–

a Grup Servicii Petroliere SA képviseletében A.‑M. Iordache, D. Dascălu és A. Iancu avocați,

–

a román kormány képviseletében C. Canţăr, C.‑M. Florescu és E. Gane, meghatalmazotti minőségben,

–

a belga kormány képviseletében J.‑C. Halleux és P. Cottin, meghatalmazotti minőségben,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. De Bellis avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében L. Lozano Palacios és A. Armenia, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.; a továbbiakban: héairányelv) 148. cikke a) és c) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Grup Servicii Petroliere SA elnevezésű, romániai székhelyű társaság és az említett tagállam adóhatósága között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, melynek tárgya három nyílt tengeri önemelő fúrótoronynak az említett társaság általi, máltai társaságok részére történő értékesítéséhez kapcsolódó hozzáadottérték‑adó (héa) alóli mentesítés megtagadása.

3

Az 1992. december 14‑i 92/111/EGK tanácsi irányelvvel (HL 1992. L 384., 47. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 224. o.) módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó‑rendszer: egységes adóalap‑megállapításról szóló, 1977. május 17‑i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL 1977. L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.) (a továbbiakban: hatodik irányelv) 15. cikke a következőképpen rendelkezett:

„Az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az általuk meghatározott feltételek mellett a tagállamok mentesítik az adó alól a következőket, annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen mentességek megfelelő és egyértelmű [helyesen: mentességek helyes és egyszerű] alkalmazását, valamint hogy megakadályozzák az adókijátszásokat, az adókikerüléseket és az esetleges visszaéléseket:

[…]

[…]”

4

A héairányelv, amely 2007. január 1‑jén lépett hatályba, hatályon kívül helyezte a hatodik irányelvet, és annak helyébe lépett.

5

A héairányelv IX. címe, melynek címe „Adómentesség”, tíz fejezetet tartalmaz. Ezen irányelv 131. cikke, amely az irányelv IX. címe 1. fejezetének egyetlen cikkét képezi, és amelynek címe „Általános rendelkezések”, a következőket írja elő:

„A 2–9. fejezetben említett adómentességeket az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az említett adómentességek helyes és egyszerű alkalmazása, valamint az esetleges adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzése céljából a tagállamok által meghatározott feltételekkel kell alkalmazni.”

6

A héairányelv 148. cikke, amely az említett irányelv IX. címének 7. fejezetében található, és amelynek címe „A nemzetközi árufuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó adómentesség”, a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

[…]”

[…]”

7

A Legea No 571/2003 privind Codul fiscal (az adójogi törvénykönyvről szóló 571/2003. sz. törvény) 143. cikkének (1) bekezdése az alapügy tényállásának időpontjában hatályos változatában a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Adókötelezettség alóli mentességet élveznek:

[…]

8

Az Ordonanța Guvernului No. 42/1997 privind transportul maritim și pe căile navigabile interioare (a nyílt tengeri és belvízi közlekedésről szóló 42/1997. sz. kormányrendelet) 23. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A jelen rendelet alkalmazásában hajó:

9

A Decizia No 3/2015 a Comisiei fiscale centrale (a központi adóbizottság 3/2015. sz. határozata) 1. pontja a következőket írja elő:

„A 2007. január 1. és 2013. december 31. közötti időszakban: a nyílt tengeren közlekedő és nemzetközi viszonylatban utasokat és/vagy árukat szállító, halászati vagy más nyílt tengeri gazdasági tevékenységet folytató hajók esetében az [adójogi törvénykönyv] 143. cikke (1) bekezdésének h) pontja szerinti adómentességet akkor kell alkalmazni, ha a hajót ténylegesen és elsődlegesen nyílt tengeri hajózásra használják. Annak megállapításához, hogy a hajót ténylegesen és elsődlegesen tengeri hajózásra használják‑e, nem vehetők figyelembe kizárólag olyan objektív szempontok, mint a hajó hossza vagy tonnatartalma, e kritériumok ugyanakkor felhasználhatók azon hajóknak az adómentességek köréből való kizárására, amelyek semmiféleképpen sem teljesítik az adójogi törvénykönyv 143. cikke (1) bekezdésének h) pontját, vagyis amelyek nem alkalmasak tengeri hajózásra. […]

A »tengeri« hajózásnak a [héairányelv] és az adójogi törvénykönyv 143. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében vett fogalma magában foglal minden olyan tengeri területet, amely kívül esik bármely ország felségvizein, és amely a nemzetközi joggal (az Egyesült Nemzetek Montego Bay‑ben 1982. december 10‑én aláírt Tengerjogi Egyezménye) összhangban meghatározott alapvonaltól számított 12 tengeri mérföldön túl helyezkedik el.”

10

A Grup Servicii Petroliere 2008 májusában máltai társaságok részére három olyan nyílt tengeri önemelő fúrótornyot értékesített, amelyeket a Fekete‑tengerben üzemeltetnek, összesen 96 millió amerikai dollárért (USD) (hozzávetőleg 82 millió euró). E fúrótornyok értékesítése vonatkozásában e társaság a számlákat a héairányelv 148. cikkének c) pontjában és az adójogi törvénykönyv 143. cikke (1) bekezdésének h) pontjában előírt adómentességi szabályozást alkalmazva állította ki. Az említett társaság a 2008‑as év során e platformokat bérlőként tovább használta a Fekete‑tengeren.

11

A román hatóságok az értékesítés tekintetében meg nem fizetett héát érintően adómegállapítási határozatot hoztak, amelyben a Grup Servicii Petroliere‑t több mint 113 millió román lei (RON) (hozzávetőleg 25 millió euró) nagyságú összeg megfizetésére kötelezték, a kamatokat és a késedelem miatt alkalmazott büntetést is beleértve. Ezen határozat indokolásában többek között a következő információk szerepelnek:

12

Mivel az említett adómegállapítási határozattal szemben előterjesztett közigazgatási panaszt elutasították, a Grup Servicii Petroliere a Curtea de Apel Bucureştihez (bukaresti ítélőtábla, Románia) fordult.

13

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az említett társaság a keresetében lényegében arra hivatkozik, hogy a román adóhatóságok jogellenesen korlátozták a héairányelv 148. cikkének a) és c) pontjában előírt adómentesség hatályát oly módon, hogy azt nem csak attól a feltételtől tették függővé, hogy a kereskedelmi vagy ipari célból üzemeltett hajót a nyílt tengeren „használják”, hanem attól is, hogy azzal a nyílt tengeren „hajózzanak”.

14

A Bíróságnak a héairányelv 148. cikke a) és c) pontjának értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata ellenére a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy annak megállapítása céljából, hogy az alapügy tárgyát képező adómentesség vonatkozik‑e a nyílt tengeri önemelő fúrótorony értékesítésére, először arról a kérdésről kell határozni, hogy az ilyen platform a „hajónak” az irányelv 148. cikke értelmében vett fogalmába tartozik‑e. Másodszor, abban az esetben, ha e kérdésre igenlő választ kell adni, az említett bíróság azt kérdezi, hogy a héairányelv 148. cikkének a) és c) pontjában előírt mentességnek feltételét képezi‑e az, hogy a nyílt tengeri hajózási tevékenységnek ténylegesen elsődlegesnek kell lennie a fúrási tevékenységhez képest.

15

E körülmények között a Curtea de Apel București (bukaresti ítélőtábla, Románia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

16

A kérdést előterjesztő bíróság a két kérdésével, amelyeket együttesen célszerű vizsgálni, lényegében arra vár választ, hogy a héairányelv 148. cikkének a) és c) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az abban szereplő „a nyílt tengeren közlekedő hajó” kifejezés alkalmazandó az olyan úszó munkagépek értékesítésére, mint az alapügy tárgyát képező nyílt tengeri önemelő fúrótorony, amelyeket elsődlegesen mozdulatlan helyzetben használnak tengeri szénhidrogéntelepek kiaknázására.

17

Először is emlékeztetni kell arra, hogy azon értékesítések esetében, amelyeknek adómentességét a héairányelv 148. cikkének c) pontja előírja, feltétel, hogy azok tárgya az irányelv 148. cikkének a) pontja értelmében vett, nyílt tengeren közlekedő és fizető utasokat szállító, illetve kereskedelmi, ipari vagy halászati tevékenységet folytató hajó legyen.

18

Amint azt a Bíróság már megállapította, a héairányelv 148. cikke a) pontjának a megfogalmazása megegyezik a hatodik irányelv 15. cikke 4. pontja a) pontjának szövegével, amely utóbbi irányelvet a héairányelv hatályon kívül helyezett, és amelynek a helyébe lépett. Következésképpen a hatodik irányelv e rendelkezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat továbbra is releváns a héairányelv 148. cikke a) pontjának értelmezése szempontjából (2015. szeptember 3‑iFast Bunkering Klaipėda ítélet, C‑526/13, EU:C:2015:536, 24. és 25. pont).

19

A Bíróság így arra következtetett mindebből, hogy a hatodik irányelv által előírt adómentességekhez hasonlóan a héairányelv 148. cikkében előírt adómentességek az uniós jog autonóm fogalmai, amelyeket következésképpen egységesen kell értelmezni és alkalmazni az Európai Unió egész területén (2015. szeptember 3‑iFast Bunkering Klaipėda ítélet, C‑526/13, EU:C:2015:536, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), ami azt jelenti, hogy az adott ügylet héamentessége nem függhet a nemzeti jog szerinti minősítésétől (lásd ebben az értelemben: 2007. október 18‑iNavicon ítélet, C‑97/06, EU:C:2007:609, 28. pont).

20

Ezenfelül az említett adómentességeket szigorúan kell értelmezni, mivel kivételeket képeznek azon általános elv alól, amely szerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében véghezvitt valamennyi termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás héaköteles (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 14‑iElmeka ítélet, C‑181/04–C‑183/04, EU:C:2006:563, 15. pont; 2013. március 21‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑197/12, nem tették közzé, EU:C:2013:202, 30. pont).

21

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy a hatodik irányelv 15. cikke 4. pontjának a) alpontjában előírt, a nyílt tengeri hajózásra való használatot érintő feltétel nem csupán az utasokat ellenérték fejében szállító hajókra vonatkozik, hanem a kereskedelmi, ipari vagy halászati tevékenységet folytató hajókra is, a héairányelv 148. cikkének a) pontja azóta ezeket mind felsorolja (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 14‑iElmeka ítélet, C‑181/04–C‑183/04, EU:C:2006:563, 14–16. pont; 2013. március 21‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑197/12, nem tették közzé, EU:C:2013:202, 32. pont).

22

E megfontolások alapján kell értelmezni a héairányelv 148. cikkének a) pontjában szereplő „a nyílt tengeren közlekedő hajó” kifejezést, és az arra vagy az azt alkotó szavakra vonatkozó fogalommeghatározás hiányában figyelembe kell venni e rendelkezés megfogalmazását, annak szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit, amelynek az részét képezi (lásd ebben az értelemben többek között: 2007. október 18‑iNavicon ítélet, C‑97/06, EU:C:2007:609, 24. pont).

23

E tekintetben, anélkül hogy a jelen ügyben szükséges lenne határozni a „nyílt tenger” fogalmáról, amelynek térbeli meghatározása a nemzetközi tengerjog keretében fejlődött, vagy azokról a műszaki jellemzőkről, amelyekkel egy hajónak rendelkeznie kell ahhoz, hogy a nyílt tengeren közlekedőnek lehessen tekinteni, először is meg kell állapítani, hogy a „tengeren közlekedő hajó” kifejezés, amely a héairányelv 148. cikkének a) pontjában szerepel, szükségszerűen feltételezi, hogy a szóban forgó úszó munkagépet hajózásra használják. Márpedig csak akkor tekinthető úgy, hogy a hajó „közlekedik”, ha azt legalábbis főként vagy elsődlegesen a tengeren való helyváltoztatásra használják.

24

Ezt az értelmezést a szövegezés szempontjából alátámasztják e 148. cikk a) pontjának a különböző nyelvi változatai, amelyek, amennyiben nem használják a „közlekedik” kifejezést, általában a „használni” ige befejezett melléknévi igenévi alakját használják, hasonlóan a cseh („užívaných”), angol („used”), román („utilizate”), finn („käytettävät”) és svéd („används”) nyelvi változathoz.

25

Másodszor, azon szabályozás célja tekintetében, amelynek a héairányelv 148. cikkének a) pontjában előírt adómentesség a részét képezi, a Bíróság már megállapította, hogy ezen irányelv IX. címe 7. fejezetének címéből következik, hogy az irányelv célja a nemzetközi árufuvarozás vagy személyszállítás ösztönzése (lásd ebben az értelemben: 2017. május 4‑iA ítélet, C‑33/16, EU:C:2017:339, 37. pont). Ennek keretében a nyílt tengeren közlekedő hajók értékesítése a héairányelv 148. cikkének a) és c) pontja értelmében mentesül a héa alól, ha az említett hajók rendeltetése a nyílt tengeren való közlekedés. Így e cél alátámasztja a jelen ítélet 23. pontjában foglalt értelmezést, amely szerint az úszó munkagép csak akkor minősülhet a „nyílt tengeren közlekedő hajónak”, ha azt legalábbis főként vagy elsődlegesen a tengeren való helyváltoztatásra használják.

26

Az említett célnak nem mond ellent az az eshetőség, hogy például a környezetvédelem vagy a jövedéki adó területén a „hajó” vagy a „hajózás” fogalmát adott esetben eltérően értelmezik. Még ha fenn is állna ilyen értelmezési eltérés, elegendő ugyanis megállapítani azt, hogy az e területeken elfogadott uniós jogi szabályozás más célokat követ, mint a héairányelv 148. cikkének a) és c) pontjában előírt adómentességek.

27

Harmadszor és végezetül a héairányelv 148. cikke a) és c) pontjának olyan értelmezése, amely annak hatályát azokra az úszó munkagépekre korlátozza, amelyeket főként a tengeren való helyváltoztatásra használnak, megfelel annak a kontextusnak, amelybe e rendelkezés illeszkedik, azaz a héamentességek rendszerének, amely mentességeket, amint arra a jelen ítélet 20. pontja emlékeztet, szigorúan kell értelmezni.

28

A jelen ügyben, amint azt lényegében a főtanácsnok az indítványának a 24. és 25. pontjában megállapította, nem vitatott, hogy a nyílt tengeri önemelő fúrótornyok, amelyek az alapügyben az értékesítés tárgyát képezték, olyan mobil tengeri fúróegységek, amelyek egy úszó pontonból állnak, amelyhez több, a fúrás helyszínére való vontatás során felhúzott helyzetben lévő mozgó láb kapcsolódik, és amelyet a fúrás helyzetében a tengerszinttől számított több tíz méteres magasságba emelnek az említett, leengedett helyzetben lévő lábak segítségével, amelyek a tenger fenekére támaszkodnak statikus platform létrehozása érdekében.

29

E jellemzőkre tekintettel úgy tűnik, hogy az alapügy tárgyát képező nyílt tengeri fúrótornyok nem olyan jellegűek, hogy azokat főként hajózásra használnák – amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia –, így ezen úszó munkagépek nem minősíthetők a héairányelv 148. cikkének a) pontja értelmében vett „közlekedő hajóknak”. Ellenkezőleg, amint azt a román kormány és az Európai Bizottság állította, azok fő funkciója az, hogy a tengeri szénhidráttelepeket mozdulatlan helyzetben kiaknázzák, aminek a helytállóságát a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

30

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a héairányelv 148. cikkének a) és c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az abban szereplő „a nyílt tengeren közlekedő hajó” kifejezés nem alkalmazható az olyan úszó munkagépek értékesítésére, mint az alapügy tárgyát képező nyílt tengeri önemelő fúrótorony, amelyeket elsődlegesen mozdulatlan helyzetben használnak tengeri szénhidrogéntelepek kiaknázására.

31

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv 148. cikkének a) és c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az abban szereplő „a nyílt tengeren közlekedő hajó” kifejezés nem alkalmazható az olyan úszó munkagépek értékesítésére, mint az alapügy tárgyát képező nyílt tengeri önemelő fúrótorony, amelyeket elsődlegesen mozdulatlan helyzetben használnak tengeri szénhidrogéntelepek kiaknázására.