékeket gyárt és forgalmaz. A Schwabe, mivel úgy vélte, hogy az alapügy tárgyát képező, a jelen ítélet 19. pontjában foglalt állítás sérti az 1924/2006 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját, 6. cikkének (1) bekezdését és 10. cikkének (1) bekezdését, valamint az UWG 5. §‑ának (1) bekezdését és az élelmiszerekről, a közszükségleti cikkekről és a takarmányokról szóló törvénykönyv 11. §‑ának (1) bekezdését, keresetet indított a Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális bíróság) előtt többek között az iránt, hogy a bíróság kényszerítő bírság terhe mellett kötelezze a Queisser Pharmát az étrend‑kiegészítő promóciójának abbahagyására, ameddig az alapügy tárgyát képező állítás szerepel csomagolásának elülső oldalán.

22

A Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális bíróság) 2014. augusztus 28‑i ítéletével e keresetet elutasította.

23

A Schwabe által ezen ítélettel szemben benyújtott fellebbezést az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország) 2016. június 30‑i határozatával elutasította.

24

A Schwabe az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) határozatával szemben felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) előtt.

25

A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) kételyeket táplál az 1924/2006 rendelet 10. cikke (3) bekezdésében előírt azon kötelezettség terjedelmével kapcsolatban, amelynek értelmében az általános, nem egyedi kedvező hatásokra való hivatkozást egyedi, egészségre vonatkozó állításnak kell kísérnie, közelebbről azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a rendelkezés közvetlen térbeli kapcsolatot követel‑e meg a hivatkozás és az egyedi, egészségre vonatkozó állítás között. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat egyrészt arra, hogy ezen „kísérésre” vonatkozó követelmény úgy is érthető, mint amely térbeli közelséget követel meg, hogy a fogyasztók „azonnal” észlelhessék az engedélyezett egyedi, egészségre vonatkozó állítást. A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja mindazonáltal, hogy álláspontja szerint, ha a közvetlen közelségre vonatkozó e követelmény nem teljesülne, az állításra csillag segítségével történő utalás szintén elegendő lehetne. Másrészt az említett kötelezettség értelmezhető azon, a fellebbviteli bíróság által kifejtett módon is, amely szerint azok az átlagfogyasztók, akik különösen a megszerezni kívánt termék összetétele alapján döntenek annak megvásárlása mellett, elsőként az összetevők listáját olvassák el (2015. június 4‑iTeekanne ítélet, C‑195/14, EU:C:2015:361). Tekintettel arra, hogy ez a lista gyakran a csomagolás hátulján található, nem valószínűtlen, hogy az alapügy tárgyát képező étrend‑kiegészítőhöz hasonló termékekkel szembesülve az ilyen fogyasztó ekként tudomást szerezhet az e hátsó oldalon található egyedi, egészségre vonatkozó állításokról.

26

A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) e körülmények között határozott úgy, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

27

A Schwabe szerint a kérdést előterjesztő bíróság kérdései azon, téves előfeltevésen alapulnak, amely szerint az alapügy tárgyát képező, a jelen ítélet 19. pontjában foglalt állítás az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése értelmében vett általános, nem egyedi kedvező hatásokra való hivatkozásnak tekintendő, noha valójában az e rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében vett egyedi, egészségre vonatkozó állításról van szó.

28

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell (2019. július 10‑iFederal Express Corporation Deutsche Niederlassung ítélet, C‑26/18, EU:C:2019:579, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Az említett relevancia vélelme nem dönthető meg pusztán azon körülmény alapján, hogy az alapeljárás valamelyik fele bizonyos tényeket vitat, amelyek helytállóságának vizsgálata nem a Bíróság feladata, és amelyektől az említett eljárás tárgyának meghatározása függ (2007. június 7‑ivan der Weerd és társai ítélet, C‑222/05–C‑225/05, EU:C:2007:318, 23. pont).

