–

a Spiegel Online GmbH képviseletében T. Feldmann Rechtsanwalt,

–

V. Beck képviseletében G. Toussaint Rechtsanwalt,

–

a német kormány képviseletében M. Hellmann és J. Techert, meghatalmazotti minőségben,

–

a francia kormány képviseletében E. de Moustier és D. Segoin, meghatalmazotti minőségben,

–

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, M. Figueiredo és T. Rendas, meghatalmazotti minőségben,

–

az Egyesült Királyság kormánya képviseletében Z. Lavery és D. Robertson, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: N. Saunders barrister,

–

az Európai Bizottság képviseletében H. Krämer, T. Scharf és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 3. kötet, 230. o.; helyesbítések: HL 2008. L 314., 16. o.; HL 2014. L 10., 32. o.) 5. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Spiegel Online, amely ugyanezen a néven üzemeltet internetes hírportált és Volker Beck ‑ aki a Bundestag (Szövetségi Parlament, Németország) tagja volt abban az időben, amikor a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy a Bírósághoz fordul ‑ között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya az, hogy a Spiegel Online honlapján közzétette V. Beck egy kéziratát, valamint egy – általa egy gyűjteményes kötetben már közzétett – újságcikkét.

3

A 2001/29 irányelv (1), (3), (6), (7), (9), (31) és (32) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

[…]

[…]

[…]

4

A 2001/29 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében „[e]zen irányelv tárgya a szerzői jog és a szomszédos jogok védelme a belső piac keretében, különös tekintettel az információs társadalomra.”

5

Ezen irányelv „A többszörözési jog” című 2. cikkének szövege a következő:

„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:

[…]”

6

Az említett irányelvnek „A művek nyilvánossághoz közvetítésének, valamint a védelem alatt álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének joga” című 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.”

7

Ugyanezen irányelv „Kivételek és korlátozások” című 5. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontjában a következőképpen rendelkezik:

„(3)   A tagállamok a 2. és a 3. cikkben szabályozott jogok vonatkozásában az alábbi esetekben kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg:

[…]

[…]

(5)   Az (1), a (2), a (3) és a (4) bekezdésben foglalt kivételek és korlátozások kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.”

8

Az 1965. szeptember 9‑i Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte – Urheberrechtsgesetz (a szerzői és szomszédos jogokról szóló törvény; BGBl.1965 I, 1273. o., a továbbiakban: UrhG) „A napi eseményekről szóló tudósítás” című 50. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„A napi eseményekről szóló vezeték nélküli vagy más hasonló technikai eszközzel, újságokban, folyóiratokban, más kiadványokban vagy bármely más, elsődlegesen napi eseményekre vonatkozó hordozón, illetve filmen történő tudósítás érdekében az elérni kívánt cél által indokolt terjedelemben jogszerű a tudósított események során látható vagy hallható művek többszörözése, terjesztése és nyilvánossághoz közvetítése.”

9

Az UrhG „Idézés” című 51. §‑ának szövege a következő:

„Idézés céljából jogszerű a már nyilvánosságra hozott mű többszörözése, terjesztése és nyilvánossághoz közvetítése, amennyiben a felhasználás terjedelmét igazolja az elérni kívánt sajátos cél. Többek között jogszerű:

10

V. Beck a Bundestag (szövetségi parlament, Németország) tagja volt abban az időben, amikor a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy a Bírósághoz fordul. Ő a szerzője egy, a kiskorúak elleni szexuális bűncselekmények büntetőjogi politikájáról szóló kéziratnak. Ezt a kéziratot 1988‑ban egy gyűjteményes kötet cikkeként, álnév alatt tették közzé. E publikáció keretében a kiadó módosította a kézirat címét és lerövidítette annak egy mondatát. 1988. május 5‑én kelt levelében a szerző panaszt nyújtott be a kiadóhoz, és sikertelenül kérte őt arra, hogy ezt a körülményt kifejezetten jelezze e gyűjtemény terjesztésekor. Az ezt követő évek folyamán V. Beck, akit több ízben kritika ért az e cikkben foglalt állítások miatt, ismétlődő jelleggel azt válaszolta, hogy kézirata tartalmát az említett gyűjtemény kiadója megváltoztatta. V. Beck legalább 1993 óta elhatárolódott az említett cikk tartalmától.

11

2013‑ban V. Beck kéziratára rábukkantak az archívumban, és azt bemutatták neki 2013. szeptember 17‑én, amikor jelölt volt a német parlamenti törvényhozási választáson. V. Beck másnap e kéziratot különböző újságszerkesztőségek rendelkezésére bocsátotta annak bizonyítása érdekében, hogy azt a szóban forgó közzététel céljából a kiadó módosította. V. Beck ellenben nem járult hozzá e kézirat és cikk e szerkesztőségek általi közzétételéhez. Ugyanakkor maga közzétette azokat saját honlapján, minden oldalon feltüntetve a következő nyilatkozatot: „E cikktől elhatárolódom. Volker Beck.” A szóban forgó gyűjteményben közzétett cikk oldalain ezenkívül a következő nyilatkozat szerepelt: „E szöveg [közzétételére] jóváhagyás nélkül kerül sor, alcímeit és szövegének részeit a kiadó szabadon átszerkesztette.”

12

A Spiegel Online a Spiegel Online internetes hírportál üzemeltetője. 2013. szeptember 20‑án egy cikket tett közzé, amelyben kijelentette, hogy, V. Beck állításaival ellentétben, a kéziratában szereplő alapvető mondanivalót nem változtatta meg a kiadó, V. Beck tehát évekig megtévesztette a közönséget. E cikken kívül a kézirat és a gyűjteményben közzétett cikk eredeti változata is elérhető volt letöltés céljából, hiperlinkek révén.

13

V. Beck kifogásolta a Landgericht (regionális bíróság, Németország) előtt e kézirat és cikk teljes szövegének a Spiegel Online honlapján való hozzáférhetővé tételét, amelyet szerző jogi jogsértésének tekint. E bíróság helyt adott V. Beck kérelmeinek. A Spiegel Online, miután a bíróság fellebbezését elutasította, felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

14

Ez a bíróság úgy véli, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) és d) pontjának értelmezése az alapvető jogokra – különösen a tájékozódási szabadságra és a sajtószabadságra – tekintettel nem nyilvánvaló. A kérdést előterjesztő bíróság különösen azt szeretné tudni, hogy e rendelkezés hagy‑e mérlegelési mozgásteret a nemzeti jogba való átültetése tekintetében. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság, Németország) ítélkezési gyakorlata szerint a valamely uniós irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezéseket főszabály szerint nem az 1949. május 23‑i Grundgesetz für die Bundesrepublublik Deutschland (a Németországi Szövetségi Köztársaság Alaptörvénye, BGBl. 1949 I., 1. o.) által garantált alapvető jogok, hanem kizárólag az uniós jog által garantált alapvető jogok fényében kell értékelni, amennyiben ezen irányelv nem hagy mérlegelési mozgásteret a tagállamok számára az átültetése tekintetében.

