29.8.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 314/14

2016. július 8-án benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság

(C-380/16. sz. ügy)

(2016/C 314/20)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: M. Owsiany-Hornung és M. Wasmeie meghatalmazottak)

Alperes: Németországi Szövetségi Köztársaság

Kereseti kérelmek

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság, mivel

—

kizárja az utazási irodákra vonatkozó különös szabályozás alól az azon adóalanyoknak nyújtott utazási szolgáltatásokat, amelyek azokat vállalkozásuk keretében használják, és lehetővé teszi az utazási irodák számára, hogy amennyiben alkalmazandó rájuk a hivatkozott különös szabályozás, átalányban határozzák meg e szolgáltatáscsoportokra vonatkozó adóalapot minden adózási időszak vonatkozásában, nem teljesítette Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikkének első bekezdése szerint a hozzáadottérték-adóról szóló irányelv (2006/112/EK irányelv) 73. cikkéből, valamint 306–310. cikkéből eredő kötelezettségeit.

—	A Bíróság a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes úgy érvel, hogy a Németországban előírt, a hozzáadottérték-adó utazási szolgáltatások esetében történő megállapításáról szóló szabályozás nem összeegyeztethető a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvvel (HL L 347., 1. o.) (1). Ezen irányelv a 306–310. cikkében különös szabályozást ír elő, amely szerint az utazási iroda által az ügyfél részére teljesített egységes szolgáltatásnak kell tekinteni. A német jog ettől elfogadhatatlanul eltér.

Először is megengedhetetlen azon adóalanyok különös szabályozás alól történő kizárása, amelyek az utazási szolgáltatásokat a vállalkozásukhoz használják. Már a C-189/11. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2013. szeptember 26-án hozott a téléletben (2) megállapította a Bíróság, hogy a különös szabályozást nemcsak a magánszemély végső fogyasztóknak, hanem az adóköteles vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatásokra is alkalmazni kell. A tagállamok annak alkalmazását nem korlátozhatják az előbbire.

Másodszor, a német hozzáadottértékadó-jogban előírt számítási mód összeegyeztethetetlen a 2006/112/EK irányelvvel. Ezen irányelv 73. cikke és 306–310. cikke alapján az adóalapot minden utazás esetében külön kell megállapítani. Ezzel szemben a német jog az árrés átalányjellegű számítását teszi lehetővé „szolgáltatáscsoportok esetében”, illetve a meghatározott időszakban tett valamennyi út esetében. A Bíróság a fent hivatkozott ítéletben azt is megállapította, hogy az ilyen átalányosítás nem felel meg a közös hozzáadottértékadó-rendszernek.

(1) HL L 347., 1. o.

(2) ECLI:EU:C:2013:587