30

Egyébiránt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tartalmának megváltoztatása vagy a felek által feltett további kérdések megválaszolása nem lenne összeegyeztethető a Bíróság azon feladatával, hogy biztosítsa, hogy a tagállamok kormányai, valamint az érdekelt felek az Európai Unió Bírósága alapokmánya 23. cikkének megfelelően benyújthassák észrevételeiket, figyelembe véve, hogy a fent hivatkozott rendelkezés értelmében csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot kézbesítik az érdekelt feleknek (2014. október 16‑iWelmory ítélet, C‑605/12, EU:C:2014:2298, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

E körülmények között az előterjesztett kérdésekre abból az előfeltevésből kiindulva kell válaszolni, amelyre e bíróság támaszkodik, vagyis arra, hogy az alapügy tárgyát képező állítás általános, az egészségre gyakorolt nem egyedi kedvező hatásokra való hivatkozásnak minősül, következésképpen az 1924/2006 rendelet 10. cikke (3) bekezdésének a hatálya alá tartozik.

32

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy az általa előírt azon követelmény, amely szerint a tápanyag vagy élelmiszer általános, nem egyedi kedvező hatásaira való hivatkozást az e rendelet 13. vagy 14. cikkében meghatározott listában szereplő, egészségre vonatkozó egyedi állításnak kell kísérnie, teljesül abban az esetben, ha a tápanyag vagy az élelmiszer egészségre gyakorolt általános, nem egyedi kedvező hatásaira való hivatkozás az étrend‑kiegészítő csomagolásának elülső oldalán található, míg az e hivatkozást kísérni hivatott egyedi, egészségre vonatkozó állítás annak hátoldalán, és nincs a kettő közötti kapcsolatra utaló kifejezett jelzés, például csillagozás.

33

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2018. április 17‑iEgenberger ítélet, C‑414/16, EU:C:2018:257, 44. pont; 2019. január 30‑iPlanta Tabak ítélet, C‑220/17, EU:C:2019:76, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Először is, az 1924/2006 rendelet 10. cikke (3) bekezdése szövegének értelmében valamely étrend‑kiegészítő vagy élelmiszer általános, nem egyedi kedvező hatásaira való hivatkozást egyedi, egészségre vonatkozó állításnak kell „kísérnie”.

35

Továbbá, az 1924/2006 rendelet céljaival kapcsolatban, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet, 1. cikkének (1) bekezdése értelmében, a belső piac hatékony működésének biztosítására irányul, magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása mellett. Az egészségvédelem e rendelet legfőbb céljai között szerepel. E cél érdekében biztosítani kell többek között azt, hogy a fogyasztó megkapja a tények teljes ismeretében történő választáshoz szükséges információkat (2016. július 14‑iVerband Sozialer Wettbewerb ítélet, C‑19/15, EU:C:2016:563, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E tekintetben egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az 1924/2006 rendelet (16) preambulumbekezdése kimondja, hogy fontos, hogy az élelmiszereken feltüntetett állítások a fogyasztó számára érthetőek legyenek, és helyénvaló valamennyi fogyasztó védelme a megtévesztő állításokkal szemben, továbbá kifejti, hogy e rendelet a kellőképpen tájékozott, figyelmes és körültekintő átlagfogyasztót veszi viszonyítási alapul, figyelembe véve a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőket.

36

Végül, azon szövegösszefüggéssel kapcsolatban, amelybe az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése illeszkedik, meg kell jegyezni mindenekelőtt, hogy e rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontja az „egészségre vonatkozó állítás” fogalmát úgy határozza meg, mint „bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az adott élelmiszer, élelmiszercsoport vagy annak valamely alkotóeleme és az egészség között összefüggés van”.

37

Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy az 1924/2006 rendelet 10. cikke, amely e rendelet „Egészségre vonatkozó állítások” címet viselő IV. fejezetében található, (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy tilos az egészségre vonatkozó állítások alkalmazása, kivéve ha azok a II. fejezetben foglalt általános követelményeknek és a IV. fejezetben foglalt különös követelményeknek megfelelnek, ha azokat e rendelettel összhangban engedélyezik, és ha azok a 13. vagy 14. cikkben meghatározott engedélyezett állítások listáján szerepelnek. Ekként az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése az egészségre vonatkozó állítások elvi tilalmát mondja ki, az ugyanezen rendelet 13. vagy 14. cikkében foglalt engedélyezett állítások listájában szereplő állítások kivételével.

