1.

A kérdést előterjesztő bíróság előtt felmerült jogvita egy kerékpár összehajtási mechanizmusának feltalálója (és az e kerékpárokat gyártó vállalkozás), valamint egy, hasonló kerékpárokat gyártó koreai társaság között merült fel, amelyet az előbbi a szerzői jogainak megsértésével vádol.

2.

Az eljáró bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy egy olyan kerékpár, amelynek az összehajtási mechanizmusa szabadalmi oltalom alatt állt, amely oltalom időközben lejárt, minősülhet‑e szerzői jogi védelemben részesíthető műnek. Konkrétan e bíróság azt kívánja megtudni, hogy e védelem kizárt‑e, ha a tárgy formája „a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges”, valamint hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni ezen értékelés elvégzése során.

3.

A kérdést előterjesztő bíróság – bár a szerzői joggal kapcsolatos európai uniós szabályokra összpontosít – egy olyan kérdést érint (a szerzői jog által biztosított jellegzetes védelemnek az ipari tulajdon alapján fennálló oltalommal való összeegyeztethetősége), amellyel kapcsolatban a Bíróság nemrégiben állást foglalt. ( 2 )

4.

A 2. cikk (1) és (7) bekezdése szerint:

[…]

5.

A 7. cikk alapján:

„A szellemi tulajdonjogok oltalma és érvényesítése járuljon hozzá a műszaki innovációhoz és a technológia átadásához, elterjedéséhez a műszaki ismeretek előállítóinak és felhasználóinak kölcsönös előnyére és a szociális és gazdasági jólétet eredményező módon, a jogok és kötelezettségek egyensúlya mellett.”

6.

A 26. cikk értelmében:

„1.   A mintaoltalom jogosultjának jogában áll másokat megakadályozni abban, hogy engedélye nélkül kereskedelmi célra előállítson, forgalmazzon vagy importáljon olyan mintát megtestesítő terméket, amely az oltalmazott minta utánzata vagy lényegében az utánzata.

[]”

7.

A 27. cikk a következőképpen rendelkezik:

„1.   […] a technika bármely területén létrehozott, akár termékre, akár eljárásra vonatkozó bármely találmány szabadalmazható, feltéve hogy új, feltalálói tevékenységen alapul és iparilag alkalmazható […].

[…]”

8.

A 29. cikk így szól:

„1.   A Tagok kötelesek megkövetelni, hogy a szabadalmi bejelentés bejelentője a találmányt kellő világossággal és teljességgel tárja fel, hogy szakember azt megvalósíthassa, és megkövetelhetik a bejelentőtől, hogy a találmánynak a feltaláló által a bejelentés benyújtásakor […] ismert legjobb megvalósítási módját közölje.

[…]”.

9.

A (60) preambulumbekezdés megállapítja:

„Az ezen irányelv által biztosított védelem nem érintheti az olyan egyéb területeken elfogadott nemzeti, illetve közösségi jogszabályi rendelkezéseket, mint az ipari tulajdon, az adatvédelem, a feltételes hozzáférés, a közérdekű dokumentumokhoz való hozzáférés, illetve a médiában történő felhasználás időrendjének szabályai, amelyek a szerzői jog és a szomszédos jogok védelmét befolyásolhatják.”

10.

A 2. és a 4. cikk különösen arra kötelezik a tagállamokat, hogy a szerzők számára a műveik tekintetében biztosítsák a többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát (a 2. cikk a) pontja), azok nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezését, illetve megtiltását (a 3. cikk (1) bekezdése), valamint azok nyilvános terjesztésének engedélyezését, illetve ennek megtiltását (a 4. cikk (1) bekezdése).

11.

A 9. cikk („Egyéb jogszabályi rendelkezések alkalmazása”) kimondja:

„Ez az irányelv nem érinti a különösen a szabadalmi jogokra, a védjegyekre, a formatervezési […] mintákra […] vonatkozó rendelkezéseket.”

12.

A (10) preambulumbekezdés szövege a következő:

„A műszaki haladás nem akadályozható olyan külső jellegzetességek formatervezésiminta‑oltalomban való részesítésével, amelyek kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következményei. […]”

13.

A (32) preambulumbekezdés kimondja:

„A szerzői jogi jogszabályok harmonizációjának hiányában fontos rögzíteni a közösségi formatervezésiminta‑oltalom, valamint a szerzői jogi jogszabályok által biztosított védelem halmozódásának alapelvét, miközben a tagállamok számára biztosítani kell annak szabadságát, hogy meghatározzák a szerzői jogi védelem mértékét és azokat a feltételeket, amelyek alapján az ilyen védelmet biztosítják.”

14.

A 3. cikk a) pontja a „formatervezési minta” fogalmát a következőképpen határozza meg:

„[V]alamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességei – eredményeznek”.

15.

A 8. cikk szerint:

„(1)   Nem részesülhet közösségi formatervezésiminta‑oltalomban a külső jellegzetesség, amely kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következménye.

[…]”

16.

A 96. cikk („A nemzeti jog szerinti más oltalmi formákhoz való viszony”) a (2) bekezdésben kimondja:

„A közösségi oltalomban részesülő formatervezési mintát bármilyen formában történő megalkotásától vagy rögzítésétől az adott állam szerzői jogi jogszabályai szerinti védelem is megilleti. E védelem terjedelmét és feltételeit, ideértve az előírt eredeti jelleg mértékét, az egyes tagállamok határozzák meg.”

17.

Az 1. cikk („A szerzői jogok védelmi ideje”) (1) bekezdése a következőkről rendelkezik:

„A Berni Egyezmény 2. cikke értelmében vett irodalmi és művészeti művek a szerző életében és a halálától számított 70 éven át részesülnek szerzői jogi védelemben, attól az időponttól függetlenül, amikor a művet jogszerűen nyilvánosságra hozták.”

18.

SI 1975‑ben megalkotott egy összecsukható kerékpármodellt, amelyet Bromptonnak nevezett el.

19.

A következő évben SI megalapította a Brompton Ltd. társaságot, azzal a céllal, hogy értékesítse az összecsukható kerékpárját egy jelentősebb vállalkozással együttműködve, amely a kerékpár gyártásáról és forgalmazásáról gondoskodott volna. Mivel SI nem talált ebben érdekelt vállalkozást, egyedül folytatta a munkát.

20.

SI 1981‑ben kapott először megrendelést 30 Brompton‑kerékpárra, amelyeket az eredeti kerékpárétól némileg eltérő megjelenés alapján gyártott le.

21.

Ezt követően SI fejlesztette az üzleti tevékenységét annak érdekében, hogy összecsukható kerékpárját megismertesse a piacon, amelyet 1987‑től kezdve a következő formában hozott forgalomba:

22.

A Brompton Ltd. egykor szabadalmi joggal rendelkezett a kerékpár összehajtási mechanizmusára vonatkozóan (amelynek jellegzetessége, hogy három helyzetet vehet fel: nyitott, „stand by” és csukott helyzet), amely szabadalom később közkinccsé vált. ( 7 )

23.

SI egyúttal azt állítja, hogy a Brompton‑kerékpár külső megjelenése alapján fennálló szerzői jogokból eredően ő a vagyoni jogok jogosultja.

24.

A sportszerek gyártására szakosodott GET2GET koreai társaság egy olyan összecsukható kerékpárt (Chedech) gyárt és forgalmaz, amely ugyancsak három helyzetbe hajtható, és a külső megjelenése hasonló a Brompton‑kerékpárhoz.

25.

A Brompton Ltd. és SI – mivel úgy vélik, hogy a GET2GET megsértette a Brompton‑kerékpáron fennálló szerzői jogaikat – lényegében azt kérték a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy a) állapítsa meg, hogy a Chedech‑kerékpárok, függetlenül a rajtuk feltüntetett megkülönböztető jelzésektől, sértik a Brompton Ltd.‑nek a Brompton‑kerékpáron fennálló szerzői jogait és SI ahhoz kapcsolódó személyhez fűződő jogait, valamint b) rendelje el a jogaikat sértő tevékenységek abbahagyását és a termék visszahívását a piacról. ( 8 )

26.

A GET2GET azt állította, hogy a kerékpárjának külső megjelenését az elérni kívánt műszaki megoldás határozza meg, valamint hogy szándékosan alkalmazza ezt az összehajtási mechanizmust (amelyet korábban a Brompton szabadalma védett, és amelynek oltalmi ideje időközben lejárt), mivel ez a módszer működik a legjobban. Azt állítja, hogy ez műszaki szempontból olyan korlátot jelent, amely meghatározza a Chedech‑kerékpár megjelenését.

27.

A Brompton Ltd. és SI válaszul kifejtették, hogy a piacon vannak egyéb olyan, három pozícióba hajtható kerékpárok, amelyek megjelenése különbözik a Brompton‑kerékpártól, ami miatt ez utóbbi felett ők szerzői joggal rendelkeznek. A Brompton‑kerékpár megjelenése alkotói döntéseket, és ezáltal eredetiséget tükröz.

28.

E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

29.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 2018. június 14‑én érkezett a Bírósághoz.

30.

SI és a Brompton Ltd., a GET2GET, a belga és a lengyel kormány, valamint a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Ez utóbbi, valamint az alapeljárás felei részt vettek a 2019. november 14‑én tartott tárgyaláson.

31.

A kérdést előterjesztő bíróság a kérdéseit egy olyan művön fennálló szerzői jog védelmével összefüggésben fogalmazza meg, amelynek „formá[ja] a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges”. Csak a 2001/29 irányelv értelmezését kéri a Bíróságtól.

32.

A jogvita tárgyát képező „mű” – a korábban kifejtettek szerint – egy olyan kerékpár, amelynek összehajtási mechanizmusa korábban szabadalmi oltalom alatt állt.

33.

SI és a Brompton Ltd. észrevételeiből kitűnik, ( 9 ) hogy különbség van e kerékpár, valamint azon kerékpár eredeti megjelenése között, amellyel kapcsolatban ezúttal az előbbi kerékpáron fennálló szerzői jogi védelmet kívánják érvényesíteni, annak ellenére, hogy mindkét kerékpár esetében alkalmazzák az összehajtási mechanizmust. ( 10 )

34.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban nincs semmilyen utalás arra vonatkozóan, hogy a Brompton‑kerékpár valaha formatervezésiminta‑oltalom alatt állt volna, annak ipari alkalmazása érdekében. A kérdést előterjesztő bíróság nem hivatkozik azokra a – nemzeti vagy uniós – szabályokra sem, amelyek a (nemzeti vagy közösségi) formatervezési mintákat szabályozzák.

35.

Bár 1987‑ben csak nemzeti formatervezésiminta‑oltalmat lehetett igényelni, semmi sem gátolta azt, hogy a Brompton‑kerékpár esetében éljenek a formatervezési mintákra vonatkozó sajátos jogi szabályozás nyújtotta előnyökkel, ( 11 ) akár a 98/71/EK irányelv, ( 12 ) akár a 6/2002 rendelet alapján. Ez utóbbi említ „[egy] rövid időtartamú, lajstromozás nélküli [közösségi] formatervezésiminta‑[oltalmat]” is. ( 13 )

36.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre adandó válasz nem kerülheti el az oltalmak halmozódásával összefüggő problémákat (amely oltalmak egyrészt szellemi tulajdonjogi jogcímen, másrészt pedig ipari tulajdonjogi jogcímen álltak fenn), amelyekre azonnal utalok. Ezért számomra célszerűnek tűnik e problémákat már most számba venni, mind arra az esetre, ha az összehajtási mechanizmus kizárólag szabadalmi oltalomban részesült, mind arra az esetre, ha a kerékpár külső megjelenése egy ipari mintának felelt meg.

37.

Annak ellenére, hogy eltérő a tárgyuk, ( 14 ) mindkét oltalmi formának (szabadalmak és formatervezési minták) van néhány közös jellemzője, amelyek a következők:

38.

A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseire adandó választ egy általánosabb összefüggésben kell elhelyezni, amely magában foglalja a különböző teljesítményeket, az ipari tulajdon és a szerzői jog védelme által követett célokat, valamint az azok mögött meghúzódó érdekeket.

39.

Az általános szempontból fontos érdekek között szerepel a műszaki haladásra való ösztönzés és a verseny elősegítése. A halmozódás elvének alkalmazása nem jelentheti a szerzői jog aránytalan védelmét, ami a közérdekre nézve hátrányos lehet azáltal, hogy az ipari tulajdonjogok védelmére vonatkozó rendszer korlátjaként működik.

40.

A kizárólagos használati jognak a szabadalom jogosultja vagy a formatervezési minta alkotója számára történő biztosítása pontosan a köz‑ és a magánérdekek közötti egyensúly meghatározására irányul.

41.

E kényes egyensúly – amely a legközvetlenebbül abban jelenik meg, hogy a feltaláló vagy tervező számára rövidebb oltalmi időt biztosítanak – felborulna, ha a kitűzött határidőt minden további nélkül kiterjesztenék a szerzői jogra jellemző nagyvonalú határidők leteltéig. A tervezőket semmi nem ösztönözné arra, hogy az ipari tulajdon védelmére vonatkozó rendszert használják, ha alkotásaik védelme szerzői jogi jogcím alapján sokkal hosszabb időre – kevesebb költség és kevesebb formai követelmény (többek között a lajstromozás hiánya) mellett – biztosítva lenne. ( 19 )

42.

Nem hanyagolható el a jogbiztonság hatása sem: a formatervezési mintánál előírt, hivatalos nyilvánosságra hozatal lehetővé teszi, hogy a versenytársak biztosan tudják, hogy hol vannak a saját ipari alkotásaik korlátai, valamint hogy azok meddig részesülnek oltalomban.

43.

