1. 

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése állami támogatásokra vonatozó rendelkezéseinek értelmezése képezi. A nézetkülönbség egyrészről az Istituto nazionale della previdenza sociale (országos társadalombiztosítási intézet, Olaszország; a továbbiakban: INPS), másrészről pedig az Azienda Napoletana Mobilità SpA (a továbbiakban: ANM) közötti jogvitában merült fel, és arra vonatkozik, hogy az ANM köteles volt‑e az 1997 és 2001 között képzési és munkaszerződésekkel alkalmazott munkavállalók után az INPS részére társadalombiztosítási járulékokat fizetni.

2. 

Az ANM Nápoly önkormányzatának kizárólagos tulajdonában álló társaság, amely helyi tömegközlekedési szolgáltatásokat nyújt az önkormányzat területén. ( 2 )

3. 

Az Európai Bizottság az Olaszország által a foglalkoztatási célú intézkedések tekintetében végrehajtott támogatási programokról szóló, 1999. május 11‑i 2000/128/EK határozattal ( 3 ) a belső piaccal részben összeegyeztethetetlennek minősítette a képzési és munkaszerződések megkötésére, valamint a képzési és munkaszerződések határozatlan időre szóló szerződésekké történő átalakítására a munkáltatók által megfizetendő társadalombiztosítási járulékok csökkentése formájában Olaszország által nyújtott támogatást. ( 4 ) Az INPS az így meg nem fizetett társadalombiztosítási járulékok beszedése érdekében e határozat alapján felszólította az ANM‑t, hogy az 1997 és 2001 közötti időszakra vonatkozóan fizesse meg a társadalombiztosítási járulékokat. Az alapeljárásban az ANM – többek között – annak megállapítását kérte, hogy nem köteles megfizetni ezen összegeket.

4. 

A Bíróságnak a jelen ügyben azt a kérdést kell megválaszolnia, hogy alkalmazható‑e a 2000/128 határozat az ANM‑hez hasonló társaságra. Végső soron e társaság a helyi tömegközlekedési szolgáltatásokat „a szolgáltatásnyújtás kizárólagossága alapján lényegében nem versenyző környezetben” ( 5 ) nyújtja. A fő kérdés az, hogy ez az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerint érinti‑e a tagállamok közötti kereskedelmet, valamint hogy torzítja‑e a versenyt vagy azzal fenyeget.

5.

A 2000/128 határozat 1–3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„1. cikk

(1)   Az Olaszország által a munkavállalók képzési vagy munkaszerződéssel történő foglalkoztatására 1995. november óta jogellenesen nyújtott, a 863/84, 407/90, 161/91 és 451/94 törvény szerinti támogatások összeegyeztethetők a közös piaccal és az EGT‑Megállapodással annyiban, amennyiben a következőkre vonatkoznak:

(2)   A képzési és munkaszerződések útján nyújtott, az (1) bekezdésben szereplő feltételeknek nem megfelelő támogatások összeegyeztethetetlenek a közös piaccal.

2. cikk

(1)   Az Olaszország által a 196/97 törvény 15. cikke alapján a képzési és munkaszerződések határozatlan idejű szerződéssé való átalakítására nyújtott támogatások összeegyeztethetők a közös piaccal és az EGT‑Megállapodással, feltéve hogy e támogatások megfelelnek az új munkahelyek létrehozását előíró, a foglalkoztatási támogatásokra vonatkozó iránymutatásban meghatározott feltételnek.

Valamely vállalkozás személyi állományának létszámát az átalakítás tárgyát képező munkahelyek, valamint a határozott időre szóló szerződésekkel létrehozott vagy a tartósság bizonyos fokát nem garantáló munkahelyek levonásával kell megállapítani.

(2)   A képzési és munkaszerződések határozatlan idejű szerződésekké való átalakítására nyújtott, az (1) bekezdésben szereplő feltételnek nem megfelelő támogatások összeegyeztethetetlenek a közös piaccal.

3. cikk

Olaszország meghozza az ahhoz szükséges valamennyi intézkedést, hogy a kedvezményezettek visszatérítsék az 1. és 2. cikkben szereplő feltételeknek nem megfelelő, jogellenesen nyújtott támogatásokat.

A visszatéríttetést a nemzeti jogban szabályozott eljárásoknak megfelelően kell lefolytatni. A visszatérítendő összegek után kamatot kell fizetni attól az időponttól kezdve, amikor ezen összegeket a kedvezményezettek rendelkezésére bocsátották, a tényleges visszatérítésig. A kamatot a regionális célú támogatások keretében nyújtott szubvenció‑egyenérték számításához alkalmazott referencia‑kamatláb alapján kell számítani.”

6.

Az ANM 1995. november és 2001. május között ( 6 ) szakképzés céljából személyzetet alkalmazott, amelynek tagjait ezt követően felvette a társasághoz. A toborzást a 407/1990, 169/1991 és 451/1994 olasz törvény által módosított 863/1984 olasz törvény értelmében, képzési és munkaszerződések formájában végezte. Az ANM ezt követően a 451/1994 törvénnyel összhangban egyes képzési és munkaszerződéseket határozatlan időre szóló szerződésekké (határozatlan időre szóló munkaszerződésekké) alakított át.

7.

A szóban forgó nemzeti rendelkezések a kétéves képzési időszakra a társadalombiztosítási terhek alól való teljes mentességet biztosítottak az olyan társaságok részére, amelyek működésének területén a munkanélküliségi ráta meghaladja a nemzeti átlagot. A mentesség egy évvel meghosszabbodott arra az esetre, ha a képzési és munkaszerződéseket határozatlan idejű szerződésekké alakítják át. Az ANM a szóban forgó képzési és munkaszerződések, valamint azok későbbi átalakítása tekintetében részesült az említett mentességekből.

8.

A Bizottság a 2000/128 határozattal megállapította, hogy e nemzeti szabályozás részben összeegyeztethetetlen az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében rögzített tilalommal.

9.

Az INPS mint a 2000/128 határozat végrehajtásával megbízott szerv az ANM részére két fizetési felszólítást küldött: az egyik felszólítás az 1997 és 2001 közötti időszakban kötött képzési és munkaszerződések tekintetében 7429436,76 euró megfizetésére, míg a másik felszólítás a szóban forgó, az 1999 és 2001 közötti időszakhoz kapcsolódó szerződések későbbi átalakítása tekintetében 2266014,05 euró megfizetésére vonatkozott.

10.

Az ANM az INPS szóban forgó összegek visszatéríttetésére vonatkozó határozata ellen keresetet terjesztett a Tribunale di Napoli (nápolyi bíróság, Olaszország) elé. E bíróság helyt adott az ANM keresetének azon az alapon, hogy a 2000/128 határozat nem rendelkezik közvetlen hatállyal, mivel nem kellően pontos és feltétel nélküli.

11.

AZ INPS fellebbezést terjesztett a Corte d’Appello di Napoli (nápolyi fellebbviteli bíróság, Olaszország) elé, amely helybenhagyta a Tribunale di Napoli (nápolyi bíróság) ítéletét, azonban határozatát más indokokra alapozta. A Corte d’Appello di Napoli (nápolyi fellebbviteli bíróság) úgy ítélte meg, hogy a 2000/128 határozat az olasz jogrend részét képezi, azonban e határozat a jelen ügyben nem alkalmazandó, mivel a társadalombiztosítási járulékok ANM részére biztosított csökkentése nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet és nem torzítja a versenyt, tekintettel arra, hogy a szóban forgó társaság a helyi tömegközlekedési szolgáltatásokat nem versenyző környezetben nyújtja.

12.

Az INPS a Corte d’Appello di Napoli (nápolyi fellebbviteli bíróság, Olaszország) ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Corte suprema di Cassazione, Sezione Lavoro (semmítőszék, munkaügyi tanács, Olaszország) elé, amely a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Alkalmazható‑e a [2000/128] határozat a helyi tömegközlekedési tevékenységet – a szolgáltatásnyújtás kizárólagossága alapján lényegében nem versenyző környezetben – végző azon munkáltatókra is, amelyek az 1990. évi 407. sz. törvény hatálybalépését követően, a jelen ügyben 1997 májusa és 2001 májusa közötti időszak vonatkozásában kötött képzési és munkaszerződések alapján járulékkedvezményekben részesültek?”

13.

Írásbeli észrevételeket az INPS, az ANM, az olasz kormány és a Bizottság terjesztett elő.

14.

A Bíróság az eljárás írásbeli szakaszának végén úgy ítélte meg, hogy az eljárási szabályzatának 101. cikkével összhangban felvilágosítást kell kérnie a kérdést előterjesztő bíróságtól három kérdésben. E felhívást 2018. december 13‑án küldte meg a kérdést előterjesztő bíróság részére. A kérdést előterjesztő bíróság a válaszadási határidő többszöri meghosszabbítását követően a felvilágosításkérésre adott válaszát a Bíróság Hivatalánál 2019. március 13‑án terjesztette elő.

15.

A kérdést előterjesztő bíróságnak először is az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésében hivatkozott, „a szolgáltatásnyújtás kizárólagossága alapján lényegében nem versenyző környezetben” kifejezést kellett tisztáznia. Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróságnak tisztáznia kellett, hogy e kifejezés a szóban forgó helyi közlekedési szolgáltatások ANM részére történő közvetlen odaítélésére utal‑e, és hogy Nápoly önkormányzata ezeket a szolgáltatásokat jogszerűen odaítélhette‑e volna más szolgáltatóknak is. Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kellett jelölnie, hogy a tényállás megvalósulásának idején az olasz helyi tömegközlekedési piac egészben vagy részben ki volt‑e téve a versenynek, és ha igen, milyen mértékben. Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kellett jelölnie az összes, az ANM által a tényállás megvalósulásának idején végzett tevékenységet.

16.

Ezenfelül a Bíróság az eljárási szabályzatának 61. cikkével összhangban felhívta a feleket arra, hogy a tárgyaláson foglaljanak állást a kérdést előterjesztő bíróság felvilágosításkérésre adott válaszát illetően, és hogy a szóbeli előadásaikat a szóban forgó három kérdésre és a válasznak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre esetlegesen gyakorolt hatására összpontosítsák.

17.

Az INPS, az ANM, az olasz kormány és a Bizottság a 2019. április 3‑i tárgyaláson észrevételeket adott elő.

18.

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ahhoz, hogy valamely nemzeti intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősüljön, valamennyi alábbi feltétel teljesülése szükséges. Először is a beavatkozásnak az állam által vagy állami forrásból kell történnie. Másodszor e beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor a kedvezményezett számára szelektív előnyt kell biztosítania. Negyedszer torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie. ( 7 )

19.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében rögzített második és negyedik feltétel képezi. ( 8 )

20.

Elöljáróban megjegyzem, hogy a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagban semmi nem utal arra – amit a kérdést előterjesztő bíróság feladata ellenőrizni –, hogy a társadalombiztosítási járulékok alól az ANM részére biztosított mentességek közszolgáltatás vagy általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásának ellentételezéséül szolgáltak volna. ( 9 ) Nem tartozik az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá ( 10 ) a kedvezményezett vállalkozás által közszolgáltatási kötelezettségként teljesített szolgáltatás ellenértékéül oly módon adott térítésnek tekinthető állami beavatkozás, hogy e vállalkozás nem részesül tényleges anyagi előnyben, és így nem kerül e beavatkozás folytán a versenytárs vállalkozásoknál kedvezőbb versenyhelyzetbe. Ahhoz, hogy az adott esetben egy ilyen ellentételezés ne minősüljön állami támogatásnak, teljesülniük kell a 2003. július 24‑iAltmark Trans and Regierungspräsidium Magdeburg ítélet (C‑280/00, EU:C:2003:415) 88–93. pontjában előírt feltételeknek. ( 11 )

21.

A 2000/128 határozat tárgyát képező támogatás olyan rendszer vagy program volt, amely egy meghatározott jogalany helyett több ágazatra és tartományra vonatkozott. Olaszországnak e határozat 3. cikkével összhangban meg kellett hoznia az ahhoz szükséges valamennyi intézkedést, hogy a kedvezményezettek visszatérítsék a jogellenes támogatásokat.

22.

A támogatási programok esetében a Bizottság szorítkozhat a szóban forgó program jellemzőinek tanulmányozására, amikor a határozat indokolásában azt mérlegeli, hogy e program az általa előírt alkalmazási módok jellemzői folytán érzékelhető előnyt biztosít‑e a kedvezményezettjeinek a versenytársaikhoz képest, továbbá olyan jellegű‑e, hogy elsősorban azokat a vállalkozásokat részesíti előnyben, amelyek részt vesznek a tagállamok közötti kereskedelemben. Így a Bizottság az ilyen programra vonatkozó határozatban nem köteles elemzést lefolytatni az e program alapján nyújtott valamennyi egyedi támogatásról. Csak a támogatások visszatéríttetésének szakaszában lesz szükséges minden egyes érintett vállalkozás egyedi helyzetének vizsgálata. ( 12 ) E tekintetben a tagállam feladata, hogy az ilyen visszatéríttetési művelettel érintett minden egyes vállalkozás egyedi helyzetét megvizsgálja. ( 13 )

23.

A Bizottság a 2000/128 határozat (64)–(66) és (98) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szóban forgó támogatások torzítják a versenyt és érintik a tagállamok közötti kereskedelmet, vagy valószínű, hogy torzítják a versenyt és érintik a tagállamok közötti kereskedelmet, „amennyiben a kedvezményezett vállalkozások a kibocsátásuk egy részét más tagállamokba exportálják; ehhez hasonlóan, még ha a vállalkozások nem is exportálnak, a nemzeti termelés előnyben részesül, mert a támogatás csökkenti annak lehetőségét, hogy a más tagállamokban székhellyel rendelkező vállalkozások a termékeiket az olasz piacra exportálják”. ( 14 )

24.

Mielőtt lefolytatnák valamely előny visszatéríttetését, a nemzeti hatóságoknak minden egyes esetben szükségképpen meg kell vizsgálniuk, hogy a biztosított előny a kedvezményezettje vonatkozásában torzíthatja‑e a versenyt és érintheti‑e a tagállamok közötti kereskedelmet. E további vizsgálat elkerülhetetlen a kapott egyedi előnyök állami támogatásnak minősítése szempontjából. ( 15 )

25.

A jelen ügyben tehát akkor merült el az a kérdés, hogy a támogatás érinti‑e a tagállamok közötti kereskedelmet és torzítja‑e a versenyt, amikor az INPS megpróbálta az ANM‑hez hasonló konkrét kedvezményezettel visszatéríttetni a nyújtott támogatást, és az ilyen hatást megállapító határozatot meg lehetett támadni a nemzeti bíróságok előtt. ( 16 )

26.

Álláspontom szerint – legalábbis első látásra úgy tűnhet – a Bíróság elé terjesztett kérdésre adandó válasz megtalálható a Bíróság következetes ítélkezési gyakorlatában. Ezeket az elveket a Bíróság legújabban a helyi tömegközlekedés terén a 2015. január 14‑iEventech ítéletben (C‑518/13, EU:C:2015:9) erősítette meg és alkalmazta. Az említett ügy arra vonatkozott, hogy a Transport for London a londoni taxik számára engedélyezte a közutakon kialakított buszsávok használatát azokban az időszakokban, amikor e sávokra vonatkozóan forgalomkorlátozások vannak érvényben, azonban megtiltotta a bérelhető magángépjárművek (BMG‑k) számára az itt való közlekedést, kivéve az előzetesen ilyen gépjárművet rendelő utasok felvételét vagy kiszállását.

27.

A Bíróság az említett ítélet 65–69. pontjában megállapította, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy valamely nemzeti intézkedést állami támogatásnak lehessen minősíteni, nem azt kell megállapítani, hogy a támogatásnak tényleges hatása van a tagállamok közötti kereskedelemre, és hogy a verseny ténylegesen torzult, hanem csak azt kell megvizsgálni, hogy e támogatás képes‑e hatást gyakorolni a kereskedelemre, és torzítani a versenyt. ( 17 ) Különösen, ha a tagállam által nyújtott támogatás valamely vállalkozás helyzetét megerősíti az Unión belüli kereskedelemben versenytársaival szemben, a támogatást olyannak kell tekinteni, mint amely érinti az utóbbiakat. E tekintetben nem szükséges, hogy a kedvezményezett vállalkozások saját maguk részt vegyenek az Unión belüli kereskedelemben. Ha ugyanis valamely tagállam támogatást nyújt a vállalkozásoknak, a belső termelés szintje emiatt fennmaradhat vagy növekedhet, ami azzal a következménnyel jár, hogy a többi tagállamban letelepedett vállalkozásoknak az e tagállam piacára való belépési esélyei csökkennek. Emellett a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint nincs olyan előzetes határérték vagy hányad, amely alatt úgy lehet tekinteni, hogy a tagállamok közötti kereskedelem nem érintett. Ugyanis az, hogy valamely támogatás viszonylag jelentéktelen, vagy a kedvezményezett vállalkozás viszonylag kicsi, nem zárja ki eleve a tagállamok közötti kereskedelem érintettségét. Így azon feltétel, mely szerint a támogatásnak a tagállamok közötti kereskedelmet érintenie kell, nem függ a közlekedési szolgáltatások helyi vagy regionális természetétől vagy az érintett tevékenységi kör fontosságától. ( 18 )

28.

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy nem zárható ki, hogy a buszsávhasználatra vonatkozó szabályzatnak az a hatása, hogy kevésbé vonzóvá teszi a szolgáltatások BMG‑k általi nyújtását Londonban, ami azzal a következménnyel jár, hogy a többi tagállamban letelepedett vállalkozásoknak az e tagállam piacára való belépési esélyei csökkennek. ( 19 )

29.

A verseny torzítására vonatkozó feltételt illetően azok a támogatások, amelyek a vállalkozás által mindennapos üzletvezetése vagy rendes tevékenysége keretében általában viselendő költségek csökkentésére irányulnak, főszabály szerint torzítják a versenyfeltételeket. ( 20 )

30.

A fenti ítélkezési gyakorlatból egyértelmű, hogy alacsony az a határérték, amely felett meg lehet állapítani, hogy valamely állami intézkedés érintheti a kereskedelmet és torzíthatja a versenyt. ( 21 ) Ez azt feltételezi, hogy a szóban forgó állami támogatás nem csekély összegű, mivel ez utóbbi esetben úgy kell tekinteni, hogy a támogatás nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet és nem torzítja a versenyt, illetve azzal nem fenyeget. ( 22 ) Tekintettel arra, hogy az alapügyben az ANM javára hozott állami intézkedés értéke hozzávetőlegesen 10 millió eurónak felelt meg, és a támogatást ötéves időszakra ítéltek oda, ezen intézkedés nem tekinthető csekély összegűnek, függetlenül attól, hogy időbeli hatályuknál fogva az Unió csekély összegű állami támogatásra vonatkozó szabályai alkalmazandók voltak‑e. ( 23 )

31.

Ennélfogva úgy vélem, hogy főszabály szerint nem fogadható el az ANM azon érvelése, amely szerint a szóban forgó szolgáltatások helyi jellege miatt az ANM nem tartozik a 2000/128 határozat hatálya alá, mivel az ANM‑t kifejezetten a tömegközlekedési szolgáltatások Nápoly önkormányzatának területén történő üzemeltetése céljából hozták létre.