15

E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

16

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy – amint az a jelen ítélet 14. pontjából kitűnik – az első kérdés az UrhG 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontját átültető, a napi eseményekről szóló tudósításokra és az idézésre vonatkozó szabályokat tartalmazó 50. és 51. §‑ának a kérdést előterjesztő bíróság által az alapjogvita eldöntése tekintetében történő alkalmazásának keretében merült fel.

17

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az uniós jog e rendelkezése az átültetése tekintetében hagy‑e mérlegelési mozgásteret a tagállamok számára, mivel a Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság) ítélkezési gyakorlata szerint a valamely uniós irányelvet átültető nemzeti jogszabályok rendelkezéseit főszabály szerint nem a Németországi Szövetségi Köztársaság Alaptörvénye által garantált alapvető jogok, hanem kizárólag az uniós jog által garantált alapvető jogok fényében kell értékelni, amennyiben ezen irányelv az átültetése tekintetében nem hagy mérlegelési mozgásteret a tagállamok számára.

18

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében tehát arra keres választ, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontja második fordulatának és d) pontjának rendelkezéseit akként kell‑e értelmezni, hogy azok teljes körű harmonizációt előirányzó intézkedésnek minősülnek.

19

E tekintetben fontos emlékeztetni arra, hogy az uniós jog elsőbbségének elve értelmében, amely az uniós jogrend lényeges jellemzője, az, hogy egy tagállam nemzeti jogi – akár alkotmányi szintű – rendelkezésekre hivatkozik, nem befolyásolhatja az uniós jog által ezen tagállam területére kifejtett hatást (2013. február 26‑iMelloni ítélet, C‑399/11, EU:C:2013:107, 59. pont).

20

E tekintetben ki kell emelni, hogy mivel valamely irányelvnek a tagállamok által történő átültetése mindenképpen azon, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 51. cikkében említett helyzet körébe tartozik, amikor a tagállamok az uniós jogot hajtják végre, az alapvető jogok védelmének a Charta által előírt szintjét ezen átültetés során el kell érni, függetlenül attól a mérlegelési mozgástértől, amellyel a tagállamok ezen átültetés tekintetében rendelkeznek.

21

Mindezek alapján, amennyiben az uniós jog nem határozza meg teljes egészében a tagállamok fellépését, és valamely nemzeti rendelkezés vagy intézkedés e jogot hajtja végre a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében, a nemzeti hatóságok és bíróságok továbbra is az alapvető jogok védelmének nemzeti szintjét alkalmazhatják, feltéve hogy ennek alkalmazása nem sodorja veszélybe sem a Charta által meghatározott védelem szintjét, ahogyan azt a Bíróság értelmezte, sem pedig az uniós jog elsőbbségét, egységességét és tényleges érvényesülését (2013. február 26‑iMelloni ítélet, C‑399/11, EU:C:2013:107, 60. pont; 2013. február 26‑iÅkerberg Fransson ítélet, C‑617/10, EU:C:2013:105, 29. pont).

22

Vagyis az uniós joggal összhangban áll, hogy a nemzeti bíróságok és hatóságok ezen alkalmazást attól, a kérdést előterjesztő bíróság által előadott körülménytől tegyék függővé, hogy az irányelv rendelkezései „a nemzeti jogba való átültetésük tekintetében mérlegelési mozgásteret” hagynak, amennyiben e körülményt úgy kell értelmezni, mint amely az említett rendelkezések által megvalósított harmonizáció mértékét jelenti, mivel ez az alkalmazás csak annyiban képzelhető el, amennyiben az említett rendelkezések nem teljes körű harmonizációt valósítanak meg.

23

A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a 2001/29 irányelv csupán a szerzői jog és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak harmonizációjára irányul, mivel számos rendelkezése az uniós jogalkotó azon szándékát tükrözi, hogy mérlegelési mozgásteret biztosítson a tagállamok részére a végrehajtása tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2015. március 5‑iCopydan Båndkopi ítélet, C‑463/12, EU:C:2015:144, 57. pont).

24

Amint az a 2001/29 irányelv (32) preambulumbekezdéséből kitűnik, ezen irányelv 5. cikkének (2) és (3) bekezdése a kizárólagos többszörözési jog és a nyilvánossághoz közvetítés joga kivételeinek és korlátainak felsorolását adja.

25

E tekintetben az következik a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, hogy azon mérlegelési mozgástér terjedelmét, amellyel a tagállamok a 2001/29 irányelv 5. cikkének (2) vagy (3) bekezdésében foglalt különös kivétel vagy korlátozás nemzeti jogukba történő átültetése tekintetében rendelkeznek, esetről esetre, különösen e rendelkezés szövege alapján kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2010. október 21‑iPadawan ítélet, C‑467/08, EU:C:2010:620, 36. pont; 2014. szeptember 3‑iDeckmyn és Vrijheidsfonds ítélet, C‑201/13, EU:C:2014:2132, 16. pont; 2016. szeptember 22‑iMicrosoft Mobile Sales International és társai ítélet, C‑110/15, EU:C:2016:717, 27. pont; 2017. február 14‑i3/15 [A megjelent művekhez való hozzáférésről szóló marrákesi egyezmény] vélemény, EU:C:2017:114, 116. pont), mivel a kivételek és korlátozások harmonizációjának uniós jogalkotó által előírt mértékét az határozza meg, hogy azok hogyan hatnak a belső piac zavartalan működésére, amint arra a 2001/29 irányelv (31) preambulumbekezdése emlékeztet.