A lajstromozás nélkül oltalomban részesülő formatervezési mintáktól eltekintve, ( 20 ) jogosnak tűnik, hogy azok a versenytársak, akikkel szemben formálisan ipari tulajdonjogot szereztek, bíznak a lajstromozás nyilvánosságra hozatalában a lajstromozott műszaki innováció azt követően történő kihasználása érdekében, hogy a lajstromban jogosultként szereplő személy jogai lejárnak. A 6/2002 rendelet (21) preambulumbekezdése elismeri, hogy „a lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalomból eredő jog kizárólagos jellege megfelel a nagyobb jogbiztonságnak”. ( 21 ) Ezzel ellentétben, a lajstromozással kapcsolatos mindennemű nyilvánosságra hozatal hiányában – ahogyan az a szerzői jogok esetében történik – a gazdasági szereplők számára bizonytalan marad az ipari célú szellemi alkotások tartalma.

44.

Ezen érvek valójában csak variációkat jelentenek egy témára, amelyre Szpunar főtanácsnok a Cofemel ügyben már kitért, és amely érvekre hivatkozom. ( 22 )

45.

Végeredményben az egyik (a szellemi tulajdonra vonatkozó), illetve a másik jogi rendszer (a szerzői jogok) által követett célok és értékek szembeállítását arányosan kell elvégezni, annak elkerülése érdekében, hogy ez utóbbiak aránytalan védelme ne üresítse ki az előbbiek tartalmát.

46.

Az uniós jog elismeri, hogy a valamely formatervezési mintát megillető jogi oltalom hozzáadódik a szerzői jogból eredő jogvédelemhez. Ezt állapította meg a 98/71 irányelv, amelynek 17. cikke elismerte, hogy az (egyes tagállamokban lajstromozott) formatervezési minták a szerzői jogra vonatkozó szabályok által biztosított védelemben részesülhetnek. E rendelkezés azonban hozzátette, hogy „[e] védelem terjedelmét és feltételeit, ideértve az előírt eredeti jelleg mértékét, az egyes tagállamok határozzák meg”. ( 23 )

47.

A „halmozódás” elvét később a 6/2002 rendelet 96. cikkének (2) bekezdése vette át, amelyet e rendelet (32) preambulumbekezdésével együttesen kell értelmezni az uniós szinten védett közösségi formatervezési mintákat illetően.

48.

A szerzői jogok különleges védelme szempontjából a 2001/29 irányelv a (60) preambulumbekezdésében megállapítja, hogy „az ezen irányelv által biztosított védelem nem érintheti az egyéb területeken elfogadott nemzeti, illetve uniós jogszabályi rendelkezéseket”.

49.

Ezért „[a] 2001/29 irányelv […] fenntartja a formatervezési minták területén hatályos rendelkezéseket és azok terjedelmét, ideértve a jelen ítélet 45. pontjában hivatkozott »halmozódás« elvét”. ( 24 )

50.

Voltak azonban kétségek e két oltalmi forma egymást kiegészítő jellegével kapcsolatban. Konkrétan vitatott volt, hogy a tagállamok előírhatják‑e, hogy az ipari formatervezési mintáknak szigorúbb eredetiségi követelményeket kell magukban foglalniuk a szerzői jogra jellemző védelemben való részesülés érdekében.

51.

A Cofemel ítélet általános szabályként megerősítette, hogy „a formatervezési minták oltalma és a szerzői jogi védelem […] biztosítható egymással halmozottan ugyanazon teljesítmény számára”.

52.

E megállapítást azonban bizonyos pontosítások követik, amelyek gyengítik vagy – hogy úgy mondjam – viszonylagossá teszik a halmozódás elvének jelentőségét.

53.

Először is, „noha a formatervezési minták oltalma és a szerzői jogi védelem az uniós jog értelmében biztosítható egymással halmozottan ugyanazon teljesítmény számára, e halmozás csak bizonyos helyzetekben képzelhető el”. ( 25 )

54.

Másodszor, a biztosított oltalom jelentése az egyes esetekben eltérő. Míg a formatervezési mintákkal az utánzást kívánják elkerülni a versenytársak körében, a szerzői jognak más – jogi és gazdasági – funkciója van. ( 26 )

55.

Harmadszor, az olyan teljesítményen fennálló szerzői jog megszerzése, amely már formatervezésiminta‑oltalomban részesül, bizonyos veszélyekkel jár, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. ( 27 ) Különösen, „a szerzői jogi védelem formatervezési mintaként oltalom alatt álló teljesítmény számára való biztosítása nem vezethet az e két különböző védelmi forma céljainak és hatékonyságának sérelméhez”. ( 28 )

56.

Negyedszer, a nemzeti bíró feladata annak meghatározása, hogy mikor áll fenn azon „bizonyos helyzetek” egyike, amelyek lehetővé teszik az oltalmi formák halmozódását. Minden egyes esetben meg kell tehát határozni a szerzői jogok védelme és az általános érdek közötti egyensúlyt.

57.

Kiindulópontként ismét Szpunar főtanácsnok Cofemel ügyre vonatkozó indítványára hivatkozom, amelyben a főtanácsnok a Bíróságnak a mű fogalmával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának elemzésére, valamint ezen ítélkezési gyakorlatnak a formatervezési mintákra történő alkalmazására egyaránt kitér. ( 29 )

58.

Úgy vélem, hogy ez az elemzés kellően teljes ahhoz, hogy ne igényeljen további magyarázatot a részemről. Ezenkívül, a Cofemel ítélet azt beépítette az indokolásába, és konkrétan meghatározta a „műnek” mint az uniós jog önálló fogalmának körvonalait. ( 30 )

59.

Ezen ítélkezési gyakorlatból most az eredetiség elemét ( 31 ) emelem ki, amelyre a Bíróság a korábbi ítéleteiben már utalt, ( 32 ) megállapítva, hogy annak tükröznie kell a mű alkotójának személyiségét. ( 33 )

60.

A Cofemel ítélet egyik fő hozadéka az, hogy nem teszi lehetővé a feltételezett „mű” (abban az ügyben: ruházati cikkek) eredetiségének annak esztétikai alkotóelemeihez való kötését. A Bíróság kizárta, hogy valamely formatervezési minta szerzői jogi védelemben részesítése érdekében az esztétikára lehessen hivatkozni indokként, és megjegyezte, hogy „a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy valamely nemzeti jogszabály szerzői jogi védelemben részesíti [a] […] formatervezési mintákat azzal az indokkal, hogy a kitűzött felhasználási céljukon kívül sajátos és esztétikai szempontból megkülönböztető jellegű vizuális hatást eredményeznek”. ( 34 )

61.

Az esztétikai hatások kizárását követően a kétség főként azzal kapcsolatos, hogy amikor az eredetiséget ahhoz szükséges előfeltételként mérlegeljük, hogy úgy legyen tekinthető, hogy a szerző saját szellemi alkotásáról van szó, ( 35 ) a mű szerzői jogi védelme megtagadásának indokolásaként szóba jöhetnek‑e az azon követelményből eredő előírások, hogy valamilyen műszaki vagy funkcionális eredményt kell elérni. A kérdést előterjesztő bíróság konkrétan erre a problémára hivatkozik.

62.

A Bíróság erre a kérdésre a számítógépi programok szerzői jogi védelmével kapcsolatban már kitért. ( 36 )

63.

A Bíróság konkrétan megállapította, hogy amikor valamely tárgy alkotóelemeinek kifejeződését „a technikai funkciójuk határozza meg, az eredetiség kritériuma nem teljesül, mivel egy ötlet megvalósítását szolgáló különböző módszerek köre olyan korlátozott, hogy az ötlet és a kifejezésmód összekeveredik”. ( 37 ) Ez a helyzet nem teszi lehetővé „a szerzőnek alkotó szelleme eredeti módon történő kifejezését, és olyan eredmény létrehozását, amely e szerző saját szellemi alkotásának tekinthető”. ( 38 )

64.

Ugyanebbe az irányvonalba illeszkedően a Bíróság megállapította, hogy az eredeti jellegű, saját szellemi alkotás a szerzői jog által védelemben részesülhet, ez azonban nem történik meg, ha ezen alkotási folyamatot „olyan műszaki megfontolások, szabályok vagy követelmények határozzák meg, amelyek az alkotási szabadságnak nem engednek teret”. ( 39 )

65.

Ezen ítéletekből – általános szempontként – azt a következtetést lehet levonni, hogy nem lehet szerzői joggal védeni az olyan műveket (teljesítményeket), amelyek formáját a rendeltetés határozza meg. Ha e művek valamelyikének külső megjelenését – meghatározó tényezőként – kizárólag e mű műszaki rendeltetése határozza meg, nem részesülhet szerzői jogi védelemben. ( 40 )

66.

E szempontnak a szerzői jogokra történő alkalmazása ugyanabba a vonalba illeszkedik, mint amely a formatervezési mintákra és védjegyekre irányadó.

67.

Összefoglalva, azon formatervezési minták, amelyek kialakítását olyan műszaki okok határozzák meg, amelyek nem engednek teret az alkotói szabadság gyakorlásának, nem részesülhetnek szerzői jogi védelemben. Fordítva, pusztán az a tény, hogy egy formatervezési minta bizonyos funkcionális elemeket mutat, nem fosztja meg e mintát a hivatkozott, szerzői jogi védelemtől.

68.

E szabály nem jelent nagyobb problémát, ha az említett műszaki okok gyakorlatilag nullára redukálják az alkotói mozgásteret. Nehézségek akkor merülnek inkább fel, amikor a formatervezési minták ötvözik a funkcionális és a művészi jellemzőket. A priori, e vegyes formatervezési mintákat nincs miért kizárni a szerzői jogi védelemből, mégis ez történik, ha a funkcionális elemek oly mértékben meghaladják a művészi elemeket, hogy ez utóbbiak irrelevánssá válnak. ( 44 )

69.