38

Másfelől az 1924/2006 rendelet 10. cikkének rendszertani értelmezéséből kitűnik, hogy e cikk (3) bekezdése az (1) bekezdésben megállapított főszabálytól való eltérést vezet be, következésképpen, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban, azt szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2017. március 16‑iAKM ítélet, C‑138/16, EU:C:2017:218, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E rendelet 10. cikkének (3) bekezdése tehát különbséget tesz az egészségre vonatkozó állítások két kategóriája, azaz egyrészt az említett rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében megállapított főszabálynak megfelelően az adott listákban szereplő egyedi, egészségre vonatkozó állítás, másrészt az „általános”, nem egyedi kedvező hatásokra való hivatkozásnak minősülő és az ugyanezen listákban szereplő állítással kísérendő, egészségre vonatkozó állítás között.

39

A 2013/63 végrehajtási határozat, amelyet a Bizottság az uniós jogalkotó által az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (4) bekezdése és 25. cikke alapján ráruházott végrehajtási hatáskörének keretében fogadott el, mellékletének 3. pontjában úgy rendelkezik e tekintetben, hogy a 10. cikk (3) bekezdése előzetes engedély nélkül lehetővé teszi az olyan egyszerű és figyelemfelkeltő állítások alkalmazását, amelyek az ilyen hatásokra hivatkoznak, ezeket azonban a fogyasztók könnyen félreérthetik és/vagy félreértelmezhetik, ezért az e hatásokra való hivatkozáskor ezen hivatkozások „kísérésében fel kell tüntetni az uniós nyilvántartásban szereplő, engedélyezett egészségre vonatkozó állítások listájáról valamely egyedi egészségre vonatkozó állítást”. Ugyanezen pont kifejti, hogy a rendelet alkalmazásában az általános, nem egyedi kedvező egészségügyi hatásokra hivatkozó állítást kísérő, egyedi, engedélyezett, egészségre vonatkozó állítást az általános állítás „mellett” vagy „után” kell feltüntetni.

40

E tényezőkből az következik, hogy az említett rendelet 10. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „kísérésre” vonatkozó követelményt akként kell értelmezni, hogy az nemcsak azt követeli meg, hogy az egyedi, egészségre vonatkozó állítás pontosítsa az általánosan megfogalmazott egészségre vonatkozó állítás tartalmát, hanem azt is, hogy e két állításnak az érintett termék csomagolásán történő elhelyezése a kellőképpen tájékozott, figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó számára tegye lehetővé az említett állítások közötti kapcsolat megértését. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a „kísérés” e rendelkezés szerinti fogalmát akként kell értelmezni, hogy az mind tárgyi, mind vizuális dimenziót magában foglal.

41

Így egyrészt, tárgyi dimenzióját tekintve, e „kísérés” fogalom tartalmi kapcsolatot követel meg az „általános” és az egyedi, egészségre vonatkozó állítás között, feltételül szabva lényegében azt, hogy az elsőt a második teljes egészében támassza alá.

42

Másrészt, ellentétben azzal, amit az alapeljárás felperese állít, az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében előírt, „kísérésre” vonatkozó követelmény nem tekinthető úgy, hogy érvényesen teljesülne önmagában azzal, hogy tárgyi szinten nyilvánvaló tartalmi kapcsolat áll fenn az „általános”, egészségre vonatkozó állítás, és az azt alátámasztani hivatott egyedi, egészségre vonatkozó állítás között, függetlenül ezen állításoknak az érintet csomagoláson való elhelyezésétől, következésképpen e követelmény vizuális dimenziójától.

43

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az 1924/2006 rendelet (29) preambulumbekezdése lényegében azt mondja ki, hogy annak biztosítására, hogy az egészségre vonatkozó állítások valósághűek, világosak, megbízhatók és hasznosak legyenek a fogyasztó számára az egészséges étrend megválasztásában, figyelembe kell venni az egészséggel kapcsolatos állítások megszövegezését és megjelenítését. Tehát az adott termék csomagolásán található különböző elemek elhelyezése vizuális szinten olyan tényezőnek minősül, amelyet figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy a „kísérésre” vonatkozó követelmény teljesítettnek tekinthető‑e.

44

Ezenfelül e rendelet (17) preambulumbekezdéséből és 6. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítást alkalmazó élelmiszeripari vállalkozónak az állítás alkalmazását igazolnia kell.

45

E tekintetben a 2013/63 végrehajtási határozat mellékletének 3. pontja kiemeli, hogy a fogyasztó megtévesztésének elkerülése céljából az élelmiszeripari vállalkozók felelőssége bemutatni az élelmiszer általános, nem egyedi előnyeire való hivatkozás és az azt kísérő egyedi, engedélyezett, egészségre vonatkozó állítás közötti kapcsolatot.

46

E tényezőkből az következik, hogy az élelmiszeripari vállalkozóknak világosan és pontosan be kell mutatniuk azokat az egyedi, egészségre vonatkozó állításokat, amelyek alátámasztják az általuk alkalmazott általános, nem egyedi kedvező hatásokra való hivatkozást.

47

Tehát az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése szerinti „kísérésre” vonatkozó követelményt úgy kell értelmezni, mint amely arra utal, hogy a kellőképpen tájékozott, figyelmes és körültekintő átlagfogyasztónak azonnal érzékelnie kell az általános, egészségi állapotra gyakorolt nem egyedi kedvező hatásokra való hivatkozás és az egyedi, egészségre vonatkozó állítás közötti kapcsolatot, ami főszabály szerint a hivatkozás és az állítás közötti térbeli közelséget vagy közvetlen szomszédságot követel meg.

48

Mindazonáltal, abban a sajátos helyzetben, amikor az egészségre vonatkozó egyedi állítások magas számuk vagy jelentős hosszuk folytán nem szerepelhetnek teljes egészükben a csomagolás ugyanazon oldalán, mint amelyen az általuk alátámasztandó hivatkozás fel van tüntetve, meg kell állapítani, hogy a közvetlen vizuális kapcsolat követelménye kivételesen teljesülhet közvetlenül utaló jelzés, például csillagozás segítségével, amennyiben az egyértelmű és a fogyasztó számára tökéletesen érthető módon biztosítja térben az egészségre vonatkozó állítások és a hivatkozás közötti tartalmi kapcsolatot.

49

A nemzeti bíróságok feladata tehát az adott ügy körülményeinek összessége fényében megvizsgálni, hogy az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdéséből eredő, vizuális közelségre vonatkozó követelmény teljesül‑e a kapcsolatot jelző csillag alkalmazásával.

50

A fenti tényezőkre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az általa előírt azon követelmény, amely szerint a tápanyag vagy élelmiszer általános, nem egyedi kedvező hatásaira való hivatkozást az e rendelet 13. vagy 14. cikkében meghatározott listában szereplő, egészségre vonatkozó egyedi állításnak kell kísérnie, nem teljesül abban az esetben, ha a tápanyag vagy az élelmiszer egészségre gyakorolt általános, nem egyedi kedvező hatásaira való hivatkozás az étrend‑kiegészítő csomagolásának elülső oldalán található, míg az e hivatkozást kísérni hivatott egyedi, egészségre vonatkozó állítás annak hátoldalán, és nincs a kettő közötti kapcsolatra utaló kifejezett jelzés, például csillagozás.

51

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az a tápanyag és étrend‑kiegészítő általában az egészségre vagy az egészséggel kapcsolatos jó közérzetre gyakorolt, az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése értelmében vett általános, nem egyedi kedvező hatásaira való hivatkozást e rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 6. cikkének (1) bekezdése értelmében tudományos bizonyítékokkal alá kell támasztani.

52

E tekintetben mindenekelőtt ki kell emelni, hogy, amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, az 1924/2006 rendelet 10. cikke (3) bekezdésének szövege – ellentétben e rendelet 10. cikke (1) bekezdésének szövegével – nem tartalmaz kifejezett utalást az említett rendelet II. fejezetére, amelyben annak 5. és 6. cikke található.