26

A 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontja második fordulatának és d) pontjának megfelelően az azokban foglalt kivételek, illetve korlátozások célja „a műveknek és más védelem alatt álló teljesítményeknek a napi eseményekről szóló tudósításhoz kapcsolódóan a tájékoztatási cél által indokolt terjedelemben történő felhasználása, amennyiben lehetséges, a forrás feltüntetésével – beleértve a szerző nevét is” –, illetve „a korábban jogszerűen nyilvánosságra hozott műből vagy más, védelem alatt álló teljesítményből történő idézés, például kritikai vagy ismertetési céllal, amennyiben lehetséges, a forrás feltüntetésével – beleértve a szerző nevét is –, továbbá ha felhasználása megfelel a tisztességes gyakorlatnak, a cél által indokolt terjedelemben”.

27

E rendelkezés, amint az a tartalmából kitűnik, nem harmonizálja teljes mértékben a benne foglalt kivételek vagy korlátozások terjedelmét.

28

A „tájékoztatási cél által indokolt terjedelemben” és a „ha felhasználása megfelel a tisztességes gyakorlatnak, a cél által indokolt terjedelemben” kifejezéseknek a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulatában, illetve d) pontjában történő használatából egyrészt az következik ugyanis, hogy a tagállamok e rendelkezés átültetése és az azt átültető nemzeti jogi rendelkezések alkalmazása tekintetében jelentős mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra a fennálló érdekek egymással szembeni mérlegelését. Másrészt ezen irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontja azon eseteknek, amikor az idézés lehetséges, mindössze példálózó felsorolását adja, amint azt tanúsítja a „például kritikai vagy ismertetési céllal” fordulat használata.

29

Ezt a mérlegelési mozgásteret a 2001/29 irányelv elfogadását megelőző jogalkotási munka is megerősíti. Így az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 1997. december 10‑i európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslat (COM(97) 628 végleges) azon korlátozásokra vonatkozó indokolásából, amelyeket lényegében a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontja is tartalmaz, az következik, hogy e korlátozásokat – korlátozott gazdasági jelentőségükre tekintettel – nem kellett részletesen megtárgyalni az említett javaslatban, és az e kivételek és korlátozások alkalmazására vonatkozó feltételek részletes meghatározásának a tagállamok hatáskörébe kell tartoznia, az e rendelkezésekben megállapított határokon belül.

30

A fenti megfontolások ellenére a tagállamok mérlegelési mozgástere a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontja második fordulatának, valamint d) pontjának végrehajtása tekintetében több szempontból is korlátozott.

31

Először is, a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy a tagállamokat az említett, a 2001/29 irányelv 5. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt kivételek és korlátozások végrehajtása tekintetében megillető mérlegelési mozgásteret az uniós jog által előírt korlátok között kell gyakorolni, ami azzal jár, hogy a tagállamok nem határozhatják meg minden esetben szabadon, nem harmonizált módon e kivételek vagy korlátozások valamennyi tényezőjét (lásd ebben az értelemben: 2003. február 6‑iSENA‑ítélet, C‑245/00, EU:C:2003:68, 34. pont; 2011. december 1‑jei Painer ítélet, C‑145/10, EU:C:2011:798, 104. pont; 2014. szeptember 3‑iDeckmyn és Vrijheidsfonds ítélet, C‑201/13, EU:C:2014:2132, 16. pont; 2017. február 14‑i3/15 [A megjelent művekhez való hozzáférésről szóló marrákesi egyezmény] vélemény, EU:C:2017:114, 122. pont).

32

A Bíróság ekként hangsúlyozta, hogy a tagállamok azon lehetőségét, hogy a 2001/29 irányelv 2. és 3. cikkében foglalt harmonizált szabályok alóli kivételt vagy korlátozást vezessenek be, az uniós jogi követelmények jelentős mértékben keretek közé szorítják (lásd ebben az értelemben: a 2017. február 14‑i3/15 [A megjelent művekhez való hozzáférésről szóló marrákesi egyezmény] vélemény, EU:C:2017:114, 126. pont).

33

Közelebbről, a tagállamok jogszabályaikban annyiban rendelkezhetnek a 2001/29 irányelv 5. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett kivételről vagy korlátozásról, amennyiben tiszteletben tartják az e rendelkezésben előírt valamennyi feltételt (lásd analógia útján: a 2017. február 14‑i3/15 [A megjelent művekhez való hozzáférésről szóló marrákesi egyezmény] vélemény, EU:C:2017:114, 123. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

A tagállamoknak ennek keretében az uniós jog általános elveit is tiszteletben kell tartaniuk, amelyek sorában szerepel az arányosság elve, amelyből az következik, hogy az elfogadott intézkedéseknek alkalmasnak kell lenniük az elérni kívánt cél megvalósítására, és nem haladhatják meg az annak megvalósításához szükséges mértéket (2011. december 1‑jei Painer ítélet, C‑145/10, EU:C:2011:798, 105. és 106. pont).

35

Másodszor, a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt kivételek és korlátozások végrehajtása tekintetében a tagállamok rendelkezésére álló mérlegelési mozgástér nem veszélyeztetheti ezen irányelv fő célját, amely – amint az az irányelv (1) és (9) preambulumbekezdéséből következik – a szerzők számára biztosított magas szintű védelem megteremtésére és belső piac megfelelő működésére irányul (lásd ebben az értelemben: 2011. december 1‑jei Painer ítélet, C‑145/10, EU:C:2011:798, 107. pont; 2014. április 10‑iACI Adam és társai ítélet, C‑435/12, EU:C:2014:254, 34. pont; 2017. február 14‑i3/15 [A megjelent művekhez való hozzáférésről szóló marrákesi egyezmény] vélemény, EU:C:2017:114, 124. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Ennek értelmében ugyancsak a tagállamok feladata e végrehajtás keretében az így megállapított kivételek és korlátozások hatékony érvényesülésének megőrzése és céljának biztosítása (lásd ebben az értelemben: 2011. október 4‑iFootball Association Premier League és társai ítélet, C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 163. pont; 2014. szeptember 3‑iDeckmyn és Vrijheidsfonds ítélet, C‑201/13, EU:C:2014:2132, 23. pont), mégpedig azért, hogy megfelelő egyensúlyt biztosítsanak a jogosultak különböző kategóriái között, illetve a jogosultak és a védelem alatt álló teljesítmények felhasználói között, amint azt ezen irányelv (31) preambulumbekezdése kimondja.