A Bíróság azon formákkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának elemzése, amelyek az ipari tulajdon és a védjegyjog terén a funkcionális elemekkel függnek össze, analógia útján adhat néhány érvényes értelmezési irányt a szerzői jogok tekintetében is.

70.

Igaz, hogy e három terület (formatervezési minták, védjegyjog és szerzői jog) mindegyikének megvannak a maga jellegzetességei, amelyek megakadályozzák a rájuk vonatkozó jogi rendszerek azonos módon történő kezelését. Úgy vélem azonban, hogy semmi nem szól az ellen, hogy a Bíróság által az egyes területekkel kapcsolatban tett megállapításokat – bizonyos óvatossággal – kiterjesszük a többi területre, amikor egy – bár árnyalatnyi eltérésekkel – mindegyikükre alkalmazható szempont értelmezéséről van szó. ( 45 )

71.

Ezen ítélkezési gyakorlatból véleményem szerint kiemelendő a nagytanácsban hozott, 2010. szeptember 14‑i Lego Iuris kontra OHIM ítélet, ( 46 ) amely az olyan formából álló megjelölés védjegyoltalomban történő részesülésének tilalmát értelmezte, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges. ( 47 )

72.

E tilalom – állapította meg a Bíróság – „biztosítja, hogy a vállalkozások ne használhassák a védjegyoltalmat műszaki megoldásokon fennálló kizárólagos jogok – időkorlátozás nélküli – fenntartására”. ( 48 )

73.

Azt is fenntartotta, hogy „a jogalkotó azzal, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. pontjában foglalt kizáró okot az olyan megjelölésekre korlátozza, amelyek »kizárólag« a célzott műszaki hatás eléréséhez »szükséges« formából állnak, helytállóan vélte úgy, hogy bizonyos mértékben minden áru formája funkcionális, következésképpen nem lenne helyes valamely áru formája védjegyként történő lajstromozásának megtagadása pusztán azon okból kifolyólag, hogy használati jellemzőkkel rendelkezik. A »kizárólag« és »szükséges« kifejezések által e rendelkezés biztosítja, hogy csak az olyan formák legyenek kizárva a védjegyoltalomból, amelyekben kizárólag egy műszaki megoldás ölt testet, és amelynek védjegyként való lajstromozása ténylegesen akadályozná e műszaki megoldás más vállalkozások által történő használatát”. ( 49 )

74.

Ezen előfeltevések megállapítását követően a Bíróság bizonyos pontosításokat tett az „egy vagy több kisebb szabadon választott elem jelenlét[ével kapcsolatban] egy olyan térbeli védjegyben, amelynek valamennyi alapvető elemét azon műszaki megoldás szabja meg, amelynek e megjelölés a kifejeződése”.

75.

Ami az előírt műszaki hatás eléréséhez szükséges forma fogalmát illeti, a Bíróság megerősítette a Törvényszék álláspontját, nevezetesen, hogy „e feltétel nem jelenti azt, hogy a szóban forgó formának kell lennie az egyetlen olyan formának, amely e hatás elérését lehetővé teszi”. ( 52 ) Hozzátette, hogy „az ugyanazon műszaki hatás elérését lehetővé tévő más formák jelenléte […] nem tekinthető olyan körülménynek, amelynek folytán a lajstromozást kizáró okot el kellene vetni”. ( 53 )

76.

Ezen érvek alapján – amelyeknek a jelen jogvitára analógia útján történő alkalmazását célszerűnek tartom – választ lehet adni a kérdést előterjesztő bíróság számára. Úgy tűnik, hogy e bíróság azt állítja, hogy a vitatott kerékpár külső megjelenése a műszaki hatás eléréséhez volt szükséges, ( 54 ) ami egy olyan tényértékelésnek minősül, amely kizárólag e bíróság feladata. Ha ezen állítás azt akarja jelenteni, hogy kizárólagossági viszony áll fenn a külső megjelenés és a funkcionalitás között, amelyre a korábbiakban hivatkoztam, akkor a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésére azt a választ kellene adni, hogy nem biztosítható a szerzői jogi védelem.

77.

A kérdést előterjesztő bíróság különösen azt szeretné megtudni, hogy a tárgy formájának megalkotása és a kívánt műszaki hatás elérése közötti kapcsolat értékelése szempontjából milyen jelentősége lehet annak a négy konkrét tényezőnek, amelyet e bíróság is felsorol.

78.

E tényezőknek – az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben megjelenő – sorrendjét megfordítva, annak vizsgálatával kezdem, hogy miként lehet jelentősége annak, hogy korábban létezett egy olyan szabadalom, amelynek oltalmi ideje időközben lejárt.

79.

Mivel a halmozódás elve érvényesül, e körülmény önmagában nem jelentheti azt, hogy az ipari tulajdonjog oly mértékben elsőbbséget élvez, hogy akadályát képezi a szerző jogi védelemnek (annál is inkább, mivel az előbbi oltalma már megszűnt). Az azzal kapcsolatban kifejtett megfontolások, hogy a szabadalmak és az ipari minták – e kérdést illetően – ( 55 ) egymáshoz közel állnak, ezen elvnek a szabadalmi oltalom alatt álló teljesítményekre történő kiterjesztése mellett szólnak.

80.

Az értékelendő tényezők szemszögéből azonban úgy hiszem, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak igaza van, amikor kiemeli ezt a körülményt, amelynek kettős jelentősége is lehet:

81.

A kérdést előterjesztő bíróság arra szeretne választ kapni, hogy milyen jelentősége lehet annak, hogy léteznek más olyan formák, amelyek lehetővé teszik ugyanazon műszaki hatás elérését. Konkrétan két, egymással ellentétes megközelítésre hivatkozik, amelyek az úgynevezett „formák sokféleségének elméletén” és az „okozati összefüggés elméletén” alapulnak.

82.

Saugmandsgaard Øe főtanácsnok nemrégiben a DOCERAM‑ügyre vonatkozó indítványában részletesen elemezte e két, a formatervezési minták tekintetében alkalmazott elméletet. ( 56 ) Mivel egyetértek a megállapításaival, csupán hivatkozom rájuk.

83.

A DOCERAM‑ítélet – amely lényegében elfogadta a főtanácsnok véleményét (a kérdést előterjesztő bíróság ezen ítéletre és a főtanácsnoki indítványra egyaránt hivatkozik) – ( 57 ) ebben a tekintetben a következőket állapította meg:

84.

Ezen ítélet értelmezése tehát a termék külső megjelenésének jellemzői és a műszaki rendeltetése közötti kizárólagossági viszony tisztázására szolgáló alternatív megoldások irrelevanciáját emeli ki. Nem engedi azonban figyelmen kívül hagyni ezen alternatív megoldások valamennyi hatását, ami annak elismerésére alkalmas, hogy a szellemi alkotási tevékenységnek van egy olyan mozgástere, amely ugyanahhoz a műszaki megoldáshoz vezet.

85.

Azon formatervezési minták esetében, amelyeknél a művészet és a tervezés metszéspontja különösen markáns, az alkotói szabadságnak szélesebb lehetőségei vannak ( 60 ) a termék külső megjelenésének kialakítására. Ahogyan azt a Bizottság a tárgyaláson javasolta, a formális és funkcionális szempontoknak az iparművészet termékei esetében történő figyelembevételét részletesen szükséges elemezni annak megállapítása érdekében, hogy e termékek külső megjelenését teljes egészében a műszaki követelmények határozzák‑e meg vagy sem. Bizonyos esetekben – legalábbis ideális esetben – a funkcionális megfontolásoknak megfelelő elemeket el lehet választani azon elemektől, amelyek csupán alkotójuk (eredeti) szabad választásának tesznek eleget, és amelyek szerzői jogi védelemben részesülhetnek. ( 61 )

86.

Úgy értelmezem, hogy e megállapítások inkább elméletinek minősíthetők, és talán nem segítik kellőképpen a kérdést előterjesztő bíróságot, amely azzal a nehéz feladattal szembesül, hogy meg kell állapítania azt, hogy mely kreatív elemek részesülhetnek oltalomban egy olyan kerékpáron, amelynek rendeltetése – a formájától függetlenül – kerekek, lánc, váz és kormányszarv létét követeli meg. ( 62 )

87.

Mindenesetre, inkább a szabály értelmezésével, semmint az annak egy adott esetre történő alkalmazásával összefüggő szempontból arra kell emlékeztetni, hogy a Bíróság számára az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés ezen részére adandó válasz a DOCERAM‑ítéletből következik.

88.

A formatervezési mintákkal összefüggésben kialakított megoldás mutatis mutandis kiterjeszthető annak meghatározására, hogy milyen mértékű azon ipari alkalmazású „művek” eredeti jellege, amelyek alkotói azokat szerzői jogi védelemben kívánják részesíteni.

89.

Ahhoz, hogy a bíróság mérlegelhesse, hogy jogsértés áll‑e fenn, objektív szempontból főszabály szerint nem releváns azon személy szándéka, aki erre vonatkozó engedély nélkül szerzői jogi védelem alatt álló tárgyat forgalmaz.

90.

Ettől eltérően, a valamely műszaki hatás elérésére irányuló szándék a forma és a rendeltetés közötti kapcsolat értékelésével határozható meg. Logikus, hogy annak, aki egy közkinccsé vált szabadalom tárgyát képező tárgyat gyárt, nincs más célja, mint a kívánt műszaki hatás elérése. ( 63 )

91.

