A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2019. december 19. ( *1 )

„Előzetes döntéshozatal – Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása – 2001/29/EK irányelv – A 3. cikk (1) bekezdése – A nyilvánossághoz közvetítés joga – Hozzáférhetővé tétel – 4. cikk – Terjesztési jog – Jogkimerülés – Elektronikus könyvek – A »használt« elektronikus könyvek virtuális piaca”

A C‑263/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a rechtbank Den Haag (hágai elsőfokú bíróság, Hollandia) a Bírósághoz 2018. április 16‑án érkezett, 2018. március 28‑i határozatával terjesztett elő

a Nederlands Uitgeversverbond,

a Groep Algemene Uitgevers

és

a Tom Kabinet Internet BV,

a Tom Kabinet Holding BV,

a Tom Kabinet Uitgeverij BV

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, R. Silva de Lapuerta elnökhelyettes, A. Arabadjiev, A. Prechal, M. Vilaras, P. G. Xuereb és L. S. Rossi tanácselnökök, A. Rosas, Juhász E., M. Ilešič, J. Malenovský, T. von Danwitz (előadó) és N. Piçarra bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. április 2‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

a Nederlands Uitgeversverbond és a Groep Algemene Uitgevers képviseletében C. A. Alberdingk Thijm, C. F. M. de Vries és S. C. van Velze advocaten,

a Tom Kabinet Internet BV, a Tom Kabinet Holding BV és a Tom Kabinet Uitgeverij BV képviseletében T. C. J. A. van Engelen és G. C. Leander advocaten,

a belga kormány képviseletében J.-C. Halleux és M. Jacobs meghatalmazotti minőségben,

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

a dán kormány képviseletében P. Ngo, S. Wolff és J. Nymann‑Lindegren, meghatalmazotti minőségben,

a német kormány képviseletében M. Hellmann, U. Bartl, J. Möller és T. Henze, meghatalmazotti minőségben,

a spanyol kormány képviseletében A. Rubio González és A. Sampol Pucurull, meghatalmazotti minőségben,

a francia kormány képviseletében D. Colas és D. Segoin, meghatalmazotti minőségben,

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. De Luca avvocato dello Stato,

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, M. Figueiredo és T. Rendas, meghatalmazotti minőségben,

az Egyesült Királyság kormánya képviseletében S. Brandon és Z. Lavery, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: N. Saunders QC,

az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda, A. Nijenhuis és F. Wilman, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2019. szeptember 10‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.; helyesbítések: HL 2008. L 314., 16. o.; HL 2014. L 10., 32. o.) 2. cikkének, 4. cikke (1) és (2) bekezdésének és 5. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az egyfelől a Nederlands Uitgeversverbond (a továbbiakban: NUV) és a Groep Algemene Uitgevers (a továbbiakban: GAU), másfelől a Tom Kabinet Internet BV (a továbbiakban: Tom Kabinet), a Tom Kabinet Holding BV és a Tom Kabinet Uitgeverij BV között „használt” elektronikus könyvek virtuális piacát megvalósító online szolgáltatás nyújtása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

A nemzetközi jog

3

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 1996. december 20‑án Genfben elfogadta a WIPO Szerzői Jogi Szerződését (Magyarországon kihirdette: a 2004. évi XLIX. tv.; a továbbiakban: WCT), amelyet az Európai Közösség nevében a 2000. március 16‑i 2000/278/EK tanácsi határozat (HL 2000. L 89., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 33. kötet, 208. o.) hagyott jóvá, és amely az Európai Unió tekintetében 2010. március 14‑én lépett hatályba (HL 2010. L 32., 1. o.).

4

A WCT‑nek „A terjesztés joga” című 6. cikke (1) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék műveik eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára adásvétel vagy a tulajdonjog egyéb átruházása útján való hozzáférhetővé tételét.”

5

A WCT‑nek „A nyilvánossághoz közvetítés joga” címet viselő 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Nem csorbítva a Berni Egyezmény 11. cikkének (1) (ii) pontját, 11a. cikkének (1) (i) és (ii) pontját, 11b. cikkének (1) (ii) pontját, 14. cikkének (1) (ii) pontját és 14a. cikkének (1) bekezdését, az irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos joga, hogy műveiket vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon a nyilvánossághoz közvetítsék, és hogy erre másnak engedélyt adjanak, ideértve a műveiknek a nyilvánosság számára oly módon történő hozzáférhetővé tételét, hogy a közönség tagjai az említett művekhez való hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.”

6

A WCT-re vonatkozó közös nyilatkozatokat (a továbbiakban: közös nyilatkozatok) a diplomáciai konferencia 1996. december 20‑án fogadta el.

7

Az említett szerződés 6. és 7. cikkéhez fűződő közös nyilatkozatok szövege a következő:

„A terjesztési és többszörözési [helyesen: bérleti] joggal kapcsolatban az e cikkekben alkalmazott »többszörözött példányok« és »eredeti és többszörözött példányok« kifejezések kizárólag azokra a többszörözött példányokra vonatkoznak, amelyeket tárgyi formában lehet forgalomba hozni.”

Az uniós jog

A 2001/29 irányelv

8

A 2001/29 irányelv (2), (4), (5), (9), (10), (15), (23)–(25), (28) és (29) preambulumbekezdése kimondja:

„(2)

Az Európai Tanács 1994. június 24–25‑i korfui ülésén hangsúlyozta, hogy az információs társadalom európai fejlődésének elősegítése érdekében szükséges egy közösségi szintű, átfogó és rugalmas szabályozási keret létrehozása. Ehhez többek között az új termékek és szolgáltatások belső piacának kialakulása is szükséges. E szabályozási keret létrehozása céljából több fontos közösségi jogi rendelkezést elfogadtak már, és továbbiak elfogadása folyamatban van. A szerzői jog és a szomszédos jogok e tekintetben fontos szerepet játszanak, mivel ezek védik és ösztönzik az új termékek és szolgáltatások fejlesztését és forgalmazását, valamint azok alkotói tartalmának létrehozását és felhasználását.

[…]

(4)

A szerzői jog és a szomszédos jogok szabályozási kereteinek harmonizálása a jogbiztonság növekedése, illetve a szellemi tulajdon magas szintű védelme révén jelentős erőforrásokat mozgósít az alkotó és újító tevékenységek – egyebek között a hálózati infrastruktúra – fejlesztésére, hozzájárulva ezáltal az európai ipar fejlődéséhez és fokozódó versenyképességéhez, mind a tartalomszolgáltatás és az információtechnológia területén, mind általában az ipari és kulturális szektorban. Ez elősegíti a munkahelyek megőrzését, továbbá hozzájárul a munkahelyteremtéshez.

(5)

A műszaki fejlődés megsokszorozta és változatosabbá tette a szellemi alkotás, a gyártás és az értékesítés lehetőségeit. Ha nincs is szükség új fogalmakra a szellemi tulajdon védelme területén, a szerzői jogot és a szomszédos jogokat szabályozó jelenlegi jogszabályokat módosítani kell, és ki kell egészíteni úgy, hogy megfeleljenek a gazdasági adottságoknak, így például az új felhasználási módoknak.

[…]

(9)

A szerzői jog és szomszédos jogok harmonizációjának a magas szintű védelemből kell kiindulnia, tekintve hogy ezek a jogok elengedhetetlenek a szellemi alkotáshoz. Az általuk nyújtott védelem hozzájárul az alkotó tevékenység fenntartásához és fejlődéséhez a szerzők, az előadóművészek, az előállítók és a fogyasztók, valamint a kultúra, az ipar és a nagyközönség érdekében. A szellemi tulajdon ennek megfelelően a tulajdon részeként nyert elismerést.

(10)

Ahhoz, hogy a szerzők és előadóművészek a jövőben is alkotó és művészi tevékenységet folytathassanak, műveik felhasználásáért megfelelő díjazásban kell, hogy részesüljenek ugyanúgy, mint a producerek annak érdekében, hogy a művek pénzügyi hátterét biztosítani tudják. Az olyan termékek előállítása, mint a hangfelvételek, a filmek vagy a multimédia‑termékek, illetve az olyan szolgáltatások nyújtása, mint a lehívásra történő hozzáférhetővé tétel, jelentős befektetést igényelnek. A megfelelő díjazás biztosításához, illetve a befektetés kielégítő mértékű megtérüléséhez a szellemi tulajdonjogok megfelelő szintű védelme szükséges.

[…]

(15)

A Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) szervezésében 1996 decemberében tartott diplomáciai konferencia eredményeképpen két új szerződést fogadtak el, a WIPO szerzői jogi szerződését, illetve a WIPO előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződését, amelyek a szerzők, illetve az előadóművészek és hangfelvétel‑előállítók jogainak védelmével foglalkoznak. […] Ez az irányelv egyben számos ilyen nemzetközi kötelezettség végrehajtását is szolgálja.

[…]

(23)

Ennek az irányelvnek harmonizálnia kell a szerzők nyilvánossághoz közvetítéshez való jogát. Ezt a jogot olyan tágan kell értelmezni, hogy lefedjen minden olyan nyilvánossághoz közvetítést, amikor a nyilvánosság nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen. Ez a jog magában kell, hogy foglalja a művek bármilyen vezetékes vagy vezeték nélküli közvetítését, illetve továbbközvetítését, ideértve a sugárzást is. E jog más cselekményekre nem vonatkozik.

(24)

A védelem alatt álló teljesítmények 3. cikk (2) bekezdésének megfelelő nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét úgy kell értelmezni, hogy ez lefedjen minden olyan cselekményt, amikor a védelem alatt álló teljesítményeket a nyilvánosság olyan tagjai számára teszik hozzáférhetővé, akik a hozzáférhetővé tétel kiindulópontjának helyszínén nincsenek jelen; ez a jog más cselekményekre nem vonatkozik.

(25)

A szerzői jogi védelem alatt álló művek, illetve a szomszédos jogi védelem tárgyát képező teljesítmények hálózaton történő lehívásos átvitelével kapcsolatos védelem jellegét és szintjét illető jogbizonytalanságot a védelem közösségi szintű harmonizálásával kell kiküszöbölni. Egyértelművé kell tenni, hogy az ezen irányelv által elismert jogosultaknak kizárólagos joga van a szerzői jogi védelem alatt álló műveknek, illetve a szomszédos jogi védelem tárgyát képező teljesítményeknek a nyilvánosság számára interaktív lehívásos átvitel útján történő hozzáférhetővé tételére. Az ilyen interaktív lehívásos átvitel jellemzője, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

[…]

(28)

Az ebben az irányelvben biztosított szerzői jogi védelem magában foglalja az anyagi hordozón rögzített művek terjesztésének ellenőrzésére vonatkozó kizárólagos jogot. Az eredeti műnek, illetve többszörözött példányának a jogosult vagy annak hozzájárulásával más által megvalósított, első Közösségen belüli eladása kimeríti az adott műpéldány Közösségen belüli újraeladásának ellenőrzésére irányuló jogot. E jog nem merül ki az eredeti műnek vagy többszörözött példányának a jogosult, illetve annak hozzájárulásával más által a Közösségen kívül megvalósított eladása esetén. A szerzők bérleti és a haszonkölcsönzési jogait a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról [helyesen: a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról] szóló, 1992. november 19‑i 92/100/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 346., 61. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 120. o.) határozta meg. Az ebben az irányelvben foglalt terjesztési jog nem érinti az említett irányelv I. fejezetében foglalt bérleti, illetve haszonkölcsönzési jogokkal kapcsolatos rendelkezéseket.

(29)

A jogkimerülés kérdése nem merül fel sem általában a szolgáltatások, sem különösen az online szolgáltatások esetében. Ez vonatkozik továbbá a műveknek és más védelem alatt álló teljesítményeknek a szolgáltatás igénybevevői által a jogosult engedélyével készített többszörözött anyagi műpéldányára is. Ennek megfelelően ugyanez vonatkozik a művek és más védelem alatt álló teljesítmények eredeti, illetve többszörözött műpéldányai bérbeadásának, illetve haszonkölcsönbe adásának jogára, amelyek természetüknél fogva szolgáltatásnak minősülnek. A CD‑ROM‑mal vagy a CD‑I‑vel ellentétben – amelynél a szellemi tulajdon anyagi hordozóban, vagyis árucikkben ölt testet – minden online szolgáltatás engedélyhez kötött cselekménynek minősül, amennyiben a szerzői jog vagy valamely szomszédos jog ezt megköveteli.”

9

A 2001/29 irányelvnek a „Többszörözési jog” című 2. cikke ekként rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:

a)

a szerzők számára műveik tekintetében;

[…]”

10

Ezen irányelvnek „A művek nyilvánossághoz közvetítésének, valamint a védelem alatt álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének joga” című 3. cikkének (1) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

[…]

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt jogok nem merülnek ki a nyilvánossághoz közvetítés vagy a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel egyetlen, e cikkben említett cselekménye révén sem.”

11

Ezen irányelvnek „A terjesztési jog” című 4. cikke a következőképpen szól:

„(1)   A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására.

(2)   A terjesztési jog nem merül ki a Közösségen belül a mű eredeti vagy többszörözött példánya tekintetében, kivéve, ha annak első eladását vagy tulajdonjogának más módon való első átruházását a Közösségen belül a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más végezte.”

12

A 2001/29 irányelv 5. cikke, amely a „Kivételek és korlátozások” címet viseli, (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Az olyan, 2. cikkben említett időleges többszörözési cselekmények, amelyek járulékos vagy közbenső jellegűek, valamely műszaki eljárás elválaszthatatlan és lényeges részét képezik, és amelyeknek kizárólagos célja, hogy lehetővé tegyék egy mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény

a)

valamely közvetítő eszköz révén történő, harmadik felek közötti hálózaton belüli továbbítását; vagy

b)

jogszerű felhasználását,

és önálló gazdasági jelentőséggel nem bírnak, a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételt képeznek.”

2009/24/EK irányelv

13

A számítógépi programok jogi védelméről szóló, 2009. április 23‑i 2009/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 111., 16. o.) „Engedélyhez kötött cselekmények” című 4. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   Az 5. és 6. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, a jogosult 2. cikk szerinti kizárólagos jogai magukban foglalják az alábbi cselekmények elvégzését vagy engedélyezését:

[…]

c)

a számítógépi program vagy másolatai bármilyen formában történő nyilvános terjesztése, beleértve a bérbeadást is.

(2)   A program valamely példányának a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával a Közösségen belül történő első eladása kimeríti az adott példány Közösségen belüli terjesztésére vonatkozó jogot, a számítógépi program vagy valamely másolata további bérbeadásának ellenőrzéséhez való jog kivételével.”

A holland jog

14

Az 1912. szeptember 23‑i Auteurswet (szerzői jogi törvény) alapjogvitára alkalmazandó változatának (a továbbiakban: szerzői jogi törvény) 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„A szerzői jog az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének vagy jogutódainak kizárólagos joga a mű nyilvánosságra hozatalára vagy többszörözésére, a törvény által előírt korlátozásokkal.”

15

A szerzői jogi törvény 12. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Valamely irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás nyilvánossághoz közvetítése különösen:

1°.

a teljes mű vagy annak egy része többszörözött példányának nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele;

[…]”

16

E törvény 12b. cikke a következőképpen szól:

„Ha egy irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás valamely példányát a szerző vagy a jogosult, vagy az ő hozzájárulásával más személy először hozza tulajdonátruházás útján forgalomba az Európai Unió valamely tagállamában vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely államban, az említett példány más módon történő forgalomba hozatala, a bérletet vagy a haszonkölcsönbe adást kivéve, nem minősül a szerzői jog megsértésének.”

17

Az említett törvény 13. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„Egy irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás többszörözése alatt a fordítást, a zeneművet, a filmet vagy a színházi átdolgozást, valamint – általánosságban – minden olyan módosított formában való – akár teljes, akár részleges – átdolgozást vagy többszörözést kell érteni, amely nem tekinthető eredeti műnek.”

18

Ugyanezen törvény 13a. cikke kimondja:

„Nem minősül az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás többszörözésének az az időleges többszörözés, amely közbenső vagy járulékos jellegű, valamely műszaki eljárás elválaszthatatlan és lényeges részét képezi, és amelynek kizárólagos célja, hogy lehetővé tegye egy mű

a)

valamely közvetítő eszköz révén történő, harmadik felek közötti hálózaton belüli továbbítását; vagy

b)

jogszerű felhasználását,

és önálló gazdasági jelentőséggel nem bír.”

19

A szerzői jogi törvény 16b. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Nem minősül az irodalmi, tudományos vagy művészeti művön fennálló szerzői jog megsértésének az a többszörözés, amely csupán néhány példányra korlátozódik, és amely kizárólag azon természetes személy gyakorlati, tanulmányi vagy használati céljait szolgálja, aki a többszörözést közvetlen vagy közvetett kereskedelmi megfontolás nélkül végzi, vagy aki a többszörözést kizárólag saját szükségleteinek kielégítése céljából rendeli meg.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

20

Több kiadó azzal bízta meg a NUV‑ot és a GAU‑t, olyan egyesületeket, amelyek célja a holland kiadók érdekeinek védelme, hogy biztosítsák a szerzői jogok jogosultjai által kizárólagos felhasználási engedélyek révén részükre biztosított szerzői jogok védelmét és tiszteletben tartását.

21

A Tom Kabinet Holding a könyvek, elektronikus könyvek és adatbázisok kiadásával foglalkozó Tom Kabinet Uitgeverij társaság, valamint a Tom Kabinet egyedüli részvényese. Ez utóbbi társaság egy olyan internetes oldalt üzemeltet, amelyen 2014. június 24–én„használt” elektronikus könyvek virtuális piacát megvalósító online szolgáltatást kezdett nyújtani.

22

2014. július 1‑jén a NUV és a GAU a szerzői jogi törvény alapján keresetet indított a Tom Kabinet, a Tom Kabinet Holding és a Tom Kabinet Uitgeverij ellen a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság, Hollandia) ideiglenes intézkedésről határozó bírája előtt ezen online szolgáltatás vonatkozásában. A rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) elutasította keresetüket, mivel első ránézésre nem volt eléggé valószínűsíthető a szerzői jog megsértése.

23

A NUV és a GAU fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Gerechtshof te Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság, Hollandia) előtt, amely 2015. január 20–i ítéletével helybenhagyta az említett ítéletet, és megtiltotta a Tom Kabinet számára, hogy olyan online szolgáltatást kínáljon, amely lehetővé teszi jogellenesen letöltött könyvek értékesítését. Ezen ítélettel szemben nem nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet.

24

2015. június 8–tól a Tom Kabinet módosította az addig kínált szolgáltatásokat, és azokat a „Toms Leesklub” (Tom olvasóklubja, a továbbiakban: olvasóklub) szolgáltatással váltotta fel, amelynek keretében a Tom Kabinet elektronikus könyvek kereskedője. Az olvasóklub egy adott pénzösszeg fizetése ellenében olyan „használt” elektronikus könyveket kínál tagjai részére, amelyeket vagy a Tom Kabinet vásárolt meg, vagy amelyeket e klub tagjai ruháztak át ingyenesen a Tom Kabinet részére. Az utóbbi esetben az említett tagoknak át kell adniuk a szóban forgó könyv letöltésére szolgáló linket, és nyilatkozniuk kell arról, hogy nem őrizték meg e könyv többszörözött példányát. A Tom Kabinet ezt követően letölti az elektronikus könyvet a kereskedő internetes oldaláról, és azon elhelyezi saját digitális vízjelét, amely lehetővé teszi az arról való bizonyosságszerzést, hogy jogszerűen megszerzett példányról van szó.

25

Kezdetben, az olvasóklub révén rendelkezésre álló elektronikus könyveket könyvenként 1,75 eurós rögzített áron lehetett megvásárolni. A fizetést követően a tag letölthette az elektronikus könyvet a Tom Kabinet internetes oldaláról, és azt később a Tom Kabinet részére továbbértékesíthette. Az olvasóklubban való tagság feltétele az volt, hogy a tag havi 3,99 euró összegű tagdíjat fizessen. A tag által ingyenesen átadott minden egyes elektronikus könyv után e tag a következő havi tagdíjból 0,99 euró összegű engedményben részesülhetett.

26

2015. november 18‑tól az olvasóklubhoz való csatlakozáshoz már nem szükséges a havi tagdíj megfizetése. Egyrészt az egyes elektronikus könyvek ára a fenti időponttól kezdve 2 euró lett. Másrészt az olvasóklub tagjainak „kreditpontokra” is szükségük van ahhoz, hogy az olvasóklub keretében elektronikus könyvet szerezzenek, és e kreditpontokat úgy tudják megszerezni, ha az olvasóklub részére ellenérték fejében vagy ingyenesen elektronikus könyveket ruháznak át. Ilyen kreditpontok a megrendelés alkalmával is vásárolhatók.

27

A NUV és a GAU a rechtbank Den Haag (hágai bíróság, Hollandia) előtt keresetet indított annak kényszerítő bírság terhe mellett történő megtiltása iránt, hogy a Tom Kabinet Holding és a Tom Kabinet Uitgeverij elektronikus könyvek hozzáférhetővé tétele vagy többszörözése révén megsértse tagjaik szerzői jogait. Különösen úgy vélték, hogy a Tom Kabinet az olvasóklub keretében elektronikus könyvek engedély nélküli nyilvánossághoz közvetítését végzi.

28

A kérdést előterjesztő bíróság 2017. július 12‑i közbenső ítéletében megállapította, hogy a szóban forgó elektronikus könyveket a 2001/29 irányelv értelmében vett műveknek kell minősíteni, és hogy az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között a Tom Kabinet ajánlata nem minősül e művek vonatkozásában az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek.

29

A kérdést előterjesztő bíróság azonban rámutat, hogy nincs magától értetődő válasz arra a kérdésre, miszerint az elektronikus könyvek határozatlan időre, használat céljából történő, letöltés útján megvalósuló hozzáférhetővé tétele a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett terjesztési cselekménynek minősül‑e, és hogy ezáltal a terjesztési jog ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében kimerülhet‑e. Azt a kérdést is felveti, hogy a szerzői jogok jogosultja valamely elektronikus könyv viszonteladása esetén felléphet–e az említett irányelv 2. cikke alapján az azon példány későbbi vásárlói közötti jogszerű átruházáshoz szükséges többszörözési cselekményekkel szemben, amelyre vonatkozóan a terjesztési jog adott esetben kimerült. Az e kérdésre adandó válasz a Bíróság ítélkezési gyakorlatából sem következik.

30

E körülmények között a rechtbank Den Haag (hágai bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„1)

Úgy kell‑e értelmezni a [2001/29] irányelv 4. cikkének (1) bekezdését, hogy a »műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének« megfogalmazáson e re értelmében elektronikus könyvek (azaz szerzői jogi védelem alatt álló könyvek digitális formában többszörözött példányai) határozatlan időre történő használatba adását is érteni kell, amelyet online letöltés útján olyan árért hajtanak végre, amellyel a szerzői jog jogosultja a tulajdonát képező mű példánya forgalmi értékének megfelelő díjazást kap?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: kimerül‑e a terjesztési jog a mű eredeti vagy többszörözött példánya tekintetében a [2001/29] irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unión belül, ha az első eladást vagy más átruházást – amely alatt a jelen ügyben elektronikus könyvek (azaz szerzői jogi védelem alatt álló könyvek digitális formában többszörözött példányai) határozatlan időre történő használatba adását kell érteni, amelyet online letöltés útján olyan árért hajtanak végre, amellyel a szerzői jog jogosultja a tulajdonát képező mű példánya forgalmi értékének megfelelő díjazást kap – az Unión belül a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más végezte?

3)

Úgy kell‑e értelmezni a [2001/29] irányelv 2. cikkét, hogy a jogszerűen megszerzett példány, amelynek tekintetében a terjesztési jog kimerült, későbbi megszerzők közötti átruházása magában foglalja az engedélyt az e cikkben említett többszörözési cselekményekhez, amennyiben a többszörözési cselekmények a példány jogszerű használatához szükségesek, és mely feltételek vonatkoznak erre adott esetben?

4)

Úgy kell‑e értelmezni a [2001/29] irányelv 5. cikkét, hogy a szerzői jog jogosultja az olyan, jogszerűen megszerzett példány esetében, amely tekintetében a terjesztési jog kimerült, már nem tiltakozhat a későbbi megszerzők közötti átruházáshoz szükséges többszörözési cselekmények ellen, és mely feltételek vonatkoznak erre adott esetben?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

31

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. A Bíróság feladata ugyanis az uniós jog minden olyan rendelkezésének értelmezése, amelyre a nemzeti bíróságoknak az eléjük terjesztett jogviták eldöntése érdekében szükségük van, még akkor is, ha e bíróságok az általuk feltett kérdésekben nem jelölik meg kifejezetten ezeket a rendelkezéseket (2016. szeptember 13‑iRendón Marín ítélet, C‑165/14, EU:C:2016:675, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Ennek érdekében a Bíróság a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége, és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján meghatározhatja az említett jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a jogvita tárgyára figyelemmel szükséges (2016. szeptember 13‑iRendón Marín ítélet, C‑165/14, EU:C:2016:675, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

A jelen ügyben, noha első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdés szereplő, „[a szerzők művei] eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének” kifejezés magában foglalja–e az „elektronikus könyvek […] határozatlan időre történő használatba adását […], amelyet online letöltés útján adott árért hajtanak végre”, az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolásából kitűnik, hogy az említett bíróság előtt folyamatban lévő jogvita keretében az a kérdés merül fel, hogy az elektronikus könyv állandó használatra történő, letöltés útján történő szolgáltatása az említett 4. cikk (1) bekezdése értelmében vett terjesztésnek minősül–e, vagy hogy az ilyen szolgáltatás az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma alá tartozik–e. Az alapjogvitában e kérdéstől függ, hogy az ilyen szolgáltatás a terjesztési jog kimerülésének az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő szabálya alá tartozik‑e, vagy éppen ellenkezőleg, nem tartozik ilyen szabály hatálya alá, mint ahogyan azt ugyanazon irányelv 3. cikkének (3) bekezdése a nyilvánossághoz közvetítés jogát illetően kifejezetten kimondja.

34

E megfontolásokra tekintettel az első előterjesztett kérdést át kell fogalmazni abban az értelemben, hogy azzal a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy valamely elektronikus könyv állandó használat céljából történő, letöltés útján történő szolgáltatása a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés”, vagy az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő „nyilvános terjesztés” fogalma alá tartozik‑e.

35

Ahogyan a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdéséből következik, a szerzők kizárólagos jogot élveznek műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve műveik nyilvánosság számára oly módon történő hozzáférhetővé tételét is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

36

Ami ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdését illeti, az úgy rendelkezik, hogy a szerzők kizárólagos joggal rendelkeznek műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására, azzal hogy e jog az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján a mű eredeti vagy többszörözött példányának a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más által történő, Unión belüli első eladása vagy tulajdonjogának más módon való első átruházása esetén kimerül.

37

Sem e rendelkezések, sem a 2001/29 irányelv más rendelkezései sem teszik lehetővé kizárólag azok szövege alapján annak megállapítását, hogy valamely elektronikus könyv állandó használat céljából, letöltés útján történő szolgáltatása nyilvánossághoz közvetítésnek, különösen a mű nyilvánosság számára oly módon történő hozzáférhetővé tételének minősül–e, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg, vagy ezen irányelv értelmében vett terjesztésnek minősül–e.

38

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit kell figyelembe venni, hanem a szövegkörnyezetét, valamint annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az említett rendelkezés részét képezi, valamint adott esetben annak keletkezését (lásd ebben az értelemben: 2017. december 20‑iAcacia és D’Amato ítélet, C‑397/16 és C‑435/16, EU:C:2017:992, 31. pont; 2018. december 10‑iWightman és társai ítélet, C‑621/18, EU:C:2018:999, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az uniós jogszabályokat, amennyire lehetséges, a nemzetközi jog figyelembevételével kell egyébként értelmezni, különösen amikor e jogszabályok épp az Unió által megkötött valamely nemzetközi megállapodás végrehajtását szolgálják (2006. december 7‑iSGAE‑ítélet, C‑306/05, EU:C:2006:764, 35. pont; 2015. május 13‑iDimensione Direct Sales és Labianca ítélet, C‑516/13, EU:C:2015:315, 23. pont; 2018. december 19‑iSyed ítélet, C‑572/17, EU:C:2018:1033, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Először is meg kell állapítani, hogy – amint az a 2001/29 irányelv (15) preambulumbekezdéséből következik – ezen irányelv többek között a WCT alapján az Unióra háruló egyes kötelezettségek végrehajtását is szolgálja. Ebből következik, hogy az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő „nyilvánossághoz közvetítés” és az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő „nyilvános terjesztés” fogalmát, amennyire lehetséges, a WCT 8. cikkében, illetve 6. cikkének (1) bekezdésében szereplő fogalommeghatározásokkal összhangban kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2008. április 17‑iPeek & Cloppenburg ítélet, C‑456/06, EU:C:2008:232, 31. pont; 2018. december 19‑iSyed ítélet, C‑572/17, EU:C:2018:1033, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

E tekintetben a WCT 6. cikkének (1) bekezdése úgy határozza meg a terjesztési jog fogalmát, mint amely a szerzők kizárólagos joga arra, hogy engedélyezzék műveik eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára adásvétel vagy a tulajdonjog egyéb átruházása útján való hozzáférhetővé tételét. Márpedig magából a WCT 6. és 7. cikkéhez fűzött közös nyilatkozatok szövegéből is kitűnik, hogy „a terjesztési és többszörözési [helyesen: bérleti] joggal kapcsolatban az e cikkekben alkalmazott »többszörözött példányok« és »eredeti és többszörözött példányok« kifejezések kizárólag azokra a többszörözött példányokra vonatkoznak, amelyeket tárgyi formában lehet forgalomba hozni”, és ezért az említett 6. cikk (1) bekezdésének hatálya nem terjed ki olyan immateriális művek terjesztésére, mint amilyenek az elektronikus könyvek.

41

A 2001/29 irányelv alapjául szolgáló, az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 1997. december 10‑i európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslat (COM(97) 628 végleges, a továbbiakban: irányelvjavaslat) indokolása e megállapítás további kifejtésének tekinthető. Abban ugyanis megállapításra kerül, hogy a WCT 8. cikkében szereplő, „beleértve [a szerzői művek] oly módon történő hozzáférhetővé tétel[ét] is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg” szövegrész, amelyet az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése lényegében átvesz, azt a javaslatot tükrözi, amelyet e tekintetben az Európai Közösség és tagállamai a tárgyalások során tettek, és az az „interaktív tevékenységekre” vonatkozik.

42

Másodszor, az irányelvjavaslat fent említett indokolásában az Európai Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy e javaslat „alkalmat ad arra, hogy koherens módon harmonizálják a védett tartalmak elektronikus és tárgyi formában történő terjesztését, és azokat egyértelműen megkülönböztessék egymástól”.

43

Ebben az összefüggésben a Bizottság megállapította, hogy az lehívásra történő interaktív hozzáférhetővé tétel a szellemi tulajdon új felhasználási módjának minősül, amelynek kapcsán a tagállamok véleménye az, hogy a nyilvánossághoz közvetítés ellenőrzésére vonatkozó jog hatálya alá kell tartoznia, hozzátéve, hogy általánosan elfogadott, hogy a terjesztési jog – amely kizárólag az anyagi példányok forgalmazására alkalmazandó – az ilyen hozzáférhetővé tételre nem terjed ki.

44

A már fent említett indokolásban a Bizottság hozzátette, hogy a valamely mű „nyilvánossághoz közvetítése” kifejezés felöleli a lehívásra történő interaktív hozzáférhetővé tételi cselekményeket, és ily módon megerősítette, hogy a nyilvánossághoz közvetítés joga akkor is releváns, ha a nyilvánossághoz tartozó, több egymással kapcsolatban nem álló személy különböző helyekről és különböző időpontokban egyénileg is hozzáférhet egy internetes oldalon valamely nyilvánosság számára hozzáférhető műhöz, annak kifejtésével, hogy e jog „az anyagi példányok terjesztésétől eltérő” közvetítéseket foglalja magában, mivel azok az anyagi példányok, amelyeket tárgyi formában lehet forgalomba hozni, a terjesztési jog körébe tartoznak.

45

Ugyanezen indokolásból tehát kitűnik, hogy az irányelvjavaslat alapjául az a szándék szolgált, hogy a műnek az utóbbi anyagi példányainak terjesztésétől eltérő bármilyen nyilvánossághoz közvetítése ne a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő „nyilvános terjesztés” fogalma alá, hanem az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmába tartozzon.

46

Harmadszor meg kell állapítani, hogy ezt az értelmezést megerősíti ezen irányelvnek a preambulumában kimondott célkitűzése, valamint az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdésének és 4. cikke (1) bekezdésének szövegkörnyezete.

47

A 2001/29 irányelv (2) és (5) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy annak célja az információs társadalom fejlődésének elősegítése érdekében egy uniós szintű, átfogó és rugalmas szabályozási keret létrehozása, valamint a szerzői jog és a szomszédos jogok területén a jelenlegi jogszabályok módosítása és kiegészítése azon technológiai fejlődés figyelembevétele érdekében, amelynek hatására a védett művek új felhasználási módjai jelentek meg (2011. november 24‑iCircul Globus Bucureşti ítélet, C‑283/10, EU:C:2011:772, 38. pont).

48

Ezenkívül az említett irányelv (4), (9) és (10) preambulumbekezdéséből következően annak fő célja, hogy a szerzők számára olyan magas szintű oltalmat hozzon létre, amely számukra megfelelő díjazást biztosít műveik felhasználása után, többek között a nyilvánossághoz közvetítés esetén (lásd ebben az értelemben: 2015. november 19‑iSBS Belgium ítélet, C‑325/14, EU:C:2015:764, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

E cél elérése érdekében a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát, ahogyan azt a 2001/29 irányelv (23) preambulumbekezdése hangsúlyozza, olyan tágan kell értelmezni, hogy lefedjen minden olyan nyilvánossághoz közvetítést, amikor a nyilvánosság nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen, és ily módon valamely műnek bármilyen ilyen jellegű vezetékes vagy vezeték nélküli közvetítését, illetve továbbközvetítését, ideértve a sugárzást is (lásd ebben az értelemben: 2006. december 7‑iSGAE‑ítélet, C‑306/05, EU:C:2006:764, 36. pont; 2014. február 13‑iSvensson és társai ítélet, C‑466/12, EU:C:2014:76, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

Ezen irányelv (25) preambulumbekezdése ehhez hozzáteszi, hogy az ezen irányelvben elismert jogok jogosultjai kizárólagos joggal rendelkeznek arra, hogy műveiket lehívásra történő interaktív hozzáférhetővé tétel útján a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék, amely hozzáférhetővé tételeknek az a jellemzője, hogy a hozzáférés helyét és idejét mindenki egyénileg választhatja meg.

51

Egyébiránt a 2001/29 irányelvnek a terjesztési joggal kapcsolatos (28) és (29) preambulumbekezdése külön‑külön kimondja, hogy e jog magában foglalja „az anyagi hordozón rögzített művek terjesztésének” ellenőrzésére vonatkozó kizárólagos jogot, illetve hogy a jogkimerülés kérdése nem merül fel sem általában a szolgáltatások, sem különösen az on‑line szolgáltatások esetében, annak megjegyzésével, hogy a CD‑ROM‑mal vagy a CD‑I‑vel ellentétben – amelynél a szellemi tulajdon anyagi hordozóban, vagyis árucikkben ölt testet – valójában minden on‑line szolgáltatás engedélyhez kötött cselekménynek minősül, amennyiben a szerzői jog vagy valamely szomszédos jog ezt megköveteli.

52

Negyedszer, a 2001/29 irányelv 4. cikkének a Bíróság által értelmezett, a terjesztési jog kimerülésére vonatkozó (2) bekezdéséből is következik a 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő ezen jog olyan értelmezése, amely szerint a terjesztési jog kizárólag az anyagi hordozón rögzített művek terjesztésére vonatkozik, a Bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy az uniós jogalkotó az „anyagi hordozó” és az „adott műpéldány” kifejezéseknek az említett irányelv (28) preambulumbekezdésében való használatával biztosítani kívánta a szerzők számára a szellemi alkotásukat megjelenítő valamennyi tárgy Unióban történő első forgalomba hozatalának ellenőrzését (2015. január 22‑iArt & Allposters International ítélet, C‑419/13, EU:C:2015:27, 37. pont).

53

Kétségtelen, hogy – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság is rámutat – a számítógépi programok példányainak terjesztésére vonatkozó jognak a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett kimerülésével kapcsolatban a Bíróság kimondta, hogy e rendelkezésből nem tűnik ki, hogy e jogkimerülés anyagi hordozón található számítógépi programok példányaira korlátozódna, hanem éppen ellenkezőleg, meg kell állapítani, hogy az említett rendelkezés, amely további részletezés nélkül a „számítógépi program valamely példányának […] eladására” utal, egyáltalán nem tesz különbséget a szóban forgó példány anyagi vagy immateriális formája alapján (2012. július 3‑iUsedSoft ítélet, C‑128/11, EU:C:2012:407, 55. pont).

54

Mindazonáltal, amint arra a kérdést előterjesztő bíróság helyesen rámutat, és amint azt a főtanácsnok az indítványának 67. pontjában hangsúlyozta, egy elektronikus könyv nem minősül számítógépi programnak, és ezért a 2009/24 irányelv különös rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

55

E tekintetben egyrészt, amint arra a Bíróság a 2012. július 3‑iUsedSoft ítélet (C‑128/11, EU:C:2012:407) 51. és 56. pontjában kifejezetten rámutatott, a 2009/24 irányelv, amely kifejezetten a számítógépi programok védelmére vonatkozik, a 2001/29 irányelvhez képest lex specialisnak minősül. Márpedig a 2009/24 irányelv vonatkozó rendelkezései egyértelműen kifejezésre juttatják az uniós jogalkotó azon szándékát, hogy az említett irányelv szerinti oltalom szempontjából a számítógépi programok anyagi és immateriális példányait egyformán kell kezelni, és ezért a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztési jog kimerülése e példányok összességére vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2012. július 3‑iUsedSoft ítélet, C‑128/11, EU:C:2012:407, 58. és 59. pont).

56

Ezzel szemben az uniós jogalkotó szándéka a 2001/29 irányelv elfogadása során nem irányult a védelem alatt álló művek anyagi és immateriális példányainak ezen irányelv releváns rendelkezései szempontjából történő ilyen egyforma kezelésére. Amint ugyanis az a jelen ítélet 42. pontjában felidézésre került, ezen irányelv előkészítő anyagaiból kitűnik, hogy a védett tartalmak elektronikus és anyagi terjesztése között egyértelmű különbséget kívánt tenni.

57

Másrészt a Bíróság a 2012. július 3‑iUsedSoft ítélet (C‑128/11, EU:C:2012:407) 61. pontjában megállapította, hogy egy számítógépi program anyagi adathordozón való értékesítése és egy számítógépi program internetes letöltés útján történő értékesítése gazdasági szempontból hasonló, mivel az online átviteli mód funkcionálisan egyenértékű az anyagi adathordozó átadásával, és ezért a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének az egyenlő bánásmód elvére tekintettel történő értelmezése igazolja, hogy a továbbítás e két módját hasonlóan kezeljék.

58

Nem lehet azonban úgy tekinteni, hogy egy könyv anyagi hordozón való rendelkezésre bocsátása és egy elektronikus könyv szolgáltatása gazdasági és funkcionális szempontból egyenértékű. Amint ugyanis a főtanácsnok az indítványának 89. pontjában megjegyezte, az anyagi hordozón tárolt könyvekkel szemben a dematerializált digitális formában megjelenő többszörözött példányok nem kopnak a használattal, így a használt példányok tökéletesen helyettesítik az új példányokat. Ezenkívül az ilyen példányok cseréje nem igényel további erőfeszítést vagy költségeket, és ezért fennáll a veszélye, hogy a párhuzamos használtpiac sokkal jelentősebb hatással lehet a szerzői jogok jogosultjainak a műveik után járó megfelelő díjazáshoz fűződő érdekeire, mint a tárgyi formában megjelenő használt példányok piaca, és ezzel sérti a jelen ítélet 48. pontjában felidézett célt.

59

Még abban az esetben is, ha az elektronikus könyvet olyan összetett eszköznek kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2014. január 23‑iNintendo és társai ítélet, C‑355/12, EU:C:2014:25, 23. pont), amely mind egy védelem alatt álló művet, mind egy olyan számítógépi programot magában foglal, amely a 2009/24 irányelv alapján védelemben részesülhet, akkor úgy kell tekinteni, hogy egy ilyen program csak járulékos jellegű az ilyen könyvben foglalt műhöz képest. Ahogyan ugyanis azt a főtanácsnok az indítványának 67. pontjában megállapította, az elektronikus könyv a tartalma miatt részesül védelemben, mely utóbbit tehát az előbbi lényeges elemének kell tekinteni, így az a körülmény, hogy valamely számítógépi program az olvasás lehetővé tétele érdekében az elektronikus könyv részét képezheti, nem vonhatja maga után ilyen különös rendelkezések alkalmazását.

60

A kérdést előterjesztő bíróság azt is előadja, hogy olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben felmerültek, valamely elektronikus könyv szolgáltatása nem tesz eleget a Bíróság által ahhoz előírt feltételeknek, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében nyilvánossághoz közvetítésnek minősüljön. Konkrétabban, a kérdést előterjesztő bíróság egyrészről rámutat, hogy amennyiben az elektronikus könyvre vonatkozó, az olvasóklub platformján szereplő értékesítési ajánlatban nem közvetítik magát a védelem alatt álló mű tartalmát, nem lehet szó közvetítési cselekményről. Másrészről nincs nyilvánosság, mivel az elektronikus könyvet kizárólag az olvasóklub egyetlen tagja számára teszik hozzáférhetővé.

61

E tekintetben a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma két együttes elemet ötvöz, nevezetesen a mű közvetítésének cselekményét és a mű nyilvánossághoz közvetítését (2017. június 14‑iStichting Brein ítélet, C‑610/15, EU:C:2017:456, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

Ami először is azt a kérdést illeti, hogy az olyan elektronikus könyv szolgáltatása, mint amely az alapügy tárgyát képezi, a 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének értelmében vett közvetítésnek minősül‑e, hangsúlyozni kell, ahogyan arra a jelen ítélet 49. pontja is emlékeztet, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma az utóbbi rendelkezés értelmében magában foglalja a művek minden olyan nyilvánossághoz közvetítését vagy továbbközvetítését, amikor a nyilvánosság nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen, legyen szó akár vezetékes, akár vezeték nélküli közvetítésről.

63

Ezenkívül a „nyilvánossághoz közvetítés” tágabb fogalmának részét képező, ugyanezen rendelkezés értelmében vett „nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel” fogalmát illetően a Bíróság kimondta, hogy ahhoz, hogy valamely cselekmény nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételnek minősüljön, teljesítenie kell az e rendelkezésben kimondott két együttes feltételt, azaz lehetővé kell tennie a nyilvánosság érintett tagjai számára, hogy a szóban forgó védelem alatt álló teljesítményhez oly módon férjenek hozzá, hogy mind a hozzáférés helyét, mind annak idejét egyénileg választhatják meg (lásd ebben az értelemben: 2015. március 26‑iC More Entertainment ítélet, C‑279/13, EU:C:2015:199, 24. és 25. pont), anélkül hogy meghatározó lenne, hogy az e nyilvánosságot alkotó személyek éltek‑e vagy sem e lehetőséggel (lásd ebben az értelemben: 2017. június 14‑iStichting Brein ítélet, C‑610/15, EU:C:2017:456, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64

Ami konkrétan valamely műnek vagy más védelem alatt álló teljesítménynek a nyilvánosság számára oly módon történő hozzáférhetővé tételét illeti, hogy az ahhoz való hozzáférés helyét és idejét mindenki egyénileg választhatja meg, az irányelvjavaslat indokolásából kitűnik, hogy „az a meghatározó cselekmény, amely a művet a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi, és ily módon azt a nyilvánosság számára hozzáférhető valamely internetes oldalon kínálja, amely cselekmény megelőzi a tényleges lehívásra történő hozzáférhetővé tétel szakaszát”, és hogy „[n]em bír jelentőséggel, hogy valamely személy ténylegesen lehívta–e az említett művet, vagy sem”.

65

A jelen ügyben kétségtelen, hogy a Tom Kabinet az érintett műveket minden olyan személy számára hozzáférhetővé teszi, aki az olvasóklub internetes oldalán feliratkozik, és e személy az az említett művekhez való hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatja meg, így az ilyen szolgáltatás nyújtását a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a mű közvetítésének kell tekinteni, és ehhez nem szükséges, hogy az említett személy ezzel lehetőséggel úgy éljen, hogy az elektronikus könyvet az említett internetes oldalról ténylegesen lehívja.

66

Másodszor, ahhoz, hogy az említett rendelkezés értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma alá tartozzanak, a védelem alatt álló műveket ténylegesen a nyilvánosság részére kell közvetíteni (lásd ebben az értelemben: 2017. június 14‑iStichting Brein ítélet, C‑610/15, EU:C:2017:456, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és e közvetítésnek meghatározatlan számú potenciális címzett felé kell irányulnia (2006. december 7‑iSGAE ítélet, C‑306/05, EU:C:2006:764, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

Márpedig az irányelvre irányuló javaslat indokolásából is kitűnik egyrészt – amint arra a jelen ítélet 44. pontja is emlékeztet –, hogy a nyilvánossághoz közvetítés joga akkor is releváns, ha több, egymással kapcsolatban nem álló személy, akik a nyilvánosság tagjai, különböző helyekről és különböző időpontokban egyénileg hozzáférhetnek egy olyan műhöz, amely egy internetes oldalon a nyilvánosság számára hozzáférhető, másrészt pedig az, hogy a nyilvánosság az egyes tagjaiból áll.

68

E tekintetben a Bíróságnak már volt alkalma kifejteni egyrészt azt, hogy a „nyilvánosság” fogalma egy bizonyos de minimis küszöbértéket tartalmaz, amely e fogalomból kizárja a túlságosan alacsony számú érintett személyeket, másrészt pedig azt, hogy figyelembe kell venni a valamely védelem alatt álló mű letöltés útján történő hozzáférhetővé tétele folytán a potenciális címzetteket érő kumulatív hatásokat. Figyelembe kell tehát venni többek között azt, hogy ugyanahhoz a műhöz egyidejűleg hány személynek van hozzáférése, de azt is, hogy ahhoz közülük egymást követően hányan férhetnek hozzá (lásd ebben az értelemben: 2017. június 14‑iStichting Brein ítélet, C‑610/15, EU:C:2017:456, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69

Márpedig a jelen esetben, a jelen ítélet 66. pontjában hangsúlyozott azon körülményre tekintettel, hogy minden érdekelt személy az olvasóklub tagjává válhat, valamint hogy mivel e klub platformja keretében nem áll rendelkezésre olyan műszaki intézkedés, amely lehetővé tenné annak biztosítását, hogy valamely műnek csak egyetlen példánya legyen letölthető abban az időszakban, amelynek során valamely mű felhasználója ahhoz ténylegesen hozzáfért, és hogy ezen időszak lejártát követően az e felhasználó által letöltött példányt az utóbbi ne használhassa többé (lásd analógia útján: 2016. november 10‑iVereniging Openbare Bibliotheken ítélet, C‑174/15, EU:C:2016:856), meg kell állapítani, hogy azon személyek száma, akik e platform révén egyidejűleg vagy egymást követően ugyanazon műhöz hozzáférnek, jelentőséggel bír. Következésképpen, a kérdést előterjesztő bíróság által az összes releváns körülményre figyelemmel elvégzett vizsgálat függvényében a szóban forgó művet a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében véve a nyilvánossághoz közvetítettnek kell tekinteni.

70

Végül, a Bíróság kimondta, hogy ahhoz, hogy nyilvánossághoz közvetítésnek minősülhessen, valamely védelem alatt álló művet az addig alkalmazottaktól eltérő, speciális műszaki módon, vagy ennek hiányában új nyilvánosság, azaz olyan nyilvánosság részére kell közvetíteni, amelyet a szerzői jog jogosultjai nem vettek figyelembe, amikor a művük eredeti nyilvánossághoz közvetítést engedélyezték (2017. június 14‑iStichting Brein ítélet, C‑610/15, EU:C:2017:456, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71

Ebben az ügyben, mivel egy elektronikus könyv hozzáférhetővé tételéhez általában – amint arra a NUV és a GAU is rámutatott – olyan felhasználási engedély kapcsolódik, amely az érintett elektronikus könyvet letöltő felhasználó részére az előbbinek csak a saját berendezésén történő olvasását engedélyezi, meg kell állapítani, hogy egy olyan közvetítés, mint amelyet a Tom Kabinet végzett, olyan nyilvánosság felé irányul, amelyet a szerzői jog jogosultjai már nem vettek figyelembe, és amely ennélfogva a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében új nyilvánosságot képez.

72

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy valamely elektronikus könyvnek a nyilvánosság számára, letöltés útján, tartós használatra történő szolgáltatása a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma, és különösen az e rendelkezés értelmében vett „[a szerzői művek nyilvánosság számára] oly módon történő hozzáférhetővé tétel[e], hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg” fogalma alá tartozik.

A második, a harmadik és a negyedik kérdésről

73

Tekintettel az első kérdésre adott válaszra, a második, harmadik és negyedik kérdésre nem szükséges válaszolni.

A költségekről

74

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

 

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

 

Valamely elektronikus könyvnek a nyilvánosság számára, letöltés útján, tartós használatra történő szolgáltatása az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma, és különösen az e rendelkezés értelmében vett „[a szerzői művek nyilvánosság számára] oly módon történő hozzáférhetővé tétel[e], hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg” fogalma alá tartozik.

 

Aláírások


( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.