–

a ReFood GmbH & Co. KG képviseletében J. T. Gruber Rechtsanwalt,

–

a holland kormány képviseletében M. H. S. Gijzen és M. K. Bulterman, meghatalmazotti minőségben,

–

az osztrák kormány képviseletében G. Hesse, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében W. Farrell, M. Noll‑Ehlers, E. Sanfrutos Cano és L. Haasbeek, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14‑i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 190., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 334., 46. o.; HL 2014. L 283., 65. o.; HL 2015. L 277., 61. o.) 1. cikke (3) bekezdése d) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a ReFood GmbH & Co. KG és a Landwirtschaftskammer Niedersachsen (alsó‑szászországi mezőgazdasági kamara, Németország) között hollandiai állati melléktermékek Németországba történő szállításának jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az 1013/2006 rendelet (11) preambulumbekezdése kimondja:

„El kell kerülni a kétszeres eljárást a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3‑i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel [HL 2002. L 273., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 37. kötet, 92. o.], amely rendelkezéseket tartalmaz az állati melléktermékek teljes szállítására, továbbítására és a Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő szállítására (gyűjtés, fuvarozás, kezelés, feldolgozás, felhasználás, hasznosítás vagy ártalmatlanítás, nyilvántartás, kísérődokumentumok és nyomon követhetőség).”

4

Az 1013/2006 rendelet 1. cikkének (1)–(3) preambulumbekezdése a következőket írja elő:

„(1)   E rendelet meghatározza a hulladékszállítással kapcsolatos eljárásokat és ellenőrzési rendszereket, a szállítás kiindulási pontjától, rendeltetési helyétől és útvonalától, a szállított hulladék típusától és a célállomáson a hulladék kezelésének típusától függően.

(2)   Ezt a rendeletet az alábbi hulladékszállításokra kell alkalmazni:

[…]

(3)   Az alábbiak nem tartoznak e rendelet hatálya alá:

[…]

[…]”

5

Az 1013/2006 rendelet 2. cikke ekként rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]”

6

Az említett rendelet „Általános eljárási keretek” címet viselő 3. cikke értelmében:

„(1)   Az alábbi hulladékok szállítása az e [rendelet II. címének] rendelkezéseiben meghatározott előzetes írásos bejelentéshez és hozzájáruláshoz kötött:

(2)   Az alábbi hasznosításra szánt hulladékok szállítására a 18. cikkben meghatározott általános információs követelmények vonatkoznak, ha a szállított hulladék mennyisége meghaladja a 20 kg‑ot:

[…]”

7

A többek között a 2006/12 irányelvet hatályon kívül helyező, a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19‑i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 312., 3. o.) (12) és (13) preambulumbekezdése kimondja:

8

A 2008/98 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az alábbiak nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, amennyiben ezekre más közösségi jogszabályok vonatkoznak:

[…]

[…]”

9

Az említett irányelvnek „Az emberi egészség és a környezet védelme” címet viselő 13. cikke értelmében:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a hulladékgazdálkodás az emberi egészség veszélyeztetése, a környezet károsítása nélkül történjen, és különösen:

10

Az 1774/2002 rendelet „Állati melléktermékek és feldolgozott termékek más tagállamokba történő szállítása” címet viselő 8. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezett, hogy a rendeltetési hely szerinti tagállamnak engedélyeznie kell az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagok, az ezen anyagokból származó feldolgozott termékek és a feldolgozott állati fehérje átvételét.

11

E rendelet 10–15., 17. és 18. cikke előírta az 1–3. kategóriába tartozó anyagok közbenső kezelésére szánt üzemeknek, a tárolóüzemeknek, a hulladékégető és hulladék‑együttégető műveknek, az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok feldolgozására szánt üzemeknek, a 2. és 3. kategóriába tartozó anyagok feldolgozására szánt olajkémiai üzemeknek, a biogáz‑ és komposztálóüzemeknek, a 3. kategóriába tartozó anyagok feldolgozóüzemeinek, valamint az állateledel‑üzemeknek és a műszaki üzemeknek az engedélyezési eljárását.

12

A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) (HL 2009. L 300., 1. o.) (5), (6), (29), (57) és (58) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

13

Az 1069/2009 rendelet 1. cikke a következőket írja elő:

„Ez a rendelet köz‑ és állategészségügyi szabályokat állapít meg az állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre az ezekhez a termékekhez kapcsolódó köz‑ és állategészségügyi kockázatok megelőzése és minimális mértékűre csökkentése, valamint különösen az élelmiszer‑ és takarmánylánc biztonságának védelme érdekében.”

14

E rendelet 2. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ez a rendelet nem vonatkozik a következő állati melléktermékekre:

[…]

[…]”

15

Az említett rendelet 3. cikke a következőket írja elő:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]”

16

Az 1069/2009 rendeletnek „Az 1. kategóriába tartozó anyagok” címet viselő 8. cikke értelmében:

„Az 1. kategóriába tartozó anyagok közé az alábbi állati melléktermékek tartoznak:

[…]

[…]”

17

E rendeletnek „A 3. kategóriába tartozó anyagok” címet viselő 10. cikke kimondja:

„A 3. kategóriába tartozó anyagok közé az alábbi állati melléktermékek tartoznak:

[…]

18

Az 1069/2009 rendelet „Összegyűjtés, és kategóriába sorolás szempontjából történő azonosítás és szállítás” címet viselő 21. cikke értelmében:

„(1)   Az üzemeltetők az állati melléktermékeket indokolatlan késedelem nélkül, a köz‑ és állategészségügyi kockázatokat megelőző feltételek mellett összegyűjtik, azonosítják és szállítják.

(2)   Az üzemeltetők biztosítják, hogy az állati melléktermékeket és az azokból származó termékeket a szállítás során kereskedelmi okmány vagy – amennyiben e rendelet vagy a (6) bekezdéssel összhangban elfogadott intézkedés előírja – egészségügyi bizonyítvány kísérje.

[…]

(3)   Az állati melléktermékeket vagy az azokból származó termékeket kísérő kereskedelmi okmány vagy egészségügyi bizonyítvány legalább az ilyen termékek származási helyéről, rendeltetési helyéről és mennyiségéről szóló információkat, továbbá egy leírást kell, hogy tartalmazzon az állati melléktermékekről vagy az azokból származó termékekről és jelöléséről, amennyiben a jelölést e rendelet előírja.

[…]

(4)   Az üzemeltetőknek a 3. kategóriába tartozó élelmiszer‑hulladékot a [2008/98] irányelv 13. cikkében meghatározott nemzeti intézkedésekkel összhangban kell összegyűjteniük, szállítaniuk és ártalmatlanítaniuk.

[…]”

19

E rendeletnek a „Nyomon követhetőség” címet viselő 22. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az állati melléktermékeket vagy az azokból származó termékeket feladó, szállító vagy fogadó üzemeltetők nyilvántartást vezetnek a szállítmányokról és az azokhoz kapcsolódó kereskedelmi okmányokról vagy egészségügyi bizonyítványokról.

[…]

(2)   Az (1) bekezdésben említett üzemeltetők olyan rendszerekkel és eljárásokkal kell, hogy rendelkezzenek, amelyek azonosítják:

[…]”

20

Az említett rendelet „Üzemeltetők, létesítmények vagy üzemek nyilvántartásba vétele” címet viselő 23. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   A nyilvántartásba vételre tekintettel az üzemeltető köteles:

(2)   Az üzemeltetők az illetékes hatóság számára naprakész információt szolgáltatnak az (1) bekezdés a) pontjával összhangban az ellenőrzésük alatt álló bármely létesítményről vagy üzemről, beleértve egy meglévő létesítmény vagy üzem tevékenységében bekövetkező bármilyen lényeges változást, például bezárást.”

21

Ugyanezen rendelet „Létesítmények vagy üzemek engedélyezése” címet viselő 24. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„Az üzemeltetők gondoskodnak arról, hogy az ellenőrzésük alatt álló létesítményeket vagy üzemeket az illetékes hatóság engedélyezze, amennyiben az ilyen létesítmények vagy üzemek az alábbi tevékenységek közül egy vagy több tevékenységben részt vesznek:

[…]”

22

Az 1069/2009 rendelet „Behozatal és tranzitforgalom” címet viselő 41. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

„Az (1) bekezdéstől eltérve a behozatal és tranzitforgalom:

[…]

[…]”

23

Az 1069/2009 rendelet „Kivitel” címet viselő 43. cikkének (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az (3) és (4) bekezdéstől eltérve a kivitel:

[…]

24

Az 1069/2009 rendeletnek „A más tagállamba történő szállítás ellenőrzése” címet viselő 48. cikke értelmében:

„(1)   Ha az üzemeltető 1. kategóriába tartozó anyagokat, 2. kategóriába tartozó anyagokat, és az 1. kategóriába vagy a 2. kategóriába tartozó állati anyagokból nyert hús‑ és csontlisztet vagy állati zsiradékot kíván egy másik tagállamba szállítani, tájékoztatja a származás helye szerinti és a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságát.

A rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága az üzemeltető kérelmének beérkezésekor meghatározott határidőn belül dönt a következőkről:

(2)   Az (1) bekezdésben említett, üzemeltetők általi kérelmek formátumát az 52. cikk (3) bekezdésében említett, szabályozási bizottsági eljárással összhangban lehet elfogadni.

[…]

(6)   Az (1)–(5) bekezdéstől eltérve az ott említett állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek, amelyek a [2000/532] határozattal összhangban veszélyes hulladéknak minősülő anyagokkal keveredtek vagy szennyeződtek, csak az [1013/2006] rendelet követelményeinek betartása mellett küldhetők más tagállamokba.

[…]”

25

Az 1069/2009 rendelet 54. cikkének szövege a következő:

„Az [1774/2002] rendelet 2011. március 4‑én hatályát veszti.

Az [1774/2002] rendeletre történő hivatkozásokat erre a rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni […]”

26

Az 1069/2009 rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állategészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. február 25‑i 142/2011/EU bizottsági rendelet (HL 2011. L 54., 1. o.) rögzíti többek között az állati melléktermékek és a belőlük származó termékek felhasználására és ártalmatlanítására, e melléktermékek és termékek gyűjtésére, szállítására, azonosítására és nyomonkövethetőségére, a létesítmények és üzemek nyilvántartására és engedélyezésére, az említett melléktermékek és termékek forgalomba hozatalára, behozatalára, tranzitszállítására és kivitelére, valamint a hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatos eljárásokra irányadó részletes szabályokat.

27

A 2007. július 19‑i Gesetz zur Ausführung der Verordnung (EG) Nr. 1013/2006 des Europäischen Parlaments und des Rates vom 14. Juni 2006 über die Verbringung von Abfällen und des Basler Übereinkommens (az 1013/2006/EK európai parlamenti rendelet és a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló Bázeli Egyezmény végrehajtásáról szóló törvény; BGBl. 2007. I, 1462. o.) 13. cikke előírja, hogy jogellenes, az 1013/2006 rendeletnek megfelelően nem bejelentett hulladékszállítás esetén az illetékes hatóság megteheti a szükséges intézkedéseket az e rendelet 24. cikke (2) bekezdése első albekezdésének b) pontjában előírt visszavételi kötelezettség tiszteletben tartása érdekében annak biztosítása céljából, hogy a szóban forgó hulladékot visszavegye az a személy, aki az említett rendelet 2. cikkének 15. pontja értelmében köteles volt ezt a bejelentést megtenni.

28

A ReFood élelmiszer‑ és konyhai hulladék – többek között állati melléktermékek – szállításával kapcsolatos tevékenységet folytat Németországban.

29

2014. április 7‑én a ReFoodnak az 1069/2009 rendelet értelmében a 3. kategóriába tartozó, Hollandiában összegyűjtött állati melléktermékekért felelős egyik alkalmazottja által vezetett tehergépjárművet ellenőrizte a német rendőrség, amikor ezeket a termékeket a ReFood egyik németországi létesítményébe szállították, ahol azokat fel kellett dolgozni, hogy azután egy szintén németországi biogázüzemben hasznosítsák azokat.

30

Az alsó‑szászországi mezőgazdasági kamara a ReFooddal szemben elrendelte a szóban forgó szállítmány Hollandiába való visszaküldését, mivel ez a társaság nem felelt meg az 1013/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt bejelentési eljárásnak.

31

2014. július 16‑án a ReFood az alsó‑szászországi mezőgazdasági kamara által elrendelt intézkedés jogszerűségét vitató keresetet terjesztett a kérdést előterjesztő bíróság elé. A ReFood szerint ugyanis az állati melléktermékek szállítása nem tartozik az 1013/2006 rendelet hatálya alá, így rá nem vonatkozott az e rendeletben előírt bejelentési kötelezettség.

32

Ebben a bíróságban felmerül a kérdés, hogy ez a szállítás e rendelet hatálya alá tartozik‑e, vagy az említett rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében nem tartozik annak hatálya alá. Sem a Bíróság ítélkezési gyakorlata, sem az e rendelettel kapcsolatos előkészítő munkálatok alapján nem lehet megválaszolni ezt a kérdést. Ily módon e rendelkezést többféleképpen lehet értelmezni.

33

Először is, az 1013/2006 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontját lehetne akként értelmezni – amint azzal a ReFood érvel, valamint e rendelkezés szövege ellenére –, hogy az feltétel nélkül kizárja e rendelet hatálya alól az 1774/2002 rendeletet hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő 1069/2009 rendelet hatálya alá tartozó valamennyi szállítást. A kérdést előterjesztő bíróság szerint azonban ezen értelmezés alkalmazása esetén nem lehetne biztosítani az állati melléktermékek egységes kezelését és ártalmatlanítását, valamint az Európai Unióban végzett ellenőrzések összehangolását, mivel az 1069/2009 rendeletnek megfelelően a tagállamokat mindössze az emberek és az állatok egészségével kapcsolatos kockázatok elkerülésére, valamint az állati melléktermékek gyűjtését és hatékony ártalmatlanítását szolgáló rendszer biztosítására irányuló kötelezettség terheli.

34

Másodszor, az 1013/2006 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontját lehetne akként értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében az állati melléktermékeknek kizárólag az említett rendeletben előírtakkal egyenértékű vagy azoknál szigorúbb eljárási rendelkezések hatálya alá tartozó szállításai nem tartoznak e rendelet hatálya alá. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ily módon – a 142/2011 rendeletben előírtakra figyelemmel – nem tartozhatna e rendelet hatálya alá a 3. kategóriába tartozó élelmiszer‑hulladék szállítása.

35

Harmadszor, az 1013/2006 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontját lehetne akként értelmezni – amint azt az alsó‑szászországi mezőgazdasági kamara előadja –, hogy e rendelkezés értelmében az állati melléktermékeknek kizárólag az 1069/2009 rendelet 48. cikkének (1) bekezdése alapján engedélyköteles szállításai nem tartoznak e rendelet hatálya alá. A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy ez az értelmezés ugyanakkor feloldhatatlan ellentmondást eredményezne. Az említett 48. cikkben előírt követelmények ugyanis lényegében csak az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagokra vonatkoznának, így az 1013/2006 rendelet hatálya alóli, a rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontjában előírt kizárás nem vonatkozna a 3. kategóriába tartozó állati melléktermékekre. Ennek következtében e legkevésbé veszélyes melléktermékek határokon átnyúló szállítására továbbra is az 1013/2006 rendelet általánosságban szigorúbb követelményei vonatkoznának, míg az 1. és a 2. kategóriába tartozó, veszélyesebb állati melléktermékek szállítása – néhány kivételtől eltekintve – csupán az 1069/2009 rendelet hatálya alá tartozna.

36

A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben hangsúlyozza, hogy az 1069/2009 rendelet 48. cikkének (6) bekezdése csak az 1. és a 2. kategóriába tartozó állati melléktermékek, valamint az ezekből származó, veszélyes hulladéknak minősülő anyagokkal keveredő vagy szennyeződő bizonyos termékek szállítása esetében írja elő kifejezetten – akár a legmagasabb követelményszinten – az 1013/2006 rendelet tiszteletben tartását. Ily módon indokolatlannak tűnhet az ezen utóbbi rendelet által előírt rendszernek a veszélyes hulladékkal nem szennyeződő, a 3. kategóriába tartozó állati melléktermékek határokon átnyúló szállítására is történő alkalmazása.

37

E körülmények között a Verwaltungsgericht Oldenburg (oldenburgi közigazgatási bíróság, Németország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

38

Együttesen vizsgálandó három kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az 1013/2006 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében az 1069/2009 rendelet hatálya alá tartozó állati melléktermékek semmiféle szállítása, vagy kizárólag az ezen utóbbi rendeletben előírt különös feltételeknek megfelelő bizonyos szállítások nem tartoznak e rendelet hatálya alá.

39

Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy az alapeljárásban szóban forgó állati melléktermékek Hollandiából származó élelmiszer‑hulladékok, amelyeket egy németországi biogázüzemben történő hasznosítás céljából szántak németországi feldolgozásra. Az 1069/2009 rendelet 2. cikke (2) bekezdése g) pontjának iii. alpontja értelmében ezek a melléktermékek e rendelet hatálya alá tartoznak. Az említett rendelet 10. cikkének p) pontja szerint a 3. kategóriába tartozó anyagoknak minősülnek, figyelemmel arra, hogy – amint az a rendelet (29) preambulumbekezdéséből és ugyanezen rendelet teljes szövegéből következik – az e kategóriába tartozó állati melléktermékek minősülnek a legkevésbé veszélyesnek. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból egyebekben arra lehet következtetni, hogy az alapeljárásban szóban forgó állati melléktermékek az 1013/2006 rendelet 2. cikkének – a 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontjává váló, a 2006/12 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő fogalommeghatározásra visszautaló – 1. pontja értelmében is hulladéknak minősülnek, amelyek az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében előírt előzetes bejelentési és engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó hulladékkategóriákba tartoznának, ha kiterjedne rájuk e rendelet hatálya, nem pedig az ugyanezen rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében említett azon hulladékkategóriákba, amelyek esetében a rendelet csupán előzetes tájékoztatási eljárást követel meg. E tekintetben azt is meg kell állapítani, hogy az ezen utóbbi rendelkezésben említett, a jelen ügyben nem releváns hulladékkategóriák kivételével az 1013/2006 rendelet az 1069/2009 rendeletben szereplőknél általánosságban szigorúbb követelményeket ír elő az egyik tagállamból egy másikba irányuló hulladékszállításokra, amint arra a főtanácsnok az indítványának 65. pontjában rámutatott.

40

Annak meghatározása érdekében, hogy az alapeljárásban szóban forgó állati melléktermékek Hollandiából Németországba történő szállítása az 1013/2006 rendelet 1. cikke (3) bekezdése d) pontjának megfelelően nem tartozik‑e ezen rendelet hatálya alá, emlékeztetni kell arra, hogy a hatály alóli, az e rendelkezésben előírt kizárás „azok[ra] a hulladékszállítások[ra vonatkozik], amelyekre az [1774/2002] rendelet engedélyezésre vonatkozó követelményei vonatkoznak”, figyelemmel arra, hogy ezt az 1774/2002 rendeletre történő hivatkozást – az 1069/2009 rendelet 54. cikke értelmében – az 1774/2002 rendeletet hatályon kívül helyező ezen utóbbi rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

41

Az 1013/2006 rendelet 1. cikke (3) bekezdése d) pontjának értelmezése céljából először is meg kell állapítani, hogy a rendelet szövege ellenére az 1774/2002 rendelet egyik rendelkezése sem teszi „engedélykötelessé” az állati melléktermékek szállítását. Ily módon egyrészt az 1774/2002 rendelet 8. cikke az 1. és a 2. kategóriába tartozó állati melléktermékek, az 1. vagy 2. kategóriába tartozó anyagokból származó feldolgozott termékek és a feldolgozott állati fehérje egyik tagállamból a másikba szállítását a rendeltetési hely szerinti tagállam „engedélyéhez” kötötte, ezt az engedélyt azonban nem követelte meg a 3. kategóriába tartozó állati melléktermékek szállítása esetében. Másrészt, az 1774/2002 rendelet 10–15., 17. és 18. cikkében előírt „engedély” megszerzésére irányuló kötelezettség a közbenső kezelésre szánt üzemekre, a tárolóüzemekre, a hulladékégető és hulladék‑együttégető művekre, a feldolgozásra szánt üzemekre, az olajkémiai üzemekre, a biogáz‑ és komposztálóüzemekre, az állateledel‑üzemekre és a műszaki üzemekre vonatkozott.

42

Ehhez hasonlóan – noha az 1069/2009 rendelet 21–23. cikke számos konkrét kötelezettséget ír elő az állati melléktermékek fuvarozóival szemben, így többek között az illetékes hatóságnál való nyilvántartásba vétel kötelezettségét – a szállítási tevékenységre nem vonatkozik engedélyezési eljárás. Ily módon e rendelet 24. cikkét – amely a létesítmények vagy üzemek e cikkben említett valamely tevékenységet végző üzemeltetőivel szemben engedélykötelezettséget ír elő – nem kell alkalmazni a szállítási tevékenységre. Egyebekben – noha az említett rendelet 48. cikkének (1) bekezdése az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagoknak, valamint az ezen anyagokból származó bizonyos termékeknek az egyik tagállamból a másikba történő szállítását a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága általi elfogadásától teszi függővé – ez a rendelkezés nem ír elő „engedélyezési” eljárást.

43

Ami ezt az utóbbit illeti, kétségtelen, hogy ugyanezen rendelet 48. cikke (2) bekezdésének német nyelvi változata az „engedély” iránti, az e cikk (1) bekezdésében említett kérelmekre (Anträgen auf Zulassung) hivatkozik. Az említett 48. cikk (2) bekezdésének más nyelvi változatai – többek között a görög, az angol, a francia, az olasz és a holland nyelvi változat – pusztán az ugyanezen cikk (1) bekezdésében említett „kérelmek formátumát” említi. Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében egy uniós jogi rendelkezés különféle nyelvi változatai közötti eltérések esetén e nyelvi változatok valamelyikében alkalmazott megfogalmazás nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve e tekintetben nem élvezhet elsőbbséget más változatokkal szemben (lásd ebben az értelemben: 2019. január 24‑iBalandin és társai ítélet, C‑477/17, EU:C:2019:60, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Másodszor, hangsúlyozni kell, hogy az 1013/2006 rendelet (11) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az e rendelet hatálya alóli, a rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontjában előírt kizárás célja az 1774/2002 rendelettel való kétszeres eljárás elkerülése, amely rendelet már tartalmazott rendelkezéseket az állati melléktermékek teljes szállítására, továbbítására és az Unión belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő szállítására, így többek között a fuvarozásukra vonatkozóan (lásd ebben az értelemben: 2007. március 1‑jeiKVZ retec ítélet, C‑176/05, EU:C:2007:123, 47. pont).

45

Ezt a preambulumbekezdést a hulladékra és az állati melléktermékekre alkalmazandó uniós jogszabályoknak az 1013/2006 rendelet elfogadása óta bekövetkező alakulására figyelemmel kell értelmezni, amelyek alakulását e különféle jogszabályok közötti fokozott koherencia kísért.

46

E tekintetben meg kell állapítani elsősorban, hogy az 1013/2006 rendelet elfogadásának időpontjában még hatályos 2006/12 irányelvet a 2008/98 irányelv hatályon kívül helyezte és felváltotta. Márpedig, amint az ezen utóbbi irányelv (12) és (13) preambulumbekezdéséből lényegében kitűnik, az uniós jogalkotó úgy vélte, hogy az 1774/2002 rendelet arányos ellenőrzést állapít meg többek között minden állati melléktermék – így az állati eredetű hulladék – szállítása tekintetében, ily módon megelőzve, hogy ez a hulladék kockázatot jelentsen az állati és az emberi egészségre, úgy vélte továbbá, hogy – az e rendelet alkalmazása során szerzett tapasztalatokra figyelemmel – amennyiben ezek a melléktermékek potenciális egészségügyi kockázatot jelentenek, az e kockázatok kezelésére szolgáló megfelelő jogi eszköz főszabály szerint maga ez a rendelet, így a párhuzamos szabályozás, valamint a hulladékkal kapcsolatos jogszabályokkal való szükségtelen átfedések elkerülése érdekében a 2008/98 irányelv hatálya alól ki kell zárni a nem hulladékkezelési műveletnek számító felhasználásra szánt állati melléktermékeket.

47

Ily módon a 2008/98 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja kizárja ezen irányelv hatálya alól – az elégetésre, a hulladéklerakásra vagy a biogáz‑ vagy komposztálóüzemben történő felhasználásra szánt termékek kivételével – az állati melléktermékeket, köztük az 1774/2002 rendelet hatálya alá tartozó feldolgozott termékeket, kiemelve ily módon az uniós jogalkotó arra irányuló szándékát, hogy az állati melléktermékeket főszabály szerint kivonja a hulladékkal kapcsolatos szabályozás hatálya alól.

48

Másodsorban – a jelen ítélet 40. pontjában kifejtetteknek megfelelően –az 1774/2002 rendeletet az 1069/2009 rendelet hatályon kívül helyezte és felváltotta.

49

Az ezen utóbbi rendelet (5) és (6) preambulumbekezdésében jelzetteknek megfelelően a rendelet célja egyrészről többek között az állati melléktermékek szállításával kapcsolatos egészségügyi szabályok következetes és átfogó keretben történő meghatározása, amely szabályoknak arányban kell állniuk azokkal az egészségügyi kockázatokkal, amelyek e melléktermékeknek az üzemeltetők általi kezelése során a feldolgozási lánc különböző szakaszaiban az összegyűjtéstől a felhasználásig vagy ártalmatlanításig fennállnak, és amely szabályok figyelembe veszik a különféle műveletekkel kapcsolatos környezeti kockázatokat is. Másrészről, amint az az 1069/2009 rendelet (57) és (58) preambulumbekezdéséből kitűnik, a rendelet célja emellett az, hogy az uniós jogszabályok közötti egységesség biztosítása érdekében az állati melléktermékek két tagállam közötti kivitelét, behozatalát és szállítását illetően egyértelműen meghatározza az e rendeletben meghatározott szabályok és a hulladékra vonatkozó uniós jogszabályok – köztük az 1013/2006 rendelet – között fennálló kapcsolatot.

50

Az arányosság és az egységesség biztosítása céljából az 1069/2009 rendelet az állati melléktermékek különféle kategóriáinak szállításával kapcsolatos kockázatokkal arányos szabályokat hozott létre e melléktermékek veszélyessége alapján, így a 3. kategóriába tartozó állati melléktermékek szállítására – mivel kevésbé veszélyesek – kevésbé szigorú szabályokat írt elő, a legveszélyesebb hulladék szállítása esetére pedig fenntartotta az 1013/2006 rendeletben előírt szigorúbb szabályok alkalmazását.

51

Ily módon, ami a 3. kategóriába tartozó állati melléktermékek egyik tagállamból egy másikba való szállítását illeti, az állati melléktermékek nyomonkövethetőségével és az üzemeltetők nyilvántartásba vételével kapcsolatban a 22. és a 23. cikkben előírt általános kötelezettségeken felül az 1069/2009 rendelet alapvetően annak a 21. cikk (2) bekezdésében történő előírására szorítkozik, hogy az üzemeltetők biztosítják, hogy e melléktermékeket a szállítás során kereskedelmi okmány vagy – bizonyos esetekben – egészségügyi bizonyítvány kísérje. A 21. cikk (4) bekezdésében ehhez hozzáfűzi, hogy az üzemeltetőknek a 3. kategóriába tartozó élelmiszer‑hulladékot a 2008/98 irányelv 13. cikkében meghatározott nemzeti intézkedésekkel összhangban kell szállítaniuk, amely 13. cikk akként rendelkezik, hogy a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a hulladékgazdálkodás az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélkül történjen.

52

Ezzel szemben az 1. vagy a 2. kategóriába tartozó anyagokat, valamint az ezen anyagokból származó bizonyos termékeket illetően az 1069/2009 rendelet 48. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az egyik tagállamból egy másikba történő szállítás a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága általi elfogadástól függ.

53

Az említett rendelet 48. cikkének (6) bekezdése hozzáfűzi, hogy e cikk (1)–(5) bekezdéstől eltérve az e bekezdésekben említett azon állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek, azaz alapvetően azok az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagok, valamint az ezen anyagokból származó anyagok, amelyek a 2000/532 határozattal összhangban veszélyes hulladéknak minősülő anyagokkal keveredtek vagy szennyeződtek, csak az 1013/2006 rendelet követelményeinek betartása mellett küldhetők más tagállamokba.

54

Ehhez hasonlóan, az 1069/2009 rendelet 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja, illetve 43. cikke (5) bekezdésének b) pontja előírja, hogy egyrészről a behozatal és a tranzitforgalom, másrészről pedig a kivitel azon állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek esetében, amelyek veszélyes hulladéknak minősülő anyagokkal keveredtek vagy szennyeződtek, kizárólag az 1013/2006 rendelet követelményeinek betartása mellett mehet végbe.

55

Az 1069/2009 rendelet 41. cikke (2) bekezdése b) pontjának, 43. cikke (5) bekezdése b) pontjának, valamint 48. cikke (6) bekezdésének a contrario értelmezéséből tehát az következik, hogy az e rendelkezésekben kifejezetten említett esetek kivételével az állati melléktermékek szállítása nem tartozik az 1013/2006 rendelet hatálya alá. Ez a helyzet többek között a 3. kategóriába tartozó élelmiszer‑hulladék egyik tagállamból egy másikba történő szállítása esetén.

56

A jelen ítélet 49–55. pontjában kifejtett megfontolásokból következik, hogy az uniós jogalkotó az 1013/2006 rendelet után elfogadott 1069/2009 rendelettel az állati melléktermékek szállítására alkalmazandó teljes keretszabályozást kívánta létrehozni, az annak hatálya alá tartozó állati melléktermékek szállítását pedig ki akarta vonni az 1013/2006 rendelet alkalmazása alól.

57

Az 1013/2006 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontját ezzel szemben nem lehet akként értelmezni egyfelől, hogy az állati melléktermékek szállítása csak akkor zárható ki e rendelet hatálya alól, ha arra az említett rendeletben előírtakkal egyenértékű vagy azoknál szigorúbb eljárási rendelkezések vonatkoznak.

58

Amellett ugyanis, hogy egy ilyen értelmezés jogbizonytalanság forrását képezhetné az üzemeltetők számára, tekintettel arra, hogy nehezen lehetne bizonyosan meghatározni, hogy az állati melléktermékek meghatározott szállítására ilyen rendelkezések vonatkoznak‑e, ezen értelmezés következtében valamennyi állati melléktermék szállítására legalább olyan szigorú szabályok vonatkoznának, mint amelyeket az 1013/2006 rendelet előír. Ez az értelmezés tehát sértené az 1069/2009 rendelettel létrehozott logikát, amely – amint az a jelen ítélet 49–55. pontjából kitűnik – a különféle állati melléktermékek veszélyessége alapján e melléktermékek különféle kategóriáinak szállításával kapcsolatos kockázatokkal arányos szabályok létrehozásában áll, amely szabályok – a legveszélyesebb hulladékok esetét kivéve – nem felelnek meg az 1013/2006 rendeletben szereplőknek, és nem annyira szigorúak, mint azok.

59

Ráadásul, noha az említett értelmezés megfelel az 1013/2006 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontja Bizottság által benyújtott, a hulladékszállításról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatban (COM(2003) 379 végleges) megfogalmazott eredeti szövegének – amely azt írta elő, hogy az 1774/2002 rendelet hatálya alá tartozó hulladék szállítása csak akkor nem tartozik e javaslat hatálya alá, ha arra hasonló vagy szigorúbb eljárási rendelkezések vonatkoznak –, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés végleges szövege nem tartotta meg ezt a megfogalmazást.

60

Másfelől az 1013/2006 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontját akként sem lehet értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében kizárólag az 1069/2009 rendelet 48. cikkének (1) bekezdésében előírt eljárás hatálya alá tartozó állati melléktermékek – azaz az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagok, valamint az ezen anyagokból származó bizonyos termékek – szállítása nem tartozik az előbbi hatálya alá, a 3. kategóriába tartozó állati melléktermékek kivételével, amelyek továbbra is az 1013/2006 rendelet hatálya alá tartoznak.

61

A jelen ítélet 43., 53. és 55. pontjában az említett 48. cikkre vonatkozóan kifejtett megfontolásokon túlmenően hangsúlyozni kell, hogy ez az értelmezés sértené az állati melléktermékek különféle kategóriáinak szállításával kapcsolatos veszélyességgel arányos szabályokat megállapító 1069/2009 rendelet rendszerét is, továbbá – amint arra a főtanácsnok az indítványának 66. és 67. pontjában rámutatott – paradox eredményre vezetne. Ezen értelmezés következtében ugyanis a 3. kategóriába tartozó és a legkevésbé veszélyes állati melléktermékek két tagállam közötti szállítására az 1013/2006 rendelet követelményeit kellene alkalmazni, amelyek szigorúbbak azoknál, amelyeket az 1. és a 2. kategóriába tartozó állati melléktermékek egyik tagállamból a másikba történő szállítására az 1069/2009 rendelet 48. cikkének (1) bekezdése értelmében alkalmazni kell. A 3. kategóriába tartozó állati melléktermékek két tagállam közötti szállítására ily módon ugyanolyan szigorú szabályok vonatkoznának, mint amelyeket ezen utóbbi rendelet 48. cikkének (6) bekezdése értelmében az 1. és a 2. kategóriába tartozó, a 2000/532 határozattal összhangban veszélyes hulladéknak minősülő anyagokkal keveredő vagy szennyeződő anyagok szállítására kell alkalmazni.

62

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az 1013/2006 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontját akként kell értelmezni, hogy az 1069/2009 rendelet hatálya alá tartozó állati melléktermékek szállítása nem tartozik az 1013/2006 rendelet hatálya alá, azon esetek kivételével, amelyekben az 1069/2009 rendelet kifejezetten előírja az 1013/2006 rendelet alkalmazását.

63

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A hulladékszállításról szóló, 2006. június 14‑i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontját akként kell értelmezni, hogy a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) hatálya alá tartozó állati melléktermékek szállítása nem tartozik az 1013/2006 rendelet hatálya alá, azon esetek kivételével, amelyekben az 1069/2009 rendelet kifejezetten előírja az 1013/2006 rendelet alkalmazását.