37

Harmadszor, a 2001/29 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében és (3) bekezdésében említett kivételek és korlátozások végrehajtása tekintetében a tagállamok számára biztosított mérlegelési mozgásteret a 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdése is korlátozza, amely az ilyen kivételeket vagy korlátozásokat hármas feltételnek rendeli alá, nevezetesen annak, hogy e kivételek vagy korlátozások csak bizonyos különös esetekben alkalmazhatók, nem lehetnek sérelmesek a mű rendes felhasználására nézve, és indokolatlanul nem károsíthatják a szerzői jog jogosultjának jogos érdekeit (2017. február 14‑i3/15 [A megjelent művekhez való hozzáférésről szóló marrákesi egyezmény] vélemény, EU:C:2017:114, 125. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Végül pedig, negyedszer, a Chartában foglalt elvek az uniós jog végrehajtása során a tagállamokra is vonatkoznak – amint arra a jelen ítélet 20. pontja is rámutat. A tagállamoknak kell tehát a 2001/29 irányelv 5. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt kivételek és korlátozások átültetése során ügyelniük arra, hogy azok olyan értelmezésére támaszkodjanak, amely biztosítja az uniós jogrend által védelemben részesített, különböző alapjogok közötti megfelelő egyensúlyt (2014. március 27‑iUPC Telekabel Wien ítélet, C‑314/12, EU:C:2014:192, 46. pont; 2018. október 18‑iBastei Lübbe ítélet, C‑149/17, EU:C:2018:841, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá: 2013. szeptember 26‑iIBV & Cie ítélet, C‑195/12, EU:C:2013:598, 48. és 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

A fenti megfontolások fényében az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy ezen irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulatát és d) pontját akként kell értelmezni, hogy azok nem minősülnek a bennük foglalt kivételek vagy korlátozások terjedelme tekintetében teljes körű harmonizációt előirányzó intézkedésnek.

40

Harmadik kérdésével, amelyet második helyen célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a Charta 11. cikkében biztosított tájékozódási szabadság és sajtószabadság a 2001/29 irányelv 5. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt kivételein és korlátozásain túlmenően is igazolhat‑e eltérést a szerzőnek az említett irányelv 2. cikkének a) pontjában, illetve 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt kizárólagos többszörözési és nyilvánossághoz közvetési joga alól.

41

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a COM (97) 628 végleges javaslat indokolásából és a 2001/29 irányelv (32) preambulumbekezdéséből is kitűnik, hogy az ezen irányelv 5. cikkében foglalt kivételek és korlátozások felsorolása kimerítő jellegű, amit a Bíróság több alkalommal is hangsúlyozott (2016. november 16‑iSoulier és Doke ítélet, C‑301/15, EU:C:2016:878, 34. pont; 2018. augusztus 7‑iRenckhoff ítélet, C‑161/17, EU:C:2018:634, 16. pont).

42

Amint az a 2001/29 irányelv (3) és (31) preambulumbekezdéséből következik, az irányelv által megvalósított jogharmonizáció célja, hogy – különösen az elektronikus környezetben – megfelelő egyensúlyt biztosítson egyfelől a szerzői jogok és szomszédos jogok jogosultjainak a szellemi tulajdonjoguk védelméhez fűződő, a Charta 17. cikke (2) bekezdése által szavatolt érdeke, másfelől a védelem alatt álló teljesítmények felhasználóinak érdekei és alapvető jogaik, különösen a Charta 11. cikke által garantált véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadság, valamint a közérdek védelme között (lásd ebben az értelemben: 2018. augusztus 7‑iRenckhoff ítélet, C‑161/17, EU:C:2018:634, 41. pont).

43

Márpedig az e különböző jogok és érdekek közötti megfelelő egyensúly megteremtését lehetővé tevő mechanizmusokat maga a 2001/29 irányelv foglalja magában, amennyiben előírja különösen egyrészt 2–4. cikkében a jogosultak kizárólagos jogait, másrészt 5. cikkében az e jogok alóli azon kivételeket és korlátozásokat, amelyeket a tagállamok átültethetnek, sőt amelyeket át is kell ültetniük, mivel e mechanizmusoknak az ezen irányelvet átültetető nemzeti intézkedésekben és azoknak a nemzeti hatóságok általi alkalmazásában kell konkrét formát ölteniük (lásd ebben az értelemben: 2008. január 29‑iPromusicae ítélet, C‑275/06, EU:C:2008:54, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

A Bíróság már több alkalommal kimondta, hogy az immár a Charta – amelynek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja – által biztosított alapvető jogok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból, valamint az emberi jogok védelmére vonatkozó azon nemzetközi szerződések nyújtotta iránymutatásokból erednek, amelyek kidolgozásában a tagállamok együttműködtek, vagy amelyekhez csatlakoztak (lásd ebben az értelemben: 2006. június 27‑iParlament kontra Tanács ítélet, C‑540/03, EU:C:2006:429, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

Ami a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulatában és d) pontjában előírt kivételeket és korlátozásokat illeti, amelyekkel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság kételyeket táplál, hangsúlyozni kell, hogy azok kifejezetten a védelem alatt álló teljesítmények felhasználói véleménynyilvánításhoz fűződő jogának és a sajtószabadságnak a gyakorlását részesítik előnyben – amely különös jelentőséget nyer, mivel alapjogként részesül védelemben – a szerző ahhoz fűződő érdekével szemben, hogy művének felhasználását megtiltsa, biztosítva ugyanakkor e szerző arra irányuló jogát, hogy a nevét, főszabály szerint, feltüntessék (lásd ebben az értelemben: 2011. december 1‑jei Painer ítélet, C‑145/10, EU:C:2011:798, 135. pont).

46

Ugyancsak a jelen ítélet 36. és 42. pontjában felidézett megfelelő egyensúlyhoz járul hozzá ezen irányelv 5. cikkének (5) bekezdése, amely – amint arra a jelen ítélet 37. pontja is rámutat – előírja, hogy az említett irányelv 5. cikkének (1)–(4) bekezdésében meghatározott kivételek és korlátozások csak olyan különleges esetekben legyenek alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.

47

Ebben az összefüggésben, ha az uniós jogalkotó jelen ítélet 41. pontjában felidézett kifejezett szándékának ellenére megengedett lenne, hogy az egyes tagállamok – az említett irányelv 5. cikkében kimerítően meghatározott kivételeken és korlátozásokon felül – eltéréseket vezessenek be a 2001/29 irányelv 2–4. cikkében foglalt kizárólagos szerzői jogoktól, az a szerzői és szomszédos jogok harmonizációjának az említett irányelv által biztosított hatékonyságát, valamint az irányelv által megvalósítani kívánt jogbiztonság célját veszélyeztetné (2014. február 13‑iSvensson és társai ítélet, C 466/12, EU:C:2014:76, 34. és 35. pont). Ugyanezen irányelv (31) preambulumbekezdéséből ugyanis kifejezetten az derül ki, hogy az egyes engedélyköteles cselekményekre vonatkozó kivételek és korlátozások terén fennálló különbségek közvetlen negatív hatást gyakorolnak a belső piac működésére a szerzői és szomszédos jogok területére, így a kivételek és korlátozások 2001/29 irányelv 5. cikkében foglalt felsorolása éppen e megfelelő működés biztosítását célozza.

48

Továbbá, amint az ugyanezen irányelv (32) preambulumbekezdéséből is kitűnik, a tagállamoknak e kivételeket és korlátozásokat koherens módon kell alkalmazniuk. Márpedig a koherencia követelménye nem lenne biztosítható e kivételek alkalmazása során, ha a tagállamok szabadon állapíthatnának meg ilyen kivételeket és korlátozásokat a 2001/29 irányelvben kifejezetten megállapítottakon felül (lásd ebben az értelemben: 2015. november 12‑iHewlett‑Packard Belgium ítélet, C‑572/13, EU:C:2015:750, 38. és 39. pont), mivel a Bíróság egyébiránt már kiemelte, hogy a 2001/29 irányelv egyetlen rendelkezése sem említi annak lehetőségét, hogy a tagállamok kiszélesíthetnék e kivételek vagy korlátozások alkalmazási körét (lásd ebben az értelemben: 2014. április 10‑iACI Adam és társai ítélet, C‑435/12, EU:C:2014:254, 27. pont).

49

A fenti megfontolások fényében a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 11. cikkében biztosított tájékozódási szabadság és sajtószabadság a 2001/29 irányelv 5. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt kivételeken és korlátozásokon túlmenően nem igazolhat eltérést a szerzőnek az ezen irányelv 2. cikkének a) pontjában, illetve 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt kizárólagos többszörözési és nyilvánossághoz közvetési joga alól.

50

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a nemzeti bíróság – az egyrészt a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjában és 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt kizárólagos szerzői jogok, másrészt a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulata és d) pontja szerinti eltérést engedő rendelkezések hatálya alá tartozó, védelem alatt álló teljesítmények felhasználóinak jogai között általa biztosítandó egyensúly megteremtése keretében – eltérhet‑e az utóbbi rendelkezések korlátozó értelmezésétől olyan értelmezés érdekében, amely teljes mértékben figyelembe veszi a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának tiszteletben tartása iránti, a Charta 11. cikkében biztosított igényt.

51

Amint azt a jelen ítélet 38. pontja felidézte, a 2001/29 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében és (3) bekezdésében foglalt kivételek és korlátozások átültetésekor a tagállamok feladata annak biztosítása, hogy e kivételek és korlátozások olyan értelmezésére támaszkodjanak, amely lehetővé teszi az uniós jogrend által védett különböző alapvető jogok közötti megfelelő egyensúly biztosítását.

52

Továbbá, az ezen irányelvet átültető intézkedések végrehajtása során a tagállami hatóságoknak és bíróságoknak nemcsak az a kötelességük, hogy nemzeti jogukat ugyanezen irányelvvel összhangban értelmezzék, hanem az is, hogy ennek ne olyan értelmezésére támaszkodjanak, amely ellentétes lenne az említett alapjogokkal vagy az Unió jogrendjének egyéb általános elveivel, amint azt a Bíróság több alkalommal kimondta (lásd ebben az értelemben: 2008. január 29‑iPromusicae ítélet, C‑275/06, EU:C:2008:54, 70. pont; 2014. március 27‑iUPC Telekabel Wien ítélet, C‑314/12, EU:C:2014:192, 46. pont, 2015. július 16‑iCoty Germany ítélet, C‑580/13, EU:C:2015:485, 34. pont).

53

Kétségtelen, hogy – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli – az általános szabálytól való eltérést főszabály szerint szigorúan kell értelmezni.

54

Ugyanakkor, jóllehet a 2001/29 irányelv 5. cikke formálisan a „Kivételek és korlátozások” címet viseli, meg kell jegyezni, hogy az ilyen kivételek és korlátozások maguk is jogokat foglalnak magukban a művek vagy védelem alatt álló egyéb teljesítmények felhasználói javára (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 11‑iEugen Ulmer ítélet, C‑117/13, EU:C:2014:2196, 43. pont). Ezenkívül e cikknek kifejezetten az a célja, amint arra a jelen ítélet 36. cikke emlékeztetett, hogy megfelelő egyensúlyt biztosítson egyrészt a – maguk is tágan értelmezendő – jogosultak jogai és érdekei (lásd ebben az értelemben: 2016. november 16‑iSoulier és Doke ítélet, C‑301/15, EU:C:2016:878, 30. és 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), másrészt a művek vagy védelem alatt álló egyéb teljesítmények felhasználóinak jogai és érdekei között.

55

Ebből az következik, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikkében előírt kivételek és korlátozások értelmezésének lehetővé kell tennie – amint arra a jelen ítélet 36. pontja is emlékeztetett –, hogy megőrizzék hatékony érvényesülésüket, és tiszteletben tartsák céljukat, mivel az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében e követelmény különösen fontos, amennyiben e kivételek és korlátozások – a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontjában foglalt korlátozásokhoz hasonlóan – az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának biztosítására irányulnak.

56

Ebben az összefüggésben fontos hozzátenni egyrészt, hogy vitathatatlan, hogy a szellemi tulajdonjogok védelmét a Charta 17. cikkének (2) bekezdése rögzíti. Ugyanakkor e rendelkezésből és a Bíróság ítélkezési gyakorlatából sem következik, hogy ez a jog érinthetetlen lenne, és ennélfogva abszolút jelleggel kellene biztosítani annak védelmét (2011. november 24‑iScarlet Extended ítélet, C‑70/10, EU:C:2011:771, 43. pont; 2012. február 16‑iSABAM‑ítélet, C‑360/10, EU:C:2012:85, 41. pont; 2014. március 27‑iUPC Telekabel Wien ítélet, C‑314/12, EU:C:2014:192, 61. pont).

57

Másfelől a jelen ítélet 45. pontja emlékeztetett arra, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontja arra irányul, hogy a védelem alatt álló teljesítmények felhasználói véleménynyilvánításhoz fűződő jogának és a sajtószabadságnak a Charta 11. cikkében biztosított gyakorlását részesítse előnyben. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy amennyiben a Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek az 1950. november 4‑én Rómában aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben (kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv.; a továbbiakban: EJEE) biztosított jogoknak felelnek meg, a Charta 52. cikke (3) bekezdésének célja a Chartában foglalt, illetve az azokkal megegyező, az EJEE‑ben biztosított jogok közötti szükséges összhang biztosítása, anélkül hogy mindez hátrányosan befolyásolná az uniós jognak és az Európai Unió Bíróságának az autonómiáját (lásd analógia útján: 2016. február 15‑iN. ítélet, C‑601/15 PPU, EU:C:2016:84, 47. pont; 2018. szeptember 26‑iStaatssecretaris van Veiligheid en justitie [A fellebbezés felfüggesztő hatálya] ítélet, C‑180/17, EU:C:2018:775, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Charta 11. cikke az EJEE 10. cikkének (1) bekezdésében biztosítottaknak megfelelő jogokat tartalmaz (lásd ebben az értelemben: 2019. február 14‑iBuivids ítélet, C‑345/17, EU:C:2019:122, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

Márpedig, amint az az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából kitűnik, a szerzői jog és a véleménynyilvánítási szabadság közötti egyensúly megteremtése érdekében e bíróság hangsúlyozta különösen azon körülmény figyelembevételének szükségességét, hogy az adott típusú „diskurzus” vagy információ különös jelentőséggel bír, például politikai vita vagy a közérdeket érintő vita keretében (lásd ebben az értelemben: EJEB, 2013. január 10., Ashby Donald és társai kontra Franciaország, CE:ECHR:2013:0110JUD003676908, 39. §).

59

A fenti megfontolások fényében a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a nemzeti bíróságnak az egyrészt a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontjában és 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt kizárólagos szerzői jogok, másrészt az ezen irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulata és d) pontja szerinti eltérést engedő rendelkezések hatálya alá tartozó, védelem alatt álló teljesítmények felhasználóinak jogai között az adott ügy körülményeinek összességére tekintettel általa biztosítandó egyensúly megteremtése keretében e rendelkezések olyan értelmezésére kell támaszkodnia, amely – miközben tiszteletben tartja azok szövegét és megőrzi azok hatékony érvényesülését – teljes mértékben összhangban van a Chartában biztosított alapvető jogokkal.

60

Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulatát akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabály, amely arra az esetre korlátozza az e rendelkezésben előírt kivétel vagy korlátozás alkalmazását, amikor a védett mű napi eseményekről szóló tudósítás céljából történő felhasználására vonatkozó előzetes engedély kérésére észszerűen nincs lehetőség.

61

Amint arra a jelen ítélet 26. pontja emlékeztet, a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulata azt írja elő, hogy a tagállamok az ezen irányelv 2. és 3. cikkében foglalt jogok alóli kivételekről vagy azok korlátozásairól rendelkezhetnek a műveknek és más védelem alatt álló teljesítményeknek a napi eseményekről szóló tudósításhoz kapcsolódóan, a tájékoztatási cél által indokolt terjedelemben – és amennyiben lehetséges, a forrás feltüntetésével, beleértve a szerző nevét is – történő felhasználása esetén.

62

Amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, mind az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből, mind az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést, mint amilyen a 2001/29 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése, az Európai Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni (2010. október 21‑iPadawan ítélet, C‑467/08, EU:C:2010:620, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulata nem tartalmaz előírást arra vonatkozóan, hogy a jogosult hozzájárulását a védelem alatt álló mű többszörözése vagy nyilvánossághoz közvetítése előtt kellene megszerezni.

64

Ugyanis, feltéve hogy a forrást feltüntetik, és e művet az elérni kívánt tájékoztatási célnak megfelelő mértékben használják fel, az itt előírt kivétel vagy korlátozás csak azt követeli meg, hogy e művet „a napi eseményekről való tudósítás érdekében” használják fel.

65

Mivel a 2001/29 irányelv egyáltalán nem határozza meg e fogalmakat, azokat a köznyelvben elfogadott szokásos jelentésüket alapul véve kell értelmezni, figyelembe véve azon szövegkörnyezetet, amelyben e kifejezéseket használják, és azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek e kifejezések a részét képezik (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 3‑iDeckmyn és Vrijheidsfonds ítélet, C‑201/13, EU:C:2014:2132, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66

Ami a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontja második fordulatának megfogalmazását illeti, mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az e rendelkezésben említett „tudósításra” irányuló cselekményt úgy kell érteni, hogy az valamely aktuális eseményről nyújt információkat. Noha önmagában egy ilyen esemény bejelentése nem tekinthető az ezen eseményről szóló tudósításnak, a „tudósítás” kifejezés általános jelentésében ugyanakkor nem követeli meg, hogy a felhasználó részletekbe menően elemezze az ilyen eseményt.

67

A tudósításnak továbbá „napi eseményre” kell vonatkoznia. E tekintetben, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, meg kell állapítani, hogy a napi esemény olyan esemény, amely a tudósítás időpontjában információs érdeket képvisel a közönség számára.

68

Végezetül, a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulata előírja, hogy a forrást, beleértve a védett mű szerzőjének nevét, fel kell tüntetni – kivéve, ha ez nem lehetséges –, és az adott felhasználásra csak „a tájékoztatási cél által indokolt terjedelemben”, és ezáltal az arányosság elvének tiszteletben tartásával kerülhet sor. Ebből az következik, hogy a védett mű felhasználása nem haladhatja meg a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket.

69

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a kézirat és a szóban forgó gyűjteményben megjelent cikk eredeti változatának teljes egészében, és V. Beck e dokumentumok tartalmától való elhatárolódására vonatkozó nyilatkozata nélkül való közzététele szükséges volt‑e a kitűzött információs cél eléréséhez.

70

Másodszor, ami azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) pontja illeszkedik, hangsúlyozni kell, hogy e rendelkezés a közönség aktuális eseményekről való tájékoztatáshoz fűződő érdekének kielégítését célzó, médiaorgánumok általi információterjesztés keretébe illeszkedik, ami kitűnik különösen egyrészt az e rendelkezésben használt kifejezésekből, amely rendelkezés első fordulata kifejezetten az aktuális témájú cikkeknek a sajtó általi többszörözésére és közzétételére utal, másrészt az uniós jogalkotó által a szóban forgó védett mű vagy teljesítmény felhasználására vonatkozóan meghatározott korlátozásokból, amely felhasználásra kizárólag „a tájékoztatási cél által indokolt terjedelemben” kerülhet sor.

71

Márpedig az aktuális események bekövetkezése általános szabályként és különösen az információs társadalom keretében szükségessé teszi, hogy az ezekkel kapcsolatos információk gyorsan közölhetők legyenek, ami nehezen egyeztethető össze a szerző előzetes jóváhagyásának beszerzésére vonatkozó kötelezettséggel, amely rendkívül megnehezítené vagy akár meg is akadályozná, hogy a releváns információk időben eljussanak a nyilvánossághoz.

72

Harmadszor, a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulatában előírt kivétel vagy korlátozás hatékony érvényesülésének megőrzésével kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy e kivétel vagy korlátozás célja az, hogy hozzájáruljon a Charta 11. cikkében biztosított tájékozódási szabadság és sajtószabadság gyakorlásához, amennyiben a Bíróság már emlékeztetett arra, hogy a demokratikus társadalomban és jogállamban a sajtónak az a feladata, hogy a feltétlenül szükséges korlátozást leszámítva korlátozás nélkül tájékoztassa a nyilvánosságot (lásd ebben az értelemben: 2011. december 1‑jei Painer ítélet, C‑145/10, EU:C:2011:798, 113. pont).

73

Ugyanakkor annak megkövetelése valamely védett mű felhasználójától, hogy a jogosult engedélyét kérje, amennyiben az észszerűen lehetséges, figyelmen kívül hagyná azt, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulatában foglalt kivételnek vagy korlátozásnak, amennyiben az alkalmazás feltételei teljesülnek, a jogosult engedélye nélkül is lehetővé kell tennie a védett mű felhasználását.

74

A fenti megfontolások fényében a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése c) pontjának második fordulatát akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabály, amely arra az esetre korlátozza az e rendelkezésben előírt kivétel vagy korlátozás alkalmazását, amikor a védett mű napi eseményekről szóló tudósítás céljából történő felhasználására vonatkozó előzetes engedély kérésére észszerűen nincs lehetőség.

75

Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy az „idézés” e rendelkezésben említett fogalma magában foglalja egy önállóan letölthető fájlra hiperlink útján történő hivatkozás esetét.

76

A 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében a tagállamok az ezen irányelv 2. és 3. cikkében szabályozott kizárólagos, többszörözési és nyilvánossághoz közvetési jogok vonatkozásában kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg korábban jogszerűen nyilvánosságra hozott műből vagy más, védelem alatt álló teljesítményből például kritikai vagy ismertetési céllal, amennyiben lehetséges, a forrás feltüntetésével – beleértve a szerző nevét is – történő idézés esetén, továbbá ha annak felhasználása megfelel a tisztességes gyakorlatnak, a cél által indokolt terjedelemben.

77

Mivel a 2001/29 irányelv nem tartalmazza az „idézés” kifejezés meghatározását, e kifejezés jelentését és tartalmát – a Bíróság jelen ítélet 65. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlata értelmében – a köznyelvben elfogadott szokásos jelentését alapul véve kell értelmezni, figyelembe véve azon szövegkörnyezetet, amelyben e kifejezést használják, és azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek e kifejezés a részét képezi.

78

Ami a „idézés” szó köznyelvben elfogadott szokásos jelentését illeti, meg kell jegyezni, hogy az idézés fő jellemzője, hogy egy, a szerzőtől eltérő felhasználó használ fel egy művet, vagy használja fel általánosabb jelleggel egy mű kivonatát abból a célból, hogy illusztráljon egy állítást, alátámasszon egy véleményt vagy intellektuális szembeállítást tegyen lehetségessé e mű és az említett felhasználó állítása között. E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy nincsen jelentősége annak a kérdésnek, hogy az idézés olyan műben történik‑e, amely szerzői jogi védelem alatt áll, vagy ellenkezőleg, ilyen jog által nem védett teljesítményben (2011. december 1‑jei Painer ítélet, C‑145/10, EU:C:2011:798, 136. pont).

79

Amint arra a főtanácsnok lényegében rámutatott indítványának 43. pontjában, valamely védett mű felhasználójának, aki az idézésre vonatkozó kivételére kíván hivatkozni, ennélfogva szükségszerűen közvetlen és szoros kapcsolatot kell létrehoznia az idézett mű és a saját gondolatai között, ilyen intellektuális szembeállítást téve ezzel lehetővé a másik szerző művével, mivel a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontja e tekintetben pontosítja, hogy az idézésnek lehetővé kell tennie különösen a kritikai vagy ismertetési célt. Ebből az következik továbbá, hogy az idézett mű felhasználásának az említett felhasználó állításaihoz képest kiegészítő jellegűnek kell lennie, mivel valamely védett mű idézése a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében végeredményben nem lehet olyan terjedelmű, hogy az sértse a védett mű vagy más teljesítmény rendes felhasználását vagy indokolatlanul sértse a jogosult jogos érdekeit.

80

Következésképpen sem a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése d) pontjának szövege, sem pedig az „idézet” – a jelen ítélet 78. és 79. pontjában jellemzett – fogalma nem követeli meg, hogy az idézett művet az azt idéző szöveg elválaszthatatlan módon, például tipográfiai beszúrással vagy lábjegyzetben való megjelenítéssel foglalja magában, tehát ilyen idézés lehetséges az ezen műre utaló hiperlink beillesztésével is.

81

Ez a lehetőség összhangban áll azzal a szabályozási környezettel, amelybe e rendelkezés illeszkedik, mivel a 2001/29 irányelv a szerzői jogoknak kifejezetten a belső piacon belüli védelmét szabályozza, kiemelt fontosságot tulajdonítva – amint arra 1. cikkének (1) bekezdése emlékeztet – az információs társadalomnak. Márpedig, amint azt a Bíróság több alkalommal kiemelte, a hiperlinkek hozzájárulnak az internet megfelelő működéséhez, ami különösen fontos a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága szempontjából, amelyet a Charta 11. cikke garantál, valamint az e hálózaton belüli vélemény‑ és információcsere szempontjából, amely hálózatra megszámlálhatatlan mennyiségű információ elérhetősége jellemző (2016. szeptember 8‑iGS Media ítélet, C‑160/15, EU:C:2016:644, 45. pont; 2018. augusztus 7‑iRenckhoff ítélet, C‑161/17, EU:C:2018:634, 40. pont).

82

Ezenkívül ezt az értelmezést nem kérdőjelezi meg a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontjában foglalt, idézésre vonatkozó kivétel célja, amely – amint azt a Bíróság már megállapította – a védelemben részesülő mű, illetve más teljesítmény felhasználóinak a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joga és a szerzőket megillető többszörözési jog közötti megfelelő egyensúly megteremtésére, továbbá annak elkerülésére irányul, hogy a szerzők számára biztosított kizárólagos többszörözési jog akadályát képezze annak, hogy a korábban már nyilvánosságra hozott mű részleteit idézés útján nyilvánosságra hozhassák, és megjegyzést vagy kritikát fűzhessenek hozzá (2011. december 1‑jei Painer ítélet, C‑145/10, EU:C:2011:798, 120. és 134. pont).

83

E megfontolások ellenére, és mivel a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy V. Beck kéziratát és cikkét a nyilvánosság számára hiperlinkek által, önállóan letölthető fájlként tették hozzáférhetővé az interneten, hangsúlyozni kell, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontja alkalmazásához előírja, hogy – amint arra a jelen ítélet 76. pontja is rámutat – a szóban forgó felhasználás „a tisztességes gyakorlatnak [megfelelően], a cél által indokolt terjedelemben” történjen, tehát e kézirat és cikk idézés céljából történő felhasználása nem lépheti túl a szóban forgó idézés céljának eléréséhez szükséges mértéket.

84

A fenti megfontolások fényében az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontját akként kell értelmezni, hogy az „idézés” e rendelkezésben említett fogalma magában foglalja egy önállóan letölthető fájlra hiperlink útján történő hivatkozás esetét.

85

A kérdést előterjesztő bíróság hatodik kérdésével lényegében arra keres választ, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy a művet már jogszerűen nyilvánosságra hozták, amennyiben azt konkrét formájában korábban, a szerző hozzájárulásával már közzétették.

86

Amint az a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontjából következik, az idézésre vonatkozó kivétel kizárólag azzal a feltétellel alkalmazható, hogy a szóban forgó idézés tárgya egy jogszerűen nyilvánosságra hozott mű.

87

E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése d) pontjának francia változatában szereplő „mise à la disposition du public d’une œuvre” („egy mű nyilvánosságra hozatala”) kifejezést úgy kell érteni, mint a műnek a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét, és ezt az értelmezést megerősíti nem csak a „made available to the public”, hanem a „der Öffentlichkeit zugänglich gemacht” kifejezés is, amelyeket az említett cikk angol és német nyelvi változata egyaránt használ (lásd ebben az értelemben: 2011. december 1‑jei Painer ítélet, C‑145/10, EU:C:2011:798, 128. pont).

88

Azon kérdés vonatkozásában, hogy valamely művet már „jogszerűen” nyilvánosságra hoztak‑e, a Bíróság hangsúlyozta, hogy – a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontjában előírt egyéb feltételek teljesülése esetén – csak az olyan műből vett idézés jogszerű, amelyet korábban a nyilvánosság számára már jogszerűen hozzáférhetővé tettek (lásd ebben az értelemben: 2011. december 1‑jei Painer ítélet, C‑145/10, EU:C:2011:798, 127. pont).

89

Meg kell állapítani tehát, hogy egy művet vagy annak egy részét már jogszerűen nyilvánosságra hozták, ha azt a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tették a jogosult engedélyével vagy nem önként adott felhasználási engedély, illetve jogszabályi felhatalmazás alapján.

90

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül, hogy V. Beck művét lehet‑e úgy tekinteni, hogy azt a kézirat 1988. évi megjelenésekor már jogszerűen nyilvánosságra hozták egy gyűjtemény cikkeként, tekintettel arra a körülményre, hogy a kéziratot közzétételét megelőzően e gyűjtemény kiadója kisebb mértékben módosította. A kérdést előterjesztő bíróság választ keres arra, hogy e dokumentumok ilyen, jogszerű nyilvánosságra hozatala megvalósult‑e ezen dokumentumok V. Beck által, saját honlapján, elhatárolódására vonatkozó nyilatkozatának kíséretében történő közzététele által.

91

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróság feladata – az előtte folyamatban lévő konkrét ügy fényében és figyelembe véve az ügy valamennyi körülményét – eldönteni, hogy valamely művet jogszerűen nyilvánosságra hoztak‑e (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 3‑iDeckmyn és Vrijheidsfonds ítélet, C‑201/13, EU:C:2014:2132, 28. pont).

92

A kérdést előterjesztő bíróság feladata különösen, hogy az alapügyben megvizsgálja, hogy V. Beck kéziratának egy gyűjtemény cikkéként történő első közzététele alkalmával a kiadónak volt‑e joga szerződés alapján vagy más címen a szóban forgó szerkesztői módosítások elvégzésére. Amennyiben nem volt, azt kell megállapítani, hogy a jogosult hozzájárulása hiányában a művet, amint azt az említett gyűjteményben közzétették, nem jogszerűen hozták nyilvánosságra.

93

Mindemellett V. Beck kéziratát és cikkét később maga a szerzői jog jogosultja tette közzé saját honlapján. A kérdést előterjesztő bíróság előadja ugyanakkor, hogy e dokumentumoknak a V. Beck honlapján való közzétételét az említett dokumentumok minden egyes oldalán keresztben húzódó, arra vonatkozó felirat kísérte, hogy V. Beck elhatárolódik az említett dokumentumok tartalmától. Így e közzététel alkalmával ugyanezen dokumentumokat csak annyiban hozták jogszerűen nyilvánosságra, amennyiben azokat ilyen, elhatárolódásra vonatkozó nyilatkozat kísérte.

94

Mindenesetre, a jelen ítélet 83. pontjában már felidézett megfontolásokra tekintettel, a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése d) pontjának alkalmazásában a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a kézirat és gyűjteményben közzétett cikk eredeti változatának V. Beck arra vonatkozó nyilatkozata nélkül való közzététele, hogy eltávolodik e dokumentumok tartalmától, megfelelt‑e a tisztességes gyakorlatnak, és azt a szóban forgó idézés által elérni kívánt cél indokolta‑e.

95

A fenti megfontolások fényében a hatodik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontját akként kell értelmezni, hogy a művet már jogszerűen nyilvánosságra hozták, amennyiben azt konkrét formájában korábban, a jogosult engedélyével vagy nem önként adott felhasználási engedély, illetve jogszabályi felhatalmazás alapján már közzétették.

96

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: