–

a Comune di Napoli képviseletében A. Andreottola és A. Cuomo avvocati,

–

a Sirio Srl képviseletében L. Lentini és C. Sito avvocati,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: C. Colelli és C. Pluchino avvocati dello Stato,

–

a magyar kormány képviseletében Koós G., Fehér M. Z. és Pokoraczki A., meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Gattinara, P. Ondrůšek és L. Haasbeek, meghatalmazotti minőségben,

1

A előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítés: HL 2015. L 275., 68. o.) 57. cikke (4) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Meca Srl és a Comune di Napoli (nápolyi önkormányzat, Olaszország) között azon határozat tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amellyel a nápolyi önkormányzat engedélyezte, hogy a Sirio Srl továbbra is részt vegyen egy közbeszerzési eljárásban.

3

A 2014/24 irányelv (101) és (102) preambulumbekezdése kimondja:

4

Ezen irányelv „Kizárási okok” című 57. cikke ekképp rendelkezik:

„[…]

(4)   Az ajánlatkérő szerv kizárhat gazdasági szereplőt a közbeszerzési eljárásban való részvételből, illetve a tagállamok kötelezhetik az ajánlatkérő szervet a gazdasági szereplő kizárására a következő esetek bármelyikében:

[…]

[…]

[…]

(5)   Az ajánlatkérő szerv köteles az eljárás során bármikor kizárni egy gazdasági szereplőt a részvételből, amennyiben kiderül, hogy az adott gazdasági szereplő esetében – az eljárás előtt vagy során elkövetett cselekményei vagy mulasztásai következtében – az (1)–(2) bekezdésében említett helyzetek valamelyike áll fenn.

Az ajánlatkérő szerv köteles az eljárás során bármikor kizárni, illetve a tagállamok kötelezhetik, hogy kizárjon egy gazdasági szereplőt a részvételből, amennyiben kiderül, hogy az adott gazdasági szereplő esetében – az eljárás előtt vagy során elkövetett cselekményei vagy mulasztásai következtében – a (4) bekezdésében említett helyzetek valamelyike áll fenn.

(6)   Az (1) és a (4) bekezdésben említett helyzetek valamelyikében lévő gazdasági szereplő bizonyítékkal szolgálhat a tekintetben, hogy a releváns kizárási okok ellenére az általa tett intézkedések kellőképpen igazolják a megbízhatóságát. Amennyiben ez a bizonyíték kielégítőnek minősül, a gazdasági szereplőt nem lehet kizárni a közbeszerzési eljárásból.

Ennek érdekében a gazdasági szereplőnek bizonyítania kell, hogy a bűncselekménnyel vagy kötelességszegéssel okozott kárt megtérítette vagy vállalta annak megtérítését, a nyomozó hatóságokkal aktívan együttműködve átfogóan tisztázta a tényeket és a körülményeket, és olyan konkrét technikai, szervezeti és személyi intézkedéseket hozott, amelyek alkalmasak a további bűncselekmények vagy kötelességszegések megelőzésére.

A gazdasági szereplő által hozott intézkedéseket a bűncselekmény vagy kötelességszegés súlyosságának és sajátos körülményeinek figyelembevételével kell értékelni. Ha az intézkedések nem minősülnek megfelelőnek, a gazdasági szereplő részére indokolást kell adnia döntésről.

Az a gazdasági szereplő, amelyet jogerős határozattal zártak ki a közbeszerzési vagy koncesszió odaítélésére irányuló eljárásokban való részvételből, a kizárásnak az említett határozatból következő időtartama alatt nem jogosult igénybe venni az ebben a bekezdésben meghatározott lehetőséget azon tagállamokban, amelyekben a határozat jogerős.

(7)   A tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések révén, az uniós jogot is figyelembe véve, meghatározzák e cikk végrehajtási feltételeit. Meghatározzák különösen a kizárás maximális időtartamát arra az esetre, amikor a gazdasági szereplő nem teszi meg a megbízhatóságának igazolására szolgáló, a (6) bekezdésben meghatározott intézkedéseket. Ha a kizárás időtartamát nem jogerős határozat állapította meg, akkor az nem haladhatja meg a jogerős ítélet meghozatalának időpontjától számított öt évet az (1) bekezdésben említett esetekben és az említett időponttól számított három évet a (4) bekezdésben említett esetekben.”

5

A 2016. április 18‑i decreto legislativo n. 50 Codice dei contratti pubblici (a közbeszerzési törvénykönyvről szóló, 50. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2016. április 19‑i 91. számának rendes melléklete; a továbbiakban: közbeszerzési törvénykönyv) 80. cikke (5) bekezdésének c) pontja ekképp rendelkezik:

„Az ajánlatkérő szerv kizárja a gazdasági szereplőt a közbeszerzési eljárásban való részvételből a következő esetekben, ami valamely alvállalkozót is érinthet a 105. cikk (6) bekezdésében foglalt esetek egyikében, amennyiben:

[…]

[…]”

6

A nápolyi önkormányzat ajánlati felhívást tett közzé a 2017/2018‑as tanévre vonatkozó iskolai étkeztetés szolgáltatásának nyújtása tárgyában. E közbeszerzési eljárás tíz elkülönült tételre vonatkozott, az egyes tételek a nápolyi önkormányzathoz tartozó kerületeknek felelnek meg.

7

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki, hogy az előző tanév tekintetében a Sirio a nápolyi önkormányzattal iskolai étkeztetés szolgáltatásának nyújtására irányuló szerződést kötött két tétel vonatkozásában, amely szerződés 2017 májusában felmondásra került azon okból, hogy az egyik iskolai étkezőben felszolgált ételben jelen lévő kólibaktériumok okozta ételmérgezések fordultak elő.

8

E tekintetben, azt követően, hogy az Agenzia regionale per la protezione ambientale della Campaniának (ARPAC) (Campania tartomány környezetvédelmi ügynöksége [ARPAC]) az érintett iskola vezetősége által őrzött ételmintákon végzett vizsgálata megerősítette a kólibaktériumok jelenlétét, különösen a marhasültben, az 2016/2017‑es tanévre vonatkozó iskolai étkeztetés közbeszerzési szerződését a Meca számára ítélték oda, amely az e közbeszerzési szerződés odaítélése céljából szervezett eljárás végén a második helyen végzett.

9

A jelen ítélet 6. pontjában említett közbeszerzési eljárásban való részvétele keretében a Sirio kifejezetten kijelentette, hogy „2017. június 29‑i […] határozatában a nápolyi önkormányzat ételmérgezés miatt felmondta a 2017. május 9‑i szerződést”, és a szerződés e felmondása a Tribunale di Napolihoz (nápolyi bíróság, Olaszország) benyújtott kereset tárgyát képezi.

10

2017. augusztus 1‑jei jegyzőkönyvében az ajánlatkérő szerv engedélyezte, hogy a Sirio továbbra is részt vegyen e közbeszerzési eljárásban azon tétel tekintetében, amelyre ajánlatot nyújtott be. A Meca a Tribunale amministrativo regionale della Campania (Campania tartományi közigazgatási bírósága, Olaszország) előtt vitatta a Siriónak az említett közbeszerzési eljárásban való részvételét anélkül, hogy megvárta volna a nápolyi önkormányzat 2017. november 7‑én elfogadott határozatát, amely az alapeljárásban szóban forgó szerződést a Sirio számára ítélte oda.

11

A Meca úgy ítéli meg, hogy a Sirio számára nem kellett volna engedélyezni, hogy továbbra is részt vegyen a közbeszerzési eljárásban, mivel azt a szerződést, amely a nápolyi önkormányzathoz kötötte iskolai étkeztetés szolgáltatásának nyújtása céljából a 2016/2017‑es tanév tekintetében, ez az önkormányzat a tanulók és az iskolai személyzet ételmérgezése okán felmondta.

