A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2019. február 28. ( *1 )

„Előzetes döntéshozatal – Közlekedés – 2006/126/EK irányelv – Vezetői engedélyek kölcsönös elismerése – Más tagállamban kiállított vezetői engedély elismerésének megtagadása – A vezetői engedély alapján bizonyított vezetési jogosultság”

A C‑9/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberlandesgericht Karlsruhe (karlsruhei regionális felsőbíróság, Németország) a Bírósághoz 2018. január 4‑én érkezett, 2017. december 20‑i határozatával terjesztett elő a

Detlef Meyn

ellen folytatott,

a Generalstaatsanwaltschaft Karlsruhe részvételével

részvételével folyamatban lévő büntetőeljárásban,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, E. Levits (előadó) és P. G. Xuereb bírák,

főtanácsnok: M. Bobek,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

D. Meyn képviseletében W. Säftel Rechtsanwalt,

az Európai Bizottság képviseletében G. Braun és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a vezetői engedélyekről szóló, 2006. december 20‑i 2006/126/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 403., 18. o.) 2. cikke (1) bekezdésének és 11. cikke (6) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Detlef Meyn ellen, szándékosan elkövetett, vezetői engedély nélküli gépjárművezetés miatt folytatott büntetőeljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

A 2006/126 irányelv

3

A 2006/126 irányelv (8) preambulumbekezdése így fogalmaz:

„Közúti közlekedésbiztonsági okokból meg kell határozni a vezetői engedély kiállításának minimumkövetelményeit. A vezetői vizsgák, valamint a vezetői engedély kiállításának követelményeit össze kell hangolni. E célból meg kell határozni a gépjárművek vezetéséhez szükséges ismereteket, készségeket és magatartást, a vezetői vizsgának e koncepciókon kell alapulnia, és az ilyen járművek vezetésének fizikai és szellemi alkalmassági minimumkövetelményeit újra meg kell határozni.”

4

Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A tagállamok ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban nemzeti vezetői engedélyt vezetnek be, az I. mellékletben található közösségi mintának megfelelően. A közösségi vezetői engedély minta első oldalán szereplő emblémának tartalmaznia kell az engedélyt kiállító tagállam megkülönböztető jelét”.

5

Az említett irányelv „Kölcsönös elismerés” című 2. cikke (1) bekezdésében így rendelkezik:

„A tagállamok az általuk kiállított vezetői engedélyeket kölcsönösen elismerik”.

6

Ugyanezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a vezetői engedély kiállításának feltételeit határozza meg, és e) pontjában pontosítja többek között azt, hogy vezetői engedély kizárólag olyan kérelmezőnek állítható ki, akinek szokásos tartózkodási helye annak a tagállamnak a területén található, amelyik a vezetői engedélyt kiállítja.

7

A 2006/126 irányelv 11. cikke értelmében:

„(1)   Amennyiben valamely tagállam által kiállított érvényes nemzeti vezetői engedély jogosultja egy másik tagállamba helyezi át szokásos tartózkodási helyét, kérheti vezetői engedélyének azzal egyenértékű engedélyre való lecserélését; a cserét végző tagállam kötelessége annak ellenőrzése, hogy a benyújtott vezetői engedély ténylegesen mely kategóriára érvényes.

[…]

(6)   Ha egy tagállam egy harmadik ország által kiállított vezetői engedélyt a közösségi minta szerinti vezetői engedélyre lecserél, akkor a cserét a közösségi minta szerinti vezetői engedélyen fel kell tüntetni, csakúgy, mint a későbbi megújítást vagy pótlást.

Ilyen cserére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a harmadik ország által kiállított engedélyt a cserét végző tagállam illetékes hatóságánál benyújtották. Amennyiben az ilyen engedély jogosultja szokásos tartózkodási helyét egy másik tagállamba helyezi át, ez utóbbinak nem kell alkalmaznia a 2. cikkben meghatározott kölcsönös elismerés elvét”.

A német jog

8

A Verordnung über die Zulassung von Personen zum Straßenverkehr (a közúti közlekedésben való részvétel engedélyezéséről szóló rendelet) alapügy tényállása megvalósulásának idején hatályos változata 28. §‑ának (1) bekezdése értelmében:

„(1)   Azon személyek, akik érvényes EU‑ vagy az EGT‑vezetői engedéllyel rendelkeznek, és szokásos tartózkodási helyük […] [Németországban] van, jogosultak – a (2)–(4) bekezdésben foglalt korlátozásokra is figyelemmel – a vezetői engedélyükben feltüntetett jogosultság keretein belül belföldön gépjárművet vezetni. […]”

9

E rendelet 28. §‑ának (4) bekezdése pontosítja többek között azt, hogy az (1) bekezdés szerinti jogosultság nem vonatkozik azokra az Unióban vagy az EGT‑ben kiadott vezetői engedéllyel rendelkező személyekre, akiknek a vezetői jogosultságát egy harmadik ország hamisított vezetői engedélye alapján állították ki.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

10

Egy 2015. szeptember 1‑jén történt közúti balesetet követően megállapítást nyert, hogy D. Meyn, Németország területén lakóhellyel rendelkező német állampolgár, vezetői engedélyének 2006‑ban történt visszavonása óta nem rendelkezik többé német vezetői engedéllyel.

11

D. Meyn ugyanakkor rendelkezett lengyel vezetői engedéllyel, amelyet 2011. augusztus 1‑jén állítottak ki egy 2010. november 3‑án Magyarországon kiállított vezetői engedély alapján. A magyar vezetői engedélyt pedig egy 1986‑ból származó orosz engedély lecserélésével állították ki, amelyről a későbbiekben kiderült, hogy hamisítvány. D. Meynt 2012‑ben egy német bíróság elítélte ezen okirat‑hamisítás bűncselekmény miatt.

12

Az Amtsgericht Bad Säckingen (bad säckingen‑i helyi bíróság, Németország) 2017. április 24‑i ítéletével D. Meynt a Straßenverkehrsgesetz (a közúti közlekedésről szóló törvény) 21. §‑a (1) bekezdésének 1. pontja alapján elítélte szándékosan elkövetett járművezetői jogosultság nélküli járművezetés miatt.

13

Az ezen ítélet felülvizsgálata iránt benyújtott kérelem tárgyában eljáró, kérdést előterjesztő bíróságban felmerül, hogy összeegyeztethető‑e a 2006/126 irányelv rendelkezéseivel egy, más tagállam által, egy további tagállamban, harmadik állam hamisított engedélyén alapuló vezetői engedély lecserélésével kiállított vezetői engedély elismerésének a közúti közlekedésben való részvétel engedélyezéséről szóló rendelet 28. §‑ának (4) bekezdése alapján történő megtagadása.

14

E körülmények között az Oberlandesgericht Karlsruhe (karlsruhei regionális felsőbíróság, Németország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Fennáll‑e a [2006/126 irányelv] 2. cikkének (1) bekezdése szerinti elismerési kötelezettség a vezetői engedély vezetésre való alkalmassági vizsgálat nélküli, valamely uniós tagállam általi cseréjét követően, amennyiben a korábbi vezetői engedélyre nem vonatkozik az elismerési kötelezettség (jelen esetben: az Európai Unió másik tagállama által kiállított korábbi vezetői engedély harmadik ország által kiállított engedély cseréjén alapult, a 2006/126 irányelv 11. cikke (6) bekezdésének harmadik mondat[ának megfelelően])?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

15

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2006/126 irányelv rendelkezéseivel ellentétes‑e, hogy egy tagállam megtagadja egy olyan vezetői engedély elismerését, amely jogosultjának szokásos tartózkodási helye e tagállam területén van, és amelyet egy másik tagállam, alkalmassági vizsga nélkül, egy további tagállam által kiállított vezetői engedély alapján állított ki, amely pedig egy harmadik állam által kiállított vezetői engedély lecserélésének eredménye.

16

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 2006/126 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a tagállamok által kiállított vezetői engedélyek minden külön formai követelmény nélküli kölcsönös elismerését írja elő (lásd ebben az értelemben: 2017. október 26‑iI ítélet, C‑195/16, EU:C:2017:815, 34. pont).

17

E célból ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése meghatározza e vezetői engedélyek kiadásának feltételeit, pontosítva e) pontjában, hogy a vezetői engedély kérelmezője szokásos tartózkodási helyének annak a tagállamban kell lennie, amelyik a vezetői engedélyt kiállítja.

18

Ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdése ehhez hozzáteszi, hogy amennyiben valamely tagállam által kiállított érvényes nemzeti vezetői engedély jogosultja egy másik tagállamba helyezi át szokásos tartózkodási helyét, kérheti vezetői engedélyének azzal egyenértékű engedélyre való lecserélését.

19

Ami a közösségi modell szerint kiállított vezetői engedélynek (a továbbiakban: közösségi vezetői engedély) egy harmadik állam által kiállított vezetői engedély lecserélésével történő kiállítását illeti, noha a 2006/126 irányelv nem írja elő azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok ilyen cseréhez folyamodhatnak, előírja ugyanakkor, hogy e csere következményekkel jár a kölcsönös elismerés ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésében kimondott elvének alkalmazása szempontjából.

20

Ugyanis az említett irányelv 11. cikke (6) bekezdésének második albekezdése értelmében ha egy harmadik ország által kiállított vezetői engedély lecserélésével kiállított vezetői engedély jogosultja szokásos tartózkodási helyét egy másik tagállamba helyezi át, ez utóbbinak nem kell alkalmaznia a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott kölcsönös elismerés elvét.

21

Egyébiránt a 2006/126 irányelv 11. cikke (6) bekezdésének első albekezdése értelmében ha egy tagállam egy harmadik ország által kiállított vezetői engedélyt lecserél közösségi vezetői engedélyre, akkor a cserét a közösségi vezetői engedélyen fel kell tüntetni.

22

Következésképpen a 2006/126 irányelv rendelkezései értelmében a kölcsönös elismerés ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében kimondott elve a tagállamok által kiállított vezetői engedélyekre korlátozódik, és nem vonatkozik a harmadik államok által kiállított vezetői engedélyekre.

23

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapügy tényállásának megvalósulása idején D. Meyn Németországban rendelkezett lakóhellyel. Tehát a 2006/126 irányelv 11. cikke (6) bekezdése második albekezdésének alkalmazásában a Németországi Szövetségi Köztársaság nem volt köteles elismerni a D. Meyn számára valamely másik tagállamban, egy harmadik állam által kiállított vezetői engedély lecserélésével kiállított vezetői engedélyt.

24

A kérdést előterjesztő bíróság tudni szeretné mindazonáltal, hogy ez a megállapítás érvényes‑e egy, az alapügyben szereplő helyzethez hasonló helyzetre, amikor az alapügy tárgyát képező vezetői engedélyt egy olyan, másik tagállam által kiállított vezetői engedély lecserélésével állították ki, amely pedig egy harmadik állam által kiállított vezetői engedély lecserélésének eredménye.

25

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2006/126 irányelv 11. cikke (6) bekezdése második albekezdésének szövege önmagában nem teszi lehetővé a kérdést előterjesztő bíróság kérdésének megválaszolását. E szövegből az következik ugyanis, hogy e rendelkezés a valamely tagállam által egy harmadik állam által kiállított vezetői engedély lecserélésével kiállított vezetői engedélyekre, nem pedig valamely tagállamban egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély lecserélésével kiállított vezetői engedélyre vonatkozik, amely pedig egy harmadik állam által kiállított vezetői engedély lecserélésének eredménye.

26

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik mindazonáltal, hogy az uniós jogi rendelkezések értelmezésénél nemcsak a rendelkezés megfogalmazását, hanem a szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek a részét képezi (2018. szeptember 26‑iBaumgartner ítélet, C‑513/17, EU:C:2018:772, 23. pont).

27

E tekintetben rá kell mutatni, hogy a 2006/126 irányelv célja, (8) preambulumbekezdésének megfelelően, hogy közúti közlekedésbiztonsági okokból meghatározza a vezetői engedély kiállításának minimumkövetelményeit.

28

A tagállamok által kiállított vezetői engedélyek kölcsönös elismerésére vonatkozó kötelezettségnek a 2006/126 irányelv által történő előírása annak a következménye, hogy ezen irányelv meghatározza a közösségi vezetői engedélyek kiállításának minimumkövetelményeit.

29

Tehát a kiállító tagállam feladata annak vizsgálata, hogy teljesülnek‑e az uniós jogszabályok által, többek között a szokásos tartózkodási helyre és a vezetésre való alkalmasságra vonatkozóan a 2006/126 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében előírt minimumkövetelmények, és következésképpen igazolt‑e a vezetői engedély kiadása (2017. október 26‑iI ítélet, C‑195/16, EU:C:2017:815, 46. pont).

30

Következésképpen ha valamely tagállam hatóságai kiállítottak egy vezetői engedélyt, a többi tagállamnak már nincs joga azt vizsgálni, hogy az engedély kiállítása az ezen irányelv által előírt követelményeknek megfelelően történt‑e, mivel azt, ha valaki valamely tagállam által kiállított vezetői engedéllyel rendelkezik, annak bizonyítékaként kell tekinteni, hogy ennek az engedélynek a jogosultja az engedély kiállítása napján megfelelt e követelményeknek (2017. október 26‑iI ítélet, C‑195/16, EU:C:2017:815, 47. pont).

31

Márpedig a 2006/126 irányelvnek nem célja, hogy rögzítse azon követelményeket, amelyeket egy harmadik államban kiállított vezetői engedély lecseréléséhez teljesíteni kell, mivel ez az előjog kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik, miáltal e tagállamok nem lehetnek kötve a más tagállamok által e tekintetben végzett értékelésekhez.

32

Következésképpen, annak a kockázata mellett, hogy sérülnek a 2006/126 irányelvben említett közúti közlekedésbiztonsági célok, nem írható elő egy tagállam számára egy olyan vezetői engedély elismerése, amely jogosultjának szokásos tartózkodási helye e tagállam területén van, és amelyet egy másik tagállam, alkalmassági vizsga nélkül, egy további tagállam által kiállított vezetői engedély alapján állított ki, kizárólag azzal az indokkal. hogy az pedig egy harmadik állam által kiállított vezetői engedély lecserélésének eredménye.

33

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a 2006/126 irányelv rendelkezéseit akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, hogy egy tagállam megtagadja egy olyan vezetői engedély elismerését, amely jogosultjának szokásos tartózkodási helye e tagállam területén van, és amelyet egy másik tagállam, alkalmassági vizsga nélkül, egy további tagállam által kiállított vezetői engedély alapján állított ki, amely pedig egy harmadik állam által kiállított vezetői engedély lecserélésének eredménye.

A költségekről

34

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

 

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

 

A vezetői engedélyekről szóló, 2006. december 20‑i 2006/126/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseit akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, hogy egy tagállam megtagadja egy olyan vezetői engedély elismerését, amely jogosultjának szokásos tartózkodási helye e tagállam területén van, és amelyet egy másik tagállam, alkalmassági vizsga nélkül, egy további tagállam által kiállított vezetői engedély alapján állított ki, amely pedig egy harmadik állam által kiállított vezetői engedély lecserélésének eredménye.

 

Aláírások


( *1 ) Az eljárás nyelve: német.