32.

Ahhoz azonban, hogy az alapügyben alkalmazandó legyen az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében szereplő második és negyedik feltétel, az alapeljárásban szükséges, hogy az INPS bizonyítsa, hogy az ANM más vállalkozásokkal verseng olyan piacokon, amelyeken jogilag ( 24 ) nem kizárt a verseny.

33.

Álláspontom szerint, ha a közlekedési szolgáltatások Nápoly önkormányzata területén történő nyújtásának piaca a tényállás megvalósulásának idején bizonyos mértékben ki lehetett téve a versenynek, ( 25 ) tehát azon nem állt fenn jogi monopólium, vagy ha az ANM más olyan piacokon is tevékenységet végzett, amelyek bizonyos mértékben ki voltak téve a versenynek, valószínű, hogy a szóban forgó állami intézkedés torzíthatta a versenyt és érinthette a tagállamok közötti kereskedelmet annak ellenére, hogy a közlekedési szolgáltatások helyi jellegűek voltak, mivel Nápoly önkormányzatának területére korlátozódtak.

34.

Úgy hiszem, az egyértelműség kedvéért fontos a jelen ügyben meghatározni a „jogi monopólium” fogalmát. Álláspontom szerint e tekintetben nem lehet jobbat kialakítani az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében említett állami támogatás fogalmáról szóló bizottsági közlemény (C/2016/2946) ( 26 ) 272. lábjegyzetében szereplő meghatározásnál, amely szerint „jogi monopólium akkor áll fenn, ha egy adott szolgáltatást jogi vagy szabályozási intézkedések egy kizárólagos szolgáltató számára tartanak fenn, és egyértelműen tiltják ilyen szolgáltatás más szolgáltató általi nyújtását (még akkor is, ha az csupán bizonyos fogyasztói csoportoktól érkező lehetséges reziduális keresletet elégítene ki). Azonban önmagában az a körülmény, hogy közszolgáltatás nyújtásával egy konkrét vállalkozást bíznak meg, nem jelenti azt, hogy ez a vállalkozás jogi monopóliumot élvez.” Emellett magától értetődő, hogy a jog által biztosított jogi monopóliumnak meg kell felelnie az uniós jognak, különösen pedig a közbeszerzésre vonatkozó szabályoknak.

35.

Ilyen körülmények között, a 2003. július 24‑iAltmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet (C‑280/00, EU:C:2003:415, 78. pont) és a 2015. január 14‑iEventech ítélet (C‑518/13, EU:C:2015:9, 66–70. pont) tükrében, ha a közlekedési szolgáltatások Nápoly önkormányzata területén történő nyújtásának piaca a tényállás megvalósulásának idején jogilag bizonyos mértékben ki volt téve a versenynek, vagyis azon nem áll fenn jogi monopólium, nem észszerűtlen azt feltételezni, hogy a közlekedési szolgáltatások ANM‑hez hasonló jogalany általi nyújtása a szóban forgó állami intézkedés révén maradhatott fenn vagy bővülhetett, következésképpen a más tagállamokban letelepedett vállalkozásoknak kevesebb esélyük volt arra, hogy Nápoly önkormányzatának területén közlekedési szolgáltatásokat nyújtsanak. Ezenfelül, még ha a közlekedési szolgáltatások Nápoly önkormányzata területén történő nyújtásának piacán a tényállás megvalósulásának idején jogilag bizonyos mértékben ki is volt zárva a verseny, ( 27 ) ha az ANM tevékenysége nem korlátozódott egy adott szolgáltatásra vagy földrajzi piacra, a szóban forgó állami intézkedés megkönnyíthette volna annak a versenynek kitett egyéb piacokra való terjeszkedését, ( 28 ) kivéve ha különböző tevékenységekre vonatkozó külön könyvelés révén ténylegesen és átlátható módon kizárták annak lehetőségét, hogy kereszttámogatás valósuljon meg azon a piacon, amelyen az ANM jogi monopóliumot élvezhetett és az(ok)on az egyéb piac(ok), amelyeken tevékenységet végezhetett. ( 29 )

36.

A kérdést előterjesztő bíróságnak tehát azzal a kulcsfontosságú kérdéssel kell foglalkoznia, hogy először is a szóban forgó piac a szóban forgó releváns időszak alatt jogilag bizonyos mértékben ki volt‑e téve a versenynek, másodszor pedig, hogy az ANM ezen időszak alatt más olyan (földrajzi és/vagy termékhez/szolgáltatáshoz kapcsolódó) piacon is tevékenységet végzett‑e, amely bizonyos mértékben ki volt téve a versenynek, és ha igen, kizárt‑e a kereszttámogatás lehetősége.

37.

A kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság által hozzá intézett felvilágosításkérésre adott válaszában az első kérdést illetően rámutatott arra, hogy az ANM e kérdéssel kapcsolatos beadványai szerint „a szolgáltatásnyújtás kizárólagossága alapján lényegében nem versenyző környezetben” kifejezés arra utal, hogy a gyakorlatban a szóban forgó piacon nem álltak fenn versenyfeltételek, mivel Nápoly önkormányzatának területén a tömegközlekedési szolgáltatások hálózatának egészét közvetlenül ítélték oda, és az nem képezte tárgyát versenytárgyalási eljárásnak. ( 30 ) Az ANM rámutatott arra, hogy a szóban forgó közvetlen odaítélés összhangban áll az uniós és a nemzeti joggal is. ( 31 ) Az ANM megerősítette, hogy a szóban forgó területen valamennyi menetrend szerinti közlekedési szolgáltatás tekintetében kizárólagos joggal rendelkezik, vagyis nem áll rendelkezésre az általa nyújtott szolgáltatáshoz hasonló más hasonló szolgáltatás, és azt hasonló szolgáltatással nem is lehet helyettesíteni.

38.

Álláspontom szerint pusztán az, hogy a szóban forgó közvetlen odaítélés összhangban állhatott az uniós és a nemzeti közbeszerzési joggal, nem zárja ki, hogy torzulhatott a potenciális verseny, vagy hogy érintve lehetett a tagállamok közötti kereskedelem. Ehelyett azzal a kérdéssel kell foglalkozni, hogy az ANM a tömegközlekedés Nápoly önkormányzatának területén történő üzemeltetését illetően jogi monopóliumot élvezett‑e, vagy hogy a nemzeti jog alapján a szóban forgó koncessziót vagy annak egy részét – többek között – versenytárgyalási eljárás révén egy másik szervezetnek oda lehetett volna ítélni. Versenytárgyalási eljárás alkalmazásának lehetősége esetén ( 32 ) a szóban forgó piacon lehetett volna némi verseny, és a közvetlen odaítélés hozzájárulhatott volna az esetleges verseny torzításához vagy érinthette volna a tagállamok közötti kereskedelmet, illetve súlyosbíthatta volna azt. ( 33 )

39.

A Bíróság által 2019. április 3‑án tartott tárgyaláson jelentősen eltért az ANM és a többi fél álláspontja a kérdésre vonatkozó olasz jog, közelebbről a 422/1997. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 18. cikkének tényleges hatályát és jelentőségét illetően. A Bíróság hatásköre nem terjed ki a nemzeti jog értelmezésére. Ennélfogva úgy vélem, hogy az INPS, az ANM, az olasz kormány és a Bizottság 2019. április 3‑i tárgyaláson előterjesztett észrevételei alapján a kérdést előterjesztő bíróságnak nemcsak azt kell ellenőriznie, hogy a 422/1997. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 18. cikke és/vagy a nemzeti jog más rendelkezései lehetővé tették‑e a szóban forgó koncessziónak az ANM részére történő közvetlen odaítélését, hanem azt is, hogy előírták‑e azok annak közvetlen odaítélését. A 422/1997. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 18. cikke (2) bekezdésének felületes olvasata alapján megalapozottnak tűnhet az, ( 34 ) hogy a tényállás megvalósulásának idején a szóban forgó piac tekintetében létezhetett bizonyos mértékű verseny. ( 35 ) A cél annak megállapítása, hogy az ANM rendelkezett‑e jogi monopóliummal a releváns piacon.

40.

Az ANM a második kérdést illetően az írásbeli észrevételeiben megerősítette, hogy a releváns időszakban nem végzett tevékenységet Nápoly tartományon kívül. ( 36 ) Az ANM azt is előadta, hogy (az 1995. június 27‑től 2001‑ig hatályos) alapító okiratával összhangban kizárólag Nápoly önkormányzatának területén végzett tevékenységet. Ezenfelül előadta, hogy a nemzeti ítélkezési gyakorlattal összhangban nem végezhetett tevékenységet Nápoly tartomány területén kívül. Megjegyzem azonban, hogy az ANM az 1992. április 6‑án kelt alapító okirata 3. cikkének (2) bekezdésével és 3. cikkének (3) bekezdésével összhangban bizonyos körülmények fennállása esetén tevékenységet végezhetett az említett önkormányzat területén kívül.

41.

Az ANM emellett előadja, hogy nem végzett a tömegközlekedési rendszer üzemeltetésétől eltérő tevékenységet, 2013. január 1‑jéig, amikor is összeolvadt egy másik társasággal, a Napoliparkkal, amely parkolókat üzemeltet. Tekintettel a szóban forgó dátumra, és arra, hogy az állami intézkedés odaítélése óta jelentős mennyiségű idő telt el, úgy vélem, hogy ez a tevékenység nem átmeneti jelentőségű annak értékelése szempontjából, hogy a szóban forgó intézkedés ténylegesen vagy potenciálisan milyen hatást gyakorolt a versenyre vagy a tagállamok közötti kereskedelemre. Megjegyzem azonban, hogy a Nápoly önkormányzata és az ANM között 1997. június 27‑én kötött contratto di servizio (szolgáltatási szerződés) 4. cikkével összhangban a koncesszió tárgya nem pusztán a tömegközlekedés, hanem a parkolóhelyek üzemeltetését is magában foglalja.

42.

A fenti megfontolások tükrében tehát a kérdést előterjesztő bíróságnak ellenőriznie kell, hogy az ANM a releváns időszakban végzett‑e tevékenységet Nápoly önkormányzatának területén kívül vagy egy másik termék/szolgáltatás piacán, és ha igen, ki lehetett‑e zárni a kereszttámogatás lehetőségét.

43.

Ennek megfelelően azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Corte suprema di cassazione, Sezione Lavoro (semmítőszék, munkaügyi tanács, Olaszország) által feltett kérdést a következőképpen válaszolja meg:

Az Olaszország által a foglalkoztatási célú intézkedések tekintetében végrehajtott támogatási programokról szóló, 1999. május 11‑i 2000/128/EK határozat alkalmazható az Azienda Napoletana Mobilità SpA‑hoz hasonlóan helyi tömegközlekedési tevékenységet végző azon munkáltatókra is, amelyek az 1990. évi 407. sz. törvény hatálybalépését követően, 1997 májusa és 2001 májusa közötti időszak vonatkozásában kötött képzési és munkaszerződések alapján társadalombiztosítási járulékkedvezményekben részesültek, kivéve ha olyan jogi monopóliumban részesültek, amely törvény vagy szabályozási intézkedések révén – az uniós joggal összhangban – a szóban forgó szolgáltatások nyújtását egyetlen szolgáltatónak tartja fenn, következésképpen minden más szolgáltatót kizár, feltéve hogy nem végez tevékenységet másik földrajzi vagy termékhez/szolgáltatáshoz kapcsolódó piacon.