Mindazonáltal, azon állítást illetően, hogy modell formája pusztán esztétikai és nem funkcionális döntésnek felel meg, semmi nem akadályozza azt, hogy aki ennek ellenkezőjét állítja (azaz hogy ezt a formát szigorúan műszaki vagy funkcionális kötöttség miatt használta), bizonyítsa azt. ( 64 )

92.

Annak vizsgálata során, hogy a tárgy mint mű védelméhez való jog fennáll‑e vagy sem, a bíróság inkább a feltaláló vagy a tervező eredeti szándékát vizsgálhatja, az e személy találmányát vagy formatervezési mintáját többszöröző személy szándékát megelőzően.

93.

Ebben a tekintetben a kerékpár eredeti megalkotásának időpontját kell figyelembe venni ( 65 ) annak értékeléséhez, hogy annak alkotója valóban saját szellemi alkotást kívánt‑e létrehozni, vagy inkább kizárólag egy olyan elgondolás védelmére törekedett, amely egy eredeti ipari termék kidolgozása tekintetében alkalmazandó, e termék gyártása és a piacon nagy mennyiségben történő értékesítése érdekében. Figyelemreméltó támpontokat adhat az a körülmény, hogy a találmányát vagy formatervezési mintáját iparilag alkalmazta, vagy azokból kereskedelmi haszonra tett szert.

94.

Ebből a szempontból számomra nem tűnik relevánsnak az, hogy érdemes legyen később elismerni a formatervezési mintát, ideértve annak múzeumokban történő kiállítását is. Ezen vagy egyéb hasonló tényezők – mint például díjak elnyerése az ipari formatervezés területén – inkább azt erősítik meg, hogy annak jellege egy olyan ipari tárgy jellegének felel meg, amely a maga területén dicséretet – akár csodálatot – érdemel, vagy hogy jelentős esztétikai alkotóelemekkel rendelkezik.

95.

A kérdést előterjesztő bíróság nem szolgáltat elegendő értékelési szempontot annak megértéséhez, hogy mi az értelme az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés e részének, amellyel kapcsolatban semmilyen magyarázatot nem ad.

96.

Ennélfogva, és mivel úgy értelmezem, hogy a fent kifejtett érvek elegendőek a termék formája és a műszaki rendeltetése közötti kapcsolat leírásához, nem sok mindent kell ehhez hozzáfűznöm.

97.

Logikus, hogy ha a termék (a jelen esetben egy kerékpár) tervezője által elképzelt forma nem lenne alkalmas a célzott rendeltetés betöltésére, hiányozna a jövőbeni ipari alkalmazásra vonatkozó előfeltétel. Azt kell tehát feltételezni, hogy a javasolt forma alkalmas erre a célra (a jelen esetben arra, hogy olyan kerékpárt gyártsanak, amellyel lehet közlekedni, és azt össze is lehet csukni).

98.

Mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy ezt a tényezőt az eléje terjesztett bizonyítékok (különösen a szakvélemények) alapján értékelje.

99.

A termék külső megjelenése és a műszaki hatása közötti kizárólagossági viszony értékelése során figyelembe veendő szempontok valószínűleg nem merülnek ki az eddig vizsgált négy szempontban. Ugyanakkor – ahogyan arra Saugmandsgaard Øe főtanácsnok a DOCERAM‑ügyben hivatkozott ( 66 ) – nem lenne helyénvaló absztrakt módon egy – akár kimerítő, akár nem kimerítő jellegű – felsorolást készíteni e szempontokról, amikor ez a (ténybeli) értékelés valójában a priori nehezen felismerhető körülmények összességével függ össze.

100.

Végül hozzáteszem, hogy a szerzői jogi védelem esetleges megtagadása nem akadályozná a szolgai vagy élősködő jellegű utánzások elleni küzdelem érdekében előírt egyéb jogszabályok alkalmazását. Ahogyan azt a Bizottság a tárgyaláson jelezte, a tisztességtelen versenyre vonatkozó – uniós szinten még nem teljesen harmonizált ( 67 ) – szabályozás megfelelő jogorvoslatokat kínálhat e nemkívánatos jelenséggel szemben. ( 68 )

101.

Ez utóbbi gondolattal – ahogyan arra más alkalommal már rámutattam – „nem azon lehetőségekbe kívánok beavatkozni, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság a nemzeti joga keretében a jogvita tárgyát képező magatartás minősítéséhez találhat. Mindössze azon nézőpont ismertetésére szorítkozom, amelyből sejthetők az esetleges jogellenes magatartással szembeni eljárásjogi válaszok, amelyek túllépik magának a védjegyjognak a területét”. ( 69 )

102.

A fent kifejtettekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Tribunal de l’entreprise de Liège (liège‑i kereskedelmi bíróság, Belgium) által feltett kérdésekre a következőképpen válaszoljon: