–

a Cofemel – Sociedade de Vestuário SA képviseletében I. Bairrão és J. P. de Oliveira Vaz Miranda de Sousa advogados,

–

a G‑Star Raw CV képviseletében A. Grosso Alves és G. Paiva e Sousa advogados,

–

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, M. Figueiredo és P. Salvação Barreto, meghatalmazotti minőségben,

–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. De Luca avvocato dello Stato,

–

az Egyesült Királyság kormánya képviseletében S. Brandon és Z. Lavery, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J. Moss barrister,

–

az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda, B. Rechena és F. Wilman, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.; helyesbítés: HL 2008. L 314., 16. o.; HL 2014. L 10., 32. o.) 2. cikke a) pontjának értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Cofemel – Sociedade de Vestuário SA (a továbbiakban: Cofemel) és a G‑Star Raw CV (a továbbiakban: G‑Star) között az utóbbi által igényelt szerzői jogok tiszteletben tartása tárgyban folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

Az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény (1971. július 24‑i párizsi szerződés, kihirdette: 1975. évi 4. tvr.) 1979. szeptember 28‑i módosítást követő változatának (a továbbiakban: Berni Egyezmény) 2. cikke a (7) bekezdésében többek között kimondja:

„Az [ezen egyezmény által létrehozott] Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak az alkalmazott művészet termékeire, a műszaki rajzokra és az ipari mintákra vonatkozó törvények alkalmazási területeinek szabályozására, továbbá, hogy […] rendezzék e termékek, rajzok és minták védelmének előfeltételeit. Azon művek számára, amelyek a származási országban csupán mint rajzok és minták esnek védelem alá, az [ezen egyezmény által létrehozott] Unió másik országában is csak az ebben az országban a rajzok és minták számára fennálló különleges védelmet lehet igényelni; ha azonban ebben az országban ilyen különleges védelem nem létezik, ezeket a műveket mint művészeti műveket kell védeni.”

4

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Genfben, 1996. december 20‑án elfogadta a WIPO szerzői jogi szerződését, amelyet az Európai Közösség nevében a 2000. március 16‑i 2000/278/EK tanácsi határozat (HL 2000. L 89., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 33. kötet, 208. o.; kihirdette: a 2004. évi XLIX. törvény) hagyott jóvá (a továbbiakban: a WIPO Szerzői Jogi Szerződése).

5

A WIPO Szerzői Jogi Szerződésének „A Berni Egyezménnyel való kapcsolat” című 1. cikkének (4) bekezdése értelmében:

„A Szerződő Felek betartják a Berni Egyezmény 1–21. cikkeiben és Függelékében foglalt rendelkezéseket.”

6

A 2001/29 irányelv (60) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„Az ezen irányelv által biztosított védelem nem érintheti az olyan egyéb területeken elfogadott nemzeti, illetve közösségi jogszabályi rendelkezéseket, mint az ipari tulajdon, […]”

7

Ezen irányelv 2. cikke „A többszörözési jog”, a 3. cikke „A művek nyilvánossághoz közvetítésének, valamint a védelem alatt álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének joga”, a 4. cikke pedig „A terjesztési jog” címet viseli. E rendelkezések többek között előírják a tagállamok számára, hogy a szerzőknek műveik tekintetében biztosítsák a többszörözés (a 2. cikk a) pontja), a nyilvánossághoz közvetítés (a 3. cikk (1) bekezdése), valamint a terjesztés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát (a 4. cikk (1) bekezdése).

8

Az említett irányelvnek az „Egyéb jogszabályi rendelkezések alkalmazása” című 9. cikke kimondja, hogy ezen irányelv nem érint bizonyos területekre vonatkozó rendelkezéseket. E rendelkezés több nyelvi változata, így a német, az angol, a spanyol, a francia és az olasz változat pontosítja, hogy e területek közé tartozik különösen a szabadalmi jog, a védjegyek, valamint a formatervezési és használati minták. E cikk portugál változata ugyanakkor a szabadalmi jog, a védjegyek és a használati minták területére hivatkozik, és nem említi a formatervezési minták területét.

9

A formatervezési minták oltalmáról szóló, 1998. október 13‑i 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 289., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 21. kötet, 120. o.) (8) preambulumbekezdése így szól:

„[M]ivel a szerzői jogi jogszabályok harmonizációjának hiányában fontos rögzíteni a formatervezési minták lajstromozás útján történő sajátos oltalma, valamint a szerzői jogi jogszabályok által biztosított védelem halmozódásának alapelvét, miközben a tagállamok számára biztosítani kell annak szabadságát, hogy meghatározzák a szerzői jogi védelem mértékét és azokat a feltételeket, amelyek alapján az ilyen védelmet biztosítják”.

10

Ezen irányelvnek a „Meghatározások” című 1. cikke a) pontjában kimondja, hogy a „»formatervezési minta« valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességei – eredményeznek”.

11

A 98/71 irányelvnek „A szerzői joggal való kapcsolat” című 17. cikke előírja:

„A valamely tagállamban vagy tagállam vonatkozásában az irányelvvel összhangban való lajstromozás útján oltalomban részesülő formatervezési mintát bármilyen formában történő megalkotásától vagy rögzítésétől az adott állam szerzői jogi jogszabályai szerinti védelem is megilleti. E védelem terjedelmét és feltételeit, ideértve az előírt eredeti jelleg mértékét, az egyes tagállamok határozzák meg.”

12

A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) (32) preambulumbekezdése értelmében:

„A szerzői jogi jogszabályok harmonizációjának hiányában fontos rögzíteni a közösségi formatervezésiminta‑oltalom, valamint a szerzői jogi jogszabályok által biztosított védelem halmozódásának alapelvét, miközben a tagállamok számára biztosítani kell annak szabadságát, hogy meghatározzák a szerzői jogi védelem mértékét és azokat a feltételeket, amelyek alapján az ilyen védelmet biztosítják.”

13

E rendelet 3. cikkének a) pontja a „formatervezési minta” fogalmát a 98/71 irányelv 1. cikkének a) pontjával azonosan határozza meg.

14

Az említett rendeletnek „A nemzeti jog szerinti más oltalmi formákhoz való viszony” című 96. cikke a (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A közösségi oltalomban részesülő formatervezési mintát bármilyen formában történő megalkotásától vagy rögzítésétől az adott állam szerzői jogi jogszabályai szerinti védelem is megilleti. E védelem terjedelmét és feltételeit, ideértve az előírt eredeti jelleg mértékét, az egyes tagállamok határozzák meg.”

15

A Código do Direito de Autor e dos Direitos Conexos (a szerzői és szomszédos jogokról szóló törvénykönyv) „Eredeti művek” című 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„Az irodalom, a tudomány és a művészetek területére tartozó szellemi alkotások, a fajtájuktól, kifejezési módjuktól, minőségüktől, közlési módjuktól és tárgyuktól függetlenül, különösen az alábbiakat foglalják magukba:

[…]

[…]”

16

A Cofemel és a G‑Star két olyan társaság, amely ruházati cikkeket tervez, gyárt és forgalmaz.

17

A G‑Star a 90‑es évek óta saját jogán, illetve kizárólagos felhasználási szerződések alapján használja a G‑STAR, a G‑STAR RAW, a G‑STAR DENIM RAW, a GS‑RAW, a G‑RAW és a RAW védjegyet. Az e védjegyekkel tervezett, gyártott és forgalmazott ruházati cikkek körébe tartozik többek között az ARC elnevezésű farmermodell, valamint a ROWDY elnevezésű szabadidőfelső‑ és pólómodell.

18

A Cofemel TIFFOSI márkanév alatt szintén farmer‑, szabadidőfelső‑ és pólómodelleket tervez, gyárt és forgalmaz.

19

2013. augusztus 30‑án a G‑Star keresetet nyújtott be az elsőfokú portugál bírósághoz, amely arra irányult, hogy a Cofemelt kötelezzék szerzői jogai megsértésének és a vele szemben folytatott versenyellenes magatartásnak az abbahagyására, valamint az ebből eredő kárának megtérítésére, továbbá újabb jogsértés esetén az annak megszüntetéséig járó napi bírság számára történő megfizetésére. Ezen eljárásban a G‑Star többek között arra hivatkozott, hogy a Cofemel által gyártott egyes farmer‑, szabadidőfelső‑ és pólómodellek az ARC, illetve ROWDY elnevezésű modelljeihez hasonlók. A G‑Star arra is hivatkozott, hogy ez utóbbi ruhamodelljei egyben eredeti szellemi alkotásoknak is minősülnek, és e jogcímen szerzői jogi védelemben részesülő „műveknek” kell minősíteni őket.

20

A Cofemel védekezésképpen többek között azzal érvelt, hogy az említett ruhamodellek nem minősíthetők ilyen védelemben részesülő „műveknek”.

21

A G‑Star által megkeresett elsőfokú bíróság részben helyt adott a G‑Star keresetének, és kötelezte a Cofemelt többek között a G‑Star szerzői jogai megsértésének abbahagyására, valamint az e szerzői jogok megsértésével előállított ruházati cikkek értékesítéséből származó haszonnak megfelelő összegnek és újabb jogsértés esetén napi kényszerítő bírságnak a G‑Star javára történő megfizetésére.

22

Cofemel fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Tribunal da Relação de Lisboa (lisszaboni fellebbviteli bíróság, Portugália) előtt, amely helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. E bíróság határozatának alátámasztására legelőször is megállapította, hogy a szerzői és szomszédos jogokról szóló törvénykönyv 2. cikke (1) bekezdésének i) pontját – a Bíróság által a 2009. július 16‑iInfopaq International ítélettel (C‑5/08, EU:C:2009:465) és a 2011. december 1‑jei Painer ítélettel (C‑145/10, EU:C:2011:798) értelmezett 2001/29 irányelvre tekintettel – úgy kell érteni, hogy a szerzői jog azzal a feltétellel részesíti védelemben az iparművészeti alkotásokat, az ipari formatervezési mintákat és a tervezőművészeti alkotásokat, hogy azok eredeti jelleggel bírnak, vagyis a szerző saját szellemi alkotása eredményének minősülnek, és nem követeli meg az esztétikai vagy művészeti érték meghatározott fokát. Az említett bíróság továbbá úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben a G‑Star ARC és a ROWDY ruhamodelljei a szerzői jog címén védelemben részesülő műveknek minősülnek. Végül megállapította, hogy a Cofemel által gyártott egyes ruházati cikkek sértik a G‑Star szerzői jogait.

23

A Cofemel további fellebbezése nyomán eljáró előterjesztő bíróság, a Supremo Tribunal de Justiça (legfelsőbb bíróság, Portugália) elsőként úgy ítéli meg, hogy először is bizonyított, hogy a G‑Star fellebbezéssel érintett ruhamodelljeit az általa alkalmazott tervezők, vagy az ő nevében eljáró tervezők tervezték, akik szerzői jogaikat szerződéses úton a G‑Starra átruházták. Másodszor e ruhamodellek a divat világában úttörőnek tekintett elképzelés és gyártási folyamat eredményeként jöttek létre. Harmadszor, az említett modelleket több sajátos jegy jellemzi (háromdimenziós forma, az elemek összeillesztése, egyes alkotóelemek elhelyezkedése stb.), amelyek egy részét a Cofemel is alkalmazta a védjegyével ellátott ruházati cikkek gyártása során.

24

A kérdést előterjesztő bíróság másodsorban megjegyzi, hogy a szerzői és szomszédos jogokról szóló törvénykönyv 2. cikke (1) bekezdésének i) pontja egyértelműen szerepelteti a szerzői jogi védelemben részesülő művek listáján az iparművészeti alkotásokat, az ipari formatervezési mintákat és a tervezőművészeti alkotásokat, azonban nem pontosítja, hogy az eredetiség milyen foka szükséges ahhoz, hogy a konkrét teljesítmények ilyen műveknek minősüljenek. Arra is rámutat, hogy ezen, a Cofemel és a G‑Star közötti jogvita középpontjában álló kérdésben nincs konszenzus az ítélkezési gyakorlatban és a portugál jogirodalomban. E bíróság ezért arra vár választ, hogy – a 2001/29 irányelv azon értelmezésére tekintettel, amelyet a Bíróság a 2009. július 16‑iInfopaq International ítéletben (C‑5/08, EU:C:2009:465) és a 2011. december 1‑jei Painer ítéletben (C‑145/10, EU:C:2011:798) adott – úgy kell‑e tekinteni, hogy a szerzői jog által biztosított védelemben az ilyen művek ugyanolyan címen részesülnek, mint bármely irodalmi és művészeti alkotás, tehát azzal a feltétellel, hogy eredeti jelleggel bírnak abban az értelemben, hogy a szerzőjük saját szellemi alkotásának eredményei, vagy az esztétikai vagy művészeti érték meghatározott foka fennállásának feltételétől függővé tehető e védelem nyújtása.

25

E körülmények között határozott úgy a Supremo Tribunal de Justiça (legfelsőbb bíróság, Portugália), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

26

Az előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy a nemzeti jogszabály szerzői jogi védelemben részesíti az alapügy tárgyát képező ruhamodellekhez hasonló formatervezési mintákat azzal az indokkal, hogy a kitűzött felhasználási céljukon kívül sajátos és esztétikai szempontból megkülönböztető jellegű vizuális hatást eredményeznek.

27

A 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében a tagállamok kötelesek a szerzők számára biztosítani a többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát műveik tekintetében.

28

Az e rendelkezésben hivatkozott „mű” kifejezés a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében és 4. cikkének (1) bekezdésében is szerepel, a szerzők számára a nyilvánossághoz közvetítés, illetve a terjesztés tekintetében elismert kizárólagos jog vonatkozásában, valamint ezen irányelv 5., 6. és 7. cikkében, amelyek közül az első az e kizárólagos jogok alóli kivételekre és azok korlátozásaira, a második kettő pedig az e kizárólagos jogok védelmét biztosító műszaki intézkedésekre és jogkezelési adatokkal kapcsolatos intézkedésekre vonatkozik.

29

A „mű” valamennyi fenti rendelkezés szerinti fogalma – amint az a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik – az uniós jog önálló fogalma, amelyet azonos módon kell értelmezni és alkalmazni, és amely két elem együttes fennállását feltételezi. E fogalom egyrészt valamilyen eredeti teljesítmény fennállását jelenti, abban az értelemben, hogy az a szerzőjének saját szellemi alkotása. Másfelől a „műnek” minősítés azon elemekre korlátozódik, amelyekben a szerző ilyen alkotása megnyilvánul (lásd ebben az értelemben: 2009. július 16‑iInfopaq International ítélet, C‑5/08, EU:C:2009:465, 37. és 39. pont; 2018. november 13‑iLevola Hengelo ítélet, C‑310/17, EU:C:2018:899, 33. és 35–37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Ami az első elemet illeti, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy ahhoz, hogy egy művet eredetinek lehessen tekinteni, egyszerre szükséges és elegendő az, hogy az alkotója személyiségét tükrözi, valamint annak szabad és kreatív döntéseiben jut kifejeződésre (lásd ebben az értelemben: 2011. december 1‑jei Painer ítélet, C‑145/10, EU:C:2011:798, 88., 89. és 94. pont; 2018. augusztus 7‑iRenckhoff ítélet, C‑161/17, EU:C:2018:634, 14. pont).

31

Amennyiben viszont a teljesítmény megvalósulását olyan műszaki megfontolások, szabályok vagy kötöttségek vezérelték, amelyek az alkotási szabadság gyakorlásának nem engedtek teret, e teljesítmény nem tekinthető úgy, hogy az ahhoz szükséges eredetiséggel bír, hogy műnek minősülhessen (lásd ebben az értelemben: 2012. március 1‑jei Football Dataco és társai ítélet, C‑604/10, EU:C:2012:115, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

A jelen ítélet 29. pontjában hivatkozott második elemet illetően a Bíróság rámutatott arra, hogy a „mű” 2001/29 irányelv szerinti fogalma szükségszerűen magában foglalja a kellő pontossággal és objektivitással azonosítható teljesítmény létét (lásd ebben az értelemben: 2018. november 13‑iLevola Hengelo ítélet, C‑310/17, EU:C:2018:899, 40. pont).

33

Ugyanis, egyrészt a szerzői joghoz kapcsolódó kizárólagos jogok védelmének biztosításáért felelős hatóságoknak képesnek kell lenniük arra, hogy az ekképp védelemben részesített teljesítményeket világosan és pontosan ismerjék. Ugyanez vonatkozik azon harmadik személyekre is, akikkel szemben e teljesítmények szerző által igényelt oltalma érvényesíthető. Másrészt e teljesítmény azonosításának folyamatában a jogbiztonságra nézve káros szubjektív tényezők kizárásának szükségessége azt jelenti, hogy e teljesítmény kifejeződésének objektívnek kell lennie (lásd ebben az értelemben: 2018. november 13‑iLevola Hengelo ítélet, C‑310/17, EU:C:2018:899, 41. pont).

34

Amint azt a Bíróság kiemelte, a pontosság és az objektivitás előírt követelményének nem felel meg az olyan azonosítás, amely alapvetően a szóban forgó teljesítményt észlelő személy – lényegüket tekintve szubjektív – érzetein alapul (lásd ebben az értelemben: 2018. november 13‑iLevola Hengelo ítélet C‑310/17, EU:C:2018:899, 42. pont).

35

Amennyiben a teljesítmény a jelen ítélet 30. és 32. pontjában felidézett jellemzőkkel rendelkezik, és így műnek minősül, e minőségében a 2001/29 irányelvnek megfelelően szerzői jogi oltalomban kell részesíteni, azzal a pontosítással, hogy ezen oltalma terjedelme nem függ azon alkotói szabadság mértékétől, amellyel az alkotója rendelkezett, és hogy ezért e védelem mértéke nem alacsonyabb annál, mint amelyben minden, az említett irányelv alá tartozó mű részesül (lásd ebben az értelemben: 2011. december 1‑jei Painer ítélet, C‑145/10, EU:C:2011:798, 97–99. pont).

36

Ezen ítélkezési gyakorlatra figyelemmel az első kérdésre adandó válasz elsőként annak meghatározását vonja maga után, hogy a formatervezési minták általában minősíthetők‑e a 2001/29 irányelv értelmében „műveknek”.

37

E tekintetben mindjárt meg kell jegyezni, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (2) bekezdése alapján a szellemi tulajdon védelmet élvez.

38

E rendelkezés szövegéből következik, hogy a szellemi tulajdonnak minősülő teljesítmények az uniós jog alapján védelemben részesülnek. Ebből azonban nem következik, hogy az ilyen teljesítményeknek vagy teljesítménykategóriáknak mind azonos védelemben kellene részesülniük.

39

Az uniós jogalkotó így különböző másodlagos jogi aktusokat fogadott el, amelyek célja a szellemi tulajdon védelmének biztosítása, különösen egyfelől a szerzői jogi védelemben részesülő, a 2001/29 irányelv hatálya alá tartozó műveké, másfelől a valamely tagállamban vagy tagállam vonatkozásában lajstromozott formatervezési mintákra alkalmazandó 98/71 irányelv hatálya alá tartozó, vagy az uniós szinten oltalom alatt álló formatervezési mintákra alkalmazandó 6/2002 rendelet hatálya tartozó formatervezési mintáké.

40

Az uniós jogalkotó ily módon eljárva úgy ítélte meg, hogy a formatervezési mintaként oltalom alatt álló teljesítmények főszabály szerint nem esnek egybe azon teljesítményekkel, amelyek 2001/29 irányelv által védelemben részesített műveknek minősülnek.

41

E jogalkotói döntés megfelel a Berni Egyezménynek és ezen egyezmény1–21. cikkének, amely egyezményt – bár abban nem részes fél az Unió – a WIPO Szerzői Jogi Szerződése – amelyben részes fél –1. cikkének (4) bekezdése alapján köteles betartani (lásd ebben az értelemben: 2018. november 13‑iLevola Hengelo ítélet C‑310/17, EU:C:2018:899, 38. pont).

42

A Berni Egyezmény 2. cikkének (7) bekezdése ugyanis megengedi a részes feleknek, hogy az ipari formatervezési minták számára különleges, az ezen egyezmény hatálya alá tartozó irodalmi és művészeti művek számára biztosítottól eltérő és esetlegesen kizárólagos oltalmat biztosítsanak, valamint azt, hogy meghatározzák ezen oltalom feltételeit. Az említett rendelkezés ugyanakkor azt sem zárja ki, hogy e két védelem halmozódhasson.

43

Az uniós jogalkotó ebben az összefüggésben egy olyan rendszer mellett döntött, amely szerint a formatervezési minták számára fenntartott oltalom és a szerzői jogi oltalom egymáshoz képest nem kizárólagos.

44

A formatervezési minták tekintetében a 98/71 irányelv 17. cikke első mondatában ugyanis kimondja, hogy a valamely tagállamban vagy tagállam vonatkozásában az irányelvvel összhangban való lajstromozás útján oltalomban részesülő formatervezési mintát bármilyen formában történő megalkotásától vagy rögzítésétől azon tagállam szerzői jogi jogszabályai szerinti védelem is megilleti, amelyben vagy amelynek vonatkozásában e formatervezési mintát lajstromozták. Ugyanezen cikk második mondatában továbbá pontosítja, hogy e szerzői jogi védelem terjedelmét és feltételeit, ideértve az előírt eredeti jelleg mértékét, az egyes tagállamok határozzák meg. Az uniós szinten oltalom alatt álló formatervezési minták tekintetében a 98/71 irányelv 17. cikkéből eredőhöz hasonló rendszert ír elő a 6/20002 rendelet 96. cikkének (2) bekezdése.

45

E két rendelkezést a 98/71 irányelv (8) preambulumbekezdésével, illetve a 6/2002 rendelet (32) preambulumbekezdésével összefüggésben kell érteni, amelyek kifejezetten hivatkoznak a formatervezési minták oltalma és a szerzői jogi védelem „halmozódásának” elvére.

46

A szerzői jog tekintetében a 2001/29 irányelvnek – a (60) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett – „Egyéb jogszabályi rendelkezések alkalmazása” című 9. cikkéből következik, hogy az említett irányelv nem érinti a más területeken, többek között formatervezési és használati minták területén létező nemzeti vagy uniós rendelkezéseket.

47

A 2001/29 irányelv így fenntartja a formatervezési minták területén hatályos rendelkezéseket és azok terjedelmét, ideértve a jelen ítélet 45. pontjában hivatkozott „halmozódás” elvét.

48

E rendelkezések összességére figyelemmel meg kell állapítani, hogy a formatervezési minták minősíthetők a 2001/29 irányelv értelmében vett „műveknek”, amennyiben megfelelnek a jelen ítélet 29. pontjában említett két követelménynek.

49

E körülmények között másodsorban azt kell megvizsgálni, hogy e követelmények alapján „műnek” lehet‑e minősíteni az olyan formatervezési mintákat, mint az alapügy tárgyát képező ruhamodellek, amelyek a kérdést előterjesztő bíróság szerint a kitűzött felhasználási célon kívül sajátos és esztétikai szempontból megkülönböztető jellegű vizuális hatást eredményeznek, azzal a pontosítással, hogy e bíróság kérdései arra irányulnak, hogy az esztétikai eredetiség ilyen eleme alapvető feltétele‑e a 2001/29 irányelv szerinti védelem biztosításának.

50

Ezzel kapcsolatban rögtön pontosítani kell, hogy a formatervezési minták oltalma és a szerzői jogi védelem alapvetően eltérő célokra irányul, és különböző szabályozások vonatkoznak rájuk. Amint azt a főtanácsnok indítványának 51. és 55. pontjában megjegyezte, a formatervezési minták oltalma ugyanis olyan teljesítmények védelmére irányul, amelyek – amellett, hogy újszerűek és egyediek – használati jelleggel bírnak, és rendeltetésük a tömeges előállítás. Ezen oltalom rendeltetése továbbá, hogy korlátozott, azonban ahhoz elegendő ideig álljon fenn, hogy az e teljesítmények megvalósításához és előállításához szükséges befektetések megtérüljenek, a verseny túlzott mértékű akadályozása nélkül azonban. A szerzői jogi védelem viszont, amelynek időtartama igen jelentősen hosszabb, a műként való minősítésre érdemes teljesítmények számára van fenntartva.

51

Ezen indokok miatt, és amint azt a főtanácsnok is megjegyezte indítványának 52. pontjában, a szerzői jogi védelem formatervezési mintaként oltalom alatt álló teljesítmény számára való biztosítása nem vezethet az e két különböző védelmi forma céljainak és hatékonyságának sérelméhez.

52

Ebből következik, hogy noha a formatervezési minták oltalma és a szerzői jogi védelem az uniós jog értelmében biztosítható egymással halmozottan ugyanazon teljesítmény számára, e halmozás csak bizonyos helyzetekben képzelhető el.

53

E tekintetben egyfelől rá kell mutatni, hogy amint az az „esztétikai” kifejezés szokásos jelentéséből következik, a formatervezési minta által esetlegesen kiváltott hatás a szépség – lényegét tekintve szubjektív – azon érzetének eredménye, amelyet az azt szemlélő bármely személy érezhet. Következésképpen e szubjektív jellegű hatás önmagában nem jellemezheti a jelen ítélet 32–34. pontjában említett ítélkezési gyakorlat értelmében kellő pontossággal és objektivitással azonosítható teljesítmény létét.

54

Másfelől kétségkívül igaz, hogy az esztétikai jellegű megfontolások részét képezik az alkotó tevékenységnek. Mindazonáltal az a körülmény, hogy valamely formatervezési minta esztétikai hatást vált ki, önmagában nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e minta az alkotójának szabad döntését és személyiségét tükröző, szellemi alkotásnak minősül‑e, és így megfelel‑e a jelen ítélet 30. és 31. pontjában felidézett eredetiség követelményének.

55

Ebből következik, hogy azon körülmény, hogy az alapügy tárgyát képező ruhamodellekhez hasonló formatervezési minták a kitűzött felhasználási célon kívül sajátos és esztétikai szempontból megkülönböztető jellegű vizuális hatást eredményeznek, nem igazolja azt, hogy e mintákat a 2001/29 irányelv értelmében „műveknek” minősítsék.

56

A fentiek összességére figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy valamely nemzeti jogszabály szerzői jogi védelemben részesíti az alapügy tárgyát képező ruhamodellekhez hasonló formatervezési mintákat azzal az indokkal, hogy a kitűzött felhasználási céljukon kívül sajátos és esztétikai szempontból megkülönböztető jellegű vizuális hatást eredményeznek.

57

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a másodikű kérdésre nem szükséges válaszolni.

58

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy valamely nemzeti jogszabály szerzői jogi védelemben részesíti az alapügy tárgyát képező ruhamodellekhez hasonló formatervezési mintákat azzal az indokkal, hogy a kitűzött felhasználási céljukon kívül sajátos és esztétikai szempontból megkülönböztető jellegű vizuális hatást eredményeznek.