12

A kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott keresete alátámasztására a Meca azt rója fel a nápolyi önkormányzatnak, hogy nem értékelte a Sirio által a 2016/2017‑es tanév tekintetében az iskolai étkeztetésre vonatkozó közbeszerzési szerződés keretében elkövetett kötelezettségszegés súlyosságát a közbeszerzési törvénykönyv 80. cikke (5) bekezdésének c) pontja ellenére, amely feljogosítja annak bizonyítására, hogy „a gazdasági szereplő súlyos szakmai kötelességszegést követett el, amely miatt tisztességessége kérdésessé vált”. A Meca szerint az, hogy a Sirio polgári jogi bíróság előtt vitatja a jelen ítélet 7. pontjában említett, szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés felmondását, nem foszthatja meg az ajánlatkérő szervet e jogosultságától. Ily módon, figyelemmel a 2017 májusában bekövetkezett ételmérgezésre, a nápolyi önkormányzatnak nem kellett volna automatikusan megengednie a Sirio részvételét az alapügyben szóban forgó közbeszerzési eljárásban.

13

Mind a nápolyi önkormányzat, mind pedig a Sirio úgy ítéli meg, hogy az ez utóbbi által a Tribunale di Napolihoz (nápolyi bíróság) benyújtott kereset meggátolja az ajánlatkérő szervet abban, hogy bármely értékelést végezzen a Sirio megbízhatóságával kapcsolatban.

14

A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a nápolyi önkormányzat és a Sirio álláspontja nem megalapozatlan, mivel az olasz bíróságok ítélkezési gyakorlata értelmében a közbeszerzési törvénykönyv 80. cikke (5) bekezdésének c) pontjából az következik, hogy annak az alvállalkozónak a részvételét, amelynek tekintetében valamely előző közbeszerzési szerződés végrehajtása során hiányosságok merültek fel, engedélyezni kell valamely későbbi közbeszerzési eljárásban, ha az még folyamatban lévő jogorvoslati kérelmet nyújtott be a szerződésnek az említett hiányosságok bekövetkeztét követő felmondásával szemben.

15

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy mindazonáltal ellentétes lehet az uniós joggal az olyan nemzeti rendelkezés, mint a közbeszerzési törvénykönyv 80. cikke (5) bekezdésének c) pontja. E rendelkezés ugyanis oda vezethet, hogy megfoszthatja joghatásától az abban előírt fakultatív kizárási okot, mivel a nullára csökkenti az ajánlatkérő szerv mérlegelési mozgásterét abban az esetben, ha valamely előző szerződés felmondását bíróság előtt vitatják. Márpedig, bár a Bíróságnak még nem nyílott alkalma arra, hogy a 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) bekezdését értelmezze, a Bíróságnak az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.) 45. cikkének (2) bekezdésére – amely rendelkezést 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) bekezdése hatályon kívül helyezett – vonatkozó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az uniós jog elutasít minden automatizmust a súlyos szakmai kötelezettségszegésekért járó fakultatív kizárására vonatkozó döntések tekintetében, mivel egy ilyen döntésnek szükségszerűen figyelemmel kell lennie az arányosság elvére.

16

Megfordítva, az arányosság és a tényleges érvényesülés elve kizár bármely automatizmust abban az esetben, ha valamely gazdasági szereplő kizárása lehetetlennek bizonyul. Következésképpen annak azon okból történő megakadályozásával, hogy az ajánlatkérő szerv indokoltan értékelje egy előző szerződés felmondásának alapját képező szakmai kötelezettségszegés súlyosságát, hogy e szerződés felmondását polgári jogi bíróság előtt vitatják, a közbeszerzési törvénykönyv 80. cikkének (5) bekezdése sérti az említett elveket, tehát a 2014/24 irányelvet. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanis ezen irányelv 57. cikke (4) bekezdésének g) pontja egyáltalán nem követeli meg az ajánlattevő felelősségének jogerős, azaz bíróság általi megállapítását.

17

Ezenfelül, a 2012. december 13‑iForposta és ABC Direct Contact ítéletből (C‑465/11, EU:C:2012:801) az következik, hogy valamely „szakmai kötelezettségszegés” akkor minősül kizárási oknak, ha az az objektív súlyossággal jellemezhető. Márpedig az olasz jog értelmében valamely közbeszerzési eljárás eredménye egy egyoldalú cselekménynek, neveztessen azon döntésnek van alárendelve, hogy keresetet nyújtanak‑e be valamely előző szerződés felmondásával szemben.

18

Végül, az olasz szabályozás ellentétes a 2014/24 irányelv (102) preambulumbekezdésében rögzített célkitűzésekkel is, amely bevezette az ajánlattevők self‑cleaning mechanizmusát. Az eljárásban való részvétel automatikus elfogadása, amely valamely előző szerződés felmondásával szembeni polgári jogi keresetnek a bírósághoz való benyújtásából következik, eltántoríthatja a vállalkozásokat attól, hogy self‑cleaning intézkedéseket fogadjanak el, jóllehet ezek szükségesek lennének az említett felmondáshoz vezető magatartások megismétlődésének elkerüléséhez.

19

E körülmények között a Tribunale amministrativo regionale della Campania (Campania tartomány közigazgatási bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Ellentétes‑e a bizalomvédelemnek és a jogbiztonságnak az [EUM‑Szerződésben] foglalt közösségi elvével, és a Szerződésből eredő, a [2014/24] irányelvben foglalt olyan elvekkel, mint az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az arányosság és a hatékonyság elve, valamint az említett irányelv 57. cikke (4) bekezdésének c) és g) pontjában foglalt rendelkezéssel a [közbeszerzési törvénykönyv] 80. cikke (5) bekezdésének c) pontjából eredő azon olasz szabályozáshoz hasonló olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amely szerint egy korábbi közbeszerzési szerződés teljesítésében tapasztalt, a korábbi közbeszerzési szerződés határidő előtti felmondásához vezető jelentős mértékű hiányosságok bíróság előtti megtámadása kizárja, hogy az ajánlatkérő szerv bármilyen módon értékelhesse a versenytárs megbízhatóságát a jogerős polgári jogi ítélet meghozataláig és anélkül, hogy a társaság bizonyította volna a kötelességszegések orvoslására és az azok megismétlődésének megakadályozására irányuló self‑cleaning intézkedések elfogadását?”

20

Először is, a Bírósághoz benyújtott iratokból az következik, hogy az alapügyben szóban forgó közbeszerzési szerződés becsült értéke 1127660 euró, következésképpen meghaladja a 2014/24 irányelv 4. cikkének d) pontjában az ezen irányelv XIV. mellékletében felsorolt különös szolgáltatásokra vonatkozó, szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések tekintetében előírt 750000 eurós küszöbértéket. Ebből következik, hogy az említett irányelvet kell alkalmazni az alapeljárásra, és a kérdést előterjesztő bíróság kérdését kizárólag ugyanezen irányelv fényében kell vizsgálni.

21

Másodsorban, a Bíróság előtt tartott tárgyaláson az olasz kormány arra hivatkozott, hogy a közbeszerzési törvénykönyv 80. cikke (5) bekezdésének c) pontja, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság idézett előzetes döntéshozatal iránti kérelmében, már nem felel meg az olasz jog új állapotának.

22

Mindazonáltal egy olyan helyzetben, ahol úgy tűnik, hogy nincs egyetértés az alkalmazandó nemzeti szabályozás tekintetében, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az EUMSZ 267. cikkben rögzített előzetes döntéshozatali eljárás keretében nem a Bíróság feladata az alapügyben alkalmazandó releváns nemzeti rendelkezéseknek a meghatározása. Ez kizárólag a kérdést előterjesztő bíróságra tartozik, amely – megállapítva a nemzeti jogi keretet – a Bíróságra hagyja a közösségi jogra vonatkozó mindazon értelmezési szempont meghatározásának a lehetőségét, amely lehetővé teszi a kérdést előterjesztő bíróság számára valamely nemzeti jogszabálynak az uniós joggal való összeegyeztethetőségének megítélését (2008. június 26‑iBurda ítélet, C‑284/06, EU:C:2008:365, 39. pont).

23

E körülményekre figyelemmel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnő ténybeli és jogi elemek alapján kell választ adni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésre.

24

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2014/24 irányelv 57. cikke (4) bekezdésének c) és g) pontját, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében egy olyan, valamely ajánlatkérő hatóság által hozott határozattal szemben bírósághoz benyújtott kereset, amely határozatban a teljesítés során bekövetkezett súlyos kötelezettségszegések okán felmondásra kerül egy közbeszerzési szerződés, meggátolja az új ajánlattételi felhívást közzétevő ajánlatkérő hatóságot abban, hogy az ajánlattevők kiválasztásának szakaszában bármely módon értékelje az e felmondás által érintett gazdasági szereplő megbízhatóságát.

25

Először is, amint azt a főtanácsnok is megállapította indítványának 32. pontjában, a 2014/24 irányelv 57. cikke (4) bekezdésének megfogalmazása kellőképpen hasonlít a 2004/18 irányelv általa hatályon kívül helyezett 45. cikke (2) bekezdésének megfogalmazásához ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezésnek alapul szolgálhasson a Bíróságnak az ez utóbbi rendelkezésre vonatkozó ítélkezési gyakorlata.

26

Ily módon a Bíróság, amikor a 2004/18 irányelv 45. cikke (2) bekezdése első albekezdésének d) vagy g) pontjában – az egyetlen rendelkezések, amelyek nem tartalmaznak utalást a nemzeti jogra – előírtakhoz hasonló kizárási okokat kellett értelmeznie, ezen irányelv 45. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére támaszkodott, amelynek értelmében az uniós jog tiszteletben tartása mellett a tagállamok határozzák meg az említett (2) bekezdés alkalmazásának feltételeit, hogy jobban körülhatárolja e tagállamok értékelési mozgásterét, és hogy maga határozza meg a vitatott fakultatív kizárási ok terjedelmét (lásd többek között: 2012. december 13‑iForposta és ABC Direct Contact ítélet, C‑465/11, EU:C:2012:801, 25–31. pont).

27

E tekintetben tagadhatatlan, hogy a 2014/24 irányelv szűkíti a tagállamok értékelési mozgásterét. Míg ugyanis a nemzeti törvényekre és rendeletekre történő utalás a 2004/18 irányelv 45. cikkének (2) bekezdésében szereplő hét tényállás közül öt tényállás esetében elő volt írva, jelenleg a 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) bekezdésében szereplő kilenc tényállás közül csak az e (4) bekezdés b) pontjában említett tényállás tartalmaz ilyen utalást.

28

Másodsorban, a 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) bekezdése értelmében „[a]z ajánlatkérő szerv kizárhat gazdasági szereplőt a közbeszerzési eljárásban való részvételből, illetve a tagállamok kötelezhetik az ajánlatkérő szervet a gazdasági szereplő kizárására [az e rendelkezésben előírt] esetek bármelyikében”. Ily módon e rendelkezés megfogalmazásából az következik, hogy az ajánlatkérő szervekre, nem pedig a nemzeti bíróságra hárul annak értékelése, hogy valamely gazdasági szereplőt ki kell‑e zárni egy közbeszerzési eljárásból.

29

Harmadsorban, az ajánlatkérő szerv rendelkezésére álló azon lehetőségnek, hogy kizárjon egy ajánlatkérőt valamely közbeszerzési eljárásból, elsősorban az a célja, hogy e szerv számára lehetővé váljon minden egyes ajánlattevő tisztességének és megbízhatóságának értékelése, amint azt a 2014/24 irányelv 57. cikke (4) bekezdésének c) és g) pontja, valamint (101) preambulumbekezdése is tanúsítja.

30

Amint azt ugyanis a főtanácsnok is kiemelte indítványának 42. és 43. pontjában, e két kizárási eset a nyertes ajánlattevő és az ajánlatkérő szerv közötti viszony egyik alapvető elemén, nevezetesen a nyertes ajánlattevő megbízhatóságán alapul, amelyre az a bizalom támaszkodik, amelyet az ajánlatkérő szerv kölcsönöz neki. Ezen irányelv (101) preambulumbekezdésének első albekezdése ezért mondja ki, hogy az ajánlatkérő szervek „kizár[hat]ják a megbízhatatlannak bizonyult gazdasági szereplőket”, második bekezdése pedig a korábbi közbeszerzési szerződések teljesítését illetően figyelembe veszi „a gazdasági szereplő szabálytalan magatartás[át, amely] súlyos kétségeket ébreszt a megbízhatóságát illetően”.

31

Negyedsorban, a 2014/24 irányelv 57. cikkének (5) bekezdése értelmében az ajánlatkérő szervek „az eljárás során bármikor” kizárhatnak egy gazdasági szereplőt, és nem csak valamely bíróság ítélethozatalát követően, ami további jele az uniós jogalkotó azon akaratának, hogy lehetővé tegye az ajánlatkérő hatóság számára, hogy maga értékelje azokat a cselekményeket, amelyeket valamely gazdasági szereplő követett el vagy mulasztott el akár a közbeszerzési eljárás előtt, akár annak során az ezen irányelv 57. cikkének (4) bekezdésében előírt esetek egyikében.

32

Végül, ha az ajánlatkérő szervet automatikusan kötné egy harmadik személy által végzett értékelés, valószínűleg nehéz lenne számára, hogy különös figyelmet fordítson az arányosság elvére, amikor a fakultatív kizárási okokat alkalmazza. Márpedig a 2014/24 irányelv (101) preambulumbekezdése értelmében ezen elv elsősorban az követeli meg, hogy az ilyen szerv, mielőtt valamely gazdasági szereplő kizárása mellett döntene, különös figyelmet fordítson az elkövetett szabálytalanságok kisebb jellegére, illetve a kisebb szabálytalanságok ismétlődő előfordulására.

33

Ily módon egyértelműnek tűnik, hogy – amint azt a főtanácsnok is megállapította indítványának 35. és 36. pontjában – a tagállamok értékelési hatásköre nem abszolút, és ha egy tagállam úgy dönt, hogy saját jogába illeszti a 2014/24 irányelvben előírt fakultatív kizárási okok egyikét, tiszteletben kell tartania annak az ezen irányelvben szereplő alapvető jellemzőit. Annak előírásával, hogy a tagállamok határozzák meg „e cikk végrehajtási feltételeit”„az uniós jogot is figyelembe véve”, a 2014/24 irányelv 57. cikkének (7) bekezdése megakadályozza, hogy a tagállamok megfosszák lényegüktől az e rendelkezésben meghatározott fakultatív kizárási okokat, vagy nem vesznek tudomást az ezen okok alapját képező célkitűzéseket vagy elvekről.

34

Márpedig, amint az a jelen ítélet 28. pontjában is megállapításra került, a 2014/24 irányelv 57. cikke (4) bekezdésének megfogalmazásából az következik, hogy az uniós jogalkotó az ajánlatkérő szerve, és kizárólag rá kívánta bízni az ajánlattevők kiválasztásának szakaszában annak értékelését, hogy értékelje, hogy egy ajánlattevőt ki kell‑e zárni a közbeszerzési eljárásból.

35

A kérdést előterjesztő bíróság kérdésére a fenti megfontolások alapján kell választ adni.

36

Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, a közbeszerzési törvénykönyv 80. cikke (5) bekezdésének c) pontja feljogosítja az ajánlatkérő szerveket, hogy kizárjanak a közbeszerzési eljárásból egy ajánlattevőt, különösen akkor, ha – először is – megfelelően bizonyítani tudják, hogy e gazdasági szereplő olyan jellegű súlyos szakmai kötelességszegést követett el, amely miatt tisztességessége és megbízhatósága kérdésessé vált, másodsorban, ha e súlyos szakmai kötelezettségszegések, amelyek valamely korábbi közbeszerzési szerződés vagy koncesszió teljesítésében tapasztalt olyan jelentős mértékű hiányosságokból következhetnek, amelyek az e szereplőt az ajánlatkérő hatósághoz kötő szerződés felmondásához, kártérítési követeléshez, kamatköveteléshez vagy egyéb hasonló szankciókhoz vezettek, illetve harmadsorban, ha e felmondást nem vitatták bíróság előtt, vagy azt valamely bírósági eljárás végén jogerősen helybenhagyták.

37

Nyilvánvaló, hogy egy olyan nemzeti rendelkezés, mint a közbeszerzési törvénykönyv 80. cikke (5) bekezdésének c) pontja nem olyan jellegű, hogy biztosítsa a 2014/24 irányelv 57. cikke (4) bekezdése c) vagy g) pontjának hatékony érvényesülését.

38

Azt az értékelési hatáskört ugyanis, amelyet a 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) bekezdése biztosít az ajánlatkérő szerv számára, megbénítja az a puszta tény, ha valamely pályázó vagy ajánlattevő jogorvoslattal él egy olyan korábbi közbeszerzési szerződés felmondásával szemben, amelynek nyertese volt, még akkor is, ha magatartása kellőképpen hibás volt ahhoz, hogy e felmondást igazolja.

39

Ezenfelül egy, a közbeszerzési törvénykönyv 80. cikke (5) bekezdésének c) pontjában foglalthoz hasonló szabály nyilvánvalóan nem ösztönöz egy korábbi közbeszerzési szerződést felmondó határozat által érintett nyertes ajánlattevőt arra, hogy korrekciós intézkedéseket fogadjon el. Ezért egy ilyen szabály a 2014/24 irányelv 57. cikke (6) bekezdésének előírásaiba ütközhet.

40

Ezen irányelvben ugyanis – többek között – az az újdonság, hogy 57. cikkének (6) bekezdésében rögzíti a korrekciós intézkedések mechanizmusát (self‑cleaning). E rendelkezésnek, amelyet azokra a gazdasági szereplőkre kell alkalmazni, akiket nem zárt ki jogerős bírósági határozat, az a célja, hogy arra ösztönözzön valamely, az említett irányelv 57. cikkének (4) bekezdésében felsorolt helyzetek egyikében lévő gazdasági szereplőt, hogy bizonyítékokat szolgáltasson annak tanúsítására, hogy az általa elfogadott intézkedések elegendőek megbízhatóságának bizonyítására annak ellenére, hogy fennáll valamely releváns fakultatív kizárási ok. Amennyiben ezek a bizonyítékok kielégítőnek minősülnek, az érintett gazdasági szereplőt nem lehet kizárni a közbeszerzési eljárásból. Ennek érdekében a gazdasági szereplőnek bizonyítania kell, hogy a bűncselekménnyel vagy kötelességszegéssel okozott kárt megtérítette vagy vállalta annak megtérítését, a nyomozó hatóságokkal aktívan együttműködve átfogóan tisztázta a tényeket és a körülményeket, és olyan konkrét technikai, szervezeti és személyi intézkedéseket hozott, amelyek alkalmasak a további bűncselekmények vagy kötelességszegések megelőzésére.

41

E tekintetben – amint azt a főtanácsnok is hangsúlyozta indítványának 44. pontjában – a korrekciós intézkedések kiemelik a gazdasági szereplő megbízhatóságának jelentőségét, mivel e tényező alapvetően befolyásolja az ajánlattevő szubjektív jellemzőire vonatkozó kizárási okokat.

42

A fentiekre figyelemmel tehát az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/24 irányelv 57. cikke (4) bekezdésének c) és g) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében egy olyan, valamely ajánlatkérő hatóság által hozott határozattal szemben bírósághoz benyújtott kereset, amely határozatban a teljesítés során bekövetkezett súlyos kötelezettségszegések okán felmondásra kerül egy közbeszerzési szerződés, meggátolja az új ajánlattételi felhívást közzétevő ajánlatkérő hatóságot abban, hogy az ajánlattevők kiválasztásának szakaszában bármely módon értékelje az e felmondás által érintett gazdasági szereplő megbízhatóságát.

43

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 57. cikke (4) bekezdésének c) és g) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében egy olyan, valamely ajánlatkérő hatóság által hozott határozattal szemben bírósághoz benyújtott kereset, amely határozatban a teljesítés során bekövetkezett súlyos kötelezettségszegések okán felmondásra kerül egy közbeszerzési szerződés, meggátolja az új ajánlattételi felhívást közzétevő ajánlatkérő hatóságot abban, hogy az ajánlattevők kiválasztásának szakaszában bármely módon értékelje az e felmondás által érintett gazdasági szereplő megbízhatóságát.