53

Ki kell emelni ugyanakkor, hogy az említett 5. és 6. cikk szövege világosan rámutat, hogy minden, e rendelet értelmében vett, egészségre vonatkozó állítást tudományosan alá kell támasztani.

54

Az 1924/2006 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében ugyanis a tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása csak akkor megengedett, ha általánosan elfogadott tudományos adatok igazolják, hogy az állítás tárgyát képező tápanyag vagy egyéb anyag jelenléte, hiánya vagy csökkentett mennyisége az élelmiszerben vagy élelmiszercsoportban bizonyítottan kedvező táplálkozási vagy élettani hatással bír. E rendelet 6. cikke (1) bekezdésében ugyancsak tartalmaz egy erre vonatkozó passzust, amely lényegében akként rendelkezik, hogy „[a] tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokat általánosan elfogadott tudományos adatokra kell alapozni, és azokkal kell alátámasztani”.

55

Ezt az értelmezést megerősítik az 1924/2006 rendelet által követett célok, amely rendelet – amint az a jelen ítélet 35. pontjából kitűnik – az egészségvédelemnek és magas szintű fogyasztóvédelemnek többek között a megtévesztő állításokkal szembeni biztosítására irányul. Ezenkívül e rendelet (14) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az anyag, amelyre az állítás vonatkozik, valóban rendelkezzen kedvező táplálkozási vagy élettani hatással. Egyébiránt az említett rendelet (17) preambulumbekezdése kifejti, hogy a tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazásával kapcsolatban elsősorban a tudományos megalapozottságot kell figyelembe venni, ugyanezen rendelet (23) preambulumbekezdése pedig kimondja, hogy az egészségre vonatkozó állítások használatát csak a lehető legmagasabb színvonalú tudományos értékelést követően lehet engedélyezni az Unióban.

56

Végül az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése kifejezetten előírja, hogy az egészségre vonatkozó állításoknak meg kell felelniük az e rendelet II. fejezetében foglalt általános követelményeknek, amely fejezetben az 5. és 6. cikk található. Márpedig, amint az a jelen ítélet 37–39. pontjából következik, az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése, amennyiben lehetővé teszi az olyan, az egészségre gyakorolt általános állításra való hivatkozást, amely nem szerepel az e rendelet által engedélyezett állítások listájában, de olyan állítás kíséri, amely viszont szerepel abban, kivételt határoz meg az e rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében foglalt főszabály alól, amely szerint tilos az egészségre vonatkozó állítások alkalmazása, az e listákon szereplő állítások kivételével. Az említett rendelet 10. cikkének (3) bekezdését tehát szűken kell értelmezni.

57

Következésképpen ezen utóbbi rendelkezést akként kell értelmezni, hogy az e rendelkezés szerinti, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, „általános”, egészségre vonatkozó állításoknak teljesíteniük kell az e rendelet által előírt bizonyításra vonatkozó követelményeket.

58

Ugyanakkor, amint azt a főtanácsnok kiemelte indítványának 71. és 72. pontjában, e tekintetben elegendő, hogy a táplálék vagy élelmiszer egészségre vagy az egészséggel kapcsolatos jó közérzetre gyakorolt általános, nem egyedi kedvező hatásaira való hivatkozásokat általában elfogadott, megvizsgált és engedélyezett tudományos bizonyítékokkal alátámasztott, egészségre vonatkozó egyedi állítások kísérjék, amennyiben azok szerepelnek az ugyanezen rendelet 13. és 14. cikkében említett listában.

59

A fenti megfontolások fényében a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a tápanyag vagy étrend‑kiegészítő általában az egészségre vagy az egészséggel kapcsolatos jó közérzetre gyakorolt általános, nem egyedi kedvező hatásaira való hivatkozást e rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 6. cikkének (1) bekezdése értelmében tudományos bizonyítékokkal alá kell támasztani. E tekintetben elegendő, hogy e hivatkozást az e rendelet 13. vagy 14. cikkében meghatározott listában szereplő, egészségre vonatkozó egyedi állítás kísérje.

60

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: