–

a Sky plc, a Sky International AG és a Sky UK Ltd képviseletében P. Roberts és G. Hobbs QC, D. Rose, A. Ward és E. Preston solicitors megbízásából,

–

a SkyKick UK Ltd és a SkyKick Inc. képviseletében A. Tsoutsanis advocaat, T. Hickman és S. Malynicz QC, valamint S. Baran barrister, J. Linneker és S. Sheikh‑Brown solicitors megbízásából,

–

az Egyesült Királyság kormánya képviseletében Z. Lavery és S. Brandon, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: N. Saunders QC,

–

a francia kormány képviseletében R. Coesme, D. Colas, D. Segoin, A.‑L. Desjonquères és A. Daniel, meghatalmazotti minőségben,

–

a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z. és Gesztelyi D. R., meghatalmazotti minőségben,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–

a szlovák kormány képviseletében B. Ricziová, meghatalmazotti minőségben,

–

a finn kormány képviseletében H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében S. L. Kalėda és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az európai uniós védjegyekre vonatkozó uniós jog, valamint a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésére vonatkozó uniós jog értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Sky plc, a Sky International AG és a Sky UK Ltd (a továbbiakban együtt: Sky) és a SkyKick UK Ltd és a SkyKick Inc (a továbbiakban együtt: SkyKick) között, a Sky és társai tulajdonában lévő európai uniós védjegyek és egy egyesült‑királyságbeli nemzeti védjegy SkyKick általi állítólagos bitorlása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Nemzetközi szinten a védjegyjogot az ipari tulajdon oltalmára létesült, 1883. március 20‑án Párizsban aláírt, legutóbb 1967. július 14‑én Stockholmban felülvizsgált és 1979. szeptember 28‑án módosított Párizsi Uniós Egyezmény (Recueil des traités des Nations unies, 828. kötet, 11851. szám, 305. o., a továbbiakban: Párizsi Uniós Egyezmény) szabályozza. Az Európai Unió valamennyi tagállama részese az egyezménynek.

4

A Párizsi Uniós Egyezmény 19. cikke értelmében az unió országai kölcsönösen fenntartják maguknak a jogot, hogy egymás között az ipari tulajdon oltalmára külön megállapodásokat kössenek.

5

E rendelkezés szolgált alapul a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i nizzai diplomáciai konferencián kötött, legutóbb Genfben 1977. május 13‑án felülvizsgált és 1979. szeptember 28‑án módosított Nizzai Megállapodás (Recueil des traités des Nations unies, 1154. kötet, I‑18200. szám, 89. o., a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) elfogadásához.

6

A Nizzai Megállapodás 1. cikke szerint:

„(1)   Az e Megállapodás alá tartozó országok Külön Uniót alkotnak és a védjegylajstromozás szempontjából a termékek és szolgáltatások egységes osztályozását (a továbbiakban: osztályozás) fogadják el.

(2)   Az osztályozás magában foglalja:

[…]”

7

A Nizzai Megállapodás „Az osztályozás jogi hatálya és használata” című 2. cikkének szövege a következő:

„(1)   A nemzetközi osztályozás jogi hatályát – a jelen Megállapodás által előírt követelményektől függően – a Külön Unió országai határozzák meg. Közelebbről: a nemzetközi osztályozás nem kötelezi a szerződő országokat sem a védjegyoltalom terjedelmének megállapítása, sem pedig a szolgáltatási védjegyek elismerése tekintetében.

(2)   A Külön Unió mindegyik országa fenntartja jogát arra vonatkozóan, hogy a termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozását mint fő vagy mint kisegítő rendszert alkalmazza.

(3)   A Külön Unió országainak illetékes hivatalai a védjegylajstromozási okiratokban és közleményekben a nemzetközi osztályozás szerint tüntetik fel azoknak az osztályoknak a számát, amelyekhez a lajstromozott védjeggyel ellátható termékek vagy szolgáltatások tartoznak.

(4)   Az a tény, hogy a termékek és szolgáltatások betűrendes jegyzékében valamilyen elnevezés szerepel, nem érinti az ehhez az elnevezéshez fűződő esetleges fennálló jogokat.”

8

A Nizzai Megállapodás 1. cikkében szereplő osztályozás (a továbbiakban: nizzai osztályozás) a 2002. január 1‑jén hatályba lépett nyolcadik kiadása óta 34 áru‑ és 11 szolgáltatási osztályt tartalmaz. Minden egyes osztályt egy vagy több általános kifejezés jelöl, amelyeket általában „fejezetcímnek” neveznek, és amelyek általános jelleggel írják le azokat a területeket, amelyekre főszabály szerint az ezen osztályba tartozó áruk vagy szolgáltatások tartoznak.

9

A Nizzai Osztályozás használati útmutatója szerint az egyes áruk, illetve szolgáltatások megfelelő besorolásához meg kell nézni az áruk és szolgáltatások betűrend szerinti jegyzékét, valamint az egyes osztályokra vonatkozó magyarázó megjegyzéseket.

10

A 2006. december 18‑i 1891/2006/EK tanácsi rendelettel (HL 2006. L 386., 1. o.) módosított, a közösségi védjegyről szóló 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendeletet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.; a továbbiakban: 40/94 rendelet) hatályon kívül helyezte és felváltotta a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.), amely 2009. április 13‑án lépett hatályba. E rendeletet, amelyet a 2015. december 16‑i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 341., 21. o.) módosított (a továbbiakban: 207/2009 rendelet) hatályon kívül helyezte és felváltotta 2017. október 1‑jei hatállyal az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.).

11

Az alapügyben szóban forgó közösségi védjegyek bejelentésének időpontjára tekintettel a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a 40/94 rendelet rendelkezései alapján kell megvizsgálni.

12

A 40/94 rendelet 4. cikke, amely a közösségi védjegyoltalomban részesíthető megjelöléseket határozza meg, a következőképpen rendelkezett:

„Közösségi védjegyoltalom tárgya lehet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.”

13

A 40/94 rendelet „Feltétlen kizáró okok” című 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

14

Az említett rendelet „A közösségi védjegy használata” című 15. cikkének (1) bekezdése ekképpen rendelkezett:

„Ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a közösségi védjegy tényleges használatát a Közösségben az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, a közösségi védjegyoltalomra alkalmazni kell az e rendeletben meghatározott jogkövetkezményeket, kivéve ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.

[…]”

15

Az ugyanezen rendelet 38. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Ha a megjelölés a 7. cikk alapján a közösségi védjegybejelentésben foglalt árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások vagy azok egy része tekintetében nem részesülhet védjegyoltalomban, a bejelentést ezen áruk, illetve szolgáltatások tekintetében el kell utasítani.”

16

A 40/94 rendelet „A védjegyoltalom megszűnésének okai” című 50. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint:

„A [Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták)] benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján a közösségi védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha

17

E rendelet „Feltétlen törlési okok” című 51. cikke a következőképpen szólt:

„(1)   A közösségi védjegyet a [Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták)] benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell, ha

[…]

(3)   Ha a törlés oka csak a közösségi védjegy árujegyzékben szereplő áruk vagy szolgáltatások egy része tekintetében áll fenn, a törlésnek csak a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában van helye”.

18

Az említett rendelet „Viszontkereset” című 96. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„A megszűnés megállapítására vagy a törlésre irányuló viszontkereset kizárólag az e rendelet szerinti megszűnési vagy törlési okokon alapulhat.”

19

A 207/2009 rendelet 167. cikkének (1) bekezdése a következőket írta elő:

„Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.”

20

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelvet (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 2008. november 28‑i hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 299., 25. o.). Ez utóbbi irányelvet a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 336., 1. o.) ez utóbbi irányelv 55. cikke értelmében 2019. január 15‑i hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta.

21

Az alapügyben szóban forgó nemzeti védjegy bejelentésének időpontjára tekintettel a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a 89/104 első irányelv rendelkezései alapján kell megvizsgálni.

22

A 89/104 első irányelv (5), (7) és (8) preambulumbekezdése értelmében:

„[M]ivel a tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg a lajstromozás útján megszerzett védjegyek lajstromozásával és törlésével, valamint oltalmuk megszűnésének megállapításával kapcsolatos eljárásjogi rendelkezéseket; mivel meghatározhatják például a védjegy lajstromozására vagy törlésére irányuló eljárás formáját, dönthetnek arról, hogy a védjegy lajstromozására, illetve törlésére irányuló eljárásban érvényesíthetők‑e korábbi jogok, valamint arról, hogy a lajstromozási eljárásban a korábbi jogok felszólalás alapján, illetve hivatali vizsgálat keretében érvényesíthetők‑e; mivel a tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg a védjegyoltalom megszűnése megállapításának, illetve a védjegy törlésének jogkövetkezményeit;

[…]

mivel a jogszabályok közelítésével elérni kívánt célkitűzések megvalósítása megkívánja, hogy a lajstromozott védjegy megszerzésének és a védjegyoltalom fenntartásának feltételei valamennyi tagállamban általában azonosak legyenek; mivel ennek érdekében szükség van a védjegyoltalomban részesíthető megjelölések példálózó felsorolására, feltéve hogy az ilyen megjelölések alkalmasak arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztessék; mivel kimerítően fel kell sorolni a védjegy lajstromozását kizáró, illetve annak törlésére alapot adó – például a megkülönböztető képesség hiányával vagy a védjegy korábbi jogokkal való ütközésével kapcsolatos – okokat, még akkor is, ha egyes okokról a tagállamok szabadon dönthetnek, így elhatározhatják, hogy azokat továbbra is alkalmazzák‑e, illetve jogszabályaikba bevezetik‑e; mivel a tagállamok továbbra is alkalmazhatnak, illetve jogszabályaikba bevezethetnek olyan, a lajstromozást kizáró, illetve törlési okokat, amelyek a védjegyoltalom megszerzésének vagy fenntartásának a jogközelítésről szóló rendelkezésekkel nem érintett – például a védjegyoltalomra való jogosultságra, a védjegyoltalom megújítására vagy a díjak megfizetésére vonatkozó, vagy az eljárásjogi rendelkezések megsértésével összefüggő – feltételeihez kapcsolódnak;

mivel a Közösségben lajstromozott és oltalom alatt álló védjegyek számának, és ennek következtében a közöttük felmerülő ütközések számának csökkentése érdekében alapvető követelmény, hogy a lajstromozott védjegyet ténylegesen használják, illetve a tényleges védjegyhasználat elmulasztása esetén az oltalom megszűnését lehessen megállapítani; mivel gondoskodni kell arról, hogy egy ténylegesen nem használt korábbi védjegyre tekintettel egy másik védjegy törlésének ne legyen helye, miközben a tagállamok ugyanezt az elvet szabadon alkalmazhassák a védjegyek lajstromozása tekintetében, illetve biztosíthassák, hogy a védjegybitorlási perben ne lehessen a védjegyoltalom alapján fellépni, ha a perben a védjegyoltalom megszűnésének megállapítására alapított kifogás eredményeként megállapítják, hogy a védjegy oltalma megszűnt; mivel az ezekre az esetekre irányadó eljárásjogi szabályokat a tagállamok állapíthatják meg”.

23

Ezen irányelv 2. cikke szerint:

„Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessen más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.”

24

Az említett irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írta elő:

„(1)   A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés

(2)   Bármelyik tagállam előírhatja, hogy a megjelölés nem részesülhet oltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha

[…]

25

Az ugyanezen irányelv 12. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében a következőképpen rendelkezett:

„A védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha a jogosult az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegy tényleges használatát az adott tagállamban megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja, kivéve ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja […].”

26

A 89/104 első irányelv 13. cikke ekként rendelkezett:

„Ha a védjegybejelentés elutasításának, a védjegy törlésének vagy a védjegyoltalom megszűnése megállapításának oka csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében áll fenn, a védjegybejelentés elutasításának, a védjegy törlésének vagy a védjegyoltalom megszűnése megállapításának csak a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások tekintetében van helye.”

27

A 2008/95 irányelv 18. cikke előírta:

„Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.”

28

A 89/104 első irányelvet az Egyesült Királyság jogába a Trade Marks Act 1994 (a védjegyekről szóló 1994. évi törvény) ültette át. A védjegyekről szóló 1994. évi törvény 32. cikkének (3) bekezdése nem felel meg ezen irányelv egyik rendelkezésének sem. E rendelkezés a következőket írja elő:

„[A védjegy]bejelentésben ki kell jelenteni, hogy a védjegyet a bejelentő vagy az ő engedélyével más használja [azon áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában, amelyek tekintetében a védjegyoltalmat igénylik], vagy hogy a bejelentő a védjegyet jóhiszeműen használni szándékozik.”

29

A Sky és társai a „Sky” szót tartalmazó négy közösségi ábrás és szóvédjegy, és egy egyesült királysági nemzeti szóvédjegy (a továbbiakban együttesen: az alapügyben szóban forgó védjegyek) jogosultjai. E védjegyeket jelentős számú, a nizzai osztályozás számos osztályába, többek között a 9. és 38. osztályába tartozó áru és szolgáltatás vonatkozásában lajstromozták.

30

A Sky és társai az alapügyben szóban forgó védjegyek bitorlása miatt keresetet indított a SkyKick társaságok ellen a kérdést előterjesztő bíróság, a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales], kancelláriai kollégium, Egyesült Királyság) előtt. Védjegybitorlási kereseteit a Sky és társai az alapügyben szóban forgó védjegyek nizzai megállapodás szerinti 9. osztályba tartozó áruk – azaz számítógépes szoftverek, az internetről beszerzett számítógépes szoftverek, adatbázisokhoz és az internethez való csatlakozást lehetővé tevő számítógépes szoftverek és távközlési készülékek, adattárolás ‑, valamint a nizzai megállapodás szerinti 38. osztályba tartozó szolgáltatások – azaz a távközlési szolgáltatások, elektronikus levelezési szolgáltatás, internetportál‑szolgáltatás, valamint információkhoz/adatokhoz számítógépen vagy számítógépes hálózaton keresztül való hozzáférésre és azok lekérésére szolgáló számítógépes szolgáltatás – tekintetében történt lajstromozására alapozza. A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy nem minden, az alapügyben szóban forgó védjegyet lajstromozták e termékek és szolgáltatások vonatkozásában.

31

E bíróság azt is jelzi, hogy a Sky és társai széles körben használták a az alapügyben szóban forgó védjegyeket a fő tevékenységi köreivel, azaz a televíziós műsorszolgáltatással, a telefonszolgáltatással és a szélessávú szolgáltatásokkal kapcsolatos számos áruval és szolgáltatással összefüggésben. Nem vitatott, hogy e védjegyek az Egyesült Királyságban és Írországban e területek mindegyikén ismertek. Ugyanakkor a Sky és társai nem kínálnak az elektronikus levelezés áthelyezésével vagy a felhőbe történő adatmentéssel (cloud storage) kapcsolatos árukat vagy szolgáltatásokat, és arra sem utal semmi, hogy a közeljövőre ezt tervezné. A SkyKick társaságok által kínált három fő termék egy szoftveren mint szolgáltatáson (software as a service vagy SaaS) alapul, és a felhőbe (Cloud) való áthelyezéssel, a felhőalapú tárolással, valamint az alkalmazások felhőben történő kezelésével kapcsolatos.

32

Ezen eljárás keretében a SkyKick társaságok az alapügyben szóban forgó védjegyek törlésére irányuló viszontkeresetet indítottak. E kérelem alátámasztására úgy érvel, hogy e védjegyeket nem kellő egyértelműséggel és pontossággal meghatározott áruk és szolgáltatások vonatkozásában lajstromozták. A SkyKick társaságok e tekintetben a 2012. június 19‑iChartered Institute of Patent Attorneys ítéletre (C‑307/10, EU:C:2012:361) támaszkodnak.

33

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság először is arra a kérdésre keresi a választ, hogy egy lajstromozott védjeggyel szemben lehet‑e ilyen törlési okra hivatkozni. E tekintetben emlékeztet arra, hogy a Bíróság ebben az ítéletben kimondta, hogy a védjegybejelentés tárgyát képező árukat és szolgáltatásokat a bejelentőnek kellően egyértelműen és pontosan meg kell jelölnie annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok és a harmadik felek meg tudják határozni a védjegy oltalmának terjedelmét. Ennek hiányában a nemzeti szellemi tulajdoni hivatalnak vagy az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) el kell utasítania a kérelmet, amennyiben a leírást nem módosítják úgy, hogy az kellően egyértelmű és pontos legyen.

34

E bíróság úgy véli, hogy az említett ítéletből következő ítélkezési gyakorlat nem jelenti azt, hogy az érintett védjegyet – azzal az indokkal, hogy a leírás nem egyértelmű, illetve nem pontos – a lajstromozását követően törölni lehetne.

35

Kiemeli, hogy az európai uniós védjegyek tekintetében a 2017/1001 rendelet 128. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a törlésre irányuló viszontkereset „kizárólag az e rendelet szerinti […] törlési okokon alapulhat”. A jelen esetben a SkyKick társaságok az e rendelet 59. cikke (1) bekezdésének az említett rendelet 4. cikkével és 7. cikke (1) bekezdése a) pontjával együttesen értelmezett a) pontjában foglalt indokra támaszkodnak, amely nem követeli meg, hogy az európai uniós védjegybejelentésben az áruk és szolgáltatások leírása egyértelmű és pontos legyen. Ugyanez a helyzet a nemzeti védjegyek esetében.

36

Másodszor, feltételezve, hogy lehet ilyen indokra hivatkozni, a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy az alapügyben szóban forgó valamennyi védjegy tekintetében vitatható‑e az áruk és szolgáltatások leírása. Megjegyzi, hogy a SkyKick társaságok úgy érvel, hogy az alapügyben a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások azonosítása – a 38. osztályba tartozó „távközlési szolgáltatások” és „elektronikus levelezési szolgáltatás” kivételével – nem kellően egyértelmű és pontos. A SkyKick társaságok és a Sky és társai nem ért egyet a „számítógépes szoftverek”, „az internetről beszerzett számítógépes szoftverek”, valamint az„adatbázisokhoz és az internethez való csatlakozást lehetővé tevő számítógépes szoftverek és távközlési készülékek” leírásának egyértelmű és pontos mivoltát illetően.

37

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint egy védjegy „számítógépes szoftverek” tekintetében történő lajstromozása túl széles körű, és következésképpen a közérdekbe ütközik, mivel a jogosult számára olyan nagy terjedelmű monopóliumot biztosít, amely kereskedelmi érdekkel nem indokolható. Mindazonáltal e bíróság úgy véli, hogy ez nem jelenti szükségképpen azt, hogy a „számítógépes szoftver” kifejezés nem egyértelmű és pontos. Ennek alapján e bíróság azt a kérdést teszi fel, hogy az európai védjegy‑ és formatervezésiminta‑hálozatnak (ETMDN) a Nizzai Osztályozás szerinti 7. osztályba tartozó „gépekre” vonatkozó, az ezen osztályozás fejezetcímeiben szereplő általános kifejezésekkel kapcsolatos közös gyakorlatról szóló 2015. október 28‑i közös közleményében szereplő következtetések nem alkalmazhatók‑e a „számítógépes szoftverekre” is.

38

Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a bejelentőnek a védjegybejelentés során tanúsított rosszhiszeműsége érintheti‑e az alapügyben szóban forgó védjegyek érvényességét.

39

E bíróság előtt a SkyKick társaságok ugyanis azt állítják, hogy az alapügyben szóban forgó védjegyeket rosszhiszeműen jelentették be, mivel a Sky és társainak nem állt szándékában azokat az e védjegyek árujegyzékében szereplő valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében használni. Így az említett védjegyeket mindegyikét törölni kell, legalábbis azon áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek esetében a Sky és társainak egyáltalán nem állt szándékában azokat használni.

40

Az említett bíróság álláspontja szerint a védjegyek azok tényleges használatának megkövetelése nélkül történő lajstromozása megkönnyítené a lajstromozási eljárást, és könnyebbé tenné a jogosultak számára e védjegyek piaci bevezetése előtti oltalomban részesítését. Ugyanakkor a lajstromozás megkönnyítése vagy túl széles körűvé tétele harmadik felek piacra lépésének akadályát képezné, és a közkincs erodálódásával járna. Ily módon ha egy védjegy a megjelölt áruk és szolgáltatások mindegyike vagy némelyike vonatkozásában történő használatának szándéka nélkül is lajstromozható, az utat nyit a rendszerrel való visszaélés előtt, ami sérelmes lenne, ha egyébként nem lehetne a visszaélésszerű lajstromozást az érintett védjegy jogosultjának rosszhiszeműségére való hivatkozással megtámadni. E bíróság kiemeli, hogy az Egyesült Királyság bíróságai ítélkezési gyakorlatukban e tagállam 1994. évi védjegytörvénye 32. cikkének (3) bekezdése alapján fennálló, az érintett védjegy védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások tekintetében történő használatának szándékával kapcsolatos követelményre összpontosítottak.

41

Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság e rendelkezés uniós joggal való összeegyeztethetőségének kérdését veti fel. Feltételezve, hogy az ilyen összeegyeztethetőség megállapítást nyer, e bíróság kétségeit fejezi ki a védjegy védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások tekintetében történő használatának szándékával kapcsolatos feltétel terjedelmét illetően is.

42

Először is, bár az uniós jog nem rendelkezik kifejezetten ilyen szándékról, és e jog jelenlegi állása szerint nem lehet a lajstromozott védjegyet a használat hiánya miatt az ötéves határidő lejárta előtt törölni, az Európai Unió Bíróságának és Törvényszékének ítélkezési gyakorlata kimondja, hogy bizonyos körülmények között a jogosult rosszhiszeműségének minősülhet egy védjegy lajtromozását kérni a védjegybejelentésben megjelölt áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában történő használatának a bejelentés időpontjában fennálló szándéka nélkül.

43

Másodszor, ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a bejelentő rosszhiszeműségének bizonyításához nem elegendő az, hogy a bejelentő az áruk vagy szolgáltatások széles köre tekintetében kérte a védjegy lajstromozását, ha észszerű kereskedelmi indoka van ilyen oltalmat igényelni a védjegy használatára tekintettel. Egyébiránt e védjegy esetleges használata nem elegendő a jóhiszeműség hiányának bizonyításához.

44

Harmadszor, az említett ítélkezési gyakorlat alapján úgy lehet tekinteni, hogy bizonyos esetekben a bejelentő a kérelmet részben jóhiszeműen, részben pedig rosszhiszeműen nyújtotta be, amennyiben a védjegyet a védjegybejelentésben szereplő áruknak vagy szolgáltatásoknak kizárólag bizonyos része tekintetében kívánja használni.

45

Abban az esetben, ha a védjegy bejelentője az áruk és szolgáltatások egy része tekintetében rosszhiszeműen járt el, és ezen áruk és szolgáltatások másik része tekintetében jóhiszeműen járt el, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a védjegyet teljesen vagy részlegesen kell‑e törölni.

46

Úgy véli, hogy az alapügyben vannak arra utaló jelek, hogy a Sky és társainak nem állt szándékában az alapügyben szóban forgó védjegyek lajstromozásának időpontjában a védjegybejelentésben szereplő valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében használni e védjegyeket. E lajstromozások olyan árukra és szolgáltatásokra vonatkoznak, amelyek tekintetében a Sky és társainak nem volt semmilyen kereskedelmi indoka védjegyoltalmat igényelni, ily módon az ilyen áruk és szolgáltatások védjegybejelentéshez való hozzáadása a Sky és társainak a védjegyek igen kiterjedt oltalmának megszerzésére irányuló stratégiáját jelzi.

47

E körülmények között a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales], kancelláriai kollégium) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

48

Előzetesen meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdései egy európai uniós védjegy, illetve egy nemzeti védjegy feltétlen törlési okaira vonatkozó rendelkezések értelmezésével kapcsolatosak, anélkül hogy valamely konkrét rendeletet vagy irányelvet érintenének. Meg kell továbbá határozni, hogy az alapügyre mely uniós jog alkalmazandó ratione temporis.

49

E tekintetben meg kell jegyezni, amint azt a főtanácsnok indítványának 33. pontjában tette, hogy az európai uniós és a nemzeti védjegyek törlése iránti kérelmek esetében az alkalmazandó anyagi jog meghatározása céljából a védjegybejelentés napja a meghatározó (lásd ebben az értelemben: 2014. május 8‑iBimbo kontra OHIM ítélet, C‑591/12 P, EU:C:2014:305, 12. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó védjegyek lajstromozása iránti kérelmeket mind 2003. április 14. és 2008. október 20. között nyújtották be.

51

Márpedig egyfelől a 207/2009 rendelet 167. cikke úgy rendelkezett, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba, amely kihirdetésre 2009. március 24‑én került sor. Másfelől a 2008/95 irányelv 18. cikke úgy rendelkezett, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba, amely kihirdetésre 2008. november 8‑án került sor.

52

Következésképpen, mivel az alapügyben szóban forgó védjegyeket a 207/2009 rendelet és a 2008/95 irányelv hatálybalépésének időpontja előtt nyújtották be, az alapügyben szóban forgó közösségi védjegyek ratione temporis a 40/94 rendelet hatálya alá tartoznak, az alapügyben szóban forgó nemzeti védjegy pedig a 89/104 első irányelv hatálya alá tartozik.

53

Ennélfogva az uniós jog értelmezésével kapcsolatos, a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő kérdéseket úgy kell értelmezni, hogy azok egyrészt a 40/94 rendelet rendelkezéseire, másrészt pedig a 89/104 első irányelv rendelkezéseire vonatkoznak.

54

Első és második kérdésével, amelyeket együtt kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 40/94 rendelet 7. és 51. cikkét, valamint a 89/104 első irányelv 3. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely közösségi vagy nemzeti védjegy teljes egészében vagy részlegesen törölhető, ha az áruk és szolgáltatások leírásában szereplő kifejezések nem kellően egyértelműek és pontosak. Igenlő válasz esetén e bíróság azt a kérdést teszi fel, hogy a „számítógépes szoftver” kifejezés eleget tesz‑e az egyértelműség és pontosság ezen követelményének.

55

E kérdések megválaszolása érdekében először is meg kell vizsgálni, hogy a védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások leírására használt kifejezések egyértelműségének és pontosságának hiánya önmagában a nemzeti vagy közösségi védjegy feltétlen törlésének indoka lehet‑e.

56

Egyfelől a 89/104 első irányelv rendelkezéseit illetően meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 3. cikke tartalmazza a törlési okok listáját, amelyek között nem szerepel az egy adott nemzeti védjegy lajstromozása által érintett áruk és szolgáltatások leírására használt kifejezések egyértelműségének és pontosságának hiánya. Az említett irányelv hetedik preambulumbekezdése kifejti, hogy e törlési okok kimerítően vannak felsorolva, még akkor is, ha egyes okokról a tagállamok szabadon dönthetnek (lásd ebben az értelemben: 2002. június 18‑iPhilips ítélet, 299/99, EU:C:2002:377, 74. pont; 2004. február 12‑iKoninklijke KPN Nederland ítélet, 363/99, EU:C:2004:86, 78. pont; 2006. március 9‑iMatratzen Concord ítélet, 421/04, EU:C:2006:164, 19. pont). Ily módon ugyanezen irányelv megtiltja a tagállamok számára, hogy az abban kifejezetten előírtaktól eltérő törlési okokat vezessenek be (lásd analógia útján: 2013. június 27‑iMalaysia Dairy Industries ítélet, 320/12, EU:C:2013:435, 42. pont).

57

Másfelől a 40/94 rendelet rendelkezéseit illetően meg kell állapítani, hogy a 7. cikke (1) bekezdésének szövege szinte teljesen megegyezik a 89/104 első irányelv 3. cikke (1) bekezdésének szövegével. A 40/94 rendelet 51. cikkének (1) bekezdése az a) pontjában visszautal csupán a rendelet 7. cikkére, míg a b) pontja törlési okként ugyanazt az okot tartalmazza, mint a 89/104 első irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontja. Ezzel szemben a közösségi védjegy lajstromozása által érintett áruk és szolgáltatások leírására használt kifejezések egyértelműségének és pontosságának hiánya nem szerepel az említett rendelet e rendelkezéseiben. Hasonlóképpen, ugyanezen rendeletnek a viszontkeresetekre vonatkozó 96. cikke úgy rendelkezik, hogy a törlésre irányuló kérelem kizárólag a 40/94 rendeletben szereplő törlési okokon alapulhat.

58

Következésképpen a 40/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdését, valamint 51. cikkének (1) bekezdését, hasonlóképpen mint a 89/104 első irányelv 3. cikkét, úgy kell értelmezni, hogy azok a közösségi védjegy feltétlen törlési okainak kimerítő felsorolását tartalmazzák.

59

Márpedig sem a 89/104 első irányelv 3. cikke, sem a 40/94 rendelet fent említett rendelkezései nem tartalmazzák az általuk felsorolt indokok között a közösségi védjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások leírására használt kifejezések egyértelműségének és pontosságának hiányát.

60

A fenti megfontolásokból következik, hogy az érintett nemzeti vagy közösségi védjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások leírására használt kifejezések egyértelműségének és pontosságának hiánya nem tekinthető a 89/104 első irányelv 3. cikkének, illetve a 40/94 rendelet 7. és 51. cikkének értelmében vett törlési oknak.

61

Mindenesetre hozzá kell tenni, hogy a 2012. június 19‑iChartered Institute of Patent Attorneys ítélet (C‑307/10, EU:C:2012:361) nem értelmezhető úgy, hogy a Bíróság el kívánt volna ismerni egy, a 40/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében és 51. cikkében, illetve a 89/104 irányelv 3. cikkében felsoroltaktól eltérő, további törlési okot. A Bíróság ugyanis a 2017. február 16‑iBrandconcern kontra EUIPO és Scooters India ítélet (C‑577/14 P, EU:C:2017:122) 29. és 30. pontjában jelezte, hogy a 2012. június 19‑iChartered Institute of Patent Attorneys ítélet (C‑307/10, EU:C:2012:361) csupán az európai uniós védjegyekre vonatkozó új bejelentésekre vonatkozóan tett pontosításokat, és így nem érinti azokat a védjegyeket, amelyeket ezen ítélet kihirdetése előtt lajstromoztak (2017. október 11‑iEUIPO kontra Cactus ítélet, C‑501/15 P, EU:C:2017:750, 38. pont).

62

Másodszor meg kell vizsgálni, hogy egy nemzeti vagy közösségivédjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások jelölésére használt kifejezések egyértelműségének és pontosságának hiánya, bár nem a védjegy törlésének indoka, mindazonáltal a 40/94 rendelet 7. cikkével együttesen értelmezett 51. cikkében, illetve a 89/104 első irányelv 3. cikkében kifejezetten meghatározott feltétlen törlési okok valamelyike alá tartozik‑e.

63

A SkyKick társaságok először is úgy érvelnek, hogy a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások egyértelműségére és pontosságára vonatkozó követelmény összekapcsolható a közösségi védjegyek esetében az 40/94 rendelet 4. cikkének és 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának együttes olvasatából következő, illetve a nemzeti védjegyek esetében a 89/104 irányelv 2. cikkének és 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának együttes olvasatából következő, grafikai ábrázolásra vonatkozó követelménnyel.

64

Kétségtelen, hogy a Bíróság a 2002. december 12‑iSieckmann ítélet (C‑273/00, EU:C:2002:748) 51. pontjában a grafikus ábrázolásra vonatkozó követelményt illetően kimondta, hogy a gazdasági szereplőknek egyértelműen és pontosan meg kell tudniuk bizonyosodni a tényleges vagy potenciális versenytársaik oltalomban részesülő védjegyeiről vagy az általuk tett bejelentésekről, hogy így a harmadik személyek jogairól érdemi információhoz juthassanak. Mindazonáltal e megfontolások kizárólag a védjegyoltalom tárgyát képező megjelölések azonosítására vonatkoznak, és nem lehet ezekből arra következtetni, hogy az egyértelműség és pontosság ezen követelményét a szóban forgó védjegy árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások tekintetében használt kifejezésekre is alkalmazni kellene.

65

Másodszor azt kell meghatározni, hogy a védjegy árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások leírására használt kifejezések egyértelműségének és pontosságának hiánya önmagában az érintett védjegynek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja, valamint a 89/104 első irányelv 3. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti törlését vonja‑e maga után azzal az indokkal, hogy az ilyen mulasztás ellentétes a közrenddel.

66

E tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja, valamint a 89/104 első irányelv 3. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett „közrend” fogalma nem értelmezhető úgy, hogy az a védjegyként lajstromoztatni kívánt megjelölés jellemzőitől függetlenül, magával a védjegybejelentéssel kapcsolatos jellemzőkre vonatkozik, mint például a lajstromozással érintett áruk és szolgáltatások leírására használt kifejezések egyértelműsége és pontossága.

67

Ebből következik, hogy a védjegybejelentésben szereplő árukat vagy szolgáltatásokat jelölő kifejezések egyértelműségének és pontosságának ilyen hiánya nem tekinthető az e rendelkezések értelmében a közrendbe ütközőnek.

68

Mindenesetre hozzá kell tenni, hogy a 40/94 rendelet 50. cikkének (1) bekezdése és a 89/104 első irányelv 12. cikke értelmében a védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha a jogosult az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegy tényleges használatát az érintett területen megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja.

69

A 40/94 rendelet 50. cikkének (2) bekezdése és a 89/104 első irányelv 13. cikke azt is pontosítja, hogy ha a védjegy törlésének oka csak a védjegy árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében áll fenn, a védjegy törlésének csak a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások tekintetében van helye.

70

E rendelkezésekből tehát az következik, hogy egy olyan nemzeti vagy közösségi védjegy, amelyet az egyértelműséget és pontosságot nélkülöző módon jelölt áruk vagy szolgáltatások összessége tekintetében lajstromoztak, csak azon áruk és szolgáltatások tekintetében élvezhet oltalmat, amelyek tekintetében tényleges használat tárgyát képezte.

71

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 40/94 rendelet 7. és 51. cikkét, valamint a 89/104 első irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy valamely közösségi vagy nemzeti védjegy nem törölhető teljes egészében vagy részlegesen, azon indokkal, hogy a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások leírásában szereplő kifejezések nem egyértelműek és pontosak.

72

Harmadik és negyedik kérdésével, melyeket együtt kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének b) pontját, illetve a 89/104 első irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy rosszhiszeműségnek minősül egy védjegy lajtromozását kérni a védjegybejelentésben megjelölt áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában történő használatának a bejelentés időpontjában fennálló szándéka nélkül, és igenlő válasz esetén, a 40/94 rendelet 51. cikkének (3) bekezdését, illetve a 89/104 első irányelv 13. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben a védjegy alapvető funkciói szerinti használatára irányuló szándék hiánya csak a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások egy részét érinti, e védjegy törlésének csak a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások tekintetében van helye.

73

Azon kérdést illetően, először is, hogy a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének b) pontját, illetve a 89/104 első irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy rosszhiszeműségnek minősül egy védjegy lajtromozását kérni a védjegybejelentésben megjelölt áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában történő használatának a bejelentés időpontjában fennálló szándéka nélkül, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezések lényegében azt írják elő, hogy a védjegy törölhető, ha a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra. Sem e rendelet, sem ezen irányelv nem határozza meg a „rosszhiszeműség” fogalmát. Meg kell azonban jegyezni, hogy e fogalom az uniós jog önálló fogalma, és tekintettel az uniós és a nemzeti védjegyrendszerek egységes alkalmazásának szükségességére, az említett fogalmat ugyanúgy kell értelmezni, mind a 89/104 első irányelv, mind a 40/94 rendelet összefüggésében (lásd analógia útján: 2013. június 27‑iMalaysia Dairy Industries ítélet, C‑320/12, EU:C:2013:435, 34. és 35. pont).

74

A Bíróságnak már volt alkalma megállapítani – azonfelül, hogy az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentése szerint a „rosszhiszeműség” fogalma tisztességtelen szándékot vagy gondolkodásmódot feltételez ‑, hogy e fogalmat a védjegyjog sajátos összefüggéseiben, azaz a gazdasági tevékenység körében kell értelmezni. E tekintetben az európai uniós védjegyre vonatkozó szabályok többek között az Unióban a torzulásmentes verseny rendszeréhez való hozzájárulásra irányulnak, amely rendszerben a vállalkozásoknak – ahhoz, hogy vásárlóikat áruik vagy szolgáltatásaik minősége révén meg tudják tartani – lehetőségük kell, hogy legyen olyan megjelölések lajstromoztatására, amelyek lehetővé teszik a fogyasztó számára, hogy az összetévesztés veszélye nélkül megkülönböztessék ezen árukat vagy szolgáltatásokat a máshonnan származóktól (2019. szeptember 12‑iKoton Maximazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret kontra EUIPO ítélet, C‑104/18 P, EU:C:2019:724, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75

Így a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és a 89/104 első irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontjában szereplő feltétlen törlési ok akkor alkalmazandó, ha a releváns és egybehangzó bizonyítékokból kitűnik, hogy a védjegy jogosultja az e védjegy lajstromozása iránti kérelmet nem a versenyben való tisztességes részvétel céljából, hanem azzal a szándékkal nyújtotta be, hogy az üzleti tisztesség követelményeivel nem összhangban álló módon megsértse harmadik személyek érdekeit, vagy azzal a szándékkal, hogy – adott esetben nem is egy konkrét harmadik személyre vonatkoztatva – a védjegy funkcióitól, többek között a jelen ítélet előző pontjában felidézett alapvető származásjelző funkciótól eltérő cél érdekében szerezzen kizárólagos jogot (2019. szeptember 12‑iKoton Maximazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret kontra EUIPO ítélet, C‑104/18 P, EU:C:2019:724, 46. pont).

76

A védjegy bejelentője valóban nem köteles arra, hogy a védjegybejelentés benyújtásának vagy e kérelem vizsgálatának időpontjában pontosan megjelölje, vagy ismerje a bejelentett védjegy használatának módjait, és öt év áll rendelkezésére ahhoz, hogy a védjegy alapvető funkciójának megfelelő tényleges védjegyhasználatot megkezdje (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 12‑iDeutsches Patent‑ und Markenamt [#darferdas?] ítélet, C‑541/18, EU:C:2019:725, 22. pont).

77

Mindazonáltal, amint arra a főtanácsnok az indítványának 109. pontjában rámutatott, rosszhiszeműségnek minősülhet egy védjegy lajtromozását kérni a védjegybejelentésben megjelölt áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában történő használatának a bejelentés időpontjában fennálló szándéka nélkül, mivel az ilyen védjegybejelentés a 40/94 rendeletben és a 89/104 első irányelvben szereplő célokra tekintettel nem indokolható. E rosszhiszeműség azonban csak akkor állapítható meg, ha objektív, releváns és egybehangzó valószínűsítő körülmények állnak fenn annak alátámasztására, hogy a védjegy jogosultja az e védjegy lajstromozása iránti kérelmet azzal a szándékkal nyújtotta be, hogy az üzleti tisztesség követelményeivel nem összhangban álló módon megsértse harmadik személyek érdekeit, vagy azzal a szándékkal, hogy – adott esetben nem is egy konkrét harmadik személyre vonatkoztatva – a védjegy funkcióitól eltérő cél érdekében szerezzen kizárólagos jogot.

78

A védjegy bejelentőjének rosszhiszeműsége tehát nem vélelmezhető azon egyszerű megállapítás alapján, hogy a védjegybejelentésének benyújtásakor e bejelentő nem folytatott az említett bejelentésben szereplő áruknak és szolgáltatásoknak megfelelő gazdasági tevékenységet.

79

Másodszor, meg kell vizsgálni, hogy a 40/94 rendelet 51. cikkének (3) bekezdését, illetve a 89/104 első irányelv 13. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben a védjegy alapvető funkciói szerinti használatára irányuló szándék hiánya csak a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások egy részét érinti, e védjegy törlésének csak a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások tekintetében van helye.

80

E tekintetben elegendő megjegyezni, amint azt a főtanácsnok is tette indítványának 125. pontjában, hogy e rendelkezésekből egyértelműen az következik, hogy ha a törlés oka csak a védjegy árujegyzékében szereplő áruk vagy szolgáltatások egy része tekintetében áll fenn, a törlésnek csak a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában van helye.

81

A fentiekre tekintettel a harmadik és a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének b) pontját és a 89/104 első irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezések értelmében rosszhiszeműségének minősül egy védjegy lajtromozását kérni a védjegybejelentésben megjelölt áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában történő használatának szándéka nélkül, ha e védjegy jogosultjának az a szándéka, hogy az üzleti tisztesség követelményeivel nem összhangban álló módon megsértse harmadik személyek érdekeit, vagy – adott esetben nem is egy konkrét harmadik személyre vonatkoztatva – a védjegy funkcióitól eltérő cél érdekében szerezzen kizárólagos jogot. Amennyiben a védjegy alapvető funkciói szerinti használatára irányuló szándék hiánya csak a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások egy részét érinti, e védjegy törlésének csak a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások tekintetében van helye.

82

Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 89/104 első irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogi rendelkezés, amelynek értelmében a védjegybejelentő köteles arról nyilatkozni, hogy a védjegyet a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások tekintetében használja, vagy azt ezek tekintetében jóhiszeműen használni szándékozik.

83

E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint arra a jelen ítélet 56. pontja is emlékeztet – ezen irányelv hetedik preambulumbekezdése kimondja, hogy az irányelv által előírt feltétlen törlési okok kimerítően vannak felsorolva, még akkor is, ha egyes okokról a tagállamok szabadon dönthetnek. Ily módon az említett irányelv megtiltja a tagállamok számára, hogy az ezen irányelvet átültető nemzeti jogszabályba az említett irányelvben meghatározottaktól eltérő, lajstromozást kizáró, vagy törlési okokat vezessenek be.

84

Ezzel szemben, amint az a 89/104 első irányelv (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, a tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg a lajstromozás útján megszerzett védjegyek lajstromozásával és törlésével, valamint oltalmuk megszűnésének megállapításával kapcsolatos eljárásjogi rendelkezéseket.

85

Következésképpen, jóllehet a tagállamok meghatározhatják a számukra megfelelőnek tűnő eljárásjogi rendelkezéseket, e rendelkezések a gyakorlatban nem vezethetnek a 89/104 első irányelvben előírtaktól eltérő, lajstromozást kizáró, illetve törlési okok bevezetéséhez.

86

Ily módon az a nemzeti jogi rendelkezés, amelynek értelmében a nemzeti védjegy bejelentőjének egyszerű eljárási követelmény címén nyilatkoznia kell arról, hogy az említett védjegyet a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások tekintetében használja, vagy azt ezek tekintetében jóhiszeműen használni szándékozik, nem tekinthető összeegyeztethetetlennek a 89/104 első irányelv rendelkezéseivel. Bár az ilyen nyilatkozattételi kötelezettség megsértése bizonyítékként használható fel a bejelentő védjegybejelentés során tanúsított esetleges rosszhiszeműségének alátámasztására, e kötelezettség megsértése azonban nem képezheti az érintett védjegy törlésének okát.

87

A fentiekből az következik, hogy az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 89/104 első irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti jogi rendelkezés, amelynek értelmében a védjegy bejelentőjének nyilatkoznia kell arról, hogy az említett védjegyet a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások tekintetében használja, vagy azt ezek tekintetében jóhiszeműen használni szándékozik, feltéve hogy e kötelezettség megsértése önmagában nem lehet egy már lajstromozott védjegy törlésének indoka.

88

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: